A panasz előzményei

1. Albánia 2016 óta jelentős igazságügyi reformot hajt végre, amely a teljes igazságszolgáltatási rendszer szerkezetátalakítását eredményezte. A reform többek között magában foglalja az összes ülnök bíró, ügyész és vezető jogi asszisztens átmeneti újraértékelését („átvilágítás”).

2. A nemzetközi nyomonkövetési műveletet (IMO) azért hozták létre, hogy felügyelje az albániai átvilágítási folyamatot az átvilágítási intézmények létrehozásától az újraértékelés befejezéséig. Létrehozása és feladatai a 2016 júliusában módosított albán alkotmányban az ország igazságügyi reformcsomagjával összefüggésben meghatározott megbízatást követik. Az IMO igazgatótanácsának elnöki tisztét az Európai Bizottság tölti be, amely a Bizottság és az Egyesült Államok kormányának képviselőiből áll. Az IMO „nemzetközi megfigyelőket” küld Albániába, akik az uniós tagállamok igazságszolgáltatásának képzett szakértői, hogy figyelemmel kísérjék és felügyeljék a teljes újraértékelési folyamatot [1].

3. Három albán ellenőrző szerv dönt a bírák és ügyészek újraértékeléséről Albániában. Mindhárom szervet az IMO ellenőrzi. Az egyik ilyen ellenőrző szerv a 12 tagból álló Független Minősítő Bizottság (IQC).

4. 2024 májusában a panaszos nyilvános hozzáférést kért a Bizottság birtokában lévő, az IMO tevékenységeivel kapcsolatos dokumentumokhoz [2]. A panaszos hozzáférést kért azokhoz a dokumentumokhoz, amelyek az IMO albániai tagjai által felvetett aggályokat tartalmazzák, miután részt vett az IQC tagjainak egy magánvállalat által támogatott személyzeti elvonulásán, valamint az IMO által e tekintetben hozott intézkedéseket meghatározó dokumentumokhoz.

5. A Bizottság 2024 augusztusában válaszolt a kérelemre, és azonosított egy dokumentumot, amely a kérelem hatálya alá tartozik: „Prot. No 16 IMO letter to IQC re ALBSIG s.a. financial contribution – Ares(2024)4934076”. A Bizottság az Albánia, az Egyesült Államok és az EU közötti nemzetközi kapcsolatok tekintetében a magánélet és a közérdek védelme érdekében részleges hozzáférést biztosított a dokumentum bizonyos részeinek kitakarásával [3].

6. A panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a hozzáférést megtagadó határozatát (megerősítő kérelem benyújtásával). Azzal érvelt, hogy közérdekből szükség van a dokumentumban szereplő személyes adatok nyilvánosságra hozatalára annak meghatározása érdekében, hogy ki írta alá a levelet. Úgy vélte továbbá, hogy a Bizottság homályosan és megalapozatlanul utalt az EU nemzetközi kapcsolatainak esetleges megsértésére.

7. A Bizottság egy késedelmet követően [4] 2025 áprilisában válaszolt a panaszos megerősítő kérelmére. A Bizottság további részleges hozzáférést biztosított a levélhez. A Bizottság azonban megerősítette azon eredeti döntését, hogy a magánélet és a közérdek védelme érdekében megtagadja a hozzáférést bizonyos részekhez az EU nemzetközi kapcsolatai tekintetében.

8. Mivel a panaszos elégedetlen volt azzal, ahogyan a Bizottság kezelte a kérelmét, 2025 júniusában az ombudsmanhoz fordult.

A vizsgálat

9. Az ombudsman vizsgálatot indított a Bizottság azon döntésével kapcsolatban, hogy az 1049/2001 rendelet alapján csak részleges hozzáférést biztosít a szóban forgó dokumentumhoz.

10. A vizsgálat során az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a vitatott dokumentum szerkesztetlen változatát.

11. Az ombudsman arra is felkérte a Bizottságot, hogy adjon további véleményt a panasszal kapcsolatban. A Bizottság nem nyújtott be további észrevételeket.

Előadott érvek

12. Megerősítő kérelmében a panaszos azzal érvelt, hogy a kitakart személyes adatokhoz való hozzáférés konkrét közérdekű célt szolgál, valamint szükséges és arányos. Különösen azt mondta, hogy a levél kitakart részeiből nem derül ki egyértelműen, hogy az IMO valamennyi nemzetközi megfigyelője, vagy csak néhányuk írta-e alá a levelet. Ha minden megfigyelő aláírta a levelet, nincs sok értelme, hogy kitakarják a nevüket, mert a nyilvánosság számára ismertek. Ha csak néhányan írták alá, erős közérdek fűződik annak megismeréséhez, hogy ki kritizálta az IQC magatartását.

13. A panaszos továbbá úgy vélte, hogy a Bizottság homályosan és megalapozatlanul utalt az EU nemzetközi kapcsolatainak lehetséges sérelmére. Kifejti, hogy az albán hatóságok bírósági ítéletet követően már nyilvános hozzáférést biztosítottak a kért dokumentumhoz. Ezenkívül elmondta, hogy mivel a levél rendkívül szakszerűtlen magatartást tulajdonít az IQC teljes személyzetének, az EU és Albánia közötti „kölcsönös bizalom” kevésbé fontos, mint az EU abba vetett bizalma, hogy az IMO hogyan kezeli ezeket az aggályokat egy uniós finanszírozású projekt részeként.

14. A Bizottság közölte, hogy a megerősítő szakaszban konzultált az IMO nemzetközi megfigyelőivel mint a dokumentum kibocsátóival. Az IMO nemzetközi megfigyelői kijelentették, hogy a kitakart részek érzékeny megjegyzéseket tartalmaznak az etikával kapcsolatban, és kifogásolták azok nyilvánosságra hozatalát.

15. A Bizottság azt is közölte, hogy a kért dokumentum személyes adatokat és saját kezű aláírást tartalmaz. Az alkalmazandó uniós adatvédelmi jogszabályok ((EU) 2018/1725 rendelet)[5] értelmében a Bizottság csak akkor hozhat nyilvánosságra személyes adatokat, ha a panaszos megállapította, hogy az adatokra konkrét közérdekű célból van szüksége. A Bizottság azzal érvelt, hogy a panaszos nem fejtette ki kellőképpen, hogy a személyes adatok kezelése vagy továbbítása milyen tekintetben szükséges a hivatkozott közérdek kielégítéséhez. Úgy ítélte meg, hogy az adatokra nincs szükség az elérni kívánt célhoz képest, mivel a panaszossal közölt szerkesztett változatban a dokumentum aláírására „a nemzetközi megfigyelők nevében” kerül sor. A Bizottság hozzátette, hogy nem tudja megerősíteni, hogy az IMO mely nemzetközi megfigyelői írták alá a levelet.

16. A Bizottság továbbá azzal érvelt, hogy még ha a szükségesség első feltétele teljesül is, az érintett(ek) jogos érdekei sérülnének. Az IMO nemzetközi megfigyelői, akikkel konzultáltak, elmondták, hogy ők és családtagjaik személyes támadások, rágalmazás és rágalmazás áldozatai voltak a médiában.

17. A Bizottság kifejtette, hogy a kért dokumentum az Albán Köztársaság, az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió közötti nemzetközi kapcsolatokra vonatkozik. Szigorúan bizalmas alapon együttműködnek ebben az ügyben. A vitatott dokumentum olyan információkat tartalmaz, amelyeket az albán hatóságok bizalmasan közöltek az IMO-val. Ez az információ lehetővé tette az IMO nemzetközi megfigyelői számára, hogy konkrét véleményeket és ajánlásokat fogalmazzanak meg az IQC számára. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a dokumentum teljes körű hozzáférhetővé tétele sértené a felek közötti bizalom szintjét, és ezáltal az EU nemzetközi kapcsolatait.

18. A Bizottság kifejtette, hogy a panaszos állításával ellentétben az albán hatóságok által egy nem kormányzati szervezet kérésére közzétett dokumentum az IQC és egy magánvállalat között létrejött támogatási szerződés volt. Az albán bíróságok nem biztosítottak hozzáférést a kért dokumentumhoz. A Bizottság ragaszkodott ahhoz, hogy a két dokumentum elkülönüljön egymástól.

19. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos hozzátette, hogy egyértelmű közérdek fűződik a levelet aláíró nemzetközi IMO-megfigyelők nevének közzétételéhez annak érdekében, hogy a polgárok megvizsgálhassák, hogy az IMO nemzetközi megfigyelőinek fegyelmi eljárást kellett volna-e indítaniuk az IQC tagjaival szemben a vitatott magánszponzorált eseményen való részvétel miatt. Nehezen érti, hogy miért nem lehet a nevüket nyilvánosságra hozni ebben a levélben, amikor az átvilágítási eljárás keretében a különböző véleményekben vagy beadványokban általában nyilvánosságra hozzák őket.

20. Kifejtette továbbá, hogy nem győzte meg a Bizottság azon érve, amely az érintettek jogos érdekei sérelmének kockázatára vonatkozik. Úgy véli, hogy az albániai helyzet nem olyan veszélyes.

Az ombudsman értékelése

A magánélet és az egyén integritásának védelme

21. A jelen ügyben szóban forgó dokumentum az IMO nemzetközi megfigyelőinek az IQC elnökéhez intézett, 2022. január 17-i kétoldalas levele, amelyben aggodalmukat fejezik ki egy IQC-esemény magánbiztosító általi finanszírozásával kapcsolatban. A levél szerint rendkívül helytelennek tűnik, hogy egy ellenőrző intézmény adományokat kérjen magánszervezetektől.

22. A szerkesztetlen levélnek az ombudsman vizsgálócsoportja általi felülvizsgálata megerősítette, hogy az személyes adatokat tartalmaz, és hogy a Bizottság által alkalmazott kitakarások ezekre a személyes adatokra is kiterjednek.

23. Amint azt a Bizottság megerősítő határozatában helyesen kifejtette, az (EU) 2018/1725 rendelet értelmében azoknak a kérelmezőknek, akik hozzá kívánnak férni a személyes adatokhoz, megfelelően meg kell indokolniuk, hogy ezen információk közzététele miért szolgál konkrét közérdekű célt („szükségesség”). E követelmény teljesülése esetén az érintett intézménynek meg kell vizsgálnia, hogy a hozzáférhetővé tétel sértené-e az érintettek jogos érdekeit, és ha igen, ezek az érdekek fontosabbak-e, mint a szóban forgó személyes adatokhoz hozzáférést kérő személy által hivatkozott szükségesség.

24. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panaszos nem bizonyította a személyes adatok nyilvánosságra hozatalának szükségességét, mivel a levelet „a nemzetközi megfigyelők nevében” írták alá. Az ombudsman ésszerűnek tartja a Bizottság álláspontját. A levél részben közzétett változata azt mutatja, hogy azt az IMO nemzetközi megfigyelőinek egésze nevében küldték el; ésszerűen feltételezhető tehát, hogy a nyilvánosság már ismeri a levél szerzőit, mivel az IMO nemzetközi megfigyelőinek nevei (amint azt maga a panaszos is állítja) nyilvánosak.

25. Még ha a panaszos bizonyította is volna a szóban forgó személyes adatok közlésének szükségességét, a Bizottság azt állította, hogy a közlést megakadályozza az érintett(ek) jogos érdekei védelmének szükségessége. Ennek alátámasztására a Bizottság a levél szerzőjével (szerzőivel) folytatott konzultációra támaszkodott, akik azt állították, hogy a múltban személyes támadásoknak voltak kitéve. Bár az ombudsman elismeri, hogy a panaszost nem győzték meg ezek az érvek, megjegyzi, hogy az uniós ítélkezési gyakorlat szerint, ha a legcsekélyebb ok is fennáll annak feltételezésére, hogy az érintettek jogos érdekei sérülnének, az uniós közigazgatásnak meg kell tagadnia a személyes adatok közlését.[6] Az ombudsman ezért észszerűnek tartja a Bizottság álláspontját.

A közérdek védelme a nemzetközi kapcsolatok tekintetében

26. Az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek annak meghatározása során, hogy valamely dokumentum hozzáférhetővé tétele sértené-e az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában felsorolt közérdekek védelmét, ideértve a nemzetközi kapcsolatokat is.[7] Mint ilyen, az ombudsman vizsgálata annak értékelésére irányult, hogy a Bizottság e tekintetben nyilvánvaló hibát követett-e el.

27. Az uniós ítélkezési gyakorlat megállapította, hogy az a mód, ahogyan a harmadik országok hatóságai az intézmények határozatait érzékelik, a nemzetközi kapcsolatok elemeként releváns a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó kivétel alkalmazása szempontjából. E kapcsolatok követése és minősége különösen ezen észleléstől függ [8].

28. Ebben az esetben az ombudsman nem véli úgy, hogy nyilvánvalóan helytelen volt, hogy a Bizottság azzal érvelt, hogy a dokumentum teljes körű hozzáférhetővé tétele aláásta volna az EU nemzetközi kapcsolatait. A dokumentum vizsgálata azt mutatta, hogy egyes kitakarások olyan elemekre vonatkoznak, amelyek nyilvánosságra hozataluk esetén felfedhetik, hogy az IMO nemzetközi megfigyelői milyen konkrét típusú információkat szereztek. Ezenkívül a kitakarások kiterjednek az IMO nemzetközi megfigyelői által az IQC etikus magatartásával kapcsolatban tett észrevételekre is. Tekintettel az albán igazságügyi reform kontextusára és az abban részt vevő több nemzetközi szereplő, köztük az EU és az USA szerepére, nem volt nyilvánvalóan helytelen, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó kitakart részek hozzáférhetővé tétele veszélyeztetheti a nemzetközi partnerek azon hajlandóságát, hogy információkat szolgáltassanak az IMO-nak, ezáltal aláásva az EU Albániában tett erőfeszítéseit.

29. A Bizottság konzultált az IMO nemzetközi megfigyelőivel, akik kifogásolták a dokumentum egyes részeinek nyilvánosságra hozatalát. A konzultációs dokumentumoknak az ombudsman vizsgálócsoportja általi vizsgálata megerősítette, hogy az IMO nemzetközi megfigyelői konkrét érvekkel szolgáltak a köztük és más ellenőrző intézmények közötti bizalom és együttműködés sérelmének kockázatával kapcsolatban.

30. Az ombudsman ezért megállapítja, hogy indokolt volt, hogy a Bizottság megtagadta a szóban forgó dokumentumhoz való teljes körű nyilvános hozzáférést.

Következtetés

A vizsgálat alapján az ombudsman az alábbi következtetéssel zárja le az ügyet:

Ebben az ügyben az Európai Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a határozatról.

Teresa Anjinho
európai ombudsman

Strasbourg, 2025. augusztus 4.

[1] További információk: https://www.eeas.europa.eu/delegations/albania/international-monitoring-operation-support-process-temporary-re-evaluation-judges-and-prosecutors_en?s=214

[2] Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet értelmében: http://data.europa.eu/eli/reg/2001/1049/oj.

[3] Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint.

[4] Az ombudsman korábbi vizsgálatának tárgya: 131/2025/NH.

[5] A természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló (EU) 2018/1725 rendelet: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX%3A32018R1725

[6] Lásd a Törvényszék 2015. július 15-i ítéletét, Gert-Jan Dennekamp kontra Európai Parlament, T-115/13. sz. ügy, 117. pont, elérhető a következő internetcímen: https://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?num=T-115/13.

[7] Lásd a Törvényszék T-644/16. sz., ClientEarth kontra Bizottság ügyben 2018. július 11-én hozott ítéletének 23–25. pontját, amely elérhető a következő internetcímen: https://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?num=T-644/16&language=en.

[8] Lásd a Törvényszék T-166/19. sz., Bronckers kontra Európai Bizottság ügyben 2020. november 25-én hozott ítéletének 61. és 63. pontját, amely elérhető a következő internetcímen: https://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?num=T-166/19&language=EN.