Az ügy az Európai Bizottság és egy agytröszt között 2014-ben tartott találkozóval kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A Bizottság részleges hozzáférést biztosított két dokumentumhoz, és teljes egészében megtagadta a harmadik dokumentumhoz való hozzáférést. Ennek során a Bizottság a nyilvános hozzáférés alóli kivételre hivatkozott, amely az egyén magánéletének és sérthetetlenségének védelmére vonatkozik.

Az ombudsman vizsgálócsoportja áttekintette a szóban forgó dokumentumokat, és megerősítette, hogy a kitakarások személyes adatokra vonatkoznak. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság észszerűen vélhette úgy, hogy a panaszos nem szolgáltatott meggyőző érveket arra vonatkozóan, hogy miért volt szüksége a szóban forgó személyes adatokhoz való hozzáférésre. A Bizottság ezért megalapozottan tagadta meg a kért dokumentumokhoz való (teljes körű) hozzáférést.

Az ombudsman lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság.

Az ügy az Európai Bizottság birtokában lévő dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott, amely az albániai nemzetközi nyomonkövetési művelet tagjai által felvetett, szakmai magatartással kapcsolatos aggályokra vonatkozott. A Bizottság megállapította, hogy egy dokumentum (levél) tartozik a kérelem hatálya alá, és részleges hozzáférést biztosított ahhoz. Az EU nemzetközi kapcsolatai tekintetében a magánélet és a közérdek védelmének szükségességére hivatkozva megtagadta a levél egyes részeihez való hozzáférést.

Az ombudsman vizsgálócsoportja áttekintette a dokumentumot, és megerősítette, hogy a visszatartott részek személyes adatokat és érzékeny információkat tartalmaznak. Az ombudsman ésszerűnek találta a Bizottság azon érveit, amelyek a személyes adatok kitakarását igazolják. Azt is megállapította, hogy nem volt nyilvánvalóan helytelen, hogy a Bizottság azzal érvelt, hogy a levél bizonyos érzékeny részeinek hozzáférhetővé tétele aláásná az EU Albániával fenntartott nemzetközi kapcsolatait.

Az ombudsman ezért lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság.

Az ügy a menekültek, menedékkérők vagy migránsok Törökországból való visszatérésével vagy kitoloncolásával kapcsolatos, az Európai Bizottsághoz benyújtott dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. Válaszában a Bizottság 27 olyan dokumentumot azonosított, amelyekhez teljes egészében megtagadta a hozzáférést. Hat dokumentum esetében megtagadták a hozzáférést a kapcsolódó uniós finanszírozású projekt végrehajtó partnere kereskedelmi érdekeinek védelme érdekében. A többi dokumentum esetében a Bizottság a közérdek védelmére hivatkozott az EU Törökországgal fennálló nemzetközi kapcsolatai tekintetében.

A panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül határozatát („megerősítő kérelem” benyújtásával). Mivel a Bizottság nem válaszolt az alkalmazandó határidőn belül, a panaszos az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság nem válaszolt a panaszos megerősítő kérelmére. Megerősítő határozat hiányában és az ügy előrevitele érdekében az ombudsman kérte a szóban forgó dokumentumokba való betekintést. A vizsgálat alapján az ombudsman osztotta a Bizottsággal azt az előzetes véleményét, hogy nem indokolt megtagadni az összes dokumentumhoz való teljes körű hozzáférést.

Közel egy évvel a megerősítő kérelem benyújtása után a Bizottság azt válaszolta, hogy egyik dokumentumhoz sem lehet hozzáférést biztosítani. Bár már nem támaszkodott a végrehajtó partner kereskedelmi érdekeinek védelmére, úgy ítélte meg, hogy az EU Törökországgal fennálló nemzetközi kapcsolatai veszélyeztetésének elkerülése érdekében valamennyi dokumentumhoz meg kell tagadni a hozzáférést. 

Mivel a Bizottság most válaszolt a panaszos megerősítő kérelmére, az ombudsman lezárta az ügyet. Egyértelműen bírálta, hogy a Bizottság jelentős késedelmet szenvedett a panaszos kérésének megválaszolásában. Az ombudsman megismételte továbbá – amint azt már az előzetes véleményében is kifejtette – azzal kapcsolatos kétségeit, hogy a dokumentumok mindvégig tartalmaznak-e érzékeny információkat. Mivel azonban az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság nem válaszolt időben a nyilvános hozzáférés iránti kérelemre, a felperes ezt nem követte.

Az ügy egy uniós finanszírozású törökországi projekthez kapcsolódó, migrációkezeléssel kapcsolatos dokumentumhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. Az Európai Bizottság egy dokumentumot, egy pénzügyi jelentést azonosított, amelynek hozzáférhetővé tételét azzal az indokkal tagadta meg, hogy a hozzáférhetővé tétel veszélyeztetheti a közérdek védelmét a közbiztonság és az Unió nemzetközi kapcsolatai tekintetében.

Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumot.

A vizsgálat alapján és figyelembe véve azt a széles mérlegelési mozgásteret, amellyel az uniós intézmények annak meghatározása során rendelkeznek, hogy a közbiztonsághoz és a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdek veszélyben van-e, az ombudsman megállapította, hogy a Bizottságnak a hozzáférés megtagadására vonatkozó határozata nem volt nyilvánvalóan téves. Mivel a szóban forgó közérdeket nem helyettesítheti egy másik, fontosabbnak ítélt közérdek, az ombudsman nem állapított meg hivatali visszásságot, és lezárta az ügyet.

Az ügy a Tony Blair Globális Kormányzás Intézet (TBI) képviselői és a magyar biztos kabinetjének két tagja közötti, 2024. június 19-i találkozóval kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A panaszost különösen az érdekelte, hogy jelen van-e a találkozón egy konkrét TBI-képviselő, akit a panaszos korábban közhivatalt ellátó közszereplőnek tekintett.

A Bizottság részleges hozzáférést biztosított a panaszos számára a találkozóról készült jelentéshez, valamint a TBI-től a találkozó előtt kapott e-mailhez. A Bizottság kitakarta a TBI képviselőinek nevét. Úgy ítélte meg, hogy a panaszos által felhozott érvek nem támasztják alá e személyes adatok hozzáférhetővé tételének konkrét közérdekű szükségességét („szükségesség”). A szükségesség hiányától függetlenül a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a hozzáférhetővé tétel sértené az érintett személyek jogos érdekeit. Ami az azonosított személyre vonatkozó hozzáférési kérelmet illeti, a Bizottság azt válaszolta, hogy sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja, hogy a szóban forgó személy részt vett-e a találkozón, mivel ez is személyes adatnak minősül.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság észszerűen vélte úgy, hogy a panaszos nem terjesztett elő elegendő érvet annak alátámasztására, hogy a személyes adatokat meghatározott közérdekű célból továbbítani kell számára. Az ombudsman ezért lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy további vizsgálatok nem indokoltak. Az ombudsman azonban megjegyezte, hogy a Bizottság konzultálhatott volna a TBI-vel a képviselőik nevének az ülésen való nyilvánosságra hozataláról azzal a céllal, hogy megszüntesse a nyilvános spekuláció minden alapját, és ennek megfelelő javaslatot tett.