Készült az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban [1]

A panasz előzményei

1. A panaszos a Bizottság tisztviselője. 2008 szeptemberében egy kollégájával (aki a 2482/2009/(BU)KM sz. panaszt nyújtotta be) egy harmadik országban tett látogatást. A kiküldetést a következőképpen tervezték:

Szeptember 19., péntek: Indulás a brüsszeli repülőtérről 10:00 órakor;

Szeptember 20., szombat: Érkezés helyi idő szerint 06:25-kor;

Szeptember 21., vasárnap: Pihenőnap;

szeptember 22., hétfő, 9.00 – szeptember 26., péntek, 18.00: munka;

Szeptember 27., szombat: Ingyenes;

Szeptember 28., vasárnap: Visszatérő járat, amely 09:15-kor indul és 18:05-kor érkezik Brüsszelbe.

2. A vonatkozó kiküldetési megbízást az engedélyezésre jogosult tisztviselő, a panaszos igazgatója hagyta jóvá az akkor alkalmazandó kiküldetési útmutatónak [2] megfelelően. A látogatásra a jóváhagyott tervvel összhangban került sor. Visszatérésekor a panaszos kitöltött egy költségnyilatkozatot, amelyet az engedélyezésre jogosult tisztviselő ismét jóváhagyott.

3. A 2004. évi kiküldetési útmutató 1.1. pontja szerint a kiküldetési megbízást a kiküldetésben lévő tisztviselő közvetlen felettese és az engedélyezésre jogosult tisztviselő írja alá. Az 1.2. pont hozzáteszi, hogy „az utazási utalványnak az engedélyezésre jogosult tisztviselő általi aláírása feljogosítja az alkalmazottat a felmerült költségek megtérítésére a hatályos jogszabályi kereteken belül”.

4. A 2004. évi kiküldetési útmutató 1.5. pontja meghatározza az engedélyezésre jogosult tisztviselő feladatait a kiküldetés engedélyezésekor:

„Az engedélyezésre jogosult tisztviselőknek kezelniük kell a felelősségi körükbe tartozó erőforrásokat. E célból értékelniük kell, hogy a kiküldetések és a kiküldetésben lévő személyzet által benyújtott kivételek iránti kérelmek indokoltak-e, és meg kell indokolniuk az alkalmazandó általános szabályok alóli kivételeket, tekintettel a szolgálat követelményeire és összhangban a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás szabályaival, különös tekintettel a gazdaságosságra és a költséghatékonyságra.”

5. A jelen kifogás tárgyát képező érdemi kérdéseket illetően a 2004. évi kiküldetési útmutató 4.4. pontja a következőképpen rendelkezik:

Amennyiben a díjszabási feltételek hétvégi tartózkodást írnak elő (vasárnapi szabály), további napidíjak fizethetők, amennyiben ez költséghatékony.

A jóváhagyott utazási irodának meg kell adnia a rendelkezésre álló különböző árakat (beleértve / nem beleértve a hétvégi tartózkodást), hogy a személyzet kiküldetésben lévő tagja, a közvetlen felettes és az engedélyezésre jogosult tisztviselő a tények teljes ismeretében hozhasson döntést…

(3) Amennyiben az utazás négy óránál hosszabb időeltolódást foglal magában, a hivatalos kötelezettségvállalások megkezdése előtt egy nap pihenőt kell biztosítani a kiküldetés helyén.”

6. A 2004. évi kiküldetési útmutató 9.1. pontja a következő szabályokat tartalmazza:

„Ha a (kiküldetés helyén vagy az alkalmazási hely és a kiküldetés helye közötti úton igénybe vett) szabadság megelőzi és/vagy követi a kiküldetést, a napidíjakat az ülések tényleges megkezdésének időpontjától az ülések végéig számítják ki. Amennyiben hétvégi tartózkodást igénylő kedvezményes viteldíjat állapítottak meg, a juttatásokat az ilyen típusú viteldíjhoz szükséges többletnapok figyelembevételével számítják ki, a munkanapok és/vagy a munkaszüneti napok kivételével.”

7. A Bizottság Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatala (PMO) megtagadta a panaszos kiküldetési költségeinek teljes megtérítését. Kezdetben úgy határozott, hogy a követelt 1866,85 euró helyett csak 1081,19 eurót fizet. Ezt követően azonban elismerte, hogy a 2008. szeptember 28-i, vasárnapi távozás indokolt volt. Valójában a vasárnapi oda-vissza járat 680 euróval olcsóbb volt, mint a szombati járat. Ezért két részleges kifizetést teljesített. A panaszosnak azonban még mindig nem térítették meg az összes kiküldetési költségét. 2008. november 27-i e-mailjében a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatal azzal érvelt, hogy a kiküldetéseknek a lehető legrövidebbeknek kell lenniük, és hogy a kiküldetés időtartamának bármely olyan meghosszabbítását, amelyet a kiküldetés igényei nem indokolnak, „a személyes érdekeket szolgáló” meghosszabbításnak kell tekinteni. Ha az ilyen meghosszabbítás azt jelentené, hogy a tisztviselő távol marad a munkából, az éves szabadságnak minősülne. A PMO megjegyezte, hogy szombaton volt egy járat, amely lehetővé tette volna a panaszos számára, hogy vasárnap 06:25-kor érkezzen. Ha felszállt volna erre a járatra, még mindig pihent volna egy napot, amelyet a munka előtt 24 órával határoztak meg.

8. 2009. január 27-én a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatal levelet intézett a panaszos igazgatójához. Megerősítette azon álláspontját, hogy a kiküldetést 2008. szeptember 19., péntek helyett 2008. szeptember 20-án, szombaton kellett volna megkezdeni. A hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve alapján „fiktív számítást” kellett végezni a panaszosnak fizetendő összeg meghatározásához. Ez azt jelentette, hogy a kiküldetést csak 2008. szeptember 22-én, hétfőn kezdték meg.

9. 2009. február 20-án a panaszos a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszt nyújtott be. Kifogásolja, hogy nem kapott megfelelően indokolt választ a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivataltól, amely megindokolta volna, hogy kiküldetési költségeit miért nem térítették meg teljes mértékben. Amennyire ő látta, megtagadták tőle a napidíjakat két napra (110 euró) és egy „rögzített juttatást” (54,25 euró), valamint a 2008. szeptember 20-i szombati szállodai költségeket (141,17 euró). A kiküldetés elutasítása esetén a repülőtérre történő taxiút költségeit (26,82 EUR) sem fogadták el, így a vissza nem térített költségek teljes összege 333,62 EUR-ra emelkedett [3]. A panaszos négy további indokkal is megtámadta a PMO határozatát:

(1) Megkérdőjelezte, hogy küldetését „szabadsággal járó küldetésnek” minősítsék. Nem vette ki 2008. szeptember 19-ét, pénteket, mert azon a napon a kiküldetés helyére utazott.

(2) Megkérdőjelezte a PMO véleményét, miszerint a vasárnap reggel 06:25-kor történő érkezés lehetővé tette volna számára a "napi pihenést", amelyet a PMO a munka előtti 24 órás pihenőidőként határozott meg. A panaszos azzal érvelt, hogy a 2004. évi kiküldetési útmutatóban semmi nem támasztja alá ezt az érvet, és hogy hagyományosan egy "nap" éjféltől éjfélig tartott.

(3) A panaszos megtámadta azt a határozatot, hogy nem térítik meg a kiküldetés helyén található repülőtérre érkező taxi költségeit.

(4) A panaszos vitatta azt a hallgatólagos feltételezést is, hogy a péntek helyett szombaton kezdődő kiküldetés költséghatékonyabb lett volna. A szeptember 27-i és 28-i szombati oda-vissza járatokhoz hasonlóan (ahol a szombati indulás 680 euróval olcsóbb volt, mint a vasárnapi), a szeptember 20-i szombati járat jelentősen drágább volt, mint a szeptember 19-i pénteki járat. Mivel azonban a légitársaságok nem archiválják az adott időpontokban érvényes árakra vonatkozó információkat, a panaszos nem tudta bizonyítani, hogy ez volt a helyzet. Ezt megtehette volna, amikor megtervezte a küldetést.

10. A panaszos emlékeztetett arra, hogy a missziós tervet "hosszasan"megvitatta feletteseivel. A részlegvezető, az osztályvezető-helyettes, az osztályvezető és az igazgató (az engedélyezésre jogosult tisztviselő) mind egyetértettek abban, hogy ez a kiküldetés összhangban van a 2004. évi kiküldetési útmutatóban meghatározott iránymutatásokkal. Ezért jogosan számíthatott arra, hogy a tervvel összhangban felmerült valamennyi kiküldetési költséget megtérítik.

11. 2009. június 19-én a Bizottság elutasította a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszt. Azzal érvelt, hogy a pénzügyi jogosultságokra vonatkozó rendelkezéseket megszorítóan kell értelmezni. Így megerősítette a PMO-nak az „egy nap pihenés” fogalmára vonatkozó értelmezését. Álláspontja szerint a panaszos szombaton indulhatott volna Brüsszelből, ami azt jelentette, hogy a péntek szabadnap volt számára. A 2004. évi kiküldetési útmutató 9.1. pontja szerint ilyen esetekben a kiküldetés csak hétfőn kezdődik, és a napidíjat csak hétfőtől kezdődően fizetik ki. A szálloda szombat esti költségeit sem térítik meg. A taxiköltségeket azért nem ítélték meg, mert a panaszos valójában nem kérte azok visszatérítését.

12. Ezt követően azonban a PMO megtérítette a taxiköltségeket.

A vizsgálat tárgya

13. A panaszos a következő állításokat nyújtotta be:

(1) A PMO tévesen tagadta meg a 2008. szeptemberi kiküldetésével kapcsolatban felmerült összes kiküldetési költség megtérítését.

Ezen állítás alátámasztására a következő érveket terjesztette elő:

a) Az igazgató engedélyezésre jogosult tisztviselőként eljárva aláírta mind a kiküldetési megbízást, mind a költségnyilatkozatot. Ez jogos bizalmat keltett benne, hogy a kiküldetési megbízással összhangban felmerült költségeit teljes egészében kifizetik.

b) A Bizottság 2008. szeptember 19-ét, pénteket jogellenesen szabadságnapnak nyilvánította. Ez annak ellenére történt, hogy erre a napra nem kért szabadságot, és azt arra használta, hogy a kiküldetési megbízásnak megfelelően a kiküldetés helyére utazzon.

c) A Bizottság tévesen értelmezte a „napi pihenőidő” fogalmát annak érdekében, hogy megtagadja a kiküldetési megbízással összhangban felmerült költségeit.

d) A Bizottság tévesen feltételezte, hogy a kiküldetés 2008. szeptember 20-án, szombaton történő megkezdése költséghatékonyabb lett volna. Ha a misszió előtt felvetette volna ezt az aggályt, könnyebb lett volna bizonyítania, hogy nem ez volt a helyzet.

(2) A Bizottság anélkül utasította el a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszát, hogy kellően megindokolta volna határozatát.

14. A panaszos azt állította, hogy a Bizottságnak vissza kell térítenie a fennmaradó összegeket és azok kamatait.

A vizsgálat

15. A panaszt 2009. november 6-án nyújtották be. 2009. november 19-én az ombudsman vizsgálatot indított, és kikérte a Bizottság véleményét a panasszal kapcsolatban.

16. A Bizottság 2010. március 3-án (angol eredeti példány) és 2010. március 11-én (német fordítás) nyújtotta be véleményét. A dokumentumokat megküldték a panaszosnak azzal a felhívással, hogy nyújtsa be észrevételeit. A panaszos 2010. március 4. és április 19. között nyújtotta be észrevételeit.

17. 2010. május 12-én az ombudsman további tájékoztatást kért a Bizottságtól. A Bizottság 2010. augusztus 16-án küldte meg válaszát, amelyet az ombudsman 2010. augusztus 19-én továbbított a panaszosnak azzal a felhívással, hogy nyújtsa be észrevételeit. A panaszos 2010. szeptember 21-én küldte meg észrevételeit.

18. 2011. február 28-án az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy bocsássa rendelkezésére a panaszos kiküldetésének időpontjában hatályos kiküldetési útmutatót, azaz a 2004. évi kiküldetési útmutatót. Kéri továbbá a 2009 januárjától hatályos kiküldetési útmutatót [4], valamint minden egyéb olyan dokumentumot, amely tisztázhatja az engedélyezésre jogosult tisztviselő és a PMO közötti felelősségmegosztást.

19. A Bizottság 2011. március 22-én megküldte a kért dokumentumokat. 2011. március 31-én az ombudsman továbbította azokat a panaszosnak azzal a felhívással, hogy 2011. április 30. előtt tegye meg észrevételeit. A panaszos 2011. április 6-án nyújtotta be észrevételeit.

Az ombudsman elemzése és következtetései

Előzetes megjegyzések

20. A panaszos két állítást és egy állítást nyújtott be. Második állítása szerint a Bizottság elmulasztotta megindokolni a panaszos 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszának elutasítását. A Bizottság nem tett kifejezetten észrevételeket ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Tekintettel azonban a Bizottság véleményében és a további információkérésre adott válaszaiban adott érdemi magyarázatokra, az ombudsman úgy véli, hogy a második állítással már nem szükséges foglalkoznia.

21. Észrevételeiben a panaszos kijelentette, hogy a Bizottságnak megbízható iránymutatást kell nyújtania a „napi pihenőidő” meghatározásáról, valamint arról, hogy a kiküldetésre küldött tisztviselő milyen mértékben támaszkodhat az engedélyezésre jogosult tisztviselő által aláírt kiküldetési megbízásra. Amennyiben ezt a panaszos munkatársa által a 2482/2009/(BU)KM ügyben benyújtott kérelemhez hasonló új kérelemként kell értelmezni, meg kell jegyezni, hogy az ombudsman a párhuzamos 2482/2009/(BU)KM ügyben e tekintetben ajánlástervezetet készített. Ezért a jelen ügyben nem szükséges foglalkozni ezzel a kérdéssel.

A. A kiküldetési költségek megtérítésével és a kapcsolódó kérelemmel kapcsolatos állítólagos hiba

Az ombudsman elé terjesztett érvek

22. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság tévesen tagadta meg a 2008. szeptemberi kiküldetésével kapcsolatos összes költségének megtérítését. Különösen a szeptember 19-i pénteket határozta meg tévesen szabadságnapként, és tévesen értelmezte a „napi pihenőidőt”, amelyet azon tisztviselőknek kell biztosítani, akiknek fárasztó utazásokat kell tenniük. Hangsúlyozza, hogy küldetését a felettesei által jóváhagyott küldetési utasításnak megfelelően hajtotta végre. Ezért azt kérte, hogy a Bizottság fizesse vissza a levont összeget (306,80 euró) és annak kamatait.

23. Véleményében a Bizottság a szabadság kérdésével kapcsolatban megjegyezte, hogy a panaszos 2008. szeptember 19-én, pénteken, munkanapként indult útnak. A 2004. évi kiküldetési útmutató 9. pontja kimondta, hogy amennyiben a szabadságot a kiküldetés előtt vették ki, a napidíjat a hivatalos ülések tényleges megkezdésének időpontjától számították. A 2004. évi kiküldetési útmutató 4.4. pontjának (2) bekezdése azonban előírta, hogy további napidíjak fizethetők, amennyiben ez költséghatékony, figyelembe véve, hogy a hétvégi tartózkodást is magában foglaló repülőjegyek olcsóbbak lehetnek (a "vasárnapi szabály"). Megállapítást nyert, hogy a 2008. szeptember 27-én, szombaton és 28-án, vasárnap közlekedő járatok közötti árkülönbség indokolttá teszi a kiküldetés meghosszabbítását. Bár a péntek 19/szombat 20 járat tényleges árai már nem álltak rendelkezésre, valószínű volt, hogy az utazási iroda a szeptember 19–péntek és szeptember 28–vasárnap közötti kombinációt ajánlotta a legolcsóbb lehetőségként. Valójában a 4.4. pont (2) bekezdése arra kötelezte az utazási irodát, hogy adja meg a rendelkezésre álló különböző díjakat. A Bizottság ezért elfogadta, hogy az engedélyezésre jogosult tisztviselő a tények teljes ismeretében és a költséghatékonyság elvének kellő figyelembevételével járt el a kiküldetés engedélyezésekor. A Bizottság véleménye szerint az utazási tervek költséghatékonysága megfelelően indokolta volna a kiküldetés meghosszabbítását. 2008. szeptember 19., péntek tehát nem tekinthető szabadságnapnak.

24. A „napi pihenőidő” fogalmának értelmezését illetően a Bizottság először is megjegyezte, hogy az Európai Unió Bírósága következetesen megkövetelte, hogy a személyzet tagjai számára pénzügyi előnyt biztosító rendelkezéseket szigorúan értelmezzék. A 2004. évi kiküldetési útmutatóban azonban semmi nem támasztotta alá a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatal eredeti értelmezését, amely szerint a „napi pihenőidő” 24 órával azon ülés előtt értendő, amelyre a szóban forgó tisztviselő utazott. Mindenesetre, még ha ezt az értelmezést kell is követni, figyelembe kell venni a repülőtérről az ülés helyszínére történő utazás idejét, amely esetben a vasárnap reggel érkező járat nem tette volna lehetővé a panaszos számára a 24 órás pihenőidőt. Ez egy másik olyan elem volt, amely szeptember 19-én, pénteken indokolta az indulást.

25. Az engedélyezésre jogosult tisztviselő jóváhagyja a kiküldetési megbízást, amely 2008. szeptember 19-i, pénteki indulást irányzott elő, és nem utal semmilyen szabadságnapra. A 2004. évi kiküldetési útmutató 1.2. pontja szerint ez a jóváhagyás feljogosította a tisztviselőt a felmerült költségek megtérítésére a hatályos jogszabályi korlátokon belül. A Bizottság hangsúlyozta, hogy amennyiben a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatal úgy ítéli meg, hogy probléma merült fel a misszió végrehajtásával kapcsolatban, tájékoztatnia kellett volna az érintett szolgálatokat annak érdekében, hogy a jövőben ne merüljenek fel ilyen problémák. Nem kellett volna megbüntetnie azt a tisztviselőt, aki misszióba ment.

26. A Bizottság jelezte, hogy így felülvizsgálta álláspontját, és most úgy véli, hogy a PMO által végzett levonások nem indokoltak. Kijelentette, hogy kedvező határozatot támogat, ami azt jelenti, hogy a panaszos megkapja az általa kért visszatérítést.

27. 2010. március 22-én, azaz körülbelül két héttel azután, hogy az ombudsman továbbította neki ezt a véleményt, a panaszos a PMO-hoz fordult, és megkérdezte, hogy mikor térítik meg számára a visszatérítést. Ezenkívül emlékeztette a PMO-t, hogy kamatot is követel. 2010. április 9-én a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy a 307,84 EUR [5] összeget befizetik a számlájára. 2010. április 19-én a Bizottság megerősítette, hogy ez azt jelenti, hogy nem fizet kamatot.

28. A panaszos tájékoztatta az ombudsmant a fenti válaszról. Úgy tűnt, hogy ez a válasz azt jelezte, hogy a Bizottság el kíván határolódni a véleményében tett kijelentéseitől. Az ombudsman ezért arra kérte a Bizottságot, hogy fejtse ki álláspontját az érdek kérdésében, amelyre a panaszos hivatkozott, de a Bizottság nem tett észrevételt a véleményében, és általánosabban fogalmazza meg a panasz érdemére vonatkozó álláspontját, tekintettel arra, hogy a panaszosnak 2010. április 19-én küldött e-mailje ellentmondani látszott a véleményében elfogadott álláspontjának.

29. Válaszában a Bizottság kijelentette, hogy nem lát ellentmondást a véleménye – amelyben a konkrét panasz alapján újraértékelte a PMO-nak a panaszos által benyújtott költségekre vonatkozó elutasítását – és a panaszosnak 2010. április 19-én küldött e-mail között, amelyben kijelentette, hogy az ügyet egyedi ügyként kezelte.

30. A panaszos kamatigényét illetően a Bizottság megjegyezte, hogy az eredeti határozat az akkor hatályos 2004. évi kiküldetési útmutató szerint helyes volt. Véleménye szerint figyelembe vette a felperes sajátos helyzetét, és a kiküldetésre küldött tisztviselő számára kedvezőbb 2009. évi kiküldetési útmutató által előidézett bizonyos változásokat is előre látott. Ezért a panaszos által igényelt költségek elfogadásáról szóló döntése nem jogosította fel a panaszost késedelmi kamatra, mivel a véleményében foglalt álláspontjának felülvizsgálatát megelőzően a panaszos nem volt jogosult erre a kifizetésre.

31. Észrevételeiben a panaszos hangsúlyozta, hogy véleménye szerint a Bizottság a 2004. évi kiküldetési útmutatóra támaszkodott. Valójában annak ellenére, hogy alaposan elolvasta a véleményt, nem talált benne semmilyen utalást a 2009-es kiküldetési útmutatóra. Véleménye szerint a vélemény nem új határozat, hanem az általa kifogásolt határozatot helyesbítette, és e határozat indokolását tévesnek minősítette. Nem értette tehát, hogy a Bizottság miért hivatkozik most a véleményre, mint új határozatra, amely előrevetíti az új szabályokat.

32. A panaszos így fenntartotta kamatigényét.

Az ombudsman értékelése

33. Véleményében a Bizottság kijelentette, hogy a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatal által alkalmazott levonások nem indokoltak, mivel i. feltételezhető, hogy az utazási iroda és az engedélyezésre jogosult tisztviselő eleget tett kötelezettségeinek, és így az utazás megszervezése költséghatékonyabb volt, mint a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatal által javasolt megközelítés, és ii. a kiküldetési útmutató nem támasztotta alá a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatal „napi pihenőidő”-re vonatkozó értelmezését és az utazási nap szabadságnapnak való minősítését. Az ombudsman ésszerűnek tartja ezt az álláspontot, és elismerését fejezi ki a Bizottságnak azért, hogy ennek megfelelően felülvizsgálta és módosította álláspontját.

34. A Bizottság ezt követően megtérítette a panaszos által igényelt költségeket. Ennyiben a panaszos követelése lezártnak tekinthető. A késedelmi kamat fizetését azonban megtagadta. Az ombudsman e kérdéssel kapcsolatos kérdésére válaszolva a Bizottság előadta, hogy a költségek visszatérítésére vonatkozó döntése az új 2009-es kiküldetési útmutató néhány módosítását irányozta elő, amelyek a panaszos kiküldetésének idején nem voltak alkalmazandók, és ezért nem kellett kamatot fizetni.

35. A Bizottság véleményének alapos elemzését követően az ombudsman kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy ez a vélemény nem a 2009. évi kiküldetési útmutatóra vagy az új változatban a 2004. évi kiküldetési útmutatóhoz képest esetleg bekövetkező változtatásokra támaszkodott. Ehelyett a Bizottság egyértelműen a 2004. évi kiküldetési útmutató alapján érvelt, amelyre hivatkozott, és a méltányosság elvére támaszkodva jutott arra a következtetésre, hogy a PMO azon döntése, hogy nem téríti meg teljes mértékben a panaszos kiküldetési költségeit, nem volt indokolt. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a további információkérésre adott válaszában a Bizottság nem részletezte a 2009. évi kiküldetési útmutatónak az álláspontjára gyakorolt állítólagos hatását.

36. Ezenkívül az ombudsman gondosan megvizsgálta a 2004. és 2009. évi kiküldetési útmutatók vonatkozó rendelkezéseit. Nem látja azonban, hogy a 2009. évi kiküldetési útmutató alkalmazása hogyan eredményezné a panaszos helyzetének kedvezőbb kezelését, mint a 2004. évi kiküldetési útmutató alapján. Az Ombudsman aggodalommal állapítja meg továbbá, hogy a Bizottságnak a további információkérésére adott válasza arra utal, hogy a véleményében elfogadott álláspont, azaz a vonatkozó összeg visszatérítésére vonatkozó döntése engedmény volt, nem pedig a vonatkozó szabályok helyes alkalmazásának eredménye.

37. Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság nem adott meggyőző magyarázatot arra, hogy a jelen ügyben miért nem lenne köteles késedelmi kamatot fizetni. Az ombudsman ezért az alábbiakban elkészíti a megfelelő ajánlástervezetet.

B. Az ajánlástervezet

A panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján az ombudsman a következő ajánlástervezetet terjeszti a Bizottság elé:

A Bizottságnak kamatot kell fizetnie azon kiküldetési költségek után, amelyek kifizetését jogellenesen tagadta meg a panaszostól.

A Bizottság és a panaszos tájékoztatást kap erről az ajánlástervezetről. Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság 2012. március 31-ig részletes véleményt küld. A részletes vélemény magában foglalhatja az ajánlástervezet elfogadását és végrehajtásának leírását.

 

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2011. december 20-án.

---

[1] Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

[2] Az Európai Bizottság tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak kiküldetéseiről szóló útmutatót elfogadó általános végrehajtási rendelkezések, C(2004) 1313 végleges, a továbbiakban: a 2004. évi kiküldetési útmutató.

[3] A panaszos hozzátette, hogy az „árfolyamon számított magasabb összeg” 7,38 EUR.

[4] Az Európai Bizottság tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak kiküldetéseiről szóló útmutatót (C(2008) 6215 végleges, a továbbiakban: a 2009. évi kiküldetési útmutató) elfogadó általános végrehajtási rendelkezések.

[5] Ez az összeg kismértékben eltér a panaszos által igényelt összegtől (lásd a fenti 22. pontot). Úgy tűnik, hogy ez a különbség az árfolyamhoz kapcsolódó korrekciós tényezőkből ered.