Strasbourg, 2006. március 6.

Tisztelt X Úr!

2004. július 15-én panaszt nyújtott be hozzám az Európai Bizottság ellen, mivel az nem adott indokolással ellátott választ a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszára.

2004. szeptember 20-án továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének. 2004. október 19-én újabb levelet küldött panaszával kapcsolatban. Ebben a levélben arra kért, hogy fogalmazzam át panaszának első állítását a 2004. szeptember 20-i levelemben foglaltak szerint. 2004. október 26-án a Bizottság megküldte véleményét az Ön panaszáról.

2004. november 9-én újabb levelet írtam a Bizottság elnökének, amelyben tájékoztattam panasza első állításának átfogalmazásáról, és felkértem, hogy 2004. december 31-ig nyilvánítson véleményt arról. A Bizottság 2005. január 6-án újabb véleményt küldött.

2005. január 12-én továbbítottam Önnek a Bizottság két véleményét, és felkértem, hogy 2005. február 28. előtt tegye meg észrevételeit. Az említett időpontig Öntől nem érkezett észrevétel.

2005. július 22-én ajánlástervezetet intéztem a Bizottsághoz. Erről az ugyanazon a napon küldött levélben tájékoztatták Önt.

2005. szeptember 16-án újabb levelet küldött nekem, amelyben rámutatott, hogy 2004. február 6-i e-mailjében (amelyet Ön csatolt) a Bizottság aktájáért felelős tisztviselője megerősítette, hogy választervezetet fog írni az Ön panaszára. Ön arra kért, hogy vegyem figyelembe ezt az elemet az ajánlástervezet „végleges változatában”.

2005. október 10-i válaszomban arról tájékoztattam Önt, hogy címe ellenére az ajánlástervezet olyan végleges szöveg, amelyben az ombudsman kifejti véleményét arról, hogy fennáll-e az érintett intézmény részéről hivatali visszásság. Tájékoztattam továbbá, hogy amennyiben fenn kívánja tartani azt az állítását, hogy a Bizottság kötelezettségvállalása és nyilvánvaló szándéka ellenére nem válaszolt panaszára, új panaszt kell benyújtania az ombudsmanhoz. Végül arról tájékoztattam Önt, hogy további levelének egy példányát tájékoztatásul megküldik a Bizottságnak, amit szolgálataim ugyanezen a napon meg is tettek.

2005. november 15-én újabb levelet küldött nekem, amelyben arról tájékoztatott, hogy nem kíván új panaszt benyújtani az ombudsmanhoz az ügy e vonatkozásával kapcsolatban, és úgy véli, hogy megközelítésének fő célja megvalósult, azaz az intézmény tudomására jutott a hivatali visszásság esete.

2005. november 21-én a Bizottság megküldte az ajánlástervezetemre vonatkozó részletes véleményét. 2005. december 5-én továbbítottam Önnek azzal a felhívással, hogy 2005. december 31-ig tegye meg észrevételeit. 2005. december 14-én megküldte észrevételeit.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos szerint a releváns tények a következők:

A panaszos a Bizottság tisztviselője. 2002 júniusában misszióba ment. A panaszos véleménye szerint a kiküldetésére vonatkozó pénzügyi kimutatás nem felelt meg a kiküldetésekről szóló útmutatónak, és a kiküldetéssel kapcsolatos költségek megtérítésének összege nem felelt meg a nála felmerült költségeknek.

2003. március 14-én a panaszos panaszt nyújtott be a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján. A panaszos véleménye szerint panaszát soha nem továbbították az illetékes szolgálatoknak. 2003. augusztus 19-én a panaszos a 90. cikk (2) bekezdése alapján ismét panaszt nyújtott be a Bizottsághoz. Panaszát az Európai Bizottság Személyzeti és Igazgatási Főigazgatósága (a továbbiakban: Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság) 2003. augusztus 28-án vette nyilvántartásba.

2003 decembere és 2004 februárja között az ügyiratért felelős személy több alkalommal felvette a kapcsolatot a panaszossal az ügyirat kiegészítése érdekében. E megbeszélések során a panaszost tájékoztatták arról, hogy panaszára indokolással ellátott választ fog kapni.

2004 májusában a panaszos felvette a kapcsolatot az ügyéért felelős személlyel. Ismét tájékoztatták arról, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszára indokolással ellátott választ fog kapni.

2004 júniusában a panaszos e-mailt küldött a Bizottság illetékes szolgálatának, és tájékoztatást kért panasza kezelésének előrehaladásáról. Felhívta továbbá a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság illetékes osztályvezetőjét. Tájékoztatták, hogy „a feltartóztatott hatóságok úgy határoztak, hogy nem adnak indokolással ellátott választ”.

2004. július 15-én a panaszos panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz. Azt állította, hogy a Bizottság nem adott számára indokolással ellátott választ a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszára. Azt állította továbbá, hogy a Bizottság magatartása megfosztotta őt attól a jogától, hogy fellebbezést nyújtson be az Elsőfokú Bírósághoz.

A panaszos azt kérte, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszára indokolással ellátott választ kapjon.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

A Bizottságnak a panasszal kapcsolatos véleménye összefoglalva a következő volt:

Annak érdekében, hogy részt vegyen a képviseletvezetőknek a kiküldetése helyén tartott találkozóján, a panaszos úgy döntött, hogy 396,21 EUR összegű APEX viteldíjat tartalmazó repülőjegyet vásárol, amely összeg alacsonyabb volt a szokásos csökkentett viteldíjnál. Ez a jegy azonban szükségessé tette, hogy a hétvégét a küldetése helyén töltse. A panaszos a kiküldetési megbízásának megállapítására vonatkozó hatályos eljárást követte.

2003. március 14‐én, miután 2003. január 18‐án megkapta a kiküldetésére vonatkozó pénzügyi kimutatást, a panaszos közvetlen felettesén keresztül panaszt nyújtott be a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján. Ebben a panaszban a panaszos kifogásolta a Bizottság azon döntését, hogy a kiküldetési útmutató VIII.1. cikkének rendelkezései alapján nem téríti vissza számára a 2002. június 14-i, június 15-i, szombati és június 16-i, vasárnapi napidíjat. A panaszos továbbá azt kérte, hogy panaszát továbbítsák a kinevezésre jogosult hatóságnak.

Négy hónappal később, miután megállapította, hogy panasza soha nem érkezett meg a Bizottság Fellebbviteli Osztályához, amely a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszok kezeléséért felelős, a panaszos felkérte a Bizottság közvetítőjét, hogy járjon közben a Fellebbviteli Osztály vezetőjénél.

2003. augusztus 19-én a panaszos közvetlenül egy második panaszt nyújtott be az illetékes egységhez ugyanazon tényekre vonatkozóan, mint amelyek az első panaszban szerepeltek. Ezt a második panaszt 2003. augusztus 28-án R/517/03. számon vették nyilvántartásba. 2003. október 1-jén átvételi elismervényt küldtek a panaszosnak.

A panaszos szerint 2003 decembere és 2004 februárja között gyakoriak voltak a telefonhívások közte és az aktájáért felelős tisztviselő között, amelynek során a panaszost tájékoztatták arról, hogy panaszára indokolással ellátott választ fog kapni.

2004 júniusában, azaz négy hónappal a panaszos által a Bizottsággal folytatott utolsó kommunikációt követően e-mailben, majd telefonon felvette a kapcsolatot az illetékes szolgálattal annak érdekében, hogy tájékoztatást kapjon a panasza kezelésének előrehaladásáról. A panaszost tájékoztatták arról, hogy a 2003. október 1-jei átvételi elismervény szerint a kinevezésre jogosult hatóságnak a panasz benyújtásától számított négy hónapos határidőn belüli válaszának hiánya a panaszt hallgatólagosan elutasító határozatnak minősül.

Sajnálatos, hogy a panaszos első panaszát, amelyet közvetlen felettesének küldött, soha nem továbbították a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszok kezeléséért felelős Fellebbviteli Osztálynak. Miután ezt az osztályt tájékoztatták erről a tényről, úgy határozott, hogy a panaszos második panaszával a panaszos érdekében és a panaszok tisztességes kezelésének biztosítása érdekében a jogszabályban előírt határidő lejártát követő négy hónap elteltével foglalkozik. Ezért megfelelő intézkedéseket hoztak a panaszos első panaszának a Bizottság illetékes szolgálatai közötti nem megfelelő továbbításából eredő hiba kijavítására.

A panaszos ezt követően átvételi elismervényt kapott, amelyben arról tájékoztatták, hogy i. a kinevezésre jogosult hatóságnak a panasz benyújtásától számított négy hónapos határidő áll rendelkezésére, hogy értesítse őt indokolással ellátott határozatáról; ii) ha a határidő lejártáig nem érkezett válasz a panaszra, azt hallgatólagos elutasító határozatnak kell tekinteni; iii) a tisztviselő fellebbezést nyújthat be az Elsőfokú Bírósághoz a hallgatólagos vagy kifejezett határozat ellen a személyzeti szabályzat 91. cikkében meghatározott feltételek szerint (azaz a határozat közlésétől vagy a hallgatólagos határozat időpontjától számított három hónapos határidőn belül). Ilyen körülmények között a panaszos, akinek ismernie kellett volna ezeket a szabályokat, nem hagyhatta figyelmen kívül azt a tényt, hogy a Bizottság indokolással ellátott határozatának 2003. december 28-ig történő hiánya a panaszát elutasító hallgatólagos határozatnak minősült, és megnyitotta az Elsőfokú Bíróság előtti fellebbezés törvényes határidejét. A panaszos második panaszát ezért a hatályos szabályoknak megfelelően kezelték. A panaszost nem fosztották meg attól a jogától, hogy fellebbezést nyújtson be az Elsőfokú Bírósághoz.

Anélkül, hogy megkérdőjeleznénk a panaszos őszinteségét, meg kell jegyezni, hogy a panaszos nem nyújtott be bizonyítékot annak bizonyítására, hogy az ügyével megbízott tisztviselő kifejezetten tájékoztatta őt arról, hogy panaszáról indokolással ellátott határozatot fognak hozni. A Bizottság birtokában lévő vonatkozó aktában nem volt ilyen kötelezettségvállalásra utaló bizonyíték.

Emlékeztetni kell arra, hogy bár a személyzeti szabályzat nem kötelezte erre, a Bizottság minden hozzá benyújtott fellebbezésben megpróbált indokolással ellátott határozatot hozni. Mindazonáltal, tekintettel korlátozott forrásaira és a fellebbezések nagy számára, előfordult, hogy ezt a gyakorlatot kivételesen nem lehetett követni, ami miatt a Bizottság elnézést kért.

További vizsgálatok Az
ombudsman információkérése a Bizottságtól

2004. október 19-én a panaszos újabb levelet küldött panaszával kapcsolatban. Ebben a levélben arra kérte az ombudsmant, hogy fogalmazza át panaszának első állítását. Ezért úgy tűnt, hogy további vizsgálatokra van szükség. Az Ombudsman ezért 2004. november 9-én újabb levelet intézett a Bizottság elnökéhez, amelyben a panaszos panaszának első állítását a következőképpen fogalmazta át:

„A Bizottság kötelezettségvállalása és nyilvánvaló szándéka ellenére sem adott indokolással ellátott választ a panaszosnak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszára.”

A Bizottság válasza

Válaszában a Bizottság összefoglalva a következő nyilatkozatokat tette:

Amint az a 2004. október 26-án kelt első véleményben is szerepel, csak azt lehet megállapítani, hogy a panaszos nem nyújtott be semmilyen bizonyítékot annak alátámasztására, hogy az ügyével megbízott tisztviselő kifejezetten tájékoztatta őt arról, hogy panaszáról indokolással ellátott határozatot fognak hozni. Erre vonatkozóan sem a Bizottság birtokában lévő vonatkozó aktában, sem az ombudsmanhoz benyújtott panasz aktájában nem volt bizonyíték.

A Bizottság ismételten kifejezte hajlandóságát arra, hogy a hozzá benyújtott valamennyi fellebbezésben indokolással ellátott határozatot hozzon, és elnézést kért mind az ombudsmantól, mind a panaszostól amiatt, hogy ezt a gyakorlatot az első véleményében kifejtett okok miatt kivételesen nem lehetett követni.

A panaszos észrevételei

A panaszostól az e célból meghatározott időpontig nem érkezett észrevétel.

AZ OMBUDSMAN AJÁNLÁSTERVEZETE

Az ajánlástervezet

2005. július 22-én az ombudsman a következő ajánlástervezetet intézte a Bizottsághoz:

A Bizottságnak indokolással ellátott választ kell adnia a panaszos által a 2003. augusztus 19-i személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszra.

Ez az ajánlástervezet a következő megfontolásokon alapult:

1 A személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján a panaszos által benyújtott panasz Bizottság általi, indokolással ellátott megválaszolásának állítólagos elmulasztásáról

1.1 A panaszos az Európai Bizottság tisztviselője. 2002 júniusában misszióba ment. A panaszos véleménye szerint a kiküldetési megbízásának megfelelő pénzügyi kimutatás nem felelt meg a kiküldetési útmutatónak, és a kiküldetéssel kapcsolatos költségek megtérítésének összege nem felelt meg az általa elköltött összegnek. 2003. március 14-én a panaszos panaszt nyújtott be a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján. Panaszát soha nem továbbították az illetékes szolgálatokhoz. 2003. augusztus 19-én a panaszos a 90. cikk (2) bekezdése alapján ismét panaszt nyújtott be a Bizottsághoz. Panaszát a Bizottság 2003. augusztus 28-án vette nyilvántartásba.

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem adott neki indokolással ellátott választ a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszára. 2004. október 19-én a panaszos újabb levelet küldött panaszával kapcsolatban. Ebben a levélben arra kérte az ombudsmant, hogy első állítását egészítse ki a következő (aláhúzott) ponttal: „A Bizottság kötelezettségvállalása és nyilvánvaló szándéka ellenére sem adott indokolással ellátott választ a panaszosnak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszára.”

1.2 Véleményében az Európai Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a panaszos első panaszát, amelyet közvetlen felettesének küldött, soha nem továbbították a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszok kezeléséért felelős Fellebbviteli Osztálynak. Miután ezt az osztályt tájékoztatták erről a tényről, úgy határozott, hogy a panaszos második panaszával a panaszos érdekében és a panaszok tisztességes kezelésének biztosítása érdekében a jogszabályban előírt határidő lejártát követő négy hónap elteltével foglalkozik. Ezért megfelelő intézkedéseket hoztak a panaszos első panaszának a Bizottság illetékes szolgálatai közötti nem megfelelő továbbításából eredő hiba kijavítására. A Bizottság kifejtette, hogy a panaszosnak átvételi elismervényt küldtek, amelyben tájékoztatták i. arról, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak a fellebbezés benyújtásától számított négy hónapos határidő áll rendelkezésére indokolással ellátott határozatának közlésére; ii) ha ezen időszak végéig nem érkezett válasz a panaszra, azt hallgatólagos elutasító határozatnak kell tekinteni; és iii. a személyzeti szabályzat 91. cikkében meghatározott feltételek mellett fellebbezést nyújthat be az Elsőfokú Bírósághoz a hallgatólagos vagy kifejezett határozattal szemben. Ilyen körülmények között a panaszos nem hagyhatta figyelmen kívül azt a tényt, hogy a Bizottság indokolással ellátott határozatának 2003. december 28-ig történő hiánya a fellebbezését hallgatólagosan elutasító határozatnak minősült, és megnyitotta a fellebbezésnek az Elsőfokú Bírósághoz történő benyújtására vonatkozó törvényes határidőt.

1.3 2004. október 19-én a panaszos újabb levelet küldött az ombudsmannak a panaszával kapcsolatban. Ebben a levélben rámutatott arra, hogy panaszának első állítását a következőképpen kell megfogalmazni:

„A Bizottság kötelezettségvállalása és nyilvánvaló szándéka ellenére sem adott indokolással ellátott választ a panaszosnak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszára.”

1.4 2004. november 9-én az Ombudsman ezért írásban kérte a Bizottságot, hogy tegye meg észrevételeit a panaszos állításával kapcsolatban, ahogyan azt a panaszos átfogalmazta.

1.5 További véleményében a Bizottság kifejtette, hogy amint az a 2004. október 26-i első véleményben is szerepel, csak azt lehet megállapítani, hogy a panaszos nem nyújtott be semmilyen bizonyítékot annak bizonyítására, hogy az ügyével megbízott tisztviselő kifejezetten tájékoztatta őt arról, hogy panaszáról indokolással ellátott határozatot fognak hozni. Erre vonatkozóan sem a Bizottság birtokában lévő vonatkozó aktában, sem az ombudsmanhoz benyújtott panasz aktájában nem volt bizonyíték.

1.6 Az ombudsman megjegyzi, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerint "(…) a hatóság a panasz benyújtásától számított négy hónapon belül értesíti az érintett személyt indokolással ellátott határozatáról. Amennyiben az említett időszak végéig nem érkezik válasz a panaszosnak, úgy kell tekinteni, hogy az hallgatólagos elutasító határozatnak minősül, amely ellen a 91. cikk alapján fellebbezés nyújtható be.”

1.7 Az 1479/99/(OV)MM (1) és a 729/2000/OV (2) panaszokkal kapcsolatos határozataiban az ombudsman úgy vélte, hogy helyes igazgatási gyakorlat, hogy a kinevezésre jogosult hatóság kifejezett választ ad a közösségi alkalmazottak által a személyzeti szabályzat 90. cikke alapján benyújtott panaszokra. Megjegyezte továbbá, hogy amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság ezt elmulasztja, az érintett személyt védi a további késedelemtől az a szabály, hogy a válasz hiánya elutasító határozatnak minősül. Az ombudsman véleménye szerint e szabály célja, hogy jogorvoslatot biztosítson a tisztviselő számára, amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság nem ad kifejezett választ, de nem hatalmazza fel a kinevezésre jogosult hatóságot arra, hogy eltérjen a megfelelő ügyintézés elveinek betartására vonatkozó kötelezettségétől.

1.8 Jelen esetben az Európai Bizottságnak 2003. december 28-ig kellett volna válaszolnia a panaszosnak. Az ombudsman megjegyzi, hogy véleménye szerint a Bizottság jelezte, hogy bár a személyzeti szabályzat nem kötelezi erre, minden hozzá benyújtott fellebbezésben megpróbált indokolással ellátott határozatot hozni. Mindazonáltal, tekintettel korlátozott erőforrásaira és a fellebbezések nagy számára, előfordulhat, hogy kivételes körülmények között ezt a gyakorlatot nem követik. A Bizottság elnézést kért a helyzet miatt. Az ombudsman azon a véleményen van, hogy a Bizottság korlátozott erőforrásai és a kezelendő fellebbezések esetlegesen nagy száma nem elegendő indok annak igazolására, hogy a Bizottság nem hozott indokolással ellátott határozatot a panaszos panaszáról. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság két véleményében mind a panaszostól, mind az ombudsmantól elnézést kért, amiért nem hozott indokolással ellátott határozatot a panaszos panaszáról. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy ezekben a véleményekben a Bizottság nem vitatta meg a panaszos panaszának elutasítására vonatkozó döntésének okait. Az ombudsman véleménye szerint ezért a panaszost még mindig nem tájékoztatták ezekről az okokról. E tényre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy hivatali visszásságnak minősül az, hogy a Bizottság 2003. augusztus 19-én nem adott indokolással ellátott választ a panaszosnak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszára.

1.9 Ami a panaszos azon állítását illeti, amely szerint a Bizottság "kötelezettségvállalása és nyilvánvaló szándéka ellenére sem adott indokolással ellátott választ a panaszosnak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti panaszára", az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság kijelentette, hogy a panaszos nem nyújtott be bizonyítékot annak alátámasztására, hogy az ügyével megbízott tisztviselő kifejezetten tájékoztatta őt arról, hogy panaszáról indokolással ellátott határozatot fognak hozni. Az ombudsman úgy véli, hogy a hozzá benyújtott dokumentumokból nem tűnik ki egyértelműen, hogy a panaszos aktájáért felelős tisztviselő kifejezetten tájékoztatta volna arról, hogy panaszáról indokolással ellátott határozatot fognak hozni. Tekintettel azonban a fent említett 1. pont (8) bekezdésében foglalt következtetésére, az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos állításának e vonatkozásával kapcsolatban nincs szükség további vizsgálatokra.

2 Az arra vonatkozó állításról, hogy a Bizottság magatartása megfosztotta a panaszost attól a jogától, hogy fellebbezést nyújtson be az Elsőfokú Bírósághoz

2.1 A panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság magatartása megfosztotta őt attól a jogától, hogy fellebbezést nyújtson be az Elsőfokú Bírósághoz.

2.2 Az Európai Bizottság közölte, hogy 2003. október 1-jén átvételi elismervényt küldtek a panaszosnak, amelyben arról tájékoztatták, hogy i. a kinevezésre jogosult hatóságnak a fellebbezés benyújtásától számított négy hónapos határidő áll rendelkezésére az indokolással ellátott határozat közlésére; ii) ha ezen időszak végéig nem érkezett válasz a panaszra, azt hallgatólagos elutasító határozatnak kell tekinteni; és iii. a tisztviselő a személyzeti szabályzat 91. cikkében meghatározott feltételek mellett fellebbezést nyújthat be az Elsőfokú Bírósághoz a hallgatólagos vagy kifejezett határozattal szemben.

2.3 Az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos az átvételi elismervényben elegendő tájékoztatást kapott az Elsőfokú Bírósághoz történő fellebbezéshez való jogáról. Ezért úgy véli, hogy a panaszos 2003. december 28. után is nyújthatott volna be fellebbezést az Elsőfokú Bírósághoz, ha úgy kívánta volna. Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos azzal érvelt, hogy 2003 decembere és 2004 februárja között többször is felvette a kapcsolatot a Bizottságnál az ügyéért felelős személlyel, és hogy ezen alkalmakkor tájékoztatták arról, hogy fellebbezésére indokolással ellátott választ fog kapni. Az ombudsman rendelkezésére bocsátott egyetlen releváns bizonyíték azonban a panaszos 2004. június 9-i e-mailjének másolata, amelyben a panaszos utalt az ügyéért felelős tisztviselővel körülbelül három héttel korábban folytatott beszélgetésre. E beszélgetés során a panaszost 2004. június 9-i e-mailje szerint tájékoztatták arról, hogy a fellebbezéséről szóló, indokolással ellátott határozat aláírásra kész. Még ha feltételezzük is, hogy ez az e-mail olyan bizonyítéknak tekinthető, amely bizonyítja, hogy a Bizottság jelezte, hogy írásbeli választ fog adni a panaszos által a személyzeti szabályzat 90. cikke alapján benyújtott fellebbezésre, meg kell jegyezni, hogy ezt az információt 2004 májusában, azaz az Elsőfokú Bírósághoz történő fellebbezés benyújtására vonatkozó három hónapos határidő lejárta után nyújtották be a panaszosnak. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos nem nyújtott be elegendő bizonyítékot annak bizonyítására, hogy a Bizottság magatartása megfosztotta őt attól a jogától, hogy fellebbezést nyújtson be az Elsőfokú Bírósághoz. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jut, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot ezzel az állítással kapcsolatban.

A Bizottság részletes véleménye

Az ajánlástervezetre vonatkozó részletes véleményében a Bizottság kijelentette, hogy saját maga felelős korlátozott erőforrásainak kezeléséért, és hogy a fellebbezések jelentős száma és azok hallgatólagos elutasításának lehetősége arra irányul, hogy mozgásteret biztosítson a megfelelő ügyintézéssel kapcsolatos prioritások meghatározásához. A Bizottság tájékoztatni kívánta az ombudsmant arról, hogy az elmúlt két évben a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott összesen 1211 panaszból öt panasz elutasításáról szóló hallgatólagos határozat született (szemben egy panasz elutasításáról szóló 2003. évi hallgatólagos határozattal és négy panasz elutasításáról szóló 2004. évi hallgatólagos határozattal). Ez egyértelműen azt mutatta, hogy a Bizottság csak nagyon korlátozott mértékben élt a panaszokat elutasító hallgatólagos határozatok meghozatalának lehetőségével.

A panaszokat hallgatólagosan elutasító határozatok lehetőségét mind a személyzeti szabályzat, mind egyes tagállamok nemzeti jogrendszerei előirányozzák. Ez a lehetőség ezért nem tekinthető hivatali visszásságnak. Ez a contrario következik a Bíróságnak a határozatok indokolására vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából is, amelyet a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése nem ír elő. A Bizottság véleménye szerint a panaszos panaszával megkerülte a személyzeti szabályzat 91. cikkében előírt fellebbezési határidőket. Mindazonáltal, tekintettel a jogszabályban előírt kötelező határidők szükségességének elvére, az adminisztrációnak a panaszos által a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszt elutasító határozata ellen további fellebbezésnek nincs helye.

A Bizottság azonban osztotta az ombudsmannak az indokolással ellátott határozatok meghozatalával kapcsolatos aggályait, és hivatkozott a személyzeti szabályzat 25. cikkére. A jelen ügyben a határozat kezdettől fogva tartalmazta az annak alapjául szolgáló indokokat, mivel – amint arra a panaszos is hivatkozott – a Bizottság azért döntött úgy, hogy nem térít vissza számára három további napidíjat, mert úgy döntött, hogy az APEX viteldíjjal foglal repülőjegyet, ami arra kényszerítette, hogy vasárnapig maradjon, nem pedig a szokásos módon kipipálva.

A panaszos észrevételei

2005. december 14‐i észrevételeiben a panaszos jelezte, hogy – amint azt 2005. november 15‐i levelében említette – nem tartja hasznosnak a panaszával kapcsolatos vizsgálat lefolytatását. A panaszos továbbá rámutatott arra, hogy a Bizottság részletes véleménye nem foglalkozott azon állításával, amely szerint a Bizottság nem adott neki indokolással ellátott választ a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszára, annak ellenére, hogy a Bizottság erre kötelezettséget vállalt és nyilvánvalóan szándékában állt. A panaszos véleménye szerint a Bizottság csak általánosságban fejtette ki a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszokkal kapcsolatos politikáját, figyelmen kívül hagyva az ügy sajátos szempontjait.

A HATÁROZAT

1.1 A panaszos az Európai Bizottság tisztviselője. 2002 júniusában misszióba ment. A panaszos véleménye szerint a kiküldetési megbízásának megfelelő pénzügyi kimutatás nem felelt meg a kiküldetési útmutatónak, és a kiküldetéssel kapcsolatos költségek megtérítésének összege nem felelt meg az általa elköltött összegnek. 2003. március 14-én a panaszos panaszt nyújtott be a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján. Panaszát soha nem továbbították az illetékes szolgálatokhoz. 2003. augusztus 19-én a panaszos a 90. cikk (2) bekezdése alapján ismét panaszt nyújtott be a Bizottsághoz. Ezt a panaszt a Bizottság 2003. augusztus 28-án vette nyilvántartásba. 2004. július 15-én a panaszos panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján 2003. augusztus 19-én benyújtott panaszára adott, indokolással ellátott válasz hiánya miatt. A panaszos azt kérte, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszára indokolással ellátott választ kapjon.

1.2 Véleményében az Európai Bizottság kifejtette, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panasz megválaszolásának elmulasztása hallgatólagos elutasító határozatnak minősül. A Bizottság kifejtette továbbá, hogy emlékeztetni kell arra, hogy bár a személyzeti szabályzat nem kötelezte erre, a Bizottság minden hozzá benyújtott fellebbezésben megpróbált indokolással ellátott határozatot hozni. Mindazonáltal, tekintettel korlátozott erőforrásaira és a fellebbezések nagy számára, ebben az esetben előfordult, hogy ezt a gyakorlatot kivételesen nem lehetett követni. A Bizottság ezért elnézést kért.

1.3 2005. július 22-én, miután megvizsgálta a Bizottság véleményét és a panaszos észrevételeit, az Ombudsman ajánlástervezetet intézett a Bizottsághoz, amely szerint a Bizottságnak indokolással ellátott választ kell adnia a panaszos által a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszra.

1.4 Részletes véleményében az Európai Bizottság tájékoztatta az ombudsmant, hogy felelős korlátozott erőforrásainak kezeléséért. Hozzátette, hogy a fellebbezések hallgatólagos elutasításának lehetősége arra irányul, hogy mozgásteret biztosítson a megfelelő ügyintézéssel kapcsolatos prioritások meghatározása érdekében. A fellebbezést hallgatólagosan elutasító határozatok lehetőségét mind a személyzeti szabályzat, mind egyes tagállamok nemzeti jogrendszerei előirányozzák. Ez a lehetőség ezért nem tekinthető hivatali visszásságnak. Az elmúlt két évben a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott összesen 1211 panaszból öt panasz elutasításáról szóló hallgatólagos határozat született (szemben egy panasz elutasításáról szóló 2003. évi hallgatólagos határozattal és négy panasz elutasításáról szóló 2004. évi hallgatólagos határozattal).

A Bizottság azonban megjegyezte, hogy osztja az ombudsmannak az indokolással ellátott határozatok meghozatalával kapcsolatos aggályait. Arra hivatkozott, hogy a jelen ügyben a jogvita tárgyát képező határozat tartalmazta az alapjául szolgáló indokokat.

1.5 Észrevételeiben a panaszos kijelentette, hogy nem tartja hasznosnak a panaszával kapcsolatos vizsgálat lefolytatását. A panaszos azonban megjegyezte, hogy a Bizottság részletes véleménye nem foglalkozott az állításával, amely szerint a Bizottság nem adott neki indokolással ellátott választ a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszára.

1.6 Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság az ajánlástervezetére vonatkozó részletes véleményében fenntartja álláspontját, amely szerint a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszra adott válasz hiánya nem tekinthető hivatali visszásságnak. E tekintetben az ombudsman szükségesnek tartja kiemelni a következőket:

1.7 Az ombudsman emlékeztet arra, hogy a Bizottsághoz intézett ajánlástervezetét a következő okokra alapozta: az 1479/99/(OV)MM és a 729/2000/OV panaszokkal kapcsolatos határozataiban az ombudsman úgy vélte, hogy helyes igazgatási gyakorlat, hogy a kinevezésre jogosult hatóság kifejezett választ ad a közösségi alkalmazottak által a személyzeti szabályzat 90. cikke alapján benyújtott panaszokra. Megjegyezte továbbá, hogy amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság ezt elmulasztja, az érintett személyt védi a további késedelemtől az a szabály, hogy a válasz hiánya elutasító határozatnak minősül. Az ombudsman véleménye szerint e szabály célja, hogy jogorvoslatot biztosítson a tisztviselő számára, amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság nem ad kifejezett választ, de nem hatalmazza fel a kinevezésre jogosult hatóságot arra, hogy eltérjen a megfelelő ügyintézés elveinek betartására vonatkozó kötelezettségétől. Az Ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy az, hogy a Bizottság 2003. augusztus 19-én nem adott indokolással ellátott választ a panaszosnak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszára, hivatali visszásságnak minősül. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság az ajánlástervezetről szóló részletes véleményében nem foglalkozott az ajánlástervezetében kifejtett okokkal.

1.8 Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy az Európai Bizottság láthatóan azzal érvelt, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti panaszok hallgatólagos elutasításának lehetőségét a korlátozott erőforrások, valamint a mozgástér biztosításának és a megfelelő ügyintézéssel kapcsolatos prioritások meghatározásának szükségessége tette szükségessé. Úgy tűnik azonban, hogy a benyújtott panaszok teljes összegéhez képest a hallgatólagos elutasító határozatok rendkívül korlátozott száma megerősíti, hogy a Bizottság korlátozott erőforrásai nem kötelezik a Bizottságot arra, hogy tartózkodjon az ilyen panaszokra adott kifejezett válaszoktól. Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a Bizottságnak négy teljes hónap áll rendelkezésére, hogy ilyen választ adjon. Az ombudsman továbbá úgy véli, hogy bár elfogadható, hogy a Bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy prioritásokat állapítson meg a hozzá benyújtott, a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszok tekintetében, ez nem teszi összeegyeztethetővé a megfelelő ügyintézés elveivel a Bizottság azon döntését, hogy egy adott panaszra semmilyen választ nem ad.

1.9 Harmadsorban, amikor az Európai Bizottság kijelenti, hogy nem fordulhat elő hivatali visszásság, mivel a személyzeti szabályzat (és néhány tagállam jogrendszere) rendelkezik a hallgatólagos elutasító határozatok lehetőségéről, úgy tűnik, hogy azzal érvel, hogy hivatali visszásság csak jogi rendelkezések megsértése esetén állhat fenn. Az ombudsman azonban e tekintetben rá kíván mutatni arra, hogy – amint azt az Elsőfokú Bíróság tisztázta – a hivatali visszásság fogalma tágabb, mint a puszta jogellenesség (3). Igaz ugyan, hogy hivatali visszásság akkor áll fenn, ha egy közigazgatási szerv megsérti a rá nézve kötelező jogi szabályokat, de az a tény, hogy egy határozat megfelel a jogszabályoknak, nem zárja ki a hivatali visszásság megállapítását.

1.10 Az ajánlástervezetre vonatkozó véleményében az Európai Bizottság azzal is érvelt, hogy a határozat, amely ellen a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panasz irányult, tartalmazta az alapjául szolgáló indokokat. Mivel azonban a 90. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás célja, hogy lehetővé tegye az adminisztráció számára a panasz tárgyát képező határozat felülvizsgálatát, nyilvánvalóan nem elegendő, ha maga a határozat tartalmazza az alapjául szolgáló indokokat. Továbbá, ha a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a határozat helyes, és tartalmazza az összes szükséges magyarázatot, annál könnyebb lett volna döntenie a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszról, és írásbeli választ adnia a panaszosnak erre a panaszra.

1.11 Végül az ombudsman úgy véli, hogy mivel a Bizottság nem tudta megfelelően kezelni a panaszos első, 2003. március 14-i, 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszát, a 90. cikk (2) bekezdése szerinti második, 2003. augusztus 19-i panaszára adott válasz még inkább szükséges lett volna.

1.12 A fenti megfontolásokra tekintettel az ombudsman megismétli azon álláspontját, hogy a megfelelő ügyintézés elvei megkövetelik, hogy az igazgatás írásbeli választ adjon a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján hozzá benyújtott panaszokra, és hogy ezt a választ az e rendelkezésben meghatározott négy hónapos határidőn belül meg kell adni. A jelen ügyben tehát az, hogy a Bizottság nem válaszolt a panaszos 2003. augusztus 19-i fellebbezésére a négy hónapos határidőn belül, hivatali visszásságnak minősül, és az Ombudsman az alábbiakban kritikai észrevételt tesz.

2 Következtetések

2.1 Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján a következő kritikai észrevételt kell tenni:

A személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerint a kinevezésre jogosult hatóság négy hónapon belül értesíti a belső panaszt benyújtó személyt az indokolással ellátott határozatáról. Ez összhangban van a megfelelő ügyintézés elveivel. Igaz, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az e rendelkezésben előírt négy hónapos határidőn belüli válaszadás elmaradása elutasító határozatnak minősül. E szabály célja a polgárok védelme abban az esetben, ha a közigazgatás nem tesz eleget jogi kötelezettségeinek. Semmilyen módon nem jogosítja fel az adminisztrációt arra, hogy eltérjen a megfelelő ügyintézés elvéből eredő kötelezettségektől. Ezért az, hogy a Bizottság nem válaszolt a panaszos 2003. augusztus 19-i, a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszára, hivatali visszásságnak minősül.

2.2 Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (7) bekezdése előírja, hogy az ajánlástervezet elkészítését és az érintett intézmény vagy szerv részletes véleményének kézhezvételét követően az ombudsman jelentést küld az Európai Parlamentnek és az érintett intézménynek vagy szervnek.

2.3 Az ombudsman 1998-as éves jelentésében rámutatott arra, hogy munkája szempontjából felbecsülhetetlen értékű az a lehetőség, hogy különjelentést nyújthat be az Európai Parlamentnek. Hozzáteszi, hogy a különjelentéseket ezért nem szabad túl gyakran benyújtani, hanem csak olyan fontos kérdésekkel kapcsolatban, ahol a Parlament lépéseket tehetett az ombudsman támogatása érdekében (4). Az 1998-ra vonatkozó éves jelentést benyújtották az Európai Parlamentnek, és azt az Európai Parlament jóváhagyta.

2.4 Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy az Európai Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos kijelentette, hogy nem tartja hasznosnak a panaszával kapcsolatos vizsgálat lefolytatását. E körülményekre tekintettel az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy nem helyénvaló különjelentést benyújtani az Európai Parlamentnek.

2.5 Az ombudsman ezért e határozat egy példányát megküldi az Európai Bizottságnak, és egy rövid összefoglalót foglal bele az Európai Parlamentnek benyújtandó 2006-os éves jelentésbe. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

2.6 Erről a döntésről az Európai Bizottság elnöke is tájékoztatást kap.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) A határozat elérhető az európai ombudsman honlapján, a következő címen: http://www.ombudsman.europa.eu/decision/en/991479.htm.

(2) A határozat elérhető az európai ombudsman honlapján, a következő címen: http://www.ombudsman.europa.eu/decision/en/000729.htm.

(3) Lásd a T-219/02. és T-337/02. sz., Olga Lutz Herrera kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2004., II. o.) 101. pontját. Lásd még a T-294/03. sz., Jean-Louis Gibault kontra Bizottság ügyben 2005. május 31-én hozott ítélet (még nem tették közzé) 45. pontját.

(4) Éves jelentés 1998-ról, 27–28. o.