Az ügy az európai adatvédelmi biztos által az ugyanazon panaszos által 2023-ban benyújtott, a panaszos személyes adatainak kezelésével kapcsolatos két panasz elbírálásához szükséges időre vonatkozott.

Az ombudsman vizsgálata során az európai adatvédelmi biztos észszerű magyarázattal szolgált az ügyek kezelésével és a késedelemmel kapcsolatban. Az európai adatvédelmi biztos véglegesítette a felvetett kérdések előzetes értékelését is.

Az ombudsman azt is megjegyezte, hogy az európai adatvédelmi biztos intézkedéseket hozott hátralékának kezelésére annak érdekében, hogy a jövőben elkerülje a hasonló helyzeteket, és ezért azzal a következtetéssel zárta le az ügyet, hogy további vizsgálatok nem indokoltak. 

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége (EUAA) hogyan kezelte az alapvető jogok megsértésére vonatkozó állításokat a görög Számosz szigetén folytatott tevékenységei során. A panaszosok aggódtak amiatt, hogy az EUAA menekültügyi támogató csoportjaiba kiküldött ügyintézők által a kiszolgáltatott helyzetben lévő menedékkérőkkel folytatott interjúk ellentétesek voltak az uniós joggal, és hogy az EUAA nem foglalkozott ezzel. Emellett a panaszosok azzal is foglalkoztak, hogy az EUAA hogyan kezelte a menedékkérők visszafordításokról szóló jelentéseit.

Az ombudsman megállapította, hogy a panasz benyújtásának időpontjában az EUAA nem biztosította, hogy a menekültügyi támogató csoportjaiba kiküldött ügyintézők felkészültek legyenek a kiszolgáltatott menedékkérőkkel folytatott meghallgatások megfelelő lefolytatására, többek között arra vonatkozóan, hogy miként kell figyelembe venni a kiszolgáltatottságra vonatkozó mutatókat, amikor azok a menekültügyi meghallgatás során először merülnek fel. Az ombudsman megállapította továbbá, hogy az EUAA nem biztosított megfelelő eljárást a kiszolgáltatott helyzetben lévő menedékkérők számára a meghallgatások során elkövetett hibák bejelentésére és az ilyen jelentések EUAA általi felülvizsgálatára. Az ombudsman megállapította, hogy ez hivatali visszásságnak minősül, és négy ajánlást tett az EUAA-nak a hiányosságok kezelésére.

Az ombudsman ezeket az ajánlásokat az Ombudsmanok Európai Hálózata (ENO) munkatársainak is megküldte, kikérte véleményüket arról, hogy az EUAA ügyintézői és a nemzeti menekültügyi tisztviselők közötti együttműködés során hogyan biztosítják az alapvető jogok tiszteletben tartását.

Emellett az ombudsman jelentős hiányosságokat tárt fel azzal kapcsolatban, hogy az EUAA hogyan kezelte a menedékkérők által az interjúk során a visszafordítással kapcsolatos tapasztalatok nyilvánosságra hozatalát. Mivel az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége az ombudsman vizsgálata során megkezdte az e hiányosságok orvoslására irányuló intézkedések végrehajtását, nem talált hivatali visszásságot, hanem két javítási javaslatot tett.

Ez az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte a Bizottság antiszemitizmus elleni küzdelemmel és a zsidó élet előmozdításával foglalkozó koordinátora által Izraelbe tett munkaúthoz kapcsolódó dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti újságírói kérelmet. A Bizottság az uniós adatvédelmi szabályokra hivatkozva elutasította az ilyen dokumentumok meglétének megerősítését vagy tagadását. Azzal érvelt, hogy még az ilyen dokumentumok létezésének elismerése is személyes adatok továbbításának minősülne, anélkül, hogy erre konkrét közérdekű célból szükség lenne, amit a panaszos nem bizonyított.

A vizsgálat során a Bizottság megerősítette az ombudsman vizsgálati csoportjának, hogy az utazásra sor került, és hogy fedezte az utazás költségeit, ezáltal eloszlatva a panaszos által felvetett alapvető átláthatósági aggályokat.

Az ombudsman megállapította, hogy közérdek fűződik a koordinátor szakmai tevékenységeinek nyilvános ellenőrzéséhez, tekintettel a szerep láthatóságára és a téma érzékenységére. Miután azonban a Bizottság megerősítette a szakmai utat, és hogy az alkalmazandó szabályoknak megfelelően fedezte a költségeket, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a koordinátor szakmai tevékenységeinek ellenőrzéséhez fűződő közérdek teljesült.

Az ombudsman azonban javításra irányuló javaslatot tett a Bizottságnak, nevezetesen azt, hogy az átláthatóság fokozása érdekében proaktívan tegye közzé a koordinátor hivatalos tevékenységeinek összefoglalóit, beleértve a munkautakra vonatkozó információkat is.

Az ombudsman lezárta az ügyet, és arra a következtetésre jutott, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan biztosítja, hogy Románia teljes mértékben végrehajtsa az Európai Unió Bíróságának a személyazonosító igazolványok más tagállamokban lakóhellyel rendelkező román állampolgárok számára történő kiállításának jogellenes megtagadásáról szóló ítéletét.

Az ombudsman megállapította, hogy az ügy nemzeti szinten folyamatosan változik, és hogy a Bizottság aktívan és ésszerű időközönként figyelemmel kísérte a helyzetet.

Az ombudsman azzal a következtetéssel zárta le az ügyet, hogy ebben a szakaszban további vizsgálatok nem indokoltak. Az ombudsman azonban felkérte a Bizottságot, hogy hat hónapon belül tájékoztassa őt az ítélet Románia általi teljesítésének értékeléséről és a Bizottság által hozott további intézkedésekről.

A panaszos nyilvános hozzáférést kért az Európai Bizottságtól a magyar kormánnyal az igazságszolgáltatás függetlenségéről folytatott eszmecseréivel kapcsolatos dokumentumokhoz Magyarország kohéziós alapokra való jogosultságának bizottsági értékelése keretében. A magyar hatóságokkal folytatott konzultációt követően a Bizottság megtagadta a hozzáférést egyes dokumentumokhoz, a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti két kivételre hivatkozva. Konkrétabban, a Bizottság azzal érvelt, hogy a nyilvánosságra hozatal aláásná a Magyarország kohéziós alapokra való jogosultságával és döntéshozatali eljárásával kapcsolatos vizsgálatának célját. A panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül határozatát („megerősítő kérelem” benyújtásával). Amikor a Bizottság nem válaszolt az alkalmazandó határidőn belül, a panaszos az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hallgatólagosan megtagadta a kért dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést. Az ombudsman vizsgálata során a Bizottság elfogadta megerősítő határozatát. Fenntartotta a hozzáférés megtagadására vonatkozó döntését, de egy további kivételre hivatkozott, azzal érvelve, hogy az Európai Parlament időközben bírósági eljárást indított az ügyben, és a közzététel alááshatja ezeket a folyamatban lévő eljárásokat.

Az ombudsman vizsgálata kimutatta, hogy a kért dokumentumok tartalmazzák Magyarország önértékelését, a Bizottság által a magyar hatóságoknak küldött hivatalos kérdőíveket, valamint az érintett magyar hatóságok e kérdésekre adott hivatalos válaszait. A kért dokumentumok tehát a Bizottság azon határozatának alapját képezik, amely ellen a Parlament bírósági eljárást indított. Nem az adott bírósági eljárás céljából készültek, és nem tartalmaznak a vitás kérdésekre vonatkozó belső jogi álláspontokat sem.

Az ombudsman úgy vélte, hogy a Bizottság nem bizonyította kellőképpen, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele hogyan áshatja alá a szóban forgó bírósági eljárást. Az ombudsmant nem győzte meg a Bizottság azon érve sem, hogy a nyilvánosságra hozatal alááshatja a vizsgálatát. Az ombudsman hangsúlyozta továbbá, hogy fontos tájékoztatni a nyilvánosságot a Bizottság és a magyar hatóságok intézkedéseiről az EU pénzügyi érdekeinek védelme és a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosítása érdekében. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy a kért dokumentumokhoz való széles körű nyilvános hozzáférés Bizottság általi megtagadása hivatali visszásságnak minősül, és azt ajánlotta, hogy a Bizottság vizsgálja felül a hozzáférés iránti kérelemmel kapcsolatos álláspontját.

Válaszában a Bizottság megerősítette azon álláspontját, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele aláásná a Parlament által indított bírósági eljárások nyugalmát és a Magyarország kohéziós alapokra való jogosultságával kapcsolatos vizsgálatát. Az ombudsman azonban megállapította, hogy a Bizottság nem adott meggyőző magyarázatot arra, hogy miért nem lehetett szélesebb körű hozzáférést biztosítani ezekhez a dokumentumokhoz. Ezért az ombudsman megerősítette a hivatali visszásságra vonatkozó megállapítását, és lezárta az ügyet.

Az ügy az Európai Bizottság által a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló irányelv átültetésével kapcsolatos kötelezettségszegési eljárás keretében Belgiumnak küldött indokolással ellátott véleményhez való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott.

A Bizottság megtagadta a hozzáférést a dokumentumhoz, amely egy folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárás aktájának részét képezi. Ennek során a Bizottság a tájékoztatás megtagadásának általános vélelmére támaszkodott, amely a folyamatban lévő vizsgálat célja védelmének szükségességén alapult. Mivel a panaszos elégedetlen volt az eredménnyel, az ombudsmanhoz fordult.

Bár az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a visszaélést bejelentő személyek megfelelő védelme alapvető fontosságú, a vitatott dokumentumba való betekintés alapján megállapította, hogy a Bizottság megalapozottan támaszkodott a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmére a dokumentumhoz való hozzáférés megtagadása érdekében. Ezért lezárta az ügyet.