A panasz előzményei

1. A panaszosok 2007-ben azt kifogásolták az Európai Bizottságnál, hogy Finnország nem tett eleget az uniós jog szerinti, a szerzői jogok jogosultjainak védelmére vonatkozó kötelezettségeinek. 2009-ben panaszt nyújtottak be az ombudsmanhoz a 2007. évi panaszuk kezelése során a Bizottság által elkövetett állítólagos hivatali visszásság miatt.

2. A Bizottsághoz benyújtott panaszukban a panaszosok azzal érveltek, hogy a finn szerzői jogi törvény sérti i. az információs társadalomról szóló irányelv [1] 3. cikkét; ii. a bérleti jogról szóló irányelv [2] 8. cikke és iii. az „egyetemes szolgáltatási” irányelv [3] 31. cikke. Összefoglalva, azzal érveltek, hogy a finn szerzői jogi törvény lehetővé tette a kábeltelevízió-üzemeltetők számára, hogy továbbítsák a szerzői jogi védelem alatt álló anyagokat tartalmazó "kötelezően hordozható" televíziós csatornákat [4] a végfelhasználóknak anélkül, hogy díjat kellene fizetniük a szerzői jogok jogosultjainak.

3. A Bizottság felkérte a panaszosokat, hogy válaszoljanak 15 olyan kérdésre, amelyek i. a továbbítási kötelezettség finnországi végrehajtásával, valamint ii. a továbbítási kötelezettség finnországi továbbközvetítésének szerzői jogi és szomszédos jogi vonatkozásaival kapcsolatosak. A panaszosok 2008. február 5-én nyújtották be válaszaikat a Bizottságnak.

4. 2008. március 10-én kelt levelében a Bizottság tájékoztatta a panaszosokat, hogy az ügyet nem fogja Finnországgal szembeni „panaszként” nyilvántartásba venni. Megállapította, hogy:

„Azt kifogásolja, hogy a szerzői jogról szóló finn törvény 25i. és 47. szakasza értelmében a szerzők, előadóművészek és hangfelvétel-előállítók nem jogosultak díjazásra a Finnországon belüli továbbítási csatornák továbbközvetítéséért. Ezért Ön arra a következtetésre jut, hogy a finn szerzői jog nem felel meg a 2001/29/EK irányelv [az információs társadalomról szóló irányelv] és az 1992/100/EK irányelv [a bérleti jogról szóló irányelv] rendelkezéseinek. Értelmezésünk szerint azonban a továbbítási kötelezettség alá eső csatornák továbbközvetítéséért járó díjazás kizárása a belföldi csatornák finn területen belüli továbbközvetítésére vonatkozik. Ilyen körülmények között levelét jelenleg nem kívánjuk a finn kormánnyal szembeni panaszként nyilvántartásba venni.”

5. 2009. április 2-án kelt levelükben a panaszosok arra kérték a Bizottságot, hogy biztosítson számukra hozzáférést azokhoz a dokumentumokhoz, amelyekre a Bizottság a 2008. március 10-én kelt levélben kifejtett véleményét alapozta. 2009. április 30-án kelt levelében a Bizottság tájékoztatta a panaszosokat, hogy a 2008. március 10-én kelt levél óta nem létezik ilyen dokumentum, mivel az közvetlenül a Bizottság szolgálatainak az alkalmazandó uniós jogi keretre vonatkozó értelmezésén alapult.

6. 2009. június 17-én a panaszos az ombudsmanhoz fordult.

A vizsgálat tárgya

7. Az ombudsman vizsgálatot indított a következő állításokkal és állításokkal kapcsolatban.

Állítások

1) A Bizottság nem szolgáltatott elegendő indokot arra, hogy miért utasította el a panaszosok panaszának nyilvántartásba vételét.

2) A Bizottság nem kezelte megfelelően a panaszosok panaszát.

3) A Bizottság nem biztosított egyenlő bánásmódot Finnország és a többi uniós tagállam között.

Igénylés

A Bizottságnak nyilvántartásba kell vennie a panaszt, és ki kell vizsgálnia annak tárgyát.

A vizsgálat

8. A panaszt továbbították a Bizottságnak. A Bizottság ezt követően továbbította véleményét a panaszosoknak, és felkérte őket, hogy tegyék meg észrevételeiket. A panaszosok észrevételeit 2010. február 24-én nyújtották be az ombudsmanhoz. 2011. március 3-án az ombudsman békés megoldásra tett javaslatot. A Bizottság 2011. május 6-án válaszolt a békés megoldásra irányuló javaslatra. 2011. június 23-án a panaszosok benyújtották észrevételeiket. 2011. július 19-én a Bizottság az ombudsman rendelkezésére bocsátotta a panaszosoknak címzett levél másolatát. 2011. augusztus 30-án a panaszosok levelet küldtek az ombudsmannak, amelyhez csatolták a Bizottságnak címzett levelük másolatát. 2011. november 29-én a panaszosok naprakész információkat bocsátottak az ombudsman rendelkezésére, nevezetesen az Európai Bizottságtól 2011. október 10-én kapott levelet.

Az ombudsman elemzése és következtetései, amelyek a békés megoldásra irányuló javaslathoz vezetnek

Előzetes megjegyzések

9. Az ombudsman mindhárom állítással és az állítással együtt foglalkozott.

Az ombudsman elé terjesztett érvek

10. A panaszosok azzal érveltek, hogy amikor a Bizottság lezárta az ügyet, az intézmény nem hivatkozott kifejezetten az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak címzett, a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal fenntartott kapcsolatokról szóló bizottsági közlemény [5] (a továbbiakban: a bizottsági közlemény) 3. pontjának második bekezdésében felsorolt okok egyikére sem, amelyek miatt nem nyújtott be panaszt. A bizottsági közlemény 3. pontjának második bekezdése a következőképpen szól:

„A Bizottság nem vizsgálhatja a levelezést panaszként, és ezért nem rögzítheti azt a panaszok központi nyilvántartásában, ha:

— névtelen, nem tünteti fel a feladó címét, vagy hiányos címet tüntet fel;

— nem utal kifejezetten vagy hallgatólagosan arra a tagállamra, amelynek a közösségi joggal ellentétes intézkedések vagy gyakorlat tulajdonítható;

— egy magánszemély vagy szerv cselekményeit vagy mulasztásait kifogásolja, kivéve, ha az intézkedés vagy panasz hatóságok közreműködését tárja fel, vagy azt állítja, hogy e cselekményekre vagy mulasztásokra válaszul nem jártak el. A Bizottság minden esetben ellenőrzi, hogy a levelezés a versenyszabályokkal ellentétes magatartást tár-e fel;

— sérelemről nem tesz említést;

— olyan sérelmet állapít meg, amellyel kapcsolatban a Bizottság egyértelmű, nyilvános és következetes álláspontot fogadott el, amelyet közölni kell a panaszossal;

— olyan sérelmet állapít meg, amely egyértelműen kívül esik a közösségi jog hatályán.”

11. A panaszosok feltételezték, hogy mivel a Bizottság nyilatkozata „belföldi csatornákra” hivatkozott, a Bizottság úgy tekinthette volna, hogy a panasz „olyan sérelmet tár fel, amely egyértelműen kívül esik a közösségi jog hatályán”. A panaszosok azonban rámutatnak arra, hogy a Bizottság 2008. március 10-én kelt levelében nem hivatkozott egyértelműen erre az indokra. A panaszosok valójában azzal érveltek, hogy a Bizottság semmilyen módon nem indokolta, hogy a tárgyat „belföldi kérdésként” kezelje. A panaszosok azt is hangsúlyozták, hogy vizsgálat lefolytatása nélkül aligha lehet ilyen következtetésre jutni.

12. A panaszosok azt állították, hogy panaszuk egyértelműen az uniós jog hatálya alá tartozik, és ezért a Bizottság köteles azt panaszként nyilvántartásba venni. Azzal érveltek, hogy i. a panasz tárgya határokon átnyúló dimenzióval rendelkezik az EU-n belül, és ii. a Bizottságnak foglalkoznia kell azzal a ténnyel, hogy a kereskedelmi televíziós csatornákon bemutatott anyagok több mint fele külföldi eredetű. Ezen okok miatt a panaszosok úgy vélték, hogy panaszuk nem minősíthető „belföldi problémának”.

13. A panaszosok azzal érveltek, hogy az információs társadalomról szóló irányelvben [6] előírt kivételeket és korlátozásokat a Berni Egyezménnyel és a WIPO-szerződésekkel összhangban kell alkalmazni. E rendelkezések kimondják, hogy a szerző méltányos díjazásra jogosult, ha műveit a nyilvánossághoz közvetítik. A panaszosok azt állították, hogy a szerzői jogok jogosultjai jelenleg nem részesülnek Finnországtól olyan jövedelemben, amelyre az információs társadalomról szóló irányelv és a bérleti jogról szóló irányelv alapján jogosultak lennének.

14. A panaszosok felhívták a figyelmet arra, hogy a Bizottság lépéseket tett a hasonló helyzetben lévő román szerzői jogi társaságok jogainak biztosítása érdekében, de e panaszra válaszul nem tett lépéseket.

15. A panaszos azzal is érvelt, hogy a Bizottság megsértette a helyes hivatali magatartás európai kódexét [7].

16. Az ombudsmanhoz benyújtott véleményében a Bizottság megállapította, hogy elegendő indokot szolgáltatott arra, hogy az intézmény miért utasította el a panaszosok panaszának kötelezettségszegési panaszként történő nyilvántartásba vételét. A Bizottság rámutatott, hogy 2008. március 10-i levelét azt követően írta, hogy megvizsgálta a panaszosoknak a Bizottság által a Finnország által előírt továbbítási kötelezettség földrajzi hatályának tisztázása érdekében feltett kérdésekre adott válaszait. A panaszosok e kérdésekre adott válaszai a következő információkat nyújtották be a Bizottságnak: a) a továbbítási kötelezettség csak a belföldi televízió- és rádiócsatornákra vonatkozik; b) csak a vezetékes továbbközvetítések tartoznak a továbbítási kötelezettség hatálya alá; és c) minden kötelező műsorokat továbbadó finn kábelhálózat azon műsorszolgáltatók belföldi „kezdeti szolgáltatási területén” működik, amelyek műsorait továbbközvetítik.

17. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ebben az összefüggésben a panaszosok számára egyértelműnek kellett lennie, hogy a panasz nyilvántartásba vétele elmaradásának oka egyszerűen az volt, hogy az érintett műsorok és továbbközvetítések Finnország határain belül történtek. A Bizottság hangsúlyozta, hogy éppen a határokon átnyúló vezetékes továbbközvetítés hiánya miatt vélte úgy, hogy a panaszosok panasza kívül esik a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó uniós szabályok hatályán.

18. A panaszosok azon érvére válaszolva, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a Finnországban sugárzott és továbbközvetített tárgy külföldi eredetét, a Bizottság hangsúlyozta, hogy sem szolgálatainak 2007. október 17-i vizsgálati levele, sem a panaszosok 2008. február 4-i válasza nem támaszkodott a sugárzott és továbbközvetített tárgy eredetére az ügy földrajzi hatályának meghatározása érdekében. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy levelezésükben szolgáltatásai helyesen támaszkodtak arra, hogy a műsorok hol készültek, és nem arra, hogy a sugárzott tartalom honnan származik.

19. Ami a panaszosok azon érvét illeti, hogy a Bizottság eltérően kezelt egy hasonló romániai helyzetet, a Bizottság rámutatott arra, hogy a Romániának küldött levelet a más tagállamokból származó műsorok romániai továbbközvetítésével kapcsolatos aggályok indokolták. A Bizottság ezért nem ért egyet a panaszosok azon állításával, hogy eltérő módon kezelte az azonos helyzetet.

20. A Bizottság hangsúlyozta, hogy mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntése során, hogy indít-e vizsgálatot az uniós jog valamely tagállam általi állítólagos megsértésével kapcsolatban.

21. A Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeikben a panaszosok azzal érveltek, hogy a Bizottság még mindig nem adott egyértelmű magyarázatot arra, hogy miért utasította el nemcsak a panasz nyilvántartásba vételét, hanem annak kivizsgálását is. A panaszosok azzal érveltek, hogy a Bizottság nem tette egyértelművé, hogy milyen jogi következtetés vonható le abból a tényből, hogy a vezetékes továbbközvetítésekre csak Finnországban került sor. Rámutattak, hogy a Bizottsághoz benyújtott panaszukban egyértelműen megállapították, hogy az előttük álló probléma egyrészt az információs társadalomról szóló irányelv, a bérleti jogról szóló irányelv és az „egyetemes szolgáltatási” irányelv, másrészt a finn jogszabályok közötti eltérésből ered. A panaszosok rámutattak, hogy bár a szóban forgó kábelhálózatok csak Finnország területén működnek, és a továbbközvetítésre is csak Finnország területén kerül sor, az irányelvek és a finn jogszabályok közötti eltérést nem szabad „belföldi ügynek” vagy a Bizottság hatáskörén kívül eső ügynek minősíteni. A panaszosok azt is kijelentették, hogy a Bizottság még mindig nem foglalkozott azzal az érvükkel, hogy az irányelv helytelen végrehajtása nem tekinthető „belföldi ügynek”. Ehelyett a Bizottság annak kijelentésére szorítkozott, hogy a továbbítási kötelezettséget előíró műsorokat továbbító kábelhálózatokat Finnország területén üzemeltetik, de ebből nem vont le egyértelmű jogi következtetést.

22. A panaszosok véleménye szerint a Bizottság ezért nem fejtette ki a kábelhálózatok földrajzi elhelyezkedésének a szóban forgó tárgy szempontjából fennálló jogi relevanciáját.

23. A panaszosok emlékeztettek arra, hogy a Bizottság már vizsgálatot folytatott a továbbítási kötelezettség finnországi érvényesítésével kapcsolatban. E vizsgálat idején a Bizottság nem vélte úgy, hogy a továbbítási kötelezettség „belföldi ügy” lenne, annak ellenére, hogy pontosan ugyanazok a kábelhálózatok érintettek. A panaszosok ezért azzal érvelnek, hogy a Bizottság következetlenül járt el, amikor elutasította panaszuk nyilvántartásba vételét azon az alapon, hogy az ügy „belföldi ügy”.

24. A panaszosok azzal is érveltek, hogy a szerzői jogok megsértésének hatásai nem korlátozódnak Finnország területére, mivel a kötelező televíziós csatornákon bemutatott anyagok többsége külföldi eredetű. Így Finnország nem fizeti meg a külföldi szerzői jogi jogosultaknak azt a jövedelmet, amelyre az uniós irányelvek alapján jogosultak. A panaszosok rámutattak, hogy bár a kábelhálózatok a legtöbb tagállamban nemzeti határokon belül működnek, a szerzői jogok jogosultjai általában díjazásban részesülnek a továbbítási kötelezettséggel járó továbbközvetítésekért.

25. Végezetül a panaszosok azt állították, hogy az, hogy a szerzői jogok jogosultjai nem részesülnek díjazásban a Finnországban előforduló, kötelező továbbközvetítésekért, korlátozza az áruk szabad mozgását, mivel a külföldi szerzői jogi jogosultak nem fogják engedni, hogy szerzői jogi védelem alatt álló anyagaik belépjenek a finn piacra.

Az ombudsman előzetes értékelése, amely békés megoldási javaslathoz vezet

A Bizottság mérlegelési jogköre

26. A Bizottság felhívta a figyelmet az annak eldöntésére vonatkozó mérlegelési jogkörére, hogy indítson-e vizsgálatot az uniós jog valamely tagállam általi állítólagos megsértésével kapcsolatban.

27. Az ombudsman hangsúlyozta, hogy nem kérdőjelezi meg a Bizottság mérlegelési jogkörét az EUMSZ 258. cikkének alkalmazása tekintetében. Hangsúlyozza azonban, hogy a megfelelő ügyintézés elvei megkövetelik, hogy a Bizottság ne gyakoroljon önkényesen ilyen mérlegelési jogkört. Ez azt jelenti, hogy amikor az intézkedések megválasztásával kell szembenézni, megfelelő ügyintézés lenne, ha a Bizottság elmagyarázná az uniós polgároknak, hogy miért választotta az egyik cselekvési módot a másik helyett.

28. Az ombudsman úgy véli, hogy megfelelő magyarázat például az, amely tisztázza:

1. a kifogásolt kérdés miért nem tartozik az uniós jog hatálya alá; vagy

(2) miért tartozik a kifogásolt kérdés az uniós jog hatálya alá, de miért nem sérti az uniós jogot; vagy

(3) miért nem egyértelmű, hogy megsértették-e az uniós jogot [8], amely esetben a Bizottságnak megfelelő magyarázatot kell adnia arra, hogy miért döntött úgy, hogy mérlegelési jogkörét gyakorolja [9], és nem folytat további vizsgálatot; vagy

4) a Bizottság miért véli úgy, hogy megsértették az uniós jogot, amely esetben az intézménynek megfelelő magyarázatot kell adnia arra a döntésére, hogy mérlegelési jogkörével élve nem foglalkozik tovább a kérdéssel [10].

29. Az ombudsman hangsúlyozza, hogy a Bizottság azáltal, hogy megfelelő magyarázatot ad diszkrecionális döntéseire, javíthatja kapcsolatait a polgárokkal, növelheti legitimitását, és megerősítheti hatékonyságát a Szerződések őreként.

A Bizottsághoz benyújtott konkrét panaszról

30. Ami azt illeti, hogy a Bizottság hogyan kezelte a panaszosok Finnországgal szembeni konkrét panaszát, az ombudsman először is megjegyezte, hogy a Bizottság kijelentette, hogy a panaszosok panasza nem tartozik a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó uniós szabályok hatálya alá. Ez a kijelentés minden bizonnyal helytálló. A műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló 93/83/EGK irányelv [11] (a továbbiakban: a műholdas műsorsugárzásról és a vezetékes továbbközvetítésről szóló irányelv) célja, hogy hozzájáruljon a televíziós műsorok határokon átnyúló sugárzásához. A műholdas műsorsugárzásról és a vezetékes továbbközvetítésről szóló irányelv 8. cikkének (1) bekezdése (A vezetékes továbbközvetítés joga) kimondja, hogy „a tagállamok biztosítják, hogy a más tagállamokból származó műsorok területükön történő vezetékes továbbközvetítése során tiszteletben tartsák az alkalmazandó szerzői és szomszédos jogokat, és hogy az ilyen továbbközvetítésre a szerzői jogok jogosultjai, a szomszédos jogok jogosultjai és a kábeltelevízió-üzemeltetők közötti egyedi vagy kollektív szerződések alapján kerüljön sor.”(kiemelés tőlem) Így egyértelműen nem alkalmazandó, ha az elektronikus hírközlő hálózatok (például a kábeltelevízió-társaságok) kizárólag abból a tagállamból sugároznak tovább műsorokat, amelyben a kábeltelevízió-társaságok működnek. Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság megfelelően kifejtette álláspontját azzal kapcsolatban, hogy a finn szabályok megfelelnek-e a műholdas műsorsugárzásról és a vezetékes továbbközvetítésről szóló irányelvnek.

31. Megjegyezte azonban, hogy a panaszosok nem érveltek azzal, hogy a szóban forgó finn szabályok nem felelnek meg a műholdas műsorsugárzásról és a vezetékes továbbközvetítésről szóló irányelvnek. Összefoglalva, a panaszosok inkább azzal érveltek, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló anyagoknak a továbbítási kötelezettség hatálya alá tartozó finnországi kábelszolgáltatók általi továbbközvetítése a szerzői jogi védelem alatt álló művek „nyilvánossághoz közvetítésének” minősül i. az információs társadalomról szóló irányelv 3. cikke és ii. a bérleti jogról szóló irányelv 8. cikke értelmében. Ennek eredményeként a panaszosok azzal érveltek, hogy Finnországnak nem kellene mentesítenie a kábelszolgáltatókat az alól, hogy műveik továbbközvetítéséért „méltányos díjazást” fizessenek a jogosultaknak.

32. Bár az ombudsman nem zárta ki, hogy a finn jog panaszosok által ismertetett szempontjai nem sértik az információs társadalomról szóló irányelvet, a bérleti jogról szóló irányelvet vagy az „egyetemes szolgáltatási” irányelvet, úgy véli, hogy a Bizottság nem adott egyértelmű magyarázatot a panaszosoknak a Bizottság álláspontjáról azzal kapcsolatban, hogy Finnország megfelel-e az információs társadalomról szóló irányelvnek vagy a bérleti jogról szóló irányelvnek. Az ombudsman hangsúlyozta, hogy mivel a Bizottság nem fejtette ki egyértelműen álláspontját, a panaszosok bizonytalanok voltak abban, hogy a Bizottság úgy véli-e, hogy Finnország az információs társadalomról szóló irányelvvel vagy a bérleti jogról szóló irányelvvel összhangban jár el.

33. Ami a panaszosok azon érvét illeti, hogy a Romániában kialakult hasonló helyzetet a Bizottság eltérően kezelte, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által adott indokok elegendőek voltak a panaszosok arról való megnyugtatásához, hogy az ügyek nem azonosak, és ezért nem hasonlíthatók össze.

Eljárási keret

34. Az ombudsman megjegyezte, hogy az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak címzett közleményében a Bizottság eljárási keretet hozott létre az uniós jog megsértésével kapcsolatos panaszok kezelésére. A bizottsági közlemény a „panasz” fogalmát úgy határozza meg, mint a Bizottsághoz intézett bármely olyan írásbeli megközelítés, amely az uniós joggal ellentétes intézkedéseket vagy gyakorlatokat jelez.

35. A bizottsági közlemény (3) bekezdése kimondja, hogy minden olyan levelezést, amelyet valószínűleg panaszként fognak kivizsgálni, rögzíteni kell a panaszoknak a Bizottság Főtitkársága által vezetett központi nyilvántartásában. A levelezés nem vizsgálható panaszként a Bizottság részéről, és ezért nem vehető fel a panaszok központi nyilvántartásába, ha: - névtelen, nem tünteti fel a feladó címét vagy hiányos címet mutat;- nem utal kifejezetten vagy hallgatólagosan arra a tagállamra, amelynek a közösségi joggal ellentétes intézkedések vagy gyakorlat tulajdonítható; -magánszemély vagy szerv cselekményeit vagy mulasztásait kifogásolja, kivéve, ha az intézkedés vagy panasz hatóságok közreműködését tárja fel, vagy azt állítja, hogy e cselekményekre vagy mulasztásokra válaszul nem jártak el. A Bizottság minden esetben ellenőrzi, hogy a levelezés a szabályokkal ellentétes magatartást tár-e fel; nem fogalmaz meg sérelmet;-olyan sérelmet fogalmaz meg, amellyel kapcsolatban a Bizottság egyértelmű, nyilvános és következetes álláspontot fogadott el, amelyet közölni kell a panaszossal;-olyan sérelmet fogalmaz meg, amely egyértelműen kívül esik az uniós jog hatályán [12] [13].

36. Az ombudsman megjegyezte, hogy a kifogásolt kérdés egyértelműen nem tartozik a bizottsági közlemény (3) bekezdésében leírt kategóriák egyikébe sem. Ami az utolsó három pontot illeti, az ombudsman megjegyezte, hogy i. a panaszosok minden bizonnyal „sérelmet tártak fel”; ii. az aktában semmi nem utal arra, hogy a Bizottság „egyértelmű, nyilvános és következetes álláspontot” alakított volna ki a panaszosok által felvetett kérdésekben, és hogy az intézmény ezt az álláspontot közölte volna a panaszosokkal, valamint iii. a panaszosok panasza egyértelműen az uniós jog hatálya alá tartozik.

37. A fentiek fényében az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottságnak panaszként kellett volna nyilvántartásba vennie a panaszosok levelezését, és nyugtázta a panaszosokat, ügyszámmal ellátva panaszukat. A Bizottság ezt elmulasztotta.

38. Az ombudsman hangsúlyozta, hogy a panaszosok levelezésének panaszként történő nyilvántartásba vételének eljárási lépése nem akadályozta volna meg a Bizottságot abban, hogy megfelelően lezárja a panaszt, sem azon az alapon, hogy a vizsgálat lefolytatását [14] követően arra a következtetésre jutott, hogy nem sértették meg az uniós jogot, sem pedig azért, mert úgy határozott, hogy mérlegelési jogkörével élve lezárja az ügyet.

39. Az ombudsman megjegyezte, hogy mivel a Bizottság nem vette nyilvántartásba panaszként a kérdést, a panaszosok (tévesen) azt hitték, hogy a Bizottság úgy határozott, hogy panaszuk a bizottsági közlemény (3) bekezdésének hatálya alá tartozik. Az ombudsman azt is hangsúlyozza, hogy ha a Bizottság megtette volna azt az eljárási lépést, hogy panaszként nyilvántartásba veszi a panaszosok levelezését, a panaszosok nem értették volna félre a Bizottság álláspontját.

40. Az ombudsman azt is hangsúlyozza, hogy a panaszosok levelezésének panaszként történő nyilvántartásba vétele biztosította volna, hogy a Bizottságnak meg kellett volna felelnie közleménye (10) bekezdésének. E bekezdés pontosítja, hogy amennyiben a Bizottság valamely szervezeti egysége azt kívánja javasolni, hogy a panaszt ne bírálják el, erről levélben előzetesen értesíti a panaszost, megjelölve azokat az indokokat, amelyek alapján az ügy lezárását javasolja, és felkéri a panaszost, hogy négy héten belül nyújtsa be észrevételeit. Az ombudsman megjegyezte továbbá, hogy amennyiben a panaszos észrevételei meggyőzik az érintett szervezeti egységet álláspontjának felülvizsgálatáról, a panasz kivizsgálása folytatódik. Az ombudsman hangsúlyozta, hogy ez az eljárás fontos eljárási garanciát jelent a panaszosok számára.

41. A fentiek fényében az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem vette nyilvántartásba panaszként a panaszt a bizottsági közleménynek megfelelően. A Bizottság nem fejtette ki egyértelműen azokat az okokat sem, amelyek miatt nem folytatta tovább az ügyet. Ezek a mulasztások potenciális hivatali visszásságot jelentettek, amellyel kapcsolatban az ombudsman békés megoldásra tett javaslatot. Kijelentette, hogy a Bizottságnak nyilvántartásba kell vennie a panaszt. Ha a panasz nyilvántartásba vételét követően a Bizottság úgy dönt, hogy nem folytatja tovább a vizsgálatot, meg kell indokolnia a panaszosoknak, hogy miért nem folytat vizsgálatot. Különösen helyénvaló lenne, ha a Bizottság egyértelműen kifejtené álláspontját a panaszosok azon érvével kapcsolatban, miszerint a finn jog sérti az információs társadalomról szóló irányelvet és a bérleti jogról szóló irányelvet. A Bizottság ezt követően a bizottsági közlemény 10. pontjával összhangban négy hetet biztosíthat a panaszosoknak arra, hogy benyújtsák észrevételeiket az ügy lezárására irányuló bármely javaslattal kapcsolatban.

A békés megoldásra irányuló javaslatát követően az ombudsman elé terjesztett érvek

42. A békés megoldásra irányuló javaslatra adott válaszában a Bizottság megjegyezte, hogy a jogsértési panasz a műsorsugárzó szervezetek finnországi továbbítási kötelezettségeinek végrehajtására vonatkozott. Az egyik intézkedés arra a tényre vonatkozott, hogy a szerzők, előadóművészek és hangfelvétel-előállítók nem részesültek díjazásban, amikor a műsorokat Finnországon belül úgynevezett továbbítási kötelezettség alá tartozó csatornákon keresztül továbbközvetítették. Hozzátette, hogy a szerzői jogi irányelvek a szerzők kizárólagos „nyilvánossághoz közvetítési” jogával (a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése), valamint az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók „egyszeri méltányos díjazásával” foglalkoznak, amely akkor jár, ha a kereskedelmi célból közzétett hangfelvételt sugárzásra vagy nyilvánossághoz közvetítésre használják fel (lásd az 1992/100/EK irányelv 8. cikkének (2) bekezdését). Megjegyezte, hogy 2007. október 17-én a Bizottság egy kérdéslistát intézett a panaszosokhoz. A kérdések célja az volt, hogy megvilágítsák a továbbítási kötelezettség földrajzi hatályát, az eredeti közvetítést és annak Finnországon belüli továbbközvetítését, mivel ez utóbbi állítólag mentesült a díjazás alól. A panaszosok válaszainak vizsgálatát követően a Bizottság szolgálatai 2008. március 10-én arról tájékoztatták a panaszosokat, hogy az ügy a finn területről származó műsorok belföldi továbbközvetítésére korlátozódik, és ezért a Bizottság nem szándékozik nyilvántartásba venni az ügyet. A panaszosok nem vitatták ezt a ténybeli feltevést. Ehelyett a panaszosok jogi tanácsadója 2009. április 2-án (csak) azért fordult a Bizottság szolgálataihoz, hogy hozzáférést kérjen azokhoz a dokumentumokhoz, amelyek a Bizottság szolgálatainak 2008. március 10-i leveléhez vezettek. 2009. április 30-án a Bizottság szolgálatai azt válaszolták, hogy 2008. március 10-i véleményük kizárólag a szolgálatoknak a panaszosok jogi tanácsadójával folytatott levelezésén és az ügy tényállásának saját értékelésén alapult.

43. Ami az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatát illeti, a Bizottság megismételte, hogy elegendő indokot szolgáltatott a panaszosoknak a panasz nyilvántartásba vételének elutasítására, és a panaszosok nem vitatták a Bizottságnak a panasz nyilvántartásba vételének elutasítására vonatkozó döntését alátámasztó ténybeli feltételezéseit. A Bizottság azzal érvelt, hogy egyértelműen elmagyarázta a panaszosnak, hogy a Bizottság azért nem vette nyilvántartásba a panaszt, mert a szóban forgó elemek egyike sem vonatkozott azok határokon átnyúló hatályú sugárzására vagy továbbközvetítésére. A Bizottság azonban elfogadta az ombudsman azon javaslatát, hogy részletesebben fejtse ki a panaszosok érvelésével kapcsolatos álláspontját, különösen azt, hogy miért nem vette nyilvántartásba a panaszt, és hogy a panaszosok által benyújtott tények miért csak a finn területen belüli adattovábbításokkal kapcsolatban merültek fel. Hozzátette, hogy a panaszosok lehetőséget kapnak arra, hogy kiegészítő észrevételeket nyújtsanak be a Bizottság érvelésével kapcsolatban. Amennyiben a panaszosok további bizonyítékokat szolgáltatnak a határokon átnyúló adattovábbításra vonatkozóan, a Bizottság felülvizsgálja a panasz nyilvántartásba vételének elutasítását.

44. Észrevételeikben a panaszosok kijelentették, hogy a Bizottság nem fogadta el az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatát. A panaszosok azzal érveltek, hogy a Bizottság olyan megoldást javasol, amely nem kielégítő, és nem orvosolja a Bizottság előtti eredeti eljárás során elkövetett hivatali visszásságokból eredő hibákat.

45. Először is megjegyezték, hogy az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatának lényege az volt, hogy a Bizottságnak nyilvántartásba kell vennie a panaszt. A Bizottság azonban ezt továbbra sem teszi meg. Így a Bizottság figyelmen kívül hagyja a békés megoldásra irányuló javaslat egyik lényeges elemét, amely eszközként szolgálhatott volna az eredeti bizottsági eljárás hibáinak kijavításához.

46. A panaszosok azt is állították, hogy a Bizottság nem indokolta meg kellőképpen a panasz nyilvántartásba vételének elutasítását. E tekintetben a panaszosok az ombudsmanhoz már benyújtott észrevételekre hivatkoztak.

47. A panaszosok mindvégig nem értettek egyet a Bizottságnak a határozat alapjául szolgáló ténybeli feltételezéseivel, annak ellenére, hogy a Bizottság által elkövetett hivatali visszásság megnehezítette e feltételezések részletes vitatását. Hangsúlyozták, hogy a Bizottság eredetileg homályos ténybeli indokolást adott a panaszosoknak, és pontosítás nélkül hivatkozott a „jogi keretre”. Ezenkívül a Bizottság szerint nem volt olyan „ügyirat”, amelybe a panaszosok betekinthettek volna annak érdekében, hogy többet tudjanak meg arról, hogy mi vezetett ahhoz a következtetéshez, amelyre a Bizottság jutott. Bár a Bizottság úgy véli, hogy egyértelműen elmagyarázta a panaszosoknak, hogy a szóban forgó elemek egyike sem vonatkozott határokon átnyúló hatályú közvetítésekre vagy azok továbbközvetítésére, és fenntartja, hogy a panaszosok által benyújtott tények csak a finn területen belüli közvetítésekkel kapcsolatban merültek fel, amint azt a panaszosok korábbi nyilatkozataikban kifejtették az ombudsmannak, a szóban forgó ügy nem minősíthető belföldi ügynek. Összefoglalva, tekintettel arra, hogy a Finnországon kívül található szerzői jogi jogosultak, beleértve az összes többi uniós tagállam szerzői jogi jogosultjait is, folyamatosan elveszítik az uniós jog szerint őket megillető jövedelmeket, a kérdés nem kerülheti el az uniós jog alkalmazását kizárólag azon az alapon, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló anyagok továbbközvetítésére szolgáló kábelek Finnország területén futnak.

48. A panaszosok ezt követően hivatkoztak az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatára, amely a panaszosok azon érvére hivatkozott, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló anyagoknak a továbbítási kötelezettség hatálya alá tartozó finnországi kábelszolgáltatók általi továbbközvetítése a szerzői jogi védelem alatt álló művek „nyilvánossághoz közvetítésének” minősül i. az információs társadalomról szóló irányelv 3. cikke és ii. a bérleti jogról szóló irányelv 8. cikke értelmében. Következésképpen Finnország nem mentesítheti a kábelszolgáltatókat az alól, hogy műveik továbbközvetítéséért „méltányos díjazást” fizessenek a jogosultaknak. A panaszosok előadták, hogy a Bizottság nem adott nekik egyértelmű magyarázatot a Finnország uniós jognak való megfelelésével kapcsolatos bizottsági álláspontra.

49. A panaszosok azonban most rámutatnak, hogy a Bizottság még mindig vonakodik kifejteni álláspontját azzal kapcsolatban, hogy a finn szabályok megfelelnek-e i. az információs társadalomról szóló irányelv 3. cikkének és ii. a bérleti jogról szóló irányelv 8. cikkének, ami valójában a szóban forgó kérdés.

50. A panaszosok így megerősítették azon álláspontjukat, hogy a finn szabályok ellentétesek az uniós joggal, mivel mentesítik a kábelszolgáltatókat a jogosultaknak a műveik továbbközvetítéséért járó méltányos díjazás megfizetése alól. A panaszosok azt kérik, hogy a Bizottság vegye nyilvántartásba az ügyet, és megfelelően vizsgálja ki azt.

51. A panaszosok ezért ismét azzal érveltek, hogy a Bizottság következetlenül járt el, amikor elutasította panaszuk nyilvántartásba vételét azon az alapon, hogy az ügy „belföldi ügy”. A panaszosok azt állították, hogy a Bizottságnak számos lehetősége volt álláspontjának teljes körű kifejtésére mind az eredeti eljárás, mind az ombudsman előtti eljárás során.

52. Összefoglalva, a panaszosok fenntartották azon véleményüket, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a megfelelő ügyintézés elveit. Ezenkívül a Bizottság elutasította az ombudsman javaslatát, amelynek célja a Bizottság hivatali visszásságaiból eredő hibák kijavítása. A Bizottság közleményének megfelelően a panaszt nem „panaszként” vette nyilvántartásba. E következtetésre tekintettel az ügy megoldásának megfelelő módja az lett volna, ha a Bizottság az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatával összhangban nyilvántartásba veszi a panaszt. Ezért a panaszosok nem tudtak egyetérteni azzal, hogy a Bizottság által javasolt megoldás kielégítő lehet. A panaszosok tisztelettel kérték az ombudsmant, hogy tegyen további intézkedéseket az ügy megfelelő megoldása és a helyzet orvoslása érdekében.

További levelezés

53. A panaszosok észrevételeinek kézhezvételét követően (2011. június) a Bizottság másolatot küldött az ombudsmannak a panaszosoknak írt leveléről (2011. július). Ebben a levélben a Bizottság jelezte, hogy az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatának megfelelően a hozzá 2007. június 29-én benyújtott panaszt CHAP(2011)01663 hivatkozási számon vette nyilvántartásba. Ezt követően újraértékelte ezt a panaszt.

54. A határokon átnyúló elemet illetően a Bizottság a panaszosok által 2008. február 4-én benyújtott kiegészítő információkérésre adott válaszok alapján eredetileg arra a következtetésre jutott, hogy nem áll fenn határokon átnyúló elem. A kiegészítő információk iránti kérelemre adott válaszok a következőket tartalmazták:

a továbbítási kötelezettség csak a belföldi televízió- és rádiócsatornákat terheli (az 1. kérdésre adott válasz);

csak a vezetékes továbbközvetítések tartoznak a továbbítási kötelezettség hatálya alá (válasz a 2. kérdésre);

valamennyi kötelező műsorokat továbbadó finn kábelhálózat azon műsorszolgáltatók belföldi „kezdeti szolgáltatási területén” működik, amelyek műsorait továbbközvetítik (válasz a 4. kérdésre).

55. A Bizottság tehát a panaszosok által 2008. február 4-én benyújtott kiegészítő információk iránti kérelemre adott válaszok alapján úgy értelmezte, hogy a must carry csatornák továbbközvetítéséért járó díjazás kizárása csak a finn területen belüli belföldi csatornák továbbközvetítésére vonatkozott. A Bizottság jelezte, hogy a mai napig a panaszosok a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóságnak címzett egyetlen levelükben sem vitatták azt a tényt, hogy az ilyen műsorok valamennyi közvetítésére és azok valamennyi továbbközvetítésére Finnország területén belül került sor.

56. A Bizottság ezt követően hozzátette, hogy a Finnországban sugárzott és továbbközvetített művek és teljesítmények külföldi eredetére a Bizottság és a panaszos közötti korábbi levelezésben nem hivatkoztak. A Bizottság szolgálatai ezért csak a műsorok földrajzi forrására támaszkodtak, nem pedig arra, hogy a műsorok tárgya honnan származik. A Bizottság szolgálatai azonban elismerik, hogy a vezetékes továbbközvetítésben szereplő művek és egyéb teljesítmények külföldi eredete befolyásolhatja a határokon átnyúló elem fennállásának elemzését.

57. A „nyilvánossághoz közvetítés” jogával kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy a panaszosok azt állítják, hogy a (821/2005/EK törvénnyel felülvizsgált) finn szerzői jogi törvény módosított 25i. és 47. szakasza szerint a kábelszolgáltatók Finnországban továbbadhatják a továbbítási kötelezettség alá eső csatornákat anélkül, hogy díjat fizetnének a szerzőknek, előadóművészeknek és hangfelvétel-előállítóknak. A Bizottság rámutatott, hogy a panaszosok azzal érvelnek, hogy ez sérti i. a 2001/29/EK irányelv (az információs társadalomról szóló irányelv) 3. cikkét, amely szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell a szerzők számára a nyilvánossághoz közvetítés engedélyezésének vagy megtiltásának kizárólagos jogát, ii. a 2006/115/EK irányelv (a szerzői jogokról szóló irányelv) 8. cikkének (2) bekezdését, amely egyszeri méltányos díjazáshoz való jogot biztosít az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók számára előadásaik kereskedelmi hangfelvételeken rögzített nyilvánossághoz közvetítése tekintetében, valamint iii. a nemzetközi jog rendelkezéseit.

58. A Bizottság szolgálatai elismerik, hogy a sugárzott műsorok továbbközvetítése – amelyet általában úgy értelmeznek, mint egy műsornak egy másik jogalany, például egy kábelszolgáltató általi egyidejű közvetítését – külön szerzői jogi aktus, amelyhez a jogosultak engedélye és/vagy díjazása is szükséges. Következésképpen a továbbítási kötelezettség alá eső csatornák továbbközvetítését szintén egy kábeltelevíziós hálózatban hálózati szolgáltatást nyújtó távközlési szolgáltató által végzett új nyilvánossághoz közvetítési cselekménynek kell tekinteni.

59. A továbbítási kötelezettség hatálya alá tartozó csatornákat a finn hírközlési piaci törvény 134. szakasza sorolja fel. A Bizottság hozzátette, hogy ezt a szakaszt 2010-ben módosították. A 134. szakasznak a panaszosok 2007. június 29-i levelében megismételt változata a következőket tartalmazta:

a finn műsorszolgáltató társaságról szóló törvény (1380/1993) 7. szakaszának (1) bekezdésében említett, a hálózat helye szerinti településen szabadon igénybe vehető közszolgálati televízió- és rádióműsorok, a rádiótörvény (1015/2001) alapján a finn műsorszolgáltató társaság számára meghatározott kapacitás határain belül;

2) az e programokhoz kapcsolódó, szabadon igénybe vehető kiegészítő és kiegészítő szolgáltatások;

3) azon televízió- és rádióműsorok, amelyeket a televízió- és rádióüzemeltetésről szóló törvény 7. §-ának (1) bekezdése szerinti nemzeti műsorszolgáltatási engedély alapján abban a településen biztosítanak, ahol a hálózat található;

4) a 3. alszakaszban említett műsorszám egy adott tételéhez biztosított anyagok, a műsorszámokban szereplő reklámok és a műsorszámok részét képező egyéb hasonló szolgáltatások."

A jelenlegi 134. szakasz a következőképpen szól (nem hivatalos fordítás):

„134.§ (732/2010) A műsorszámok és szolgáltatások továbbítására vonatkozó kötelezettség

(1) A kábeltelevíziós hálózatban hálózati szolgáltatást nyújtó távközlési szolgáltató köteles a hálózaton díjmentesen továbbítani a következőket:

1) a Finn Műsorszolgáltató Zrt.-ről szóló törvény (1380/1993) 7. szakaszának (1) bekezdésében említett, a hálózat helye szerinti településen az e törvény 2. szakaszának (7) bekezdésében említett földfelszíni tömegkommunikációs hálózatokban történő televíziós és rádiós műsorszolgáltatás tekintetében járó közszolgálati televízió- és rádióműsorok;

2) az e programokhoz kapcsolódó kiegészítő és kiegészítő szolgáltatások;

3) szabadon igénybe vehető, közérdekű és nemzeti műsorszolgáltatási engedély alapján sugárzott televízió- és rádióműsorok, amelyeket a televízió- és rádióüzemeltetésről szóló törvény (744/1998) 19a. szakaszának megfelelően hangzó leírással és feliratozási szolgáltatással kell kiegészíteni;

4) a (3) bekezdésben említett műsorszám egy adott tételére biztosított szabadon beszerezhető anyagok, a műsorszámokban szereplő reklámok, valamint a műsorszámokhoz kapcsolódó kiegészítő és kiegészítő szolgáltatások."

60. A Bizottság a finn közlekedési és hírközlési minisztériumtól kapott információk alapján arra a következtetésre jutott, hogy a hírközlési piacról szóló törvény közelmúltbeli módosításai szűkítik a továbbítási kötelezettségek hatályát. A hírközlési piacról szóló törvény módosított 134. §-ának pontosan az volt a célja, hogy csökkentse a továbbítási kötelezettség hatálya alá tartozó kereskedelmi csatornák számát, különösen azáltal, hogy ezeket a kötelezettségeket a közszolgálati műsorszámokra és a közérdeket szolgáló, szabadon hozzáférhető műsorszámokra korlátozza.

61. A Bizottság kifejtette, hogy véleménye szerint a szerzői jogról szóló finn törvény 25i. és 47. §-ának rendelkezései nem feltétlenül egyeztethetők össze a vonatkozó uniós joggal (nevezetesen a 201/29/EK és a 2006/115/EK irányelvvel), mivel eltörlik a jogosultakat a továbbítási kötelezettség alá eső csatornák továbbközvetítéséért megillető díjazást. A Bizottság azonban tudomásul vette, hogy a hírközlési piacról szóló törvény 134. §-ában meghatározott továbbítási kötelezettségek hatályát 2010-ben jelentősen csökkentették, és ezért az e kötelezettségek hatálya alá tartozó csatornák száma korlátozott volt (a hálózat helye szerinti településen igénybe vehető közszolgálati televízió- és rádióműsorok, valamint a közérdeket szolgáló, szabadon igénybe vehető televízió- és rádióműsorok). A szűkített hatály azt jelenti, hogy csak a közszolgálati televíziós csatornákra és 3 helyi kereskedelmi televíziós csatornára vonatkoznak a továbbítási kötelezettségek. A hatály ilyen korlátozása a továbbítási kötelezettség hatálya alá tartozó külföldi származási programok számát is csökkenti.

62. A Bizottság ezt követően kifejtette azon álláspontját, hogy a szerzői jogról szóló finn törvény 25i. és 47. szakaszában foglalt finn rendelkezéseknek a belső piac működésére gyakorolt hatása nem elég jelentős ahhoz, hogy indokolja a Bizottság közvetlen beavatkozását az ügyben. Ezért nem állt szándékában tovább vizsgálni az ügyet. Ebben az esetben a nemzeti szintű megoldás mérlegelése tűnt a legmegfelelőbb intézkedésnek. Hozzátette, hogy amennyiben a panaszosok olyan új információkkal rendelkeznek, amelyek befolyásolhatják a Bizottság határozatát, nagyon hálásak lennének, ha azokat legkésőbb a levél keltétől számított négy héten belül megkapnák. Kijelentette továbbá, hogy amennyiben a panaszosok e határidőn belül nem nyújtanak be kiegészítő információkat, vagy a benyújtott információk nem módosítják az értékelést, az ügyet lezárják.

63. A Bizottság levelére adott válaszukban a panaszosok először is kijelentették, hogy nagyra értékelik azt a tényt, hogy a Bizottság már nyilvántartásba vette panaszát.

64. A Bizottság által a panaszosoknak küldött levélben felhozott érdemi érvekre válaszul a panaszosok először is elismerésüket fejezték ki a Bizottság azon kijelentésével kapcsolatban, hogy a finn jogszabályok esetleg nem felelnek meg az uniós jognak. Nem értettek azonban egyet a Bizottság azon álláspontjával, hogy ez a jogsértés nem elég jelentős ahhoz, hogy indokolt legyen a Bizottság közvetlen beavatkozása. Ezzel összefüggésben a panaszosok kijelentették, hogy további információk állnak a Bizottság rendelkezésére a finnországi „must carry” rendszer gazdasági összefüggéseiről és következményeiről. Kijelentették továbbá, hogy meg fogják magyarázni, hogy a finn jogszabályok közelmúltbeli módosítása miért nem gyakorol jelentős hatást a helyzetre.

65. Először is, a panaszosok kijelentették, hogy az uniós jognak való megfelelés tekintetében valamennyi uniós tagállamot egyenlő bánásmódban kell részesíteni, méretüktől vagy gazdasági súlyuktól függetlenül. A finn ügybe való beavatkozás elmaradása olyan precedenst teremthetne, amely jelezné a tagállamok számára, hogy nem kötelező megfelelni az uniós jognak, és hogy a kis tagállamok televíziós szerzői jogi piaca túl kicsi ahhoz, hogy indokolja a Bizottság beavatkozását.

66. A panaszosok az Alapjogi Charta 17. cikkére is hivatkoztak, amelynek célja a tulajdonhoz való jog védelme. A 17. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy a szellemi tulajdont védeni kell. Azzal érveltek, hogy a Bizottság köteles tiszteletben tartani a Chartát.

67. A panaszosok rámutattak, hogy 2006. január 1-je óta a szerzői jogok jogosultjai elvesztették a díjazáshoz való jogukat Finnországban a védett anyagok továbbítási csatornákon keresztül történő továbbközvetítésével kapcsolatban. A panaszosok azzal érveltek, hogy e veszteség hatása jelentős. 2009-ben a must carry csatornákon továbbközvetített műsorok tartalmának 40%-a finn eredetű volt, 60%-a pedig nem finn (33% európai, 24% észak-amerikai és 3% egyéb). Rámutattak, hogy a finn törvény közelmúltbeli módosítása nem gyakorolt érzékelhető hatást ezekre a számokra. Ez azt mutatja, hogy a nem finn tartalmak döntő szerepet játszanak Finnországban minden kötelezően továbbítandó csatornán. Ezért a díjazáshoz való jog eltörlése jelentős határokon átnyúló hatásokkal jár az EU belső piacán. Összefoglalva, a finn kábeltelevíziós szolgáltatókat jelentős mértékben támogatják mind a belföldi, mind a külföldi szerzői jogi jogosultak. A „must carry” csatornák továbbközvetítése ugyanis a kábelszolgáltatók üzleti tevékenységének gazdasági alapját képezi. A finn jog alapján azonban ezeknek a kábeltelevízió-üzemeltetőknek nem kell díjazást fizetniük a szerzői jogok jogosultjainak.

68. Azon véleményük alátámasztására, hogy a szóban forgó finn törvény jelentős hatást gyakorol az uniós piacra, a panaszosok rámutattak, hogy a fizetős televíziós szolgáltatások finnországi piacai elmaradtak a többi uniós országétól. Finnországban az ingyenes TV még mindig lefedi a TV-nézés több mint 90% -át. A 7 kötelező csatorna Finnországban a szabadon fogható csatornák megtekintésének 90% -át és az összes megtekintés 78% -át teszi ki (legyen az ingyenes vagy fizetős TV).

69. A panaszosok hozzátették, hogy a finn háztartások fele földfelszíni átvitelen keresztül, fele pedig kábelen keresztül kap ingyenes csatornákat. Ezek a részvények viszonylag stabilak az idő múlásával.

70. A szerzői jogok jogosultjai díjakat kapnak az ingyenes TV-csatornáktól, amelyek az anyagaikat használják, de semmit sem kapnak a kábelszolgáltatóktól. A kábelszolgáltatók azonban 85 millió EUR alapdíjat kapnak a felhasználóktól (az alapdíjak fedezik a továbbítási csatornákat, és külön díjat számítanak fel a kiegészítő szolgáltatásokért). A panaszosok rámutattak, hogy a kábelszolgáltatók penetrációja Finnországban nem lenne olyan nagy, ha a továbbítási csatornákat nem kínálnák alapszolgáltatásként. Összefoglalva, a panaszosok azon a véleményen vannak, hogy a kábeltelevíziós szolgáltatók a szerzői jogok tulajdonosainak költségére potyáznak - nem fizetnek a szerzői jogi védelem alatt álló művekért, amelyeket a must carry csatornákon továbbítanak. Mindazonáltal bevételt termelnek az ilyen művek továbbközvetítéséből. A panaszosok azzal érveltek, hogy a szerzői jogok jogosultjainak okozott gazdasági kár jelentős mind a finn, mind a külföldi művek esetében.

71. A panaszosok rámutattak, hogy a közelmúltban módosított jogszabály 11-ről 7-re szűkíti a továbbítási csatornák számát. Az összesített kötelező televíziós nézettségi arányt azonban csak 10%-kal csökkentették. A változásnak tehát csak marginális hatása volt. Emellett a közelmúltbeli változások kiterjesztik a továbbítási kötelezettségeket az új, kialakulóban lévő és növekvő technológiákra, például az IPTV-n (Internet Protocol TV) keresztül történő továbbközvetítésre. Ennek eredményeként nőtt az uniós jognak való meg nem felelés mértéke, és ez a jövőben valószínűleg növekedni fog.

72. A panaszosok rámutattak, hogy a továbbítási kötelezettségek nem jelentenek „terhet” a kábelszolgáltatók számára. Éppen ellenkezőleg, a kábeltelevíziós szolgáltatók jelentős forgalmat generálnak azáltal, hogy a felhasználóknak alapdíjat számítanak fel a kötelezően szállítandó tartalomért. A szerzői jog jogosultjai nem részesednek ebből a bevételből (annak ellenére, hogy ez a szerzői jogi tartalom hozzáadott értéket teremt a kábelszolgáltatók által kínált szolgáltatáshoz).

73. A panaszosok hangsúlyozták, hogy bár a fent leírt helyzet jelentős hatással van a finn szerzőijog-tulajdonosok jogaira, ugyanolyan hatással van a nem finn szerzőijog-tulajdonosokra is.

74. A panaszosok levelére válaszul a Bizottság kijelentette, hogy a panaszosok további levelezésének fényében az ügyet a 2526/11/MARK hivatkozási szám alatt az EU Pilot projekthez továbbították. Az EU Pilot adatbázist azért hozták létre, hogy információt cseréljenek a részt vevő tagállamok hatóságaival annak érdekében, hogy válaszoljanak a megkeresésekre, és megoldják az uniós jog tagállamok általi megsértésével kapcsolatban a Bizottsághoz beérkezett panaszokat. Ezzel összefüggésben a Bizottság most felveszi a kapcsolatot Finnországgal, hogy tájékoztatást kérjen, vagy megoldást keressen a problémákra. Hozzátette, hogy csak így lehet valamennyi tényt és jogi álláspontot megerősíteni, és megfelelő következtetéseket levonni.

75. A panaszosok jelezték, hogy elégedettek a Bizottság válaszával.

Az ombudsman értékelése a békés megoldásra irányuló javaslatát követően

76. Az ombudsman üdvözli a Bizottságnak a jelen panasz megoldása érdekében tett legutóbbi lépéseit. Megjegyzi, hogy az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak címzett közlemény nyomán, amely eljárási keretet hoz létre az uniós jog megsértésével kapcsolatos panaszok kezelésére, a Bizottság immár megfelelően tudja kezelni a panaszt. A panasz nyilvántartásba vételével, valamint annak lehetővé tételével, hogy a panaszosok további információkat szolgáltassanak a Bizottság eredeti álláspontjával kapcsolatban, a Bizottság további és naprakész információkat tudott beszerezni. Ezek az információk arra késztették a Bizottságot, hogy megváltoztassa a panasszal kapcsolatos eredeti álláspontját. Ennek eredményeként a Bizottság az EU Pilot projekten keresztül további pontosításokat kért a finn hatóságoktól. Az ombudsman azt is hangsúlyozza, hogy a panaszosok immár világosabb képet alkotnak a Bizottság álláspontjáról, lehetővé téve számukra, hogy észrevételeket és további információkat nyújtsanak be a Bizottságnak.

C. Következtetések

E panasz kivizsgálása alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

Az ügyet a Bizottság rendezte.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

 

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2012. január 6-án.

---

[1] Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.). Az információs társadalomról szóló irányelv 3. cikke kimondja, hogy a tagállamok kötelesek a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítani műveik vezetékes nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására.

[2] A bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 2006. december 12-i 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (kodifikált változat), HL 2006. L 376., 28. o. A bérleti jogról szóló irányelv 8. cikke kimondja, hogy az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók díjazásra jogosultak a kereskedelmi hangfelvételeken rögzített előadásaik nyilvánossághoz közvetítése esetén.

[3] A 2009/136/EK irányelvvel (HL 2009. L 337., 11. o.) módosított, az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2002. L 108., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 337. o.).

[4] A továbbítási kötelezettségeket az "egyetemes szolgáltatási" irányelv 31. cikke szabályozza, amely kimondja, hogy a tagállamok ésszerű továbbítási kötelezettségeket írhatnak elő a joghatóságuk alá tartozó, a nyilvánosság számára rádió- és televízióműsorok terjesztésére használt elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vállalkozások számára meghatározott rádió- és televízióműsor-terjesztő csatornák és szolgáltatások továbbítására vonatkozóan, amennyiben az ilyen hálózatok végfelhasználóinak jelentős része ezeket a hálózatokat használja a rádió- és televízióműsorok vételének fő eszközeként. Ilyen kötelezettségek csak akkor írhatók elő, ha azok egyértelműen meghatározott közérdekű célok eléréséhez szükségesek, továbbá arányosak és átláthatóak. A kötelezettségeket rendszeres időközönként felül kell vizsgálni.

[5] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal fenntartott kapcsolatokról, COM(2002) 141 végleges, HL 2002. C 244., 5. o.

[6] Az információs társadalomról szóló irányelv (44) preambulumbekezdése kimondja, hogy „[a]z ezen irányelvben meghatározott kivételeket és korlátozásokat a nemzetközi kötelezettségekkel összhangban kell alkalmazni. Az ilyen kivételek és korlátozások nem alkalmazhatók olyan módon, amely sérti a jogosult jogos érdekeit, vagy amely ellentétes műve vagy egyéb teljesítménye rendes felhasználásával. Az ilyen kivételek vagy korlátozások tagállamok általi előírásának megfelelően tükröznie kell különösen azt a megnövekedett gazdasági hatást, amelyet az ilyen kivételek vagy korlátozások az új elektronikus környezettel összefüggésben gyakorolhatnak. Ezért előfordulhat, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló művek és egyéb teljesítmények egyes új felhasználásai tekintetében bizonyos kivételek vagy korlátozások hatályát még korlátozottabbá kell tenni.”

[7] A helyes hivatali magatartás európai kódexének 18. cikke a következőképpen rendelkezik: Az intézmény minden olyan határozatában, amely hátrányosan érintheti valamely magánszemély jogait vagy érdekeit, meg kell jelölni az alapjául szolgáló indokokat, egyértelműen feltüntetve a vonatkozó tényeket és a határozat jogalapját. 2. A tisztviselőnek tartózkodnia kell az olyan döntések meghozatalától, amelyek rövid vagy homályos indokokon alapulnak, vagy amelyek nem tartalmaznak egyedi indokolást.” A helyes hivatali magatartás európai kódexének 4. cikke előírja, hogy „[a] tisztviselő a jogszabályoknak megfelelően jár el, és a közösségi jogszabályokban megállapított szabályokat és eljárásokat alkalmazza. A tisztviselő különösen ügyel arra, hogy az egyének jogait vagy érdekeit érintő határozatok jogi alapokon nyugodjanak, és tartalmuk megfeleljen a jogszabályoknak.”

[8] Az ombudsman megjegyezte, hogy a Bizottság az EUMSZ 258. cikke szerinti hatásköreinek gyakorlása során nem köteles végleges álláspontot kialakítani az uniós jog értelmezésével kapcsolatban. Ilyen körülmények között azonban kifejezetten tájékoztatnia kell a panaszost arról, hogy nem foglalt végleges álláspontot az uniós jog értelmezését illetően. Az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlatával összhangban az ombudsman következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a megfelelő magyarázatok többek között a következőket foglalhatják magukban: i. a jogsértést a nemzeti bíróságok vagy a nemzeti közigazgatási fellebbviteli szervek jobban tudják kezelni; ii. hasonló ügyekben kötelezettségszegési eljárás van folyamatban a Bizottság vagy az Európai Bíróság előtt, amely esetben nem lenne hatékony a források felhasználása további azonos ügyek megindítására; (in) a jogsértés múltbeli mulasztásokra vonatkozik; iv. a szóban forgó tagállam biztosította a Bizottságot arról, hogy hamarosan orvosolni fogja a megfelelés hiányát; v. a probléma a megfelelés hiányának elszigetelt esetét érinti, vagy vi. az Uniónak nem fűződik kellő érdeke a kifogásolt kérdéshez. Lásd az 1437/2002/IJH, a 3570/2005/WP és a 3391/2006/FOR panaszt, amelyek a következő internetes címen érhetők el: http://www.ombudsman.europa.eu/hu/cases/home.faces. Lásd még az európai ombudsman által az 1998-as FIDE-kongresszusra készített, „The Citizen, the Administration and Community Law” (Az állampolgár, a közigazgatás és a közösségi jog) című jelentést, amely a következő internetes címen érhető el: http://www.ombudsman.europa.eu/en/resources/otherdocument.faces

[9] Különösen a Bizottság által a fenti 26. pontban felvetett kérdésre hivatkozva az ombudsman megjegyzi, hogy nem lehet azt állítani, hogy a Bizottság „mérlegelési jogkörét gyakorolja”, amikor azt az álláspontot képviseli, hogy valamely kérdés nem tartozik az uniós jog hatálya alá (a fenti 28. pont 1. alpontja), vagy amikor azt az álláspontot képviseli, hogy a kérdés az uniós jog hatálya alá tartozik, de nem minősül az uniós jog megsértésének. Ellenkezőleg, a Bizottság akkor gyakorolja mérlegelési jogkörét, ha úgy dönt, hogy nem indít kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást valamely tagállammal szemben annak ellenére, hogy nem állapította meg véglegesen, hogy nem került sor jogsértésre, vagy ha úgy dönt, hogy nem indít kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást valamely tagállammal szemben annak ellenére, hogy úgy ítélte meg, hogy jogsértés történt. Lásd még az ombudsman 1996. október 29-i határozatának 1.2. bekezdését, amely elérhető a következő internetcímen: http://www.ombudsman.europa.eu/cases/decision.faces/en/573/html.bookmark

[10] Az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlatával összhangban az ombudsman következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a megfelelő magyarázatok többek között a következőket foglalhatják magukban: i. a jogsértést a nemzeti bíróságok vagy a nemzeti közigazgatási fellebbviteli szervek jobban tudják kezelni; ii. hasonló ügyekben kötelezettségszegési eljárás van folyamatban a Bizottság vagy az Európai Bíróság előtt, amely esetben nem lenne hatékony a források felhasználása további azonos ügyek megindítására; (in) a jogsértés múltbeli mulasztásokra vonatkozik; iv. a szóban forgó tagállam biztosította a Bizottságot arról, hogy hamarosan orvosolni fogja a megfelelés hiányát; v. a probléma a megfelelés hiányának elszigetelt esetét érinti, vagy vi. az Uniónak nem fűződik kellő érdeke a kifogásolt kérdéshez. Lásd az 1437/2002/IJH, a 3570/2005/WP és a 3391/2006/FOR panaszt, amelyek a következő internetes címen érhetők el: http://www.ombudsman.europa.eu/hu/cases/home.faces. Lásd még az európai ombudsman által az 1998-as FIDE-kongresszusra készített, „The Citizen, the Administration and Community Law” (Az állampolgár, a közigazgatás és a közösségi jog) című jelentést, amely a következő internetes címen érhető el: http://www.ombudsman.europa.eu/en/resources/otherdocument.faces

[11] HL 2001. L 248., 15. o.

[12] A 431/2008/ELB panaszban az Ombudsman az alábbi további észrevételt tette egy eljárási kérdéssel kapcsolatban: „Amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy a közösségi jog valamely tagállam általi megsértésével kapcsolatban nem veszi nyilvántartásba a polgárok panaszleveleit, minden esetben tájékoztatnia kell a polgárokat ennek okairól.” Az ombudsman 431/2008/ELB panaszra vonatkozó határozata megtalálható az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu).

[13] Ami az utolsó pontot illeti, az ombudsman hangsúlyozza, hogy az a lehetséges következtetés, hogy a finn szabályok nem sértik az információs társadalomról szóló irányelvet vagy a bérleti jogról szóló irányelvet (vagy az "egyetemes szolgáltatási" irányelvet), nem jelenti azt, hogy a panaszosok által felvetett kérdések kívül esnek az uniós jog "hatályán".

[14] Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság ténylegesen kivizsgálta a szóban forgó panaszt. Részletes kérdőívet küldött a panaszosoknak, hogy tisztázzon néhány, a panasszal kapcsolatos kérdést. A Bizottság ezt követően elemezte a panaszosok válaszát, mielőtt visszaírt volna nekik.