Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan biztosítja, hogy Románia teljes mértékben végrehajtsa az Európai Unió Bíróságának a személyazonosító igazolványok más tagállamokban lakóhellyel rendelkező román állampolgárok számára történő kiállításának jogellenes megtagadásáról szóló ítéletét.

Az ombudsman megállapította, hogy az ügy nemzeti szinten folyamatosan változik, és hogy a Bizottság aktívan és ésszerű időközönként figyelemmel kísérte a helyzetet.

Az ombudsman azzal a következtetéssel zárta le az ügyet, hogy ebben a szakaszban további vizsgálatok nem indokoltak. Az ombudsman azonban felkérte a Bizottságot, hogy hat hónapon belül tájékoztassa őt az ítélet Románia általi teljesítésének értékeléséről és a Bizottság által hozott további intézkedésekről.

A panaszos nyilvános hozzáférést kért az Európai Bizottságtól a magyar kormánnyal az igazságszolgáltatás függetlenségéről folytatott eszmecseréivel kapcsolatos dokumentumokhoz Magyarország kohéziós alapokra való jogosultságának bizottsági értékelése keretében. A magyar hatóságokkal folytatott konzultációt követően a Bizottság megtagadta a hozzáférést egyes dokumentumokhoz, a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti két kivételre hivatkozva. Konkrétabban, a Bizottság azzal érvelt, hogy a nyilvánosságra hozatal aláásná a Magyarország kohéziós alapokra való jogosultságával és döntéshozatali eljárásával kapcsolatos vizsgálatának célját. A panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül határozatát („megerősítő kérelem” benyújtásával). Amikor a Bizottság nem válaszolt az alkalmazandó határidőn belül, a panaszos az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hallgatólagosan megtagadta a kért dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést. Az ombudsman vizsgálata során a Bizottság elfogadta megerősítő határozatát. Fenntartotta a hozzáférés megtagadására vonatkozó döntését, de egy további kivételre hivatkozott, azzal érvelve, hogy az Európai Parlament időközben bírósági eljárást indított az ügyben, és a közzététel alááshatja ezeket a folyamatban lévő eljárásokat.

Az ombudsman vizsgálata kimutatta, hogy a kért dokumentumok tartalmazzák Magyarország önértékelését, a Bizottság által a magyar hatóságoknak küldött hivatalos kérdőíveket, valamint az érintett magyar hatóságok e kérdésekre adott hivatalos válaszait. A kért dokumentumok tehát a Bizottság azon határozatának alapját képezik, amely ellen a Parlament bírósági eljárást indított. Nem az adott bírósági eljárás céljából készültek, és nem tartalmaznak a vitás kérdésekre vonatkozó belső jogi álláspontokat sem.

Az ombudsman úgy vélte, hogy a Bizottság nem bizonyította kellőképpen, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele hogyan áshatja alá a szóban forgó bírósági eljárást. Az ombudsmant nem győzte meg a Bizottság azon érve sem, hogy a nyilvánosságra hozatal alááshatja a vizsgálatát. Az ombudsman hangsúlyozta továbbá, hogy fontos tájékoztatni a nyilvánosságot a Bizottság és a magyar hatóságok intézkedéseiről az EU pénzügyi érdekeinek védelme és a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosítása érdekében. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy a kért dokumentumokhoz való széles körű nyilvános hozzáférés Bizottság általi megtagadása hivatali visszásságnak minősül, és azt ajánlotta, hogy a Bizottság vizsgálja felül a hozzáférés iránti kérelemmel kapcsolatos álláspontját.

Válaszában a Bizottság megerősítette azon álláspontját, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele aláásná a Parlament által indított bírósági eljárások nyugalmát és a Magyarország kohéziós alapokra való jogosultságával kapcsolatos vizsgálatát. Az ombudsman azonban megállapította, hogy a Bizottság nem adott meggyőző magyarázatot arra, hogy miért nem lehetett szélesebb körű hozzáférést biztosítani ezekhez a dokumentumokhoz. Ezért az ombudsman megerősítette a hivatali visszásságra vonatkozó megállapítását, és lezárta az ügyet.

Az ügy az Európai Bizottság által a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló irányelv átültetésével kapcsolatos kötelezettségszegési eljárás keretében Belgiumnak küldött indokolással ellátott véleményhez való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott.

A Bizottság megtagadta a hozzáférést a dokumentumhoz, amely egy folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárás aktájának részét képezi. Ennek során a Bizottság a tájékoztatás megtagadásának általános vélelmére támaszkodott, amely a folyamatban lévő vizsgálat célja védelmének szükségességén alapult. Mivel a panaszos elégedetlen volt az eredménnyel, az ombudsmanhoz fordult.

Bár az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a visszaélést bejelentő személyek megfelelő védelme alapvető fontosságú, a vitatott dokumentumba való betekintés alapján megállapította, hogy a Bizottság megalapozottan támaszkodott a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmére a dokumentumhoz való hozzáférés megtagadása érdekében. Ezért lezárta az ügyet.