Készült az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban [1]

A panasz előzményei

Az 1140/2008/WP. sz. panasz

1. 2008. április 21-én az ombudsmanhoz panasz érkezett az Európai Bizottság ellen (1140/2008/WP. sz. panasz). Ez a panasz arra vonatkozott, hogy a Bizottság hogyan kezelte az uniós jog Ausztria általi állítólagos megsértésére vonatkozó panaszt (2006/4959. sz. kötelezettségszegési panasz). A panaszt egy osztrák ügyvéd nyújtotta be az ombudsmanhoz, aki rámutatott, hogy 27 polgári kezdeményezés nevében jár el, amelyek a bécsi repülőtér bővítésének negatív következményei ellen küzdenek (a továbbiakban: panaszosok).

2. 1999 óta a bécsi repülőtér infrastruktúráját számos, az osztrák hatóságok által engedélyezett építési projekt keretében fejlesztik és bővítik. Amikor felhívták a figyelmét ezekre a munkálatokra, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv [2] értelmében környezeti hatásvizsgálatot (KHV) kellett volna végezni. Ilyen körülmények között a Bizottság az Ausztriával folytatott tárgyalások során megállapodott abban, hogy tartózkodik a kötelezettségszegési eljárás folytatásától, Ausztria pedig „utólagos KHV-t” dolgoz ki, amely a lehető legjobban szimulálja az előzetes KHV-t, és lehetővé teszi az érintett projektek környezeti hatásának teljes körű értékelését.

3. A panaszosok előadták, hogy a Bizottság megsértette a jogállamiság minimumkövetelményeit azáltal, hogy a szokásos kötelezettségszegési eljárásoktól oly módon tért el, hogy az egyik fél számára jelentős előnyt jelentett, a másik fél számára pedig hátrányt jelentett. Bírálták azt a tényt, hogy a Bizottság a Flughafen Wien AG-t (a bécsi repülőteret üzemeltető társaságot) de facto félként bevonta a tárgyalásokba, miközben tagadta, hogy hasonló jogállással rendelkezett volna. A panaszosok megjegyezték, hogy nem kategorikusan kifogásolták a Bizottság által elfogadott megközelítést, hanem azzal érveltek, hogy annak végrehajtása azt mutatta, hogy az a Flughafen Wien AG és az osztrák kormány érdekeit szolgálja, és segíti őket abban, hogy jogsértésüket a lehető legegyszerűbben kezeljék. A panaszosok szerint a Bizottság magatartása nem volt összhangban a 85/337 irányelvvel és az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: a Bíróság) a C-2/07. sz. ügyben hozott ítéletével [3].

4. A panaszosok azt állították, hogy a Bizottságnak vagy gondoskodnia kell arról, hogy megfelelő utólagos KHV-t végezzenek, amelynek minden esetben rendelkeznie kell a panaszosok részvételével zajló megfelelő nyomon követésről, vagy az ügyet a Bíróság elé kell terjesztenie.

5. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszukban a panaszosok kijelentették, hogy 2008. április 9-én írásban fordultak a környezetvédelmi biztoshoz ügyükkel kapcsolatban.

6. Mivel kevesebb mint két hét telt el e levél elküldésének időpontja és azon időpont között, amikor a panaszosok az ombudsmanhoz fordultak, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a panaszosok nem tartották be az alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdését. E rendelkezés szerint az ombudsmanhoz benyújtott panaszt az érintett uniós intézményhez vagy szervhez intézett megfelelő előzetes megközelítésnek kell megelőznie. Ez nemcsak azt jelenti, hogy ilyen megközelítéseket kell alkalmazni, hanem azt is, hogy az érintett uniós intézménynek vagy szervnek észszerű időt kell biztosítani a reagálásra.

7. Az Ombudsman ezért tájékoztatta a panaszosokat, hogy panaszukkal akkor nem tudott foglalkozni, de panaszukat meg tudják újítani, ha a Bizottság ésszerű időn belül nem ad kielégítő választ a 2008. április 9-i levélre.

1532/2008/(WP)GG sz. panasz

8. 2008. május 25-én a panaszosok arról tájékoztatták az ombudsmant, hogy már több alkalommal megkeresték a Bizottságot, de ez utóbbi nem állt készen panaszaik kezelésére. A panaszosok 2008. május 25-i levelét ezért új panaszként vették nyilvántartásba (1532/2008/(WP)GG panasz).

9. A panaszosok mellékelték a Bizottsággal folytatott levelezésük másolatát.

10. E levelezésből kitűnik, hogy a panaszosok különösen azt kifogásolták, hogy i. a Bizottság megengedte Ausztriának, hogy 1999-et használja az értékelés alapjául, annak ellenére, hogy ebben az évben az egyik kifutópálya tekintetében a járatok száma 100%-kal nőtt 1998-hoz képest, ii. nem tették közzé az utólagos KHV koncepciójáról folytatott tárgyalások eredményeit tartalmazó hivatalos dokumentumot, és iii. az értékelést nem ellenőrizték megfelelően.

11. Válaszában a Bizottság lényegében azt állította, hogy mindig is egyértelmű volt, hogy 1999 lesz a referenciaév, hogy a KHV koncepcióját egy külső tanácsadó készítette és tette közzé az interneten, és hogy a Bizottság követni fogja a KHV-eljárást, míg Ausztria rendszeresen jelentést tesz az előrehaladásról. A KHV-ról nyilvános konzultációra is sor kerülne. A Bizottság jelezte, hogy csak azt követően javasolja a kötelezettségszegési eljárás lezárását, hogy elvégezték az utólagos KHV-t, és végrehajtották a KHV-ból eredő esetleges kompenzációs intézkedéseket.

12. Az elnöki hivatal vizsgálatot folytatott a következő állításokkal és állításokkal kapcsolatban:

(1) A Bizottság nem folytatta le megfelelően az Ausztriával szemben a bécsi repülőtérrel kapcsolatban indított kötelezettségszegési eljárást. Ezen állítás alátámasztására a panaszos azt állította, hogy a Bizottság, miután megállapította a közösségi jog megsértését, 1) eltért a rendes eljárásoktól azáltal, hogy „utólagos KHV-ról” tárgyalt Ausztriával, 2) a Flughafen Wien AG-t de facto félként bevonta ezekbe a tárgyalásokba, de nem tette ugyanezt a panaszos esetében, aki méltánytalanul hátrányos helyzetbe hozta az utóbbit, és 3) nem biztosította a KHV megfelelő elvégzését. Az utolsó pontot illetően a panaszos különösen azt kifogásolta, hogy i. a Bizottság tévesen tette lehetővé Ausztria számára, hogy az értékelést az 1999-es évre mint referenciaévre alapozza, ii. hogy nem tettek közzé az utólagos KHV koncepciójáról szóló tárgyalások eredményeit tartalmazó hivatalos dokumentumot, és iii. hogy az értékelést nem ellenőrizték megfelelően.

(2) A Bizottság i. kedvezményes elbánásban részesítette Ausztriát azáltal, hogy nem nyújtott be keresetet a Bírósághoz annak ellenére, hogy megállapította a közösségi jog nyilvánvaló megsértését, és ii. megpróbálta megvédeni Ausztriát és eltussolni a jogsértést.

A panaszos azt állította, hogy a Bizottságnak vagy gondoskodnia kell arról, hogy megfelelő utólagos KHV-t végezzenek, amelynek mindenképpen magában kell foglalnia egy nyomonkövetési mechanizmust, amelyben a panaszosnak részt kell vennie, vagy ha ez nem lehetséges, az ügyet a Bíróság elé kell terjesztenie.

13. 2009. december 2-án az EO lezárta a vizsgálatát.

14. Ami a panaszos második állítását illeti, a Bizottság kifejtette, hogy azokban az esetekben, amikor egy tagállam az engedély megadása előtt nem végezte el a 85/337 irányelv szerinti KHV-t, évek óta az volt a gyakorlata, hogy "utólagos KHV" útján próbál megoldást találni. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy ezek a magyarázatok ésszerűek.

15. Ami a panaszosok első állításának 1. szempontját illeti, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság azon megközelítése, hogy Ausztriát utólagos KHV elvégzésére kéri fel, amely objektíven értékeli a projekt környezeti hatását a 85/337 irányelvben meghatározott kritériumok alapján, és lehetővé teszi annak tudományos alapon történő meghatározását, hogy szükség van-e kompenzációs intézkedésekre, elvben megfelelő és ésszerű.

16. Ezen állítás (2) szempontját illetően az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy nem tekinthető bizonyítottnak, hogy a Bizottság a Flughafen Wien AG-t de facto félként bevonta az osztrák hatóságokkal folytatott tárgyalásokba, mivel a panaszosok nem terjesztettek elő olyan bizonyítékot, amely cáfolná a Bizottság érveit.

17. Ezen állítás (3) szempontját illetően az ombudsman megjegyezte, hogy a panaszosok nem vitatták a Bizottság azon állítását, hogy nem áll rendelkezésre az osztrák hatóságokkal folytatott tárgyalások eredményeit tartalmazó hivatalos dokumentum.

18. Ezen állítás fennmaradó részét illetően az ombudsman a következő következtetésekre jutott:

Az osztrák hatóságok következetesen az „Umweltverträglichkeitsbericht”-re (környezeti hatásvizsgálat) hivatkoztak az „Umweltverträglichkeitsprüfung” (környezeti hatásvizsgálat) helyett. Nehéz volt belátni, hogy mi akadályozta volna meg az osztrák hatóságokat abban, hogy az „ex post KHV” kifejezést használják. (Az ombudsman határozatának 80–81. pontja)

Az utólagos KHV-val az osztrák Szövetségi Közlekedési, Innovációs és Technológiai Minisztériumot (BMVIT) bízták meg. A Bizottság nem vitatta, hogy ez a minisztérium kiadta az érintett projektekre vonatkozó engedélyek egy részét. Tekintettel arra, hogy a) a 85/337 irányelv előírja, hogy ilyen engedélyeket csak akkor lehet kiadni, ha KHV-t végeztek, amennyiben ilyen KHV szükséges, és b) a Bizottság egyetértett azzal, hogy a jelen ügyben KHV-t kellett volna végezni, ebből az következik, hogy az utólagos KHV-t olyan hatóságra bízták, amely kezdetben úgy tűnt, hogy nem győződött meg a 85/337 irányelv tiszteletben tartásáról. Ilyen körülmények között megalapozottnak tűnt a panaszosok azon érve, hogy a BMVIT részvétele első látásra nyilvánvaló összeférhetetlenséghez vezetett. (Az ombudsman határozatának 83–85. pontja)

- A jelen ügyben logikusabb lett volna 1998-at választani referenciaévként, azaz a projekt kezdetét közvetlenül megelőző évet. Az Ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem fejtette ki kellőképpen, hogy miért helyénvaló 1998 helyett 1999-et használni referenciaévként. (Az ombudsman határozatának 86. pontja)

A Bizottság jelezte, hogy az utólagos KHV-t a 85/337 irányelv 5–10. cikke alapján végzik el. A panaszosok véleménye szerint azonban a 10a. cikket (amely a KHV-ban érdekelt nyilvánosság felülvizsgálati eljáráshoz való hozzáféréséről szól) is alkalmazni kellett. A Bizottság kifejtette, hogy nem kért kifejezett biztosítékokat Ausztriától a 85/337 irányelv 10a. cikkének alkalmazhatóságára vonatkozóan annak elfogadásakor, hogy utólagos KHV-t kell végezni, mivel ez a rendelkezés anyagi jognak minősül, és nem képezheti a tagállamokkal való megállapodás tárgyát. Az ombudsman nem értette ezt az érvet. Függetlenül attól, hogy a 10a. cikk anyagi jognak vagy eljárásjognak minősül-e, nehéz volt belátni, hogy mi akadályozhatta volna meg a Bizottságot abban, hogy az osztrák hatóságoktól kifejezett biztosítékot kérjen e rendelkezés tiszteletben tartására vonatkozóan, feltéve, hogy az alkalmazandó ebben az esetben. (Az ombudsman határozatának 87–92. pontja)

19. E körülményekre tekintettel az ombudsman úgy ítélte meg, hogy ebben az időpontban nem juthatott arra a következtetésre, hogy a Bizottság biztosította volna az utólagos KHV megfelelő elvégzését, és így megfelelően lefolytatta volna az Ausztriával szemben a bécsi repülőtérrel kapcsolatban indított kötelezettségszegési eljárást.

20. Az ombudsman azonban azt is megjegyezte, hogy sem az utólagos KHV, sem a Bizottság vizsgálata nem zárult le abban az időben.

21. A Bizottság által végzett vizsgálatot illetően az ombudsman megjegyezte, hogy a vizsgálat megindítása előtt a Bizottság arról tájékoztatta a panaszosokat, hogy csak az utólagos KHV elvégzését és a KHV-ból eredő esetleges kompenzációs intézkedések végrehajtását követően fogja javasolni a kötelezettségszegési eljárás lezárását. A Bizottság továbbá rámutatott arra, hogy a Bíróság által a C-201/02. sz. ügyben hozott ítéletben meghatározott elvekkel összhangban nyomon fogja követni az utólagos KHV eredményét és annak esetleges végrehajtását. Megerősítette, hogy csak akkor zárja le a kötelezettségszegési eljárást, ha meggyőződött arról, hogy a különböző repülőtér-bővítések lehetséges releváns hatásait megfelelően értékelték, és különösen arról, hogy Ausztria megtette a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a hatásvizsgálat megállapításainak gyakorlati hatása legyen.

22. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy ítélte meg, hogy abban az időben nem volt indokolt további vizsgálatot folytatni azzal az állítással kapcsolatban, hogy a Bizottság nem kezelte megfelelően az Ausztria ellen a bécsi repülőtérrel kapcsolatban indított kötelezettségszegési eljárást. Az ombudsman ezért lezárta vizsgálatát.

23. A vizsgálatot lezáró határozatában azonban az ombudsman rámutatott arra, hogy bízik abban, hogy a Bizottság megfelelően figyelembe veszi ezt a határozatot a panaszos jogsértési panaszáról szóló végleges határozatának elfogadásakor.

A jelen kifogásról

24. 2010. november 30-án a panaszosok ismét az ombudsmanhoz fordultak. Tájékoztatták az ombudsmant, hogy tudomásuk szerint a Bizottság az ombudsman határozatának elfogadása óta nem tett további lépéseket az Ausztria elleni kötelezettségszegési eljárás folytatása érdekében.

25. A panaszosok ezért megújították panaszukat, és arra kérték az ombudsmant, hogy indítson új vizsgálatot az ügyben.

A vizsgálat tárgya

26. Panaszukban a panaszosok rámutattak arra, hogy ugyanazokat az állításokat és állításokat kívánják benyújtani, mint az 1532/2008/(WP)GG panaszban.

27. Az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1532/2008/(WP)GG panaszra vonatkozó, 2009. december 2-i határozatának fényében nem volt elegendő indok a panaszosok azon állításainak kivizsgálására, hogy a Bizottság (1) eltért a rendes eljárásoktól azáltal, hogy „utólagos környezeti hatásvizsgálatról (KHV)” tárgyalt Ausztriával, (2) a bécsi repülőteret de facto félként bevonta e tárgyalásokba, de nem tette ugyanezt az ügy panaszosai esetében, akik méltánytalanul hátrányos helyzetbe hozták az utóbbiakat, (3) preferenciális elbánást biztosított Ausztriának azáltal, hogy nem nyújtott be keresetet a Bírósághoz, annak ellenére, hogy megállapította a közösségi jog nyilvánvaló megsértését, és (4) megpróbálta megvédeni Ausztriát és fedezni a jogsértést.

28. Az ombudsman ezért úgy határozott, hogy új vizsgálatába csak a következő állítást és állítást foglalja bele:[4]

Állítás:

A Bizottság nem megfelelően folytatta le az Ausztriával szemben a bécsi repülőtérrel kapcsolatban indított kötelezettségszegési eljárást, különösen azáltal, hogy nem biztosította a KHV megfelelő végrehajtását.

Igénypont:

A Bizottságnak vagy gondoskodnia kell arról, hogy megfelelő utólagos KHV-t végezzenek, beleértve egy olyan nyomonkövetési mechanizmust is, amelyben a panaszosoknak joguk van részt venni, vagy ha ez nem lehetséges, az ügyet a Bíróság elé kell terjesztenie.

A vizsgálat

29. 2010. december 20-án az ombudsman kikérte a Bizottság véleményét a fenti állítással és állítással kapcsolatban.

30. A Bizottság 2011. április 7-én nyújtotta be véleményét.

31. Ezt a véleményt továbbították a panaszosoknak, akik 2011. április 11-én, 19-én és 20-án nyújtották be észrevételeiket.

32. 2011. június 7-én az ombudsman szolgálatai betekintettek a Bizottság aktájába.

33. 2011. június 20-án megküldték a Bizottságnak a vizsgálatról készült jelentés egy példányát. További másolatot küldtek a panaszosoknak, akik 2011. június 28-án nyújtották be észrevételeiket.

34. 2011. július 25-én a panaszosok további információkat nyújtottak be az üggyel kapcsolatban.

Az ombudsman elemzése és következtetései

A. A kötelezettségszegési eljárás szabályszerű lefolytatásának állítólagos elmulasztása és az ehhez kapcsolódó kereset

Az ombudsman elé terjesztett érvek

35. A panaszosok megismételték azon véleményüket, hogy a Bizottság nem kezelte megfelelően jogsértési panaszukat. Kifejtették, hogy a BMVIT 2010. január 26-án tájékoztatta őket arról, hogy az utólagos környezeti hatásvizsgálati jelentés végső értékelés tárgyát képezi, és hogy az érintett szakértők ezt követően jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az esetlegesen szükségessé váló kompenzációs intézkedésekről. A panaszosok hozzátették, hogy véleményt nyújtottak be a BMVIT-nek az utólagos környezeti hatásvizsgálati jelentésről, de nem kaptak választ. A panaszosok kifogásolták, hogy megsértették a 85/337 irányelv 10a. cikke szerinti fellebbezési jogukat.

36. Véleményében a Bizottság megismételte azon álláspontját, hogy arányos és észszerű, ha tartózkodik a kötelezettségszegési eljárás folytatásától, miközben Ausztria utólagos KHV-t végzett, amely a lehető legjobban szimulálta az előzetes KHV-t.

37. A Bizottság a következő információkat nyújtotta be az utólagos KHV elvégzésének módjáról:

Ausztria benyújtotta az utólagos KHV koncepcióját a Bizottságnak, amely azt 2008 első felében értékelte.

- 2008. március 27-én a Flughafen Wien honlapján közzétették az utólagos KHV koncepcióját. Több újságban is megjelent.

2008. augusztus 26-án külső szakértőt neveztek ki az utólagos KHV koordinálására.

Az utólagos KHV-t 2009. április 3-án nyújtották be a BMVIT-nek.

- Bizonyos javításokat követően az utólagos KHV-t 2009. október 15-én tették közzé az interneten.

- Az előirányzott határidőig (2009. december 3.) 13 írásbeli észrevétel érkezett.

- Az utolsó lépések végrehajtása késedelmet szenvedett, főként azért, mert a beérkezett észrevételek további szakértői értékeléseket és technikai jelentéseket tettek szükségessé.

- A zajról szóló új szakértői jelentésre azután is szükség volt, hogy az "Österreichische Ring für Lärmbekämpfung" (Osztrák Zajcsökkentő Társaság) 2010 februárjában arra a következtetésre jutott, hogy a zajszintek kiszámításához használt módszerek és iránymutatások már nem tükrözik a technika állását.

Az ebből eredő további értékeléseket követően az utólagos KHV-n új javításokat hajtottak végre, és azokat 2010. június 30-án benyújtották az illetékes minisztériumnak.

2011. február 15-én Ausztria megküldte a Bizottságnak az utólagos KHV-ról szóló végleges jelentést.

38. A Bizottság kijelentette, hogy nyomon fogja követni az utólagos KHV eredményét és annak esetleges végrehajtását. Konkrétabban, a Bizottság ellenőrizni fogja, hogy a lehetséges jelentős környezeti hatásokat megfelelően figyelembe vették-e annak érdekében, hogy szükség esetén visszamenőleges kompenzációs intézkedéseket hozzanak.

39. A Bizottság megismételte, hogy a kötelezettségszegési eljárást csak akkor zárják le, ha meggyőződtek arról, hogy a különböző repülőtér-bővítések lehetséges releváns hatásait megfelelően értékelték, és különösen arról, hogy Ausztria megtette a szükséges lépéseket a hatásvizsgálat megállapításainak gyakorlati érvényesülése érdekében, azaz miután végrehajtották a KHV-ból eredő esetleges kompenzációs intézkedéseket.

40. Észrevételeikben a panaszosok rámutattak arra, hogy a Bizottság továbbra is azt állította, hogy az utólagos környezeti hatásvizsgálat elfogadható, még akkor is, ha távolról sem felel meg az utólagos környezeti hatásvizsgálatnak. A Bizottság figyelmen kívül hagyta a hozzá benyújtott valamennyi érvet. Figyelmen kívül hagyta továbbá az ombudsmannak a vonatkozó eljárás hiányosságaira való hivatkozásait.

41. A panaszosok előadták, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a bécsi ügyész a jelen ügyben vizsgálatot indított a KHV eltörlése miatt. Ez a vizsgálat pontosan arra a személyre irányult, akivel a Bizottságnak az utólagos KHV tekintetében foglalkoznia kellett. A Bizottság azt a tényt sem vette figyelembe, hogy az osztrák Számvevőszék a bécsi repülőtérre vonatkozó jelentésében a következő következtetésre jutott a jelen ügyben elvégzett utólagos KHV-t illetően: „A polgárok részvételi lehetőségeit és a jogvédelem lehetőségeit illetően ez az eljárás nem felel meg a KHV-eljárás normáinak.”

42. A panaszosok azzal érveltek, hogy a Bizottság a légiközlekedési ágazat alkalmazottjaként járt el. Ausztria négy éven át illegálisan bővítette a bécsi repülőteret. A beruházás költségei mostanra mintegy 1,5 milliárd EUR-t tettek ki. Valamennyi vonatkozó munkát KHV nélkül végezték el.

43. A panaszosok véleménye szerint nyilvánvaló hivatali visszásság történt.

44. A fenti beadványok vizsgálatát követően az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy be kell tekinteni a Bizottság aktájába.

45. A helyszíni vizsgálat kimutatta, hogy az utólagos KHV koncepcióját 2008. március 17-én nyújtották be a Bizottságnak. Megerősítette, hogy az osztrák hatóságok 2008. szeptember 22-én, 2009. június 23-án, 2009. november 13-án és 2010. július 13-án jelentést tettek a Bizottságnak az utólagos KHV előrehaladásáról.

46. A helyszíni vizsgálat azt is kimutatta, hogy az ügyirat nem tartalmazott más jelentős levelezést a Bizottság és az osztrák hatóságok között abban az időszakban, amikor az utólagos KHV-t elvégezték. Különösen semmi nem utalt arra, hogy a panaszos által ezen időszak alatt tett észrevételeket írásban megvitatták volna az osztrák hatóságokkal. Úgy tűnik, hogy az ombudsmannak az 1532/2008. sz. panaszra vonatkozó 2009. december 2-i határozata sem vezetett ilyen levelezéshez.

47. Egy erre vonatkozó kérdésre válaszolva a Bizottság helyszíni vizsgálaton jelen lévő képviselői kifejtették, hogy a Környezetvédelmi Főigazgatóság törekedni fog arra, hogy a nyári szünet előtt befejezze az osztrák hatóságok által benyújtott zárójelentés vizsgálatát. Nem tudták azonban jelezni, hogy mikor fog maga a Bizottság dönteni az ügyben.

48. Az ellenőrzési jelentéssel kapcsolatos észrevételeikben a panaszosok kijelentették, hogy az ellenőrzés megerősítette, hogy érveiket vagy egyáltalán nem, vagy nem megfelelően kezelték.

49. A panaszosok megjegyezték, hogy csak az ellenőrzési jelentésből értesültek arról, hogy az ügyet jelenleg D. úr kezeli. Hangsúlyozták, hogy az ügy fő szereplője M. úr volt, aki 2007 novembere és 2010 novembere között az ügyért felelt. A panaszosok szerint M. nem titkolta, hogy nem érdeklik az érveik. Ha ezekkel az érvekkel foglalkozott, azt csak cinikus vagy barátságtalan módon tette. A panaszosok hozzátették, hogy személyes szinten M. egyszerűen arrogáns volt, és lehetetlen volt vele észszerűen megvitatni az ügyet.

50. A panaszosok végezetül kijelentették, hogy bíznak abban, hogy az ombudsman megfelelő módokat és eszközöket talál arra, hogy meggyőzze a Bizottságot arról, hogy az uniós joggal összhangban kell eljárnia.

51. 2011. július 25-én a panaszosok továbbították az ombudsmannak azt a választ, amelyet B. szövetségi közlekedési, innovációs és technológiai miniszter 2011. július 8-án az osztrák parlament képviselői által hozzá intézett számos kérdésre adott. E válasz szerint a végleges jelentés arra a következtetésre jutott, hogy „az FWAG [Flughafen Wien AG] által a BMVIT-nek benyújtott utólagos környezeti hatásvizsgálati jelentés azzal a feltétellel fogadható el, hogy az FWAG végrehajtja a jelentésében általa javasolt valamennyi kompenzációs intézkedést”, és további 10,45 hektárral egészíti ki a kompenzációs intézkedésekre előirányzott területet. B. asszony azt is megerősítette, hogy az utólagos környezeti vizsgálati jelentés jogi természetével összhangban az osztrák jog szerint e jelentés tekintetében nem állnak rendelkezésre jogorvoslati lehetőségek.

Az ombudsman értékelése

52. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság megismételte, hogy csak akkor zárja le a kötelezettségszegési eljárást, ha meggyőződött arról, hogy a különböző repülőtér-bővítések lehetséges releváns hatásait megfelelően értékelték, és különösen arról, hogy Ausztria megtette a hatásvizsgálat megállapításainak gyakorlati érvényesüléséhez szükséges lépéseket.

53. Ez a megnyugtatás késztette az ombudsmant arra, hogy 2009 decemberében lezárja az üggyel kapcsolatos első vizsgálatát.

54. Meg kell azonban jegyezni, hogy e határozat meghozatalának időpontjában az osztrák hatóságok által elvégzett utólagos KHV folyamatban volt.

55. Ebben a szakaszban tehát a Bizottság könnyen beavatkozhatott volna az osztrák hatóságoknál az ombudsman 2009. december 2-i határozatában felvetett kérdések kezelése érdekében. Emlékeztetni kell arra, hogy e határozatban az ombudsman négy konkrét szempontot emelt ki, amelyeket e határozat 18. pontja foglal össze.

56. A Bizottság aktájában 2011 júniusában végzett helyszíni vizsgálat azonban azt mutatta, hogy a Bizottság nem tett további lépéseket, csupán megvárta, hogy az osztrák hatóságok benyújtsák hozzá a végleges jelentést.

57. Az ombudsman által felvetett egyes kérdések azonban az utólagos KHV alapjait érintették. Az ombudsman különösen arra mutatott rá, hogy az ügy körülményeire tekintettel a panaszosok azon érve, amely szerint a BMVIT részvétele nyilvánvaló összeférhetetlenséghez vezetett, első látásra megalapozottnak tűnt.

58. Ezen túlmenően az ombudsman 2009. december 2-i határozatában hangsúlyozta a 85/337 irányelv 10a. cikkének fontosságát, amely előírja, hogy „a nyilvánosság tagjai” bizonyos feltételek mellett „bíróság vagy a törvény által létrehozott más független és pártatlan testület előtt felülvizsgálati eljáráshoz férhetnek hozzá a határozatok, jogi aktusok és mulasztások anyagi vagy eljárási jogszerűségének kifogásolása céljából, ezen irányelv nyilvánosság részvételére vonatkozó rendelkezéseire is figyelemmel”. Az ombudsman hangsúlyozta továbbá, hogy messze nem biztos, hogy a polgárok igénybe vehetik az osztrák jog szerinti felülvizsgálati eljárást az utólagos KHV tekintetében.

59. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy helyénvaló lett volna, ha a Bizottság értékeli az 1532/2008. sz. panasszal kapcsolatos határozatában felvetett kérdéseket. Nem érti, hogy a Bizottság miért nem tett lépéseket e tekintetben. Igaz, hogy az említett határozatában az ombudsman kijelentette, hogy bízik abban, hogy a Bizottság megfelelően figyelembe veszi ezt a határozatot a panaszos jogsértési panaszáról szóló végleges határozatának elfogadásakor. Tekintettel azonban az ombudsman által felvetett kérdések jellegére, a Bizottság ezt aligha értelmezhette úgy, hogy e kérdések kezelését a legvégsőkig el kell halasztania.

60. A Bizottság fellépésének hiánya különösen sajnálatos a 85/337 irányelv 10a. cikkében előírt jogorvoslatoknak az utólagos környezeti hatásvizsgálati jelentés tekintetében való hiánya miatt. Tekintettel arra, hogy a vonatkozó jelentést 2011. február 15-én nyújtották be a Bizottságnak, azt az osztrák hatóságoknak ezen időpontban vagy azt megelőzően el kellett fogadniuk. Ahhoz, hogy hasznos legyen, a 85/337 irányelv 10a. cikkében e jelentés tekintetében előírt korrekciós intézkedések rendelkezésre állását a Bizottságnak legkésőbb a jelentés elfogadásának időpontjáig tisztáznia kellett volna.

61. A teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy az ombudsman által a 2009. december 2-i határozatában a jelen ügyben a felülvizsgálati eszközök rendelkezésre állásával kapcsolatban kifejezett kétségeket időközben megerősítették az osztrák Számvevőszék nyilatkozatai. Amint arra a panaszosok rámutattak, az osztrák Számvevőszék a bécsi repülőtérre vonatkozó jelentésében a következő következtetésre jutott a jelen ügyben elvégzett utólagos KHV-t illetően: „A polgárok részvételi lehetőségeit és a jogvédelmet illetően ez az eljárás nem felel meg a KHV-eljárás normáinak.” A panaszosok 2011. január 19-i e-mailjükben felhívták a Bizottság figyelmét erre a jelentésre, amelynek másolatát megküldték az ombudsmannak. Az osztrák parlament képviselői által hozzá intézett több kérdésre adott 2011. július 8-i válaszában a szövetségi közlekedési, innovációs és technológiai miniszter kifejezetten kijelentette, hogy az osztrák jog alapján nem áll rendelkezésre jogorvoslati lehetőség az utólagos KHV vagy – ahogy a miniszter nevezte – az utólagos környezeti hatásvizsgálati jelentés tekintetében.

61. A fentiekre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos azon állítása, miszerint a Bizottság nyilvánvalóan elmulasztotta megfelelően lefolytatni az Ausztria ellen a bécsi repülőtérrel kapcsolatban indított kötelezettségszegési eljárást, valóban megalapozott.

B. Az ajánlástervezet

A panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján az ombudsman a következő ajánlástervezetet terjeszti a Bizottság elé:

A Bizottságnak ki kell javítania a bécsi repülőtérre vonatkozó jogsértési panasz kezelésével kapcsolatos megközelítését, orvosolnia kell az ombudsman által az 1532/2008. sz. panaszról szóló, 2009. december 2-i határozatában kiemelt hiányosságokat, és a lehető leggyorsabban le kell zárnia értékelését.

A Bizottság és a panaszosok tájékoztatást kapnak erről az ajánlástervezetről. Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság 2011. október 31-ig részletes véleményt küld. A részletes vélemény magában foglalhatja az ajánlástervezet elfogadását és végrehajtásának leírását.

 

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2011. július 29-én.

---

[1] Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

[2] HL L 175., 40. o. Ezt az irányelvet a 2003. május 26-i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 156., 17. o.) és a 2009. április 23-i 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 140., 114. o.) módosította.

[3] A C-2/07. sz., Paul Abraham és társai ügyben hozott ítélet (EBHT 2008., I-1197. o.).

[4] Az új vizsgálatot megindító levelében az ombudsman a panaszost a polgári kezdeményezések szövetségeként említette. Valójában – az 1532/2008. sz. panaszhoz hasonlóan – a polgári kezdeményezések a panaszosok.