1. Háttér

2016. május 10-én az európai ombudsman stratégiai vizsgálatot indított (OI/4/2016/EA) arról, hogy az uniós köztisztviselőkre és családtagjaikra vonatkozó közös betegségbiztosítási rendszer (JSIS) keretében a fogyatékossággal élő személyekkel szembeni bánásmód megfelel-e a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek (UNCRPD).

A vizsgálat különösen a „súlyos betegség” elismerésének kritériumaira összpontosít – amelyek meghatározzák, hogy az orvosi költségek teljes mértékben megtéríthetők-e – az Európai Bizottság általános végrehajtási rendelkezéseiben [1] meghatározottak szerint. Valamely feltétel „súlyos betegségként” való elismerésének elmulasztása befolyásolja a közös betegségbiztosítási rendszer által megtérített költségek százalékos arányát. Az ombudsman aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezek a kritériumok, nevezetesen a „rövidített várható élettartam” kritériuma nem feltétlenül felel meg a fogyatékossággal élő személyek sajátos helyzetének. Számos fogyatékosság, bár nagyon jelentős hatással lehet az érintett személy jóllétére, nem feltétlenül gyakorol negatív hatást a várható élettartamra. Ugyanakkor magas költségekkel járhatnak a kezelés, a gyógyszerek vagy a speciális eszközök/berendezések tekintetében, amelyek elengedhetetlenek az adott személy teljes körű és hatékony, másokkal azonos alapon történő társadalmi részvételéhez.

A vizsgálat első lépéseként az ombudsman konkrét kérdéseket tett fel a Bizottságnak, amelyekre a Bizottság válaszolt. Az ombudsman vizsgálócsoportja a Bizottság képviselőivel is találkozott, hogy megvitassák az ügyet [2].

A Bizottságnak a kérdéseire adott válaszai alapján az ombudsman számos olyan kérdést azonosított, amelyekkel kapcsolatban várhatóan javaslatokat fog tenni a Bizottságnak. Célzott konzultációt indított, amelyben kikérte a címzettek véleményét a vonatkozó javaslatokról. A konzultáció címzettjei az Európai Parlament Fogyatékossággal Foglalkozó Támogató Csoportja (EP DSG), az Európai Bizottság Fogyatékossággal Foglalkozó Támogató Csoportja (EC DSG), az Európai Bizottság Fogyatékossággal Élő Személyzeti Egyesület (Association of Staff with a Disability in the European Commission, ASDEC), valamint az Európai Fogyatékosügyi Fórum (EDF) voltak.

Az ombudsman mind a négy címzetttől kapott észrevételeket. Két spontán hozzászólást is kapott magánszemélyektől.[3]

2. A javaslatokra adott válaszok áttekintése

A súlyos betegség elismerésére vonatkozó négy kritérium alkalmazása (1. javaslat)

A Bizottság azt állítja, hogy az általános végrehajtási rendelkezések „súlyos betegség” elismerésére vonatkozó négy kritériumának alkalmazása során nem „minden négyzetet bejelöl” megközelítést alkalmaz. Ehelyett rugalmas megközelítést alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy ha egy személy nagyon nagy mértékben megfelel egy kritériumnak, ez ellensúlyozhatja azt a tényt, hogy a személy jelentős mértékben nem felel meg egy másik kritériumnak.

Az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottságnak az általános végrehajtási rendelkezésekben egyértelművé kell tennie, hogy a „súlyos betegség” elismerésére vonatkozó négy kritérium alkalmazása során ez a fajta mérlegelési jogkör a gyakorlatban is gyakorolható.

Az alkalmazandó keretet illetően a válaszadók a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre és az Alapjogi Chartára hivatkoztak. Az alperes különösen a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek a Charta 21. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalmára hivatkozott, azzal érvelve, hogy a „betegség” és a „fogyatékosság” súlyosságának értékelésére szolgáló azonos kritériumok alkalmazásával a Bizottság hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a fogyatékossággal élő személyekkel szemben azáltal, hogy a különböző helyzeteket azonos módon kezelte.

A válaszadók aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az ombudsman javaslata nem lenne elegendő a fogyatékossággal élő alkalmazottakkal vagy a fogyatékossággal élő családtagokkal szembeni megkülönböztetés elkerüléséhez. A kérdés nem csupán a négy kritérium alkalmazásával kapcsolatos mérlegelési jogkörre vonatkozik, hanem magára a négy kritériumra is. Azzal érveltek, hogy ehelyett további kritériumokat és/vagy különleges rendelkezéseket kell bevezetni a fogyatékossággal élő személyekre vonatkozóan.

E tekintetben a válaszadók megkérdőjelezték a „súlyos betegség” fogalmának relevanciáját a fogyatékossággal élő személyek esetében. Rámutattak arra, hogy bár bizonyos esetekben átfedések lehetnek, a „betegség” és a „fogyatékosság” különálló fogalmak, amint azt a Bíróság ítélkezési gyakorlata is elismerte [4].  Ezért a betegség súlyosságának értékelésére szolgáló kritériumok a fogyatékosság tekintetében nem feltétlenül megfelelőek.

Különösen a várható élettartam lerövidítésének kritériumát azonosították problematikusnak a fogyatékossággal élő személyek tekintetében, mivel a súlyos fogyatékosság jelentős hatással lehet az adott személy jóllétére anélkül, hogy szükségszerűen lerövidítené a várható élettartamot. E tekintetben az egyik válaszadó az életminőségre érzékeny alternatív intézkedések, például a fogyatékossággal kiigazított életévek (DALY) alkalmazására hivatkozott.

Az egyik válaszadó azt javasolta, hogy a nemzeti egészségügyi rendszerek által kiállított „súlyos fogyatékosságról” szóló igazolásokat vagy igazolásokat fogadják el annak megállapítása céljából, hogy az érintett személy súlyos betegségben szenved-e, és így jogosultak-e a felmerült költségek maximális megtérítésére.

A fentiek ellenére megjegyezték, hogy a 2013–2015-ös évek néhány jelentős problémáját követően a súlyos betegségek elismerésére vonatkozó négy kritérium alkalmazásával kapcsolatos gyakorlatok az utóbbi időben javultak, különösen a JSIS brüsszeli telepi irodájában.

Azon általános végrehajtási rendelkezések meghatározása, amelyeket a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre tekintettel felül kell vizsgálni (2. javaslat)

A személyzeti szabályzat 2014. januári, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek való teljes körű megfelelés biztosítását célzó módosításai óta a Bizottság úgy véli, hogy nincs szükség további jelentős jogalkotási vagy szabályozási változtatásokra a közös egészségbiztosítási rendszer tekintetében.

Az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottság végezzen értékelést annak megállapítása érdekében, hogy az általános végrehajtási rendelkezések és/vagy a kapcsolódó formanyomtatványok [5] rendelkezéseit felül kell-e vizsgálni a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel foglalkozó bizottság 2015. évi záró észrevételeire tekintettel [6].

A válaszadók egyetértettek abban, hogy értékelést kell végezni annak értékelése érdekében, hogy az általános végrehajtási rendelkezések és a kapcsolódó formanyomtatványok megfelelnek-e a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek, néhányan hozzátették, hogy ennek az értékelésnek ki kell terjednie a 2014. évi személyzeti szabályzatra és a közös betegségbiztosítási rendszer közös szabályaira.[7] Három válaszadó javasolta, hogy az értékelést külső független szakértők végezzék el.

A visszatéríthető segédeszközök listájának bevezetése (3. javaslat)

A Bizottság szerint a közös egészségbiztosítási rendszer keretében visszatéríthető segédeszközök részletes listájának hiánya nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé, ami szükséges a fogyatékossággal kapcsolatos egészségügyi szükségletek kezeléséhez. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy egy (nem teljes körű) lista közzététele bizonyos fokú egyértelműséget biztosítana a fogyatékossággal élő személyek számára a megtéríthető eszközök típusát illetően.

Az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottság tegye közzé az általános végrehajtási rendelkezések keretében visszatéríthető segédeszközök nem kimerítő listáját.

A válaszadók támogatták az ombudsman javaslatát. Az egyik válaszadó azt javasolta, hogy referenciaként az Egészségügyi Világszervezet (a továbbiakban: WHO) kiemelt fontosságú segédanyagokat tartalmazó listáját (a továbbiakban: APL) használják. Egy másik válaszadó azt javasolta, hogy a listának könnyen hozzáférhetőnek és hozzáférhetőnek, valamint rendszeres felülvizsgálatra alkalmasnak kell lennie.

Az egészségügyi dokumentációk áttekintése (4. javaslat)

A személyzeti szabályzat [8] 90. cikkének (2) bekezdése szerinti, a Bizottság Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatalának (PMO) a "súlyos betegség" elismerésének megtagadásáról szóló határozata ellen benyújtott panasz vizsgálata során a PMO benyújtja a panaszt egy orvos tisztviselőnek, aki újra elemzi az ügyet, és indokolással ellátott véleményt ad ki. Szükség esetén a konkrét eset az Orvosi Tanács elé terjeszthető [9], például ha az egyedi eset különösen nehéz, vagy ha (potenciálisan) több esetet érinthet.

Az ombudsman azt javasolta, hogy a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatal (PMO) gondoskodjon arról, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti panaszt követően az egészségügyi aktát más orvosszakértő vizsgálja felül, mint aki a megtámadott határozat keretében véleményt nyilvánított.

Két válaszadó elismerte, hogy ez problémás kérdés, egy másik pedig üdvözölte a javaslatot. Az egyik válaszadó úgy véli, hogy a tisztiorvosokat általában arra kellene kötelezni, hogy a kezdeti szakaszban indokolják meg véleményüket, és bírálta őket amiatt, hogy gyakran rövidek és nehezen érthetőek.

Két válaszadó felvetett egy további kérdést, amelyet problémásnak tartanak. Azzal érvelnek, hogy a Bizottság (mint kinevezésre jogosult hatóság) visszaél a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárással, amikor második indokolással ellátott orvosi véleményt kér. Az ellenérdekű fél kiemeli, hogy a közös egészségbiztosítási rendszerre vonatkozó közös szabályzat 35. cikkének (2) bekezdése értelmében csak a közös egészségbiztosítási rendszer irányítóbizottsága [10] (a továbbiakban: irányítóbizottság) jogosult szakvéleményt kérni. Ezért a kinevezésre jogosult hatóság szerepét az ilyen panaszok vizsgálata során annak ellenőrzésére kell korlátozni, hogy az orvosszakértő az első orvosi vélemény kiadásakor megfelelt-e az általános végrehajtási rendelkezésekben meghatározott és az ítélkezési gyakorlat által értelmezett követelményeknek.  

Ugyanezek a válaszadók megjegyezték továbbá, hogy a jelenlegi szabályok szerint a kinevezésre jogosult hatóság nem köteles követni az irányítóbizottság véleményét. Azt javasolják azonban, hogy a Bizottság mindig kövesse az irányítóbizottság véleményét, amikor a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti panaszokra válaszol.

A fogyatékossággal élő személyek nem orvosi szükségleteivel kapcsolatos keret és erőforrások (5. javaslat)

A Bizottság megjegyzi, hogy a közös egészségbiztosítási rendszer csak a fogyatékossággal kapcsolatos orvosi költségeket fedezi. Vannak azonban más típusú támogatások is, amelyek a fogyatékosság szociális vonatkozásaival foglalkoznak. A JSIS-en kívül háromféle ellátás létezik a fogyatékossággal élő személyek számára: i. a szociális támogatási rendszer, ii. az eltartott gyermek után nyújtott támogatás megkétszerezése, iii. „észszerű alkalmazkodás” a fogyatékossággal élő munkavállalók számára. Úgy tűnik azonban, hogy ezek a rendszerek korlátozott mértékben fedezik a fogyatékossággal élő személyek nem orvosi szükségleteit, és úgy tűnik, hogy vannak bizonyos korlátozások; a szociális támogatási rendszer korlátozott intézményi költségvetéssel rendelkezik, a szociális támogatási rendszer szerinti visszatérítésre való jogosultság a családi jövedelem tekintetében meghatározott küszöbértékekhez kapcsolódik, az ellátásokat bizonyos fokú fogyatékosság értékelése alapján nyújtják stb.

Az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottság végezzen értékelést a fogyatékossággal kapcsolatos nem orvosi szükségletek – nem kimerítő módon történő – azonosítása érdekében. A Bizottságnak eljárást kell kezdeményeznie annak biztosítására, hogy a fogyatékossággal élő uniós köztisztviselők - és családjaik - nem orvosi szükségleteit kielégítő módon, elegendő forrás biztosításával és megfelelő keretek között, az uniós intézmények szociális rendszerei keretében kezeljék.[11] A saját személyzete számára biztosított észszerű alkalmazkodás tekintetében a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a 2004-ben elfogadott jelenlegi szabályait [12] a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 2011 óta alkalmazandó rendelkezéseinek fényében.

A válaszadók támogatták az ombudsman javaslatát.

Az ellenérdekű fél rámutatott arra, hogy nem egyértelmű, hogy mely nem orvosi költségeket fedezik a Bizottság és más intézmények szociális jóléti rendszerei, és melyek azok, amelyeket a közös egészségbiztosítási rendszer fedez, mivel egyes terápiákat, készülékeket vagy otthoni ápolást néha az előbbi, máskor pedig az utóbbi fedez.

A javasolt értékelést illetően egy válaszadó azt javasolta, hogy azt külső független szakértők végezzék el. Hangsúlyozták, hogy ebben a folyamatban konzultálni kell a fogyatékossággal élő alkalmazottakkal vagy a fogyatékossággal élő családtagokkal. Az egyik válaszadó különösen azt javasolta, hogy hozzanak létre egy megfelelő szervet ezen alkalmazottak képviselőinek részvételével annak érdekében, hogy tanulmányozzák az uniós intézmény szociális rendszereinek napi szintű alkalmazásával kapcsolatos jelenlegi helyzetet, beleértve a fogyatékossággal élő személyeknek nyújtott „szociális támogatás” („a fogyatékossággal élőknek nyújtott kiegészítő támogatás”) költségvetési sor alkalmazását, és szükség esetén javaslatokat tegyenek a javításra vonatkozó ötletekre és eszközökre.  

A szociális támogatási rendszert – amely egy intézményi „fogyatékossági” költségvetési sortól függ – bírálták amiatt, hogy a családi jövedelemre vonatkozó korlátozó küszöbértékek miatt nehezen hozzáférhető, valamint hogy a személyzet nem ismeri jól, és nincs rögzített költségvetési előirányzata.

Két válaszadó rámutatott arra, hogy a Bizottság által említett, eltartott gyermek után nyújtott támogatás csak azokra a személyzetre vonatkozik, akiknek a gyermekeik fogyatékosságával kapcsolatos többletköltségei vannak, míg a fogyatékossággal élő személyzet szülői feladataival (pl. közlekedés, házimunka, bizonyos gyermekgondozási tevékenységek) kapcsolatos költségekhez nyújtott pénzügyi támogatás nem áll rendelkezésre vagy nem megfelelő. 

Az észszerű alkalmazkodást illetően rámutattak arra, hogy annak célja, hogy lehetővé tegye a fogyatékossággal élő alkalmazottak számára, hogy munkájukat a lehető legjobb körülmények között végezzék, és ezért nem tekinthető „különleges bánásmódnak”. Hozzátették, hogy a legtöbb „észszerű alkalmazkodás” az adott iroda felépítéséhez, munkamódszereihez és irodakultúrájához kapcsolódik, ahol az egyén dolgozik, és mint ilyen, nincs szükség orvosi beavatkozásra. Az egyik válaszadó hangsúlyozta, hogy megfelelő költségvetést kell biztosítani a támogatás és a közvetítők különböző szükséges formáihoz (pl. személyi asszisztens, hivatásos jelnyelvi tolmácsok, közvetítők, partneri tanácsadás stb.). Egy másik válaszadó azt javasolta, hogy a jelenlegi szabályok felülvizsgálatát a meglévő munkafolyamatok feltérképezésével lehetne kezdeni annak meghatározása érdekében, hogy ki mit, mikor és miért csinál, az eljárás problémáinak kiemelése érdekében. Azt is javasolták, hogy változtassák meg azt a jelenlegi gyakorlatot, hogy a fogyatékossággal élő alkalmazott egységvezetője hozza meg az észszerű alkalmazkodásra vonatkozó döntéseket. Ez a gyakorlat ugyanis következetlen megközelítéshez és ahhoz vezethet, hogy a szolgálati érdekek elsőbbséget élveznek az érintett alkalmazott érdekeivel szemben. Ezért azt javasolták, hogy az ilyen döntéseket ehelyett egy harmadik fél hozza meg, amely független mind a hivatalos munkavégzés helye szerinti szolgálattól, mind az orvosi szolgálattól. Egy válaszadó egy „észszerű alkalmazkodással” foglalkozó testület ötletére hivatkozott, amely a személyzet fogyatékossággal élő tagjait képviselné.

Az orvosi igazolás felülvizsgálata (6. javaslat)

Az összes uniós intézmény közös „orvosi igazolását”, amely a fizikai és mentális károsodások európai értékelési ütemtervére (más néven „európai fogyatékossági skála”) hivatkozik, nem használják „súlyos betegség” elismerésére. Ezt azonban az eltartott gyermek után járó támogatás és a fogyatékossághoz kapcsolódó szociális segélyek megkétszerezésére használják. A fogyatékossággal élő személyek képviselői azt állítják, hogy ez a skála túlzottan orvosi jellegű, és nem veszi figyelembe a fogyatékossággal kapcsolatos egyedi körülményeket. 

Az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottság kezdeményezze, hogy az Intézményközi Orvosi Tanács vizsgálja felül az orvosi igazolás tartalmát, különös tekintettel arra, hogy az európai fogyatékossági skála megfelelő-e egy személy fogyatékossági fokának értékeléséhez.

A válaszadók üdvözölték az ombudsman javaslatát.

Azt állították, hogy a skála különösen nem megfelelő a sajátos nevelési igényű gyermekek esetében. Megjegyezték, hogy a közelmúltban elfogadott felülvizsgált értékelési formanyomtatvány már nem tartalmaz hivatkozást a tanulási nehézségekre.

Az egyik válaszadó azt javasolta, hogy az értékelés a WHO működőképes fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozásán (ICF), valamint a WHO fogyatékosságértékelési jegyzékének 2.0-ás változatán alapuljon, amely az egészség és a fogyatékosság általános értékelési eszköze.

A személyzet képzése (7. javaslat)

Szociális védelmi rendszereivel összefüggésben a Bizottság kijelenti, hogy a fogyatékosság kezelésére vonatkozó speciális képzés a Bizottság valamennyi alkalmazottja számára elérhető.

Az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottság gondoskodjon arról, hogy a fogyatékosság kezelésével kapcsolatos speciális képzés a kapcsolódó kérdésekkel foglalkozó személyzete bevezető programjának részét képezze.

A válaszadók üdvözölték az ombudsman javaslatát.

Javasolták, hogy a Bizottság által szervezett formális képzés fogadjon el célzottabb megközelítést, és azt egészítsék ki a fogyatékosság különböző szempontjairól szóló rövid tájékoztató előadásokkal. E tekintetben egy másik válaszadó azt javasolta, hogy a képzés terjedjen ki a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, a fogyatékosság emberi jogokon alapuló megközelítésére és az észszerű alkalmazkodás fogalmára.

Az ilyen képzéseken való kötelező részvételt olyan célcsoportok számára javasolták, mint az új vezetők, a jelenleg fogyatékossággal élő alkalmazottakat foglalkoztató vezetők, a Bizottság szociális védelmi rendszereivel és a közös egészségbiztosítási rendszerrel összefüggésben dolgozó személyzet, valamint a HR-feladatokat ellátók. Javasolták továbbá, hogy a fogyatékossággal élő személyeket és az érintett szervezeteket közvetlenül vonják be az ilyen képzések kidolgozásába és végrehajtásába.

Konzultáció az érdekelt felekkel a közös betegségbiztosítási rendszer felülvizsgálata céljából (8. javaslat)

A sokszínűségről szóló, 2017. júliusi közleménye szerint „a Bizottság megfelelő szervet hoz létre a jelenlegi helyzet tanulmányozására, valamint arra, hogy ötleteket és eszközöket javasoljon a fogyatékossággal élő személyzet terheinek lehető legnagyobb mértékű enyhítésére”.[13] Az ombudsman levelére adott 2016. októberi válaszában a Bizottság kijelentette, hogy mérlegeli a fogyatékossággal élő személyekkel való konzultációt a közös egészségbiztosítási rendszernek a fogyatékossággal kapcsolatos egészségügyi szükségletekkel kapcsolatos alkalmazásáról.

Az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottság – az ombudsmanhoz intézett levelében említettek szerint – hozzon létre egy megfelelő szervet, amely bevonja a fogyatékossággal élő személyek, a fogyatékossággal élő munkavállalók és/vagy a fogyatékossággal élő személyek egyesületeinek képviselőit, hogy tanulmányozza a közös egészségbiztosítási rendszer fogyatékossággal kapcsolatos egészségügyi szükségletekkel kapcsolatos napi szintű alkalmazásával kapcsolatos jelenlegi helyzetet, és szükség esetén javaslatokat tegyen a javításra vonatkozó ötletekre és eszközökre. A Bizottságnak részletes ütemtervet kell meghatároznia e folyamatra vonatkozóan. Biztosítania kell, hogy a fogyatékossággal élő személyek képviselőivel strukturált és érdemi módon konzultáljanak, és hogy e konzultáció eredményeit a gyakorlatban is végrehajtsák.

A válaszadók egyetértenek az ombudsman javaslatával. Az egyik válaszadó azonban azon a véleményen volt, hogy az e szerv által végzett feladatnak nem szabad a közös betegségbiztosítási rendszer napi alkalmazásának tanulmányozására korlátozódnia, hanem ki kell terjednie a közös betegségbiztosítási rendszer keretének (közös szabályok és általános végrehajtási rendelkezések) vizsgálatára is azzal a céllal, hogy azok megfeleljenek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek. 

Rendszeres kapcsolattartás a fogyatékossággal élő személyek egyesületeivel (9. javaslat)

A Bizottság azt állítja, hogy kapcsolatban állt a Bizottság személyzete fogyatékossággal élő tagjainak újonnan létrehozott szövetségével, valamint a Bizottság személyzete fogyatékossággal élő családtaggal rendelkező tagjainak szövetségével.

Az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottság alakítson ki rendszeres kapcsolatot a fogyatékossággal élő uniós alkalmazottak (vagy a fogyatékossággal élő családtaggal rendelkező uniós alkalmazottak) szövetségeivel annak érdekében, hogy visszajelzést kapjon a közös egészségbiztosítási rendszer és a fogyatékossággal élő személyekre vonatkozó szociális rendszerek napi alkalmazásáról. 

A válaszadók egyetértettek az ombudsman javaslatával.

Hangsúlyozták, hogy nemcsak a fogyatékossággal élő alkalmazottakkal, hanem a fogyatékossággal élő eltartottakkal is konzultálni kell. Két válaszadó aggodalmát fejezi ki a Bizottság és szövetségeik közötti strukturált konzultáció hiánya miatt a fogyatékossággal kapcsolatos kérdésekben, különösen a vonatkozó jogszabályok és szakpolitikák kidolgozása és végrehajtása terén, azaz a sokszínűségről szóló közlemény előkészítése során. Véleményük szerint az ilyen konzultációnak érdemi módon és kellő időben kell zajlania.

Az egyik válaszadó a személyzeti szabályzat oly módon történő módosítását javasolta, hogy minden személyzeti bizottság legalább egy tagja fogyatékossággal élő kolléga legyen. Azt is javasolták, hogy a fogyatékossággal élő bizottsági tisztviselőkkel folytatott megfelelő konzultáció és képviselet legjobban egy hivatalos képviseleti szerep vagy egy olyan hivatalos szerv létrehozásával érhető el, amelynek tagjai lehetnek. 

4. Egyéb felvetett kérdések

Súlyos betegség elismerésének megújítása

A konzultáció válaszadói az általános végrehajtási rendelkezések azon rendelkezésére hivatkoztak, hogy a „súlyos betegség” elismerését ötévente meg kell újítani. Az egyik válaszadó rámutatott, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek ötévente át kell esniük ezen a megterhelő eljáráson (orvosi jelentésre van szükség), annak ellenére, hogy fogyatékosságuk állandó és változatlan lehet.

A fogyatékossággal élő gyermekek számára fenntartott alternatív iskolák díjainak fedezése

A válaszadók által felvetett másik kérdés a „szociális segély” költségvetési sor felhasználása azon sajátos nevelési igényű gyermekek szülei költségeinek megtérítésére, akiknek gyermekeit nem fogadják el az Európai Iskolákban. Az ellenérdekű fél szerint, míg az Európai Iskolák tandíjait az az uniós intézmény fizeti, ahol az alkalmazott dolgozik, azoknak a szülőknek, akik nem tudják gyermekeiket az Európai Iskolákba vinni, maguknak kell fedezniük az alternatív iskolák tandíjainak jelentős részét, vagy akár a teljes összeget, ha nem részesülnek pénzügyi támogatásban a „szociális segítségnyújtás” költségvetési sorból. Megjegyezték továbbá, hogy az a követelmény, hogy a szülőknek évente kell kérelmezniük az alternatív iskoláztatáshoz nyújtott szociális támogatást, időigényes és szorongás forrása, mivel az iskolák kifizetési ütemezéséhez képest késedelmesek a döntések és a támogatások kifizetése. Az ellenérdekű fél azt javasolta, hogy a Bizottság vessen véget a sajátos nevelési igényű gyermekekkel rendelkező, az Európai Iskolákba beiratkozni nem tudó alkalmazottakkal szembeni megkülönböztető bánásmódnak, és teljes mértékben fedezze az alternatív iskolák díjait. A Bizottságnak elegendő személyzetet kell biztosítania a pénzügyi segítség iránti kérelmek időben történő kezeléséhez is.

Az irányítóbizottságra alkalmazandó szabályok

Az egyik válaszadó megjegyezte, hogy munkája során az irányítóbizottság soha nem veszi figyelembe a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, az Alapjogi Chartát, a helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexet és a személyzeti szabályzat 1d. cikkének (4) bekezdését. A válaszadó felvilágosítást kért az ombudsmantól arra vonatkozóan, hogy ez a helyzet áll-e fenn vagy sem.

A felperesek és a PMO-k közötti fegyveregyenlőség

Az alperes a felperesek és a PMO-k közötti „fegyveregyenlőség” hiányára hivatkozott. Bár az irányítóbizottság nem léphet kapcsolatba az igénylővel, a PMO szoros kapcsolatban áll az igénylővel. A központi hivatal és az elszámoló hivatalok képviselői minden olyan plenáris ülésen jelen vannak, ahol véleményük védelmében aktívan beavatkoznak. Az orvosszakértő véleménye véglegesnek tekinthető, és érvénytelenítheti azon szakorvosok következtetéseit, akik közvetlenül megvizsgálták a beteget, anélkül, hogy ő maga ezt megtette volna. A Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatal további érveket hozhat fel a követelés elutasítása érdekében, amelyekkel a felperesnek nincs lehetősége foglalkozni.

A tisztiorvosok szerepe

A válaszadó azt javasolja, hogy bizonyos mértékig ellenőrizzék, hogy valamennyi orvostiszt be van-e jegyezve egy orvosi szövetségbe, és hogy alkalmazzák-e a székhelyük szerinti országban alkalmazandó deontológiai szabályokat.

Biztosítani kell az egészségügyi tisztviselők függetlenségét is, amely szerződéseik időtartamától és stabilitásától, javadalmazásuk módjától és jövedelmi forrásaik sokféleségétől függ. E tekintetben az alperes hangsúlyozza, hogy az orvosszakértők szerződéseit „vonzóbbá” kell tenni annak érdekében, hogy növeljék a szakemberek jelentkezéseinek számát és toborzását, akik alkalmasabbak lennének a felperesek kérelmeinek értékelésére. 

Problémát vet fel az a tény, hogy a felpereseket az orvosszakértő nem vizsgálhatja meg. Az alperes azt javasolja, hogy az orvosszakértőt kötelezzék a felperes vizsgálatára, amennyiben el kíván térni a kezelőorvosa következtetéseitől. Amennyiben ez a földrajzi távolság miatt nem lehetséges, az orvosszakértő megbízhat egy másik orvost az igénylő vizsgálatával.

A más tagállamban letelepedett szakemberek díjainak visszatérítése

Az egyik válaszadó annak tisztázását kérte, hogy a szolgáltatások nyújtásának helyétől eltérő tagállamban letelepedett gyakorló szakemberek a kezelések visszatérítése szempontjából „szakmailag képzett és jogilag elismert gyakorló szakembereknek” minősülnek-e (az általános végrehajtási rendelkezések II. címe 8. fejezetének 1.4. pontja).  A válaszadó megjegyzi, hogy ez különösen fontos a fogyatékossággal élő gyermekek számára, akik néha beszédterápiát igényelnek, és nem kell megkövetelni, hogy ezt olyan nyelven kövessék, amelyet nem ismernek, vagy hogy minden ülésre utazzanak.

Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés javítása

Az egyik válaszadó azt javasolta, hogy a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatal jelöljön ki konkrét tárgyalópartnereket a fogyatékossággal élő személyek számára. Telefonon kell őket elérni, és követniük kell a személyeknek a fogyatékosságuk orvosi és szociális vonatkozásaival kapcsolatos kéréseit.

Az alperes arra kéri a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatalt és a szociális szolgálatokat, hogy nyújtsanak részletes tájékoztatást a fogyatékossággal élő vagy „súlyos betegségben” szenvedő személyeknek nemzeti szinten nyújtott segítségről. Az ellenérdekű fél azt is kéri, hogy tájékoztassák a személyzet tagjait a nyugdíjjogosultság nemzeti rendszerben való fenntartásának előnyeiről annak érdekében, hogy nyugdíjba vonulásuk után a nemzeti egészségbiztosítási rendszeren és az európai egészségbiztosítási kártyán keresztül fedezethez jussanak.

Az ellenérdekű fél továbbá azt javasolja, hogy a kapcsolt személyeket segítsék a túlzottan magas számlák és az egészségügyi ellátás nyújtása során alkalmazott díjdiszkrimináció problémájában. A javaslat szerint például össze lehetne állítani és közzé lehetne tenni a jó ár-minőség arányt kínáló intézmények listáját, valamint az alapdíjakat követő orvosok listáját.

5. A válaszok összefoglalása

Három válaszadó azt javasolta, hogy az ombudsman javaslatok helyett ajánlásokat fogalmazzon meg a Bizottság számára. A válaszadók összességében kedvezően fogadták az ombudsman javaslatait, a súlyos betegség elismerésére vonatkozó négy kritérium alkalmazására vonatkozó 1. javaslat kivételével. Hangsúlyozták, hogy a „betegség” és a „fogyatékosság” külön fogalmak, és hogy a fogyatékossággal élő személyekre vonatkozó külön kritériumokat kellene előnyben részesíteni. Ami a többi javaslatot illeti, a válaszadók visszajelzést adtak azokról a további kérdésekről, amelyekkel foglalkozni kell.

Strasbourg, 2018. 07. 16.

[1] A Bizottság határozata az orvosi költségek megtérítésére vonatkozó általános végrehajtási rendelkezések megállapításáról, amely 2007. július 1-jén lépett hatályba.

[2] A vizsgálattal kapcsolatos valamennyi dokumentum elérhető itt: https://www.ombudsman.europa.eu/en/cases/caseopened.faces/en/65814/html.bookmark  

[3] Az egyik spontán hozzászólás bizalmas volt.

[4] A C-13/05. sz., Chacon Navas kontra Eurest Colectividades SA ügyben hozott ítélet (ECLI:EU:C:2006:456) 44. pontja.

[5] Például az általános végrehajtási rendelkezések II. címének 3. fejezetéhez csatolt két formanyomtatvány, amelyek kifejezetten a paramedicinális létesítményben való állandó vagy huzamos tartózkodás költségeinek esetleges visszatérítésére vonatkoznak. A formanyomtatványok címe: I. Funkcionális függetlenségértékelés; II. A térbeli és időbeli tudatosság értékelése.

[6] A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény uniós végrehajtásával kapcsolatos, az illetékes ENSZ-bizottság által 2015. október 2-án tett záró észrevételek.

[7] Az Európai Közösségek tisztviselőinek betegségbiztosítására vonatkozó, valamennyi közösségi intézmény által közös megegyezéssel elfogadott közös szabályok, amelyek 2005. december 1-jén léptek hatályba, http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-9645-2004-INIT/en/pdf

[8] A személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó bármely személy panaszt nyújthat be a kinevezésre jogosult hatósághoz az őt hátrányosan érintő jogi aktussal szemben, ha az említett hatóság határozatot hozott, vagy ha nem fogadta el a személyzeti szabályzatban előírt intézkedést.

[9] A JSIS Orvosi Tanácsa intézményenként egy-egy orvos tisztviselőből és elszámoló irodánként egy-egy orvos tisztviselőből áll. A közös betegségbiztosítási rendszerre vonatkozó közös szabályzatban előírt szervek konzultálnak vele a közös betegségbiztosítási rendszer igazgatásával kapcsolatban felmerülő egészségügyi kérdésekben.

[10] A JSIS irányítóbizottsága (Comité de Gestion d' Assurance Maladie, a továbbiakban: CGAM) a különböző uniós intézmények és ügynökségek képviselőiből, valamint a személyzetből áll.

[11] Az ombudsman tudomásul veszi, hogy az ezen ellátások nyújtására vonatkozó részletes rendelkezéseket a következők tartalmazzák:

i) Az igazgatási vezetők testülete által 2004. február 19-én elfogadott, a fogyatékkal élők számára nyújtott jóléti előirányzatokra vonatkozó „Kiegészítő támogatás a fogyatékkal élők számára” költségvetési tétel végrehajtására vonatkozó ideiglenes iránymutatások.

ii) Az igazgatási vezetők testületének 177/87. sz. következtetése az eltartott gyermek után járó kétszeres támogatásra vonatkozóan olyan gyermek esetében, akinek eltartása fogyatékosság vagy hosszan tartó betegség miatt jelentős kiadásokkal jár (a személyzeti szabályzat 67. cikkének (3) bekezdése). Az igazgatási vezetők 2014. március 26-án jóváhagyták a második felülvizsgált következtetést.

[12] A Bizottság 2004. április 7-i határozata a személyzeti szabályzat 1d. cikke (4) bekezdésének végrehajtásáról .

[13] A Bizottság közleménye: „Jobb munkahelyet mindenkinek: az esélyegyenlőségtől a sokszínűségig és a befogadásig”, C(2017) 5300 final, 2017.7.19.