Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság megtagadta a panaszos, egy érdekelt fél hozzáférését az uniós gazdasági ágazatnak az Oroszországból származó ammóniumtermékekre kivetett dömpingellenes vámok kiterjesztésére irányuló eredeti kérelméhez. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság elutasítása nem a dömpingellenes rendelet alkalmazandó rendelkezéseinek fényében indokolt, és sértheti a panaszos védelemhez való jogát ebben az eljárásban. Ezért azt ajánlotta a Bizottságnak, hogy tegye közzé a vonatkozó kérelmet.

Bár a Bizottság nem értett egyet az ombudsman hivatali visszásságra vonatkozó megállapításával, elfogadta a vonatkozó kérelem közzétételére vonatkozó ajánlását. Az ombudsman ezért lezárta az ügyet.

Az ügy egy norvég vállalatnak a Bizottság és Olaszország közötti kapcsolatfelvétellel kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmére vonatkozott, amelynek célja annak ellenőrzése volt, hogy Olaszország tiszteletben tartotta-e az áruk szabad mozgásához való jogot, nevezetesen a „hózokni” használatára vonatkozó korlátozásokkal kapcsolatban (a hózoknikat úgy tervezték, hogy ugyanazt a célt szolgálják, mint a hóláncok).

A Bizottság azzal az indokkal utasította el a kérelmet, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele alááshatja a folyamatban lévő vizsgálatot. Az ombudsman érdeklődött a kérdés iránt. Ezt követően hozzáférést biztosítottak a kért dokumentumokhoz, ami alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság rendezte a kérdést.

A francia állampolgárságú panaszos Belgiumból Franciaországba költözött. A korábban Belgiumban nyilvántartásba vett járművének Franciaországban történő nyilvántartásba vételét kérte. A francia hatóságok megtagadták a belga hatóságok által kiállított műszaki vizsgálati bizonyítvány elismerését, és a nyilvántartásba vétel feltételeként megkövetelték, hogy a panaszos járművét Franciaországban teljes műszaki vizsgálatnak vessék alá. A panaszos ezért azt panaszolta az Európai Bizottságnak, hogy Franciaország megsértette a szabad mozgásra vonatkozó uniós jogot. A Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított. Miután a francia hatóságoktól felvilágosítást kapott, úgy határozott, hogy lezárja a panaszos ügyét. A panaszos nem értett egyet ezzel a döntéssel, és az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsmannak küldött véleményében a Bizottság összességében úgy ítélte meg, hogy az uniós jog nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy a korábban egy másik tagállamban nyilvántartásba vett járművek újbóli nyilvántartásba vételekor automatikusan elismerjék az utóbbi tagállamban elvégzett műszaki vizsgálat egészét vagy egy részét.

Az ombudsmannak a vonatkozó ítélkezési gyakorlat értelmezésével kapcsolatos további kérdéseire válaszul a Bizottság megváltoztatta eredeti álláspontját. Kifejtette, hogy a Bíróság közelmúltbeli ítéletét követően úgy határozott, hogy felülvizsgálja a panaszos kötelezettségszegési ügyét lezáró eredeti határozatát, és további felvilágosítást kér a francia hatóságoktól. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy ezzel a Bizottság rendezte a panaszt. Ezért lezárta az ügyet.

A panaszos, egy francia mezőgazdasági termelői szövetség azt panaszolta az Európai Bizottságnak, hogy a francia hatóságok nem tartották be az uniós jognak az állatgyógyászati készítmények párhuzamos behozatalára vonatkozó rendelkezéseit. Azzal érvelt, hogy Franciaország nem tette lehetővé az állatorvosok, a mezőgazdasági termelők, a gyógyszerészek és más kiskereskedelmi forgalmazók számára, hogy hozzáférjenek az állatgyógyászati készítmények párhuzamos behozatalára vonatkozó egyszerűsített engedélyezési eljáráshoz. Ezenkívül a francia hatóságok megtagadták az állatgyógyászati készítmények párhuzamos importjára vonatkozó egyszerűsített eljáráshoz való hozzáférést az állatgyógyászati készítmények más tagállamokban történő forgalmazására engedéllyel rendelkező nagykereskedőktől.

A Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított, és felszólító levelet küldött a francia hatóságoknak. Ezt követően a francia hatóságok módosították az állatgyógyászati készítmények párhuzamos behozatalára vonatkozó engedélyezési eljárásra vonatkozó nemzeti jogszabályokat. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy lezárja az ügyet. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság által a jogsértési panaszt lezáró határozatban előadott érvek elégtelenek és nem meggyőzőek. Azt kérte, hogy a Bizottság vagy vonja vissza a jogsértési panasz lezárásáról szóló határozatát, vagy indítson új jogsértési eljárást a francia hatóságokkal szemben.

Véleményében a Bizottság először is arra az álláspontra helyezkedett, hogy az állatgyógyászati készítmények személyes párhuzamos behozatala nem engedélyezhető, ha az állatgyógyászati készítmények közösségi kódexéről szóló 2001/82/EK irányelv vonatkozó rendelkezéseit nem tartják be. A Bizottság összességében megjegyezte, hogy az állatgyógyászati készítmények párhuzamos behozatala általában nyitva áll a mezőgazdasági termelők, az állatorvosok és a gyógyszerészek, illetve a nagykereskedők előtt, amennyiben azok megfelelnek az említett irányelvnek az állatgyógyászati készítmények forgalmazására, birtoklására és kiadására, valamint a farmakovigilanciára vonatkozó különös rendelkezéseinek.

Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem indokolta megfelelően a panaszos jogsértési panaszának lezárására vonatkozó döntését. Ezért ajánlástervezetet nyújtott be a Bizottságnak. Ajánlástervezetét követően a Bizottság úgy határozott, hogy új kötelezettségszegési eljárást indít az állatgyógyászati készítmények párhuzamos importját megkísérlő nagykereskedők előtt álló akadályok miatt. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy a Bizottság eddig megfelelő intézkedéseket hozott ajánlástervezetének végrehajtása érdekében. Ezért úgy döntött, hogy lezárja az ügyet.