Strasbourg, 2003. december 15.

Tisztelt X Úr!

2003. január 16-án Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz a Bizottság ellen az „A” ázsiai országban működő európai bizottsági küldöttség „Y” programjának európai társigazgatójaként kötött szerződésének megszűnése és az említett küldöttség gyakorlata miatt.

2003. január 29‐én továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének. 2003. március 2-án Ön kiegészítő információkat tartalmazó e-mailt küldött panaszával kapcsolatban. A Bizottság 2003. április 22-én küldte meg véleményét. Az észrevételezésre való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2003. május 19-én küldött meg. 2003. december 3-án hivatalom e-mailt küldött Önnek az említett bizottsági küldöttség független vizsgálatára irányuló kérelmével kapcsolatban. Ugyanazon a napon e-mailben válaszolt.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos szerint a releváns tények a következők voltak:

A panaszost a német „Z” tanácsadó céggel kötött szabadúszó szerződés alapján az „Y” program európai társigazgatójaként alkalmazták. Ezt a projektet a Bizottság ázsiai országban működő küldöttsége irányítja. A panaszos 2000. november 1-je óta dolgozik ebben az országban a fenti minőségben. Maga a projekt 1998 októberében indult, és rossz igazgatási és személyzeti problémákkal küzd, ami a projekt stagnálásához vezetett.

2002 decemberében a panaszost meghívták az EK-küldöttség egyik ülésére, és a küldöttség munkatársai közölték vele, hogy Z átszervezési javaslatot nyújtott be, amely többek között az európai társigazgató leváltását is magában foglalta. Az utóbbi változtatás indoka az volt, hogy az európai társigazgatónak immár szakértelemmel kell rendelkeznie a közegészségügy területén. A vállalkozásával való jó kapcsolat miatt azonban a panaszos megtudta, hogy az EK-küldöttség személyzete gyakorolt nyomást Z-re a helyettesítése érdekében. Z két alkalommal is kifejezte a projekt irányításába vetett teljes bizalmát. A panaszos feltételezi, hogy a helyébe lépő döntés alapjául a „megváltozott profil” szükségességén kívül más indokok is szolgálnak. A panaszos jelezte továbbá, hogy az európai társigazgató feladatmeghatározását pusztán azért változtatták meg, hogy indokolják az e tisztséget betöltő személy leváltását.

2003. január 15-én Z tájékoztatta a panaszost, hogy szerződése 2003. január 31-ig megszűnik. Ennek oka az volt, hogy az Európai Bizottság küldöttsége hivatalosan kérte, hogy azonnal váltsák le, annak ellenére, hogy más jelölt nem állt rendelkezésre. A panaszost azonban nem tájékoztatták az elbocsátás indokairól.

A küldöttség által az álláspontnak nagyon megfelelőnek javasolt új jelölt önéletrajza nem hivatkozik semmilyen ázsiai tapasztalatra, ami előfeltétele volt annak, hogy a küldöttség még rövid távú tanácsadókat is jóváhagyjon ebben a projektben.

A panaszos jelzi továbbá, hogy az említett országban az uniós finanszírozású projektekért felelős európai koordinátorok többségének, ha nem mindegyikének komoly aggályai vannak a küldöttség működésével kapcsolatban. A panaszos megállapítja, hogy hiányzik a jó kormányzás és irányítás, az átláthatóság és az elszámoltathatóság.

A panaszos 2002 decemberében és 2003 januárjában írt a küldöttség vezetőjének, hogy megvitassa az ügyét, de nem kapott választ.

2003. január 16-án a panaszos benyújtotta ezt a panaszt az ombudsmanhoz, amely a következő állításokat tartalmazza: 1) a szerződését megszüntető határozatot meg kell semmisíteni, 2) meg kell téríteni számára az ennek következtében elszenvedett veszteségeket, és 3) el kell végezni az EK-küldöttség gyakorlatának független vizsgálatát.

2003. március 2-án a panaszos e-mailt küldött, amelyben tájékoztatta az ombudsman hivatalát arról a levélről, amelyet a Bizottságtól kapott válaszul a Patten biztosnak írt 2003. január 17-i levelére. A Bizottság levele szerint szerződésének megszüntetéséről az EK fővárosi küldöttsége határozott, szoros együttműködésben „A” ország kormányával. A panaszos kijelentette, hogy ez nem igaz, és hogy a Bizottság küldöttsége gyakorolt nyomást a helyettesítésére. Fenntartotta tehát, hogy szükség van az EK-küldöttség ezen országban folytatott gyakorlatának független vizsgálatára. Ez volt négy korábbi kollégájának, az Európai Bizottság által finanszírozott egyéb projektekért felelős európai csapatvezetőknek az álláspontja is.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a Z vállalat 1998. szeptember 3-án szolgáltatási szerződést írt alá a Bizottsággal, hogy segítse őt az „Y” kétoldalú projekt végrehajtásában. Ezt a szerződést az 1995. évi EK-együttműködési megállapodás keretében támogatott "A" országgal folytatott közösségi együttműködési program keretében ítélték oda.

A projekt végrehajtása, amely 1998 októberében kezdődött, jelentős késedelmet szenvedett, és azt nagyon alacsony eredmények és rendkívül lassú kifizetési arány jellemezte. Az európai társigazgató 2000. augusztusi távozását követően Z azt javasolta, hogy a panaszos vegye át ezt az álláspontot. Annak ellenére, hogy nem felelt meg teljes mértékben a Z-vel kötött szerződésben meghatározott európai társigazgatói profilnak, a Bizottság a további késedelmek elkerülése érdekében elfogadta pályázatát. 2000 szeptemberében kezdett el dolgozni, és szerződése a tervek szerint 2003 szeptemberéig tartott volna, amikor is a projekt végrehajtása véget ért volna.

A projekt 2002 júliusában független tanácsadók által elvégzett félidős értékelése hiányosságokat tárt fel a program tervezésével és végrehajtásával kapcsolatban. Az azonosított főbb problémák közé tartozott a PMU (Projektirányítási Osztály) létszámhiánya, a PMU-n belüli nehéz kapcsolatok és a szerződő fél általi hatékony védőháló hiánya Z. Az MTR azt ajánlotta, hogy jelentősen erősítsék meg a PMU szakmai létszámát, és a PMU-t belsőleg szervezzék át annak érdekében, hogy hatékonyabban működhessen.

Az MTR végrehajtása óta a Bizottság és a szóban forgó „A” ország hatóságai (Egészségügyi Minisztérium, valamint Tervezési és Beruházási Minisztérium) keményen dolgoztak annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az MTR ajánlásait. A Bizottság és az Egészségügyi Minisztérium megállapodott a szükséges módosításokról, beleértve a közegészségügyi irányítási szakértelem megerősítését a PMU szintjén.

2002 szeptemberében egy Z igazgató találkozott a Bizottság székhelyének felelős tisztviselőjével, és egyetértett abban, hogy a közegészségügyi és irányítási szakértelem megerősítése a PMU szintjén szükségessé teszi, hogy a jelenlegi európai társigazgatót közegészségügyi szakértő váltsa fel. Z talált egy potenciális új társigazgatót, aki jó képesítéssel és közegészségügyi háttérrel rendelkezik. A Bizottság és Z a szóban forgó ország kormányának egyetértésével közösen úgy határozott, hogy ez a szakértő lép a panaszos helyébe. Ezt a megállapodást egy 2002. december 10-i és 18-i levélváltással tették hivatalossá.

A panaszos 2003. január 17-i levelére válaszul a Bizottság 2003. február 12-i levelében megerősítette és kifejtette határozatát.

A Bizottság a következő észrevételeket teszi a panaszos állításaival kapcsolatban:

Mivel a Bizottság szolgáltatási szerződést írt alá Z-vel, nem áll szerződéses kapcsolatban az e vállalkozás által alkalmazott szakértőkkel. Nincs tehát alapja a panaszos és a Bizottság közötti vitának.

A panaszos helyettesítéséről szóló határozatot és azt az állítást illetően, hogy a Bizottság küldöttsége e tekintetben nyomást gyakorolt Z-re, a Bizottság kijelentette, hogy a jövőbeli sikeres program biztosítása érdekében meg kellett vitatni Z-vel az MTR-ajánlások nyomon követését, és biztosítani kellett, hogy az európai társigazgató készségei és szakértelme megfelelő legyen. Mindkét fél egyetértett abban, hogy „a közegészségügyi és irányítási szakértelem megerősítése a PMU szintjén olyan európai társigazgatót igényel, akinek a profilja eltér a jelenleg működő társigazgató profiljától”. A Bizottság Z-vel együtt ragaszkodott ehhez a kérdéshez, mivel elengedhetetlen volt a projekt érdekében szükséges lépések megtétele. A két szerződő fél tehát közösen állapodott meg erről a változtatásról.

Amint a panaszos értesült közelgő távozásáról, hozzáállása nagyon kevéssé együttműködővé vált, ami megnehezítette a program előrehaladását egy kritikus időszakban. A projekt javasolt irányváltásának előkészítésén kívül hatalmas beszállítói pályázatok voltak folyamatban. A küldöttség ezért – az ország hatóságai támogatásával – 2003. január 7-én levelet küldött Z-nek, amelyben kérte annak haladéktalan visszavonását. Erre a szerződés 15. cikkének (3) bekezdésével összhangban került sor, amely kimondja, hogy: „Amennyiben cselekvőképtelenség, alkalmatlanság vagy bármely más tényező szükségessé teszi a tanácsadó bármely, e szerződés teljesítésében részt vevő alkalmazottjának leváltását, a Bizottság előzetes beleegyezését kell kérni. A nyertes ajánlattevőnek haladéktalanul új, egyenértékű vagy jobb képesítéssel rendelkező jelölteket kell javasolnia, akik ugyanolyan módon folytathatják a szerződéssel kapcsolatos munkát. A személyzet pótlásával kapcsolatos valamennyi költséget a tanácsadó viseli.”

A panaszos vitatja a Z által javasolt új európai társigazgató elfogadásáról szóló határozatot, mivel nem rendelkezik ázsiai szakmai tapasztalattal, és mivel a küldöttség korábban ugyanezen okból elutasította a rövid távú megbízatásra pályázókat. Helyes, hogy a Bizottság előzetes szakmai tapasztalatot követel meg Ázsiában a rövid távú megbízásokhoz, mivel meg van győződve arról, hogy az ilyen típusú megbízások esetében nem lenne költséghatékony, ha a tanácsadók a semmiből tanulnának egy országról vagy régióról. A panaszos helyettesítésének hosszú távú kiküldetése tekintetében azonban a Bizottság úgy vélte, hogy a Z által javasolt tanácsadó minősége és tapasztalata felülmúlja az Ázsiában szerzett korábbi szakmai tapasztalat hiányát.

A panaszosnak az említett országban működő EK-küldöttség gyakorlatának és ügyeinek független vizsgálatára vonatkozó állítását illetően a Bizottság rámutatott, hogy a küldöttséget a többi küldöttséghez hasonlóan a Bizottság szolgálatai rendszeresen ellenőrzik. A panaszos állításai alapján nem indokolt külön vizsgálatot indítani. Ebben az esetben a küldöttség minden egyes időpontban megfelelően kezelte a helyzetet a panaszos leváltása tekintetében annak érdekében, hogy biztosítsa egy jelentős, sikertelen EK-projekt megfelelő működését.

A fentiek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panaszos helyettesítésével kapcsolatban nem merült fel hivatali visszásság. A Bizottság szolgálatai nem követtek el olyan hibát, amely lehetővé tenné a panaszos számára, hogy kártérítést követeljen.

A panaszos észrevételei

A panaszos fenntartotta panaszát.

A petíció benyújtója vitatja a Bizottság azon állítását, hogy nem felelt meg teljes mértékben az európai társigazgatói profilnak, mivel az állásra való felvételének időpontjában nem tettek ilyen észrevételt. A Bizottság magyarországi küldöttségének korábbi fejlesztési osztályvezetője felvette társigazgatónak. Nem helytálló a Bizottság azon állítása, miszerint „egyetértettek” Z-vel abban, hogy a panaszost le kell váltani. Z és a konzorciumban részt vevő másik partner soha nem egyezett bele abba, hogy a program vezetőjeként nem rendelkezik képesítéssel. A panaszosnak tudomása van arról is, hogy nyomást gyakoroltak az ország egészségügyi minisztériumára, hogy fogadja el a helyettesítését.

Az MTR csapata soha nem javasolta az európai társigazgató leváltását. A panaszos ezzel szemben rámutat arra, hogy az MTR csoportvezetője megerősítette, hogy nincs semmi baj a vezetéssel, hanem minden szinten jobb feladatmegosztást javasoltak. Nem világos, hogy a csoport mely ajánlásán alapult a Bizottság és egyedül a Bizottság határozata. Z-nek valójában meghagyták a „választást” aközött, hogy eleget tesz-e a küldöttség követelésének, vagy a szolgáltatási szerződés felmondásával szembesül.

A Bizottság azon állítása, hogy a panaszos „nem együttműködővé” vált, komoly, és azt semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. Ez hatással van a panaszos szakmai hírnevére, és egyértelműen egy olyan intézkedés igazolására szolgál, amely legjobb esetben a küldöttség személyzetének rossz megítélésén, legrosszabb esetben pedig olyan indítékokon alapul, amelyek inkább személyes és/vagy személyiségi kérdésekkel, mintsem a projekt érdekeivel kapcsolatosak.

A panaszos megjegyzi, hogy a Bizottság helyesen állítja, hogy nincs közvetlen szerződés közte és a Bizottság között. Ez azonban nem zárja ki, hogy uniós polgárként panaszt nyújtson be valamely uniós intézmény olyan cselekményeivel kapcsolatban, amelyek őt közvetlenül, szakmailag és pénzügyileg érintették.

A panaszos meglepetését fejezte ki amiatt, hogy a küldöttség elfogadta az új európai társigazgatót, akinek nincs tapasztalata Ázsiával kapcsolatban. A panaszos az álláshelyre vonatkozó feladatmeghatározásra hivatkozott, amely szerint „az ázsiai tapasztalat abszolút előfeltétel, az „A” országban szerzett tapasztalat pedig jelentős előnyt jelent”.

A panaszos fenntartotta azon álláspontját, hogy a küldöttség független vizsgálatára van szükség. A panaszosnak a küldöttség fejlesztési portfóliójának kezelésével kapcsolatos aggályait legalább négy európai társigazgató és más szakértő osztja. A panaszosnak e-mail üzenetei vannak korábbi kollégáitól, akik támogatásukat fejezik ki ügye iránt. Nyilvánvaló okokból a panaszos nem oszthatja ezeket, ezért lenne helyénvaló egy független vizsgálat.

A panaszos arra a következtetésre jutott, hogy nem nyújtottak be olyan bizonyítékot, amely indokolná a Bizottság azon döntését, hogy leváltják.

A HATÁROZAT

1 Az ombudsman vizsgálatának hatóköre

1.1 A panaszos azt állítja, hogy a munkaszerződését az "Y" program európai társigazgatójaként megszüntető határozatot vissza kell vonni.

1.2 Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos és az Európai Bizottság közötti vita szerződéses összefüggésben áll fenn. A Bizottság szerződést írt alá egy magáncéggel, amely szerződés keretében alkalmazta a panaszost. A Bizottság azonban nem részes fele a panaszos munkaszerződésének, és az ombudsmannak nincs felhatalmazása arra, hogy a panaszos munkáltatójának tevékenységét kivizsgálja, mivel az ombudsman csak a közösségi intézmények és szervek tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszokat vizsgálhatja ki.

1.3 Az ombudsman vizsgálata tehát arra összpontosított, hogy történt-e hivatali visszásság az Európai Bizottság tevékenységében, ami a panaszos magáncéggel kötött munkaszerződésének megszűnéséhez vezetett.

A Bizottság szerepe a panaszos szerződését megszüntető határozatban

2.1 A panaszos szerint az Európai Bizottság küldöttsége nyomást gyakorolt az őt alkalmazó vállalatra, hogy váltsák le. A panaszos azzal érvel, hogy elbocsátását nem indokolták meg. Feltételezi, hogy a "megváltozott profil" szükségességén kívül más indítékok is a helyébe lépő döntés alapjául szolgálnak.

2.2 Az Európai Bizottság kifejtette, hogy a panaszos helyettesítése az "Y" program félidős felülvizsgálatának ajánlásai nyomán történt, amely a program kialakításával és végrehajtásával kapcsolatos gyengeségeket és hiányosságokat tárt fel. A Bizottság és a panaszos munkáltatója egyetértett abban, hogy a közegészségügyi és irányítási szakértelemnek a PMU szintjén történő megerősítéséhez a panaszosétól eltérő profilú európai társigazgatóra van szükség. Mindkét fél egyetértett az európai társigazgató szükséges megváltoztatásában, de a Bizottság elfogadta, hogy ragaszkodott ehhez a kérdéshez.

2.3 Az ombudsman alaposan megvizsgálta a panaszos és az Európai Bizottság által rendelkezésére bocsátott igazoló dokumentumokat. Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos munkáltatója által a Bizottság küldöttségének küldött 2002. december 10-i levél valóban megemlíti, hogy „a program átirányítása, valamint a közegészségügyi és irányítási szakértelem megerősítése a PMU szintjén olyan európai igazgatót igényel, akinek a profilja eltér a jelenleg működő társigazgató profiljától”. 2002. december 18-i válaszában a Bizottság küldöttsége egyetértett ezzel a nyilatkozattal. 2003. február 12-i levelében a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy a munkáltatójával kötött szerződésének megszüntetéséről a vállalkozás és a Bizottság közötti szolgáltatási szerződés 15.3. cikkével összhangban döntöttek.

2.4 A fentiek alapján úgy tűnik, hogy a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok összhangban vannak az Európai Bizottság intézkedéseinek magyarázatával. Az ombudsman ezért nem állapít meg hivatali visszásságot a Bizottság részéről. A panaszos azonban fontolóra veheti, hogy szerződéses követelést nyújtson be korábbi munkáltatójával szemben az illetékes bírósághoz.

2.5 Ami a panaszos azon új állítását illeti, miszerint az Európai Bizottság azon észrevétele, miszerint (a távozásának meghallgatását követően) nem működött együtt, bizonyíték nélkül hangzott el, és ez kihat szakmai hírnevére, az ombudsman rámutat, hogy az aktában nem talált olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná az Európai Bizottság észrevételét. Ennek az állításnak a vizsgálata azonban szükségessé tenné, hogy az ombudsman állást foglaljon egy ténybeli elemről - nevezetesen arról, hogy a panaszos magatartása az érintett időszakban együttműködésen alapult-e -, mielőtt eldöntené, hogy a Bizottság észrevétele indokolt volt-e. A jelen vizsgálat e pontra való kiterjesztése tehát indokolatlanul késleltetheti az eredeti panaszra vonatkozó határozat meghozatalát. Ha a panaszos úgy kívánja, ezzel kapcsolatban új panaszt nyújthat be az ombudsmanhoz.

3 A kártérítési kérelemről

3.1 A panaszos azt kéri, hogy térítsék meg a szerződése felmondása miatt elszenvedett veszteségeit. A Bizottság azzal érvel, hogy szolgálatai nem követtek el olyan hibát, amely lehetővé tenné a panaszos számára, hogy kártérítést követeljen.

3.2 Tekintettel arra, hogy a fenti 2.4. pontban megállapítást nyert, hogy nem történt hivatali visszásság, az ombudsman nem tartja szükségesnek a panaszos kártérítési kérelmének további vizsgálatát. Ez a megállapítás nem érinti azokat a kártérítési igényeket, amelyeket a panaszos a korábbi munkáltatója ellen az illetékes bíróság előtt indított esetleges eljárásokban érvényesíthet.

4 Az EK-küldöttség szóban forgó országban folytatott gyakorlatának független vizsgálatára irányuló kérelemről

4.1 A panaszos azt állítja, hogy az "A" országban működő EK-küldöttség gyakorlatait független vizsgálatnak kell alávetni. A panaszos szerint hiányzik a jó kormányzás és irányítás, az átláthatóság és az elszámoltathatóság. A Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos meglepetését fejezte ki amiatt, hogy a küldöttség elfogadta az új európai társigazgatót, akinek nincs tapasztalata Ázsiával kapcsolatban. A panaszos az álláshelyre vonatkozó feladatmeghatározásra hivatkozott, amely szerint „az ázsiai tapasztalat abszolút előfeltétel, az „A” országban szerzett tapasztalat pedig jelentős előnyt jelent”.

4.2 Az Európai Bizottság kijelentette, hogy az országban működő küldöttségét - a többi küldöttséghez hasonlóan - az Európai Bizottság szolgálatai rendszeresen ellenőrzik. A panaszos állításai alapján nem indokolt külön vizsgálatot indítani. Ebben az esetben a küldöttség minden egyes időpontban megfelelően kezelte a panaszos leváltásával kapcsolatos helyzetet annak érdekében, hogy biztosítsa egy fontos, sikertelen EK-projekt megfelelő működését.

4.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos független vizsgálat iránti kérelme az "A" országban működő európai bizottsági küldöttség általános munkájára, irányítására és elszámoltathatóságára vonatkozik. A panaszos szerint aggályait - amelyek a küldöttség fejlesztési portfóliójának kezelésével is kapcsolatosak - négy európai társigazgató osztja.

4.4 Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos által előírt független vizsgálatot csak az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) végezheti el, amely megfelelő hatáskörrel rendelkezik arra, hogy vizsgálatokat végezzen az Európai Bizottság küldöttségeinél annak ellenőrzése érdekében, hogy azok átlátható, elszámoltatható és költséghatékony módon működnek-e. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) hatásköre a Bizottság tekintetében magában foglalja „belső igazgatási vizsgálatok lefolytatását, amelyek célja a) a Közösség pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenység elleni küzdelem (…)” és „b) a szakmai tevékenységek végzéséhez kapcsolódó olyan súlyos tények kivizsgálása, amelyek a Közösségek tisztviselői és alkalmazottai részéről a kötelezettségek olyan megszegésének minősülhetnek, amely fegyelmi és adott esetben büntetőeljáráshoz vezethet.”(1)

4.5 Az ombudsman hivatala felvette a kapcsolatot a panaszossal, és felvetette annak lehetőségét, hogy a panaszával kapcsolatos ügyiratot továbbítsák az OLAF-nak, azzal a kéréssel, hogy vizsgálják meg, hogy a panaszos által felvetett kérdések indokolhatják-e az OLAF vizsgálatát. 2003. december 3-i elektronikus levelében azonban a panaszos kijelentette, hogy jelenleg nem ért egyet a panaszával kapcsolatos ügyirat OLAF-hoz történő benyújtásával.

4.6 Ilyen körülmények között az ombudsman további vizsgálatai nem tűnnek indokoltnak. Az ombudsman azonban felhívja a panaszos figyelmét arra, hogy magának a panaszosnak is lehetősége van arra, hogy az OLAF rendelkezésére bocsásson minden olyan bizonyítékot, amely az „A” országban működő bizottsági küldöttség irányításával kapcsolatban a birtokában lehet. A panaszos konzultálhat a többi társigazgatóval is arról, hogy beleegyeznek-e bizonyítékok benyújtásába.

5 Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálata alapján úgy tűnt, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Ami a fenti 4. pontot illeti, a panaszosnak lehetősége van arra, hogy az OLAF rendelkezésére bocsássa a birtokában lévő bizonyítékokat.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) létrehozásáról szóló, 1999. április 28-i bizottsági határozat (HL L 136., 1999.4.28., 20. o.) 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának b) alpontja.