(Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban készült (1))

ÖSSZEFOGLALÓ

A panaszos részt vett az Európai Bizottság által szervezett COM/R/A/01/1999 kiválasztási eljárásban, amelynek célja a kutatás területén dolgozó ideiglenes alkalmazottak tartaléklistájának összeállítása volt. A felvételi eljárásból való kizárását követően fellebbezést nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz (a továbbiakban: a Bíróság) a felvételi bizottság 2000. július 13-i határozatával szemben, amely nem vette fel a nevét a tartaléklistára (2). A Törvényszék megsemmisítette a felvételi bizottság határozatát. Következésképpen a Bizottság felkérte a panaszost, hogy vegyen részt egy új szóbeli tesztsorozatban. A szóbeli vizsgák új sorozatában azonban az eredményei nem voltak elegendőek ahhoz, hogy nevét felvegyék a tartaléklistára. Panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz a Bizottság második, őt a kiválasztási eljárásból kizáró határozata ellen.

Az ombudsman két alkalommal kérte a Bizottságot, hogy tájékoztassa őt arról, hogy véleménye szerint eredeti véleménye továbbra is indokolt-e a T-156/03. és a T-400/03. sz. ügyben (3) hozott bírósági határozat fényében, amely olyan pályázókra vonatkozott, akiket a panaszoshoz hasonlóan kétszer is kizártak a COM/R/A/01/1999. sz. kiválasztási eljárásból.

Válaszaiban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a fent említett ítélkezési gyakorlat egyetlen hatása az volt, hogy megsemmisítette a felperesekre vonatkozó azon egyedi határozatokat, amelyek nem vették fel nevüket a tartaléklistára. Mivel a panaszos a Törvényszék előtt nem támadta meg a felvételi bizottság második határozatát, nem tudta kihasználni e két ügy hatásait.

Az ombudsman ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem hajtotta végre megfelelően a Bíróság T-92/01. sz. ügyben hozott ítéletét (4). Ezért békés megoldási javaslatot intézett a Bizottsághoz, amelyben azt javasolta, hogy a Bizottság fontolja meg a panaszos kompenzálását azért a hátrányért, amelyet amiatt szenvedett el, hogy nem volt lehetősége megfelelő vizsgát tenni.

Az ombudsman javaslatára válaszul a Bizottság fenntartotta álláspontját.

Ez az ajánlástervezet a Bizottság álláspontját vizsgálja.

AZ OMBUDSMAN ÉSZREVÉTELEI AZ AJÁNLÁSTERVEZETHEZ

1.1 A panaszos részt vett az Európai Bizottság által szervezett COM/R/A/01/1999 kiválasztási eljárásban. A felvételi eljárásból való kizárását követően fellebbezést nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz (a továbbiakban: a Bíróság) a felvételi bizottság 2000. július 13-i határozatával szemben, amely nem vette fel a nevét a tartaléklistára (5). A Törvényszék megsemmisítette a felvételi bizottság határozatát azzal az indokkal, hogy az megsértette a pályázókkal szembeni egyenlő bánásmód elvét. A Számvevőszék úgy ítélte meg, hogy a felvételi bizottság összetétele a szóbeli vizsgák során többször is megváltozott; egyetlen tag sem vett részt az összes vizsgán; és a felvételi bizottság nem mindig három tagból állt. Ezenkívül a szóbeli vizsgákra hathetes időszak alatt került sor, ami megnehezítette a pályázók összehasonlító értékelését. Nem volt bizonyíték arra, hogy a szóbeli vizsgák végén a felvételi bizottságot különböző időpontokban alkotó hat tag elvégezte volna a pályázók teljesítményének összehasonlító elemzését. Ezt az összehasonlító elemzést, amely a felvételi bizottság elnökének feladata volt, nem lehetett elvégezni, mivel két társelnökből álló rendszert alkalmaztak, akik együttesen 100 szóbeli vizsgából csak 9-et elnököltek.

Következésképpen a Bizottság felkérte a panaszost, hogy vegyen részt egy új szóbeli tesztsorozatban. A szóbeli vizsgák ezen új sorozatában azonban a felperes eredményei nem voltak elegendőek ahhoz, hogy nevét felvegyék a tartaléklistára.

A panaszos ezt követően benyújtotta a jelen panaszt a Bizottság második, őt a kiválasztási eljárásból kizáró határozata ellen, azt állítva, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben az egyenlő bánásmód elvét és a Törvényszék T-92/01. sz. ügyben hozott ítéletét.

1.2 A T-156/03. és T-400/03. sz. ügyek ugyanazt a kiválasztási eljárást érintették, mint a jelen kifogás tárgyát képező eljárás. Ezen ügyek felpereseit egyrészt az első szóbeli vizsgákat követően, másrészt pedig a kiválasztási bizottság határozatának a Törvényszék általi megsemmisítését követően szervezett további szóbeli vizsgákat követően kizárták a kiválasztási eljárásból. Mindkét felperes fellebbezést nyújtott be a Törvényszékhez a felvételi bizottság azon második határozata ellen, amely nem vette fel a nevüket a tartaléklistára.

2006. június 8‐án az Elsőfokú Bíróság mindkét ügyben arra a következtetésre jutott, hogy a felperesek új szóbeli vizsgáinak megszervezése nem felelt meg a felvételi bizottság azon első határozata megsemmisítésének, amely a felperesek nevét nem vette fel a tartaléklistára. Úgy ítélte meg, hogy a Bizottság megszervezhetett volna egy önálló, egyedi kiválasztási eljárást a pályázók számára, vagy méltányos megoldást találhatott volna a kiválasztási eljárásból való jogellenes kizárásukból eredő problémákra.

1.3 A Bizottságnak címzett békés megoldási javaslatban az Ombudsman megjegyezte, hogy a panaszos ügye hasonló volt a T-156/03. és T-400/03. sz. ügyekhez, és hogy hasonló érveket terjesztett elő a felvételi bizottság második határozata ellen. A fentiek fényében az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Bizottság nem hajtotta végre megfelelően a Bíróság T-92/01. sz. ügyben hozott ítéletét. Úgy vélte továbbá, hogy ha a panaszost nem zárták volna ki jogellenesen az eredeti kiválasztási eljárásból, lehetősége lett volna arra, hogy állandó álláshelyet kapjon a Bizottságnál. Javasolta, hogy a Bizottság terjessze ki a panaszos ügyére a T-156/03. és a T-400/03. sz. ügy (6) hatásait, és fontolja meg annak a hátránynak a kompenzálását, amelyet amiatt szenvedett el, hogy nem volt lehetősége megfelelően vizsgázni.

A Bizottság elutasította az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatát. Elismerte, hogy a panaszos helyzete hasonló volt a T-156/03. és T-400/03. sz. ügyek felpereseinek helyzetéhez, és hogy ha a panaszos a Törvényszék előtt megtámadta volna a felvételi bizottság második határozatát, valószínűleg hasznára vált volna egy hasonló ítélet. Azzal érvelt azonban, hogy a panaszos nem nyújtott be fellebbezést a Bírósághoz, és ezért az őt érintő határozat jogerőre emelkedett. Ha a Bizottság a panaszost ugyanúgy kezelné, mint a két felperest, az sértené a jogbiztonság elvét.

1.4 Az ombudsman úgy véli, hogy az Európai Bizottság álláspontja a következő okok miatt téves.

1.5 Az ombudsman emlékeztet arra, hogy az EK-Szerződés 21. és 195. cikke rendelkezik arról a jogról, hogy panaszt tehet az ombudsmannál a közösségi intézmények és szervek tevékenysége során felmerülő esetleges hivatali visszásságok miatt. Emlékeztet továbbá arra, hogy a közösségi közigazgatással szembeni jogaik védelme érdekében az említett cikkek az uniós polgárok számára a közösségi bíróságok előtti keresethez képest alternatív jogorvoslatot kínálnak (7). Az EK-Szerződés fent említett, az európai ombudsman alapokmánya (8) által végrehajtott cikkeit úgy kell értelmezni és alkalmazni, hogy összhangban legyenek céljukkal és megőrizzék hasznos hatásukat („effet utile”). E tekintetben az ombudsman olyan helyzetre hivatkozik, amelyben a hozzá benyújtott panasz egy felvételi eljárás során hozott felvételi bizottsági határozatra vonatkozik, és a közösségi bíróságok megsemmisítették ugyanezen felvételi bizottság hasonló határozatait. Ilyen helyzetben és a Szerződés fenti cikkei fényében a Bizottság nem szorítkozhat a bírósági határozat korlátozott személyi hatályára való hivatkozásra, amikor az ombudsman arra kéri, hogy az ügyet a vonatkozó bírósági határozat megállapításainak fényében is értékelje. Az biztos, hogy az ombudsman megérti a bírósági határozat jogerőre emelkedésének következményeit. Annak ellenére azonban, hogy az a jelölt, aki sikeresen panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz, formálisan és jogilag nem feltétlenül ugyanabban a helyzetben van, mint az a jelölt, aki sikeresen támadott meg egy hasonló határozatot a közösségi bíróságok előtt, az a követelmény, hogy a Bizottság jogszerűen járjon el, valamennyi jelöltre egyformán vonatkozik. Ez a követelmény – az EK-Szerződésben biztosított, az ombudsmanhoz való panasztételhez való jog hatékony érvényesülése megőrzésének szükségességével együtt – azt jelenti, hogy a Bizottságnak megfelelően kezelnie kell az ombudsman által azonosított jogszerűségi problémákat, beleértve azokat is, amelyeket a panaszoshoz hasonló körülmények között más jelöltekre vonatkozó bírósági határozatra való hivatkozás jelez. Az ombudsman ezért az üggyel kapcsolatban ajánlástervezetet készít.

AZ AJÁNLÁS TERVEZETE

A Bizottságnak felül kell vizsgálnia álláspontját, és intézkedéseket kell hoznia annak érdekében, hogy hatékony jogorvoslatot biztosítson a panaszos számára a felvételi bizottság által ebben az ügyben hozott jogellenes határozat miatt.

A Bizottság és a panaszos tájékoztatást kap erről az ajánlástervezetről. Az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság 2008. október 31-ig részletes véleményt küld. A részletes vélemény magában foglalhatja az ombudsman határozatának elfogadását és az ajánlástervezet végrehajtása érdekében hozott intézkedések leírását.

Az ombudsman végezetül rámutat arra, hogy a Bizottság által a jelen ügyben elfogadott álláspont hasonló az EPSO által a 2826/2004/PB ügyben elfogadott állásponthoz.

Strasbourg, 2008. július 2.

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262 európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

(2) A T-92/01. sz., Girardot kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT-KSZ 2002., I-A-163. o. és II-859. o.).

(3) A T-156/03. sz., Pérez-Diaz kontra Bizottság ügyben és a T-400/03. sz., Bachotet kontra Bizottság ügyben 2006. június 8-án hozott ítéletek, még nem tették közzé.

(4) A fent hivatkozott T-92/01. sz., Girardot kontra Bizottság ügyben hozott ítélet.

(5) A fent hivatkozott T-92/01. sz., Girardot kontra Bizottság ügyben hozott ítélet.

(6) A fent hivatkozott T-156/03. sz., Pérez-Diaz kontra Bizottság ügy és a fent hivatkozott T-400/03. sz., Bachotet kontra Bizottság ügy.

(7) A T-193/04. sz., Tillack kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2006., II-3995. o.) 128. pontja.

(8) Lásd az 1. lábjegyzetet.