A panasz előzményei

1. A panasz arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottságnak mennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy értékelje a lengyel hatóságok kötelezettségszegési ügyben képviselt álláspontját.

2. A panaszos tudomására jutott, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Lengyelország ellen a jobbkormányos járművek lengyelországi nyilvántartásba vételének akadályai miatt. A lengyel jogszabályok szerint új és használt jobbkormányos járművek nem vehetők nyilvántartásba Lengyelországban.

3. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a nyilvántartásba vételi korlátozások aránytalanul akadályozzák a jobbkormányos járművek Lengyelországba történő behozatalát. A használt járművek nyilvántartásba vételének akadályai sértik az EUMSZ 34. cikkét, és az új járművek tekintetében ezek az akadályok ellentétesek a gépjárművek és pótkocsijaik kormányberendezésére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 70/311/EGK tanácsi irányelvvel [1], valamint a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel [2].

4. 2010. október 1-jén a Bizottság indokolással ellátott véleményt küldött a lengyel hatóságoknak, amelyben arra kérte őket, hogy jogszabályaikat hozzák összhangba az uniós joggal. A lengyel hatóságok 2010. december 2-án, azaz a Bizottság által meghatározott két hónapos határidőn belül válaszoltak a Bizottság indokolással ellátott véleményére.

5. 2011 júniusában a panaszos levélben és e-mailben panaszt nyújtott be a Bizottsághoz a szóban forgó lengyel jogszabályokkal kapcsolatban.

6. 2011. július 5-én a Bizottság tájékoztatta a petíció benyújtóját, hogy értékeli a lengyel hatóságoknak az indokolással ellátott véleményre adott, 2010. december 2-i válaszát. „mielőtt javasolhatná az ügynek a Bíróság elé terjesztését.” Kijelentette továbbá, hogy folyamatosan tájékoztatni fogja a panaszost az ügy minden fejleményéről. Egy héttel később a panaszos az európai ombudsmanhoz fordult.

7. 2011. július 15-én a Bizottság a panaszos rendelkezésére bocsátotta a lengyel hatóságok által a bejegyzési korlátozások alátámasztására benyújtott érvek összefoglalását. Ugyanezen a napon válaszolt a Bizottságnak, és ellenérveket fűzött a lengyel hatóságok álláspontjához.

A vizsgálat tárgya

8. Panaszában a panaszos egy állítást és egy állítást nyújtott be. Az ombudsman vizsgálatot indított a panaszos állításával kapcsolatban, de a következő bekezdésben kifejtett okok miatt nem indított vizsgálatot az állításával kapcsolatban. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem értékelte ésszerű időn belül a lengyel hatóságoknak a Bizottság indokolással ellátott véleményére adott válaszát a szóban forgó kötelezettségszegési eljárással kapcsolatban.

9. Ami a panaszos azon kérését illeti, hogy a Bizottság haladéktalanul indítson eljárást Lengyelországgal szemben a Bíróság előtt, az ombudsman kifejtette a panaszosnak, hogy két okból nem tud foglalkozni az kérelmével. Először is, amíg a Bizottság nem értékeli a tagállamnak az indokolással ellátott véleményre adott válaszát, nem tud dönteni arról, hogy az ügyet a Bíróság elé utalja-e vagy sem. Másodszor, a vonatkozó ítélkezési gyakorlat fényében egy magánszemély nem kérheti a Bizottságtól, hogy egy tagállammal szemben keresetet nyújtson be a Bírósághoz [3].

10. Miután a Bizottság véleményében kifejtette, hogy 2011. szeptember 28-án úgy határozott, hogy keresetet nyújt be a Bírósághoz a szóban forgó jogsértéssel kapcsolatban, a panaszos néhány módosítással újból benyújtotta eredeti kérelmét. Lényegében azt állította, hogy a Bizottság úgy határozott, hogy elhalasztja a kereset Bíróság elé terjesztését, és tartózkodnia kell a további késedelmektől. E tekintetben azzal érvelt, hogy a Bíróság Hivatala 2011. december 13-án arról tájékoztatta, hogy addig a Bíróság előtt nem volt folyamatban Lengyelországgal szemben a jobbkormányos járművek nyilvántartásba vételével kapcsolatos ügy.

11. Az ombudsman azonban ezt a módosított állítást nem fogja belefoglalni a vizsgálatba. Az ombudsman nem zárhatja ki, hogy a Bizottság megalapozott indokokkal támaszthatja alá, hogy a kötelezettségszegési ügyet csak 2011. december 13-án nyújtotta be a Bírósághoz. Az ombudsman azonban e vizsgálat keretében csak akkor tudta volna értékelni ezeket az okokat, ha a panaszos e tekintetben először a Bizottsághoz fordult volna [4]. A panaszos ezt nem tette meg, ezért kérelme elfogadhatatlan, mivel a Bizottsághoz nem nyújtottak be előzetes közigazgatási eljárást.

A vizsgálat

12. 2011. augusztus 31-én az ombudsman kikérte a Bizottság véleményét a panasszal kapcsolatban. A Bizottság 2011. november 25-én benyújtotta véleményét, amelyet észrevételezésre továbbított a panaszosnak. Észrevételeit 2011. december 5-én nyújtotta be, és 2011. december 13-án fejezte be.

Az ombudsman elemzése és következtetései

Előzetes megjegyzések

13. Az ombudsman megjegyzi, hogy a panasz arra hivatkozik, hogy a lengyel hatóságok állítólag nem tartották be az áruk szabad mozgására vonatkozó uniós jogszabályokat (EUMSZ 34. cikk), valamint a 70/311/EGK és a 2007/46/EK irányelvet [5]. E tekintetben az ombudsman emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 228. cikke értelmében az európai ombudsman hatáskörrel rendelkezik az uniós intézmények, szervek és ügynökségek tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok fogadására és kivizsgálására. Ezért semmilyen más hatóság vagy személy intézkedése nem képezheti az ombudsmanhoz benyújtott panasz tárgyát.

14. Ezért nem az ombudsman feladata, hogy megvizsgálja az uniós vagy nemzeti jogszabályok megalapozottságát, valamint azt, hogy a nemzeti hatóságok helyesen alkalmazták-e a nemzeti vagy az európai jogot. A fenti okok miatt az ombudsman a jelen panasszal kapcsolatos vizsgálata során kizárólag a Bizottság esetleges hivatali visszásságaival foglalkozik.

15. Az ombudsman ezen a ponton hasznosnak tartja, hogy felidézze megbízatását, tekintettel a Bizottságnak a véleményben [6] tett meglepő kijelentésére, miszerint a panaszt elfogadhatatlannak kell nyilvánítania a Bírósághoz benyújtott keresete miatt. Reméli, hogy a Bizottság számára most már egyértelmű, hogy az ombudsman felülvizsgálata kizárólag a Bizottságnak a pert megelőző eljárás keretében tanúsított magatartására vonatkozik, míg a Számvevőszék felülvizsgálata a tagállam által elkövetett jogsértésre vonatkozik.

A. A lengyel hatóságok indokolással ellátott véleményre adott válaszának értékeléséhez szükséges indokolatlanul hosszú időre vonatkozó állítás

Az ombudsman elé terjesztett érvek

16. Panaszában a panaszos rámutatott, hogy a Bizottság 2011 júliusában arról tájékoztatta, hogy jelenleg elemzi a lengyel hatóságoknak az indokolással ellátott véleményre adott válaszát, amelyet hét hónappal korábban, azaz 2010 decemberében küldtek meg neki. Ezért azzal érvelt, hogy a Bizottság által a lengyel hatóságok indokolással ellátott véleményre adott válaszának elbírálására előírt hét hónapos határidő túl hosszú.

17. Véleményében a Bizottság először tisztázta a releváns tényeket. Kijelentette, hogy összesen 16 olyan panasszal foglalkozik, amelyek a jobbkormányos járművek lengyelországi nyilvántartásba vételének akadályaira vonatkoztak. Az első, 2008 augusztusában nyilvántartásba vett kötelezettségszegési eljárás a 2008/4700. sz. kötelezettségszegési eljárás megindításához vezetett. A panaszos 2011. júniusi panasza volt az utolsó a 16 panasz közül. 2010. október 1-jén a Bizottság a 2008/4700. számú kötelezettségszegési eljárás keretében indokolással ellátott véleményt küldött a lengyel hatóságoknak. Válaszuk 2010. december 2-án érkezett meg. 2010. december 17-én a választ lefordították, majd megkezdődtek a belső konzultációk.

18. Ezzel párhuzamosan a Bizottság hasonló ügyet kezelt Litvániával szemben (hivatkozási szám: 2009/4229). A Bizottság indokolással ellátott véleményt is küldött a litván hatóságoknak, amelyek 2011. január 19-én válaszoltak. A litván hatóságok ugyanazokat a közúti közlekedésbiztonsági érveket hozták fel, mint a lengyel hatóságok. Ezenkívül találkozót kértek a Bizottsággal az ügy megvitatása céljából. „A következetesség és a tagállamokkal szembeni egyenlő bánásmód érdekében” a Bizottság úgy határozott, hogy „megvárja annak az ülésnek az eredményét”, amelyen a litván hatóságoknak a nyilvántartásba vétel tilalmának alternatíváját kellett javasolniuk vagy elfogadniuk. Az ülésre 2011. március 17-én került sor. A Bizottság különböző lehetőségeket javasolt a kiegyensúlyozott és arányos megoldás elérése érdekében, de „nem érkezett válasz”.

19. 2011. április 27-én a Bizottság illetékes szolgálata részletes feljegyzést készített, amelyben elemezte a lengyel hatóságok által felhozott összes érvet. A feljegyzéstervezetet ezt követően belső konzultáció céljából továbbították a kapcsolódó szolgálatoknak, hogy „megerősítsék az érveket”.

20. 2011. július 27-én a Bizottság szolgálatai megállapodtak abban, hogy az ügyet az Európai Unió Bírósága elé terjesztik. 2011. szeptember 28-án a Bizottság úgy határozott, hogy az ügyet a Bíróság elé utalja.

21. Másodszor, a Bizottság úgy vélte, hogy lehetetlen lett volna a lengyel hatóságoknak a Bizottság indokolással ellátott véleményére adott válaszát időben értékelni az értékelés minőségének veszélyeztetése és ezáltal a kötelezettségszegési eljárás eredményének aláásása nélkül. Az ügy által felvetett összetett jogi kérdések alapos jogi elemzést igényeltek. Emellett a kérdés rendkívül technikai jellegű volt. Biztosítani kellett továbbá a következetességet az új járművekkel (amelyek tekintetében létezik harmonizált jogszabály) és a korábban nyilvántartásba vett járművekkel (amelyek tekintetében nincs harmonizált jogszabály) kapcsolatban elfogadott megközelítésben. Végezetül a Bizottságnak elemzésében figyelembe kellett vennie azt a széles mérlegelési jogkört, amellyel a tagállamok rendelkeznek a közúti közlekedésbiztonság szintjének meghatározásakor, valamint azt a lehetőséget, hogy indokolják a nyilvántartásba vétel korlátozását.

22. Harmadszor, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy gondoskodott arról, hogy kellő időben tájékoztassa a panaszost a kötelezettségszegési eljárás fejleményeiről.

23. Végezetül a Bizottság a Bíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkozott, amely kimondja, hogy az EUMSZ 258. cikkének szabályait „a Bizottság meghatározott határidőn belüli eljárásra vonatkozó kötelezettsége nélkül kell alkalmazni, kivéve, ha a [258.] cikkben meghatározott pert megelőző eljárás túlzott időtartama megnehezítheti az érintett tagállam számára a Bizottság érveinek megcáfolását, és ezáltal sértheti a védelemhez való jogot”[7]. Nem ez volt a helyzet. Hozzátette továbbá, hogy „a Bizottság által a szóban forgó pert megelőző eljárás során eltöltött időnek lehetővé kell tennie az érintett tagállam számára, hogy jogszabályait összhangba hozza az uniós jogszabályokkal”.

24. A Bizottság válaszával kapcsolatos észrevételeiben a panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság indokolása nem egyértelmű. Felteszi a kérdést, hogy miért merült fel (bár kis) késedelem amiatt, hogy le kellett fordítani a lengyel hatóságok válaszát, amikor a Bizottságnak egyértelműen vannak olyan alkalmazottai, akik értik a lengyel nyelvet. A panaszos arra is kíváncsi volt, hogy a Bizottság miért csak 2011. április 27-én készítette el a lengyel hatóságok válaszának elemzését tartalmazó feljegyzést. A panaszos véleménye szerint a lengyel ügynek a litván ügy megoldásának kilátása miatti késedelme tisztességtelen a lengyelországi panaszosokkal szemben. Még akkor is, ha a litván kormány ugyanazokat az érveket használta, mint a lengyel, minden okunk megvolt arra, hogy a jogi elemzést gyorsan továbbvigyük annak érdekében, hogy felkészüljünk a március 17-i várható találkozóra.

25. A panaszos úgy vélte, hogy a jelenlegi jogsértés körülményei között „a legaggasztóbb” a Bizottság azon észrevétele, amely szerint a pert megelőző eljárásra fordított időnek lehetővé kell tennie a tagállam számára, hogy nemzeti jogszabályait az uniós jogszabályokhoz igazítsa. E tekintetben rámutatott, hogy a lengyel hatóságok válasza összefoglalva az volt, hogy Lengyelország készen áll arra, hogy megváltoztassa a vitatott törvényt, amint közúti infrastruktúrája megegyezik Nyugat-Európa infrastruktúrájával [8]. Ez ésszerűen "évtizedekig vagy generációkig"tarthat. A Bizottság észrevétele így bizonyíthatja, hogy nem olvasta el figyelmesen a lengyel hatóságok válaszát, vagy legalábbis nem tekinti az ombudsman vizsgálatát valódi felülvizsgálat lehetőségének.

26. A panaszos kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az érintett jogi kérdések elég összetettek voltak-e ahhoz, hogy indokolják a lengyel hatóságok válaszának értékeléséhez a Bizottságnak több hónapra volt szüksége. Rámutat arra, hogy a Bizottságnak mindezen hónapokban értékelnie kell a választ, amelynek elkészítésére a lengyel kormánynak csak két hónapot adtak. A válaszban szereplő érvek többsége jól ismert volt a Bizottság számára a lengyel hatóságokkal való korábbi kapcsolatfelvételek során, amikor a Bizottság már fontos ellenérveket dolgozott ki. A szóban forgó jogsértés az uniós jog olyan területét érinti, amelyet a Bizottság jogi szolgálata nagyon jól ismer. Az e területen felmerülő problémák gyors kezelésére való képességének sokkal nagyobbnak kell lennie, mint bármely tagállamé vagy bármely ügyvédi irodaé.

27. Végezetül a panaszos felteszi a kérdést, hogy a Bizottság 2011. november 25-i véleményének végén melyik folyamatban lévő „jogi eljárásra” hivatkozott, ha a Bizottság az észrevételeinek benyújtásáig, azaz 2011. december 5-ig nem nyújtott be keresetet a Bírósághoz a szóban forgó jogsértéssel kapcsolatban.

Az ombudsman értékelése

28. Amint arra a Bizottság helyesen rámutatott, a Bíróság nem hivatkozott semmilyen határidőre, amelyen belül a Bizottságnak az EUMSZ 258. cikk alapján el kell járnia. Ezenkívül több alkalommal megállapította, hogy az EUMSZ 258. cikke szerinti eljárás akkor is elfogadható, ha a Bizottságnak az indokolással ellátott vélemény [9] kibocsátását követően több évbe telik az ügy bíróság elé terjesztése. A Bizottság ezért megalapozottan állítja, hogy bizonyos [10] mérlegelési jogkörrel rendelkezik a tekintetben, hogy az EUMSZ 258. cikkének megfelelően mikor indít bírósági eljárást. Ugyanakkor nem hivatkozhat mérlegelési jogkörére közigazgatási eljárásra való alkalmatlanságának igazolása érdekében [11].

29. Ugyanebben az összefüggésben nincs jogszabályban meghatározott kifejezett vagy rögzített határidő, amelyen belül a Bizottságnak a kötelezettségszegési eljárás közigazgatási szakaszában foglalkoznia kell a Bizottság indokolással ellátott véleményeire adott tagállami válaszokkal. A Bizottságnak az Európai Parlamenthez és az európai ombudsmanhoz intézett, a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal fenntartott kapcsolatokról szóló 2002. évi közleménye [12] e tekintetben hallgat. A közlemény csak azt állapítja meg, hogy „általános szabályként a Bizottság szervezeti egységei kivizsgálják a panaszokat annak érdekében, hogy a panasznak a Főtitkárság általi nyilvántartásba vételétől számított legfeljebb egy éven belül határozat szülessen a hivatalos felszólítás kibocsátásáról vagy az ügy lezárásáról”.

30. Bár a Bizottság így mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak értékelésére, hogy mennyi időre lehet szüksége a tagállam indokolással ellátott véleményére adott válaszának értékeléséhez és a következő lépésről való döntéshez, e mérlegelési jogkör gyakorlása azonban a megfelelő ügyintézés elveinek hatálya alá tartozik. Ezen elvek egyike, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartája is rögzít, az, hogy az uniós intézményeknek, szerveknek és ügynökségeknek ésszerű időn belül kell eljárniuk [13].

31. A Bizottságnak ezért ésszerű határidőn belül – azaz a Bíróság meghatározása szerint olyan határidőn belül, amely az ügy körülményei között nem nyilvánvalóan ésszerűtlen – le kell zárnia az érintett tagállam indokolással ellátott véleményére adott válaszának értékelését [14].

32. Alternatív megoldásként a Bizottság bemutathatná, hogy i. objektíve miért van szüksége több időre az értékeléséhez és az értékelés elvégzésének módjához, vagy ii. miért van szüksége további intézkedésekre az értékelés tisztázása vagy kiegészítése érdekében, például további kérdések felvetésével az érintett tagállamnál.

33. Összefoglalva, a megfelelő ügyintézés elve megköveteli, hogy a Bizottság ismertesse a polgárokkal a kötelezettségszegési eljárás pert megelőző szakaszában a következő lépés időzítésének okait. Bár a polgárokat nem tekintik és nem is lehet a kötelezettségszegési eljárásokban részt vevő feleknek tekinteni, még akkor sem, ha az eljárást a Bizottsághoz benyújtott panaszaikat követően indították, az eljárás végeredménye a panaszt tevő polgárok érdekét szolgálja. Ugyanez a helyzet a Bizottság számára a Bírósághoz való hatékony keresetindításhoz szükséges idő tekintetében is. Ha ugyanis a Bizottság sikerrel járna a tagállammal szembeni keresetében, a polgárok az illetékes nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnának a vonatkozó bírósági határozatra saját jogaik érvényesítése érdekében. Ezért a Bizottság intézkedéseinek indokolatlan, túlzott késedelme, amely az uniós jog tagállamok általi megfelelő átültetéséhez vezet, végső soron nemzeti szinten érintheti a polgárok jogait.

34. Az ombudsman rámutat arra, hogy az indokolással ellátott véleményre adott válasz értékelésének adminisztratív folyamata, amely magában foglalja a Bizottságon belüli belső konzultációkat, akkor ér véget, amikor a szolgálatok benyújtják a következő lépésre vonatkozó javaslatukat. A jelen ügyben erre 2011. július 27-én került sor, amikor a Bizottság szolgálatai megállapodtak abban, hogy a „javasolt” ügyet az Európai Unió Bírósága elé terjesztik. Mivel a Bizottság 2010 decemberében kapta meg a lengyel hatóságok indokolással ellátott véleményre adott válaszát, úgy tűnik, hogy több mint hét hónapra volt szüksége annak értékeléséhez. Az ombudsman véleménye szerint a jelen ügy körülményei között az indokolással ellátott véleményre adott válasz elemzésére rendelkezésre álló hét hónap nem volt ésszerű határidő.

35. Először is, amint arra a panaszos helyesen rámutatott, a közte és a lengyel hatóságok közötti korábbi kapcsolatok alapján a Bizottságnak meglehetősen világos elképzelése lehetett arról, hogy mit várhat a választól. Másodszor, amint azt a panaszos is állította, a Bizottság jogi szolgálata nagyon jól ismeri ezt a területet, és ezért ésszerű lenne elvárni, hogy elemzését gyorsan végezzék el, és az nagyon meggyőző legyen. Végső soron a lengyel hatóságok válaszának összefoglalójából, amelyet a Bizottság kedvesen megküldött a panaszosnak, és amelyet a panaszos továbbított az ombudsmannak, az következik, hogy a válasz főként a lengyel utak biztonságára vonatkozó érveket tartalmazott, nem pedig jogi érveket. A Bizottság régóta foglalkozik olyan tagállamokkal, amelyek a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok általuk bevezetett korlátozásait közérdeken alapuló kényszerítő okokra, például közúti közlekedésbiztonsági megfontolásokra hivatkozva indokolják [15].

36. Az ombudsman ezért nem érti, hogy a Bizottság miért nem tudta volna befejezni a lengyel hatóságok válaszának értékelését (vagy legalább egy előzetes értékelést) a litván hatóságokkal való találkozó előtt. Az ombudsman azonban megérti, hogy szükség lehetett arra, hogy a lengyel hatóságok válaszának értékeléséből levont végső következtetéseket elhalasszák addig, amíg ténylegesen sor nem került a litván hatóságokkal való találkozóra, amely az azonos típusú jogsértésre vonatkozott. Amint arra a Bizottság helyesen rámutatott, következetesen kellett reagálnia a két tagállamban elkövetett azonos típusú jogsértésekre, és biztosítania kellett az egyenlő bánásmódot.

37. A Bizottság azonban véleményében nem fejtette ki, hogy a litván hatóságokkal 2011. március 18-án tartott találkozót követően miért volt még mindig szüksége körülbelül négy hónapra ahhoz, hogy befejezze a lengyel hatóságok válaszának értékelését [16]. E tekintetben az ombudsman rámutat arra, hogy a Bizottság szerint az e válaszra vonatkozó belső konzultáció már 2010 decemberében megkezdődött. Ha a litván hatóságok érvei lényegében megegyeznek a lengyel hatóságok érveivel, nem világos, hogy a belső konzultációk második fordulója, amelyet nyilvánvalóan a litván hatóságokkal folytatott találkozót követően kezdeményeztek, miért tartott 2011 áprilisa és júliusa között. A Bizottság nem említette, hogy ezen időszak alatt bármilyen kapcsolatfelvételre került volna sor a lengyel hatóságokkal.

38. Végezetül az ombudsman megérti a panaszos (fenti 25. pontban említett) riasztó érzését a Bizottság nyilatkozatában, amely szerint „a Bizottság által a szóban forgó pert megelőző eljárás során eltöltött időnek lehetővé kell tennie az érintett tagállam számára, hogy jogszabályait összhangba hozza az uniós jogszabályokkal”. Ez a nyilatkozat valóban nem tekinthető megfelelőnek, figyelembe véve a lengyel hatóságok kategorikus nyilatkozatát, amely szerint megszüntetik a szóban forgó jogsértést, amikor a lengyel közúti infrastruktúra „felzárkózik a többi uniós tagállam szintjéhez”, azaz meghatározatlan időn belül a jövőben. Az ombudsman azonban bízik abban, hogy ezzel a nyilatkozattal a Bizottság inkább azt akarta mondani, hogy a pert megelőző eljárás során az érintett tagállamnak még mindig van esélye arra, hogy véget vessen a jogsértésnek, és hogy ez idő alatt a Bizottság készen áll arra, hogy segítse a tagállamot álláspontjának kiigazításában.

39. A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság nem indokolta meg egyértelműen és meggyőzően, hogy miért volt szüksége hét hónapra a lengyel hatóságok válaszának értékeléséhez. Ez hivatali visszásság volt.

40. Mivel a vizsgálat nem tartalmazott semmilyen állítást, az ombudsman nem tartja helyénvalónak, hogy további magyarázatot kérjen a Bizottságtól. Ezért az ügyet az alábbi kritikai megjegyzéssel zárja le.

C. Következtetések

A panasszal kapcsolatos vizsgálata alapján az ombudsman a következő kritikai észrevétellel zárja le a panaszt:

A Bizottság nem indokolta meg egyértelműen és meggyőzően, hogy miért volt szüksége hét hónapra ahhoz, hogy értékelje a lengyel hatóságoknak az indokolással ellátott véleményre adott válaszát.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

 

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2012. február 9-én.

---

[1] HL angol különkiadás: I. sorozat, 1970. fejezet (II), 375. o.

[2] HL 2007. L 263., 1. o.

[3] a C-371/89. sz., Emrich kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1990., I-1555. o.); C-87/89. sz., Sonito kontra Bizottság ügy (EBHT 1990., I-1981. o.); T-201/96. sz., Smanor és társai kontra Bizottság ügy (EBHT 1997., II-1081. o.); és a T-196/08. sz., Srinivasan kontra Ombudsman ügyben 2008. november 3-án hozott végzés (a Hivatalos Lapban nem tették közzé) 16. pontját.

[4] Az európai ombudsman alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a panaszt „az érintett intézményekhez és szervekhez intézett megfelelő igazgatási eljárásoknak kell megelőzniük”.

[5] Lásd a fenti 1. és 2. lábjegyzetet.

[6] A Bizottság azzal zárta véleményét, hogy „minden körülmények között, és tekintettel arra, hogy az állítólagos tények bírósági eljárás tárgyát képezik, a Bizottság úgy véli, hogy az ombudsmannak a panaszt elfogadhatatlannak kell tekintenie.”

[7] A C-96/89. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítélet (EBHT 1991., I-2461. o.) 15. és 16. pontja és a C-207/97. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben hozott ítélet (EBHT 1999., I-275. o.) 25. pontja.

[8] A panaszos észrevételeivel együtt benyújtotta a lengyel hatóságok válaszának összefoglalóját, amelyet a Bizottság megküldött neki. E válasznak „A lengyel infrastruktúra sajátosságai” című harmadik bekezdése a következő megállapításokat tartalmazza: „A lengyel hatóságok szerint az úthálózatok típusa és állapota jelentős hatással van a közúti közlekedés biztonságára. a … többsávos utak, különösen az autópályák kétségtelenül a legbiztonságosabbak. Az ilyen utakon sok manővert hajtanak végre olyan járművekkel, amelyek nem alkalmazkodtak a jobb oldali közlekedéshez … nem jelent ilyen nagy veszélyt. Lengyelországban azonban a … egysávos utak dominálnak. a … tranzit és a helyi forgalom nincs elválasztva. Lengyelországban jelenleg az autópályák az összes közút mindössze 0,2%-át teszik ki. a … lengyel hatóságok biztosítják, hogy a jövőben, amikor a lengyel társadalom jóléte felzárkózik a többi uniós tagállam szintjéhez, és így az importált használt járművek mennyisége jelentősen csökken, és már nem tömeges jellegű, továbbá amikor a közúti infrastruktúra állapota a fejlesztésének és korszerűsítésének köszönhetően magas biztonsági szintet biztosít, készen állnak arra, hogy eltöröljék a bal oldali közlekedéshez igazított járművek nyilvántartásba vételére vonatkozó említett korlátozásokat.”

[9] A C-317/92. sz., Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet (EBHT 1994., I-2039. o.) 2. és 4. pontja és a C-333/99. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet (EBHT 2001., I-1025. o.).

[10] Alber főtanácsnok C-358/97. sz., Bizottság kontra Írország ügyre vonatkozó indítványának (EBHT 2000., I-6301. o.) 83. pontja: „Tekintettel arra, hogy [az EUMSZ 258. cikk] értelmében a Bizottság minden tudomására jutott kötelezettségszegés esetén köteles eljárást indítani, alapvető kötelezettsége a keresetindítás. Mindazonáltal bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, különösen az [EUMSZ 258. cikk] szerinti eljárás különböző szakaszai végrehajtásának idejét és módját illetően. … A Bíróság előtti keresetindításra nincs általános felső határidő. Következésképpen a Bizottság feladata annak megítélése, hogy a megállapított határidő lejártakor mikor kell keresetet indítani az indokolással ellátott véleményt követően …”

[11] A fent említett vélemény 83. pontjának utolsó mondata a következőképpen szól: „Szélsőséges esetekben azonban, amikor a Bizottság sokáig vár a keresetindítással, és nem tesz más lépéseket a tagállammal szemben, nem zárható ki teljes mértékben a keresetindítási jog elvesztésére és az ezzel érintett kereset elfogadhatóságára vonatkozó esetleges kifogás. Mindazonáltal a Bíróság ítélkezési gyakorlata hajlamos elutasítani azt az elképzelést, hogy a Bizottság keresetindítási joga elévülhet”(utólagos kiemelés).

[12] HL 2002. C 244., 5. o.

[13] A Charta "A megfelelő ügyintézéshez való jog"című 41. cikke a következőképpen rendelkezik: "1. "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Union… intézményei, szervei, hivatalai és ügynökségei részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék."

[14] A T-394/03. sz., Angeletti kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT-KSZ 2006., I-A-2-95. o. és II-A-2-441. o.) 61. pontja.

[15] Lásd például a C-246/00. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítéletet (EBHT 2003., I-7485. o.).

[16] A panaszosnak küldött 2011. július 5-i e-mailjében a Bizottság valóban arról tájékoztatta a panaszost, hogy "továbbra is értékeli"a lengyel hatóságok válaszát.