Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) hogyan kezelte az informatikai ágazatban szakértelmet és szolgáltatásokat nyújtó alvállalkozót. A panaszos szerint az elvégzett munkáért nem fizették ki teljes egészében. Miután a panaszos fővállalkozóval folytatott tárgyalásai eredménytelenek maradtak, a panaszos az ombudsmanhoz fordult, és kifogásolta, hogy az EKSZ hogyan kezelte a szóban forgó vitát.

Az ombudsman emlékeztetett arra, hogy az uniós intézmény és az alvállalkozó közötti közvetlen szerződéses kapcsolat hiánya nem mentesíti a hatóságként eljáró alvállalkozót azon kötelezettsége alól, hogy tiszteletben tartsa az alvállalkozó megfelelő ügyintézéshez való alapvető jogát. Ez a kötelezettség magában foglalja többek között az uniós intézmény azon kötelezettségét, hogy nyomon kövesse a vállalkozó magatartását, és szükség esetén ragaszkodjon ahhoz, hogy a vállalkozó teljesítse az alvállalkozóval szembeni kötelezettségeit. A szóban forgó ügyben az ombudsman megjegyezte, hogy az EKSZ gondoskodott arról, hogy a fővállalkozó gondosan közölje az alvállalkozóval a leszállítandó anyagokra és a dokumentációra vonatkozó követelményeit, és hogy az EKSZ kifizetéseket teljesített az elvégzett validált munkáért. Összességében az EKSZ számos erőfeszítést tett annak érdekében, hogy megoldást találjon a különböző alvállalkozói kérdésekre.

Az ombudsman ezért azzal a következtetéssel zárta le a vizsgálatot, hogy az EKSZ nem követett el hivatali visszásságot.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége (EUAA) hogyan kezelte az alapvető jogok megsértésére vonatkozó állításokat a görög Számosz szigetén folytatott tevékenységei során. A panaszosok aggódtak amiatt, hogy az EUAA menekültügyi támogató csoportjaiba kiküldött ügyintézők által a kiszolgáltatott helyzetben lévő menedékkérőkkel folytatott interjúk ellentétesek voltak az uniós joggal, és hogy az EUAA nem foglalkozott ezzel. Emellett a panaszosok azzal is foglalkoztak, hogy az EUAA hogyan kezelte a menedékkérők visszafordításokról szóló jelentéseit.

Az ombudsman megállapította, hogy a panasz benyújtásának időpontjában az EUAA nem biztosította, hogy a menekültügyi támogató csoportjaiba kiküldött ügyintézők felkészültek legyenek a kiszolgáltatott menedékkérőkkel folytatott meghallgatások megfelelő lefolytatására, többek között arra vonatkozóan, hogy miként kell figyelembe venni a kiszolgáltatottságra vonatkozó mutatókat, amikor azok a menekültügyi meghallgatás során először merülnek fel. Az ombudsman megállapította továbbá, hogy az EUAA nem biztosított megfelelő eljárást a kiszolgáltatott helyzetben lévő menedékkérők számára a meghallgatások során elkövetett hibák bejelentésére és az ilyen jelentések EUAA általi felülvizsgálatára. Az ombudsman megállapította, hogy ez hivatali visszásságnak minősül, és négy ajánlást tett az EUAA-nak a hiányosságok kezelésére.

Az ombudsman ezeket az ajánlásokat az Ombudsmanok Európai Hálózata (ENO) munkatársainak is megküldte, kikérte véleményüket arról, hogy az EUAA ügyintézői és a nemzeti menekültügyi tisztviselők közötti együttműködés során hogyan biztosítják az alapvető jogok tiszteletben tartását.

Emellett az ombudsman jelentős hiányosságokat tárt fel azzal kapcsolatban, hogy az EUAA hogyan kezelte a menedékkérők által az interjúk során a visszafordítással kapcsolatos tapasztalatok nyilvánosságra hozatalát. Mivel az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége az ombudsman vizsgálata során megkezdte az e hiányosságok orvoslására irányuló intézkedések végrehajtását, nem talált hivatali visszásságot, hanem két javítási javaslatot tett.

A panaszos egy külső uniós vállalkozó szakértőjeként dolgozott egy uniós finanszírozású projekten Tanzániában, amelyet az Európai Unió tanzániai és a Kelet-afrikai Közösség melletti küldöttsége irányított. A panaszos azt állította, hogy a vállalkozó megsértette a tanzániai jogot azáltal, hogy nem regisztrált Tanzániában, megakadályozva őt abban, hogy érvényes munkavállalási engedélyt szerezzen. Ezt követően a szerződő fél tájékoztatta a panaszost arról a döntéséről, hogy felmondja a szerződését, figyelembe véve a panaszos munkájával kapcsolatban az uniós küldöttség által felvetett aggályokat.

Az ombudsman vizsgálatot indított a panaszos azzal kapcsolatos aggályaival kapcsolatban, hogy a küldöttség hogyan kezelte mindkét ügyet. E tekintetben az ombudsman utalt arra az állandó véleményére, hogy amennyiben az uniós intézmények az uniós projekteken dolgozó szakértők helyettesítését kérik, e személyeket a helyettesítésük előtt meg kell hallgatni. Bár a Bizottság azzal érvelt, hogy nem kérte a szakértő helyettesítését, az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság részt vett a helyettesítésről szóló határozatban. Az ombudsman ezért megállapította, hogy a Bizottság nem biztosította a panaszos meghallgatáshoz való jogának tiszteletben tartását a helyettesítése előtt, ami hivatali visszásságnak minősül.  Javasolja a helyzet javítását annak érdekében, hogy a probléma a jövőben ne fordulhasson elő. 

Ezenkívül az ombudsman megállapította, hogy mivel a panaszos szerződése megszűnt, a munkavállalási engedély kérdésében további vizsgálat nem indokolt. Mindazonáltal javítási javaslatot tett a Bizottságnak, és felkérte, hogy ellenőrizze az ügyet, mivel az hatással lehet az uniós projekten dolgozó más szakértőkre. 

 

Az ügy az Európai Bizottság azon döntésére vonatkozott, hogy megszünteti a kölcsönzött munkavállalóval való együttműködést a gyermekgondozási szolgáltatások terén. A panaszost egy külső vállalkozó bérelte fel heti szerződésekkel. A Bizottság utasításait követve a vállalkozó tájékoztatta a panaszost, hogy a Bizottság a továbbiakban nem kéri a szolgálatait. A panaszos az ombudsmanhoz fordult azzal érvelve, hogy a Bizottság nem indokolta meg megfelelően döntését.

Az ombudsman következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy amennyiben az uniós intézmények egy személy külső vállalkozóval kötött szerződésének megszüntetését kérik, tisztességes és objektív indokokkal kell alátámasztaniuk a megszüntetést, tájékoztatniuk kell az érintett személyt, és biztosítaniuk kell, hogy a megszüntetés előtt lehetőségük legyen észrevételeket benyújtani. A kölcsönzött munkavállaló bizonytalan helyzete azt jelenti, hogy a Bizottságnak még szerződéses jogviszony hiányában is tisztességesnek és átláthatónak kell lennie. Ebben az esetben a Bizottság nem biztosította a panaszos számára a meghallgatást és a lehetőséget, hogy észrevételeket tegyen a Bizottság által megadott indokokkal kapcsolatban, mielőtt úgy határozott volna, hogy a továbbiakban nem kéri a panaszos szolgálatait. Bár ez sajnálatos, az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszost a Bizottság határozatát megelőző héten tájékoztatni kellett néhány kérdésről. A nyilvántartás hiánya miatt azonban az ombudsman nincs abban a helyzetben, hogy ellenőrizze, hogy a Bizottság munkatársai megvitatták-e a kérdéseket a panaszossal. Mindazonáltal az ombudsman üdvözli, hogy a Bizottság elismerte, hogy ebben az ügyben részletesebben kifejthette volna érvelését a panaszosnak.

Ennek alapján az ombudsman úgy véli, hogy további vizsgálatok nem indokoltak, és lezárja az ügyet.  

Az ügy egy tanácsadó céget érintett, amelyet az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) uniós finanszírozású projektekkel kapcsolatos feltételezett szabálytalanságok miatt vizsgált. Az OLAF tájékoztatta a céget, hogy lezárta a vizsgálatot, és pénzügyi és igazgatási ajánlásokat nyújtott be a Bizottságnak. Bár az OLAF arról tájékoztatta a céget, hogy az eljárási garanciák tekintetében fordulhat az OLAF ellenőréhez, az OLAF nem nyújtott egyértelmű tájékoztatást a panasz benyújtására alkalmazandó határidőről. Ez azt jelentette, hogy a cég a határidőn túl nyújtotta be a panaszt, és az ellenőr elutasította a panaszt.

Az ombudsman megállapította, hogy az OLAF hivatali visszásságot követett el azáltal, hogy nem adott egyértelmű tájékoztatást a panaszosnak, különösen a vizsgálat lezárásának időpontját illetően. Az ombudsman azonban úgy ítélte meg, hogy a panaszos számára nem kell megfelelő ajánlást tenni ennek kezelésére. Mindazonáltal javaslatot tett arra, hogy a jövőben hasonló esetekben ne fordulhasson elő ilyen probléma.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség (ENISA) hogyan kezelte az állítólagos zaklatással kapcsolatos közigazgatási vizsgálat keretében tartott meghallgatásról készült hangfelvétel másolata iránti kérelmet. A panaszos, aki azt állította, hogy zaklatás áldozata volt, elégedetlen volt azzal, hogy az ENISA által a vizsgálat lefolytatásával megbízott külső vizsgáló megtagadta tőle a vele folytatott egyik meghallgatásról készült felvételhez való hozzáférést.

Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy az ENISA hivatali visszásságot követett el, amikor lehetővé tette egy független vizsgáló számára, hogy döntsön az igazgatási vizsgálat során lefolytatott meghallgatásról készült hangfelvétel másolata iránti kérelemről, és jóváhagyta, hogy a vizsgáló elégtelen magyarázatok alapján elutasítsa a kérelmet.

Az ombudsman sürgette az ENISA-t, hogy a hivatali visszásság megállapításakor vizsgálja felül a hangfelvételhez való hozzáférés megtagadását. Mivel ez valószínűleg szükségessé tette magának a panaszosnak és az ENISA más alkalmazottainak a személyes adatokkal kapcsolatos jogai közötti egyensúly megteremtését, az ENISA-nak újra konzultálnia kell adatvédelmi tisztviselőjével, mielőtt indokolással ellátott határozatot hozna. Abban az esetben, ha a panaszos elégedetlen lenne az eredménnyel, az ügyet az európai adatvédelmi biztoshoz fordulhat.