Az ügy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által a Bizottsághoz intézett vizsgálatot és ajánlást követően a fegyelmi eljárásokkal kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A Bizottság 23 olyan dokumentumot azonosított, amelyek a kérelem hatálya alá tartoznak, és valamennyi dokumentumhoz teljes egészében megtagadta a hozzáférést. Ennek során a Bizottság a személyes adatok védelmének szükségességére támaszkodott.

Amikor a panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül határozatát, a Bizottság megerősítette a megtagadott hozzáférést, hivatkozva a bizalmas jellegnek a vizsgálatok céljának védelméből eredő általános vélelmére. A Bizottság azzal is érvelt, hogy a dokumentumokban szereplő személyes adatok védelme érdekében nem biztosítható nyilvános hozzáférés.

Az ombudsman megállapította, hogy a bizalmas kezelés általános vélelmének Bizottság általi alkalmazása a szóban forgó fegyelmi eljárás lezárását követően nem volt észszerű. A szóban forgó dokumentumokba való betekintés alapján az ombudsman úgy ítélte meg, hogy bár a dokumentumok egyes részeit szükség lehet kitakarni az egyének azonosításának megakadályozása vagy a jövőbeli vizsgálatok céljának védelme érdekében, a dokumentumok nem tartalmaznak érzékeny információkat. Az ombudsman ezért megoldásként azt javasolta, hogy a Bizottság vizsgálja felül a hozzáférés iránti kérelemmel kapcsolatos álláspontját azzal a céllal, hogy érdemi részleges hozzáférést biztosítson a kért dokumentumokhoz.

Válaszában a Bizottság megerősítette a bizalmas jelleg általános vélelmére való hivatkozását, és úgy ítélte meg, hogy az érdemi részleges hozzáférés semmi esetre sem lehetséges a személyes adatok közlése nélkül és anélkül, hogy veszélyeztetné a Bizottság fegyelmi vizsgálatai céljának védelmét.

Az ombudsman sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság a megoldásra irányuló javaslatát követően nem biztosított részleges hozzáférést. Az ombudsman megállapította, hogy a hozzáférés iránti kérelem Bizottság általi kezelése hivatali visszásságnak minősül.

Mivel a Bizottság az ombudsman megoldásra irányuló javaslatát követően újraértékelte a panaszos hozzáférés iránti kérelmével kapcsolatos álláspontját, és ugyanarra a következtetésre jutott, mint megerősítő határozatában, az ombudsman nem látta hasznosnak, hogy ezt a vizsgálatot az üggyel kapcsolatos hivatalos ajánlással folytassa. Ezért lezárta az ügyet.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte a Spanyolország ellen a büntető törvénykönyv reformjával kapcsolatban benyújtott kötelezettségszegési panaszt. A panasz különösen a közvagyon hatóságok vagy tisztviselők által magáncélra történő felhasználására előirányzott szankciókra vonatkozott. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság indokolatlan késedelemmel kezelte jogsértési panaszát.   

Az ombudsman vizsgálatot indított, és felkérte a Bizottságot, hogy ismertesse a panasz elbírálásához szükséges időt. Az ombudsman vizsgálócsoportja a jogsértési panasszal kapcsolatos dokumentumokat is megvizsgálta. A vizsgálat alapján az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság 2022 óta rendszeresen intézkedik az ügyben, és észszerű magyarázatot adott az ügy elbírálásához szükséges időre vonatkozóan. Ennek ellenére az ombudsman sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság egy korábbi szakaszban nem nyújtott lényegesebb tájékoztatást a panaszosnak.

Az ombudsman azzal a következtetéssel zárta le a vizsgálatot, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Parlament megtagadta a nyilvános hozzáférést az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) két, személyzeti kötelességszegéssel kapcsolatos vizsgálatához kapcsolódó dokumentumokhoz. A hozzáférés megtagadásakor a Parlament a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti négy kivételre támaszkodott, azzal érvelve, hogy a közzététel sértené az OLAF vizsgálatai által érintett személyek magánéletét és feddhetetlenségét, e vizsgálatok célját, a folyamatban lévő bírósági eljárásokat és döntéshozatali folyamatát.

Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumokat, és a vizsgálat alapján az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az egyik vizsgálathoz kapcsolódó dokumentumok tekintetében észszerű volt, hogy a Parlament alkalmazza a közzététel megtagadásának azon általános vélelmét, amelyre az uniós intézmények az OLAF vizsgálatai során támaszkodhatnak, mindaddig, amíg az OLAF ajánlásait végrehajtó hatóságok nyomonkövetési tevékenységeire észszerű idő nem telt el. 

Tekintettel a szóban forgó két OLAF-vizsgálat sajátos körülményeire, az ombudsman azt is megállapította, hogy a Parlament megalapozottan vélte úgy, hogy a dokumentumok szerkesztett változata nem hagy érdemi tartalmat, mivel azok jelentős mennyiségű személyes adatot tartalmaznak. Mivel a panaszos nem állapította meg a személyes adatok konkrét közérdekű célból történő közzétételének szükségességét, amint azt az uniós adatvédelmi jogszabályok előírják, az ombudsman nem állapított meg hivatali visszásságot, és lezárta az ügyet.

Az ügy az Európai Bizottság azon határozatára vonatkozott, amely megtagadta a nyilvánosság hozzáférését a Bizottság alkalmazottaival szembeni fegyelmi eljárást lezáró jogerős szankciós határozatokhoz. A Bizottság a bizalmas jelleg általános vélelmét alkalmazta valamennyi vitatott dokumentumra a vizsgálatok célja védelmének szükségessége alapján. A Bizottság azzal is érvelt, hogy mindenesetre a határozatokhoz való nyilvános hozzáférés nem biztosítható a személyes adatok felfedése nélkül.

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság nem hivatkozhat megalapozottan a bizalmas jelleg általános vélelmére, amely azon alapul, hogy meg kell védeni a vizsgálatok célját a végleges szankciós határozatokhoz való hozzáférés megtagadása érdekében. Az ombudsman vizsgálócsoportja ezért megvizsgálta a szóban forgó dokumentumokat. A vizsgálat alapján az ombudsman úgy ítélte meg, hogy bár egyes végleges szankciós határozatok a többinél szélesebb körű kitakarást tehetnek szükségessé az egyének azonosításának megakadályozása, és ezáltal magánéletük és feddhetetlenségük védelme érdekében, a Bizottság azon álláspontja, hogy nem lehet hozzáférést biztosítani, ésszerűtlen volt. Az ombudsman úgy vélte továbbá, hogy a dokumentumok csak korlátozott információkat tartalmaznak, amelyeket a vizsgálatok céljának védelme érdekében vissza kell tartani.

Erre tekintettel az ombudsman megállapította, hogy a kért dokumentumokhoz való teljes körű nyilvános hozzáférés Bizottság általi megtagadása hivatali visszásságnak minősül.

Az ombudsman már kifejtette fenti álláspontját a hasonló dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó párhuzamos vizsgálat megoldási javaslatában. Mivel a Bizottság e megoldási javaslatot követően újraértékelte álláspontját, és ugyanarra a következtetésre jutott, mint megerősítő határozatában, az ombudsman nem látta hasznosnak a vizsgálat folytatását azzal, hogy hivatalos ajánlást tett az ügyben. Ezért lezárta az ügyet.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Parlament megtagadta a nyilvánosság hozzáférését az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által személyzeti kötelességszegéssel kapcsolatban folytatott vizsgálathoz kapcsolódó dokumentumokhoz. A hozzáférés megtagadásakor a Parlament a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti két kivételre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a közzététel sértené az OLAF vizsgálata és döntéshozatali eljárása által érintett személyek magánéletét és feddhetetlenségét.

Az ombudsman megállapította, hogy a panaszos nem állapította meg a személyes adatok közérdekből történő közzétételének szükségességét, amint azt az uniós adatvédelmi jogszabályok előírják. A Parlament tehát megalapozottan tagadta meg a vitatott dokumentumokban szereplő személyes adatok közlését. A dokumentumok vizsgálata azonban azt is kimutatta, hogy azok nem tartalmaznak teljes egészében személyes adatokat, és hogy a dokumentumok bizonyos részei az érintett személyek magánéletének és sérthetetlenségének védelme mellett közzétehetők. Az ombudsman ezért azt javasolta, hogy a Parlament vizsgálja felül azon álláspontját, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférést teljes egészében meg kell tagadni.

Válaszul a Parlament fenntartotta azon álláspontját, hogy nem lehet nyilvános hozzáférést biztosítani, mivel úgy ítélte meg, hogy nem lehet minden személyes adatot kitakarni, miközben érdemi tartalmat hagynak. Az ombudsman sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Parlament továbbra is megtagadja a kért dokumentumokhoz való hozzáférés minden formáját. Tekintettel arra, hogy a Parlament megerősítette álláspontját a megoldási javaslatára adott válaszában, az ombudsman úgy vélte, hogy az ügynek a jelen üggyel összefüggésben történő kivizsgálása nem szolgálná a célját. Az ombudsman azonban elvárja, hogy a Parlament figyelembe vegye az értékelését, amikor a hasonló dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti jövőbeli kérelmekkel foglalkozik.

Az ügy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) azon döntésére vonatkozott, hogy 44 vizsgálat esetében megtagadta a nyilvános hozzáférést a zárójelentésekhez és a kapcsolódó ajánlásokhoz, valamint egy konkrét lezárt fegyelmi ügy aktájához. Az OLAF a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmét alkalmazta valamennyi vitatott dokumentumra, ami azt jelenti, hogy egyedi értékelés nélkül tagadta meg a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést.

Az ombudsman megállapította, hogy az OLAF nem hivatkozhat megalapozottan a nyilvánosságra hozatal megtagadásának azon általános vélelmére, amely vizsgálatainak célja védelmének szükségességén alapul, és nem tagadhatja meg a hozzáférést ahhoz a 37 zárójelentéshez és ajánláshoz, amelyekkel kapcsolatban a vizsgálatokat és a nyomonkövetési tevékenységeket lezárták. Azon zárójelentéseket és ajánlásokat illetően, amelyek esetében az OLAF úgy ítélte meg, hogy a nyomonkövetési tevékenységek még folyamatban vannak, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy nem egyértelmű, hogy az OLAF a közzététel megtagadására vonatkozó általános vélelem alkalmazása előtt észszerűnek ítélte-e meg ezt a nyomonkövetési időszakot, és ha igen, hogyan.

Ezért az ombudsman megoldásként azt javasolta, hogy az OLAF i. végezze el az azon vizsgálatokhoz kapcsolódó zárójelentések és ajánlások egyedi értékelését, amelyek esetében a nyomonkövetési tevékenységeket lezárták, szükség esetén kitakarva a személyes adatokat a lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférés biztosítása érdekében; és ii. magyarázattal szolgál arra vonatkozóan, hogy adott esetben miért véli úgy, hogy a nyomonkövetési tevékenységek befejezésére rendelkezésre álló észszerű időszak még nem telt el.

Válaszul az OLAF 41 zárójelentést és ajánlást értékelt egyedileg valamennyi olyan vizsgálattal kapcsolatban, amelyek esetében megerősítést nyert, hogy a nyomon követés lezárult. Az OLAF részleges hozzáférést biztosított mindezekhez a dokumentumokhoz. Az OLAF azt is ismertette, hogy általánosságban hogyan értékeli, hogy észszerű idő telt-e el ahhoz, hogy az illetékes hatóság döntsön az ajánlásainak megfelelő nyomon követéséről.

Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy az OLAF elfogadta a 41 zárójelentéshez és a kapcsolódó ajánlásokhoz széles körű részleges nyilvános hozzáférést biztosító megoldásra irányuló javaslatát. Üdvözölte továbbá a folyamatban lévő nyomonkövetési eljárásokkal kapcsolatban nyújtott pontosításokat. Mindemellett megjegyezte, hogy a szóban forgó vizsgálatok során a nyomonkövetési tevékenységek jóval hosszabb ideje folytak, mint amit az uniós bíróságok észszerűnek ismertek el. Ezért javítási javaslatokat tett az OLAF-nak ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

Ami az OLAF szóban forgó vizsgálati aktájában szereplő többi dokumentumhoz való hozzáférés megtagadását illeti, az ombudsman arról sem volt meggyőződve, hogy az OLAF hivatkozhat a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmére, tekintettel arra, hogy mind a vizsgálati, mind a nyomonkövetési eljárása lezárult. A dokumentumok vizsgálatát követően az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a részleges hozzáférés lehetségesnek tűnik, különösen a személyes adatok szerkesztésekor. Mindemellett az ombudsman megjegyezte, hogy az ügyiratban szereplő dokumentumok száma jelentős, hogy a panaszos most már érdemi részleges hozzáférést kapott a vizsgálattal kapcsolatos zárójelentéshez, és nem egyértelmű, hogy a fennmaradó dokumentumok, amelyekhez részleges hozzáférés lehetséges, tartalmaznak-e további, a panaszos érdeklődésére számot tartó információkat. Ezért az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a panasz e vonatkozásával kapcsolatban további vizsgálat nem indokolt. E tekintetben utalt arra a javításra irányuló javaslatra, amelyet az OLAF-nak tett egy közelmúltbeli vizsgálat során, amely a teljes ügyiratokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmek kezelésére vonatkozott.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) megtagadta, hogy kellően széles körű nyilvános hozzáférést biztosítson az OLAF zárójelentéseihez és ajánlásaihoz, amelyek az uniós alkalmazottak kötelességszegésével kapcsolatos két vizsgálatra vonatkoztak. Az OLAF az e dokumentumok egyes részeihez való hozzáférés megtagadásakor a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályozás szerinti két kivételre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a hozzáférhetővé tétel sértené a dokumentumokban említett személyek – köztük az OLAF vizsgálatai által érintett személyek – magánélete és sérthetetlensége védelmének szükségességét, valamint az e dokumentumokban megnevezett társaságok és jogi személyek kereskedelmi érdekei védelmének szükségességét.

Az ombudsman megállapította, hogy a panaszos nem bizonyította a szóban forgó személyes adatok közérdekből történő közzétételének szükségességét, amint azt az uniós adatvédelmi jogszabályok előírják. A szóban forgó dokumentumok vizsgálatát követően az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a kereskedelmi információk kitakarása észszerű, és e tekintetben nem áll fenn a közzétételhez fűződő nyomós közérdek. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy az OLAF azon döntése, hogy megtagadja a szóban forgó dokumentumok egyes részeihez való nyilvános hozzáférést, indokolt volt. Üdvözölve az OLAF azon döntését, hogy jelentős részleteket közöl a két érintett vizsgálatról, az ombudsman lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) megtagadta a teljes körű nyilvános hozzáférést az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által az uniós alkalmazottak kötelességszegésével kapcsolatban folytatott vizsgálatokkal kapcsolatos dokumentumokhoz. A hozzáférés megtagadásakor az EKSZ a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti kivételre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a hozzáférhetővé tétel sértené a dokumentumokban említett személyek – köztük az OLAF vizsgálatai által érintett személyek – magánélete és feddhetetlensége védelmének szükségességét. Emellett az EKSZ hírnevük védelme érdekében kitakarta a dokumentumokban említett jogi személyek nevét.

Az ombudsman megállapította, hogy a panaszos nem állapította meg a személyes adatok közérdekből történő közzétételének szükségességét, amint azt az uniós adatvédelmi jogszabályok előírják. A szóban forgó dokumentumok vizsgálatát követően az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a kereskedelmi információk korlátozott kitakarása észszerű, és e tekintetben nem állapított meg nyomós közérdeket. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy indokolt volt az EKSZ azon döntése, hogy megtagadja a szóban forgó dokumentumok teljes körű hozzáférhetővé tételét. Az ombudsman így lezárta a vizsgálatot, és megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság.

Az ügy egy tanácsadó céget érintett, amelyet az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) uniós finanszírozású projektekkel kapcsolatos feltételezett szabálytalanságok miatt vizsgált. Az OLAF tájékoztatta a céget, hogy lezárta a vizsgálatot, és pénzügyi és igazgatási ajánlásokat nyújtott be a Bizottságnak. Bár az OLAF arról tájékoztatta a céget, hogy az eljárási garanciák tekintetében fordulhat az OLAF ellenőréhez, az OLAF nem nyújtott egyértelmű tájékoztatást a panasz benyújtására alkalmazandó határidőről. Ez azt jelentette, hogy a cég a határidőn túl nyújtotta be a panaszt, és az ellenőr elutasította a panaszt.

Az ombudsman megállapította, hogy az OLAF hivatali visszásságot követett el azáltal, hogy nem adott egyértelmű tájékoztatást a panaszosnak, különösen a vizsgálat lezárásának időpontját illetően. Az ombudsman azonban úgy ítélte meg, hogy a panaszos számára nem kell megfelelő ajánlást tenni ennek kezelésére. Mindazonáltal javaslatot tett arra, hogy a jövőben hasonló esetekben ne fordulhasson elő ilyen probléma.