A panaszos egy külső uniós vállalkozó szakértőjeként dolgozott egy uniós finanszírozású projekten Tanzániában, amelyet az Európai Unió tanzániai és a Kelet-afrikai Közösség melletti küldöttsége irányított. A panaszos azt állította, hogy a vállalkozó megsértette a tanzániai jogot azáltal, hogy nem regisztrált Tanzániában, megakadályozva őt abban, hogy érvényes munkavállalási engedélyt szerezzen. Ezt követően a szerződő fél tájékoztatta a panaszost arról a döntéséről, hogy felmondja a szerződését, figyelembe véve a panaszos munkájával kapcsolatban az uniós küldöttség által felvetett aggályokat.

Az ombudsman vizsgálatot indított a panaszos azzal kapcsolatos aggályaival kapcsolatban, hogy a küldöttség hogyan kezelte mindkét ügyet. E tekintetben az ombudsman utalt arra az állandó véleményére, hogy amennyiben az uniós intézmények az uniós projekteken dolgozó szakértők helyettesítését kérik, e személyeket a helyettesítésük előtt meg kell hallgatni. Bár a Bizottság azzal érvelt, hogy nem kérte a szakértő helyettesítését, az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság részt vett a helyettesítésről szóló határozatban. Az ombudsman ezért megállapította, hogy a Bizottság nem biztosította a panaszos meghallgatáshoz való jogának tiszteletben tartását a helyettesítése előtt, ami hivatali visszásságnak minősül.  Javasolja a helyzet javítását annak érdekében, hogy a probléma a jövőben ne fordulhasson elő. 

Ezenkívül az ombudsman megállapította, hogy mivel a panaszos szerződése megszűnt, a munkavállalási engedély kérdésében további vizsgálat nem indokolt. Mindazonáltal javítási javaslatot tett a Bizottságnak, és felkérte, hogy ellenőrizze az ügyet, mivel az hatással lehet az uniós projekten dolgozó más szakértőkre. 

 

Az ügy az Európai Bizottság egyik határozatára vonatkozott, amely eltérést engedélyezett Spanyolország számára az energiairányelv egyik szabályától. A szabály előírja, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők nem rendelkezhetnek energiatároló létesítményekkel. A határozat eltérést engedélyez e szabálytól a Kanári-szigeteken található szivattyús vízenergia-tároló létesítmények tekintetében. Az ombudsmanhoz benyújtott panasz szerint a Bizottság tévesen értelmezte a szabályt, és az eltérés engedélyezésének feltételei mindenesetre nem teljesültek.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy bár a panasz nem volt megalapozatlan, a Bizottság intézkedései nem minősülnek hivatali visszásságnak. Az ombudsman azonban azt javasolta, hogy a Bizottság emlékeztesse szolgálatait annak fontosságára, hogy érdemben és kellő részletességgel működjenek együtt azokkal a polgárokkal, akik jól megalapozott és részletes aggályokat hoznak a tudomására.