A háttér

1. A Pesticide Action Network Europe (PAN-Europe) által benyújtott panasz a növényvédő szerekben (peszticidek, a továbbiakban: növényvédő szerek) található hatóanyagok jóváhagyására és az EU-ban történő forgalomba hozatalukra vonatkozik. A kérelem a 33/2008/EK rendeletben ^[1] előirányzott különleges újbóli benyújtási eljáráshoz is kapcsolódik, amelynek keretében a Bizottság az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: EFSA) által végzett tudományos értékelés következtetéseinek figyelembevételét követően jóváhagyja a növényvédő szerekben használt hatóanyagokat. Érinti továbbá a Bizottság azon gyakorlatát, hogy egy hatóanyagot úgy hagy jóvá, hogy egyidejűleg a biztonságosságát megerősítő adatokat is bekér (a továbbiakban: megerősítő adatokra vonatkozó eljárás)^[2].

2. A panaszos közzétette „A SZABÁLYOK MEGVÁLTOZTATÁSA ÉS MEGVÁLTOZTATÁSA: Az „újrabenyújtás” során minden erőfeszítés a peszticidek jóváhagyására irányul.”^[3] Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Bizottság bizonyos esetekben jóváhagyja a növényvédő szerek hatóanyagait, amennyiben azok nem felelnek meg a jogi követelményeknek, különösen azért, mert nem áll rendelkezésre elegendő adat az emberi egészséget, az állati egészséget, a felszín alatti vizeket és a környezetet érintő kockázatok kizárásához.

3. Az ombudsman vizsgálatot indított a panasszal kapcsolatban, és a következő állításokat és állításokat azonosította:

1. A növényvédő szerek hatóanyagainak jóváhagyásához a megerősítő adatokra vonatkozó eljárás alkalmazásával a Bizottság megsértette a 91/414 irányelv 5. cikkének ^[4] rendelkezéseit és az elővigyázatosság elvét. A Bizottságnak fel kell hagynia a megerősítő adatokra vonatkozó eljárás alkalmazásával mind a növényvédő szerek hatóanyagainak a 91/414 irányelv alapján megadott jóváhagyásai, mind pedig az 1107/2009/EK rendelet [5] alapján megadott jövőbeli jóváhagyások tekintetében.

2. A Bizottság félrevezető felülvizsgálati jelentéseket és határozatokat fogadott el az újrabenyújtási eljárás keretében jóváhagyott egyes peszticidek hatóanyagaira vonatkozóan. A Bizottságnak újra kell értékelnie a peszticidek hatóanyagaira vonatkozóan az elmúlt néhány évben elfogadott valamennyi felülvizsgálati jelentést és határozatot, és ezekbe bele kell foglalnia az EFSA által ezen anyagokkal kapcsolatban értékelt valamennyi tényt és információt, beleértve a hiányzó adatokkal, a befejezetlen kockázatértékelésekkel és az értékelt magas kockázatokkal kapcsolatosakat is.

3. Az egyes peszticidek hatóanyagainak újbóli benyújtási eljárás keretében történő értékelése során a Bizottság nem alkalmazta helyesen a 91/414 irányelv ^[6] 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéseket (amelyek hasonlóak az 1107/2009 rendelet 4. cikkének (3) bekezdéséhez). A Bizottságnak megfelelően értékelnie kell, hogy teljesülnek-e a 91/414 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezések (amelyek hasonlóak az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdéséhez), és ellenőrzési rendszert kell létrehoznia annak ellenőrzésére, hogy a tagállamok megfelelően írnak-e elő és hajtanak-e végre kockázatcsökkentő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a környezeti kockázatok elfogadhatók legyenek.

4. A vizsgálat során az ombudsman megkapta a Bizottság véleményét a panaszról, majd ezt követően a panaszos észrevételeit a Bizottság véleményére válaszul. Az ombudsman további vizsgálatokat folytatott, és kiegészítő választ kapott a Bizottságtól, valamint a panaszos ezzel kapcsolatos észrevételeit. 2015. június 16-án az ombudsman megoldási javaslatot [7] terjesztett a Bizottság elé, amelyre a Bizottság 2015. október 20-án válaszolt. A panaszos 2015. november 9-én küldte meg észrevételeit a Bizottság válaszával kapcsolatban.

5. A vizsgálat lefolytatása során az ombudsman figyelembe vette a felek által előterjesztett érveket és véleményeket.

A megerősítő adatokra vonatkozó eljárás alkalmazásával a Bizottság megsértette a 91/414 irányelv 5. cikkét, valamint az elővigyázatosság elvét és a kapcsolódó állítást

Az ombudsman javaslata a megoldásra

6. A megoldásra irányuló javaslatában az ombudsman rámutatott, hogy a panaszos kifogásolta, hogy a Bizottság két különböző jogi rendszer keretében alkalmazta a megerősítő adatokra vonatkozó eljárást: i) a 91/414 irányelv, amely főszabály szerint 2011. június 14-ig volt alkalmazandó; valamint ii. az 1107/2009/EK rendelet, amely hatályon kívül helyezte és felváltotta az említett irányelvet ^[8].

7. Az ombudsman úgy vélte, hogy a 91/414 irányelv nem tartalmaz az 1107/2009/EK rendeletben foglalthoz hasonló kifejezett jogalapot a CDP-re vonatkozóan. Ehelyett a 91/414 irányelv 5. és 6. cikke, amelyekre a Bizottság támaszkodott, általánosságban hivatkozik a „követelményekre” és a „beillesztés feltételeire”, az 5. cikk pedig példákat sorol fel az ilyen követelményekre. A CDP azonban nem szerepel e példák között. Az ombudsman kijelentette, hogy komoly kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy ezek a rendelkezések a Bizottság által alkalmazott CDP kellően konkrét jogalapjának tekinthetők-e, és rámutatott arra, hogy a hatóságok csak a rájuk ruházott hatáskörök alapján és azok korlátain belül járhatnak el. A 91/414 irányelv 5. és 6. cikkében szereplő „követelményekre” és „feltételekre” való hivatkozás aligha értelmezhető úgy, hogy a Bizottság megadhatja a jóváhagyást, elismerve ugyanakkor, hogy még nem áll módjában megerősíteni, hogy a hatóanyag várhatóan nincs káros hatással az emberek és állatok egészségére, illetve a környezetre. Az ombudsman úgy vélte, hogy a Bizottság mérlegelési jogköre a feltételek és követelmények meghatározása terén nem vezethet ilyen kiterjesztő értelmezéshez.

8. Az ombudsman ezért arra az előzetes következtetésre jutott, hogy a Bizottság CDP-kre való támaszkodása nem egyeztethető össze a 91/414 irányelv rendelkezéseivel, és hogy a CDP-k alkalmazása hivatali visszásságnak tűnik.

9. Ami az 1107/2009/EK rendelet szerinti jogi szabályozást illeti, az ombudsman elfogadta, hogy amennyiben az 1107/2009/EK rendelet alapján jár el, és tiszteletben tartja a vonatkozó rendelkezésekben meghatározott korlátozó feltételeket, a CDP alkalmazásáról szóló bizottsági határozatot az 1107/2009/EK rendelet szerinti jogalappal rendelkezőnek kell tekinteni. Hozzátette azonban, hogy amikor a Bizottság úgy dönt, hogy jóváhagy egy hatóanyagot, és az 1107/2009/EK rendelet 6. cikke alapján megerősítő adatokat kér, meg kell győződnie arról, hogy az ilyen intézkedés nem veszélyezteti az emberi egészséget, az állati egészséget vagy a környezetet.

10. Az ombudsman először is úgy ítélte meg, hogy az 1107/2009 rendelet vonatkozó rendelkezéseinek olvasatából kitűnik, hogy a jogalkotó a CDP alkalmazását olyan kivételes esetekre kívánta fenntartani, amikor az értékelés módosításának kockázata csekély. Ezenkívül, mivel a CDP-t kivételként alakították ki, alkalmazásának feltételeit megszorítóan kell értelmezni. Másodszor, a rendelet hangsúlyt fektet az emberi és állati egészség, valamint a környezet védelmére. Ez a célkitűzés elsőbbséget élvez a növényvédelem javításának célkitűzésével szemben. Harmadszor, az EU alkotmányos rendje az egészséget és a környezetet is védi. Ennek megfelelően, amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az értékelés elvégzéséhez további adatokra van szükség, figyelembe kell vennie ezeket a tényezőket annak eldöntésekor, hogy jóváhagy-e egy hatóanyagot. Negyedszer, az elővigyázatosság elvét, amelyet az 1107/2009 rendelet szerint alkalmazni kell, szintén a megfelelő ügyintézés elvének kell tekinteni. Előírja a Bizottság számára annak biztosítását, hogy ne hagyjon jóvá hatóanyagokat olyan esetekben, amikor a közegészség vagy a környezet veszélybe kerülhet.

11. Szem előtt tartva, hogy a Bizottság elégtelen adatokon alapuló értékelésének esetleges hibái súlyos, esetleg visszafordíthatatlan károkat okozhatnak az emberi egészségre, az állatok egészségére vagy általában a környezetre nézve, az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy a CDP-t különös óvatossággal és visszafogottsággal kell alkalmazni. Ezért a következő megoldási javaslatot teszi a képességfejlesztési tervvel kapcsolatban:

„Az 1107/2009/EK rendelet alapján eljárva a Bizottságnak hozzá kell járulnia a következőkhöz:

i. az eljárást megszorítóan alkalmazza, kizárólag a jogalkotó által meghatározott feltételeknek szigorúan megfelelő, kellően indokolt esetekben, és amennyiben nem áll fenn annak a kockázata, hogy a hatóanyag biztonságosságára vonatkozó következtetés hibás lehet;

ii. az eljárás konkrét esetben történő alkalmazása előtt az elővigyázatosság elvét követve kellően figyelembe veszi az emberi és állati egészségre, valamint a környezetre gyakorolt valamennyi lehetséges következményt; és

iii. a jóváhagyásról szóló határozat meghozatala előtt elsőbbséget biztosít a vonatkozó hiányzó információk bekérésének és értékelésének.”

12. Az ombudsman javaslatára adott válaszában a Bizottság kijelentette, hogy az 1107/2009/EK rendelet hatálybalépése óta csak a rendelet 6. cikkének f) pontjában és II. mellékletében felsorolt esetekben lehet megerősítő információkat kérni. A Bizottság megerősítette, hogy az 1107/2009/EK rendelet rendelkezéseivel szigorúan összhangban megerősítő információkat fog kérni. Kifejtette például, hogy megerősítő információk akkor kérhetők, ha a kockázatértékelés területén szerzett új tudományos ismeretek miatt az értékelés során új iránymutató dokumentum válik elérhetővé. Ebben az esetben a kérelmező a kérelem benyújtásának időpontjában nincs abban a helyzetben, hogy benyújtsa az útmutató szerint elvégzett tanulmányokat. Adott esetben a jóváhagyási rendelet előírhatja, hogy ezeket az információkat egy későbbi szakaszban megerősítő információként kell benyújtani. Kijelentette, hogy a megerősítő információk benyújtása nem vonatkozhat azokra az egészségügyi kockázatok értékelésével kapcsolatos adatszolgáltatási követelményekre, amelyek a kérelem benyújtásának időpontjában fennálltak, és amelyek tekintetében megfelelő iránymutatások állnak rendelkezésre.

13. A Bizottság hozzátette, hogy a jóváhagyás csak olyan anyagokra adható meg, amelyek várhatóan nem gyakorolnak káros hatást az emberi vagy állati egészségre, illetve nem gyakorolnak elfogadhatatlan hatást a környezetre. Megállapította, hogy megerősítő információkra is szükség lehet az anyag jóváhagyásáról szóló határozatba vetett bizalom növelése érdekében. A Bizottság kijelentette, hogy továbbra is a lehető legnagyobb gondossággal jár el annak érdekében, hogy az anyag értékelése és a jóváhagyásokról vagy megújításokról szóló határozat megfelelően figyelembe vegye az emberi és állati egészségre, valamint a környezetre gyakorolt következményeket, és hogy ezeket a határozatokat az 1107/2009/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdésében előírt elővigyázatosság elve támasztja alá.

14. A Bizottság kijelentette, hogy a megerősítő információk bekérésének mértéke attól függ, hogy az új tudományos és műszaki ismeretek eredményeként új követelményeket állapítanak-e meg.

15. A Bizottság egyetértett az ombudsmannal abban, hogy a jóváhagyásról szóló határozat meghozatala előtt elsőbbséget kell biztosítani a releváns hiányzó információk bekérésének és értékelésének. Megállapította, hogy ezt a jogszabály is előirányozza, és az a jóváhagyás iránti kérelmek értékelési eljárásában testesül meg.

16. A Bizottság kifejtette, hogy azoknak a kérelmezőknek, akik valamely anyag jóváhagyását kívánják kérelmezni, az 1107/2009/EK rendelet 8. cikkével, valamint a 283/2013/EU rendeletben [9] és a 284/2013/EU rendeletben [10] meghatározott adatszolgáltatási követelményekkel összhangban kérelmet kell benyújtaniuk. Az 1107/2009/EK rendelet 9. cikkének megfelelően a referens tagállam ellenőrzi, hogy a kérelem tartalmazza-e az összes szükséges elemet. Amennyiben az értékelés során a tagállamoknak vagy az EFSA-nak további információkra van szükségük, ezeket az információkat meghatározott időn belül bekérhetik a kérelmezőtől. Ezt a kiegészítő információt a kérelem többi részével együtt a referens tagállamnak és az EFSA-nak kell értékelnie. A kiegészítő információk nem vonatkozhatnak olyan új követelményekre, amelyek a kérelem benyújtásának időpontjában nem léteztek. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az 1107/2009 rendeletben előirányzott eljárások szigorú keretet biztosítanak az adatok benyújtására, a tagállamok és az EFSA általi értékelésére, valamint a megerősítő információk benyújtására vonatkozóan. A Bizottság kijelentette, hogy elkötelezett e keret betartása mellett.

17. A panaszos azt állította, hogy a Bizottságnak az ombudsman első javaslatára adott válasza félrevezető. A panaszos kijelentette, hogy míg az ombudsman egyértelműen az eljárás „korlátozó alkalmazását” javasolja, „a Bizottság nem ért egyet egyértelműen a „korlátozó alkalmazással”. A panaszos szerint a Bizottság azt állította, hogy az 1107/2009/EK rendelet rendelkezéseivel „szigorúan összhangban” megerősítő adatokat fog kérni. A panaszos azonban rámutatott arra, hogy a Bizottság folyamatosan azt állította, hogy követi a szabályt, míg a panaszos véleménye szerint a Bizottság „szokásos eljárásként” megsérti a szabályokat.

18. A panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság válaszából egyértelműen kiderül, hogy az intézmény nem ért egyet a javaslattal, és továbbra is folytatja a panaszos és egyes uniós tagállamok által kifogásolt jogellenes gyakorlatokat. A panaszos által megvizsgált, a szintetikus peszticidek jóváhagyásáról szóló (2013. november 20. és 2015. július 27. között hozott) 25 közelmúltbeli határozatból álló minta azt mutatja, hogy a Bizottság továbbra is a CDP-t használja szokásos eljárásként, mivel ezen esetek közül 22 esetben a CDP-eljárást alkalmazták. A panaszos szerint „ez egyáltalán nem korlátozó”.

19. A panaszos azzal is érvelt, hogy a Bizottság azon állítása, miszerint az 1107/2009/EK rendelet II. mellékletének 2.2. pontját [11] tiszteletben tartják, nem helytálló . Megállapította, hogy a 22 eset egyikében sem (i) érvelt az EFSA vagy a Bizottság azzal, hogy az adatszolgáltatási követelményeket módosították vagy finomították volna, és (ii) lehet-e azzal érvelni, hogy az információk „megerősítő jellegűek”, mivel az EFSA (magas) kockázatokat és gyakran elfogadhatatlan kockázatokat vagy olyan információk hiányát mutatta ki, amelyek magukban foglalhatják a kockázatokat is. A panaszos kijelentette, hogy ez kizárólag „a kockázatok hiányának bizonyítéka, amely »megerősíthető«, de a kérelmező nem terjeszt elő ilyen [...] bizonyítékot. Egyszerűen nem indokolt a „megerősítő információk” eljárásának szokásos alkalmazása.”

20. Ezenkívül a panaszos szerint az általa megvizsgált határozatokból vett minta azt is egyértelműen mutatja, hogy a Bizottság határozatai nincsenek összhangban az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkének (5) bekezdésével [12]. A panaszos kijelentette, hogy a kérelmezőnek legalább egy „biztonságos reprezentatív felhasználást” igazolnia kell ahhoz, hogy a Bizottság jóváhagyhasson egy növényvédő szert. Az általa megvizsgált határozatok mintájában azonban a panaszos „könnyen találhatott példákat ... az EFSA által azonosított "kritikus aggodalomra okot adó területek kérdései"[13]. Hét ilyen példát hozott fel, ahol „a következtetés az, hogy az »egy biztonságos reprezentatív felhasználás« egyáltalán nem bizonyított, és – amint azt az EFSA írja – nem teszi lehetővé [a] Bizottság számára annak megállapítását, hogy az anyag nem lesz káros hatással az emberekre vagy elfogadhatatlan hatással a környezetre”. Mindazonáltal a Bizottság mindezekben az esetekben arra a következtetésre jutott, hogy teljesülnek a 4. cikk (2) bekezdésében foglalt követelmények. A panaszos hozzátette, hogy „a jóváhagyások ezért jogellenesek, és mivel azokat szándékosan, valószínűleg csalárd módon adták ki”. A panaszos szerint, mivel így "értelmezi" az ombudsman javaslatát, egyértelmű, hogy a Bizottságnak nem áll szándékában változtatni magatartásán, és továbbra is folytatni fogja jogellenes gyakorlatait.

21. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság jelenlegi gyakorlatának ellentmond a Bizottság azon állítása, miszerint egyetért az ombudsmannal abban, hogy a határozat meghozatala előtt elsőbbséget kell biztosítani a hiányzó információk bekérésének és értékelésének. Megállapította, hogy „az arra vonatkozó rendkívül fontos információkat, hogy a kérelmező milyen »tételeket« [14] tesztel (a kérelmező kevésbé mérgező tételeket vagy kevésbé szennyezett növényvédőszer-tételeket használhat fel állatkísérletekhez), a kérelmező a jövőben »megerősítő információként« való jóváhagyását követően is átadhatja ”. Mivel a szabályozási bizottsági eljárás több évet vesz igénybe, a Bizottság könnyen bekérheti ezeket az információkat a határozat meghozatala előtt, és megvárhatja, hogy az információkat a határozat meghozatala előtt megküldjék neki. Ha kiderül, hogy a tételek nem felelnek meg a követelményeknek, a polgárok és a környezet veszélybe kerül, és károsodhat. A panaszos kijelentette, hogy válaszában a Bizottság nem utal arra, hogy ezentúl megvárja ezeket az információkat, mielőtt döntést hozna.

Az ombudsman értékelése a megoldásra irányuló javaslatot követően

22. Az ombudsman rámutat arra, hogy a Bizottság 2015. október 20-án nyújtotta be a megoldásra irányuló javaslatra adott válaszát, és hogy a jövő időt használta, amikor kijelentette, hogy „szigorúan az 1107/2009/EK rendelet rendelkezéseivel összhangban megerősítő információkat fog kérni”. A panaszos által a Bizottság által közzétett jóváhagyó határozatokra adott példák, amelyekben a CDP-t felhasználták, a 2013. november 20. és 2015. július 27. között hozott határozatokon alapultak. Az ombudsman tudomásul veszi, hogy amikor a Bizottság az általa a CDP-vel kapcsolatban tett három javaslatra úgy válaszolt, hogy azokkal egyetértett, a Bizottság komoly kötelezettséget vállalt azok végrehajtására. Bízik abban, hogy a Bizottság megteszi a szükséges lépéseket javaslatai teljes körű érvényre juttatása érdekében, és nem ismétli meg a panaszos által a (18)–(21) bekezdésben említett hiányosságokat. Ezen túlmenően az ombudsman emlékezteti a Bizottságot javaslatának 37. bekezdésében foglalt megállapítására, amely szerint „a Bizottságnak minden egyes esetben teljes mértékben figyelembe kell vennie az emberi és állati egészségre, valamint a környezetre gyakorolt lehetséges következményeket, mielőtt a CDP-t alkalmazná... Szem előtt tartva, hogy a Bizottság elégtelen adatokon alapuló értékelésének esetleges hibái súlyos, esetleg visszafordíthatatlan károkat okozhatnak az emberi egészségre, az állatok egészségére vagy általában a környezetre nézve, az ombudsman úgy véli, hogy a CDP-t különös óvatossággal és visszafogottsággal kell alkalmazni.”

23. Az ombudsman elvárja, hogy a Bizottság mostantól szigorúbban alkalmazza a CDP-t. Ezért bízik abban, hogy ha a panaszos néhány éven belül megismételné a jóváhagyott anyagok mintájának vizsgálata során végzett gyakorlatot, észre fogja venni a CDP használatának jelentős csökkenését. Következtetéseiben az ombudsman felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést, amely többek között azt mutatja, hogy a CDP-t megszorítóan és szigorúan az alkalmazandó jogszabályokkal összhangban alkalmazzák.

Az az állítás, hogy a Bizottság félrevezető felülvizsgálati jelentéseket és határozatokat fogadott el a hatóanyagokra vonatkozóan, valamint az az állítás, hogy a Bizottságnak újra kell értékelnie az összes érintett felülvizsgálati jelentést és határozatot, és bele kell foglalnia az EFSA valamennyi vonatkozó következtetését

Az ombudsman javaslata a megoldásra

24. Az ombudsman érdeklődött a panaszos azon érve iránt, hogy a bizonyos növényvédő szerek tíz hatóanyagának újbóli benyújtási eljárás keretében történő értékelésekor a Bizottság nem vette figyelembe az EFSA által végzett szakértői értékelések tudományos következtetéseit. A panaszos azt állította, hogy ezekben az esetekben, bár az EFSA adathiányt vagy akár kockázatot is azonosított, a tíz hatóanyagot a Bizottság jóváhagyta. Ez utóbbi nem értett egyet a panaszossal, és részletes magyarázatot adott álláspontjára a panaszos által problémásnak minősített tíz anyag mindegyike tekintetében.

25. Az ombudsman úgy vélte, hogy mivel a panaszos azt kérte, hogy a Bizottság értékelje újra a tíz érintett hatóanyag értékelését, a fő kérdés nem annyira a felülvizsgálati jelentések és határozatok állítólagosan „megtévesztő” jellege volt, hanem inkább az, hogy azok az EFSA következtetéseinek fényében érdemben helyesek voltak-e. Elemzését ezért erre a kérdésre összpontosította.

26. Az ombudsman emlékeztetett arra, hogy az összes érintett hatóanyagot a 91/414 irányelv alapján hagyták jóvá. A 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy egy hatóanyag csak akkor hagyható jóvá, ha „várható”, hogy az azt tartalmazó növényvédő szerek (maradékaik vagy felhasználásuk) nem gyakorolnak káros hatást az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a felszín alatti vizekre, illetve nem gyakorolnak elfogadhatatlan hatást a környezetre.

27. Az ombudsman megjegyezte, hogy a Bizottság válaszaiban elismerte, hogy a tíz hatóanyag mindegyikét olyan időpontban hagyták jóvá, amikor az értékelés vonatkozó részeit nem lehetett befejezni, mivel a kérelmezők nem szolgáltattak elegendő információt (adathiány). Az EFSA ezen anyagok mindegyikével kapcsolatban több aggályra is rámutatott. Annak ellenére, hogy tagállami szintű enyhítő intézkedéseket javasolt, a Bizottság továbbra is megadta a jóváhagyást. Ezt annak ellenére tette, hogy úgy tűnt, nem rendelkezik elegendő dokumentációval ahhoz, hogy megfelelően megalapozott döntéseket hozhasson arról, hogy a jóváhagyott anyagok nem rendelkeznek a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében meghatározott káros hatások egyikével sem. Az ombudsman úgy vélte, hogy ha ez valóban bebizonyosodik, akkor ez az eljárási eljárás jogellenes és ellentétes lenne a megfelelő ügyintézés elveivel. Kijelenti, hogy figyelembe véve az emberi egészségre, az állatok egészségére és a környezetre gyakorolt lehetséges következményeket, az ilyen hiányosságok különösen aggasztóak lennének. Az ombudsman úgy vélte, hogy a Bizottságnak e tekintetben rendkívül óvatosnak kell lennie. Ilyen helyzetekben egyértelműen jobb lenne, ha a Bizottság a jóváhagyásról szóló határozat meghozatala előtt kivizsgálná az érintett kérdéseket.

28. Az ombudsman megállapította, hogy bizonyos esetekben az EFSA az adathiány és az egyszerű aggályok mellett "kritikus aggodalomra okot adó területeket" is azonosított. Úgy vélte, hogy figyelembe véve e kifejezés meghatározását (amely alapvetően olyan helyzetekre utal, amelyekben a káros hatások nem zárhatók ki teljesen [15]), nehezen érthető, hogy a Bizottság a 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésére tekintettel hogyan dönthetett jogszerűen úgy, hogy ezen anyagok maradékanyagai vagy az e hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek használata nem gyakorolna káros hatást az emberi vagy állati egészségre, és nem gyakorolna elfogadhatatlan hatást a környezetre. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság e tekintetben legalább kielégítő magyarázatot nem adott.

29. A hozzá benyújtott bizonyítékok fényében az ombudsmant nem győzte meg a Bizottság azon érve, hogy fontos kérdésekben soha nem kérnek megerősítő adatokat.

30. Az ombudsman úgy vélte, hogy megállapításai különös aggodalomra adnak okot, mivel mind a tíz anyagot sok évvel ezelőtt hagyták jóvá, és úgy tűnt, hogy a legtöbb esetben az idő múlása ellenére a Bizottság nem végezte el a kért megerősítő adatok értékelését. Figyelembe véve az EFSA megállapításai és a Bizottság azon következtetése közötti nyilvánvaló ellentmondást, hogy a szóban forgó anyagok várhatóan nem gyakorolnak káros hatást az emberi egészségre, az állati egészségre, a felszín alatti vizekre vagy a környezetre, az ombudsman kijelentette, hogy megérti a panaszos azon benyomását, hogy a Bizottság felülvizsgálati jelentései és jóváhagyó határozatai „félrevezetőek” és pontatlanok.

31. Az ombudsman ezért a következő megoldási javaslatot tette:

„A tíz anyag értékelése tekintetében

1. A Bizottságnak haladéktalanul be kell fejeznie a megerősítő adatok értékelését, és naprakésszé kell tennie értékelését.

2. Amennyiben ez nem lehetséges, a Bizottságnak felül kell vizsgálnia jóváhagyásait, és meg kell vizsgálnia, hogy azok indokoltak voltak-e, tekintettel azokra a feltételekre, amelyek mellett azokat megadták, figyelembe véve i. azt a tényt, hogy az anyagok tudományos értékelését a jóváhagyások kiadásának időpontjában fennálló adathiány miatt nem lehetett elvégezni, valamint ii. az azonosított kockázatokat.

3. A Bizottságnak ugyanezt a megközelítést kell alkalmaznia más olyan hatóanyagok tekintetében is, amelyek nem képezik e vizsgálat részét, és amelyek tekintetében hasonló hiányosságot állapítottak meg.”

32. Az ombudsman javaslatára adott válaszában a Bizottság aktualizált táblázatot csatolt a szóban forgó tíz anyagra vonatkozó megerősítő információk értékelésének állásáról. A táblázatból kiderült, hogy mind a tíz anyagra vonatkozóan megadták az összes megerősítő adatot. Értékelésüket vagy véglegesítették, vagy tagállami szinten, az EFSA-n vagy a Bizottságon belül a végső szakaszban voltak. A Bizottság kijelentette, hogy teljes mértékben elkötelezett az értékelések lezárása és adott esetben a jóváhagyási feltételek módosítása mellett.

33. Ami az anyagok jóváhagyásának felülvizsgálatát illeti, a Bizottság kijelentette, hogy mivel minden megerősítő információ beérkezett, és értékelésük folyamatban van, úgy véli, hogy valamennyi értékelés lezárható. Hozzátette, hogy a megerősítő információk felülvizsgálata az anyag jóváhagyásának újraértékeléséhez vezet, és a jóváhagyási feltételek módosítását vonhatja maga után. A tagállamok és az EFSA bevonásával a megerősítő információk értékelése ugyanolyan szintű ellenőrzést igényel, mint a jóváhagyás felülvizsgálata.”

34. Ami az egyéb olyan anyagokat illeti, amelyekre vonatkozóan megerősítő információkat kértek, a Bizottság kijelentette, hogy „csak azt tudja megerősíteni, hogy valamennyi megerősítő információkérés szisztematikus nyomon követésére és nyomon követésére sor kerül. A tagállamok és az EFSA teljes mértékben részt vesznek a folyamatban. A megerősítő információk felülvizsgálata fontos eleme a növényvédő szerekre vonatkozó jogszabályokért felelős bizottsági egység, a tagállamok és az EFSA munkájának.” Kijelentette, hogy ezt megerősíti a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága növényvédő szerekkel foglalkozó részlege üléseinek napirendje és jegyzőkönyve. A Bizottság rámutatott arra, hogy – amint azt az ombudsmannak adott 2014. október 6-i válaszában kifejtette – a megerősítő információk értékelése a valamennyi tagállam által elfogadott ad hoc útmutatóban meghatározott részletes eljárást követi. Hozzátette, hogy „[a] megerősítő információkat ugyanolyan magas színvonalon értékelik, mint az eredeti dokumentációban szereplő bármely más adatot”.

35. A panaszos az ombudsman javaslatában használt „haladéktalanul” kifejezésre hivatkozott, és kijelentette, hogy nincs meggyőződve arról, hogy a Bizottság késedelem nélkül dolgozik. „Az a tény, hogy e peszticidek többségénél ([a panaszos] az ismételt benyújtás során az összesen 88 peszticidből 10-ből vett mintát) a Bizottság már körülbelül 10 évvel ezelőtt tudta (lásd például a Bromuconazole 2006 értékelőjelentés-tervezetet), hogy az információk hiányoznak.” A panaszos szerint a megerősítő információkról az esetek többségében (tízből hatban) nem hoztak határozatot. Kijelentette, hogy "[f] vagy a jóváhagyás megtagadásáról szóló "virtuális" határozat - a jóváhagyás megtagadásáról szóló határozat, amíg a növényvédő szer forgalomban maradhat - (például Bromuconazole 2008) a jóváhagyás megtagadásának oka éppen az információ hiánya volt. Végül 2010-ben (bromukonazol) megerősítő információkat kértek a határidő 2013-ban, amely még mindig nem döntött vége 2015." A panaszos szerint ez azt jelenti, hogy "az emberek és a környezet nem volt védve körülbelül 10 éve több tucat növényvédő szer, és esetleg károsítják, nem más okból, mint az ipar érdekeit".

36. A panaszos valótlannak találta a Bizottság azon állítását, hogy a megerősítő információk értékelése „ugyanolyan szintű ellenőrzést” foglal magában, mint a jóváhagyás felülvizsgálata. A panaszos azzal érvelt, hogy az újbóli benyújtási eljárásban érintett valamennyi peszticid esetében a Bizottság megbízta az EFSA-t, hogy tudományos alapon adjon véleményt az információkról. Megállapította, hogy "az EFSA akkoriban számos nagy kockázatot és adathiányt fedezett fel... A megerősítő információk tekintetében nem volt szükség EFSA-véleményre, és nem tettek közzé véleményt [...], ezért a kérelmező által benyújtott megerősítő információk tudományos alapjának értékelésére sem került sor.”

37. A panaszos azt állította, hogy a kockázatértékelési eljárás legfontosabb eleme az EFSA által végzett független szakértői értékelés. Ez az elem azonban hiányzik. Ezért a Bizottság nem alkalmaz azonos szintű ellenőrzést. Hozzátette, hogy „a Bizottság ismét elfogadhatatlan módon újradefiniálja az ombudsman javaslatát”.

Az ombudsman értékelése a megoldásra irányuló javaslatot követően

38. Az ombudsman nagyra értékeli a panaszos éberségét. Úgy véli azonban, hogy elegendő oka van arra, hogy általánosságban elégedett legyen a Bizottságnak a szóban forgó tíz anyag értékelésére vonatkozó javaslataira adott válaszával.

39. Először is, az ombudsman komolyan veszi a Bizottság azon kijelentését, hogy „teljes mértékben elkötelezett ezen értékelések lezárása és adott esetben a jóváhagyási feltételek módosítása mellett”. Az ombudsman azonban emlékezteti a Bizottságot, hogy azt javasolta, hogy a Bizottság "haladéktalanul" járjon el, és erre buzdítja. Az ombudsman arra is emlékezteti a Bizottságot, hogy rendkívül óvatosnak kell lennie ezen értékelések elvégzésekor, tekintettel azokra a lehetséges következményekre, amelyeket a nem megfelelő értékelések gyakorolhatnak az emberi egészségre, az állati egészségre és a környezetre. Az ombudsman az aktualizált táblázatból (amelyet a Bizottság az ombudsman javaslatára adott válaszában készített) megállapítja a szóban forgó tíz anyagra vonatkozó megerősítő információk értékelésének állásáról, hogy mire a Bizottság benyújtotta az ombudsman javaslatára adott válaszát, három hatóanyag értékelése [16] lezárult, és a vonatkozó felülvizsgálati jelentéseket módosították. Két másik hatóanyagra vonatkozó felülvizsgált felülvizsgálati jelentést [17] a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának 2015 decemberében kellett megvitatnia. Egy hatóanyag [18] tekintetében a Bizottság 2015 októberében szándékozott véleményt nyilvánítani az értékelés eredményéről a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága számára, egy másik anyag [19] tekintetében pedig a Bizottság éppen a jóváhagyási rendelet módosítását készítette elő, amely korlátozza az anyag felhasználását. Végül a három hatóanyaggal [20] kapcsolatban benyújtott megerősítő adatok értékelése még nem zárult le. Következtetéseiben az ombudsman felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést, amely többek között azt mutatja, hogy az ebben az ügyben vizsgált tíz hatóanyag közül, amelyekkel kapcsolatban a megerősítő adatokat még értékelni kell, a Bizottság haladéktalanul elvégezte és aktualizálta ezt az értékelést.

40. Másodszor, az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság megerősítő információk értékeléséről szóló ad hoc útmutató dokumentuma (az „Eljárások a megerősítő információk értékelésére” cím alatt) kimondja, hogy „hasznos lenne, ha az EFSA röviden megjelölné a főbb nyitott kérdéseket és általános véleményét arról, hogy szükség lehet-e EFSA szakértői értékelésre, amikor a kitöltött jelentéstételi táblázatot megküldik [a Bizottságnak] és [a referens tagállamnak]... Ha [az előadó tagállam vagy a kijelölt tagállam] vagy az EFSA aggályokat vagy véleménykülönbségeket vet fel, [a Bizottság] eldönti, hogy kezdeményezzen-e hivatalos EFSA szakértői értékelést” [21]. A fent említett aktualizált táblázat azt mutatja, hogy az EFSA-t megbízták azzal, hogy a tíz hatóanyag közül három esetében végezze el a megerősítő adatok szakértői értékelését. Mivel javaslatában az ombudsman nem mondta ki, hogy az EFSA-t fel kell kérni arra, hogy minden alkalommal végezzen szakértői értékelést, amikor megerősítő adatokat kérnek, az ombudsman nem tud egyetérteni a panaszos azon állításával, hogy „a Bizottság ismét elfogadhatatlan módon újradefiniálja az ombudsman javaslatát”. Mindazonáltal az ombudsman felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy mostantól valamennyi megerősítő információt rendszeresen alá kell-e vetni az EFSA szakértői értékelésének, és hogy ennek megfelelően módosítani kell-e az iránymutatásokat tartalmazó dokumentumot. Ezt a pontot az ombudsman következtetései is megemlítik majd.

Azon állítás, amely szerint a Bizottság nem alkalmazta megfelelően a 91/414 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéseket, valamint az ehhez kapcsolódó azon állítás, amely szerint a Bizottságnak megfelelően értékelnie kell e rendelkezések betartását, és ellenőrzési rendszert kell létrehoznia annak ellenőrzésére, hogy a tagállamok megfelelően írnak-e elő és hajtanak-e végre kockázatcsökkentő intézkedéseket

Az ombudsman javaslata a megoldásra

41. Az ombudsman megjegyezte, hogy a harmadik állítás két fő kérdésre vonatkozott: a) a felelősség állítólagos indokolatlan átruházása a tagállamokra kockázatcsökkentő intézkedések révén, valamint b) a nemzeti szintű végrehajtás Bizottság általi felügyelete.

42. Ami a felelősség állítólagos átruházását illeti, az ombudsman általában véve elégedett volt a Bizottság magyarázataival arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi rendszer a felelősségek uniós és tagállami szintek közötti megosztásán alapul. A vonatkozó szabályok értelmében a Bizottság felelős a hatóanyagok jóváhagyásáért, a tagállamok pedig az e hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek engedélyezéséért. Az ombudsman kijelentette, hogy megérti, hogy számos okból kifolyólag a Bizottság az esetek széles körében úgy ítélheti meg, hogy a legjobb, ha a mérséklési intézkedések pontos meghatározását a nemzeti hatóságokra bízza (különösen az egyes növényvédő szerek sajátos jellemzői és a sajátos helyi körülmények miatt). Ez a megközelítés helyesen tükrözi a szubszidiaritás és az arányosság elvét.

43. Másrészt az ombudsman megértette a panaszos azon érvét is, hogy a Bizottságnak nem szabad feladnia hatáskörét azáltal, hogy szisztematikusan csak a tagállamokra bízza a mérséklési intézkedések meghatározását. Amint arra a Bizottság rámutatott, hatáskörrel rendelkezik a hatóanyagok jóváhagyására, valamint az emberi és állati egészségre, illetve a környezetre gyakorolt káros hatások elkerüléséhez szükséges feltételek és követelmények meghatározására. Az ombudsman hozzátette, hogy egyes esetekben hasznos lehet bizonyos uniós szintű minimális enyhítő intézkedéseket jogilag kötelező erejű dokumentumban meghatározni annak biztosítása érdekében, hogy azokat hatékonyan hajtsák végre tagállami szinten ^[22].

44. A felek által benyújtott érvek és bizonyítékok alapján az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság néha túl engedékeny lehet, amikor olyan hatóanyagokat hagy jóvá, amelyek esetében az EFSA adathiányt vagy akár kockázatot jelez, ugyanakkor a kockázatcsökkentő intézkedések pontos meghatározását a tagállamokra hagyja. Az ombudsman megjegyezte, hogy a felek által megvitatott tíz eset azt mutatja, hogy a Bizottság gyakran egyszerűen úgy rendelkezik irányelveiben, hogy „a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk”^[23] bizonyos kérdésekre, például a kezelők biztonságára, a felszín alatti vizekre vagy bizonyos szervezetek védelmére. Az irányelvek másik gyakori megfogalmazása az, hogy „a feltételeknek [...] adott esetben kockázatcsökkentő intézkedéseket is magukban kell foglalniuk”^[24]. Ezek a megfogalmazások nagyon nyitottak, és az ombudsmannak kétségei voltak azzal kapcsolatban, hogy jogilag leírhatók-e úgy, hogy egyáltalán szükség van enyhítő intézkedésekre. Ezt problematikusnak tartja, mivel a Bizottság felelőssége annak biztosítása, hogy egyetlen nem biztonságos hatóanyagot se hagyjanak jóvá, és ezért azt is, hogy a biztonságos használatuk biztosításához szükséges feltételeket vagy követelményeket teljes mértékben betartsák és végrehajtsák. Az ombudsman ezért felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül jelenlegi megközelítését.

45. A Bizottság által végzett ellenőrzéseket illetően az ombudsman megjegyezte, hogy a jelenlegi jogszabályi keret a szubszidiaritás elvén alapul. Az 1107/2009/EK rendelet 68. cikke értelmében „a tagállamok hatósági ellenőrzéseket végeznek az e rendeletnek való megfelelés biztosítása érdekében”. Ezenkívül jelentést kell tenniük a Bizottságnak az ilyen ellenőrzések hatóköréről és eredményeiről. Ami a Bizottságot illeti, „szakértői általános és célzott ellenőrzéseket végeznek a tagállamokban a tagállamok által végzett hatósági ellenőrzések ellenőrzése céljából.” Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy e rendelkezésekből egyértelműen kitűnik, hogy bár a Bizottság felhatalmazással rendelkezik ellenőrzések elvégzésére, szerepe korlátozott, mivel feladata a tagállamok által végzett ellenőrzések ellenőrzése. Ezért az ellenőrzések elvégzéséért és a rendeletben meghatározott szabályok betartásának biztosításáért elsősorban a tagállamok felelősek.

46. Az ombudsman megvizsgált egy tíz ellenőrzési jelentésből álló mintát, amelyet az ÉÁH (Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal) honlapján tettek közzé a 2012–2014-es időszakban végzett ellenőrzésekről ^[25]. A tíz jelentést úgy választották ki, hogy lefedjék a teljes időtartamot, földrajzilag reprezentatívak legyenek, és kiterjedjenek mind a 2004-ben és 2007-ben az Unióhoz csatlakozott tagállamokra, mind a többi tagállamra. Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos állításaival ellentétben ezek az ellenőrzési jelentések megerősítették, hogy az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal is végez olyan ellenőrzéseket, amelyek teljes mértékben a növényvédő szerekre összpontosítanak. Igaz, hogy ezeknek az ellenőrzéseknek az a célja, hogy minden egyes tagállamban ellenőrizzék az ellenőrzési rendszer megfelelőségét. Mindazonáltal, amint azt a Bizottság előadta, ezek konkrét helyszíni ellenőrzéseket is magukban foglalnak, amelyek az ombudsman véleménye szerint lehetővé teszik a Bizottság által a jóváhagyó határozataiban meghatározott követelményeknek való megfelelés ellenőrzését is.

47. Bár az ombudsman nem kételkedett a Bizottság magyarázataiban és biztosítékaiban, nem volt teljesen meggyőződve arról, hogy az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal ellenőrzései lehetővé teszik a Bizottság számára annak hatékony ellenőrzését, hogy a tagállamok betartják-e a hatóanyagokat jóváhagyó uniós jogi aktusokban előírt feltételeket, korlátozásokat és enyhítő intézkedéseket. Az ombudsman megjegyezte, hogy úgy tűnik, hogy az ellenőrzések fő célja a tagállamok által végzett ellenőrzések rendszerének ellenőrzése (az 1107/2009/EK rendelet 68. cikke). Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatalnak az ombudsman által megvizsgált ellenőrzési jelentései arra utaltak, hogy az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal ellenőrzései – bár nem túl egyértelmű mértékben – bizonyos hatóanyagok vagy növényvédő szerek vizsgálatára is kiterjednek, beleértve az adott tagállamon belüli engedélyezésüket és felhasználásukat is. Úgy tűnt azonban, hogy a bizottsági jóváhagyások feltételeinek való megfelelés felügyelete nagyon korlátozott. Az ombudsman különösen arra nem talált bizonyítékot, hogy az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal szisztematikusan ellenőrizné, hogy az uniós szinten előírt feltételeket, korlátozásokat és enyhítő intézkedéseket tagállami szinten betartják-e. Inkább úgy tűnt, hogy a Bizottság az uniós szinten előírt feltételek, korlátozások és enyhítő intézkedések betartásának ellenőrzése érdekében a tagállamok által bevezetett ellenőrzések eredményeire támaszkodik.

48. Az ombudsman teljes mértékben egyetértett a panaszossal abban, hogy a Bizottság nem tudja teljesíteni az emberi egészség, az állati egészség és a környezet hatékony védelmének biztosításával kapcsolatos felelősségét a hatóanyagok jóváhagyásakor, ha szinte teljes mérlegelési jogkört biztosít a tagállamoknak a potenciálisan nem biztonságos anyagokra vonatkozó kockázatcsökkentő intézkedések meghatározása tekintetében. Kijelentette, hogy ez a helyzet még problematikusabb olyan körülmények között, amikor a Bizottság nem ellenőrzi, hogy ténylegesen megtették-e a szükséges óvintézkedéseket, és hogy betartották-e a hatóanyagok használatára vonatkozó bizottsági jóváhagyásokban előirányzott korlátozásokat vagy utasításokat.

49. Az ombudsman megvizsgálta az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal Bizottság által említett jelentéseit. Az ombudsman megjegyezte, hogy a mintában szereplő egyes esetekben az ÉÁH megállapította, hogy egy tagállam nem tett eleget bizonyos uniós szinten előírt korlátozásoknak ^[26]. Úgy tűnt azonban, hogy az ÉÁH ellenőrző csoportja által vizsgált PPP-k száma meglehetősen korlátozott volt, és így előfordulhattak más olyan meg nem felelések is, amelyek elkerülték az ellenőrző csoport figyelmét. Hasonlóképpen, az ombudsman megállapította, hogy a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szereket, amelyek jóváhagyását 2013 áprilisában visszavonták, a Cseh Köztársaságban még 2013 szeptemberében, Romániában pedig még 2014 márciusában is engedélyezték ^[27]. Az ombudsman ezért úgy vélte, hogy az ilyen kérdések szisztematikusabb megközelítése indokolt.

50. Az ombudsman ezért a következő megoldási javaslatot tette annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottság megfelelően és megfelelően ellenőrizze a hatóanyagok használatára vonatkozó jóváhagyási feltételek betartását:

„A kockázatcsökkentő intézkedések és ellenőrzések tekintetében

1. A Bizottságnak felül kell vizsgálnia a kockázatcsökkentő intézkedések (feltételek, korlátozások) meghatározására vonatkozó megközelítését, és a jóváhagyó határozatába további követelményeket kell belefoglalnia, amelyek tükrözik az EFSA következtetéseit.

2. A Bizottságnak mérlegelnie kell, hogy miként lehetne a legjobban javítani az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal által az 1107/2009/EK rendelet 68. cikke alapján végzett ellenőrzéseket. Tervbe lehetne venni például az ellenőrzések szisztematikusabb megközelítését, amely ideális esetben a Bizottság által jóváhagyott valamennyi hatóanyagra kiterjedne. Ha az ÉÁH megállapítja, hogy az egyik tagállamban nem tartották be a hatóanyagra vonatkozó jóváhagyó határozat feltételeit, haladéktalanul meg kell fontolnia annak ellenőrzését, hogy más tagállamokban is előfordul-e hasonló meg nem felelés.

3. A Bizottságnak megfelelő intézkedéseket kell hoznia annak biztosítása érdekében, hogy ellenőrzéseit kellő gyakorisággal és időben végezze el. Különösen, ha a Bizottság úgy dönt, hogy visszavon vagy módosít egy jóváhagyást, mérlegelnie kell, hogy milyen intézkedéseket kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy ez tagállami szinten haladéktalanul megfelelően tükröződjön.”

51. Ami a kockázatcsökkentő intézkedéseket illeti, a Bizottság egyetértett az ombudsmannal abban, hogy „az anyag jóváhagyásáról szóló rendeletben szereplő kockázatkezelési intézkedések meghatározásakor figyelmet kell fordítani a javasolt kockázatcsökkentő intézkedésekre, amennyiben azok szerepelnek az EFSA következtetéseiben.” Kijelentette, hogy meg kell különböztetni az EFSA következtetéseit az anyag jóváhagyásáról vagy megújításáról szóló rendelettől. A Bizottság szerint „világos különbség van a két szervezet felelőssége között: a kockázatértékelésért az EFSA, a kockázatkezelésért pedig a Bizottság és a tagállamok felelősek. Ez összhangban van az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről szóló 178/2002/EK rendelettel [28], amely létrehozta az EFSA-t.”

52. A Bizottság kifejtette, hogy a jóváhagyási rendeletben meghatározott kockázatcsökkentő intézkedések ezért eltérhetnek az EFSA következtetéseiben foglaltaktól. „Ennek az az oka, hogy a jóváhagyási rendeletben szereplő kockázatcsökkentő intézkedések csak azok, amelyek az EU-ban használt anyagokat tartalmazó bármely termékre vonatkoznak. Nem foglalhatják magukban azokat a kockázatcsökkentő intézkedéseket, amelyek csak egyes, nemzeti szinten engedélyezett termékekre vonatkoznak. Ezenkívül az EFSA következtetéseiben említett kockázatcsökkentő intézkedések szabványosított kockázatcsökkentő intézkedések, amelyek nem közvetlenül alkalmazandók, mivel az ilyen következtetések jogi státusszal nem rendelkező tudományos szakvélemények. Ezeket nemzeti szinten konkrét intézkedésekbe kell átültetni, hogy megfeleljenek a nemzeti feltételeknek.”

53. A Bizottság azt állította, hogy a hatóanyagokat jóváhagyó rendeletekkel összhangban a tagállamok feladata a termékekre vonatkozó kockázatcsökkentő intézkedések meghatározása és ellenőrzése. Ezekről az intézkedésekről nemzeti vagy övezeti szinten döntenek, mivel a kockázat csökkentésére irányuló megfelelő intézkedés a tagállamok egyedi felhasználási módjaitól, valamint az eltérő éghajlati, geológiai és környezeti feltételektől függően változik. A Bizottság kijelentette, hogy ez összhangban van a szubszidiaritás elvével.

54. Ami az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal ellenőrzéseit illeti, a Bizottság megismételte, hogy ezek az ellenőrzések azt ellenőrzik, hogy a tagállami hatóságok által az engedélyek megadására bevezetett rendszerek megfelelnek-e az 1107/2009/EK rendelet követelményeinek. Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal ellenőrzései azt is ellenőrzik, hogy a tagállami hatóságok ellenőrzik-e, hogy a növényvédő szereket a tagállamok által előírt engedélyekkel és kockázatcsökkentő intézkedésekkel összhangban használják-e.

55. A Bizottság kijelentette, hogy az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal a közelmúltban átfogó jelentést tett közzé a peszticid-ellenőrzések legutóbbi ellenőrzési sorozatáról, amelyben a növényvédő szerek nemzeti engedélyezési rendszereivel kapcsolatos szisztematikus problémákat azonosították és kiemelték. A hiányosságok közé tartozik, hogy a tagállamok késve hajtják végre a hatóanyagokat jóváhagyó és a megfelelő kockázatcsökkentő intézkedéseket megállapító bizottsági rendeleteket. A Bizottság kifejtette, hogy az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal által feltárt hiányosságokat számos intézkedés – többek között az érintett tagállamokban végzett általános felülvizsgálati ellenőrzések – révén szisztematikusan nyomon követik. Az áttekintő jelentés következtetéseit ismertették és megvitatták valamennyi tagállammal. A Bizottság kijelentette, hogy adott esetben kötelezettségszegési eljárást indíthat a tagállamokkal szemben. Emellett 2016-ra új ellenőrzési sorozatot terveznek, amely kifejezetten a növényvédő szerek tagállami engedélyezésére fog összpontosítani. Az ellenőrzéssorozat előkészítése során valamennyi tagállamnak kérdőívet küldtek. A Bizottság kijelentette, hogy „az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal ezért kockázatalapú megközelítést alkalmaz a nemzeti engedélyezési rendszerek értékelése során, és fokozta tevékenységét ezen a területen.”

56. A Bizottság hangsúlyozta, hogy „technikailag lehetetlen és nem helyénvaló az összes jóváhagyott hatóanyagra vonatkozó valamennyi nemzeti engedélyt értékelni, figyelembe véve, hogy a tagállamokban több ezer engedélyt adtak ki (és hosszabbítottak meg véglegesen és frissítettek).”

57. A Bizottság azzal érvelt, hogy az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal peszticid-ellenőrzésekre vonatkozó ellenőrzései szélesebb körűek, mint a nemzeti engedélyekben szereplő kockázatcsökkentő intézkedések értékelése, és átfogó helyszíni értékelést nyújtottak a peszticidek forgalomba hozatalára és felhasználására vonatkozóan a tagállamok által végzett ellenőrzésekről. A Bizottság hozzátette, hogy „a 2009/128/EK irányelvben7 meghatározott, a növényvédő szerek fenntartható használatára vonatkozó uniós jogszabályok környezetvédelmi követelményeinek végrehajtását is ellenőrizték”.

58. A Bizottság egyetértett az ombudsmannal abban, hogy rendkívül fontos annak biztosítása, hogy ellenőrzéseit kellő gyakorisággal és időben végezzék el. Megállapította, hogy az ÉÁH ezért fogadott el megfelelő és szisztematikus megközelítést a növényvédő szerek nemzeti engedélyezési rendszereinek értékelésére.

59. Ami a kockázatcsökkentő intézkedéseket illeti, a panaszos azt állította, hogy az ombudsman javaslata egyértelműen kimondja, hogy a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a kockázatcsökkentő intézkedések megközelítését. A Bizottság álláspontja azonban nem egyértelmű. Egyszerűen kimondja, hogy „figyelmet kell fordítani” a kockázatcsökkentő intézkedésekre, és hogy a nemzeti hatóságok felelőssége, hogy kockázatcsökkentő intézkedéseket vezessenek be. A panaszos szerint ez azt jelenti, hogy a Bizottság nem fogja felülvizsgálni megközelítését.

60. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság által felhozott érvek „az igazság felét mutatják. Valóban szükség van a kockázatcsökkentő intézkedések „finomhangolására” nemzeti szinten, de a Bizottság által biztosított (minimális) szabályok hiányában a tagállamok nem rendelkeznek iránymutatással. Ezért a Bizottságnak uniós szinten meg kell határoznia az éghajlatváltozás mérséklésének minimális szintjét. Ha az EFSA azt állítja, hogy 20 méteres nem permetező zónára van szükség, a Bizottságnak be kell vonnia ezt a 20 méteres nem permetező zónát, és hozzá kell adnia a „vagy hasonló kibocsátáscsökkentéssel járó mérséklési intézkedéseket”. „A panaszos szerint a Bizottság azzal, hogy nem vizsgálja felül megközelítését, és nem foglal magában minimális mérséklési intézkedéseket, nem garantálja, hogy a hatóanyagok használata nem jár káros hatással az emberekre vagy elfogadhatatlan környezeti hatásokkal.

61. Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal ellenőrzései tekintetében a panaszos megjegyezte, hogy a Bizottság elismerte, hogy az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal a kockázatcsökkentő intézkedések végrehajtása terén is „hiányosságokat” állapít meg. Megállapította, hogy ez összhangban van a korábbi észrevételeiben kifejtettekkel. Hozzátette, hogy nincs garancia az emberek és a környezet védelmére, ha a Bizottság határozataiban nem szerepel semmilyen (minimális) enyhítő intézkedés.

62. A panaszos úgy vélte továbbá, hogy a Bizottság nem tett észrevételt vagy nem értett egyet az ombudsman javaslatának 2. (ahol azt javasolták, hogy a Bizottság fontolja meg annak ellenőrzését, hogy más tagállamokban is előfordul-e hasonló meg nem felelés) és 3. (a jóváhagyások visszavonásának tagállami szinten történő haladéktalan megjelenítését biztosító intézkedésekre vonatkozó) pontjával.

Az ombudsman értékelése a megoldásra irányuló javaslatot követően

63. Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság nem fejtette ki egyértelműen, hogy teljes mértékben elfogadja-e a mérséklési intézkedésekre és ellenőrzésekre vonatkozó első javaslatát. Az ombudsman azonban kész elfogadni, hogy annak kimondásával, hogy „az anyag jóváhagyásáról szóló rendeletben szereplő kockázatkezelési intézkedések meghatározásakor figyelmet kell fordítani a javasolt kockázatcsökkentő intézkedésekre, amennyiben azok szerepelnek az EFSA következtetéseiben”, a Bizottság egyetért azzal, hogy felül fogja vizsgálni a kockázatcsökkentő intézkedések meghatározására vonatkozó megközelítését, és jóváhagyó határozataiban további követelményeket fog szerepeltetni, amelyek tükrözik az EFSA következtetéseit. Ami a Bizottságnak a szubszidiaritás elvével kapcsolatos érvét illeti, az ombudsman (a megoldásra irányuló javaslatában) már kijelentette, hogy megérti, hogy a mérséklési intézkedések pontos meghatározását a nemzeti hatóságokra kell hagyni. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy ez nem zárja ki, hogy a Bizottság jóváhagyó határozataiban minimális kockázatcsökkentő intézkedéseket állapítson meg, amennyiben az EFSA ilyen intézkedéseket javasol.

64. Ami a második javaslatát illeti, az ombudsman üdvözli a Bizottság nyilatkozatát, amely szerint az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal fokozta tevékenységét a nemzeti engedélyezési rendszerek értékelése terén, és hogy a 2016-ra tervezett új ellenőrzési sorozat kifejezetten a növényvédő szerek tagállamokban történő engedélyezésére fog összpontosítani. Az ombudsman üdvözli továbbá, hogy az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal által az áttekintő jelentésekben feltárt hiányosságokat számos intézkedés, többek között az érintett tagállamokban végzett általános felülvizsgálati ellenőrzések révén szisztematikusan nyomon követik.

65. Az ombudsman megérti a Bizottság azon álláspontját, hogy a kiadott engedélyek puszta száma miatt technikailag lehetetlen az összes jóváhagyott hatóanyagra vonatkozó valamennyi nemzeti engedélyt értékelni. Másrészt a Bizottság nem tett észrevételt az ombudsman második javaslatában szereplő azon javaslatával kapcsolatban, amely szerint „[h]a az ÉÁH megállapítja, hogy az egyik tagállamban nem tartották be a hatóanyagra vonatkozó jóváhagyó határozat feltételeit, haladéktalanul meg kell fontolnia annak ellenőrzését, hogy más tagállamokban is előfordul-e hasonló meg nem felelés”. Az a tény, hogy – amint azt a Bizottság kijelentette – a közelmúltbeli áttekintő jelentés következtetéseit valamennyi tagállammal ismertették és megvitatták, valóban a helyes irányba tett lépés. Az ombudsman javaslata azonban ezen túlmutat. Abban az esetben, ha az egyik tagállamban meg nem felelést állapítanak meg, a Bizottság számára nem lehet túl nehéz a többi tagállam ellenőrzése ebben az ügyben, és figyelmeztetni a többi tagállamot az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal megállapításaira, felkérve őket, hogy válaszoljanak számos olyan kérdésre, amelyek célja annak megállapítása, hogy a szóban forgó jóváhagyó határozatot betartják-e.

66. Ami az ombudsman harmadik javaslatát illeti, bár az ombudsman örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság egyetért azzal, hogy rendkívül fontos annak biztosítása, hogy ellenőrzéseit kellő gyakorisággal és időben végezzék el, megjegyzi, hogy a Bizottság nem tett észrevételt a javaslatával kapcsolatban, amely szerint „ha a Bizottság úgy dönt, hogy visszavon vagy módosít egy jóváhagyást, meg kell vizsgálnia, hogy milyen intézkedéseket kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy ez tagállami szinten haladéktalanul megfelelően tükröződjön.” Ismételten, nem lehet nehéz olyan riasztási rendszert bevezetni, amelyben a jóváhagyás visszavonását vagy módosítását követően minden tagállamot tájékoztatnak erről, és felkérik őket, hogy számoljanak be az e tekintetben hozott intézkedéseikről.

67. Következtetéseiben az ombudsman felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést, amely többek között bemutatja, hogy a Bizottság hogyan hajtotta végre a mérséklési intézkedésekkel és ellenőrzésekkel kapcsolatos javaslatait.

Az ombudsman általános javaslata

68. Az ombudsman a következő általános javaslatot tette:

„A Bizottságnak megfelelő intézkedéseket kell hoznia annak érdekében, hogy az érintett területen tevékenykedő alkalmazottait tájékoztassa az ombudsman megállapításairól annak biztosítása érdekében, hogy azok tükröződjenek a Bizottság gyakorlatában. A Bizottságnak ennek megfelelően aktualizálnia kell belső iránymutatásait.”

69. A Bizottság megerősítette, hogy szóban és írásban tájékoztatja alkalmazottait az ombudsman megállapításairól. Kijelentette, hogy külön utasításokat fog adni a személyzetnek, hogy „emlékeztesse őket az anyagok jóváhagyására irányadó elvekre, beleértve a kockázatkezelési intézkedések meghatározását, valamint az anyagok jóváhagyását jóváhagyó és megújító rendeletekben szereplő megerősítő információkra vonatkozó követelményt.”

Az ombudsman értékelése az általános javaslatot követően

70. Az ombudsman üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy szóban és írásban tájékoztatja alkalmazottait az ombudsman megállapításairól, és konkrét utasításokat ad nekik. Ezért úgy véli, hogy a Bizottság elfogadta általános javaslatát.

Záró megjegyzések

A panaszos záró megjegyzései

71. Záró megjegyzéseiben a panaszos úgy vélte, hogy a Bizottság több kulcsfontosságú kérdésben nem értett egyet a javaslattal, újradefiniálta az ombudsman szövegét, és félrevezette az ombudsmant. Kijelentette továbbá, hogy az Európai Bizottságot fel kell kérni arra, hogy egyszerű „igennel vagy nemmel” válaszoljon arra a kérdésre, hogy egyetért-e a javasolt megoldással. Amennyiben a Bizottság teljes mértékben egyetért a megoldással, azt javasolta, hogy az ombudsman kérje fel a Bizottságot, hogy a határozatától számított két éven belül készítsen jelentést arról, hogy: „i. a megerősítő információkat tartalmazó határozatok száma jelentősen csökkent a jelenlegi megközelítéshez képest, ii. a megerősítő adatokról hivatalos EFSA-véleményt tesznek közzé, iii. „kritikus jelentőségű kérdések” (EFSA-vélemény) esetében nem adnak jóváhagyást, iv. (minimális) enyhítő intézkedések szerepelnek a határozatokban, v. az ÉÁH különleges ellenőrzéseket végez a enyhítő intézkedések nemzeti végrehajtásának szintjére vonatkozóan.”

Az ombudsman értékelése

72. Az ombudsman úgy véli, hogy bár a Bizottság nagyrészt elfogadta javaslatait, az azoknak való megfelelés csak akkor ellenőrizhető, ha – amint azt a panaszos javasolta – a Bizottság e határozat meghozatalától számított két éven belül jelentést tesz az ombudsmannak a javaslatoknak való megfelelés érdekében tett intézkedéseiről.

73. A Bizottság jelentésének különösen i. ki kell mutatnia, hogy a megerősítő adatokra vonatkozó eljárást megszorítóan és szigorúan az alkalmazandó jogszabályokkal összhangban alkalmazzák; ii. az ebben az ügyben vizsgált tíz hatóanyag közül, amelyekkel kapcsolatban a megerősítő adatokat még értékelni kell, mutassák be, hogy a Bizottság haladéktalanul elvégezte és aktualizálta ezt az értékelést; iii. igazolja, hogy a Bizottság mérlegelte, hogy valamennyi megerősítő adatot rendszeresen alá kell-e vetni az EFSA szakértői értékelésének (és hogy a megerősítő adatok értékelésére vonatkozó ad hoc útmutatót ennek megfelelően módosítani kell-e). Abban az esetben, ha a Bizottság úgy határoz, hogy a megerősítő adatokra vonatkozó EFSA szakértői értékeléseknek nem kell szisztematikusnak lenniük, a jelentésnek meg kell indokolnia ezt az álláspontot; iv. igazolja, hogy a Bizottság felülvizsgálta a kockázatcsökkentő intézkedések meghatározására vonatkozó megközelítését, és hogy jóváhagyó határozatai további követelményeket tartalmaznak, amelyek tükrözik az EFSA következtetéseit; v. bemutatja, hogy a Bizottság hogyan hajtotta végre az ombudsman javaslatát, amely szerint abban az esetben, ha az ÉÁH megállapítja, hogy az egyik tagállamban nem tartották be a hatóanyagra vonatkozó jóváhagyó határozat feltételeit, haladéktalanul ellenőrzi, hogy más tagállamokban is fennáll-e hasonló meg nem felelés; és vi. annak bemutatása, hogy a Bizottság hogyan hajtotta végre az ombudsman javaslatát, és hogy amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy visszavon vagy módosít egy jóváhagyást, biztosítja, hogy ez tagállami szinten haladéktalanul megfelelően tükröződjön.

Következtetés

E panasz vizsgálata alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

A Bizottság nagyrészt elfogadta az ombudsmannak a megerősítő adatokkal kapcsolatos eljárásra, a tíz anyag értékelésére, valamint a kockázatcsökkentő intézkedésekre és ellenőrzésekre vonatkozó megoldási javaslatait. Az ombudsman javaslatainak való bizottsági megfelelést azonban csak akkor lehet teljes mértékben ellenőrizni, ha a Bizottság jelentést tesz az ombudsmannak a javaslatoknak való megfelelés érdekében tett intézkedéseiről. Mivel az elfogadott intézkedések végrehajtása szükségszerűen időbe telik, az ombudsman felkéri a Bizottságot, hogy a határozatától számított két éven belül nyújtson be számára jelentést az e határozat (73) bekezdésében felsorolt pontokról.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

Emily O'Reilly

Strasbourg, 2016. 02. 18.

 

[1] A 91/414/EGK tanácsi irányelv alkalmazására vonatkozó részletes szabályoknak az irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében említett munkaprogramban szereplő, de az irányelv I. mellékletébe fel nem vett hatóanyagok szokásos és gyorsított eljárással való értékelése tekintetében történő megállapításáról szóló, 2008. január 17-i 33/2008/EK bizottsági rendelet (HL 2008. L 15., 5. o.).

Az újbóli benyújtás olyan hatóanyag jóváhagyása iránti kérelem benyújtását jelenti, amelyre a jóváhagyást korábban nem adták meg.

[2] A jelenlegi rendszer az uniós és a tagállami szintek közötti felelősségmegosztáson alapul. A vonatkozó szabályok értelmében a Bizottság felelős a hatóanyagok jóváhagyásáért, a tagállamok pedig az e hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek engedélyezéséért.

[3] http://www.pan-europe.info/Resources/Reports/PAN Europe - 2012 - A szabályok megfordítása és meghajlítása.pdf

[4] A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15-i 91/414/EGK tanácsi irányelv (HL 1991. L 230., 40. o.).

Az 5. cikk vonatkozó részei a következőképpen szólnak:

"1. A jelenlegi tudományos és műszaki ismeretek fényében egy hatóanyagot 10 évet meg nem haladó kezdeti időszakra fel kell venni az I. mellékletbe, ha a hatóanyagot tartalmazó [PPP-k] várhatóan megfelelnek a következő feltételeknek:

a) szermaradékaik a helyes növényvédelmi gyakorlatnak megfelelő alkalmazásuk következtében nincsenek káros hatással sem az emberek vagy állatok egészségére, sem a felszín alatti vizekre, illetve nem gyakorolnak elfogadhatatlan hatást a környezetre, és az említett szermaradékok, amennyiben toxikológiai vagy környezeti jelentőséggel bírnak, általánosan használt módszerekkel mérhetők;

b) használatuk a helyes növényvédelmi gyakorlatnak megfelelő alkalmazás esetén nem gyakorol káros hatást az emberek vagy állatok egészségére, vagy nem gyakorol elfogadhatatlan hatást a környezetre a 4. cikk (1) bekezdése b) pontjának iv. és v. alpontjában előírtak szerint.

(...)

4. Valamely hatóanyagnak az I. mellékletbe történő felvételére olyan követelmények vonatkozhatnak, mint például:

— a hatóanyag minimális tisztasági foka,

— egyes szennyeződések jellege és maximális tartalma,

— a 6. cikkben említett információk értékeléséből eredő korlátozások, figyelembe véve a szóban forgó mezőgazdasági, növény-egészségügyi és környezeti (beleértve az éghajlati) feltételeket,

— a készítmény típusa,

— a felhasználás módja.”

[5] A növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 309., 1. o.).

[6] Lásd a fenti 4. lábjegyzetet. A 91/414 irányelv 4. cikkének vonatkozó része a következőképpen szól:

"1. A tagállamok biztosítják, hogy a [PPP-t] csak akkor engedélyezik, ha:

a) hatóanyagai szerepelnek az I. mellékletben, és az ott megállapított feltételek teljesülnek, valamint a következő b), c), d) és e) pont tekintetében a VI. mellékletben előírt egységes elveknek megfelelően, kivéve, ha:

b) a jelenlegi tudományos és műszaki ismeretek fényében, valamint a III. mellékletben előírt dokumentáció értékelése alapján megállapítást nyer, hogy a 3. cikk (3) bekezdésével összhangban történő felhasználás esetén, és figyelembe véve minden olyan szokásos feltételt, amely mellett az felhasználható, valamint a felhasználás következményeit:

i. kellően hatékony;

ii. nincs elfogadhatatlan hatása a növényekre vagy növényi termékekre;

iii. nem okoz szükségtelen szenvedést és fájdalmat az ellenőrizendő gerinceseknek;

iv. nincs káros hatása az emberi vagy állati egészségre, sem közvetlenül, sem közvetve (pl. ivóvízen, élelmiszeren vagy takarmányon keresztül), sem a felszín alatti vizekre;

v. nem gyakorol elfogadhatatlan hatást a környezetre, különös tekintettel a következő megfontolásokra:

— sorsa és eloszlása a környezetben, különös tekintettel a vízszennyezésre, beleértve az ivóvizet és a felszín alatti vizeket,

— hatása a nem célfajokra ...”

[7] A panasz hátterével, a felek érveivel és az ombudsman vizsgálatával kapcsolatos további információkért kérjük, olvassa el az ombudsman javaslatának teljes szövegét, amely a következő címen érhető el: http://www.ombudsman.europa.eu/en/cases/correspondence.faces/en/63623/html.bookmark

[8] Lásd az 1107/2009 rendelet 83. és 84. cikkét. A 80. cikk azonban számos átmeneti intézkedést ír elő, ami azt jelenti, hogy az irányelvet bizonyos esetekben ezen időpontot követően is alkalmazni kell.

[9] A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében a hatóanyagokra vonatkozó adatszolgáltatási követelmények meghatározásáról szóló, 2013. március 1-jei 283/2013/EU bizottsági rendelet (HL 2013. L 93., 1. o.).

[10] A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében a növényvédő szerekre vonatkozó adatszolgáltatási követelmények meghatározásáról szóló, 2013. március 1-jei 284/2013/EU bizottsági rendelet (HL 2013. L 93., 85. o.).

[11] Az 1107/2009 rendelet II. mellékletének 2.2. pontja a következőképpen rendelkezik: „A hatóanyag, ellenanyag vagy kölcsönhatás-fokozó elvileg csak teljes dokumentáció benyújtása esetén hagyható jóvá.

Kivételes esetekben egy hatóanyag, ellenanyag vagy kölcsönhatás-fokozó akkor is jóváhagyható, ha bizonyos információkat még be kell nyújtani, amennyiben:

a) az adatszolgáltatási követelményeket a dokumentáció benyújtását követően módosították vagy finomították; vagy

b) az információ megerősítő jellegűnek minősül, ami a határozatba vetett bizalom növeléséhez szükséges.”

[12] Az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkének (5) bekezdése kimondja, hogy "[f] vagy egy hatóanyag jóváhagyása esetén az (1), (2) és (3) bekezdést teljesítettnek kell tekinteni, ha ezt legalább egy, az adott hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer egy vagy több reprezentatív felhasználása tekintetében megállapították."

[13] A szulfoxaflór hatóanyagú növényvédő szereknél felmerülő kockázatok felméréséről szóló szakértői értékelésből levont 2014. évi következtetésében az EFSA megállapította, hogy „[a]z a kérdés akkor minősül kritikus aggodalomra okot adó területnek, ha elegendő információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy a rendelet 29. cikkének (6) bekezdése szerinti és az 546/2011/EU bizottsági rendeletben meghatározott egységes elvekkel összhangban elvégezzék a reprezentatív felhasználások értékelését, és ha ez az értékelés nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a reprezentatív felhasználások legalább egyike esetében várható, hogy a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer nem gyakorol káros hatást az emberi vagy állati egészségre, a felszín alatti vizekre, illetve nem gyakorol elfogadhatatlan hatást a környezetre.

Egy kérdés akkor is kritikus aggodalomra okot adó területként van felsorolva, ha a magasabb szintű értékelést információhiány miatt nem lehetett véglegesíteni, és ha az alacsonyabb szinten végzett értékelés nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a reprezentatív felhasználások legalább egyikénél várható, hogy a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer nem lesz káros hatással az emberek vagy állatok egészségére vagy a felszín alatti vizekre, illetve nem gyakorol elfogadhatatlan hatást a környezetre.

Egy kérdés akkor is kritikus aggodalomra okot adó területként van felsorolva, ha a kérelem benyújtásakor rendelkezésre álló útmutatókat használó jelenlegi tudományos és műszaki ismeretek fényében a hatóanyag várhatóan nem felel meg a rendelet 4. cikkében előírt jóváhagyási kritériumoknak” (kiemelés a panaszostól).

[14] A panaszos kifejtette, hogy "a gyártóüzemekből származó termékáramok - tételek - minősége mindig különbözik, például a növényvédő szer hatóanyagának százalékos aránya, a szennyeződések szintje, a metabolitok száma és szintje stb. tekintetében. Ezért a peszticid toxicitásának értékelése szempontjából alapvető fontosságú, hogy a szántóföldekre permetezett peszticid minősége megegyezzen az állatkísérletekben vizsgált peszticid minőségével.”

[15] Lásd a fenti 13. lábjegyzetet.

[16] Hymexazol, metosulam és oryzalin.

[17] Bromukonazol és miklobutanil.

[18] Quinmerac.

[19] Haloxifop-p.

[20] Piridaben, napropamid és malation.

[21] http://ec.europa.eu/food/plant/pesticides/ approval_active_substances/docs/gd_confirmatory-data_rev6-1_201312_en.pdf , 5. és 6. o.

[22] A Bizottság elismerte, hogy az EFSA következtetései nem kötelező erejűek.

[23] Ez a kifejezés a felek által megvitatott mind a tíz engedélyezési irányelvben szerepel.

[24] Lásd például a bromukonazolról szóló 2010/92/EU bizottsági irányelvet, a miklobutanilról szóló 2011/2/EU bizottsági irányelvet vagy a himexazolról szóló 2011/5/EU bizottsági irányelvet.

[25] Franciaország 2012, Németország 2012, Olaszország 2012, Lettország 2012, Cseh Köztársaság 2013, Spanyolország 2013, Egyesült Királyság 2013, Románia 2014, Szlovákia 2014, Svédország 2014.

http://ec.europa.eu/food/fvo/audit_reports/index.cfm

[26] Az ellenőrzést végző csoport megállapította, hogy Romániában egy növényvédő szert négy olyan felhasználásra engedélyeztek, amelyek nem feleltek meg az adott hatóanyagot engedélyező irányelvnek (a 2014. évi ellenőrzési jelentés 6. oldala). Az ellenőrzések azt is feltárták, hogy az ugyanazokat a hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szereket, amelyek bizottsági engedélyét 2013 áprilisában vissza kellett vonni, továbbra is engedélyezték a Cseh Köztársaságban és Romániában (a Cseh Köztársaságról szóló 2013. évi ellenőrzési jelentés 7. oldala és a Romániáról szóló 2014. évi ellenőrzési jelentés 7. oldala).

[27] Lásd a fenti 21. lábjegyzetet.

[28] Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2002. L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 463. o.).