Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság megtagadta a panaszos, egy érdekelt fél hozzáférését az uniós gazdasági ágazatnak az Oroszországból származó ammóniumtermékekre kivetett dömpingellenes vámok kiterjesztésére irányuló eredeti kérelméhez. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság elutasítása nem a dömpingellenes rendelet alkalmazandó rendelkezéseinek fényében indokolt, és sértheti a panaszos védelemhez való jogát ebben az eljárásban. Ezért azt ajánlotta a Bizottságnak, hogy tegye közzé a vonatkozó kérelmet.

Bár a Bizottság nem értett egyet az ombudsman hivatali visszásságra vonatkozó megállapításával, elfogadta a vonatkozó kérelem közzétételére vonatkozó ajánlását. Az ombudsman ezért lezárta az ügyet.

Az ügy egy norvég vállalatnak a Bizottság és Olaszország közötti kapcsolatfelvétellel kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmére vonatkozott, amelynek célja annak ellenőrzése volt, hogy Olaszország tiszteletben tartotta-e az áruk szabad mozgásához való jogot, nevezetesen a „hózokni” használatára vonatkozó korlátozásokkal kapcsolatban (a hózoknikat úgy tervezték, hogy ugyanazt a célt szolgálják, mint a hóláncok).

A Bizottság azzal az indokkal utasította el a kérelmet, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele alááshatja a folyamatban lévő vizsgálatot. Az ombudsman érdeklődött a kérdés iránt. Ezt követően hozzáférést biztosítottak a kért dokumentumokhoz, ami alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság rendezte a kérdést.

A francia állampolgárságú panaszos Belgiumból Franciaországba költözött. A korábban Belgiumban nyilvántartásba vett járművének Franciaországban történő nyilvántartásba vételét kérte. A francia hatóságok megtagadták a belga hatóságok által kiállított műszaki vizsgálati bizonyítvány elismerését, és a nyilvántartásba vétel feltételeként megkövetelték, hogy a panaszos járművét Franciaországban teljes műszaki vizsgálatnak vessék alá. A panaszos ezért azt panaszolta az Európai Bizottságnak, hogy Franciaország megsértette a szabad mozgásra vonatkozó uniós jogot. A Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított. Miután a francia hatóságoktól felvilágosítást kapott, úgy határozott, hogy lezárja a panaszos ügyét. A panaszos nem értett egyet ezzel a döntéssel, és az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsmannak küldött véleményében a Bizottság összességében úgy ítélte meg, hogy az uniós jog nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy a korábban egy másik tagállamban nyilvántartásba vett járművek újbóli nyilvántartásba vételekor automatikusan elismerjék az utóbbi tagállamban elvégzett műszaki vizsgálat egészét vagy egy részét.

Az ombudsmannak a vonatkozó ítélkezési gyakorlat értelmezésével kapcsolatos további kérdéseire válaszul a Bizottság megváltoztatta eredeti álláspontját. Kifejtette, hogy a Bíróság közelmúltbeli ítéletét követően úgy határozott, hogy felülvizsgálja a panaszos kötelezettségszegési ügyét lezáró eredeti határozatát, és további felvilágosítást kér a francia hatóságoktól. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy ezzel a Bizottság rendezte a panaszt. Ezért lezárta az ügyet.

A panaszos, egy francia mezőgazdasági termelői szövetség amiatt tett panaszt az Európai Bizottságnál, hogy a francia hatóságok nem tartják be az állatgyógyászati készítmények párhuzamos importjáról szóló uniós jogszabály rendelkezéseit. Azt állította, hogy Franciaország nem teszi lehetővé, hogy az állatorvosok, mezőgazdasági termelők, gyógyszerészek és más kiskereskedelmi forgalmazók hozzáférhessenek az állatgyógyászati készítmények párhuzamos importjára vonatkozó egyszerűsített engedélyezési eljáráshoz. A francia hatóságok ráadásul azoknak a nagykereskedőknek sem adtak hozzáférést az állatgyógyászati készítmények párhuzamos importjára vonatkozó egyszerűsített eljáráshoz, akiknek más tagállamokban van engedélyük az állatgyógyászati készítmények forgalmazására.

A Bizottság megkezdte a kötelezettségszegési eljárást, és felszólító levelet küldött a francia hatóságoknak. A francia hatóságok ezt követően módosították az állatgyógyászati készítmények párhuzamos importjára vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló nemzeti jogszabályt. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy lezárja az ügyet. A panaszos azt állította, hogy a kötelezettségszegési panasz lezárásáról szóló bizottsági határozatban közölt érvek elégtelenek és nem meggyőzőek. Követelte, hogy a Bizottság vagy vonja vissza a kötelezettségszegési panasz lezárásáról szóló határozatát, vagy kezdjen új kötelezettségszegési eljárást a francia hatóságokkal szemben.

A Bizottság véleményében először arra az álláspontra helyezkedett, hogy az állatgyógyászati készítmények személyes párhuzamos importját nem lehet engedélyezni, ha az állatgyógyászati készítmények közösségi kódexéről szóló 2001/82/EK irányelv vonatkozó rendelkezéseinek nem tesznek eleget. A Bizottság összességében azt állapította meg, hogy az állatgyógyászati készítmények párhuzamos importjának lehetősége általában véve nyitva áll a mezőgazdasági termelők, állatorvosok, gyógyszerészek és nagykereskedők előtt, amennyiben megfelelnek az említett irányelv állatgyógyászati készítmények forgalmazására, birtoklására, kiadására és a farmakovigilanciára vonatkozó egyedi rendelkezéseinek.

Az ombudsman úgy vélte, hogy a Bizottság nem adott megfelelő indokolást a panaszos kötelezettségszegési panaszának lezárásáról szóló határozatára. Ezért ajánlástervezetet intézett a Bizottsághoz. A Bizottság az ajánlástervezet nyomán úgy határozott, hogy új kötelezettségszegési eljárást indít az állatgyógyászati készítmények párhuzamos importjával próbálkozó nagykereskedők előtt álló akadályok ügyében. Az ombudsman ezért úgy vélte, hogy a Bizottság eddig megfelelő intézkedéseket tett az ajánlástervezetének végrehajtása érdekében. Emiatt úgy döntött, hogy lezárja az ügyet.