A panasz előzményei

1. A jelen ügy az Európai Bankhatóság (EBH) által 2011-ben a 30 tagú banki érdekképviseleti csoport (BSG) összetételével kapcsolatban hozott határozatra vonatkozik. A határozat az európai felügyeleti hatóság (EBH) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet [1] (a továbbiakban: a rendelet) alapján született. 2013. október 23-án, miután új kiválasztási eljárást hajtott végre (amelyet 2013 májusában indítottak el), az EBH bejelentette, hogy a BSG felülvizsgált összetétellel megkezdi második megbízatási időszakát. A jelen panasszal kapcsolatos vizsgálat konstruktív megbeszéléseket foglalt magában az EBH személyzete és az ombudsman szolgálatai között. E megbeszélések alapján az ombudsman arra számított, hogy az EBH megfelelően és az eredeti eljárás ombudsman általi elemzésével összhangban fogja lefolytatni az új kiválasztási eljárást. Ez a határozat azonban nem értékeli sem a második kiválasztási eljárást, sem annak eredményét.

2. A panaszos, az UNI Europa a szolgáltatások és a kommunikáció európai szakszervezeti szövetsége. A honlapján elérhető információk szerint 330 európai szakszervezetben 7 millió munkavállalót képvisel [2].

3. A rendelet (48) preambulumbekezdése szerint:

„A Hatóságnak konzultálnia kell az érdekelt felekkel a szabályozás- vagy végrehajtás-technikai standardokról, iránymutatásokról és ajánlásokról, és ésszerű lehetőséget kell biztosítania számukra, hogy észrevételeket tegyenek a javasolt intézkedésekkel kapcsolatban. A szabályozás- vagy végrehajtás-technikai standardtervezetek, iránymutatások és ajánlások elfogadása előtt a Hatóságnak hatástanulmányt kell készítenie. A hatékonyság érdekében erre a célra egy banki érdekképviseleti csoportot kell igénybe venni, amelynek kiegyensúlyozott arányban kell képviselnie az uniós hitel- és befektetési intézményeket, képviselve a pénzügyi intézmények és vállalkozások különböző modelljeit és méreteit, beleértve adott esetben az intézményi befektetőket és más, pénzügyi szolgáltatásokat igénybe vevő pénzügyi intézményeket is; kis- és középvállalkozások (kkv-k); szakszervezetek; tudományos szakemberek; fogyasztók; valamint a banki szolgáltatások egyéb lakossági felhasználói. A banki érdekképviseleti csoportnak interfészként kell működnie a pénzügyi szolgáltatások területén a Bizottság vagy az uniós jogszabályok által létrehozott egyéb felhasználói csoportokkal.”

4. A rendelet 37. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A banki érdekképviseleti csoport 30 tagból áll, kiegyensúlyozott arányban képviselve az Unióban működő hitel- és befektetési intézményeket, azok munkavállalóinak képviselőit, valamint a fogyasztókat, a banki szolgáltatások felhasználóit és a kkv-k képviselőit. Tagjai közül legalább ötnek független, magas rangú tudományos szakembernek kell lennie. Tíz tagja pénzügyi intézményeket képvisel, közülük három szövetkezeti és takarékpénztárakat.”

5. A rendelet 37. cikkének (3) bekezdése szerint:

„A banki érdekképviseleti csoport tagjait az érintett érdekelt felek javaslatai alapján a felügyeleti tanács nevezi ki. Döntéshozatala során a felügyeleti tanács a lehető legnagyobb mértékben biztosítja a megfelelő földrajzi és nemek közötti egyensúlyt, valamint az érdekelt felek képviseletét Unió-szerte.”

6. 2010. november 26-án szándéknyilatkozati felhívást [3] tettek közzé az EBH BSG-jének létrehozásával kapcsolatban, a pályázatok benyújtásának határideje 2010. december 26. volt. 2011. március 18-án az EBH sajtóközleményt adott ki a BSG összetételére vonatkozó határozatáról [4]. A sajtóközlemény információkat tartalmazott a BSG újonnan kinevezett tagjainak nevéről, az általuk képviselt intézményekről, állampolgárságukról és arról az alkategóriáról, amelybe kiválasztották őket [5].

7. 2011. március 30-án a panaszos levelet intézett az EBH-hoz, amelyben csalódottságának adott hangot a BSG összetételével kapcsolatban. Emlékeztette az EBH-t, hogy a rendelet értelmében kiegyensúlyozott arányt kell elérni az ágazat képviselői, a magas rangú szakértők, a felhasználók, a fogyasztók, a kkv-k és az ágazat munkavállalóinak képviselői között. A panaszos előadta, hogy a BSG összetétele egyértelműen sérti a rendelet rendelkezéseit. Megjegyezte, hogy a BEUC, az Európai Fogyasztók Szervezete nem minden, a fogyasztók képviselőiként kijelölt személyt tekintett ilyennek. A panaszos arra a következtetésre jutott, hogy a kiválasztási eljárás elfogult volt, és kérte annak a rendelettel összhangban történő átszervezését.

8. 2011. április 26-i levelében az EBH válaszolt a panaszosnak. Kifejtette, hogy a különböző kategóriákba történő kinevezések során figyelembe vett kritériumok között szerepel a pályázatok száma és minősége. Hangsúlyozta, hogy minden erőfeszítést megtettek annak érdekében, hogy ne csak a tervezett kategóriák között, hanem azokon belül is biztosítsák a szükséges sokszínűséget, ami megmagyarázza, hogy miért nem kaptak egynél több pozíciót az ugyanazon intézmény vagy szövetség érdekeit képviselő pályázók. Az EBH szerint a szakszervezetek esetében az európai uniós szövetségektől érkező kérelmeket részesítették előnyben a nemzetiekkel szemben.

9. Mivel a panaszos a fenti választ nem találta kielégítőnek, 2011. szeptember 29-én benyújtotta a jelen panaszt.

A vizsgálat tárgya

10. A panaszos a következő állításokat és a következő állításokat nyújtotta be, amelyek szerepeltek az ombudsman vizsgálatában:

Állítások:

(1) Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 37. cikkének (3) bekezdésében előírtaknak megfelelően nem biztosította i. a földrajzi és ii. a nemek közötti egyensúlyt a BSG érdekelt felek kategóriáin belül és azok között.

(2) Az EBH nem biztosított megfelelő egyensúlyt az 1093/2010/EU rendeletben meghatározott érdekelti kategóriák között.

(3) Az EBH helytelenül határozta meg az érdekeltek 1093/2010/EU rendeletben meghatározott különböző kategóriáit.

Követelések:

(1) Az EBH-nak a lehető leghamarabb felül kell vizsgálnia a BSG összetételét, de mindenképpen anélkül, hogy megvárná tagságának 2013-ban esedékes megújítását.

(2) Az EBH-nak a honlapján közzé kell tennie a kiválasztott tagok önéletrajzát, valamint a kiválasztási kritériumokra és a kiválasztási folyamatra vonatkozó részletes információkat.

A vizsgálat

11. 2011. október 31-én az ombudsman felkérte az EBH-t, hogy nyújtson be véleményt a fenti állításokról és állításokról.

12. 2012. január 31-én az EBH benyújtotta véleményét az ombudsmannak, amelyet észrevételezésre továbbítottak a panaszosnak. 2012. március 1-jén a panaszos benyújtotta észrevételeit.

13. Az EBH véleményének és a panaszos észrevételeinek vizsgálatát követően az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy meg kell vizsgálni az EBH ügyre vonatkozó aktáját. Az ellenőrzésre 2013. március 19-én került sor. A vizsgálati jelentést 2013. május 30-án megküldték a panaszosnak, hogy esetleges észrevételeit megtegye. A panaszos a megállapított határidőn belül nem nyújtott be észrevételeket.

Az ombudsman elemzése és következtetései

A. Az az állítás, hogy az EBH nem biztosította az 1093/2010/EU rendelet 37. cikkének (3) bekezdésében előírt földrajzi és nemek közötti egyensúlyt a BSG érdekelt felek kategóriáin belül és azok között

Az ombudsman elé terjesztett érvek

14. A panaszos vitatja, hogy az EBH hogyan felelt meg a rendelet 37. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelményeknek. Különösen azt kifogásolta, hogy: i) a bankszektor tíz képviselőjéből kilenc a "régi" tagállamok (azaz a 2004-es bővítés előtti EU-tagállamok) vezető multinacionális bankjaitól érkezett, míg közülük csak egy érkezett az "új" tagállamokból (azaz az EU-hoz 2004-ben vagy azt követően csatlakozott tagállamokból); ii. az EBH nem választott ki képviselőket a „régi” tagállamokból a BSG fogyasztói kategóriájába, iii. a BSG legalább nyolc tagja az Egyesült Királyságból érkezett, amely így felülreprezentált volt a BSG-ben; és iv. az EBH a BSG harminc tagja közül csak tíz nőt választott ki.

15. Véleményében az EBH azzal érvelt, hogy a rendelet „megfelelő földrajzi egyensúlyt” és „az érdekelt felek Unió-szerte történő képviseletét” irányozza elő. Így csak egy általános földrajzi egyensúlyra vonatkozó követelmény van, és nincs konkrét követelmény a földrajzi egyensúly biztosítására az érdekelt felek különböző kategóriáin belül. Az EBH szerint a rendelet 37. cikkének (2) bekezdésében előírtaknak megfelelően elsősorban a jelöltek minőségére összpontosított, biztosítva az érdekelt felek különböző kategóriáitól származó szakértelem és tapasztalatok kiegyensúlyozott képviseletét.

16. Az „ipar” kategória összetételét illetően az EBH kifejtette, hogy az e kategóriába tartozó kérelmek többsége „régi” tagállamokból érkezett. Ez a tény és az Európa-szerte jelentős jelenléttel rendelkező, határokon átnyúló bankcsoportok képviselőinek kinevezésére vonatkozó döntése viszont elsősorban az „új” tagállamok fogyasztói képviselőinek kinevezéséhez vezetett.

17. Az EBH kifejtette, hogy a jóváhagyott érdekelt felek kategóriánkénti listája a következő:

Kategória	Szám
Iparág	10
Munkavállalói képviselők/szakszervezetek	1
Fogyasztók	5
Banki szolgáltatások felhasználói	5
kkv	3
Felsőrangú akadémikusok	6
Összesen	30

18. A brit állampolgárságú képviselők állítólagos nagy számát illetően az EBH rámutatott, hogy a panaszos állításával ellentétben az Egyesült Királyságból 5, nem pedig 8 képviselő képviselte i. a pénzügyi intézmények, ii. a kkv-k, iii. a fogyasztók, iv. a banki szolgáltatások felhasználói és v. a legmagasabb rangú tudományos szakemberek érdekeit. Megismételte, hogy a jelöltek személyes kompetenciáit és az egyes országokból beérkezett pályázatok számát fontos tényezőként vették figyelembe. Mivel a legtöbb kérelem Németországból, Franciaországból és az Egyesült Királyságból érkezett, az EBH igazgatótanácsa úgy határozott, hogy országonként korlátozza a kinevezett tagok számát. Egyes esetekben azonban az érdekelt felek egy adott kategóriája megfelelő képviseletének biztosítására irányuló törekvés azt jelentette, hogy az állampolgársági követelményt másodikként vették figyelembe. Így a kkv-kat képviselő tagok célszámát háromban határozták meg, ami azonos volt a beérkezett kérelmek számával. Következésképpen a kkv-k három képviselőjének kinevezéséről szóló határozat elsőbbséget élvezett az állampolgársági követelménnyel szemben, mivel a három felperes egyike brit volt.

19. Végül, ami a nemek kiválasztását illeti, az EBH rámutatott arra, hogy a beérkezett pályázatok 21%-át női jelöltek tették ki. Ezen alacsony arány ellenére az EBH 10-ben határozta meg a női érdekelt felek számát, ami a BSG-tagok 33 %-a.

20. Észrevételeiben a panaszos ragaszkodott ahhoz, hogy az EBH nem hozott létre meglehetősen kiegyensúlyozott BSG-t. Véleménye szerint nem volt szükséges, és nem is volt összhangban a rendelettel, hogy ilyen sok képviselőt nevezzenek ki a határokon átnyúló bankcsoportokból a „régi Európából” az „ipar” kategóriájába.

Az ombudsman értékelése

21. Ez az első alkalom, hogy az EBH a rendelet alapján BSG-t nevez ki. E tekintetben az ombudsman hasznosnak tartja két előzetes megjegyzés megtételét. Először is, nem az ombudsman feladata, hogy a BSG tagjai közül általa választott jelölttel helyettesítse az EBH által választott jelöltet. Annak vizsgálata során, hogy történt-e hivatali visszásság, az ombudsman ellenőrzi, hogy a kiválasztási eljárás során az EBH jogszerűen és a megfelelő ügyintézés elveivel összhangban járt-e el. Másodszor, az ombudsman tudatában van a földrajzi, nemi és érdekképviseleti kritériumok kombinálásával járó nehézségeknek, valamint annak, hogy biztosítani kell, hogy a kiválasztott tagok kompetensek legyenek, különös tekintettel arra, hogy – amint azt fentebb említettük – az EBH-nak nem volt korábbi tapasztalata e feladat ellátásában. Végezetül az ombudsman azon a véleményen van, hogy az EBH-nak észszerű volt korlátoznia a BSG-tagok kiválasztását azok közül, akik a potenciális érdekelt felek szándéknyilatkozati felhívását követően jelezték a kinevezés iránti érdeklődésüket. Ez a megközelítés megfelelt a rendelet 37. cikke (3) bekezdésének és az abban meghatározott követelménynek, amely szerint „a banki érdekképviseleti csoport tagjait az érintett érdekelt felek javaslatai alapján a felügyeleti tanács nevezi ki”(lásd a fenti (5) bekezdést).

22. Az első állítással a panaszos azt kifogásolta, hogy az EBH i. úgy döntött, hogy a „régi” tagállamokból az „ipar” kategória 10 tagjából 9-et nevez ki, ii. csak az „új” tagállamokból nevezte ki a „fogyasztók” kategória valamennyi tagját, iii. a BSG legalább nyolc tagját nevezte ki az Egyesült Királyságból, és iv. a BSG harminc tagjából csak 10 nőt választott ki.

23. Az EBH megvédte ezt a megközelítést, hangsúlyozva különösen azt, hogy a földrajzi egyensúly biztosítására vonatkozó követelményt a BSG egészére kell alkalmazni, nem pedig az érdekelt felek rendeletben előírt hat kategóriájának mindegyikére. Az ombudsman ezért először megvizsgálja az EBH által a fent említett követelménynek való megfelelés során követett módszertani megközelítést, majd részletesebben megvizsgálja a panaszos által a BSG konkrét kategóriáinak összetételével kapcsolatban felhozott érveket.

A megfelelő földrajzi egyensúly és képviselet Unió-szerte történő biztosításának követelménye

24. Az ombudsman megjegyzi, hogy a rendelet annak elismerésén alapul, hogy a közelmúltbeli pénzügyi és gazdasági válság valós és súlyos kockázatokat teremtett a pénzügyi rendszer stabilitására és a belső piac működésére nézve. Ezért a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében a jogalkotó szükségesnek tartotta, hogy már korai szakaszban azonosítsa a mikroprudenciális szintből eredő tendenciákat, potenciális kockázatokat és sebezhetőségeket, határokon és ágazatokon átnyúlóan. Ezért létrehozta az EBH-t, hogy hatáskörén belül nyomon kövesse és értékelje az ilyen fejleményeket, és szükség esetén rendszeresen tájékoztassa az Európai Parlamentet, a Tanácsot, az Európai Bizottságot és a többi európai felügyeleti hatóságot. Annak érdekében, hogy az EBH konzultálhasson az érdekelt felekkel a szabályozás- vagy végrehajtás-technikai standardokról, iránymutatásokról és ajánlásokról, a rendelet előírta egy hat fő kategóriából álló, ilyen célokra használandó BSG létrehozását. Az ombudsman számára tehát egyértelmű, hogy az uniós jogalkotó a belső piac működésének javítása, valamint a pénzügyi piacok integritásának, átláthatóságának, hatékonyságának és szabályos működésének biztosítása érdekében közelítette meg az EBH és a BSG létrehozásának szükségességét.

25. A rendelet előírja az EBH számára, hogy „a lehető legnagyobb mértékben biztosítsa a megfelelő földrajzi és nemek közötti egyensúlyt, valamint az érdekelt felek képviseletét Unió-szerte”. Az ombudsman egyetért az EBH-val abban, hogy megfelelő földrajzi egyensúlyt kell biztosítania a BSG általános összetételében. Az ombudsman azonban nem tudja elfogadni, hogy amennyiben általános egyensúly áll fenn, az EBH szabadon figyelmen kívül hagyhatja a földrajzi egyensúlyt a BSG-t alkotó különböző kategóriák összetételében. Az ombudsman véleménye szerint a megfelelő földrajzi egyensúly követelményének célja meghiúsulna, ha az a lehető legnagyobb mértékben nem vonatkozna a BSG-t alkotó pénzügyi szolgáltatási ágazat különböző kategóriáira („ágazati résztvevők”, „alkalmazottak/szakszervezeti képviselők”, „fogyasztók”, „felhasználók”, „kkv-k” és „felső szintű tudományos szakemberek”) is. Ami a „megfelelő földrajzi egyensúly” kifejezés jelentését illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy a rendelet nem követeli meg, hogy minden tagállamból legyen egy tag, bár ez matematikailag lehetséges lett volna. Az ombudsman ezért úgy értelmezi a „megfelelő földrajzi egyensúly” kifejezést, hogy az nemcsak a különböző képviselt tagállamok számára utal, hanem az olyan általánosan használt kategóriákra is, mint például az „EU-12”, az „EU-15” és a „2005–7-es bővítési országok”. A panaszos által az első állításaiban felhozott érveket az alábbiakban e megfontolás fényében vizsgáljuk meg.

Ami az „ipar” kategória összetételét illeti.

26. Ami az „ipar” kategória összetételét illeti, az ombudsman megállapítja, hogy komoly kérdéseket vet fel az a tény, hogy a tíz tagból kilenc „régi” tagállamból érkezett. Véleményében az EBH úgy tűnt, azt sugallja, hogy az ágazat pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos szakértelme és tapasztalata főként a „régi” tagállamokban található. Az ombudsman véleménye szerint semmi nem támasztja alá ezt a feltételezést. Bár lehet azzal érvelni, hogy a pénzügyi piacok egyes tagállamokban a forgalom és az érintett személyek tekintetében fontosabbak lehetnek, mint más tagállamokban, ez nem jelenti azt, hogy a BSG "iparági" kategóriájának főként az e tagállamokból származó tagokból kell állnia. Az EBH utalt arra a döntésére is, hogy ebbe a kategóriába főként „az Európa-szerte jelentős jelenléttel rendelkező, határokon átnyúló bankcsoportok” képviselőit nevezi ki. Bár ez a döntés önmagában nem ésszerűtlen, nem ad magyarázatot arra, hogy e csoportok képviselőit (amelyek jellegüknél fogva egynél több tagállamot fednek le) miért szinte kizárólag bizonyos tagállamok állampolgárai közül választották ki, nem pedig más tagállamok állampolgárai közül. Az ombudsman hasznosnak tartja hozzátenni, hogy az EBH által elfogadott kritérium nem szerepel a rendeletben, és ezért nem szabad megengedni, hogy elsőbbséget élvezzen a vonatkozó rendelkezésekben foglaltakkal szemben.

27. E tekintetben az ombudsman fontosnak tartja hozzátenni, hogy tekintettel a pénzügyi szolgáltatások belső piacának létezésére, alapvető fontosságú, hogy a pénzügyi szolgáltatási ágazat különböző szegmenseinek érdekeit tükröző konzultatív érdekelti csoportok a lehető legnagyobb mértékben ténylegesen képviseljék az ágazat tényleges földrajzi eloszlását, elvben a lehető legtöbb uniós országot lefedve.

28. Az EBH azt is megállapította, hogy bár az ágazat kijelölt képviselői közül 10-ből 9 valóban „régi” tagállamokból származott, ez annak is köszönhető, hogy az e kategóriába tartozó kérelmek többsége ezekből a tagállamokból érkezett. Az ombudsman egyetért azzal, hogy elvben az egyes országoktól beérkezett pályázatok száma és a tervezett kategóriák mindegyike szükségszerűen befolyásolja a teljes kiválasztási folyamatot. Az ombudsman azonban azt is nyilvánvalónak tartja, hogy a BSG tagjainak kiválasztását a rendeletben meghatározott kritériumok alapján kell elvégezni, amelyek nem tartalmaznak a beérkezett kérelmek számára vonatkozó kritériumot. Mindenesetre az ombudsman megjegyzi, hogy az EBH nem érvelt azzal, hogy a „régi” és az „új” tagállamok jelöltjeitől beérkezett pályázatok aránya 9:1 volt, vagy hogy egy „új” tagállamból nem lehetett egynél több tagot kinevezni az ágazati csoportba.

29. Ezért az ombudsman megállapítja, hogy meggyőző magyarázat hiányában az EBH azáltal, hogy úgy határozott, hogy az „ipar” kategória 10 tagjából 9-et a „régi” tagállamok képviselőinek kiválasztásával nevez ki, nem tett eleget annak a követelménynek, hogy „a lehető legnagyobb mértékben” biztosítsa „a megfelelő földrajzi egyensúlyt és az érdekelt felek képviseletét az egész Unióban”. Így hivatali visszásságot követett el. Az ombudsman ezért az alábbiakban egy kritikai észrevételt fogalmaz meg.

A fogyasztói kategória összetételét illetően

30. Ami a „fogyasztók” kategória összetételét illeti, az ombudsman úgy véli, hogy az EBH azon döntése, hogy e kategória mind az 5 tagját az „új” tagállamokból származó kérelmezők közül választja ki, ellensúlyozza azt a döntését, hogy az „ipar” kategória 10 tagjából 9-et a „régi” tagállamokból származó kérelmezők közül nevez ki, szintén hibás. A fent említettek szerint a rendelet azon alapul, hogy javítani kell a pénzügyi szolgáltatások belső piacának működését, beleértve különösen a szabályozás és felügyelet szilárd, hatékony és következetes szintjét. Amint arra a fentiekben már rámutattunk, fennáll annak a veszélye, hogy ez a célkitűzés sérül, ha az adott kategóriába tartozó személyek kiválasztását az a vélt igény határozza meg, hogy orvosolni kell a más kategóriában létrehozott földrajzi egyenlőtlenséget. Még inkább, mint ami az „ipar” kategóriát illeti, az EBH-nak a „fogyasztók” kategória tagjainak kiválasztására vonatkozó megközelítését a látszólag egyértelmű földrajzi felosztás vezérelte, ahelyett, hogy Unió-szerte kiegyensúlyozott földrajzi képviseletre törekedett volna.

31. Amint arra a panaszos helyesen rámutatott, az EBH-nak a „fogyasztók” kategóriájának összetételére vonatkozó döntése azt jelentette, hogy a „régi” tagállamokból (azaz 15 tagállamból) származó fogyasztók érdekei valójában nem voltak megfelelően képviselve, ami a fentiekben kifejtettek szerint nem tűnik összhangban a rendelet azon követelményével, hogy az EBH-nak „a lehető legnagyobb mértékben biztosítania kell a megfelelő földrajzi egyensúlyt és az érdekelt felek képviseletét az egész Unióban”.

32. Így az ombudsman véleménye szerint a „fogyasztók” kategóriájának összetételét illetően az EBH nem tett eleget annak a követelménynek, hogy „a lehető legnagyobb mértékben” biztosítsa „a megfelelő földrajzi egyensúlyt és az érdekelt felek képviseletét az egész Unióban”. Ennek során az EBH hivatali visszásságot követett el. Az ombudsman ezért az alábbiakban egy kritikai észrevételt fogalmaz meg.

A brit képviselők száma

33. A brit állampolgárság képviselőinek számát illetően az EBH a vizsgálat során tisztázta, hogy a BSG tagjai közül öt, nem pedig nyolc érkezett az Egyesült Királyságból. A panaszos észrevételeiben nem vitatta ezt az állítást, és e tekintetben további észrevételeket sem nyújtott be. Az EBH azt is hangsúlyozta, hogy az alkalmazott fő kritérium a „személyes kompetencia” volt, és hogy a vonatkozó kinevezések azt tükrözték, hogy a beérkezett kérelmek többsége Németországból, Franciaországból és az Egyesült Királyságból érkezett. Amint azt fentebb említettük, az ombudsman elismeri, hogy a kiválasztási folyamatot befolyásolja az adott tagállam jelöltjeitől beérkezett pályázatok minősége és bizonyos mértékig azok száma is. Mindemellett prima facie meglehetősen nehéz megérteni, hogy a BSG 30 tagjából, akiket a 27 tagállamból érkező jelöltek közül kellett kiválasztani (a kiválasztási eljárás idején), miért választottak ki 5 tagot egyetlen tagállamból. Ez valójában azt jelentette, hogy a fennmaradó 25 helyet a 26 másik tagállamból származó kérelmezők között kellett elosztani. E tekintetben az ombudsman megjegyzi, hogy úgy tűnik, hogy az EBH kezdetben négyben határozta meg a pénzügyi szolgáltatások piacán a legerősebb jelenléttel és részvétellel rendelkező három tagállamból (azaz Németországból, Franciaországból és az Egyesült Királyságból) érkező tagok számának felső határát. Az EBH kifejtette, hogy egy további egyesült királyságbeli tagot nevezett ki, mivel a kkv-k képviselőinek számát háromban határozta meg, és úgy határozott, hogy mindhárom kérelmezőt kinevezi e kategóriába, így egy további egyesült királyságbeli kérelmezőt is. Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos nem kritizálta az EBH fenti magyarázatát, és ez a magyarázat nem tűnik nyilvánvalóan összeegyeztethetetlennek a „megfelelő földrajzi egyensúly” követelményével sem. Ilyen körülmények között az ombudsman nem állapít meg hivatali visszásságot a jelen ügy e vonatkozásával kapcsolatban. Mindemellett az ombudsman hasznosnak tartja emlékeztetni az EBH-t arra, hogy tanácsos lenne a jövőben fellépni annak elkerülése érdekében, hogy egy vagy több tagállam felülreprezentáltnak tűnjön. Az ombudsman e tekintetben az alábbiakban további észrevételt tesz.

A nők képviselete tekintetében

34. Végezetül, ami a panaszos azon érvét illeti, hogy a 30 kinevezett képviselőből csak 10 volt nő, az ombudsman tudomásul veszi az EBH magyarázatát, amely szerint a nők által benyújtott kérelmek az összes beérkezett kérelem mindössze 21%-át tették ki. A kompetencia kritériuma alapján és a nemek közötti megfelelő egyensúly lehető legnagyobb mértékű biztosítására irányuló követelmény teljesítése során az EBH végül úgy határozott, hogy 10 nőt nevez ki, ami a BSG képviselői teljes számának 33%-a. Az ombudsman ezért elismeri az EBH arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a nők által benyújtott kérelmek nagyon alacsony arányát a női tagok nagyobb arányának kinevezésével ellensúlyozza. Ilyen körülmények között a jelen ügy e vonatkozásával kapcsolatban nem állapít meg hivatali visszásságot. Mindemellett, mivel úgy tűnik, hogy az EBH számára a nemek közötti megfelelő egyensúly elérésének fő akadálya a nőktől beérkezett kérelmek alacsony aránya volt, az ombudsman felkéri az EBH-t, hogy a potenciális érdekelt felektől érkező jövőbeli pályázati felhívások esetében törekedjen a lehető legszélesebb körű nyilvánosság biztosítására annak érdekében, hogy a pénzügyi ágazat valamennyi lehetséges szegmense („iparág”, „felhasználók”, „fogyasztók”, „munkavállalói képviselők” és „tudományos szakemberek”) tisztában legyen a BSG létrehozásával. Az ilyen szélesebb körű nyilvánosságnak elő kell mozdítania a nemek közötti jobb egyensúlyt a pályázatokban, ezáltal megkönnyítve a nemek közötti egyensúlyt a kinevezések során. Az EBH különösen meg kívánja vizsgálni annak lehetőségét, hogy egy ilyen szándéknyilatkozati felhívást ne csak saját honlapján, hanem a pénzügyi szaksajtóban is közzétegyen, és általában bármely más olyan kommunikációs csatornát használjon, amely növelheti a női jelöltek tudatosságát és érdeklődését a BSG-tagságra való jelentkezés iránt. Az ombudsman e tekintetben az alábbiakban további észrevételt tesz.

B. Az az állítás, hogy az EBH nem biztosított megfelelő egyensúlyt az 1093/2010/EU rendeletben meghatározott érdekelti kategóriák között.

Az ombudsman elé terjesztett érvek

35. A panaszos azt állította, hogy az EBH nem biztosított megfelelő egyensúlyt az érdekelt felek rendeletben meghatározott kategóriái között. A panaszos különösen a következő három fő érvet hozta fel második állításának alátámasztására: Először is, a BSG harminc tagjából tíz a banki ágazat által közvetlenül foglalkoztatott és fizetett magas szintű szakember volt. Másodszor, a „felhasználók”, a „fogyasztók”, a „kkv-k” és a „munkavállalók” kategóriákba sorolt tizennégy képviselői hely közül csak egy helyet osztottak ki a munkavállalók képviselőinek, akik így alulreprezentáltak voltak. Harmadszor, a kkv-k három kiválasztott képviselőjének egyike az egyik legnagyobb európai szövetség („BUSINESSEUROPE”) vezető jogi tanácsadója volt, és az egyik legnagyobb európai szövetségtől („BUSINESSEUROPE”) származott, amely a kkv-k mellett valamennyi nagy bankszövetség érdekeit is képviselte. Ezért ez a képviselő „ágazati” képviselőnek is tekinthető.

36. A panaszos által felhozott első érvet illetően az EBH kifejtette, hogy azáltal, hogy a BSG 30 tagjából 10-et választott ki a közvetlenül a banki ágazat által alkalmazott és fizetett magas szintű szakemberek közül, teljes mértékben megfelelt a rendeletnek, amely pontosan előírja, hogy a BSG 10 tagjának pénzügyi intézményeket kell képviselnie. Ami azt a kérdést illeti, hogy a szakszervezetek/munkavállalók képviselőinek számát csak egyre korlátozzák, az EBH elismerte, hogy a kiválasztási folyamat során az igazgatótanács úgy határozott, hogy a „fogyasztói” kategória képviselőinek számát négyre növeli, „a szakszervezetek költségeire”. Véleményében azonban az EBH elismerte, hogy bár a „szakszervezetek/munkavállalók képviselői” kategóriába tartozó egyetlen tag a panaszostól érkezett, a szakszervezetek és a munkavállalók érdekeit világszerte képviselő szerv, amely korlátozza a munkavállalók/szakszervezetek képviselőinek számát, valóban indokolt aggályokat vetett fel, és hogy a BSG tagságának megújításakor komolyan felül kívánja vizsgálni ezt a kérdést. Végezetül, ami a kkv-k képviseletét illeti, az EBH kifejtette, hogy csak négy kérelmet kapott, amelyek közül az egyiket „nem megfelelőnek” minősítették. Miután a kkv-k BSG-ben részt vevő képviselőinek célszámát háromban határozta meg, mindhárom pályázatot kiválasztotta.

37. Észrevételében a panaszos megkérdőjelezte, hogy az EBH milyen alapon döntött úgy, hogy a „fogyasztói” kategória képviselőinek számát a „munkavállalói képviselők/szakszervezetek” számának rovására növeli. Hasonlóképpen, a panaszos megkérdőjelezte azokat az okokat, amelyek miatt az EBH úgy döntött, hogy ötről hatra növeli a tudományos szakemberek számát, tekintettel arra, hogy az érdekelt felek egyéb kategóriái alulreprezentáltak. Megállapította, hogy az EBH nem adott kielégítő magyarázatot a kiválasztási kritériumokra vonatkozóan.

Az ombudsman értékelése

38. Az ombudsman emlékeztet arra, hogy a rendelet 37. cikkének (2) bekezdése szerint a BSG „30 tagból áll, kiegyensúlyozott arányban képviselve az Unióban működő hitel- és befektetési intézményeket, azok munkavállalóinak képviselőit, valamint a fogyasztókat, a banki szolgáltatások felhasználóit és a kkv-k képviselőit. Tagjai közül legalább ötnek független, magas rangú tudományos szakembernek kell lennie. Tíz tagja pénzügyi intézményeket képvisel, közülük három szövetkezeti és takarékpénztárakat.” Ebből következik, hogy a csoport 30 helyéből 10-et kifejezetten a pénzügyi intézmények számára osztanak ki, és hogy legalább 5 helyet a legmagasabb rangú tudományos szakemberek számára kell fenntartani. Ez azt jelenti, hogy elvben a fennmaradó 15 helyet „kiegyensúlyozott arányban” kell elosztani az érdekelt felek fennmaradó négy kategóriája között, lehetővé téve ezáltal, hogy a „felhasználók”, a „fogyasztók”, a „munkavállalói képviselők/szakszervezetek” és a „kkv-k” kategóriánként legalább három helyet biztosítsanak. A kiválasztási eljárás során az EBH-nak meg kell felelnie a rendelet 37. cikke (3) bekezdésének is, amely előírja, hogy a BSG összetételének – a földrajzi és a nemek közötti egyensúly biztosítása mellett – a lehető legnagyobb mértékben tükröznie kell „az érdekelt felek megfelelő képviseletét az egész Unióban”.

39. A fentiekből következik, hogy az EBH azzal, hogy a banki ágazat által foglalkoztatott és fizetett szakemberek közül a BSG harminc tagjából tízet választott ki, a panaszos állításával ellentétben nem tért el a rendelet 37. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelményektől, amely pont tíz tagban határozta meg az ágazat képviselőinek számát.

40. Ugyanez azonban nem mondható el az EBH azon döntéséről, hogy csak egy munkavállalói képviselőt nevez ki, amikor – amint azt fentebb említettük – elvben legalább három képviselőt lehetett volna kinevezni erre a kategóriára. Annak ellenére, hogy a rendelet nem határozza meg az ebbe a kategóriába kinevezendő tagok számát, és ezért az EBH mérlegelési jogkörrel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy hány tagot kell előirányozni, komoly kérdéseket vet fel az a döntés, hogy ezt a számot csak egy tagra korlátozzák. Valójában, bár a rendelet nem határoz meg konkrét számokat ezekre a kategóriákra vonatkozóan, az a tény, hogy megkülönböztetés nélkül említik őket, azt sugallja, hogy a jogalkotó helyénvalónak tartotta, hogy ezek a kategóriák elvben hasonló számú tagból álljanak. Ezenkívül a rendelet vonatkozó rendelkezéseiben semmi nem utal arra, hogy a 10 ágazati képviselőn és az 5 vezető tudományos szakemberen kívül az érdekelt felek fennmaradó négy kategóriájának bármelyike esetében előnyben kellene részesíteni az egész Európára kiterjedő vagy nagy szövetségeket vagy szövetségeket, ezáltal potenciálisan egyetlen tagra korlátozva e kategóriák képviseletének szintjét. Tekintettel a pénzügyi szolgáltatási ágazat méretére és jelentőségére az európai gazdaság számára, ez az eredmény ellentétes lehet a rendelet azon követelményével, hogy biztosítani kell valamennyi érintett érdekelt fél kiegyensúlyozott képviseletét.

41. E tekintetben az ombudsman tudomásul veszi, hogy e vizsgálat megindítását követően véleményében maga az EBH is elismerte, hogy „indokolt aggályokat” vet fel, hogy a BSG-be csak egy munkavállalói képviselőt neveztek ki, ennek megfelelően az ombudsman megállapítja, hogy az EBH azon döntése, hogy a BSG-be csak egy munkavállalói képviselőt nevez ki, nem felelt meg a rendelet 37. cikkének (2) bekezdésében foglalt azon követelménynek, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítani kell az érdekelt felek kiegyensúlyozott képviseletét az egész Unióban, és így hivatali visszásságot eredményezett. Az ombudsman ezért az alábbiakban egy kritikai észrevételt fogalmaz meg.

42. Ami a „tudományos szakemberek” kategóriájára előirányzott taglétszámot illeti, az ombudsman rámutat arra, hogy a 37. cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „legalább öt tagnak független, vezető tudományos szakembernek kell lennie”. A rendelet tehát egyértelműen lehetővé teszi az EBH számára, hogy szükség esetén ötnél több képviselőt nevezzen ki ebbe a kategóriába. A panaszos nem fejtette ki, hogy az a tény, hogy az EBH a jelen ügyben úgy határozott, hogy az előírt minimum ötnél eggyel több tudományos szakembert nevez ki, miért sérti a rendeletet. E tekintetben tehát nem állapítható meg hivatali visszásság.

43. Ami a kkv-k képviseletét illeti, a panaszos azzal érvelt, hogy az e kategóriába választott képviselők egyike egy nagy szervezetnél („BUSINESSEUROPE”) dolgozott, amely nemcsak a kkv-k, hanem a bankszövetségek érdekeit is képviselte. Az EBH kifejtette, hogy ezt a határozatot azzal az indokkal hozta meg, hogy a kkv-k képviselőire vonatkozó célszámot háromban határozták meg, és e kategóriára vonatkozóan csak három érvényes kérelem érkezett be. Az EBH ezért úgy ítélte meg, hogy jogosult mindhárom kérelmezőt kinevezni a kkv-k képviselőinek.

44. Az ombudsman megjegyzi, hogy a „BUSINESSEUROPE” olyan szervezetként jellemzi magát, amelynek tagjai „35 ország 41 központi ipari és munkáltatói szövetsége, amelyek együttműködnek az európai növekedés és versenyképesség elérése érdekében. A BUSINESSEUROPE kis-, közép- és nagyvállalatokat képvisel [6]. A panaszos nem érvelt azzal, hogy az a tény, hogy a kkv-k három képviselőjének egyike olyan szervezethez tartozik, amely banki szövetségeket is képvisel, csorbítaná e képviselő azon képességét, hogy megfelelően képviselje a kkv-k érdekeit a BSG-n belül. Nyilvánvalóan más lett volna a helyzet, ha az EBH-hoz több mint három érvényes kérelem érkezett volna a kkv-kategóriára vonatkozóan. Ebben az esetben elvárható lenne, hogy elvben csak a kkv-k képviselői kapjanak elsőbbséget, mivel a munkáltatókat és szövetségeiket már megfelelően képviseli az „ipar” kategória 10 tagja. Mivel azonban a kkv-k kategóriája számára fenntartott három helyre csak három érvényes kérelem volt, az ombudsman úgy véli, hogy nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az EBH azáltal, hogy így járt el, túllépte mérlegelési jogkörét. Az ombudsman tehát ebben az ügyben nem állapít meg hivatali visszásságot.

C. Állítás, hogy az EBH helytelenül határozta meg az érdekeltek 1093/2010/EU rendeletben meghatározott különböző kategóriáit

Az ombudsman elé terjesztett érvek

45. A panaszos azt állította, hogy az EBH helytelenül határozta meg az érdekelt felek rendeletben meghatározott különböző kategóriáit. E tekintetben a panaszos két fő érvet hozott fel. Először is, ami a „fogyasztók” kategóriát illeti, azzal érvelt, hogy az öt kiválasztott tag egyike valójában tudományos szakember, míg egy másik egy agytrösztnek dolgozik („Re-Define”). Így e két képviselő egyikéről sem mondható el, hogy a fogyasztók érdekeit képviselné. Ezenkívül a fennmaradó három képviselő az „új” tagállamok nagyon kis fogyasztói szövetségeitől érkezett, amelyek nem rendelkeznek a „régi” tagállamok nagyobb és megalapozottabb fogyasztói szövetségeinek szakértelmével és erőforrásaival.

46. Másodszor, ami a „felhasználók” kategóriáját illeti, az e kategóriába kiválasztott öt képviselő valójában a banki szolgáltatások „szolgáltatói”, nem pedig „felhasználói” voltak, és olyan befolyásos szervezeteket (azaz nagy hitelminősítő intézeteket és könyvvizsgáló társaságokat) képviseltek, amelyek szolgáltatásokat nyújtottak a bankszektor számára. A panaszos szerint a „felhasználók” kifejezés a pénzügyi szolgáltatások fogyasztóinak fogalmára utal.

47. Válaszában az EBH azzal érvelt, hogy a kérelmezők szabadon jelezhetik kérelmükben, hogy az érdekelt felek hat kategóriája közül több iránt is érdeklődnek, és az EBH-nak kell eseti alapon eldöntenie, hogy az egyes kérelmeket melyik kategóriába kell hozzárendelni. A fogyasztók tudományos képviselőjét illetően az EBH kifejtette, hogy a pénzügyi szolgáltatások felhasználói csoportjának (FSUG)[7] is tagja, amely a fogyasztóvédelemmel és az árak átláthatóságával kapcsolatos kérdésekkel is foglalkozott. Az EBH szerint a szóban forgó személy jelentős tapasztalattal rendelkezik a pénzügyi szolgáltatások „felhasználóit” érintő kezdeményezések képviselete, véleményeinek és ajánlásainak megfogalmazása terén, és korábban tagja volt a pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó felhasználói szakértői fórumnak („FIN-USE”) is, amely meghatározta a pénzügyi szolgáltatások felhasználóit érintő kulcsfontosságú kérdéseket. Korábban azért is nevezték ki, hogy képviselje a pénzügyi felhasználók érdekeit az előző „CEBS konzultatív testületben”[8]. Tekintettel arra, hogy értékes hozzájárulást nyújtott a CEBS által végzett korábbi munkához, az EBH pozitívan értékelte, és így a „fogyasztók” kategóriájának tagjává nevezték ki.

48. Ami a „Re-define” agytrösztöt képviselő tagot illeti, az EBH kifejtette, hogy ez utóbbi független, nonprofit nemzetközi szervezet, amely nemrégiben négyéves keretmegállapodást írt alá az Európai Parlamenttel, hogy tanácsot adjon az ECON bizottságnak a pénzügyi szolgáltatások szabályozásával és a gazdaságpolitikával kapcsolatos kérdésekben, és hogy az említett képviselő széles körben publikált cikkeket és javaslatokat a fogyasztókkal kapcsolatos kérdésekről.

49. A „felhasználók” fogalmának meghatározását illetően az EBH azzal érvelt, hogy mivel a rendelet nem határozza meg a „felhasználók” fogalmát, e fogalom tág értelmezése mellett döntött annak érdekében, hogy a BSG-ben koherens és kiegyensúlyozott általános képviseletet biztosítson. Így a „felhasználók” kifejezést úgy értelmezték, hogy az az ágazat képviselőin kívül minden olyan lehetséges szervezetet magában foglal, amely lehetővé teszi a végső felhasználók számára, hogy meghozzák a pénzügyi/banki szolgáltatásokra vonatkozó döntésüket. Kifejtette továbbá, hogy csak tizenöt, ebbe a kategóriába tartozó kérelem érkezett be, és ezek közül csak hét jelezte egyértelműen a banki szolgáltatások felhasználói érdekeinek képviseletét.

50. A panaszos megjegyezte, hogy a rendelet meghatározta a „felhasználók” fogalmát, amelytől az EBH-nak nem kellett volna eltérnie. A (48) preambulumbekezdés egyértelműen kimondta, hogy „a banki szolgáltatások egyéb lakossági felhasználóit is be kell mutatni a csoportban a „fogyasztók” mellett. Így minden olyan szervezetet, amely a bankoknak díjazás ellenében nyújt szolgáltatásokat, be kellett volna sorolni az ágazati kategóriába. Az EBH tágan értelmezte a „felhasználók” fogalmát, ami lehetővé tette, hogy több, az ágazat részét képező tagot nevezzenek ki a BSG-be. Ennek eredményeként a BSG-t az iparág és beszállítói uralták.

Az ombudsman értékelése

51. Az a tény, hogy a „fogyasztók” kategóriájába tartozó egyik kiválasztott tag valójában tudományos szakember volt, egy másik pedig agytrösztnek dolgozott, nem feltétlenül jelenti azt – amint azt a panaszos sugallni látszik –, hogy e két tag nem rendelkezett szakértelemmel vagy kapcsolattal a fogyasztói mozgalommal. Az, hogy valaki akadémikus vagy agytrösztnek dolgozik, önmagában nem jelenti azt, hogy nem képes képviselni a fogyasztókat vagy kiállni a jogaikért. Az ombudsman azonban fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy pusztán az a tény, hogy egy kiválasztott tag a BSG bármely más tagjához hasonlóan pénzügyi szolgáltatások fogyasztója is, nem szolgálhat megfelelő és érvényes indokként az adott tagnak a „fogyasztók” kategóriájába való kinevezésére. Ellenkező esetben, amint azt a panaszos állította, az EBH visszaélhetne a kiválasztási eljárással azáltal, hogy a „fogyasztók” kategóriájába az ágazat képviselőit (vagy e célból a többi 5 kategória bármelyikét) nevezi ki pusztán azon az alapon, hogy az utóbbiak saját minőségükben pénzügyi szolgáltatások fogyasztói is. Ezért az ombudsman úgy véli, hogy minden esetben azt kell megvizsgálni, hogy a kiválasztott tag valóban képes-e objektív és elkötelezett fogyasztói képviselőként eljárni.

52. E tekintetben az ombudsman úgy véli, hogy elvben erős vélelemnek kell fennállnia arra vonatkozóan, hogy a fogyasztói szervezeteket és/vagy az egyértelmű fogyasztói érdekeket képviselő jelöltek alkalmasabbak a „fogyasztói” kategóriába való kinevezésre, mint azok, akiknek fő szakértelme és/vagy szakmai tapasztalata más területeket érint. A jelen ügyben az EBH meggyőzően kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt a jelen ügyben úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó két tag (egy tudományos szakember és egy agytröszt képviselője) az e területen szerzett szakmai tapasztalatára tekintettel rendelkezik a fogyasztók érdekeinek képviseletéhez szükséges képességgel és tapasztalattal. A panaszos nem terjesztett elő konkrét érveket arra vonatkozóan, hogy ez a két személy ne képviselhetné a pénzügyi szolgáltatások fogyasztóinak érdekeit, vagy hogy más összeférhetetlen érdekek befolyásolnák vagy befolyásolhatnák őket. Az ombudsman tehát e tekintetben nem állapít meg hivatali visszásságot. Mindemellett az ombudsman úgy véli, hogy megkönnyítené és tovább javítaná a teljes kiválasztási folyamatot, ha az EBH a jövőben előírná, hogy a BSG-re pályázók lehetőleg csak azon hat kategória egyikét tüntessék fel, amelyek tekintetében figyelembe kívánják venni őket. Ily módon a pályázatok jobban megfelelhetnének a megcélzott kategóriának, ezáltal tovább csökkentve azoknak a kihívásoknak a körét, amelyekkel az EBH szembesülhet azáltal, hogy olyan jelölteket nevez ki, akiknek fő képesítése nem feltétlenül az érintett kategóriába tartozik. Az ombudsman e tekintetben az alábbiakban további észrevételt tesz.

53. Ami a „banki szolgáltatások felhasználói” fogalmának meghatározását illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy az e kategóriába kinevezett öt tag közül három három fő könyvvizsgáló céget képviselt, egy tag az Európai Könyvvizsgálók Szövetségét képviselte, az ötödik pedig az egyik vezető nemzetközi hitelminősítő ügynökséget. E tekintetben az ombudsman megjegyzi, hogy bár a rendelet 37. cikke nem tartalmazza a „felhasználók” fogalmának meghatározását, a rendelet (48) preambulumbekezdése kimondja, hogy a BSG-nek „uniós hitelintézetekből és befektetési intézményekből kell állnia, amelyek a pénzügyi intézmények és vállalkozások különböző modelljeit és méreteit képviselik, beleértve adott esetben az intézményi befektetőket és más pénzügyi intézményeket is, amelyek maguk is pénzügyi szolgáltatásokat vesznek igénybe; kis- és középvállalkozások (kkv-k); szakszervezetek; tudományos szakemberek; fogyasztók; valamint a banki szolgáltatások egyéb lakossági felhasználói”. A pénzügyi szolgáltatásokat igénybe vevő pénzügyi intézményeket ezért az „ipar” kategóriába kell sorolni. Egyértelmű továbbá, hogy a rendelet által külön kategóriaként említett „felhasználóknak” a pénzügyi/banki szolgáltatások lakossági felhasználóinak kell lenniük. Mivel a rendelet külön kategóriaként említi azokat a fogyasztókat, akik a banki szolgáltatások „végső” vagy „végső” felhasználói, lehet azzal érvelni, hogy a „felhasználók” kifejezés azokat a lakossági felhasználókat foglalja magában, akik a pénzügyi és banki szolgáltatók és a fogyasztók között helyezkednek el.

54. Függetlenül azonban attól, hogy a rendelet alkalmazásában mi legyen a banki szolgáltatások lakossági felhasználóinak pontos meghatározása, az ombudsman úgy véli, hogy a (48) preambulumbekezdés fényében a jelen ügyben az EBH által követett megközelítés, amely abban áll, hogy a „felhasználók” kategóriájába olyan szervezetek képviselőit nevezi ki, amelyek egyértelműen nem a pénzügyi/banki ágazat által nyújtott szolgáltatások lakossági felhasználói, hanem azok szolgáltatói (számviteli és könyvvizsgáló cégek, hitelminősítő ügynökségek), nem tekinthető a rendelettel összhangban állónak. A rendelet szövegében sincs semmi, ami támogatná az EBH azon megközelítését, hogy ebbe a kategóriába olyan szervezeteket is bevonjon, amelyek egyszerűen lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy meghozzák a pénzügyi/banki szolgáltatásokkal kapcsolatos döntéseiket. Ez a megközelítés elméletileg a szakmák széles körét ölelheti fel, amelyek nemcsak könyvelőket és hitelminősítő ügynökségeket foglalnak magukban, hanem ügyvédeket, pénzügyi tanácsadókat, média- és sajtóképviselőket, összehasonlító weboldalakat, és általában minden olyan szakmát vagy szervezetet, amely közvetlenül vagy közvetve lehetővé teszi vagy befolyásolja a fogyasztók pénzügyi és banki kérdésekkel kapcsolatos döntéseit. Bár a „felhasználók” kifejezés magában foglalhatja azokat a szervezeteket, amelyek a pénzügyi és bankszektor működésével és mechanizmusaival kapcsolatos speciális ismereteik és tapasztalataik miatt pozitívan járulhatnak hozzá a BSG-hez, nem elfogadható, hogy a pénzügyi és bankszektornak fizetett szolgáltatásokat nyújtó, nyereségérdekelt szolgáltatók ebbe a kategóriába tartozzanak. Az ilyen szervezetekre valószínűleg úgy tekintenének, mint amelyek kereskedelmi érdekeket képviselnek, nem pedig a „felhasználók” tágabb kategóriájának érdekeit. Az ombudsman véleménye szerint, ha az uniós jogalkotó valóban be kívánta volna vonni az ilyen szakmák képviselőit a BSG-be, a rendelet a „banki szolgáltatások felhasználóitól” eltérő kifejezést használt volna. Így az EBH hivatali visszásságot követett el azáltal, hogy nem zárta ki a „felhasználók” kategóriájából az olyan szervezetektől származó kérelmeket, amelyek egyértelműen a pénzügyi ágazat számára díjazás ellenében szolgáltatásokat nyújtanak, nem pedig ez utóbbi szolgáltatásainak felhasználói. Az ombudsman ezért az alábbiakban egy kritikai észrevételt fogalmaz meg.

D. A panaszos állításai

A panaszos állításai

55. A panaszos azt állította, hogy i. az EBH-nak a lehető leghamarabb felül kell vizsgálnia a BSG összetételét, de mindenképpen anélkül, hogy megvárná tagságának 2013-ban esedékes megújítását. Azt is állította, hogy ii. az EBH-nak a honlapján közzé kell tennie a kiválasztott tagok önéletrajzát, valamint a kiválasztási kritériumokra és az egyes jelöltek kiválasztásának folyamatára vonatkozó részletes információkat.

56. Véleményében az EBH megjegyezte, hogy a kiválasztási eljárást jóhiszeműen és legjobb képességei szerint folytatták le. A BSG összetételének esetleges újragondolása nagyon időigényes feladat lenne, és befolyásolná az érdekelt feleknek az EBH 2012-re tervezett célkitűzéseihez való várható hozzájárulását. Az EBH azonban több mint hajlandó lenne figyelembe venni az ombudsman javaslatait és ajánlásait a BSG tagjainak következő, 2013-as újbóli kinevezésével kapcsolatban.

57. Az EBH azt is megerősítette, hogy már közzétette a BSG kiválasztott tagjainak önéletrajzát, és hogy az online elérhető a honlapján. A kiválasztási kritériumokat illetően az EBH kijelentette, hogy a rendelet 37. cikkében és annak megfelelő preambulumbekezdéseiben meghatározott saját követelményekre támaszkodik. Kifejtette továbbá, hogy az EBH igazgatótanácsának 2011. februári ülésén általános és kategóriaspecifikus kritériumokat fogadtak el, majd ezeket használták fel az érdekelt felek javasolt listájának összeállításához, amelyet az EBH felügyeleti tanácsának 2011. márciusi ülésére nyújtottak be.

Az ombudsman értékelése

58. Az ombudsman úgy véli, hogy a 2011 elején létrehozott érdekképviseleti csoport összetételének felülvizsgálata ebben a szakaszban nem lenne hasznos, mivel a tagok megbízatása hamarosan lejár, és az év végéig mindenképpen új kiválasztási eljárást kell lefolytatni a BSG tagjai számára. Így az első kereseti kérelemnek nem lehet helyt adni. Ebben az összefüggésben az ombudsman üdvözli az EBH azon kötelezettségvállalását, hogy figyelembe veszi azokat a javaslatokat és ajánlásokat, amelyeket az ombudsman e vizsgálat során a következő BSG tagjainak kinevezése céljából tehet.

59. Ami a panaszos azon állítását illeti, hogy a BSG-tagok önéletrajzát közzé kell tenni az EBH honlapján, az ombudsman megjegyzi, hogy az EBH már eleget tett ennek az állításnak, és hogy a BSG-tagok valamennyi önéletrajzát közzétették az EBH honlapján. Ami azt a további állítást illeti, hogy az EBH részletes információkat is közzétesz az alkalmazott kiválasztási kritériumokról és az egyes jelöltek kiválasztásának folyamatáról, az ombudsman megjegyzi, hogy az EBH 2011. március 18-án sajtóközleményt adott ki, amelyben tájékoztatást nyújtott a BSG újonnan kinevezett tagjainak nevéről, az általuk képviselt intézményekről, állampolgárságukról és arról a kategóriáról, amelybe kiválasztották őket. Ezen túlmenően az EBH a rendelet 72. cikkét [9] végrehajtó különös szabályokat fogadott el a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozóan, lehetővé téve ezáltal harmadik felek számára, hogy hozzáférést kérjenek azokhoz a dokumentumokhoz, beleértve a kiválasztási eljárással kapcsolatos dokumentumokat is, amelyek nyilvánosan hozzáférhetővé tehetők.[10] Úgy tűnik, hogy a panaszos nem élt ezzel a lehetőséggel. Ilyen körülmények között az ombudsman nincs meggyőződve arról, hogy az EBH a panaszos kérésének megfelelően köteles lenne részletes információkat közzétenni az alkalmazott kiválasztási kritériumokról és az egyes jelöltek kiválasztásának folyamatáról. Mindemellett az ombudsman véleménye szerint tovább javítaná a kiválasztási folyamat általános átláthatóságát, és erősítené a polgárok abba vetett bizalmát, hogy az EBH összességében megfelel a rendelet 37. cikkének, ha az EBH a BSG tagjainak kinevezését követően olyan érdemi információkat tenne közzé, amelyek megmutathatják, hogy a beérkezett különböző kérelmek fényében az EBH hogyan felelt meg az érdekelt felek valamennyi különböző kategóriájának kiegyensúlyozott képviseletére vonatkozó követelménynek, és ennek során hogyan biztosította „a lehetséges mértékben (...) a megfelelő földrajzi és nemek közötti egyensúlyt, valamint az érdekelt felek képviseletét az egész Unióban”. Az ombudsman ezért az alábbiakban további észrevételt tesz.

E. Következtetések

60. Amint arra az ombudsman fent említett megállapításai rámutattak, az EBH által a BSG különböző kategóriáinak összetétele tekintetében végzett kiválasztási eljárást számos hiányosság jellemezte az „iparág”, a „fogyasztók”, a „munkavállalók képviselői” és a „felhasználók” kategóriák összetétele tekintetében, ami viszont megfelelő számú hivatali visszásságot eredményezett.

61. Így e panasz kivizsgálása alapján az ombudsman a következő kritikai észrevételekkel zárja le az ügyet:

1. Az EBH hivatali visszásságot követett el azáltal, hogy a rendelet 37. cikkének (3) bekezdésében meghatározott azon követelményt alkalmazta, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítsa „a megfelelő földrajzi és nemek közötti egyensúlyt és az érdekelt felek képviseletét az egész Unióban”, kizárólag a BSG egészének összetétele tekintetében, és nem az egyes tagsági kategóriákon belül.

2. Az EBH azáltal, hogy csak egy munkavállalói képviselőt nevezett ki a BSG-be, nem felelt meg a rendelet 37. cikkének (2) bekezdésében foglalt azon követelménynek, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítsa az érdekelt felek kiegyensúlyozott képviseletét Unió-szerte, és így hivatali visszásságot követett el.

3. Az EBH újabb hivatali visszásságot követett el azáltal, hogy a „felhasználók” kategóriába sorolta az olyan szervezetek képviselőinek kérelmeit, amelyek nyilvánvalóan nem a pénzügyi/banki ágazat által nyújtott szolgáltatások lakossági felhasználói, hanem az utóbbinak díjazás ellenében szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók.

A panaszos állításainak és állításainak egyéb vonatkozásai tekintetében nem állapítottak meg hivatali visszásságot.

A panaszost és az EBH-t tájékoztatják erről a döntésről.

További megjegyzések

1. A BSG tagjainak jövőbeli kiválasztásakor tanácsos lenne, ha az EBH elkerülné annak kockázatát, hogy egy vagy több tagállam felülreprezentáltnak tűnjön.

2. Az EBH a jövőben nemcsak a saját honlapján, hanem a pénzügyi szaksajtóban is közzéteheti a BSG-tagságra vonatkozó szándéknyilatkozati felhívásokat, és általában minden olyan kommunikációs csatornát igénybe vehet, amely növelheti a női jelöltek tudatosságát és érdeklődését.

3. Megkönnyítené és tovább javítaná a kiválasztási folyamatot, ha az EBH előírná a jövőbeli pályázók számára, hogy csak egyet jelöljenek meg azon hat kategória közül, amelyek tekintetében figyelembe kívánják venni őket.

A vizsgálat során, és különösen a dokumentumokba való betekintés alkalmával (lásd a fenti 13. pontot) informális és konstruktív megbeszélésekre került sor az EBH és az ombudsman szolgálatai között. E megbeszélések során az EBH kifejezte hajlandóságát arra, hogy felülvizsgálja a második kiválasztási fordulóra vonatkozó megközelítését. Amint azt már említettük, az EBH 2013. október 23-án bejelentette a BSG új összetételét. Bár ez a határozat csak a 2011 márciusában lezajlott első kiválasztási eljárásra vonatkozik, az ombudsman felkéri az EBH-t, hogy a fenti kritikai és további észrevételek nyomon követése során fejtse ki, hogyan módosította megközelítését a második kiválasztási eljárás során az ombudsman vizsgálata során levont tanulságok figyelembevétele érdekében.

Emily O'Reilly

Kelt Strasbourgban, 2013. november 7-én.

---

[1] HL 2010. L 331., 12. o.

[2] http://www.uniglobalunion.org/Apps/uni.nsf/pages/about_euEn

[3] http://www.eba.europa.eu/cebs/media/Publications/Other%20Publications/Others/2010/BSG%20call%20for%20expression%20of%20interest/Complete-call-text.pdf">http://www.eba.europa.eu/cebs/media/Publications/Other%20Publications/Others/2010/BSG%20call%20for%20expression%20of%20interest/Complete-call-text.pdf

[4] http://www.eba.europa.eu/-/the-eba-establishes-its-banking-stakeholder csoport

[5] http://www.eba.europa.eu/Aboutus/Organisation/Banking-Stakeholder-Group/Members.aspx

[6] http://www.businesseurope.eu/content/default.asp?PageID=600

[7] Az Európai Bizottság 2010-ben létrehozta a pénzügyi szolgáltatások felhasználói csoportját (FSUG). A csoport két korábbi csoport, a Pénzügyi Szolgáltatások Felhasználói Szakértőinek Fóruma (FIN-USE) és a Pénzügyi Szolgáltatások Fogyasztói Csoportja (FSCG) feladatait vette át.

[8] Európai Bankfelügyelők Bizottsága (CEBS). 2011. január 1-jén létrehozták az EBH-t, amely átvette a CEBS folyamatban lévő feladatait és felelősségi köreit.

[9] A rendelet 72. cikkének (2) bekezdése szerint „[a]z igazgatótanács 2011. május 31-ig gyakorlati intézkedéseket fogad el az 1049/2001/EK rendelet alkalmazására vonatkozóan”.

[10] http://www.eba.europa.eu/documents/10180/16082/EBA-DC-036-Decision-on-Access-to-Documents-FINAL_1.pdf/c7c7ff83-14b5-4a97-a6e8-c63aafe9027e