Készült az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban [1]

Összefoglaló

1. A jelen ügy arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte azt a panaszt, amelyet 27 polgári kezdeményezés nyújtott be hozzá 2006-ban a bécsi repülőtér bővítésének általuk negatívnak vélt következményei ellen (a továbbiakban: panaszosok). A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a vonatkozó munkálatokat a kötelező környezeti hatásvizsgálat (KHV) nélkül végezték el. E mulasztás orvoslása érdekében megállapodott az osztrák hatóságokkal abban, hogy ez utóbbiak utólagos KHV-t végeznek. Az eljárásról szóló végleges jelentést 2011 februárjában nyújtották be a Bizottságnak.

2. A panaszosok elégedetlenek voltak az utólagos KHV elvégzésének módjával. Többek között azt kifogásolták, hogy i. az érintett eljárásért felelős hatóság ugyanaz a hatóság, amely az érintett munkálatokra engedélyt adott, és így nyilvánvaló összeférhetetlenségben találta magát, és ii. nem fértek hozzá a felülvizsgálati eljáráshoz, amint azt a vonatkozó uniós irányelv előírja.

3. 2008-ban a panaszosok az európai ombudsmanhoz fordultak. Az ügy vizsgálatát követően az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszosoknak a fenti két kérdéssel kapcsolatos érvei első látásra megalapozottnak tűnnek, és ezért abban az időpontban nem tudta megállapítani, hogy a Bizottság gondoskodott-e az utólagos KHV megfelelő elvégzéséről. Tekintettel azonban arra, hogy az eljárás folyamatban van, és hogy a Bizottság kijelentette, hogy csak akkor zárja le a kötelezettségszegési eljárást, ha meggyőződött arról, hogy az osztrák hatóságok megtették a szükséges lépéseket, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy ebben a szakaszban részéről nincs szükség további intézkedésre. Ezért 2009 decemberében lezárta vizsgálatát, egyértelművé téve, hogy bízik abban, hogy a Bizottság figyelembe veszi megállapításait.

4. 2010 novemberében a panaszosok ismét az ombudsmanhoz fordultak. Az ombudsman egy második vizsgálatot is indított, amelynek során betekintett a Bizottság aktájába. A helyszíni vizsgálat kimutatta, hogy az ügyirat nem tartalmazott semmilyen más jelentős levelezést a Bizottság és az osztrák hatóságok között az utólagos KHV elvégzésének időszakában. Különösen semmi nem utalt arra, hogy a panaszosok ezen időszak alatt tett észrevételeit írásban megvitatták volna az osztrák hatóságokkal. Úgy tűnik, hogy az ombudsman 1532/2008. sz. panaszra vonatkozó határozata sem vezetett ilyen levelezéshez. E helyzet alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az első vizsgálat megállapításait. Ezért ajánlástervezetet készített, amelyben sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül álláspontját. Ez az ajánlástervezet nem járt sikerrel.

5. Az ombudsman úgy véli, hogy a jelen ügy sajnálatos példája annak a helyzetnek, amikor a Bizottság i. egy fontos ügyben nem tett megfelelő korrekciós intézkedéseket az uniós jog egyértelmű megsértésével kapcsolatban, és ii. úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja az ombudsman tanácsát. Ezért úgy véli, hogy helyénvaló felhívni az Európai Parlament figyelmét az ügyre.

A panasz előzményei

6. 1999 óta a bécsi repülőtér infrastruktúráját számos, az osztrák hatóságok által engedélyezett építési projekt keretében fejlesztik és bővítik. Amikor a panaszosok 2006-ban felhívták a Bizottság figyelmét ezekre a munkálatokra, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv [2] értelmében KHV-t kellett volna végezni. Ilyen körülmények között a Bizottság az Ausztriával folytatott tárgyalások során megállapodott abban, hogy tartózkodik a kötelezettségszegési eljárás folytatásától, Ausztria pedig „utólagos KHV-t” dolgoz ki, amely a lehető legjobban szimulálja az előzetes KHV-t, és lehetővé teszi az érintett projektek környezeti hatásának teljes körű értékelését.

7. A panaszosok kifogásolták, hogy a Bizottság hogyan járt el ebben az ügyben. Ezért az ombudsmanhoz fordultak (1532/2008/(WP)GG panasz).

8. Az ombudsman az üggyel kapcsolatos vizsgálatát lezáró 2009. december 2-i határozatában többek között az alábbi következtetésekre jutott:

Az utólagos KHV-val az Osztrák Szövetségi Közlekedési, Innovációs és Technológiai Minisztériumot (BMVIT) bízták meg. A Bizottság nem vitatta, hogy ez a minisztérium kiadta az érintett projektekre vonatkozó engedélyek egy részét. Ez azt jelentette, hogy az utólagos KHV-t egy olyan hatóságra bízták, amely kezdetben úgy tűnt, hogy nem győződött meg a 85/337 irányelv tiszteletben tartásáról. Ilyen körülmények között megalapozottnak tűnt a panaszosok azon érve, hogy a BMVIT részvétele első látásra nyilvánvaló összeférhetetlenséghez vezetett.

A Bizottság jelezte, hogy az utólagos KHV-t a 85/337 irányelv 5–10. cikke alapján végzik el. A panaszosok véleménye szerint azonban a 10a. cikket is alkalmazni kellett. E rendelkezés szerint a „nyilvánosság tagjai” bizonyos feltételek mellett „bíróság vagy a törvény által létrehozott más független és pártatlan testület előtt felülvizsgálati eljáráshoz férhetnek hozzá a határozatok, jogi aktusok és mulasztások anyagi vagy eljárási jogszerűségének kifogásolása céljából, ezen irányelv nyilvánosság részvételére vonatkozó rendelkezéseire is figyelemmel”. A Bizottság kifejtette, hogy amikor elfogadta, hogy utólagos KHV-t kell végezni, nem kért kifejezett biztosítékokat Ausztriától a 85/337 irányelv 10a. cikkének alkalmazhatóságát illetően, mivel ez a rendelkezés anyagi jognak minősül, és nem képezheti a tagállamokkal kötött megállapodás tárgyát. Az ombudsman nem értette ezt az érvet. Függetlenül attól, hogy a 10a. cikk anyagi vagy eljárásjognak minősül-e, nehéz volt belátni, hogy mi akadályozhatta volna meg a Bizottságot abban, hogy az osztrák hatóságoktól kifejezett biztosítékot kérjen e rendelkezés tiszteletben tartására vonatkozóan, feltéve, hogy az alkalmazandó ebben az esetben.

9. E körülményekre tekintettel az ombudsman úgy ítélte meg, hogy ebben az időpontban nem juthatott arra a következtetésre, hogy a Bizottság biztosította volna az utólagos KHV megfelelő elvégzését, és így megfelelően lefolytatta volna az Ausztriával szemben a bécsi repülőtérrel kapcsolatban indított kötelezettségszegési eljárást.

10. Az ombudsman azonban azt is megjegyezte, hogy sem az utólagos KHV, sem a Bizottság vizsgálata nem zárult le abban az időben. Megjegyezte továbbá, hogy a Bizottság arról tájékoztatta a panaszosokat, hogy csak azt követően fogja javasolni a kötelezettségszegési eljárás lezárását, hogy meggyőződött arról, hogy a különböző repülőtér-bővítések lehetséges releváns hatásait megfelelően értékelték, és különösen arról, hogy Ausztria megtette a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a hatásvizsgálat megállapításainak gyakorlati hatása legyen.

11. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy ítélte meg, hogy abban az időben nem volt indokolt további vizsgálatot folytatni az ügyben. Az ombudsman azonban a vizsgálatát lezáró, 2009 decemberében elfogadott határozatában rámutatott arra, hogy bízik abban, hogy a Bizottság megfelelően figyelembe veszi megállapításait.

12. 2010. november 30-án a panaszosok ismét az ombudsmanhoz fordultak (2591/2010/GG. sz. panasz). Új panaszukban rámutattak, hogy tudomásuk szerint a Bizottság az ombudsman határozatának elfogadása óta nem tett további lépéseket az Ausztria elleni kötelezettségszegési eljárás folytatása érdekében.

A vizsgálat tárgya

13. Az ombudsman ezért úgy határozott, hogy második vizsgálatot indít a következő állítással és követeléssel kapcsolatban:

Állítás:

A Bizottság nem megfelelően folytatta le az Ausztriával szemben a bécsi repülőtérrel kapcsolatban indított kötelezettségszegési eljárást, különösen azáltal, hogy nem biztosította a KHV megfelelő végrehajtását.

Igénypont:

A Bizottságnak vagy gondoskodnia kell arról, hogy megfelelő utólagos KHV-t végezzenek, beleértve egy olyan nyomonkövetési mechanizmust is, amelyben a panaszosoknak joguk van részt venni, vagy ha ez nem lehetséges, az ügyet a Bíróság elé kell terjesztenie.

A vizsgálat

14. Miután megkapta a Bizottság véleményét és a panaszosok észrevételeit, az ombudsman úgy határozott, hogy betekint a Bizottság aktájába.

15. 2011. július 29-én az ombudsman ajánlástervezetet intézett a Bizottsághoz.

16. A Bizottság 2011. november 17-én benyújtotta részletes véleményét az ombudsman ajánlástervezetéről.

17. A panaszosok ezt követően arról tájékoztatták az ombudsmant, hogy a továbbiakban nem kívánnak észrevételeket tenni a Bizottság hozzáállásával kapcsolatban. Rámutattak, hogy érveiket újra és újra a Bizottság elé terjesztették, és megkérdőjelezték, hogy az ombudsman képes lesz-e bármit is tenni értük, vagy hogy a légiközlekedési lobbi végső győzelmet arat-e a jog és a polgárok jogai felett.

Az ombudsman elemzése és következtetései

A. A kötelezettségszegési eljárás szabályszerű lefolytatásának állítólagos elmulasztása és az ehhez kapcsolódó kereset

Az ombudsman elé terjesztett érvek

18. A panaszosok megismételték azon véleményüket, hogy a Bizottság nem kezelte megfelelően jogsértési panaszukat. Többek között azt kifogásolták, hogy megsértették a 85/337 irányelv 10a. cikke szerinti jogorvoslati jogukat.

19. Véleményében a Bizottság megismételte azon álláspontját, hogy arányos és észszerű volt, ha tartózkodott a kötelezettségszegési eljárás folytatásától, miközben Ausztria utólagos KHV-t végzett, amely a lehető legjobban szimulálta az előzetes KHV-t. A Bizottság ismertette azokat a lépéseket is, amelyeket az osztrák hatóságok ezzel összefüggésben tettek.

20. A Bizottság rámutatott, hogy az osztrák hatóságok 2011. február 15-én továbbították az utólagos KHV-ról szóló zárójelentést. Megismételte, hogy a kötelezettségszegési eljárást csak akkor zárják le, ha meggyőződtek arról, hogy a különböző repülőtér-bővítések lehetséges releváns hatásait megfelelően értékelték, és különösen arról, hogy Ausztria megtette a szükséges lépéseket a hatásvizsgálat megállapításainak gyakorlati érvényesülése érdekében, azaz miután végrehajtották a KHV-ból eredő esetleges kompenzációs intézkedéseket.

21. Észrevételeikben a panaszosok úgy vélték, hogy a Bizottság továbbra is fenntartja, hogy a benyújtott utólagos környezeti hatásvizsgálat elfogadható, még akkor is, ha távolról sem felel meg az utólagos környezeti hatásvizsgálatnak. A panaszosok azzal érveltek, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a hozzá benyújtott összes érvet, és figyelmen kívül hagyta az ombudsmannak a vonatkozó eljárás hiányosságaira való hivatkozásait is.

22. A panaszosok előadták, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az osztrák Számvevőszék a bécsi repülőtérre vonatkozó jelentésében a következő következtetésre jutott az ebben az ügyben elvégzett utólagos KHV-t illetően: „A polgárok részvételi lehetőségeit és a jogvédelem lehetőségeit illetően ez az eljárás nem felel meg a KHV-eljárás normáinak.”

23. A panaszosok azzal érveltek, hogy a Bizottság a légiközlekedési ágazat alkalmazottjaként járt el. Ausztria négy éven át illegálisan bővítette a bécsi repülőteret. A beruházás költségei mostanra mintegy 1,5 milliárd EUR-t tettek ki. Valamennyi vonatkozó munkát KHV nélkül végezték el.

24. A panaszosok véleménye szerint nyilvánvaló hivatali visszásság történt.

25. A fenti beadványok vizsgálatát követően az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy be kell tekinteni a Bizottság aktájába.

26. A 2011 júniusában elvégzett vizsgálat kimutatta, hogy az utólagos KHV koncepcióját 2008 márciusában nyújtották be a Bizottságnak, és hogy az osztrák hatóságok 2008 szeptemberében, 2009 júniusában, 2009 novemberében és 2010 júliusában jelentést tettek a Bizottságnak az utólagos KHV előrehaladásáról.

27. A helyszíni vizsgálat azt is kimutatta, hogy az ügyirat nem tartalmazott más jelentős levelezést a Bizottság és az osztrák hatóságok között abban az időszakban, amikor az utólagos KHV-t elvégezték. Különösen semmi nem utalt arra, hogy a panaszosok ezen időszak alatt tett észrevételeit írásban megvitatták volna az osztrák hatóságokkal. Úgy tűnik, hogy az ombudsmannak az 1532/2008/(WP)GG panaszról szóló, 2009. december 2-i határozata sem vezetett ilyen levelezéshez.

28. Az ellenőrzési jelentéssel kapcsolatos észrevételeikben a panaszosok kijelentették, hogy az ellenőrzés megerősítette, hogy érveiket vagy egyáltalán nem, vagy nem megfelelően kezelték.

29. 2011. július 25-én a panaszosok továbbították az ombudsmannak azt a választ, amelyet B. asszony, az osztrák szövetségi közlekedési, innovációs és technológiai miniszter 2011. július 8-án az osztrák parlament képviselői által hozzá intézett számos kérdésre adott. Ebben a válaszban B. asszony megerősítette, hogy az utólagos környezeti hatásvizsgálati jelentés jogi jellegére tekintettel az osztrák jog szerint e jelentés tekintetében nem állnak rendelkezésre jogorvoslati lehetőségek.

Az ombudsman ajánlástervezethez vezető értékelése

30. Az ombudsman megjegyezte, hogy a Bizottság megismételte, hogy csak akkor zárja le a kötelezettségszegési eljárást, ha meggyőződött arról, hogy a különböző repülőtér-bővítések lehetséges releváns hatásait megfelelően értékelték, és különösen arról, hogy Ausztria megtette a hatásvizsgálat megállapításainak gyakorlati érvényesüléséhez szükséges lépéseket. Ez a megnyugtatás késztette az ombudsmant arra, hogy 2009 decemberében lezárja az üggyel kapcsolatos első vizsgálatát.

31. E határozat meghozatalakor azonban az osztrák hatóságok által elvégzett utólagos KHV folyamatban volt. Ebben a szakaszban tehát a Bizottság könnyen beavatkozhatott volna az osztrák hatóságoknál az ombudsman 2009. december 2-i határozatában felvetett kérdések kezelése érdekében.

32. A Bizottság aktájában 2011 júniusában végzett helyszíni vizsgálat azonban azt mutatta, hogy a Bizottság nem tett további lépéseket, csupán megvárta, hogy az osztrák hatóságok benyújtsák hozzá a végleges jelentést.

33. Az ombudsman hangsúlyozta, hogy az általa felvetett kérdések némelyike az utólagos KHV alapjait érinti. Az ombudsman különösen arra mutatott rá, hogy az ügy körülményeire tekintettel a panaszosok azon érve, amely szerint a BMVIT részvétele nyilvánvaló összeférhetetlenséghez vezetett, első látásra megalapozottnak tűnt. Ezenkívül az ombudsman hangsúlyozta a 85/337 irányelv 10a. cikkének fontosságát, és hangsúlyozta, hogy messze nem biztos, hogy a polgárok az osztrák jog szerinti felülvizsgálati eljárást alkalmazhatják az utólagos KHV tekintetében.

34. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy helyénvaló lett volna, ha a Bizottság értékeli az 1532/2008. sz. panasszal kapcsolatos határozatában felvetett kérdéseket. Nem értette, hogy a Bizottság miért nem tett lépéseket e tekintetben. Igaz, hogy az említett határozatában az ombudsman kijelentette, hogy bízik abban, hogy a Bizottság megfelelően figyelembe veszi ezt a határozatot a panaszos jogsértési panaszáról szóló végleges határozatának elfogadásakor. Tekintettel azonban az ombudsman által felvetett kérdések jellegére, a Bizottság ezt aligha értelmezhette úgy, hogy e kérdések kezelését a legvégsőkig el kell halasztania.

35. Az ombudsman hozzátette, hogy a 85/337 irányelv 10a. cikkét illetően az ombudsman által a 2009. december 2-i határozatában a jelen ügyben a felülvizsgálati eszközök rendelkezésre állásával kapcsolatban kifejezett kétségeket időközben megerősítették az osztrák számvevőszék és az osztrák szövetségi közlekedési, innovációs és technológiai miniszter fent említett nyilatkozatai.

36. A fentiekre tekintettel az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a panaszosok azon állítása, miszerint a Bizottság nyilvánvalóan elmulasztotta megfelelően lefolytatni az Ausztria ellen a bécsi repülőtérrel kapcsolatban indított kötelezettségszegési eljárást, valóban megalapozott.

37. Az ombudsman ezért a következő ajánlástervezetet terjesztette a Bizottság elé:

A Bizottságnak ki kell javítania a bécsi repülőtérre vonatkozó jogsértési panasz kezelésével kapcsolatos megközelítését, orvosolnia kell az ombudsman által az 1532/2008. sz. panaszról szóló, 2009. december 2-i határozatában kiemelt hiányosságokat, és a lehető leggyorsabban le kell zárnia értékelését.

Az ombudsmanhoz az ajánlástervezetét követően benyújtott érvek

38. Az ajánlástervezetre vonatkozó részletes véleményében a Bizottság emlékeztetett arra, hogy amikor tudomást szerzett a jogsértésről, a bécsi repülőtéren a vonatkozó projektek többsége vagy befejeződött, vagy a befejezés végső szakaszában volt. A Bizottság élt mérlegelési jogkörével, és tartózkodott az Ausztriával szembeni további eljárási lépésektől, azzal a feltétellel, hogy az osztrák hatóságok utólagosan elvégzik e projektek KHV-ját. Az elsődleges szempont az volt, hogy a releváns projektek során esetlegesen bekövetkezett hatások már nem képezhetik korrekciós intézkedések tárgyát, de az épített repülőtéri infrastruktúra használatából eredő hatások továbbra is azonosíthatók és korrekciós intézkedésekkel kezelhetők. Az utólagos környezeti hatásvizsgálat így segíthet azonosítani azokat a lehetséges intézkedéseket, amelyek alkalmasak az ilyen valószínűsíthető jelentős hatások elkerülésére, minimalizálására vagy kompenzálására.

39. A Bizottság előadta, hogy az ombudsman ajánlástervezete a teljes utólagos KHV-eljárás újraindítására irányuló kérelemként értelmezhető. A Bizottság véleménye szerint ez nem lenne megvalósítható és aránytalan. A Bizottság továbbá azzal érvelt, hogy az érintett projektek kumulatív környezeti hatásait beépítették az új harmadik futópályára vonatkozó rendes KHV-eljárásba, amelyet jelenleg a KHV-irányelvvel, többek között a 10a. cikkel teljes összhangban hajtanak végre.

40. A Bizottság kifejtette, hogy időközben befejezte az osztrák hatóságok által benyújtott jelentés értékelését, és további információkat és pontosításokat kért az osztrák hatóságoktól. A Bizottság különösen arra kérte az osztrák hatóságokat, hogy erősítsék meg, hogy a nyilvánosságot megfelelően tájékoztatták, és hogy az eljárás eredményeit hivatalosan hozzáférhetővé teszik a nyilvánosság számára. Ezzel összefüggésben a Bizottság megemlítette, hogy a BMVIT zárójelentését nem tekinti az utólagos KHV és a kompenzációs intézkedések eredményeiről szóló hivatalos határozatnak. Az egyértelműség érdekében és az ombudsman észrevételeinek figyelembevételével a Bizottság arra is felkérte Ausztriát, hogy fejtse ki, hogy a hatóságok által az utólagos KHV eredményeiről, különösen a kompenzációs intézkedésekről hozott határozat jogi felülvizsgálat tárgyát képezheti-e. Végezetül a Bizottság megerősítést kért Ausztriától arra vonatkozóan, hogy az illetékes környezetvédelmi hatóságokat bevonták az előzetes KHV-irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében előírt utólagos KHV-eljárásba, és rámutatott arra, hogy a zárójelentés e tekintetben nem volt egyértelmű.

41. Válaszukban az osztrák hatóságok kifejtették, hogy az utólagos KHV keretében rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket illetően a bécsi repülőtér üzemeltetője kötelezettséget vállalt arra, hogy az eljárás során azonosított valamennyi intézkedést végrehajtja, és hogy a végrehajtást a BMVIT nyomon fogja követni. Amennyiben a kockázatcsökkentő intézkedéseket nem hajtották végre megfelelően, a hatóságok azokat az osztrák légi közlekedési törvény (Luftfahrtgesetz) 141. cikke alapján hajthatják végre. Ezenkívül az osztrák hatóságok a repülőtér bővítésével összefüggésben lefolytatott közvetítési eljárás eredményeként megkötött megállapodásra hivatkoztak. Az ebben a folyamatban elfogadott enyhítő intézkedéseket a megállapodáshoz csatlakozó polgárok polgári jog alapján hajthatják végre. Végül az osztrák hatóságok rámutattak a bécsi repülőtér tervezett harmadik kifutópályájára vonatkozó KHV-ra, amely figyelembe veszi az utólagos KHV hatálya alá tartozó projektek hatásait is. Ez az eljárás olyan határozattal zárulna, amely a 85/337 irányelv 10a. cikkében foglalt követelményeknek megfelelően jogilag felülvizsgálható.

42. A Bizottság kijelentette, hogy gondosan újraértékelte az ombudsman 2009. december 2-i határozatát az osztrák hatóságok által benyújtott, az utólagos KHV-ról szóló végleges jelentés és az általuk szolgáltatott további információk fényében.

43. A Bizottság elismerte, hogy az osztrák hatóságok által a Bizottsággal egyeztetett eljárás során használt megfogalmazás – „utólagos KHV-jelentés” az „utólagos KHV-értékelés” helyett – kezdetben valóban félrevezető lehetett. Hangsúlyozta azonban, hogy a közös megegyezés szerint az elvégzett gyakorlat egy utólagos értékelési folyamatra („ex-post Umweltprüfung”) terjedt ki, és nem korlátozódott pusztán egy értékelő jelentés elkészítésére.

44. Ami a BMVIT-nek mint a szóban forgó projektek némelyikét engedélyező hatóságnak az utólagos KHV-eljárásban való részvételét illeti, a Bizottság úgy vélte, hogy a minisztérium közigazgatási szervként a jogszerűség és a jogállamiság elve alapján jár el. Önmagában az a tény, hogy a BMVIT kiadta a bécsi repülőtérre vonatkozó egyes engedélyeket, nem igazolhatja a nyilvánvaló összeférhetetlenségre való hivatkozást.

45. Ami a 85/337 irányelv 10a. cikkének alkalmazhatóságát illeti, a Bizottság jelezte, hogy újra megvizsgálta a kérdést, és továbbra is meg van győződve arról, hogy nincs olyan uniós jogi jogalap, amely arra kötelezhette volna az osztrák hatóságokat, hogy ezt a rendelkezést alkalmazzák az utólagos KHV fogalmának megtárgyalása során, amelynek célja az előzetes KHV lehetőség szerinti szimulálása volt. Ezért a 10a. cikk alkalmazását csak akkor lehetett volna mérlegelni és végül előírni, ha ez a rendelkezés alkalmazandó lett volna a szóban forgó bővítési munkálatokra vonatkozó előzetes KHV esetében. A 10a. cikket azonban a 2003/35/EK irányelv vezette be, amelyet 2005. június 25-ig kell végrehajtani. Az utólagos KHV koncepciójában szereplő információk szerint az érintett projektekre vonatkozó kérelmeket ezen időpont előtt nyújtották be az osztrák hatóságokhoz, és többségüket még 2005 júniusáig is befejezték. A Bizottság azonban úgy vélte, hogy ezt a hiányosságot a bécsi repülőtér új harmadik futópályájára vonatkozó, folyamatban lévő környezeti hatásvizsgálat orvosolhatja. Ennek az új értékelésnek figyelembe kellett vennie a már meglévő épületek és létesítmények kumulatív hatásait, beleértve az utólagos környezeti hatásvizsgálat hatálya alá tartozó épületeket és létesítményeket is. E rendszeres KHV esetében a 10a. cikket teljes mértékben alkalmazták.

46. A Bizottság hozzátette, hogy e kérdésekben nem fordult ismét az osztrák hatóságokhoz az utólagos KHV-ról szóló végleges jelentés kézhezvétele előtt, mivel az ombudsman 1532/2008/(WP)GG. sz. panaszával összefüggésben már közölte véleményét ezekről a főként jogi kérdésekről. A Bizottság ezért ésszerűnek tartotta, hogy a vonatkozó kérdések végső értékelését csak a végleges jelentés elemzését követően végezze el, figyelembe véve az ombudsman határozatában foglalt észrevételeket.

47. A Bizottság végezetül kijelentette, hogy véleménye szerint – amint azt a fenti pontosítások is mutatják – a jelen ügy kezelése során helyes volt a megközelítése.

48. A fent említettek szerint a panaszosok nem nyújtottak be érdemi észrevételeket a Bizottság részletes véleményével kapcsolatban.

Az ombudsman értékelése az ajánlástervezetét követően

49. Az ombudsman hasznosnak tartja emlékeztetni arra, hogy az 1532/2008/(WP)GG panaszra vonatkozó határozatában elismerte, hogy az ügy körülményei között a Bizottság azon döntése, hogy Ausztriát utólagos KHV elvégzésére kéri fel, amely objektíven értékeli a projekt környezeti hatását a 85/337 irányelvben meghatározott kritériumok szerint, és lehetővé teszi annak tudományos alapon történő meghatározását, hogy szükség van-e kompenzációs intézkedésekre, elvben megfelelő és ésszerű volt. Itt tehát azt kell megvizsgálni, hogy a Bizottság gondoskodott-e arról, hogy ezt az utólagos KHV-t valóban megfelelően elvégezzék.

50. Ebben az összefüggésben az ombudsman emlékeztet továbbá arra, hogy az e tekintetben mind az 1532/2008/(WP)GG panaszra vonatkozó határozatában, mind a jelen ügyben előterjesztett ajánlástervezetében kifejezett kétségei különösen két kérdésre összpontosítottak, nevezetesen i. a 85/337 irányelv 10a. cikkének alkalmazhatóságára és ii. az utólagos KHV-t végző hatóság összeférhetetlenségére.

51. Az ombudsman sajnálattal állapítja meg, hogy a Bizottság részletes véleménye nem oszlatta el ezeket a kétségeket.

52. A fenti kérdések közül az elsőt illetően a Bizottság előadta, hogy a 85/337 irányelv 10a. cikke ratione temporis nem lett volna alkalmazandó, ha az érintett munkálatokat azok elvégzése előtt KHV-nak vetették volna alá. Az ombudsman úgy véli, hogy ez az érv megalapozott.

53. Az ombudsmant azonban nem győzte meg a Bizottság azon további érve, amely szerint a 85/337 irányelv 10a. cikke így nem alkalmazható az utólagos KHV-ra sem, mivel ez utóbbinak a lehető legjobban hasonlítania kellett volna az előzetes KHV-hoz. A vonatkozó rendelkezés nem az elvégzendő értékelésre vonatkozik, hanem azokra a jogorvoslati lehetőségekre, amelyeket e tekintetben a polgárok rendelkezésére kell bocsátani. Az ombudsman véleménye szerint nincs olyan kényszerítő ok, amely miatt ez a rendelkezés ne lenne alkalmazható a jelen ügyben elvégzetthez hasonló utólagos KHV-ra. Az érintett tagállam hatóságai mulasztották el elvégezni a KHV-t, amikor azt el kellett volna végezni. Tekintettel arra, hogy a jog azóta fejlődött, igazságosnak tűnik azt az álláspontot képviselni, hogy ezeket a változásokat az érintett polgárok érdekében figyelembe kell venni az utólagos KHV elvégzésekor.

54. Ráadásul az ombudsman kénytelen megjegyezni, hogy úgy tűnik, a Bizottság kezdetben osztotta ezt az álláspontot. A részletes véleményben használt megfogalmazás, amely szerint az Európai Bizottság „továbbra is meg van győződve” arról, hogy a 10a. cikk a jelen ügyben nem alkalmazandó, a megközelítés folytonosságára utal, amely egyszerűen nem létezett. Az 1532/2008/(WP)GG sz. panasz vizsgálata során az ombudsman kifejezetten kikérte a Bizottság véleményét ebben a kérdésben. Válaszában a Bizottság kijelentette, hogy véleménye szerint „az utólagos KHV hatálya alá tartozó kérdések az irányelv 10a. cikkében említett jogi ellenőrzés tárgyát képezhetik”. Amikor az ombudsman további magyarázatokat kért a Bizottságtól ebben a kérdésben, hozzátette, hogy a KHV-irányelv 10a. cikkét "akár utólagos KHV keretében is úgy kell értelmezni, hogy az biztosítja az igazságszolgáltatáshoz való jogot az utólagos KHV megállapításaiból eredő esetleges további intézkedésekre vonatkozó közigazgatási határozattal kapcsolatban."[3] [90]

55. A jelen kifogásra vonatkozó véleményében, amelyben a panaszosok különös hangsúlyt fektettek a 85/337 irányelv 10a. cikke alkalmazhatóságának kérdésére, a Bizottság egyáltalán nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság csak az ajánlástervezetre vonatkozó részletes véleményében érvelt először azzal, hogy az említett rendelkezés a jelen ügyben nem alkalmazandó. Úgy tűnik tehát, hogy a Bizottság teljesen új érvet hozott fel, közel három és fél évvel azután, hogy az ombudsman először szembesült az üggyel.

56. Az ombudsman véleménye szerint a Bizottság beadványainak összehasonlítása arra utal, hogy a Bizottság vagy nem tartotta szükségesnek annak alapos vizsgálatát, hogy a 85/337 irányelv 10a. cikke alkalmazandó-e az utólagos KHV-ra, vagy olyan nyilatkozatokat tett, amelyek arra késztették a panaszosokat és az ombudsmant, hogy azt higgyék, hogy az említett rendelkezés akkor is alkalmazandó, ha a Bizottság úgy vélte, hogy nem az. Az ombudsman úgy véli, hogy e lehetséges értelmezések bármelyike a megfelelő ügyintézés elveinek súlyos megsértésére mutatna rá. Ezért úgy véli, hogy a Parlament számára lehetőséget kell biztosítani az ügy megvizsgálására.

57. Részletes véleményében a Bizottság azt javasolta, hogy azt a tényt, hogy a 10a. cikkben előírt korrekciós intézkedések nem állnak rendelkezésre az utólagos KHV tekintetében, orvosolhatja a bécsi repülőtér új harmadik futópályájára vonatkozó, folyamatban lévő KHV [4]. Az ombudsman nem érti, hogy egy adott új projektre vonatkozó KHV hogyan orvosolhatná egy másik projektre vonatkozó KHV hiányosságait. Valójában a bécsi repülőtér új kifutópályájára vonatkozó KHV-nak az a célja, hogy ezen új projekt hatását értékelje, nem pedig a korábbi projektekét.

58. Ami a fenti 50. pontban említett második kérdést illeti, az ombudsman csak megismételheti azon álláspontját, amely szerint az a hatóság, amely a szükséges KHV hiányában építési beruházásra adott engedélyt, szükségszerűen összeférhetetlenségbe kerül, ha ezt követően utólagos KHV elvégzésére kérik fel.

59. Részletes véleményében a Bizottság e kérdést illetően lényegében azzal érvelt, hogy az érintett minisztérium a jogszerűség és a jogállamiság elve alapján járt el. Az ombudsman hasznosnak tartja ismételten emlékeztetni arra, hogy az említett minisztérium megadta az elvégzendő munkálatokra vonatkozó engedélyek egy részét annak ellenére, hogy a szükséges KHV-t nem végezték el. A Bizottság érvelése tehát nyilvánvalóan nem meggyőző.

60. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nyilvánvalóan nem foglalkozott megfelelően a panaszosok azon érvével, hogy az érintett minisztérium nyilvánvaló összeférhetetlenségben találta magát ebben az ügyben. Tekintettel e kérdés fontosságára, az ombudsman úgy véli, hogy a Parlamentet is meg kell ragadni ebben a kérdésben.

B. Az ombudsman ajánlása

Az ombudsman ezért a következő ajánlást teszi a Bizottságnak:

A Bizottságnak felül kell vizsgálnia a panaszosok bécsi repülőtérrel kapcsolatos jogsértési panaszának kezelésével kapcsolatos megközelítését, és orvosolnia kell az ombudsman által kiemelt hiányosságokat. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság által a kötelezettségszegési eljárás során tett további lépéseknek figyelembe kell venniük a nemzeti hatóságok azon kötelezettségét, hogy biztosítsák i. a panaszosok számára a felülvizsgálati eljáráshoz való hozzáférést, és ii. lépéseket tegyenek a 85/337 irányelv alkalmazása során felmerülő nyilvánvaló összeférhetetlenség kezelésére.

Az Európai Parlament ennek megfelelően fontolóra vehetné állásfoglalás elfogadását.

 

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2012. május 14-én.

---

[1] Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i európai parlamenti határozat (94/262/ESZAK, EK, Euratom), HL L 113., 15. o.; legutóbb a 2008. június 18-i európai parlamenti határozattal (HL 2008. L 189., 25. o.) módosítva.

[2] HL L 175., 40. o. Ezt az irányelvet a 2003. május 26-i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 156., 17. o.) és a 2009. április 23-i 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 140., 114. o.) módosította.

[3] Lásd az ombudsman 1532/2008/(WP)GG panaszról szóló határozatának 90. pontját.

[4] Érdekes megjegyezni, hogy a Bizottság ebben az összefüggésben "hiányosságra" hivatkozik. A Bizottság által használt megfogalmazás arra utalhat, hogy magának a Bizottságnak is kétségei vannak azon álláspontjának megalapozottságát illetően, amely szerint a 85/337 irányelv 10a. cikke nem alkalmazandó az utólagos KHV-ra.