Ez az ügy egy nem kormányzati szervezet azon állítására vonatkozott, hogy az Európai Bizottság nem tesz eleget a WHO Dohányzás-ellenőrzési Egyezménye 5. cikkének (3) bekezdése szerinti azon kötelezettségének, hogy a dohányiparral való kapcsolataiban átlátható legyen. A panaszos különösen azzal érvelt, hogy a Bizottság – az Egészségügyi Generációs Igazgatóság (Egészségügyi Főigazgatóság) kivételével – nem tett proaktív módon közzé minden információt a Bizottság és a dohányipar közötti találkozókról.

A kérdés alapos elemzését követően az ombudsman azt ajánlotta, hogy a Bizottság alkalmazza az Egészségügyi Főigazgatóság proaktív átláthatósági politikáját valamennyi bizottsági szolgálatra (beleértve a Bizottság Jogi Szolgálatát is) és valamennyi bizottsági tisztviselőre, függetlenül azok szolgálati idejétől. A Bizottság válaszában ragaszkodott ahhoz, hogy a Bizottság valamennyi alkalmazottjára alkalmazandó jelenlegi általános etikai és átláthatósági szabályok már megakadályozzák a dohányipar indokolatlan befolyását.

Az ombudsman határozottan helyteleníti a Bizottságnak az ajánlására adott válaszát. Úgy véli, hogy a Bizottság nem hozott fel meggyőző érveket annak igazolására, hogy miért utasította el az Egészségügyi Főigazgatóság által alkalmazott proaktív átláthatósági szabályok valamennyi szervezeti egységre történő alkalmazását. Az ombudsman úgy véli továbbá, hogy nincs érvényes indok arra, hogy a lobbistákkal folytatott találkozókra vonatkozó bizottsági átláthatósági szabályok miért csak a Bizottság legmagasabb rangú tisztviselőire vonatkozzanak, kizárva így az igazgatókat, az osztályvezetőket és a dohányiparral kapcsolatban álló bármely más tisztviselőt. Az ombudsman továbbá nem ért egyet azzal, hogy a Bizottság Jogi Szolgálatának tagjai és a dohányipari ügyvédek közötti találkozókra ne vonatkoznának a WHO Dohányzás-ellenőrzési Egyezményének átláthatósági szabályai.

Az ombudsman vizsgálatát azzal zárja, hogy megállapította, hogy a Bizottság hivatali visszásságot követett el, mivel nem volt hajlandó az Egészségügyi Főigazgatóság proaktív átláthatósági politikáját a Bizottság egészében alkalmazni.

A háttér

1. 2003-ban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) elfogadta a dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezményt (a továbbiakban: az egyezmény), amelynek célja, hogy világszerte átfogóan csökkentse a dohányzással összefüggő haláleseteket és betegségeket. Az Európai Unió Tanácsa 2004 júniusában jóváhagyta az egyezményt. Az egyezmény 2005. szeptember 28-án lépett hatályba.

2. Az egyezmény 5. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „a dohányzás visszaszorítására vonatkozó közegészségügyi politikáik meghatározása és végrehajtása során a részes felek a nemzeti joggal összhangban fellépnek annak érdekében, hogy megvédjék ezeket a politikákat a dohányipar kereskedelmi és egyéb egyéni érdekeitől”.

3. A WHO nem kötelező erejű iránymutatásokat (a továbbiakban: WHO-iránymutatások) is kidolgozott az egyezmény érvényre juttatása érdekében.  A WHO iránymutatásainak 2. alapelve kimondja, hogy „a részes feleknek a dohányiparral vagy az annak érdekeit előmozdító szereplőkkel való kapcsolattartás során elszámoltathatónak és átláthatónak kell lenniük. A részes feleknek biztosítaniuk kell, hogy a dohányiparral a dohányzás visszaszorításával vagy a közegészségüggyel kapcsolatos kérdésekben folytatott minden interakció elszámoltatható és átlátható legyen. A WHO iránymutatásai azt is javasolják, hogy az egyezmény részes felei hozzanak intézkedéseket a dohányiparral való kölcsönhatások korlátozására és az előforduló kölcsönhatások átláthatóságának biztosítására.

4. 2013 januárjában a panaszos, egy brüsszeli székhelyű nem kormányzati szervezet, a „Corporate Europe Observatory” panaszt tett a Bizottságnál amiatt, hogy számos bizottsági tisztviselő nyilvánosságra nem hozott találkozókat tartott a dohányipar képviselőivel és lobbistákkal. Javasolta, hogy a Bizottság egésze kövesse a Bizottság Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóságának (a továbbiakban: Egészségügyi Főigazgatóság) gyakorlatát azáltal, hogy közzéteszi a dohányiparral tartott valamennyi találkozó listáját és jegyzőkönyvét.

5. A Bizottság azt válaszolta, hogy az érdekelt felekkel folytatott konzultációkra vonatkozó szabályai és politikája teljes mértékben összeegyeztethető az egyezménnyel. Megállapította, hogy a WHO iránymutatásai nem kötelező erejűek. Hozzátette, hogy a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet [1] az egyezmény követelményeivel összhangban magas szintű átláthatóságot biztosít.

6. A panaszos ezt követően további információkat kért a Bizottságtól, ezúttal az egyrészről a dohányipar, másrészről a Bizottság elnöke kabinetjének tagjai és a Főtitkárság tisztviselői közötti állítólagosan nyilvánosságra nem hozott találkozókról.

7. Válaszában a Bizottság tagadta, hogy szolgálatainak vezető tisztviselői valaha is tartottak volna nyilvánosságra nem hozott találkozókat a dohányiparral. Hozzátette, hogy az Egészségügyi Főigazgatóság által alkalmazott szigorú megközelítés tükrözi az említett igazgatóságnak az egészségügy területén fennálló konkrét feladatait.

8. Az ombudsman vizsgálatot indított a panaszos azon állításával kapcsolatban, hogy a Bizottság nem megfelelően hajtja végre az egyezmény 5. cikkének (3) bekezdését és a WHO iránymutatásait.

Az egyezmény 5. cikke (3) bekezdésének és az iránymutatásoknak a Bizottság általi megfelelő végrehajtásának állítólagos elmulasztása

Az ombudsman ajánlása

9. 2015 októberében a panasszal kapcsolatos vizsgálata alapján az ombudsman a következő ajánlást [2] intézte a Bizottsághoz:

A Bizottságnak biztosítania kell, hogy az Egészségügyi Főigazgatóság által bevezetett proaktív átláthatósági politika, amely előírja a személyzete és a dohányipar képviselői közötti valamennyi találkozó, valamint az e találkozókról készült jegyzőkönyvek online közzétételét, a Bizottság valamennyi szolgálatára vonatkozzon, függetlenül az érintett tisztviselő szolgálati idejétől, beleértve különösen a Jogi Szolgálat tagjait is.

10. Összefoglalva, az ombudsmant nem győzte meg a Bizottság azon véleménye, hogy a biztosokra és a személyzetre vonatkozó meglévő etikai kerete, valamint az 1049/2001/EK rendelet szerinti, a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés rendszere biztosíthatja, hogy az EU megfeleljen az egyezmény 5. cikke (3) bekezdésének. Az ombudsman arról sem volt meggyőződve, hogy nincs szükség az Egészségügyi Főigazgatóság által alkalmazott átláthatósági szabályok kiterjesztésére a Bizottság többi részére. Megjegyezte, hogy az egyezmény és a WHO iránymutatásai azzal, hogy arra kötelezik a feleket, hogy „cselekedjenek” annak érdekében, hogy megvédjék egészségügyi politikájukat a dohányipar kereskedelmi vagy egyéb egyéni érdekeitől, megkövetelik, hogy az állami szervek proaktív megközelítést alkalmazzanak a dohányiparral való találkozók átláthatóságával kapcsolatban, ne pedig reaktív vagy akár passzív megközelítést alkalmazzanak. Az ombudsman nem értette, hogy a proaktív szabályok miért nem alkalmazhatók a Bizottság valamennyi szolgálatára, mivel nem csak az Egészségügyi Főigazgatóság tisztviselői és biztosa biztosítja az egyezmény végrehajtását, hanem a Bizottság egésze is a jogszabályok és a szakpolitikai döntéshozatali tevékenységek révén.

11. Az ombudsman továbbá úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által a biztosokra és a Bizottság személyzetére alkalmazott jelenlegi etikai keret nem ír elő egyértelmű kötelezettségeket a biztosok és a Bizottság személyzete számára annak érdekében, hogy megvédjék az uniós politikákat a dohányipar befolyásától. Az a tény, hogy az eseményt követően az 1049/2001/EK rendelet alkalmazása magas fokú átláthatóságot biztosíthat az EU-ban, nem elegendő. Ez nem változtat azon a tényen, hogy egy ilyen megközelítés az egyezmény 5. cikkének (3) bekezdése szerinti átláthatósági kötelezettségnek való megfelelés terhét a Bizottságról a polgárokra hárítja, ami bizonyosan nem állt az egyezmény 5. cikke (3) bekezdésének szándékában.

12. Az ombudsman továbbá arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Bizottság Jogi Szolgálatának tagjai és a dohányipari ügyvédek közötti esetleges találkozókat nyilvánosságra kell hozni.

13. Ajánlásának megfogalmazásakor az ombudsman figyelembe vett két 2014. november 25-i bizottsági határozatot [3] is, amelyek előírják a biztosok, kabinetjeik tagjai és a főigazgatók által szervezetekkel és önfoglalkoztató személyekkel tartott találkozókra vonatkozó információk közzétételét. A határozatok kimondják, hogy az ilyen tisztviselők elvileg csak akkor találkozhatnak szervezetekkel és önfoglalkoztató személyekkel, ha szerepelnek az átláthatósági nyilvántartásban. Bár ez egy lépés volt az átláthatóság megerősítése felé, az ombudsman megjegyezte, hogy ezek az új szabályok csak korlátozott számú vezető tisztviselőre vonatkoznak. A szabályok nem vonatkoznak a szakreferensekkel, a Jogi Szolgálat tagjaival, az osztályvezetőkkel és az igazgatókkal tartott találkozókra, még akkor sem, ha ezek a tisztviselők a dohányzással kapcsolatos kérdésekkel is foglalkozhatnak.

14. A Bizottság 2016. január 29-én válaszolt az ombudsman ajánlására. Megismételte azon álláspontját, hogy az Egészségügyi Főigazgatóság azért követ proaktívabb megközelítést a dohányiparral való interakciói során, mert az Egészségügyi Főigazgatóság felelős a közegészségügyi politikákért, és különleges felelősséggel rendelkezik a dohány tekintetében.

15. A Bizottság jelezte, hogy a 2014 decembere óta proaktívan közzétett információk vizsgálata alapján valójában nagyon kevés találkozóra került sor a dohányipar és a biztosok, kabinetjük tagjai és a főigazgatók között. A Bizottság szerint ennek az volt az oka, hogy időközben (2014. májusban) hatályba lépett a dohánytermékekről szóló irányelv.

16. A Bizottság azt is kijelentette, hogy a közelmúltban módosított uniós személyzeti szabályzatban szereplő új összeférhetetlenségi szabályok, valamint a személyzetnek szóló, ajándékokról és vendéglátásról szóló iránymutatások és a személyzetnek szóló, nemrégiben felülvizsgált gyakorlati etikai és magatartási útmutató hozzájárulnak egy erős és koherens etikai kultúra kialakításához. Azzal érvelt, hogy ezek a szabályok a Bizottság tagjaira és a személyzetre alkalmazandó etikai kerettel együtt magas szintű közszolgáltatási normáknak felelnek meg, és összhangban vannak az egyezmény 5. cikkének (3) bekezdésében foglalt átláthatósági követelményekkel. Megállapította, hogy az egyezmény nem írja elő számára, hogy a dohányipari ágazatra vonatkozóan külön „horizontális átláthatósági” rendszerrel rendelkezzen (feltéve, hogy az általános szabályok elegendőek).

17. Végezetül a Bizottság kijelentette, hogy Jogi Szolgálatának tagjai nem ágazati „képviselőkkel”, hanem csak „jogi szakértőkkel” találkoznak. Hozzátette, hogy már kifejtette az Európai Parlamentnek, hogy 2011 és 2012 között két találkozóra került sor a Jogi Szolgálat két tisztviselője és egy külső ügyvéd, a Jogi Szolgálat egy korábbi tisztviselője között, akinek ügyvédi irodája egy dohányipari céget képviselt. Kifejtette a Parlamentnek, hogy a Jogi Szolgálat főigazgatója 2012 novemberében szintén találkozott ezzel a külső ügyvéddel. A Bizottság ezért ragaszkodott ahhoz, hogy mindig pontos és következetes információkat szolgáltasson a Jogi Szolgálata tagjainak üléseiről.

18. Észrevételeiben a panaszos sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság megtagadta az ombudsman ajánlásának való megfelelést, és megtagadta, hogy konkrét intézkedéseket hozzon a dohányipar lobbitevékenységének kezelésére.

19. A panaszos szerint annak ellenére, hogy a dohánytermékekről szóló irányelv már hatályba lépett, a dohányipar továbbra is lobbizik a Bizottság szolgálatainál a dohányzással kapcsolatos egyéb kérdésekben, például az uniós kereskedelempolitikában (a TTIP-tárgyalásokra és más kereskedelmi tárgyalásokra hivatkozott), a négy dohánygyártóval kötött, a dohánytermékek tiltott kereskedelme elleni küzdelemről szóló megállapodások megújításában, valamint a csúcstechnológiát képviselő digitális vízjelek (a hamisítás megelőzése érdekében a dohánytermékek csomagolásán használt) technológiájának megválasztásával kapcsolatos, folyamatban lévő vitákban.

20. A panaszos azt is kijelentette, hogy a Bizottság azon állítása, hogy a dohányipart képviselő ügyvédek „jogi szakértők”, nem pedig lobbisták, és ezért a velük való találkozók nem tartoznak az egyezmény 5. cikke (3) bekezdésének hatálya alá, veszélyes joghézagot teremtene, mivel ténylegesen lehetővé tenné a dohányipar számára, hogy megkerülje a lobbizásra vonatkozó szabályokat.

Az ombudsman értékelése az ajánlásra irányuló javaslatot követően

21. Az ombudsman nagyon sajnálja, hogy az Európai Bizottság úgy döntött, hogy az egyezménnyel és a WHO iránymutatásaival összhangban nem teszi átláthatóbbá a dohányiparral való kapcsolatát.

22. Különösen az nem egyeztethető össze az egyezmény 5. cikke (3) bekezdésének egyértelmű célkitűzéseivel, hogy a Bizottság folyamatosan elutasítja, hogy az Egészségügyi Főigazgatóság átláthatósági politikáját valamennyi főigazgatóságára kiterjessze azáltal, hogy proaktív módon online közzéteszi a Bizottság valamennyi alkalmazottjának a dohánylobbikkal tartott valamennyi ülését.

23. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság nem tagadta, hogy a dohányipar aktívan lobbizik számos bizottsági főigazgatóságnál és szolgálatnál kereskedelmi érdekeinek előmozdítása érdekében. Az ombudsman ezért arra számított volna, hogy a Bizottság által a dohánytermékekről szóló irányelv elfogadása során szerzett tapasztalatok, amelyeket széles körben az uniós intézmények történetének leginkább lobbizott dossziéjaként ismernek el [4], meggyőzték volna arról, hogy tovább kell erősíteni etikai szabályait azáltal, hogy az Egészségügyi Főigazgatóság proaktív átláthatósági szabályait kiterjesztik valamennyi főigazgatóságára és teljes személyzetére.

24. A Bizottság azzal érvelt, hogy a dohánytermékekről szóló irányelv hatálybalépése óta nagyon kevés találkozóra került sor a dohányiparral, és ennek megfelelően nincs nyilvánvaló ok arra, hogy az Egészségügyi Főigazgatóság proaktív átláthatósági megközelítését valamennyi főigazgatóságára és személyzetére kiterjesszék. Ez az érv nyilvánvalóan téves. Ez egy nagyon rövid távú és véletlenszerű megközelítést tükröz, egy átfogó és jogilag szilárd keret rovására. Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság álláspontja nem függhet attól, hogy egy adott időpontban még folyamatban van-e a dohányipar érdekeit érintő jogalkotási folyamat [5].

25. Amint arra a panaszos rámutatott (lásd a fenti 19. pontot), a dohányipar most más kérdésekkel foglalkozik, amelyek nemcsak az Egészségügyi Főigazgatóság, hanem más főigazgatóságok felelősségi körét is érintik. Amint azt az egyik vezető dohánytermelő a közelmúltban elismerte, az ágazat most a tagállami és bizottsági szinten mérlegelt két kulcsfontosságú jogszabályra összpontosít: egyrészt a dohánytermékekről szóló európai irányelvnek a 15. és 16. cikkre vonatkozó végrehajtási jogi aktusai [6], másrészt pedig az Egészségügyi Világszervezetnek a dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezményéhez csatolt, a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyv [7]. E fejleményeknek arra kellett volna vezetniük a Bizottságot, hogy elismerje a meglévő átláthatósági szabályok további megerősítésének kiemelkedő fontosságát, ezáltal teljes mértékben érvényre juttatva az egyezmény 5. cikkének (3) bekezdését.

26. A Bizottság által 2014 végén hozott két határozat, amely előírja a biztosok, kabinetjeik tagjai és főigazgatóik által az átláthatósági nyilvántartásban már szereplő szervezetekkel és önfoglalkoztató személyekkel tartott találkozókra vonatkozó információk közzétételét, nem elegendő a dohányipar lobbitevékenységének kezeléséhez és az egyezmény 5. cikkének (3) bekezdésében foglalt átláthatósági követelmények teljesítéséhez.

27. Ezzel összefüggésben az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság az ombudsman ajánlására adott válaszában nem terjesztett elő olyan érvet, amely alátámasztaná azt a nézetet, hogy a dohányipar lobbitevékenysége csak azt a mintegy 250 vezető bizottsági tisztviselőt célozza, akiknek üléseit az interneten közzéteszik. Nem feltételezhető, hogy a dohányipar nem találkozik igazgatói, osztályvezetői vagy szakpolitikai koordinátori szintű tisztviselőkkel. Ezekre a tisztviselőkre nem vonatkoznak a 2014 végén bevezetett átláthatósági intézkedések.

28. A Bizottság azzal sem próbált érvelni, hogy a 2014. évi átláthatósági szabályoknak a szolgálati időtől függetlenül valamennyi alkalmazottjára való kiterjesztése valamilyen módon hátrányosan befolyásolná döntéshozatali eljárásának hatékonyságát, vagy megnehezítené azt. Valójában a dohányiparban folytatott lobbitevékenység kifinomultságának és elterjedtségének arra kellett volna ösztönöznie a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a dohányzással kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó tisztviselőinek egyike sem mentesüljön a 2014. évi átláthatósági szabályok alól, sem szolgálat, sem szint tekintetében.

29. Végezetül az ombudsman nem érti a Bizottság azon álláspontját, hogy a Bizottság Jogi Szolgálatának tagjai és a dohányipart képviselő vagy annak utasításai alapján eljáró ügyvédek vagy „jogi szakértők” közötti találkozók nem tartozhatnak az egyezmény 5. cikkének (3) bekezdésében foglalt átláthatósági követelmények hatálya alá. Azon kívül, hogy az ilyen találkozókra szigorúan bírósági eljárások keretében kerül sor, a lobbizással szemben semmi nem indokolja, hogy az ilyen találkozókat a dohányiparral folytatott egyéb találkozóktól eltérően kezeljék. Amint azt a panaszos helyesen megjegyezte, a Bizottság ezzel veszélyes kiskaput hoz létre, amely lehetővé tenné a dohányipar számára, hogy megkerülje a meglévő átláthatósági keretet. Amint arra az ombudsman gyakran emlékeztette az uniós intézményeket, az átláthatóság továbbra is kulcsfontosságú az uniós közigazgatás és a polgárok közötti bizalom kiépítéséhez.

30. Az ombudsman nagyra értékeli a Bizottság által a lobbitevékenység átláthatóságának általános javítása érdekében tett jelentős lépéseket. Nagyra értékeli továbbá azon szándékát, hogy további javulást érjen el ezen a területen. A Bizottság azonban nem használta ki az e vizsgálat által teremtett egyértelmű lehetőséget arra, hogy a dohánytermékekről szóló irányelv elfogadása során szerzett tapasztalatokra építsen, és ezáltal globális referenciaértéket határozzon meg az egyezmény 5. cikke (3) bekezdésének való megfelelés tekintetében a dohánylobbi létfontosságú területén. Az ombudsman különösen azt kifogásolja, hogy a Bizottság megtagadta annak biztosítását, hogy az Egészségügyi Főigazgatóság által bevezetett proaktív átláthatósági politika, amely előírja a dohányiparral tartott valamennyi találkozó részleteinek online közzétételét, beleértve az e találkozókról készült jegyzőkönyveket is, valamennyi bizottsági szolgálatra és alkalmazottra vonatkozzon. A Bizottság nem adott megfelelő indokot arra, hogy miért utasította el ezen intézkedések meghozatalát. Az, hogy a Bizottság megtagadta ezen intézkedések meghozatalát, hivatali visszásságnak minősül.

Következtetés

E panasz vizsgálata alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

Az, hogy a Bizottság megtagadta a szolgálatai és alkalmazottai által a dohányiparral tartott valamennyi találkozó részleteinek online közzétételét, hivatali visszásságnak minősül.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a határozatról.

Emily O'Reilly

Európai ombudsman

Strasbourg, 2016. 12. 07.

[1] Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).

[2] Az ombudsman ajánlásához vezető teljes körű elemzés itt található: http://www.ombudsman.europa.eu/cases/recommendation.faces/en/61021/html.bookmark

[3] Lásd a Bizottság tagjai és a szervezetek vagy önfoglalkoztató személyek közötti találkozókra vonatkozó információk közzétételéről szóló, 2014. november 25-i bizottsági határozatot, valamint a Bizottság főigazgatói közötti találkozókra vonatkozó információk közzétételéről szóló, 2014. november 25-i bizottsági határozatot.

Bizottság és szervezetek vagy önálló vállalkozók; lásd még: http://europa.eu/rapid/press-release_IP-14-2131_en.htm

[4] http://www.bath.ac.uk/research/news/2015/02/24/dohány-lobbying-eu-directive/

[5] A dohánytermékekről szóló irányelv 28. cikke úgy rendelkezik, hogy a Bizottság legkésőbb 2016. május 20-tól számított öt éven belül, majd azt követően szükség esetén „jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának ezen irányelv alkalmazásáról”. Ebben a jelentésben a Bizottság „megjelöli különösen az irányelv azon elemeit, amelyeket a tudományos és műszaki fejlődés fényében felül kell vizsgálni vagy ki kell igazítani”.

[6] A dohánytermékekről szóló irányelv 15.11. cikke (nyomonkövethetőség) úgy rendelkezik, hogy a Bizottság „végrehajtási jogi aktusok útján:a) meghatározza a (dohánytermékekre vonatkozó) árukövető és nyomon követő rendszer létrehozására és működtetésére vonatkozó műszaki szabványokat, míg a 16.2. cikk (Biztonsági rendszerek) úgy rendelkezik, hogy a Bizottság „végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza a (dohánytermékekkel szállított) biztonsági elemre vonatkozó műszaki szabványokat és azok esetleges rotációját, és azokat a tudományos, piaci és műszaki fejleményekhez igazítja.

[7] A dohánytermékek tiltott kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyv (FCTC-jegyzőkönyv) a keretegyezmény 15. cikkén alapul, és azt 2012. november 12-én fogadták el. Az EU 2013. december 20-án aláírta az FCTC-jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvet azonban 40 félnek meg kell erősítenie ahhoz, hogy hatályba léphessen, és az Európai Unió (és tagállamai) általi megerősítése jelentősen hozzájárulna az FCTC-jegyzőkönyv gyors hatálybalépéséhez és végrehajtásához.