Az ügyek arra vonatkoztak, hogy az Európai Bizottság megtagadta a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló jogszabály értelmében „stratégiai projektként” elismerendő ásványkitermelési projekt alkalmazásával kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést. A panaszosok konkrétan hozzáférést kértek egy szerbiai székhelyű lítiumbányászati projekt kérelméhez, beleértve az igazoló dokumentumokat is, amelynek kérelme sikeres volt. A Bizottság a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmére támaszkodva úgy ítélte meg, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele sértené az érintett vállalat kereskedelmi érdekeit. A panaszosok többek között azzal érveltek, hogy a közzétételhez nyomós közérdek fűződik, mivel a dokumentumok valószínűleg fontos környezeti információkat tartalmaznak.

Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy jellegüknél fogva észszerűtlen, hogy a Bizottság a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó projekteknek a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló jogszabály szerinti stratégiai projektként való kijelölésével kapcsolatos dokumentumokra a közzététel megtagadásának általános vélelmét alkalmazza. Ezenkívül a dokumentumok vizsgálócsoportja általi vizsgálata alapján az ombudsman megállapította, hogy azok nem tartalmaznak végig érzékeny információkat, többek között azért, mert azok egyes részeit már jogszerűen nyilvánosságra hozták, amikor a Bizottság közzétette a panaszos hozzáférés iránti kérelmére vonatkozó végleges álláspontját. Az ombudsman továbbá úgy ítélte meg, hogy a dokumentumok kiterjedt környezeti információkat tartalmaznak, többek között „a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információkat”, amelyek hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek áll fenn. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy a nyilvános hozzáférés Bizottság általi megtagadása hivatali visszásságnak minősül. Javasolta, hogy a Bizottság vizsgálja felül álláspontját annak érdekében, hogy széles körű hozzáférést biztosítson a vitatott dokumentumokhoz.

A panaszos, egy európai parlamenti képviselő aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy véleménye szerint eltérés van a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály és az általános célú mesterséges intelligenciára vonatkozó gyakorlati kódex (GPAI) között. Az Európai Bizottság nemrégiben megerősítette, hogy az érdekelt felek által kidolgozott kódex „megfelelő” önkéntes eszköz az általános célú MI-szolgáltatók számára a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabálynak való megfelelés bizonyítására. A panaszos azonban azzal érvelt, hogy a kódex mentesíti az általános célú MI-szolgáltatókat a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet szerinti azon kötelezettségük alól, hogy dokumentálják vagy legalább megbecsüljék modelljeik energiafogyasztását a betanításuk és tesztelésük során.

Az ombudsman megvizsgálta ezt a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság észszerűen kifejtette, hogy MI-hivatala hogyan szándékozik értékelni az általános célú MI-infrastruktúrák energiafogyasztását, amennyiben a szolgáltatók nem rendelkeznek a becsléshez szükséges bizonyos információkkal. Így a Bizottság megadta a szükséges biztosítékokat arra vonatkozóan, hogy e tekintetben teljesíteni fogja a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet mögöttes célkitűzését. Ezzel összefüggésben az ombudsman megjegyezte, hogy a kódex ideiglenes megoldás, amelyet tovább lehet javítani, és amelyet valószínűleg az európai szabványügyi szervezetek által kidolgozott célzott eszközök, például „harmonizált szabványok” váltanak fel.

Ennek alapján az ombudsman megállapította, hogy ebben a szakaszban nem indokolt a panasz további vizsgálata.

Az ügy eredetileg arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság nem tájékoztatta a panaszost az egyes spanyol jogszabályoknak az uniós adatvédelmi szabályoknak és az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvnek való megfelelésével kapcsolatos jogsértési panasz aktuális állásáról.

Az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy tájékoztassa a panaszost a panasz állásáról, az értékelés késedelmének okairól, valamint a Bizottság cselekvési tervéről ebben az ügyben. Mivel a Bizottság nem nyújtott kellően részletes tájékoztatást a panaszosnak, az ombudsman vizsgálócsoportja találkozott a Bizottság képviselőivel is, és megvizsgálta a Bizottság aktáját, hogy jobban megértse, hogyan kezelte a Bizottság a jogsértési panaszt.

Az ombudsman megállapította, hogy bár volt olyan időszak, amikor a Bizottság nem volt aktív az ügyben, a vonatkozó spanyol jogszabályok teljes körű alkalmazását követően rendszeresen együttműködött a nemzeti hatóságokkal, és értékelte az ügyet. Az ombudsman azt is megállapította, hogy bár a Bizottság nem adott időben tájékoztatást a panaszosnak, ami sajnálatos, e vizsgálat során részletes magyarázatot adott a kötelezettségszegési panasz kezeléséhez szükséges időre és annak státuszára vonatkozóan. Ezenkívül a Bizottság felszólító levelet küldött Spanyolországnak a jogsértéssel kapcsolatos panasz első aspektusára vonatkozó vizsgálat során.

Az ombudsman ezért azzal a következtetéssel zárta le a vizsgálatot, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság ´s hogyan kezelte a Csehország´s azon döntésével kapcsolatos jogsértési panaszt, hogy egyesíti vasúti hatóságát a versenyhatósággal. A fő aggály az volt, hogy az összefonódás sértheti az uniós jogot, és hogy Csehország esetleg nem biztosította a vasúti ágazat független és hatékony felügyeletét.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság nem indokolta meg megfelelően a panaszosnak azt a megállapítását, hogy Csehország nem sértette meg az uniós jogot. Miután megvizsgálta a Bizottság által a vizsgálat során adott magyarázatokat, az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság gondosan kivizsgálta az ügyet, és hogy az ügy lezárására vonatkozó határozata szilárd indokokon alapult.

Az ombudsman azzal zárta le a vizsgálatot, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot a jogsértési panasz Bizottság általi értékelése tekintetében. Tekintettel arra, hogy a vizsgálat során a Bizottság részletes indokolást adott, az ügy e vonatkozása megoldódott. Az ombudsman azt javasolta a Bizottságnak, hogy mindig adjon megfelelő indokolást a panaszosoknak, amikor jogsértési ügyet kívánnak lezárni.

Az ügy az Európai Bizottság által a Spanyolországgal szemben 2018-ban benyújtott kötelezettségszegési panasz értékelésének lezárásához szükséges időre vonatkozott. A kötelezettségszegési panasz a spanyol kikötői törvényben 2014-ben bevezetett jogszabályi változásokra, valamint arra vonatkozott, hogy a Baleár-szigetek kikötői hatósága ezt követően meghosszabbította a kikötői közterületeken szabadidős vízi sporttevékenységek végzésére vonatkozó koncessziók időtartamát. Kötelezettségszegési panaszában a panaszos lényegében azzal érvelt, hogy az említett jogszabályi változások és a koncessziók időtartamának a Baleár-szigetek kikötői hatósága általi meghosszabbítása sérti az EUMSZ 49., 56. és 106. cikkét.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy gondos és aktív volt az ügyben, és nem szolgált meggyőző indokokkal annak magyarázatára, hogy miért nem tudta több mint hét év elteltével véglegesíteni értékelését. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy ez hivatali visszásságnak minősül, és ajánlást tett arra vonatkozóan, hogy a Bizottság további késedelem nélkül véglegesítse értékelését. Az ombudsman a panaszosnak nyújtott tájékoztatással és a nyilvántartás vezetésével kapcsolatos problémákat is azonosított a Bizottság által Spanyolországgal folytatott EU Pilot párbeszéddel kapcsolatban, és két megfelelő javaslatot tett e tekintetben a javításra.

Bár a Bizottság az ombudsman vizsgálatának megindítását követően új, kötelezettségszegési eljárást megelőző párbeszédet (korábbi nevén EU Pilot párbeszédet) indított Spanyolországgal, a Bizottság még nem fejezte be a kötelezettségszegési panasz értékelését, amikor az ombudsman lezárta ezt az ügyet. Nem indokolta észszerűen az igénybe vett időt sem. Mint ilyen, az ombudsman megerősítette a hivatali visszásságra vonatkozó megállapítását. Az ombudsman továbbra is nyomon követi a Bizottság jogsértést megelőző párbeszédekkel kapcsolatos nyilvántartását, valamint azt, hogy e párbeszédek lezárásakor hogyan kommunikál a panaszosokkal.

Az ügy egy olyan dokumentumhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott, amely az Európai Bizottság azon döntésével kapcsolatos, hogy egy Szerbiában található ásványkitermelési projektet a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló jogszabály (CRMA) szerinti „stratégiai projektnek” minősít. A panaszos konkrétan hozzáférést kért e határozat érintett nem uniós ország általi jóváhagyásához. A panaszos 2025 júliusában nyújtotta be kérelmét az Európai Bizottsághoz.

A Bizottság először 2025 augusztusában válaszolt. Megállapított egy olyan dokumentumot, amely a hozzáférés iránti kérelem hatálya alá tartozik, és amelyhez teljes egészében megtagadta a nyilvános hozzáférést. Ennek során a Bizottság azzal érvelt, hogy a közzététel alááshatja az EU nemzetközi kapcsolatait azzal az országgal, ahol a projekt található.

A panaszos 2025 szeptemberében „megerősítő kérelem” benyújtásával vitatta a Bizottság határozatát. Amikor a Bizottság nem adott kifejezett választ, a panaszos 2025 októberében az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított a nyilvános hozzáférés Bizottság általi hallgatólagos megtagadásával kapcsolatban, és első lépésként felkérte a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb fogadjon el kifejezett választ a panaszos megerősítő kérelmére. Mivel a megadott határidőn belül nem érkezett válasz, az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumot, valamint az érintett nem uniós országgal folytatott konzultációra vonatkozó dokumentációt.

A Bizottság 2026 májusában válaszolt a panaszosnak, széles körű részleges hozzáférést biztosítva a szóban forgó dokumentumhoz, és csak korlátozott személyes adatokat szerkesztett ki, amit a panaszos nem vitatott. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy a hozzáférés Bizottság általi hallgatólagos megtagadásával kapcsolatos panaszt a most biztosított hozzáférés rendezte. Mindemellett az ombudsman sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság késedelmesen kezelte a panaszos hozzáférés iránti kérelmét, amely még a vizsgálat megindítását követően is fennállt. Az ombudsman továbbra is szorosan figyelemmel kíséri a hozzá benyújtott panaszokon alapuló késedelmek ügyét.