A panasz előzményei

1. A jelen ügy arra vonatkozik, hogy a Bizottság szakképzés címén gyermek után járó támogatást ítélt oda egy alkalmazottnak.

2. A panaszos a Bizottság tisztviselője. Fia, aki a 2009/2010-es tanévben egy brit főiskolán tanult, 2010 júliusa óta szerzett videoszerkesztési tapasztalatot egy filmgyártó cégnél. A panaszos szerint fia heti 40 órát dolgozott, és e vállalattól havi 600 font "képzési támogatást" kapott.

3. 2011. január 31-én, a panaszossal folytatott e-mailváltást követően a Bizottság arról tájékoztatta a panaszost, hogy a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének (3) bekezdése értelmében nem jogosult a szakképzési célú, gyermekek után járó támogatásra.

4. 2011. január 31-i feljegyzésében a panaszos a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszt nyújtott be a Bizottsághoz a megtámadott határozattal szemben.

5. 2011. május 25-én a Bizottság elutasította a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszt. Határozatában a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatal (PMO) a panaszosnak küldött 2011. január 27-i e-mailben már jelezte a következőket:

„A [személyzeti szabályzat] nem határozza meg a szakképzés fogalmát. A PMO általános gyakorlata az, hogy az eltartott gyermek után járó támogatásra való jogosultságot megnyitó szakképzésnek csak olyan szakképzést tekint, amelyet valamely tagállam illetékes hatóságai ilyenként szerveznek vagy ismernek el, és amely olyan oklevélhez vagy bizonyítványhoz vezet, amely igazolja, hogy bizonyos szakmai képességeket megszereztek, és (általában) lehetővé teszi egy szakma megkezdését.”

6. A Bizottság megjegyezte, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a pénzügyi ellátásokra való jogosultságot biztosító rendelkezéseket megszorítóan kell értelmezni. Hozzátette, hogy nyilvánvaló, hogy a panaszos fia által végzett szakmai gyakorlat nem tekinthető a személyzeti szabályzat értelmében vett oktatásnak vagy szakképzésnek.

7. A Bizottság arra is rámutatott, hogy kérése ellenére a panaszos nem nyújtotta be a fia foglalkozásának jellegére vonatkozó szükséges dokumentumokat. A filmvállalat levele és a panaszos erre vonatkozó nyilatkozatai nem voltak elegendőek ahhoz, hogy a panaszos fiának foglalkozása a személyzeti szabályzat értelmében vett szakképzésnek minősüljön.

8. 2011. szeptember 12-én a panaszos az ombudsmanhoz fordult.

9. 2011. szeptember 28-án az ombudsman szolgálatainak kérésére a panaszos további dokumentumokat nyújtott be.

A vizsgálat tárgya

10. 2011. október 6-án az ombudsman vizsgálatot indított a következő állítással és követeléssel kapcsolatban:

Állítás:

A Bizottság tévesen és méltánytalanul járt el, amikor megtagadta a panaszostól a fia után járó gyermekgondozási támogatást.

Igénypont:

A Bizottságnak gyermek után járó támogatást kell nyújtania a panaszosnak a fia után.

11. Nyitó levelében az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy foglalkozzon különösen a panaszosnak a Bizottság saját gyakornoki programjához kapcsolódó szakmai támogatás kifizetése iránti kérelmek kezelésének módjára vonatkozó érvével.

A vizsgálat

12. A Bizottság 2011. november 15-én véleményt nyilvánított, amelyet észrevételezés céljából továbbított a panaszosnak.

13. 2012. január 3-án a panaszos benyújtotta észrevételeit. 2012. január 9-én a panaszos további észrevételeket nyújtott be.

14. 2012. november 8-án az ombudsman szolgálatai megvizsgálták a Bizottság aktájában szereplő dokumentumokat. A vizsgálati jelentés egy példányát megküldték a feleknek. A panaszos nem nyújtott be észrevételeket az ellenőrzési jelentéssel kapcsolatban.

Az ombudsman elemzése és következtetései

A. Az eltartott gyermek után járó támogatás nyújtásának téves és méltánytalan megtagadására vonatkozó állítás

Az ombudsman elé terjesztett érvek

15. A panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság tévesen és méltánytalanul járt el, amikor megtagadta tőle a fia után járó gyermekgondozási támogatást.

16. Arra hivatkozott, hogy gyermeke a releváns időpontban a személyzeti szabályzat értelmében vett szakmai képzésben részesült. Véleménye szerint a Bizottság egy olyan feltétellel egészítette ki a szöveget, amelyet a személyzeti szabályzat nem írt elő, és amely csak az oktatási célú gyermeknevelési támogatás szempontjából releváns, nevezetesen azzal, hogy a szóban forgó képzésnek oklevélhez kell vezetnie.

17. A panaszos továbbá különösen tisztességtelennek ítélte a Bizottság álláspontját, mivel úgy tűnt, hogy a Bizottság szakképzési támogatást nyújt azoknak a tisztviselőknek, akiknek a gyermekei a Bizottság gyakornoki programját követik.

18. Véleményében a Bizottság megismételte a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszt elutasító határozatában kifejtett indokokat. Megjegyezte különösen, hogy a személyzeti szabályzat nem határozza meg a "szakképzés" fogalmát. Tekintettel arra, hogy manapság különböző típusú képzések léteznek, a Bizottság kijelentette, hogy eseti alapon meg kell vizsgálnia, hogy egy adott képzési forma indokolja-e az érintett tisztviselőnek nyújtott támogatást. Megerősítette, hogy bevett gyakorlata az, hogy a "szakképzés" kifejezést a panaszosnak küldött 2011. január 27-i e-mailjében jelzettekkel összhangban értelmezi.

19. A Bizottság szerint az "oktatási képzés" rendszerint olyan oklevélhez vagy bizonyítványhoz vezet, amely a szakmai karrier alapját képezi. Ugyanez vonatkozik a "szakképzésre" is.

20. A Bizottság hozzátette, hogy kérése ellenére a panaszos nem nyújtott be érdemi dokumentumokat a fiának a filmgyártó vállalatnál betöltött foglalkozásának jellegére vonatkozóan. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a filmgyártó vállalat azon puszta írásbeli nyilatkozata, amely szerint a panaszos fia „szakképzésben vett részt”, nem elegendő ahhoz, hogy a Bizottság meg tudja állapítani, hogy miből állt a szóban forgó képzés, és hogy az hivatalosan elismert oklevélhez vagy bizonyítványhoz vezetett-e. Továbbá a filmvállalat levelének az a része, amely a szakmai tapasztalat fontosságát hangsúlyozta az egyetemi képesítésekkel szemben, azt sugallta, hogy a képzés nem volt a fia foglalkozásának fő eleme, hanem valójában "csak egy alacsony fizetésű első munkaszerződés".

21. Ami a saját gyakornoki programjával kapcsolatos érveket illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy ezt a kérdést a panaszos nem vetette fel a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panasz keretében. Ezért a Bizottság véleménye szerint ezt a kérdést nem lehetett az ombudsman elé terjeszteni.

22. Mindazonáltal a Bizottság rámutatott arra, hogy a képzés a C(2005) 458 bizottsági határozattal [1] létrehozott hivatalos gyakornoki program fő eleme. Ez a szakmai gyakorlat a következő okok miatt minősül szakképzésnek:

i. általános felhívást tesznek közzé a pályázók számára, és alapos kiválasztási eljárást folytatnak le;

ii. a gyakornokok egyedi programot követnek, és a képzési időszak az uniós kérdésekről szóló általános bevezető konferenciával kezdődik, amely legfeljebb két napig tart;

iii. a gyakornokok személyes „mentor” felelőssége alá tartoznak, akinek a gyakornokot szakmai gyakorlata során irányítania kell, és szorosan figyelemmel kell kísérnie;

iv. a szakmai gyakorlat értékelő jelentéssel és igazolással zárul; és

v. a gyakornokok ösztöndíjat kapnak, nem fizetést.

23. Észrevételeiben a panaszos tagadta, hogy fia foglalkozása „alacsony fizetésű első munkaszerződésnek” tekinthető. E tekintetben azzal érvelt, hogy fia az óránkénti minimálbérnél kevesebbet kapott. Ezenkívül a filmgyártó társaság nem fizetett adót vagy társadalombiztosítási járulékot a fia után, mivel a gyakornokokkal szemben nem áll fenn erre vonatkozó kötelezettség. Így fia foglalkozása az Egyesült Királyság jogszabályai szerint nem tekinthető "munkaszerződésnek".

24. A panaszos kifogásolta a Bizottság azon érvét, hogy kérése ellenére nem nyújtott be érdemi dokumentumokat a fia filmvállalatnál betöltött foglalkozásának jellegéről. Jelezte, hogy miután gondosan áttekintette e-mailjeit, nem talált nyomát annak, hogy a Bizottság az általa már benyújtott dokumentumokon kívül más dokumentumokat kért volna.

25. A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy fia foglalkozása minden olyan jellemzővel rendelkezik, amelyet a Bizottság a saját gyakornoki programjával kapcsolatban kiemelt.

Az ombudsman értékelése

26. A személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "eltartott gyermek után járó támogatás" nyújtható:

a) 18 év alatti gyermekek esetében automatikusan;

b) a tisztviselőnek a 18 és 26 év közötti, oktatásban vagy szakképzésben részesülő gyermekekre vonatkozó, bizonyítékokkal alátámasztott kérelmére.”

27. Az ombudsman megjegyzi, hogy az adott időpontban a "szakképzés" fogalmát sem a személyzeti szabályzat, sem az ítélkezési gyakorlat, sem más adminisztratív dokumentum nem határozta meg. 2013. május 16-án azonban az uniós intézmények igazgatási vezetői elfogadták az eltartott gyermek után járó támogatás tekintetében a "szakképzés" fogalmáról szóló 261/13. sz. következtetést. Bár ez a következtetés a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában nem volt alkalmazandó, meg kell jegyezni, hogy az többek között a következő feltételeket határozza meg az eltartott gyermek után nyújtott szakképzési támogatás odaítélése tekintetében:

i. a képzést az oktatás vagy képzés területén illetékes hatóságoknak kell megszervezniük vagy elismerniük; és

ii. a képzésnek olyan oklevél vagy bizonyítvány megszerzéséhez kell szükségesnek lennie, amely igazolja, hogy az adott személy megszerezte a szakmai képesítést és/vagy lehetővé teszi a szóban forgó szakma gyakorlását.

28. A jelen ügyben a Bizottság azzal érvelt, hogy i. a panaszos fiának képzése nem tekinthető a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének (3) bekezdése értelmében vett "szakképzésnek", és ii. a panaszos nem nyújtott be elegendő alátámasztó bizonyítékot.

29. Ami az első okot (azaz a "szakképzés" fogalmát) illeti, a Bizottság azzal érvelt, hogy az ilyen képzést az illetékes hatóságoknak kell megszervezniük vagy elismerniük. A dokumentumok vizsgálata során a Bizottság tisztviselői rámutattak, hogy a panaszos fiának képzése nem képezte részét semmilyen, az Egyesült Királyság hatóságai által támogatott rendszernek. Különösen egy 2010. október 4-i e-mailre hivatkoztak, amelyben a panaszos kijelentette, hogy bizonytalan abban, hogy a fia képzését állami rendszer keretében nyújtották-e. Bár jelezte, hogy e tekintetben pontosabb információkkal fog szolgálni a Bizottság számára, úgy tűnik, hogy ezt nem tette meg.

30. Ami a fent említett szempontok közül a másodikat (azaz a bizonyítékok hiányát) illeti, a Bizottság szolgálatai az ombudsman képviselői által végzett vizsgálat alkalmával a panaszosnak 2010. október 5-én küldött e-mailre hivatkoztak, amelyben felkérték a panaszost, hogy nyújtson be további dokumentumokat a fia képzésével kapcsolatban. Ugyanezen a napon a panaszos a következő választ adta: „Nincs másolatom a szerződéséről, de felkérem, hogy mielőbb nyújtson be egyet.” A Bizottság szolgálatai rámutattak, hogy a panaszos azonban soha nem nyújtotta be fia szerződésének másolatát. Ehelyett a panaszos egy 2010. november 25-i levelet nyújtott be, amelyben a filmgyártó vállalat azt állította, hogy fia e vállalatnál képzésen vesz részt.

31. A Bizottság szolgálatai továbbá rámutattak egy 2011. május 19-i e-mailre, amelyben a panaszos a következőket állította: „Ő [azaz a panaszos fia] nem rendelkezik írásos szerződéssel vagy szerződési feltételekkel. Még mindig havi 600 fontot keres (készpénzben)".

32. A panaszos nem tett észrevételt a fent említett bizonyítékokkal kapcsolatban.

33. A fentiekre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy ésszerű a Bizottság azon álláspontja, miszerint a panaszos nem nyújtott be elegendő alátámasztó bizonyítékot. A panaszos által szolgáltatott információk alapján ugyanis a Bizottság jogosan tekinthette úgy, hogy nem nyert bizonyítást, hogy a panaszos fia által végzett tevékenység az alkalmazandó szabályok értelmében vett szakképzésnek felel meg.

34. Ilyen körülmények között az ombudsmannak nem kell foglalkoznia a Bizottság gyakornoki programjának kérdésével. Valójában, még ha a Bizottság e programmal kapcsolatos megközelítése helytelen is lenne, ez nem jelentené azt, hogy a Bizottságnak a jelenlegihez hasonló esetben a panaszos számára gyermek után járó támogatást kellene nyújtania.

35. Az ombudsman ezért megállapítja, hogy a jelen ügyben nem állapítottak meg hivatali visszásságot.

B. Következtetések

E panasz vizsgálata alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

A jelen ügyben nem állapítottak meg hivatali visszásságot.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

Emily O'Reilly

Kelt Strasbourgban, 2014. január 17-én.

[1] Az Európai Bizottság hivatalos gyakornoki programjára vonatkozó szabályok, a Bizottság 2005. március 2-i C(2005)458 határozata.