Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) hogyan kezelte a készenléti alakulat tisztviselőire vonatkozó felvételi eljárás teszteredményeivel kapcsolatos panaszt. A panaszos nem kapta meg a minimális összpontszámot a feleletválasztós teszten (a továbbiakban: MCQ-teszt), hogy továbbléphessen az eljárás következő lépésére. A panaszos megkérdőjelezte eredményeit, és aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy faji és etnikai megkülönböztetés érte. A panaszos kérdéseket és válaszokat kért, amelyeket a Frontex nem adott meg neki.

A panaszos elégedetlen volt azzal, ahogyan a Frontex az ügyet kezelte, ezért az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított, és felkérte a Frontexet, hogy fontolja meg egy olyan lista átadását a panaszosnak, amely levelek formájában bemutatja a panaszos által adott válaszokat és a feleletválasztós teszt helyes válaszait. A Frontex ennek megfelelően tájékoztatta a panaszost.

Az ombudsman megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság abban, ahogyan a Frontex kiszámította a panaszos teszteredményeit, és nem volt megkülönböztetésre utaló jel sem.

Tekintettel arra, hogy a Frontex a vizsgálat során a panaszos rendelkezésére bocsátotta a feleletválasztós teszttel kapcsolatos releváns információkat, az ügy ezen aspektusával kapcsolatban nem volt indokolt további vizsgálat. Az ombudsman azzal zárta a vizsgálatot, hogy javasolta a Frontexnek, hogy a felvételi eljárások során tájékoztassa a pályázókat a kizárási tesztek eredményeiről egy táblázat segítségével, amely az egyes kérdéseknek megfelelő szám tekintetében feltünteti a (levél formájában) adott választ, valamint a helyes választ (szintén levél formájában).

Az ügy az Európai Unió pápua új-guineai küldöttségének azon döntésére vonatkozott, hogy a panaszos ajánlatát mint kirívóan alacsony összegű ajánlatot elutasítja. A panaszos azzal érvelt, hogy a küldöttség nem kért konkrét pontosításokat, nem indokolta döntését, és elutasítását nem az ajánlatban szereplő ártól független elemekre alapozta.

Az ombudsman megállapította, hogy a küldöttségnek konkrétabbnak kellett volna lennie, amikor felvilágosítást kért a panaszostól az árról, és egyértelmű kapcsolatot kellett volna megállapítania az ár és az értékelés során figyelembe vett valamennyi elem között. A küldöttség az indokolási kötelezettséget megsértve nem támasztotta alá kellőképpen azon döntését sem, hogy az ajánlatot kirívóan alacsony összegként utasítsa el. Ezek a hiányosságok hivatali visszásságnak minősülnek.

Bár a Bizottság a vizsgálat során további pontosításokkal szolgált, az ombudsman megállapította, hogy ezek a pontosítások nem orvosolták kellőképpen a feltárt hiányosságokat.

Az ombudsman úgy vélte, hogy ebben az esetben nem lenne helyénvaló megfelelő ajánlást tenni, mivel a szerződést odaítélték. Mindazonáltal három javaslatot tett annak megakadályozására, hogy a jövőben hasonló esetekben ilyen problémák merüljenek fel.

A panaszos, egy európai parlamenti képviselő aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy véleménye szerint eltérés van a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály és az általános célú mesterséges intelligenciára vonatkozó gyakorlati kódex (GPAI) között. Az Európai Bizottság nemrégiben megerősítette, hogy az érdekelt felek által kidolgozott kódex „megfelelő” önkéntes eszköz az általános célú MI-szolgáltatók számára a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabálynak való megfelelés bizonyítására. A panaszos azonban azzal érvelt, hogy a kódex mentesíti az általános célú MI-szolgáltatókat a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet szerinti azon kötelezettségük alól, hogy dokumentálják vagy legalább megbecsüljék modelljeik energiafogyasztását a betanításuk és tesztelésük során.

Az ombudsman megvizsgálta ezt a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság észszerűen kifejtette, hogy MI-hivatala hogyan szándékozik értékelni az általános célú MI-infrastruktúrák energiafogyasztását, amennyiben a szolgáltatók nem rendelkeznek a becsléshez szükséges bizonyos információkkal. Így a Bizottság megadta a szükséges biztosítékokat arra vonatkozóan, hogy e tekintetben teljesíteni fogja a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet mögöttes célkitűzését. Ezzel összefüggésben az ombudsman megjegyezte, hogy a kódex ideiglenes megoldás, amelyet tovább lehet javítani, és amelyet valószínűleg az európai szabványügyi szervezetek által kidolgozott célzott eszközök, például „harmonizált szabványok” váltanak fel.

Ennek alapján az ombudsman megállapította, hogy ebben a szakaszban nem indokolt a panasz további vizsgálata.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság megtagadta az UNICEF-fel partnerségben finanszírozott projekthez kapcsolódó két dokumentumhoz való részleges vagy szélesebb körű hozzáférést. A hozzáférés megtagadása során a Bizottság a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározott öt kivételre hivatkozott, nevezetesen a közérdek védelmének szükségességére a nemzetközi kapcsolatok és az Unió vagy valamely tagállam pénzügyi, monetáris vagy gazdaságpolitikája tekintetében, valamint a döntéshozatali eljárásának védelmére, egy harmadik fél kereskedelmi érdekére, valamint a természetes személyek magánéletének és sérthetetlenségének védelmére, beleértve személyes adataikat is.

A szóban forgó dokumentumok vizsgálata alapján az ombudsmant nem győzték meg a Bizottság azon érvei, amelyek szerint a részleges vagy szélesebb körű hozzáférhetővé tétel (súlyosan) sértené a hivatkozott érdekek védelmét. Az ombudsman megoldási javaslatot tett, amelyben arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a kérelemmel kapcsolatos álláspontját annak érdekében, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosítsa a szóban forgó dokumentumokhoz. Emlékeztette továbbá a Bizottságot arra a kötelezettségére, hogy ésszerű időn belül határozatot kell hoznia, és döntését meg kell indokolnia.

A Bizottság elfogadta az ombudsman megoldásra irányuló javaslatát, és részleges és szélesebb körű hozzáférést biztosított a panaszos számára a dokumentumokhoz. Az ombudsman üdvözölte, hogy a Bizottság pozitívan reagált megoldási javaslatára, amely rendezte a panaszt.  

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság ´s hogyan kezelte a Csehország´s azon döntésével kapcsolatos jogsértési panaszt, hogy egyesíti vasúti hatóságát a versenyhatósággal. A fő aggály az volt, hogy az összefonódás sértheti az uniós jogot, és hogy Csehország esetleg nem biztosította a vasúti ágazat független és hatékony felügyeletét.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság nem indokolta meg megfelelően a panaszosnak azt a megállapítását, hogy Csehország nem sértette meg az uniós jogot. Miután megvizsgálta a Bizottság által a vizsgálat során adott magyarázatokat, az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság gondosan kivizsgálta az ügyet, és hogy az ügy lezárására vonatkozó határozata szilárd indokokon alapult.

Az ombudsman azzal zárta le a vizsgálatot, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot a jogsértési panasz Bizottság általi értékelése tekintetében. Tekintettel arra, hogy a vizsgálat során a Bizottság részletes indokolást adott, az ügy e vonatkozása megoldódott. Az ombudsman azt javasolta a Bizottságnak, hogy mindig adjon megfelelő indokolást a panaszosoknak, amikor jogsértési ügyet kívánnak lezárni.

Az ügy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) által szervezett, ruházati felszerelések Frontex-tisztviselők számára történő biztosítására vonatkozó ajánlati felhívásra vonatkozott. A panaszos, egy olyan vállalat, amely szintén részt vett a közbeszerzési eljárásban, aggályainak adott hangot a Frontexnek a szerződés nyertes vállalatnak történő odaítélésével kapcsolatban. Konkrétabban a panaszos azzal érvelt, hogy a Frontexnek el kellett volna utasítania a nyertes ajánlatot az ajánlattevő állítólagos pénzügyi nehézségei és egy másik szerződés végrehajtásával kapcsolatos hiányosságai miatt, valamint azért, mert az általa benyújtott ajánlat a panaszos véleménye szerint kirívóan alacsony volt.

Az ombudsman megállapította, hogy a Frontex az alkalmazandó szabályokkal összhangban helyesen végezte el a sikeres ajánlattevő támogathatósági ellenőrzését. Megállapította továbbá, hogy a Frontex azon értékelése, amely szerint a nyertes ajánlat nem volt kirívóan alacsony összegű, észszerű és összhangban van az alkalmazandó szabályokkal.

Az ombudsman úgy zárta le a vizsgálatot, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot.