A panasz előzményei

1. A jelen ügy az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) által 2011-ben a 30 tagú értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport (SMSG) összetételével kapcsolatban hozott határozatra vonatkozik. A határozat az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet [1] (a továbbiakban: a rendelet) alapján született. 2013. december 12-én az ESMA új kiválasztási eljárás lefolytatását követően (amelyet 2013 közepén indítottak el) bejelentette, hogy az SMSG 2014. január 1-jén megkezdi második megbízatási időszakát, módosított összetételben [2]. A jelen panasz vizsgálata, amely az eredeti SMSG összetételére vonatkozik, konstruktív megbeszéléseket foglalt magában az ESMA személyzete és az ombudsman szolgálatai között. E megbeszélések alapján az ombudsman elvárta, hogy az ESMA az új kiválasztási eljárás során kellően figyelembe vegye a szolgálatai által az eredeti eljárással kapcsolatban kifejtett véleményeket. Ez a határozat azonban nem értékeli sem a második kiválasztási eljárást, sem annak eredményét.

2. A panaszos, az UNI Europa a szolgáltatások és a kommunikáció európai szakszervezeti szövetsége. A honlapján elérhető információk szerint 330 európai szakszervezetben 7 millió munkavállalót képvisel [3].

3. A rendelet (48) preambulumbekezdése szerint:

„A Hatóságnak konzultálnia kell az érdekelt felekkel a szabályozás- vagy végrehajtás-technikai standardokról, iránymutatásokról és ajánlásokról, és ésszerű lehetőséget kell biztosítania számukra, hogy észrevételeket tegyenek a javasolt intézkedésekkel kapcsolatban. A szabályozás- vagy végrehajtás-technikai standardtervezetek, iránymutatások és ajánlások elfogadása előtt a Hatóságnak hatástanulmányt kell készítenie. A hatékonyság érdekében e célra értékpapír-piaci érdekképviseleti csoportot kell igénybe venni, amely kiegyensúlyozott arányban képviseli a pénzügyi piaci szereplőket, a kis- és középvállalkozásokat (kkv-k), a tudományos szakembereket, valamint a pénzügyi szolgáltatások fogyasztóit és egyéb lakossági felhasználóit. Az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoportnak interfészként kell működnie a pénzügyi szolgáltatások területén a Bizottság vagy az uniós jogszabályok által létrehozott egyéb felhasználói csoportokkal.”

4. A rendelet 37. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport 30 tagból áll, kiegyensúlyozott arányban képviselve az Unióban működő pénzügyi piaci szereplőket, munkavállalóik képviselőit, valamint a fogyasztókat, a pénzügyi szolgáltatások felhasználóit és a kkv-k képviselőit. Tagjai közül legalább ötnek független, magas rangú tudományos szakembernek kell lennie. Tíz tagnak a pénzügyi piaci szereplőket kell képviselnie.”

5. A rendelet 37. cikkének (3) bekezdése szerint:

„Az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport tagjait az érintett érdekelt felek javaslatai alapján a felügyeleti tanács nevezi ki. Döntéshozatala során a felügyeleti tanács a lehető legnagyobb mértékben biztosítja a megfelelő földrajzi és nemek közötti egyensúlyt, valamint az érdekelt felek képviseletét Unió-szerte.”

6. 2010. november 26-án részvételi szándék kifejezésére való felhívást tettek közzé [4], a pályázatok benyújtásának határideje 2010. december 23. volt. 2011. április 12-én az ESMA sajtóközleményt adott ki az SMSG összetételére vonatkozó határozatáról [5]. A sajtóközlemény információkat tartalmazott az SMSG újonnan kinevezett tagjainak nevéről, az általuk képviselt intézményekről, állampolgárságukról és arról az alkategóriáról, amelybe kiválasztották őket.

7. 2011. május 27-én a panaszos levelet intézett az ESMA-hoz, amelyben csalódottságának adott hangot az SMSG általános összetételével kapcsolatban. Ebben a levélben a panaszos számos olyan kérdést vetett fel, amelyekkel az alábbiakban foglalkozunk. A panaszos többek között sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy csak egy munkavállalói képviselőt neveztek ki, és hogy ez a képviselő a befektetők, nem pedig a munkavállalók érdekeit képviseli.

8. 2011. június 10-i levelében az ESMA válaszolt a panaszosnak. Kifejtette, hogy 242 kérelmet kapott, és mindent megtett a szigorú és tisztességes eljárás biztosítása, valamint a rendelet követelményeinek való megfelelés érdekében. Azt is kijelentette, hogy a három további kérelem közül, amelyekre a panaszos ezzel összefüggésben hivatkozott, az egyik nem minősült támogathatónak, mivel azt a kérelmek benyújtási határidejének lejárta után nyújtották be. A második az Európai Központi Bank egyik alkalmazottjától származott, amely így egy uniós intézmény nézeteit tükrözte, míg a harmadik olyan jelölttől, aki elsősorban az életbiztosítási ágazatban szerzett tapasztalatokat, nem pedig az értékpapírpiacok területén.

9. 2011. július 27-én a panaszos válaszolt az ESMA-nak, vitatva azt a tényt, hogy az említett három pályázó egyike nem tartotta be a pályázatok benyújtásának határidejét, a fennmaradó kettő pedig nem felelt meg a szükséges képesítéseknek.

10. 2011. szeptember 7-i levelében az ESMA arról tájékoztatta a panaszost, hogy bár nem szándékozik újragondolni az SMSG létrehozását, azt fogja mérlegelni, hogy miként lehetne a legjobban figyelembe venni az érdekelt felek szélesebb körének jövőbeli észrevételeit.

11. Mivel a panaszos a fenti választ nem találta kielégítőnek, 2011. szeptember 29-én benyújtotta a jelen panaszt.

A vizsgálat tárgya

12. A panaszos a következő állításokat és a következő állításokat nyújtotta be, amelyek szerepeltek az ombudsman vizsgálatában:

Állítások:

(1) Az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 37. cikkének (3) bekezdésében előírtaknak megfelelően nem biztosította i. a földrajzi és ii. a nemek közötti egyensúlyt az SMSG érdekelt felek kategóriáin belül és azok között.

(2) Az ESMA nem biztosított megfelelő egyensúlyt az 1095/2010/EU rendeletben meghatározott érdekelti kategóriák között.

(3) Az ESMA helytelenül határozta meg az érdekeltek 1095/2010/EU rendeletben meghatározott különböző kategóriáit.

(4) Az ESMA tévesen állította össze a póttagok listáját, amelyről az 1095/2010/EU rendelet nem rendelkezik.

(5) Az ESMA adminisztratív hibákat követett el a panaszos által benyújtott pályázók pályázatainak értékelése során

Követelések:

(1) Az ESMA-nak a lehető leghamarabb felül kell vizsgálnia az SMSG összetételét, de mindenképpen anélkül, hogy megvárná tagságának 2013-ban esedékes megújítását.

(2) Az ESMA-nak a honlapján közzé kell tennie a kiválasztott tagok önéletrajzát, valamint a kiválasztási kritériumokra és a kiválasztási eljárásra vonatkozó részletes információkat.

A vizsgálat

13. 2011. október 31-én az ombudsman felkérte az ESMA-t, hogy nyújtson be véleményt a fenti állításokról és állításokról.

14. 2012. január 30-án az ESMA benyújtotta véleményét az ombudsmannak. Ezt a véleményt észrevételezésre továbbították a panaszosnak. 2012. március 1-jén a panaszos benyújtotta észrevételeit.

15. Miután megvizsgálta az ESMA véleményét és a panaszos észrevételeit, az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy be kell tekinteni az ESMA ügyre vonatkozó aktájába. Az ellenőrzésre 2013. április 16-án került sor. A vizsgálati jelentést 2013. augusztus 26-án megküldték a panaszosnak, hogy esetleges észrevételeit megtegye. A panaszos a megállapított határidőn belül nem nyújtott be észrevételeket.

Az ombudsman elemzése és következtetései

A. Az ESMA azon állítása, hogy az 1095/2010/EU rendelet 37. cikkének (3) bekezdésében előírtaknak megfelelően nem biztosította a földrajzi és a nemek közötti egyensúlyt az SMSG érdekelt felek kategóriáin belül és azok között

Az ombudsman elé terjesztett érvek

16. A panaszos vitatta, hogy az ESMA hogyan felelt meg a rendelet 37. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelményeknek. Különösen azt kifogásolta, hogy: i. az „ipar” kategória („pénzügyi piaci szereplők”) tíz képviselőjéből kilenc, és a „felhasználók” kategória valamennyi tagja a „régi” tagállamok (azaz a 2004-es bővítés előtti uniós tagállamok) vezető pénzügyi intézményeitől érkezett, míg a harmincból csak öt érkezett „új” tagállamokból (azaz az EU-hoz 2004-ben vagy azt követően csatlakozott tagállamokból); és ii. a 30 tagból csak 11 volt nő.

17. Véleményében az ESMA azzal érvelt, hogy a rendelet előírja, hogy „a lehető legnagyobb mértékben biztosítani kell a megfelelő földrajzi és nemek közötti egyensúlyt, valamint az érdekelt felek képviseletét az egész Unióban”. Azzal érvelt, hogy elsősorban a jelöltek tulajdonságaira összpontosított, biztosítva az érdekelt felek különböző kategóriáitól származó szakértelem és tapasztalatok kiegyensúlyozott képviseletét. Hozzátette, hogy bár a Tanácsban alkalmazandó minősített többségi szavazási szabályok alapján az egyes országoknak biztosított súlyozást vizsgálva az új tagállamok valóban alulreprezentáltnak tűnhetnek, az e tagállamokból származó kérelmezők az összes kérelmezőnek csupán 7,1%-át, de az SMSG tagjainak 16,7%-át képviselik. Ami azt a tényt illeti, hogy a felhasználói kategória valamennyi tagja „régi” tagállamból származik, az ESMA rámutatott arra, hogy 132 kérelmet kapott erre a kategóriára vonatkozóan, amelyek közül csak 8 érkezett „új” tagállamokból. E kérelmek közül kettő Bulgáriából és Lengyelországból származott, amelyek közül két ország már jól képviseltette magát az SMSG-ben. Végül, ami a nemek közötti egyenlőség kérdését illeti, az ESMA rámutatott arra, hogy bár a női jelöltek az összes beérkezett pályázatnak csak 19%-át képviselik, 11 női érdekelt felet nevezett ki, azaz az SMSG tagjainak 37%-át.

Az ombudsman értékelése

18. Ez az első alkalom, hogy az ESMA a rendelet alapján SMSG-t nevezett ki. E tekintetben az ombudsman hasznosnak tartja két előzetes megjegyzés megtételét. Először is, nem az ombudsman feladata, hogy az ESMA által az SMSG összetételét illetően hozott döntést az ő döntésével helyettesítse. A hivatali visszásság fennállásának vizsgálata során az ombudsman ellenőrzi, hogy a kiválasztási eljárás során az ESMA jogszerűen és a megfelelő ügyintézés elveivel összhangban járt-e el. Másodszor, az ombudsman tudatában van a földrajzi, nemi és érdekképviseleti kritériumok kombinálásával járó nehézségeknek, valamint annak, hogy biztosítani kell a kiválasztott tagok hozzáértését, különös tekintettel arra, hogy az ESMA-nak nem volt korábbi tapasztalata e feladat ellátásában. Végül az ombudsman úgy véli, hogy észszerű volt, hogy az ESMA az SMSG tagjainak kiválasztását azokra a jelöltekre korlátozta, akik részvételi szándék kifejezésére való felhívást követően jelezték a kinevezés iránti szándékukat. Ez a megközelítés megfelelt a rendelet 37. cikke (3) bekezdésének és az abban meghatározott követelménynek, amely szerint „az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport tagjait az érintett érdekelt felek javaslatai alapján a felügyeleti tanács nevezi ki” (lásd a fenti (5) bekezdést).

19. Ezt követően az ombudsman megjegyzi, hogy már részletesen megvizsgált egy nagyon hasonló kiválasztási eljárást, amelyet az Európai Bankhatóság az 1966/2011/(EIS)LP panasszal kapcsolatos vizsgálatát lezáró határozatban (a továbbiakban: UNI-határozat) folytatott le, és amelyben nagyon hasonló érveket hoztak fel. [6] Mivel a kiválasztási eljárás, amelyre az UNI-határozat vonatkozik, majdnem azonos rendeleten [7] alapult, az ombudsman adott esetben az alábbiakban hivatkozik az UNI-határozatban tett megállapításaira és következtetéseire.

20. Az ombudsman, miután az UNI-határozatban először is megjegyezte, hogy a rendeletben meghatározott megfelelő földrajzi egyensúly követelményének célja meghiúsulna, ha az a lehetséges mértékben az SMSG-t alkotó tagok különböző kategóriáira is vonatkozna, az alábbi következtetésekre jutott.

21. Először is, ami az „ipar” kategória összetételét illeti, az ombudsman az említett határozatban megállapította, hogy meggyőző magyarázat hiányában az EBH azáltal, hogy úgy határozott, hogy az „ipar” kategória 10 tagjából 9-et a „régi” tagállamok képviselőinek kiválasztásával nevez ki, nem tett eleget annak a követelménynek, hogy „a lehető legnagyobb mértékben” biztosítsa „a megfelelő földrajzi egyensúlyt és az érdekelt felek Unió-szerte történő képviseletét”. A jelen ügyben az ESMA nem nyújtott be meggyőző magyarázatot arra vonatkozóan sem, hogy miért döntött úgy, hogy az „ipar” kategória 10 tagjából 9-et, valamint a „felhasználók” kategória mind az 5 tagját a „régi” tagállamok képviselői közül nevezi ki.

22.Az ESMA azon érve, hogy az "új" tagállamokból származó kérelmezők az összes kérelmezőnek csupán 7,1%-át, de az SMSG 16,7%-át tették ki, nem meggyőző. Bár az ombudsman elismeri, hogy az „új” tagállamokból érkező pályázók alacsony száma megnehezítette az ESMA feladatát a megfelelő földrajzi egyensúly biztosításában, továbbra is tény, hogy az ESMA összesen legalább 17 kérelmet kapott az „új” tagállamokból, és így törekedhetett volna annak biztosítására, hogy e tagállamokból több mint 5 tagot nevezzenek ki az SMSG-be. Az ESMA különösen annak biztosítására törekedhetett volna, hogy legalább a „felhasználók” kategóriája ne kizárólag a „régi” tagállamok képviselőiből álljon. E tekintetben az ombudsman az UNI-határozatban már hangsúlyozta, hogy tekintettel a pénzügyi szolgáltatások belső piacának létezésére, amelynek a rendelet szerint az értékpapírpiac fontos szegmense, alapvető fontosságú, hogy a pénzügyi szolgáltatási ágazat különböző szegmenseinek érdekeit tükröző konzultatív érdekelt felek csoportja a lehető legnagyobb mértékben ténylegesen képviselje az ágazat tényleges földrajzi eloszlását, és elvben a lehető legtöbb uniós országot lefedje. Ezt követően az ESMA azon érve, hogy az „új” tagállamokból a „felhasználók” kategóriára beérkezett 8 kérelem közül kettő , Lengyelországból és Bulgáriából származott, amely tagállamok már képviseltették magukat a többi kategóriában, nem fogadható el érvényes indokként arra, hogy miért nem neveztek ki egyetlen képviselőt sem az „új” tagállamokból a „felhasználók” kategóriába. Valójában az ESMA az „új” tagállamokból más kérelmezőket is kinevezhetett volna a „felhasználók” csoportjába, és így megfelelt volna a megfelelő földrajzi egyensúly biztosítására irányuló célkitűzésnek. Az ESMA nem fejtette ki, hogy miért nem volt lehetséges az „új” tagállamokból származó jelöltek átfogó kiválasztása, ami biztosította volna, hogy végül egyetlen kategóriát sem kizárólag a „régi” tagállamokból származó kérelmezők alkotnak. Így az ombudsman megállapítja, hogy a jelen ügyben az ESMA hivatali visszásságot követett el (lásd analógia útján az UNI-határozat 26–29. pontját). Ezen okok miatt az ombudsman az alábbiakban ugyanazokat a kritikai megjegyzéseket fogalmazza meg, mint az UNI-határozatban.

23. Végezetül, ami a panaszos azon érvét illeti, hogy a 30 kinevezett pályázóból csak 11 volt nő, az ombudsman az UNI-határozatban foglaltakkal azonos okokból nem véli úgy, hogy az ESMA hivatali visszásságot követett volna el (lásd az UNI-határozat 34. pontját). Az ombudsman az UNI-határozathoz hasonlóan tudomásul veszi az ESMA magyarázatát, amely szerint a nők kérelmei az összes beérkezett kérelemnek csupán 19%-át tették ki. A nemek közötti megfelelő egyensúly lehető legnagyobb mértékű biztosítására vonatkozó követelménynek való megfelelés érdekében az ESMA végül úgy határozott, hogy 11 nőt, azaz az SMSG teljes létszámának 37%-át nevezi ki. Így az UNI-határozathoz hasonlóan az ombudsman elismeri az ESMA arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a nők által benyújtott kérelmek nagyon alacsony arányát a női tagok nagyobb arányának kinevezésével ellensúlyozza. Ilyen körülmények között nem talál hivatali visszásságot ezzel a szemponttal kapcsolatban. Az UNI-határozatban meghatározott okok miatt azonban az ombudsman további észrevételt tesz (lásd az UNI-határozat 34. bekezdését).

B. Az az állítás, hogy az ESMA nem biztosította a megfelelő egyensúlyt az 1095/2010/EU rendeletben meghatározott érdekelti kategóriák között

Az ombudsman elé terjesztett érvek

24. A panaszos azzal érvelt, hogy az ESMA nem biztosított megfelelő egyensúlyt az érdekelt felek rendeletben meghatározott kategóriái között. Azáltal, hogy hét helyet osztott ki a felhasználók képviselőinek és öt helyet a fogyasztók képviselőinek, míg csak kettőt a munkavállalók képviselőinek, egyet pedig a kkv-k képviselőinek, az ESMA nemcsak hogy nem tartotta tiszteletben az e kategóriák közötti számbeli egyenlőséget, hanem azt is eredményezte, hogy ez utóbbi két kategória egyértelműen alulreprezentált volt.

25.A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy a "felhasználók" csoportja de facto az "ipar" kategória kiterjesztése volt, ami e kategória felülreprezentáltságához vezetett a "keresleti oldal" rovására.

26. Az ESMA szerint a „pénzügyi piaci szereplők” („ipar”) és a „pénzügyi szolgáltatások felhasználói” („felhasználók”) rendeletben szereplő fogalommeghatározásai és az azokra való hivatkozások tágak és átfedésben vannak egymással. Kifejtette, hogy a felpereseket tizenkét fő kategóriába sorolta annak érdekében, hogy jobban megkülönböztesse az SMSG-ben képviselendő különböző típusú érdekeket. Az ESMA előadta továbbá, hogy mivel biztosítani kell a különböző típusú „felhasználók” megfelelő képviseletét, beleértve azokat az intézményi befektetőket is, akik szintén az ágazat részének tekinthetők, 7 helyet kell ebbe a kategóriába sorolni. Ennek eredményeként a fennmaradó 8 helyet a munkavállalók, a lakossági befektetők és a kkv-k képviselői osztották meg. Az ESMA szerint prioritása nem az volt, hogy biztosítsa a számszerű egyenlőséget az összes kategória között, hanem az, hogy képviselje az összes különböző nézetet.

Az ombudsman értékelése

27. Az ombudsman emlékeztet arra, hogy a rendelet 37. cikkének (2) bekezdése szerint az SMSG „30 tagból áll, akik kiegyensúlyozott arányban képviselik az Unióban működő pénzügyi piaci szereplőket, azok munkavállalóinak képviselőit, valamint a fogyasztókat, a pénzügyi szolgáltatások felhasználóit és a kkv-k képviselőit. Tagjai közül legalább ötnek független, magas rangú tudományos szakembernek kell lennie. Tíz tagnak a pénzügyi piaci szereplőket kell képviselnie.” Ebből következik, hogy a csoport 30 helyéből 10-et kifejezetten az „ipari” résztvevők számára osztanak ki, és hogy legalább 5 helyet fenn kell tartani a legmagasabb rangú tudományos szakemberek számára. Ez azt jelenti, hogy elvben a fennmaradó 15 helyet „kiegyensúlyozott arányban” kell elosztani az érdekelt felek fennmaradó négy kategóriája között, lehetővé téve ezáltal, hogy a „felhasználók”, a „fogyasztók”, a „munkavállalók képviselői” és a „kkv-k” kategóriánként legalább három helyet biztosítsanak. A kiválasztási eljárás során az ESMA-nak meg kell felelnie a rendelet 37. cikke (3) bekezdésének is, amely előírja, hogy az SMSG összetételének – a földrajzi és a nemek közötti egyensúly biztosítása mellett – a lehető legnagyobb mértékben tükröznie kell az érdekelt felek megfelelő „uniós képviseletét”.

28. A fentiekből következik, hogy az ESMA azzal, hogy az SMSG-be 10 „ipari” képviselőt és 5 vezető tudományos szakembert nevezett ki, nem tért el a rendelet 37. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelményektől. Az ombudsman úgy véli továbbá, hogy az ESMA azzal, hogy három helyett csak két munkavállalói képviselő kinevezéséről döntött, túllépte az e területen rendelkezésére álló mérlegelési jogkört. Amint azonban az ombudsman az UNI-határozatban megállapította, ahol hasonló állítást is megvizsgáltak (lásd az UNI-határozat 38–41. pontját), ugyanez nem mondható el az ESMA azon döntéséről, hogy csak egy képviselőt nevez ki a kkv-k számára, amikor – amint azt fentebb említettük – elvben legalább három képviselőt lehetne kinevezni erre a kategóriára. Bár a rendelet nem határozza meg az ebbe a kategóriába kinevezendő tagok számát, és ezért az ESMA mérlegelési jogkörrel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy az egyes kategóriákban hány tagot kell kijelölni, komoly kérdéseket vet fel az a döntés, hogy ezt a számot a kkv-kategóriát illetően a jelen ügyben csak egy tagra korlátozzák. Valójában, bár a rendelet nem határoz meg konkrét számokat ezekre a kategóriákra vonatkozóan, az a tény, hogy megkülönböztetés nélkül említik őket, azt sugallja, hogy a jogalkotó helyénvalónak tartotta, hogy ezek a kategóriák elvben hasonló számú tagból álljanak. Ezenkívül a rendelet vonatkozó rendelkezéseiben semmi nem utal arra, hogy a 10 ágazati képviselőn és az 5 vezető tudományos szakemberen kívül egyértelműen előnyben kellene részesíteni az érdekelt felek fennmaradó négy kategóriájának bármelyikét, ahogyan azt az ESMA a jelen ügyben tette.

29. Ennek megfelelően az ombudsman megállapítja, hogy az ESMA azon döntése, hogy az SMSG-be csak a kkv-k egy képviselőjét nevezi ki, nem felelt meg a rendelet 37. cikkének (2) bekezdésében foglalt azon követelménynek, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítani kell az érdekelt felek kiegyensúlyozott képviseletét az egész Unióban, és így hivatali visszásságot okozott. Az ombudsman ezért az alábbiakban egy kritikai észrevételt fogalmaz meg.

30. Végezetül, ami a panaszos azon érvét illeti, hogy az SMSG-n belüli helyelosztás eredményeként a keresleti oldal alulreprezentált, míg az ágazati oldal felülreprezentált volt, az ombudsman egyetért az ESMA-val abban, hogy tekintettel a „pénzügyi piaci szereplőknek” a rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében szereplő igen tág meghatározására, nem zárható ki, hogy a keresleti oldal „felhasználói”, például az intézményi befektetők (azaz a biztosítók, nyugdíjalapok, vagyonkezelő cégek) részben ágazati résztvevőknek is tekinthetők. Mindemellett, mivel úgy tűnik, hogy a „pénzügyi piaci szereplők” és a „felhasználók” kategóriáinak meghatározása az értékpapír-piaci szegmens tekintetében valóban átfedésben van, az ESMA számára még fontosabb annak biztosítása, hogy a „felhasználók” kategóriája a lehető legnagyobb mértékben ne részesüljön indokolatlan számszerű előnyben a fennmaradó négy kategória rovására. Az ombudsman ezért az alábbiakban további észrevételt tesz e tekintetben.

C Állítás, hogy az ESMA helytelenül határozta meg az érdekeltek 1095/2010/EU rendeletben meghatározott különböző kategóriáit

Az ombudsman elé terjesztett érvek

31. A panaszos azzal érvelt, hogy a két kiválasztott munkavállalói képviselő egyike sem tekinthető munkavállalói képviselőnek. Az egyik ([a Befektetői Kapcsolatok Igazgatói Országos Szövetségének alelnöke][8]) a befektetők érdekeit, a másik ([a Nemzeti Munkaügyi Kamara Fogyasztóvédelmi Tematikus Főosztályának vezetője]) pedig a fogyasztók érdekeit képviselte. Ezenkívül úgy tűnt, hogy a kkv-k egyetlen képviselője egy [nemzeti] értéktőzsdén dolgozik, és a(z) [...] legnagyobb gyártójának korábbi igazgatója.

32. Az ESMA szerint a két alkalmazott képviselői alkalmazottak voltak, vagy alkalmazottaknak dolgoztak´ érdekeltségek. Közelebbről, a [nemzeti] Befektetői Kapcsolatok Igazgatói Szövetségének tagja egy tőzsdén jegyzett társaság alkalmazottja, és így más nézőpontot adhat hozzá a munkavállalói kérdésekhez. A másik kinevezett jelölt a [nemzeti] munkaügyi kamaránál dolgozik, amely a munkavállalói érdekek és a fogyasztói érdekek agytrösztjeként működik. A kkv-k képviselőjét illetően az ESMA azzal érvelt, hogy az e kategóriába tartozó valamennyi kérelmező az „ipar” vagy a „felhasználók” érdekeit képviselőnek tekinthető. A kkv-k „tiszta” képviselőjének hiányában a kiválasztott kérelmező volt a legmegfelelőbb.

Az ombudsman értékelése

33. Az ombudsman úgy véli, hogy az a tény, hogy a munkavállalók két képviselőjének egyike ténylegesen tagja volt a [nemzeti] munkaügyi kamarának, amely egyben a munkavállalók érdekeinek agytrösztje is, több mint megfelelő volt ahhoz, hogy az ESMA úgy tekintse, hogy e tag főszabály szerint megfelelő helyzetben van ahhoz, hogy a munkavállalók érdekeit képviselje. Az a tény, hogy a másik kiválasztott tag a Befektetői Kapcsolatok Igazgatóinak [nemzeti] egyesületénél dolgozott, nem feltétlenül jelenti azt – amint azt a panaszos sugallni látszik –, hogy nem rendelkezett szakértelemmel vagy kapcsolattal a munkavállalók érdekeinek képviselete terén. Pusztán az a tény azonban, hogy a kiválasztott tag formálisan egy adott szervezet alkalmazottja, nem szolgálhat megfelelő és érvényes indokként az adott tagnak a „munkavállaló” kategóriába történő kinevezésére. Ezért az ombudsman úgy véli, hogy minden esetben azt kell megvizsgálni, hogy a kiválasztott tag valóban képes-e objektív és elkötelezett munkavállalói képviselőként eljárni.

34. E tekintetben az ombudsman úgy véli, hogy főszabály szerint erős vélelemnek kell fennállnia arra vonatkozóan, hogy a munkavállalók érdekeit képviselő jelöltek alkalmasabbak a „munkavállalók” kategóriájába való kinevezésre, mint azok, akik lényegében a befektetői kapcsolatok vezetőinek érdekeit képviselik. A jelen ügyben az ESMA nem fejtette ki meggyőzően azokat az okokat, amelyek miatt a jelen ügyben nem lehetett olyan másik tagot kinevezni, aki alkalmasabb lett volna a munkavállalók érdekeinek képviseletére a befektetői kapcsolatok kezelőinek érdekei helyett. Az ombudsman megjegyzi, hogy a kkv-k képviselőjének kiválasztásával kapcsolatban (lásd az alábbi 35. bekezdést) az ESMA azzal érvelt, hogy nem kapott megfelelőbb jelöltektől pályázatot. Az ESMA nem terjesztett elő ilyen érvet a „munkavállalók” kategóriáját képviselő tagok kiválasztásával kapcsolatban. Ilyen körülmények között az ombudsman megállapítja, hogy az ESMA nem indokolta megfelelően az e tekintetben hozott döntését. Ez hivatali visszásságnak minősül. Az ombudsman ezért az alábbiakban kritikai észrevételt tesz.

35. Ami a kkv-k képviselőjének kinevezett tagot illeti, az ombudsman tudomásul veszi az ESMA magyarázatát, amely szerint ebben az esetben egyetlen más jelölt sem nyújtott be olyan kérelmet, amelyről azt lehetne mondani, hogy csak a kkv-k érdekeit képviseli, és úgy tűnik, hogy valamennyi kérelmező az „ipar” vagy a „felhasználók” kategóriájának érdekeit is képviseli. Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy a panaszos nem nyújtott be konkrét érveket vagy észrevételeket e magyarázat megkérdőjelezésére, illetve arra vonatkozóan, hogy a kiválasztott személy nem képviselheti a kkv-k érdekeit. Az ombudsman tehát e tekintetben nem állapít meg hivatali visszásságot. Mindemellett az ombudsman úgy véli, hogy megkönnyítené és tovább javítaná a teljes kiválasztási folyamatot, ha az ESMA a jövőben előírná, hogy az SMSG kérelmezői lehetőleg csak azon hat kategória egyikét tüntessék fel, amelyek tekintetében figyelembe kívánják venni őket. Ily módon a pályázatok jobban megfelelhetnének a megcélzott kategóriának, ezáltal tovább csökkentve azoknak a kihívásoknak a körét, amelyekkel az ESMA szembesülhet azáltal, hogy olyan jelölteket nevez ki, akiknek fő képesítései nem feltétlenül az érintett kategóriába tartoznak. Az ombudsman e tekintetben az alábbiakban további észrevételt tesz.

C. Az az állítás, hogy az ESMA helytelenül vette fel határozatába a póttagok listáját

36. A panaszos azt állította, hogy az ESMA helytelenül állította össze a póttagok listáját. Először is, a rendelet nem tartalmazott ilyen listát, másodszor pedig nem léteztek pontos szabályok az ilyen tagok jogállására és arra vonatkozóan, hogy milyen körülmények között válthatják fel az SMSG állandó tagjait.

37. Válaszában az ESMA azzal érvelt, hogy a rendelet nem akadályozza meg a póttagok jegyzékének összeállítását, és hogy a jegyzéknek lehetővé kell tennie az üres álláshelyek gyors és hatékony helyettesítését. Az ESMA rámutatott arra, hogy a lista nem helyettesít minden potenciális SMSG-tagot, és szükség esetén új nyílt pályázati felhívást tesz közzé az alkalmas jelöltek számára.

Az ombudsman értékelése

38. Az ombudsman megjegyzi, hogy a rendelet nem rendelkezik a póttagok listájának létrehozásáról. Bár elismeri, hogy egyes esetekben hasznos lehet, ha egy olyan igazgatási szerv, mint az ESMA, listát állít fel a lehetséges póttagokról, amelyet fel lehet használni a tagok gyors leváltására, amennyiben ez szükségessé válik, ez nem változtat azon, hogy egy ilyen lista megléte valószínűleg további zavart okoz azzal kapcsolatban, hogy az ilyen leváltásra hogyan kerül sor, és hogy milyen feltételek mellett lehet ehelyett új pályázati felhívást előírni. Valójában, ha a rendelet nem tartalmaz egyértelmű alapot, a póttagok listája – például az ESMA által vezetett lista – kedvezőtlen hatással lehet az adminisztratív átláthatóságra és a jogbiztonságra, potenciálisan növelve annak kockázatát, hogy harmadik felek további panaszokat nyújtsanak be az ESMA-val szemben. Ezért jobb lenne, ha az ESMA a jövőben elkerülné egy ilyen jegyzék létrehozását és fenntartását. Tekintettel arra, hogy az SMSG közelmúltbeli megújítását követően a szóban forgó jegyzék már nem érvényes, nem indokolt további vizsgálatot folytatni ebben az ügyben. Az ombudsman azonban e tekintetben további észrevételt fog tenni.

D. Az az állítás, hogy az ESMA nem értékelte megfelelően a panaszos által előterjesztett jelölteket

A panaszos ügye

39. A panaszos azzal érvelt, hogy az ESMA tévesen nyilvánította elfogadhatatlannak az egyik fél kérelmét, ha annak tagjai azzal az indokkal, hogy kérelmét a 2010. december 23-i határidő után nyújtották be. A szóban forgó pályázó ugyanis 2010. december 22-én e-mailben nyújtotta be pályázatát. 2010. december 23-án fakultatív motivációs levelet küldött, amellyel kiegészítette korábbi pályázatát. Ezenkívül az ESMA tévesen utasított el egy másik kérelmet, amelyet az Európai Központi Bank egyik alkalmazottja nyújtott be, aki értékpapírszakértő és egyben a munkavállalók képviselője is volt.

40. Az ESMA azt válaszolta, hogy nem egyértelmű, hogy a panaszos melyik elfogadhatatlan kérelemre hivatkozott, mivel az ESMA által említett kérelem 2010. december 24-én, azaz egy nappal a határidő lejárta után érkezett be. Kifejtette továbbá, hogy – amint az a panaszosnak 2011. június 10-én küldött levélben már szerepel – az EKB személyzetének tagjai nem voltak ideális jelöltek az SMSG-re, tekintettel az ECB´ uniós szervként, nem pedig pénzügyi piaci szereplőként betöltött pozíciójára. Ezenkívül az SMSG szerepe nem az volt, hogy tükrözze az uniós szervek alkalmazottainak véleményét.

41. Észrevételeiben a panaszos megismételte, hogy jelöltje időben (2010. december 22-én) megküldte jelentkezését, és csatolta az érintett személy vonatkozó levelezésének másolatait.

Az ombudsman értékelése

42. Az ombudsman megjegyzi, hogy a jelenlegi panasz benyújtását megelőző levelezésében sem a panaszos, sem az ESMA nem szolgáltat olyan konkrét elemeket, amelyek lehetővé tennék annak a kérelemnek az azonosítását, amelynek elfogadhatóságát vitatták. A panaszos csak az észrevételeinek szakaszában nyújtotta be az érintett felperes által az ESMA-nak 2010. december 22-én küldött e-mail másolatát, amely az első kérelmét tartalmazta, amelyet egy másik, másnap elküldött e-mail követett, amelyben az említett pályázó egy opcionális motivációs levelet is csatolt.

43. Az ombudsman megállapítja, hogy a panaszos állításával ellentétben a fent említett kérelmet az ESMA nem utasította el mint elfogadhatatlant. Az ombudsman által megvizsgált dokumentumokban ugyanis a fent említett jelölt neve szerepelt az ESMA által összeállított, valamennyi elfogadható kérelmet tartalmazó listán, amelyet ezt követően felügyeleti testülete értékelt. Bár az ESMA hivatkozott az egyik pályázó által késedelmesen benyújtott kérelemre, egyértelmű, hogy a panaszos által említett kérelmet az ESMA megfelelően figyelembe vette.

44. Ezt követően az ombudsman úgy véli, hogy észszerű volt az ESMA azon döntése, hogy elutasította az EKB személyi állományához tartozó jelölt kérelmét azzal az indokkal, hogy az említett jelölt uniós szervet képvisel, nem pedig pénzügyi piaci szereplőt vagy annak alkalmazottait. E tekintetben tehát nem követtek el hivatali visszásságot.

E. A panaszos állításai

A panaszos állításai

45. A panaszos azt állította, hogy i. az ESMA-nak a lehető leghamarabb felül kell vizsgálnia az SMSG összetételét, de mindenképpen anélkül, hogy megvárná tagságának 2013-ban esedékes megújítását. Azt is állította, hogy ii. az ESMA-nak a honlapján közzé kell tennie a kiválasztott tagok önéletrajzát, valamint a kiválasztási kritériumokra és az egyes jelöltek kiválasztásának folyamatára vonatkozó részletes információkat.

46. Véleményében az ESMA megjegyezte, hogy a kiválasztási eljárást jóhiszeműen és legjobb képességei szerint folytatták le.

47. Az ESMA azt is kijelentette, hogy közzéteszi az SMSG valamennyi tagjának önéletrajzát, amely tartalmazza releváns szakmai hátterüket. Ezen túlmenően, amikor 2013 végén sor kerül az SMSG-tagok következő újbóli kinevezésére, az ESMA a már megszerzett tapasztalatok alapján tovább javítaná és átláthatóbbá tenné a teljes kiválasztási folyamatot.

Az ombudsman értékelése

58. Tekintettel arra, hogy 2013. december 12-én az ESMA bejelentette egy új (2014. január 1-jétől hatályos) SMSG összetételét, az ombudsman úgy véli, hogy a 2011 elején létrehozott érdekképviseleti csoport összetételét már nem lehet felülvizsgálni. Ezért a panaszos első állításának nem lehet helyt adni.

59. Ami a panaszos azon állítását illeti, hogy az SMSG tagjainak önéletrajzát közzé kell tenni az ESMA honlapján, az ombudsman megjegyzi, hogy az ESMA már eleget tett ennek az állításnak, és hogy az SMSG tagjainak valamennyi önéletrajzát időközben közzétették az ESMA honlapján. Ami azt a további állítást illeti, hogy az ESMA részletes információkat is közzétesz az alkalmazott kiválasztási kritériumokról és az egyes jelöltek kiválasztásának folyamatáról, az ombudsman megjegyzi, hogy az ESMA 2011. április 12-én sajtóközleményt adott ki, amelyben tájékoztatást nyújtott az SMSG újonnan kinevezett tagjainak nevéről, az általuk képviselt intézményekről, állampolgárságukról és arról a kategóriáról, amelybe kiválasztották őket. Ezen túlmenően az ESMA a rendelet 72. cikkét [9] végrehajtó különös szabályokat fogadott el a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozóan, lehetővé téve ezáltal harmadik felek számára, hogy hozzáférjenek azokhoz a dokumentumokhoz, beleértve a kiválasztási eljárással kapcsolatos dokumentumokat is, amelyek nyilvánosan hozzáférhetővé tehetők.[10] Úgy tűnik, hogy a panaszos nem élt ezzel a lehetőséggel. Ilyen körülmények között az ombudsman nincs meggyőződve arról, hogy az ESMA a panaszos kérésének megfelelően köteles lenne részletes információkat közzétenni az alkalmazott kiválasztási kritériumokról és az egyes jelöltek kiválasztásának folyamatáról. Mindemellett az ombudsman véleménye szerint tovább javítaná a kiválasztási folyamat általános átláthatóságát, és erősítené a polgárok abba vetett bizalmát, hogy az ESMA összességében megfelel a rendelet 37. cikkének, ha az ESMA az SMSG tagjainak kinevezését követően olyan érdemi információkat tenne közzé, amelyek megmutathatják, hogy a beérkezett különböző kérelmek fényében az ESMA hogyan felelt meg az érdekelt felek valamennyi különböző kategóriája kiegyensúlyozott képviseletének biztosítására vonatkozó követelménynek, és ennek során hogyan biztosította „a lehetséges mértékben (...) a megfelelő földrajzi és nemek közötti egyensúlyt, valamint az érdekelt felek képviseletét az egész Unióban”. Az ombudsman ezért az alábbiakban további észrevételt tesz.

E. Következtetések

60. Így e panasz kivizsgálása alapján az ombudsman a következő kritikai észrevételekkel zárja le az ügyet:

1. Az ESMA hivatali visszásságot követett el azáltal, hogy a rendelet 37. cikkének (3) bekezdésében meghatározott azon követelményt alkalmazta, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítsa „a megfelelő földrajzi és nemek közötti egyensúlyt és az érdekelt felek képviseletét az egész Unióban”, csak az SMSG egészének összetétele tekintetében, és nem az egyes tagsági kategóriákon belül.

2. Az ESMA azáltal, hogy a kkv-k egyetlen képviselőjét nevezte ki az SMSG-be, nem felelt meg a rendelet 37. cikkének (2) bekezdésében foglalt azon követelménynek, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítsa az érdekelt felek kiegyensúlyozott képviseletét Unió-szerte, és így hivatali visszásságot követett el.

3.Az ESMA azáltal, hogy nem indokolta megfelelően a munkavállalók képviselőjével kapcsolatos döntését, nem felelt meg a rendelet 37. cikke (2) bekezdésének, és így hivatali visszásságot követett el.

A panaszos állításainak és állításainak egyéb vonatkozásai tekintetében nem állapítottak meg hivatali visszásságot.

A panaszost és az ESMA-t tájékoztatják erről a döntésről.

További megjegyzések

1. Az ESMA a jövőben nemcsak a saját honlapján, hanem a pénzügyi szaksajtóban is közzéteheti az SMSG-hez való csatlakozásra vonatkozó szándéknyilatkozati felhívásokat, és általában minden olyan kommunikációs csatornát használhat, amely növelheti a női jelöltek tudatosságát és érdeklődését.

2. Tekintettel a „felhasználók” kategóriájának az értékpapír-piaci szegmens tekintetében esetlegesen tág meghatározására, tanácsos lenne, ha az ESMA a lehető legnagyobb mértékben biztosítaná, hogy a „felhasználók” kategóriája ne részesüljön indokolatlan számszerű előnyben az SMSG fennmaradó 4 kategóriájához rendelendő helyek rovására.

3. Megkönnyítené és tovább javítaná a kiválasztási folyamatot, ha az ESMA előírná a jövőbeli pályázók számára, hogy csak egyet jelöljenek meg azon hat kategória közül, amelyek tekintetében figyelembe kívánják venni őket.

4. Az SMSG létrehozása és működése során a szükséges szintű átláthatóság fenntartása érdekében tanácsos lenne, ha az ESMA a jövőben elkerülhetné a póttagok listájának összeállítását.

A vizsgálat során, és különösen a dokumentumokba való betekintés alkalmával (lásd a fenti 15. pontot) informális és konstruktív megbeszélésekre került sor az ESMA és az ombudsman szolgálatai között. E megbeszélések során az ESMA kifejezte hajlandóságát arra, hogy felülvizsgálja a második kiválasztási fordulóra vonatkozó megközelítését. Amint azt már említettük, az ESMA 2013. december 12-én bejelentette az SMSG új összetételét. Bár ez a határozat csak a 2011-ben lezajlott első kiválasztási eljárásra vonatkozik, az ombudsman felkéri az ESMA-t, hogy a fent ismertetett kritikai és további észrevételek nyomon követése során fejtse ki, hogyan módosította megközelítését a második kiválasztási eljárás során az ombudsman vizsgálata során levont tanulságok figyelembevétele érdekében.

 

Emily O'Reilly

Kelt Strasbourgban, 2013. december 19-én.

---

[1] HL L 331., 84. o.

[2] http://www.esma.europa.eu/news/Press-release-ESMA-appoints-new-Securities-Markets-Stakeholders-Group-members?t=326&o=home

[3] http://www.uniglobalunion.org/Apps/uni.nsf/pages/about_euEn

[4] http://www.esma.europa.eu/system/files/10_1466.pdf

[5] http://www.esma.europa.eu/system/files/2011_BS_123.pdf

[6] 2013. november 7-i határozat, http://www.ombudsman.europa.eu/en/cases/decision.faces/en/52432/html.bookmark

[7] Az európai felügyeleti hatóság (EBH) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2010. L 331., 12. o.).

[8] A(z) [...]-ba/-be beillesztett szöveget és hivatkozásokat kitakartuk vagy anonimizáltuk.

[9] A rendelet 72. cikkének (2) bekezdése szerint „[a]z igazgatótanács 2011. május 31-ig gyakorlati intézkedéseket fogad el az 1049/2001/EK rendelet alkalmazására vonatkozóan”.

[10] http://www.esma.europa.eu/system/files/2011_MB_69___Decision_on_access_to_documents_rules.pdf