Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Központi Bank (EKB) megtagadta a nemekkel kapcsolatos politikájával és a kapcsolódó intézkedésekkel kapcsolatos tanácsokat tartalmazó dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést. Az EKB úgy vélte, hogy a közzététel aláásná a jogi tanácsadás és a belső döntéshozatal védelmét. A panaszos azzal érvelt, hogy a közzétételhez nyomós közérdek fűződik, nevezetesen az EKB nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikáját és a kapcsolódó intézkedéseket alátámasztó jogi érvelés megértése.

Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumokat. Ennek alapján az ombudsman megállapította, hogy a dokumentumok tartalma észszerűen tekinthető jogi tanácsadásnak, és hogy az EKB észszerűen vélhette úgy, hogy a dokumentumok közzététele aláásta volna a jogi tanácsadásnak biztosított védelmet. Ezenkívül az ombudsman ésszerűnek tartotta, hogy az EKB úgy tekintse, hogy a közzétételhez nem fűződik nyomós közérdek.

Az ombudsman így lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság.

A három ügy arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság hogyan alkalmazta a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályait és más eljárási követelményeket a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításra (983/2025/MAS), a migránscsempészés elleni küzdelemre (2031/2024/VB) és a közös agrárpolitikára (1379/2024/MIK) vonatkozó jogalkotási javaslatok előkészítése során. A Bizottság ezeket a javaslatokat sürgősnek ítélte, és ezért elmulasztotta a szabályaiban előirányzott lépéseket, például a hatásvizsgálatokat és a nyilvános konzultációkat. A panaszosok, akik civil társadalmi szervezetek, úgy vélték, hogy ezek a mulasztások sértik a Bizottság minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályait. Két esetben a panaszosok azzal is érveltek, hogy a Bizottság nem ellenőrizte, hogy a jogalkotási javaslatok összhangban vannak-e az EU éghajlat-politikai céljaival, amint azt az európai klímarendelet előírja. Egy esetben a panaszost az is aggasztotta, hogy a Bizottság megsértette a szolgálatközi konzultációkra vonatkozó eljárási szabályzatát.   

Az ombudsman vizsgálatot indított a három ügyben. Mindhárom ügyben megkapta a Bizottság írásbeli válaszát, betekintett a Bizottság vonatkozó irataiba, és vizsgálócsoportjai két vizsgálat keretében találkoztak a Bizottság képviselőivel.

A Bizottság azt válaszolta, hogy a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályok nem kötelező erejű jogszabályok, hanem a releváns információk összegyűjtésére szolgáló szakpolitikai döntéshozatali eszközök, amelyeket arányos módon kell alkalmazni. Azzal is érvelt, hogy a szóban forgó jogalkotási javaslatok elfogadása előtt minden releváns bizonyítékot összegyűjtött, konzultált az érdekelt felekkel, valamint az alkalmazandó szabályokkal összhangban elvégezte az éghajlat-politikai következetesség értékelését és a szolgálatok közötti konzultációt.

Vizsgálatai alapján az ombudsman számos eljárási hiányosságot állapított meg azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hogyan készítette elő a jogalkotási javaslatokat, amelyek együttesen hivatali visszásságnak minősülnek.

Az ombudsman különösen azt állapította meg, hogy a Bizottság a „sürgősség” tág értelmezését fogadta el, és nem indokolta kellőképpen a jogalkotási javaslatok „sürgősségét” a nyilvánosság felé, és nem dokumentálta a minőségi jogalkotás alkalmazandó szabályaitól való eltéréseit. Az ombudsman azt is megállapította, hogy a Bizottság nem vezetett be olyan eljárást, amely a Szerződésekben és az ítélkezési gyakorlatban előírtaknak megfelelően biztosítaná a „sürgős” jogalkotási javaslatok átlátható, tényeken alapuló és inkluzív előkészítését. Az ombudsman megállapította továbbá, hogy a Bizottság azáltal, hogy nem vezetett megfelelő nyilvántartást javaslatai uniós éghajlat-politikai célokkal való összhangjának kötelező ellenőrzéséről, nem járt el elszámoltatható módon.

E hiányosságok kezelése érdekében az ombudsman két ajánlást fogalmazott meg. Az ombudsman azt ajánlotta, hogy a Bizottság biztosítsa a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályainak kiszámítható, következetes és nem önkényes alkalmazását azáltal, hogy meghatározza azokat a „sürgős” helyzeteket, amelyek indokolják a szabályokban meghatározott követelményektől való eltérést. Ezenkívül az eltérések engedélyezése esetén a Bizottságnak eljárást kell létrehoznia annak biztosítására, hogy a jogalkotási javaslatok sürgős előkészítése továbbra is megfeleljen az átlátható, tényeken alapuló és inkluzív jogalkotási folyamat elveinek. Annak érdekében, hogy segítse a Bizottságot ebben a feladatban, az ombudsman négy javaslatot tett, amelyek közé tartozik az érdekelt felekkel folytatott konzultációra vonatkozó szabályok tisztázása a sürgős javaslatok esetében, valamint annak biztosítása, hogy a javaslatait alátámasztó bizonyítékokat kellő időben közzétegyék annak érdekében, hogy a jogszabályok elfogadása előtt nyilvános vitát lehessen folytatni.

Ez a saját kezdeményezésű vizsgálat arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan dönt a vállalatok által a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló uniós rendelet (REACH-rendelet) alapján a különösen veszélyes vegyi anyagok engedélyezése iránt benyújtott kérelmekről. Az ilyen különösen veszélyes anyagok lehetnek rákkeltők, mutagének, reprodukciót károsítók, vagy endokrin károsító tulajdonságokkal rendelkezhetnek. Bár a kérelmekkel kapcsolatos döntéshozatali folyamat folyamatban van, azok a vállalatok, amelyek határidőn belül nyújtották be a kérelmeket, továbbra is használhatják az anyagokat az EU-ban. Tekintettel a Bizottság döntéshozatali eljárásának késedelmeivel kapcsolatos aggályokra, az ombudsman érdeklődött a különösen veszélyes vegyi anyagok engedélyezése iránti kérelmek Bizottság általi elbírálásához szükséges időről, valamint az engedélyezési eljárás átláthatóságáról.

Az ombudsman megállapította, hogy bár a jogszabályban előírt határidő három hónap, a Bizottságnak átlagosan 14,5 hónapra, egyes esetekben pedig több évre volt szüksége az engedély megadásáról vagy elutasításáról szóló határozattervezetek elkészítéséhez. Ráadásul a döntéshozatali folyamat nem volt átlátható. Az ombudsman megállapította, hogy hivatali visszásságnak minősül, ha a Bizottság rendszeresen elmulasztja betartani a jogszabályban előírt határidőt és biztosítani az átláthatóságot.

A késedelmek komoly veszélyt jelentenek a közegészségre és a környezetre. A késedelmek aláássák azoknak a vállalatoknak az érdekeit is, amelyek gazdasági tevékenységét megzavarhatja az engedély megadásával kapcsolatos tartós bizonytalanság. E kihívásokkal szembesülve a Bizottságnak minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy egyértelmű tervet terjesszen elő a késedelmek kezelésére.

Az ombudsman ajánlásokat tett a Bizottságnak, hogy vizsgálja felül belső eljárásait annak biztosítása érdekében, hogy gyorsabban hozhasson döntéseket ezekről a kérelmekről. Ennek részeként a Bizottságnak azt a szabályt kell alkalmaznia, amely szerint a kérelmezőknek bizonyítaniuk kell, hogy megfeleltek az engedélyezés jogi feltételeinek (a bizonyítási teher), és előnyben kell részesíteniük azon kérelmek elutasítását, amelyek e tekintetben nem tartalmaznak elegendő információt. A Bizottságnak azt is biztosítania kell, hogy érdemibb összefoglaló jegyzőkönyveket tegyen közzé a végső határozatokat jóváhagyó, a tagállamok képviselőiből álló „REACH-bizottság” üléseiről.

A Bizottság elfogadta az ombudsman arra vonatkozó ajánlását, hogy tegyék közzé a „REACH-bizottság” üléseiről készült érdemibb összefoglaló jegyzőkönyveket. Nem értett azonban egyet az ombudsmannak a késedelmek fő okaira vonatkozó elemzésével, azt állítva, hogy a késedelmeket főként rajta kívül álló tényezők okozták, nevezetesen a kérelmek puszta száma, a REACH-bizottság tagjai közötti eltérések, valamint a Számvevőszék által megkövetelt változtatások végrehajtásához szükséges idő.

Sajnálatos módon a Bizottság nem foglalkozott az ombudsman azon ajánlásával, hogy vizsgálja felül hosszadalmas belső eljárásait, és következetlen és hiányos információkat szolgáltatott arról a gyakorlatáról, hogy az engedélyezési kérelmek elbírálása során érvényesíti a bizonyítási terhet. Összességében a Bizottság nem nyújtott be egyértelmű és átfogó tervet arra vonatkozóan, hogy miként kezelje az engedélyezési eljárás késedelmei jelentette kihívást. A Bizottság további intézkedéseire van szükség a REACH-rendelet céljainak és a közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatnak a teljes körű végrehajtásához a különösen veszélyes vegyi anyagok kockázatkezelésében bekövetkező késedelmek elkerülése érdekében. Ezért az ombudsman fenntartja a hivatali visszásságra vonatkozó megállapítását.

Ez a hivatalból indított vizsgálat arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan dönt a vállalatok által a különösen veszélyes vegyi anyagok konkrét felhasználásának engedélyezése iránt benyújtott kérelmekről. Ezek az anyagok lehetnek rákkeltők, mutagének, reprodukciót károsítók, vagy endokrin károsító tulajdonságokkal rendelkezhetnek. A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló uniós rendelet (REACH-rendelet) szerint amíg ez a döntéshozatali folyamat folyamatban van, a kérelmeket határidőn belül benyújtó vállalatok továbbra is használhatják az anyagokat az EU-ban. Aggályok merültek fel a döntéshozatali folyamat késedelmével – ami azt jelenti, hogy az ilyen veszélyes anyagokat továbbra is használják –, valamint a folyamat átláthatóságának hiányával kapcsolatban.  

Az ombudsman megállapította, hogy bár a jogszabályban előírt határidő három hónap, a Bizottságnak átlagosan 14,5 hónapra, egyes esetekben pedig több évre volt szüksége az engedély megadásáról vagy elutasításáról szóló határozattervezetek elkészítéséhez. Ezek a rendszerszintű késedelmek, valamint az, hogy a Bizottság ebből következően nem tartja be a jogszabályban előírt határidőket a döntéshozatali folyamatban, hivatali visszásságnak minősülnek. Ennek kezelése érdekében az ombudsman azt az ajánlást tette, hogy a Bizottság vizsgálja felül belső eljárásait annak biztosítása érdekében, hogy gyorsabban hozhasson döntéseket ezekről a kérelmekről. Ez tükrözné a jogszabály célját, amely szerint sürgősen meg kell szüntetni vagy ellenőrizni kell a különösen veszélyes vegyi anyagok használatát. Ennek részeként a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az engedélyért folyamodó vállalatok teljesítsék azon kötelezettségüket, hogy olyan kérelmeket nyújtsanak be, amelyek elegendő információt tartalmaznak ahhoz, hogy a Bizottság eldönthesse, hogy az engedélyezés jogi feltételei teljesültek-e, és előnyben kell részesítenie azon kérelmek elutasítását, amelyek nem tartalmaznak elegendő információt. Ez azt is jelentené, hogy azok a vállalatok, amelyek nem szolgáltatnak elegendő információt a kérelmükkel kapcsolatban, nem tudnák továbbra is forgalmazni az anyagokat a szóban forgó felhasználásra.

Az ombudsman továbbá arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Bizottság nem biztosítja a döntéshozatali folyamat megfelelő átláthatóságát, ami hivatali visszásságnak minősül. Ennek kezelése érdekében az ombudsman azt ajánlotta, hogy a Bizottság tegyen közzé érdemibb jelentéseket a Bizottság és a tagállamok képviselőit tömörítő „REACH-bizottság” üléseiről, és hagyja jóvá a végleges határozatokat. Ezeket a jelentéseket időben, de mindenképpen a következő ülés előtt közzé kell tenni. Tekintettel a bizottság tanácskozásainak fontosságára, a nyilvánosság számára lehetővé kell tenni, hogy nyomon kövesse munkáját az egyes anyagokkal kapcsolatos döntéshozatali folyamat különböző szakaszaiban, és megértse az esetleges késedelmek okait az érintett szereplők elszámoltatása érdekében.