Az ügy a Bizottság azon döntésére vonatkozott, hogy lezárja a Finnország ellen benyújtott kötelezettségszegési panasszal kapcsolatos aktáját, amelyben azt állították, hogy Finnország hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a férfiakkal szemben az önkéntes kiegészítő nyugdíjrendszerekben. A panaszosok azt állították, hogy a Bizottság álláspontja nem volt következetes, mivel két hasonló kötelezettségszegési eljárást indított a Bíróság előtt Olaszországgal és Görögországgal szemben, míg Finnország esetében ezt nem tette meg. Álláspontjuk szerint a Bizottság nem indokolta megfelelően azon álláspontját sem, amely szerint nem volt egyértelmű, hogy a Bíróság arra a következtetésre jutott volna-e, hogy a vonatkozó finn jog sérti az uniós jogot.

Az ombudsman megvizsgálta az ügyet, és megállapította, hogy a vizsgálat során a Bizottság megfelelően megindokolta álláspontját, így élt a jogsértési panaszok kezelése során rendelkezésére álló mérlegelési jogkörrel. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy nem indokolt további vizsgálatot folytatni az ügyben, és lezárta az ügyet.

A panaszos egy Németországban élő olasz állampolgár. Azzal érvelt, hogy a felesége Németországban életkoron és állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés áldozata volt a foglalkoztatásban, mivel egy olyan vállalkozás, amelyhez állásra jelentkezett, nem vette fel őt. A bírósági eljárás eredménytelen kimenetelét követően a panaszos jogsértési panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz, azt állítva, hogy a német hatóságok nem ültették át megfelelően a nemzeti jogrendbe a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló uniós irányelvet.

A panaszos ezt követően az európai ombudsmanhoz fordult, és azt állította, hogy a Bizottság i. nem vette nyilvántartásba jogsértési panaszát, ii. nem kezelte azt megfelelően, és iii. nem szolgált meggyőző indokokkal annak igazolására, hogy miért nem avatkozott be az ügyébe.

Véleményében a Bizottság kifejtette, hogy néhány nappal a panasz beérkezése után nyilvántartásba vette a panaszos jogsértési panaszát. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem értesítette előzetesen a panaszost a jogsértési panaszának lezárására irányuló szándékáról, és nem tájékoztatta őt az ügy lezárásáról. A Bizottság kifejtette továbbá, hogy Németország megfelelő módon és időben átültette a fent említett irányelvet, és konkrét indokokkal szolgált arra vonatkozóan, hogy a panaszos beadványai alapján miért nem volt szükség kötelezettségszegési eljárás megindítására.

Mivel a Bizottság ténylegesen nyilvántartásba vette a jogsértési panaszt, az ombudsman e tekintetben nem állapított meg hivatali visszásságot. Az ügy érdemét illetően további vizsgálatok nem voltak indokoltak, mivel a Bizottság a vizsgálat során konkrét és meggyőző indokokkal támasztotta alá álláspontját. Az ombudsman megjegyezte, hogy a Bizottság elismerte, hogy nem értesítette előzetesen a panaszost arról a szándékáról, hogy lezárja jogsértési panaszát, és nem tájékoztatta őt az ügy lezárásáról. Ezenkívül nem kért elnézést e mulasztásért. Ezért kritikus megjegyzést tett.