Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Központi Bank (EKB) hogyan kezelte a panaszos [1] által 2022-ben benyújtott visszaélést bejelentő jelentéssel kapcsolatos eljárási szempontokat. A visszaélést bejelentő személy jelentése egy felvételi tisztviselő és a felvett személy közötti állítólagos családi kapcsolatra vonatkozott.

A panaszos olyan magatartást tapasztalt az állítólagos jogsértők részéről, amely véleményük szerint nem megfelelő magatartásnak (többek között zaklatásnak) minősült. A panaszos kapcsolódó igazgatási vizsgálatot kért.

Az EKB úgy döntött, hogy a visszaélést bejelentő személy jelentését az állítólagos nem megfelelő magatartás kérdésével együtt értékeli. Arról is tájékoztatta a panaszost, hogy a benyújtott bizonyítékok nem indokolják közigazgatási vizsgálat megindítását. A panaszos mindkét pontot közigazgatási panasszal vitatta, amelyet az EKB elfogadhatatlannak nyilvánított egyéni érdek hiánya (a két kérdés közös kezelése) vagy megtámadható határozat hiánya (a közigazgatási vizsgálat megindításának elmulasztása) miatt.

A panaszos az ombudsmanhoz fordult, és vitatta az EKB elfogadhatatlansági határozatát. Az ombudsman vizsgálata során a panaszos arra is felkérte az ombudsmant, hogy vizsgálja meg alaposabban a visszaélést bejelentő személyek jelentéseinek és panaszainak az EKB-nál történő kezelését.

Az ombudsman megállapította, hogy az EKB által a panaszos közigazgatási panaszának elfogadhatatlanná nyilvánítására adott indokok nem voltak meggyőzőek.

Az ombudsman azt is megjegyezte, hogy vizsgálata során jelentős fejlemények történtek az ügyben, és hogy a kapcsolódó magas szintű belső vizsgálatok még folyamatban vannak. Ezen túlmenően az EKB saját kezdeményezésére véglegesítette jelentési, vizsgálati és fegyelmi keretrendszerének felülvizsgálatát. Ilyen körülmények között az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy abban az időpontban további vizsgálatok nem voltak indokoltak, és lezárta a vizsgálatot.

 

[1] Anonimitási okokból – többek között a panaszos neme tekintetében – a szöveg a panaszosra „ők”/„ők”/„ők”-ként hivatkozik.

 

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) hogyan kezelte a két kiválasztási eljárásban sikertelen pályázó felülvizsgálati kérelmeit. A panaszos többek között azt állította, hogy az EPSO nem kezelte megfelelően aggályait, és megkérdőjelezte, hogy megfelelően felülvizsgálta-e teljesítményét.

Miután az ombudsman megindította a vizsgálatot, az EPSO további válaszokat adott a panaszosnak. Az ombudsman megállapította, hogy ellentmondások voltak ezek és az eredetileg kapott válaszok között, és nem volt egyértelmű, hogy az EPSO ténylegesen felülvizsgálta-e eredeti határozatait. A vizsgálat során az EPSO további magyarázatokkal szolgált.

Az ombudsman lezárta az ügyet, és megállapította, hogy további vizsgálatok nem indokoltak, mivel az EPSO végül észszerű magyarázattal szolgált arról, hogy hogyan kezelte a panaszos felülvizsgálati kérelmeit. A vizsgálat azonban problémákat tárt fel az EPSO felülvizsgálati kérelmekre adott standard válaszaival kapcsolatban. Ezek kezelése érdekében az ombudsman javításra irányuló javaslatot tett az EPSO-nak, és felkérte annak biztosítására, hogy a jövőben azok a pályázók, akik felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, egyértelmű, pontos és teljes körű választ kapjanak, amely tájékoztatja őket arról, hogy sor került-e felülvizsgálatra, és ismerteti az EPSO határozatának indokait.

 

A három ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan alkalmazta a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályait és más eljárási követelményeket a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításra (983/2025/MIK), a migránscsempészés elleni küzdelemre (2031/2024/VB) és a közös agrárpolitikára (1379/2024/MIK) vonatkozó jogalkotási javaslatok előkészítése során. A Bizottság ezeket a javaslatokat sürgősnek ítélte, és ezért elmulasztotta a szabályaiban előirányzott lépéseket, például a hatásvizsgálatokat és a nyilvános konzultációkat. A panaszosok, akik civil társadalmi szervezetek, úgy vélték, hogy ezek a mulasztások sértik a Bizottság minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályait. Két esetben a panaszosok azzal is érveltek, hogy a Bizottság nem értékelte, hogy a jogalkotási javaslatok összhangban vannak-e az EU éghajlat-politikai céljaival, amint azt az európai klímarendelet előírja. Egy esetben a panaszost az is aggasztotta, hogy a Bizottság megsértette a szolgálatközi konzultációkra vonatkozó eljárási szabályzatát.

Vizsgálatai alapján az ombudsman eljárási hiányosságokat tárt fel a szóban forgó jogalkotási javaslatok Bizottság általi elkészítésében, amelyek együttesen hivatali visszásságnak minősültek. E hiányosságok kezelése érdekében az ombudsman azt ajánlotta, hogy a Bizottság biztosítsa a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályainak kiszámítható, következetes és nem önkényes alkalmazását azáltal, hogy meghatározza a követelményeiktől való eltérést indokoló „sürgős” helyzeteket, valamint rögzíti és megmagyarázza az engedélyezett eltérések okait. Ezenkívül az eltérések engedélyezése esetén a Bizottságnak eljárást kell létrehoznia annak biztosítására, hogy a jogalkotási javaslatok sürgős előkészítése továbbra is megfeleljen az átlátható, tényeken alapuló és inkluzív jogalkotási folyamat elveinek. Annak érdekében, hogy segítse a Bizottságot ebben a feladatban, az ombudsman négy javítási javaslatot is tett, amelyek a következőket foglalták magukban: az érdekelt felekkel folytatott konzultációra vonatkozó szabályok tisztázása a sürgős javaslatok tekintetében; annak biztosítása, hogy a hatásvizsgálatokat felváltó és a javaslatait alátámasztó bizonyítékokat felvázoló elemző dokumentumokat időben közzétegyék annak érdekében, hogy a jogszabály elfogadása előtt nyilvános vitát lehessen folytatni; iránymutatás kiadása az éghajlat-politikai konzisztenciaértékelések végrehajtásáról; a szolgálatok közötti konzultációs időszakok meghatározott küszöbértékek alá történő lerövidítésének indokolása és nyilvántartása.

Az ombudsmannak adott válaszában a Bizottság megállapodott abban, hogy a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályok közelgő felülvizsgálata során mérlegeli a „sürgős” helyzetek meghatározását, valamint rögzíti és közzéteszi a követelményeiktől való eltérések alkalmazásának okait. A Bizottság kötelezettséget vállalt arra is, hogy célzott konzultációkat biztosít a „sürgős” javaslatairól, az elfogadástól számított három hónapon belül közzéteszi a javaslatait alátámasztó bizonyítékokkal ellátott elemzési dokumentumokat, az éghajlat-politikai következetességre vonatkozó értékeléseket belefoglalja mind az elemzési dokumentumokba, mind a jövőbeli javaslatok indokolásába, és megindokolja a rövidebb szolgálatközi konzultációkat.

A panaszosok a Bizottság válaszával kapcsolatos észrevételeikben úgy vélték, hogy a Bizottság kötelezettségvállalásai nem elég egyértelműek és konkrétak ahhoz, hogy garantálják az átlátható, inkluzív és tényeken alapuló jogalkotási folyamatot.

Az ombudsman üdvözölte, hogy a Bizottság összességében konstruktív választ adott ajánlásaira és javítási javaslataira. Mindemellett a Bizottság válasza még nem tisztázza kellőképpen, hogy milyen konkrét lépéseket kíván tenni az ombudsman ajánlásainak és javítási javaslatainak végrehajtása érdekében.

Az ombudsman ezért a jövőbeli panaszok alapján és azt követően, hogy a Bizottság befejezte a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát, nyomon fogja követni ezt az ügyet. Ebben a szakaszban további vizsgálatok nem indokoltak, és az ombudsman lezárta a három ügyet.