A panaszos egy külső uniós vállalkozó szakértőjeként dolgozott egy uniós finanszírozású projekten Tanzániában, amelyet az Európai Unió tanzániai és a Kelet-afrikai Közösség melletti küldöttsége irányított. A panaszos azt állította, hogy a vállalkozó megsértette a tanzániai jogot azáltal, hogy nem regisztrált Tanzániában, megakadályozva őt abban, hogy érvényes munkavállalási engedélyt szerezzen. Ezt követően a szerződő fél tájékoztatta a panaszost arról a döntéséről, hogy felmondja a szerződését, figyelembe véve a panaszos munkájával kapcsolatban az uniós küldöttség által felvetett aggályokat.

Az ombudsman vizsgálatot indított a panaszos azzal kapcsolatos aggályaival kapcsolatban, hogy a küldöttség hogyan kezelte mindkét ügyet. E tekintetben az ombudsman utalt arra az állandó véleményére, hogy amennyiben az uniós intézmények az uniós projekteken dolgozó szakértők helyettesítését kérik, e személyeket a helyettesítésük előtt meg kell hallgatni. Bár a Bizottság azzal érvelt, hogy nem kérte a szakértő helyettesítését, az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság részt vett a helyettesítésről szóló határozatban. Az ombudsman ezért megállapította, hogy a Bizottság nem biztosította a panaszos meghallgatáshoz való jogának tiszteletben tartását a helyettesítése előtt, ami hivatali visszásságnak minősül.  Javasolja a helyzet javítását annak érdekében, hogy a probléma a jövőben ne fordulhasson elő. 

Ezenkívül az ombudsman megállapította, hogy mivel a panaszos szerződése megszűnt, a munkavállalási engedély kérdésében további vizsgálat nem indokolt. Mindazonáltal javítási javaslatot tett a Bizottságnak, és felkérte, hogy ellenőrizze az ügyet, mivel az hatással lehet az uniós projekten dolgozó más szakértőkre. 

 

Az ügy az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség (REA) azon döntésére vonatkozott, hogy az EU Horizont Európa programjának részét képező Marie Sklodowska-Curie posztdoktori ösztöndíjra (MSCA-PF) vonatkozó 2023. évi pályázati felhívás keretében nem ítéli oda a „kiválósági pecsétet”. A REA megtagadta a kiválósági pecsét odaítélését a pályázatnak, mivel a felperes székhelye az Egyesült Királyságban volt.

Az ombudsman megállapította, hogy a REA észszerű magyarázatot adott döntésére, és az alkalmazandó szabályokkal összhangban járt el. Mint ilyen, a vizsgálatot hivatali visszásság megállapítása nélkül zárta le. Ugyanakkor javaslatot tett a REA fejlesztésére, amelyet a REA magyarázó feljegyzést nyújt be a panaszosnak és az azonos helyzetben lévő más egyesült királyságbeli pályázóknak, és/vagy nyilvános nyilatkozatot ad ki, amely tisztázza az egyesült királyságbeli pályázók sajátos helyzetét a Marie Skłodowska-Curie-cselekvések keretének 2023. évi pályázati felhívásaiban, különösen a kiválósági pecséttel kapcsolatban.

Az ügy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) azon döntésére vonatkozott, hogy visszafizetteti az Európa a polgárokért program keretében finanszírozott projekt keretében egy nonprofit szervezetnek kifizetett pénzeszközöket.

Az EACEA elutasította a panaszos projektbővítés iránti kérelmét, és megállapította, hogy a panaszos által igényelt egyes költségek nem támogathatók, mivel olyan tevékenységekre vonatkoztak, amelyeket a projekt befejezésének időpontját követően hajtottak végre, vagy olyan tevékenységekre vonatkoztak, amelyekben nem volt elegendő számú résztvevő.

A vizsgálat során az EACEA elismerte, hogy hiányosságok voltak a panaszossal a projekt esetleges meghosszabbításáról folytatott kommunikációjában, és felajánlotta, hogy ezért kártalanítja a panaszost. Az ombudsman üdvözölte ezt.

Az ombudsman megállapította, hogy az EACEA-nak a projekt meghosszabbításával és a források visszafizettetésével kapcsolatos álláspontja észszerű és összhangban van az alkalmazandó szabályokkal. Az ügyet ezért azzal a következtetéssel zárták le, hogy az EACEA nem követett el hivatali visszásságot.

2023. június 14-én egy becslések szerint 750 migránst szállító halászhajó (Adriana) felborult és elsüllyedt a görögországi Pílosz partjainál található nemzetközi vizeken. Az ezt követő kutatási-mentési művelet során 104 embert mentettek ki, és 82 holttestet találtak. A megmaradt utasokat halottnak tekintik. Míg korábban számos hajóroncs szállított migránsokat az Európai Unióba, többek között az olaszországi Crotone-ban 2023. február 26-án, amikor becslések szerint 100 ember halt meg, az Adriana-tragédia tekinthető a leghalálosabbnak, és nemzetközi felháborodást váltott ki.

Az incidens nyomán a közvélemény aggodalmát fejezte ki az EU-nak a migrációs és határpolitikáival összefüggésben az életek védelmében betöltött szerepével és felelősségével kapcsolatban. Állítások szerint a Görög Parti Őrség (HCG) intézkedései közvetlenül vagy közvetve hozzájárultak a felvásárláshoz. Különböző nemzeti vizsgálatok folynak a HCG szerepével kapcsolatban, beleértve a görög ombudsman folyamatban lévő vizsgálatát, amelyet azt követően indítottak, hogy a HCG úgy határozott, hogy nem indít saját belső fegyelmi vizsgálatot.

Tekintettel arra, hogy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) közös műveletei és felügyeleti tevékenységei révén gyakran vesz részt bizonyos mértékben a tengeri vészhelyzetekre való reagálásban, érthető, hogy a közvélemény nyugtalansága kiterjed szerepére. A pylosi tragédiára válaszul az ombudsman úgy határozott, hogy hivatalból vizsgálatot indít.

A vizsgálat megállapította, hogy a Frontex betartotta az alkalmazandó szabályokat és protokollokat, de hiányosságokat mutatott arra vonatkozóan, hogy a Frontex hogyan reagál az olyan tengeri vészhelyzetekre, amelyekben részt vesz, akár a közös tengeri műveletekkel, akár a külön többcélú légi felügyeleti tevékenységeivel összefüggésben.

Ezek közé tartozik az arra vonatkozó nem megfelelő iránymutatás, hogy a Frontex egységeinek hogyan kell reagálniuk, amikor potenciális vészhelyzetekben észlelik a hajókat konkrét és egyedi tevékenységeik keretében, beleértve a vészhelyzeti jelzések kiadását is. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy egyértelműbbé kell tenni a szerepeket és a felelősségi köröket, valamint – ami még fontosabb – a Frontex nemzeti hatóságokkal folytatott együttműködésének jellegét.

A vizsgálat azt is kimutatta, hogy nem biztosították, hogy a Frontex alapjogi megfigyelőit megfelelően bevonják a Frontex felügyeleti tevékenységei során észlelt tengeri vészhelyzetekkel kapcsolatos döntéshozatalba.

E hiányosságok orvoslása érdekében az ombudsman számos javaslatot tett. Az ombudsman azonban hangsúlyozta, hogy ezek a Frontex munkájának konkrét szempontjaira vonatkozó javaslatok nem elegendőek ahhoz, hogy pótolják a proaktív kutatás-mentés hiánya által az EU-ban hagyott nagy űrt, különösen akkor, ha egyes tagállamok hatóságainak magatartására vonatkozó ismételt állításokkal párosulnak.

 E célból az ombudsman azt javasolta, hogy amennyiben a nemzeti hatóságok nem teljesítik megfelelően kutatási-mentési kötelezettségeiket, vagy más módon vesznek részt az alapvető jogok megsértésében, és/vagy ha a nemzeti hatóságok korlátozzák a Frontex kutatási-mentési szerepét és kapacitását, az ügyvezető igazgató vizsgálja felül, hogy a Frontexnek folytatnia kell-e tevékenységét az adott tagállamban.

Az ügy az Európai Bizottság azon döntésére vonatkozott, hogy visszafizetteti a pénzeszközöket egy hét másik projektpartnerrel végrehajtott, uniós finanszírozású projekt koordinátorával.

Egy külső ellenőrzést követően a Bizottság úgy határozott, hogy a projekt koordinátoraként visszafizetteti a panaszossal az ellenőrzési jelentésben az összes érintett projektpartnerre vonatkozóan azonosított összes nem támogatható költséget.

A vizsgálat keretében a Bizottság úgy határozott, hogy visszavonja a panaszosnak kiadott „visszatéríttetési végzést”, és ehelyett minden egyes érintett projektpartnertől visszaköveteli a vonatkozó pénzeszközöket. Az ombudsman üdvözölte a Bizottság határozatát, és azzal a következtetéssel zárta le a vizsgálatot, hogy az ügyet rendezték.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az algériai uniós küldöttség megtagadta egy vállalkozónál a Covid19-világjárvány során felmerült többletköltségek megfizetését. Az ügyben folytatott „békés vitarendezési eljárás” eredményeként az uniós küldöttség megerősítette, hogy bizonyos költségeket vissza lehet téríteni a panaszosnak, de fenntartotta, hogy az egyéb felmerült költségek nem téríthetők meg.  

Az ombudsman megállapította, hogy a panaszos és az Európai Bizottság alapvetően nem értett egyet az alkalmazandó szerződéses rendelkezések értelmezésével kapcsolatban. Ilyen esetekben nem az ombudsman, hanem a bíróság feladata annak meghatározása, hogy a szerződést hogyan kell értelmezni. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság álláspontja nem volt ésszerűtlen. Az ombudsman ezért azzal a következtetéssel zárta le az ügyet, hogy nem történt hivatali visszásság.