Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság megtagadta az UNICEF-fel partnerségben finanszírozott projekthez kapcsolódó két dokumentumhoz való részleges vagy szélesebb körű hozzáférést. A hozzáférés megtagadása során a Bizottság a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározott öt kivételre hivatkozott, nevezetesen a közérdek védelmének szükségességére a nemzetközi kapcsolatok és az Unió vagy valamely tagállam pénzügyi, monetáris vagy gazdaságpolitikája tekintetében, valamint a döntéshozatali eljárásának védelmére, egy harmadik fél kereskedelmi érdekére, valamint a természetes személyek magánéletének és sérthetetlenségének védelmére, beleértve személyes adataikat is.

A szóban forgó dokumentumok vizsgálata alapján az ombudsmant nem győzték meg a Bizottság azon érvei, amelyek szerint a részleges vagy szélesebb körű hozzáférhetővé tétel (súlyosan) sértené a hivatkozott érdekek védelmét. Az ombudsman megoldási javaslatot tett, amelyben arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a kérelemmel kapcsolatos álláspontját annak érdekében, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosítsa a szóban forgó dokumentumokhoz. Emlékeztette továbbá a Bizottságot arra a kötelezettségére, hogy ésszerű időn belül határozatot kell hoznia, és döntését meg kell indokolnia.

A Bizottság elfogadta az ombudsman megoldásra irányuló javaslatát, és részleges és szélesebb körű hozzáférést biztosított a panaszos számára a dokumentumokhoz. Az ombudsman üdvözölte, hogy a Bizottság pozitívan reagált megoldási javaslatára, amely rendezte a panaszt.  

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság ´s hogyan kezelte a Csehország´s azon döntésével kapcsolatos jogsértési panaszt, hogy egyesíti vasúti hatóságát a versenyhatósággal. A fő aggály az volt, hogy az összefonódás sértheti az uniós jogot, és hogy Csehország esetleg nem biztosította a vasúti ágazat független és hatékony felügyeletét.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság nem indokolta meg megfelelően a panaszosnak azt a megállapítását, hogy Csehország nem sértette meg az uniós jogot. Miután megvizsgálta a Bizottság által a vizsgálat során adott magyarázatokat, az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság gondosan kivizsgálta az ügyet, és hogy az ügy lezárására vonatkozó határozata szilárd indokokon alapult.

Az ombudsman azzal zárta le a vizsgálatot, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot a jogsértési panasz Bizottság általi értékelése tekintetében. Tekintettel arra, hogy a vizsgálat során a Bizottság részletes indokolást adott, az ügy e vonatkozása megoldódott. Az ombudsman azt javasolta a Bizottságnak, hogy mindig adjon megfelelő indokolást a panaszosoknak, amikor jogsértési ügyet kívánnak lezárni.

Az ügy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) által szervezett, ruházati felszerelések Frontex-tisztviselők számára történő biztosítására vonatkozó ajánlati felhívásra vonatkozott. A panaszos, egy olyan vállalat, amely szintén részt vett a közbeszerzési eljárásban, aggályainak adott hangot a Frontexnek a szerződés nyertes vállalatnak történő odaítélésével kapcsolatban. Konkrétabban a panaszos azzal érvelt, hogy a Frontexnek el kellett volna utasítania a nyertes ajánlatot az ajánlattevő állítólagos pénzügyi nehézségei és egy másik szerződés végrehajtásával kapcsolatos hiányosságai miatt, valamint azért, mert az általa benyújtott ajánlat a panaszos véleménye szerint kirívóan alacsony volt.

Az ombudsman megállapította, hogy a Frontex az alkalmazandó szabályokkal összhangban helyesen végezte el a sikeres ajánlattevő támogathatósági ellenőrzését. Megállapította továbbá, hogy a Frontex azon értékelése, amely szerint a nyertes ajánlat nem volt kirívóan alacsony összegű, észszerű és összhangban van az alkalmazandó szabályokkal.

Az ombudsman úgy zárta le a vizsgálatot, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Központi Bank (EKB) hogyan kezelte a panaszos [1] által 2022-ben benyújtott visszaélést bejelentő jelentéssel kapcsolatos eljárási szempontokat. A visszaélést bejelentő személy jelentése egy felvételi tisztviselő és a felvett személy közötti állítólagos családi kapcsolatra vonatkozott.

A panaszos olyan magatartást tapasztalt az állítólagos jogsértők részéről, amely véleményük szerint nem megfelelő magatartásnak (többek között zaklatásnak) minősült. A panaszos kapcsolódó igazgatási vizsgálatot kért.

Az EKB úgy döntött, hogy a visszaélést bejelentő személy jelentését az állítólagos nem megfelelő magatartás kérdésével együtt értékeli. Arról is tájékoztatta a panaszost, hogy a benyújtott bizonyítékok nem indokolják közigazgatási vizsgálat megindítását. A panaszos mindkét pontot közigazgatási panasszal vitatta, amelyet az EKB elfogadhatatlannak nyilvánított egyéni érdek hiánya (a két kérdés közös kezelése) vagy megtámadható határozat hiánya (a közigazgatási vizsgálat megindításának elmulasztása) miatt.

A panaszos az ombudsmanhoz fordult, és vitatta az EKB elfogadhatatlansági határozatát. Az ombudsman vizsgálata során a panaszos arra is felkérte az ombudsmant, hogy vizsgálja meg alaposabban a visszaélést bejelentő személyek jelentéseinek és panaszainak az EKB-nál történő kezelését.

Az ombudsman megállapította, hogy az EKB által a panaszos közigazgatási panaszának elfogadhatatlanná nyilvánítására adott indokok nem voltak meggyőzőek.

Az ombudsman azt is megjegyezte, hogy vizsgálata során jelentős fejlemények történtek az ügyben, és hogy a kapcsolódó magas szintű belső vizsgálatok még folyamatban vannak. Ezen túlmenően az EKB saját kezdeményezésére véglegesítette jelentési, vizsgálati és fegyelmi keretrendszerének felülvizsgálatát. Ilyen körülmények között az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy abban az időpontban további vizsgálatok nem voltak indokoltak, és lezárta a vizsgálatot.

 

[1] Anonimitási okokból – többek között a panaszos neme tekintetében – a szöveg a panaszosra „ők”/„ők”/„ők”-ként hivatkozik.

 

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) hogyan kezelte a két kiválasztási eljárásban sikertelen pályázó felülvizsgálati kérelmeit. A panaszos többek között azt állította, hogy az EPSO nem kezelte megfelelően aggályait, és megkérdőjelezte, hogy megfelelően felülvizsgálta-e teljesítményét.

Miután az ombudsman megindította a vizsgálatot, az EPSO további válaszokat adott a panaszosnak. Az ombudsman megállapította, hogy ellentmondások voltak ezek és az eredetileg kapott válaszok között, és nem volt egyértelmű, hogy az EPSO ténylegesen felülvizsgálta-e eredeti határozatait. A vizsgálat során az EPSO további magyarázatokkal szolgált.

Az ombudsman lezárta az ügyet, és megállapította, hogy további vizsgálatok nem indokoltak, mivel az EPSO végül észszerű magyarázattal szolgált arról, hogy hogyan kezelte a panaszos felülvizsgálati kérelmeit. A vizsgálat azonban problémákat tárt fel az EPSO felülvizsgálati kérelmekre adott standard válaszaival kapcsolatban. Ezek kezelése érdekében az ombudsman javításra irányuló javaslatot tett az EPSO-nak, és felkérte annak biztosítására, hogy a jövőben azok a pályázók, akik felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, egyértelmű, pontos és teljes körű választ kapjanak, amely tájékoztatja őket arról, hogy sor került-e felülvizsgálatra, és ismerteti az EPSO határozatának indokait.