A panasz előzményei

1. Ez az ügy arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság állítólag nem hajtotta végre megfelelően az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ)[1] 17. cikkét, amely előírja az Európai Unió számára, hogy nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tartson fenn az egyházakkal, vallási szervezetekkel vagy közösségekkel, világnézeti szervezetekkel és világnézeti szervezetekkel. A panaszt az Európai Humanista Szövetség (EHF) (a továbbiakban: panaszos) nyújtotta be, amely több mint 20 ország 50 humanista szervezetét képviseli [2].

2. 2011. március 28-án a panaszos írásbeli javaslatot [3] nyújtott be a Bizottságnak a "Versenyjogi kérdések Európában" [4] témában folytatandó párbeszédre. A panaszos szerint a párbeszéd szemináriumának célja az volt, hogy megvizsgálja az emberi jogok, az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség azon kérdéseit, amelyek a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv [5] 4. cikkében foglalt, „valláson vagy meggyőződésen alapuló szellemiségű egyházaknak és más köz- vagy magánszervezeteknek” biztosított mentességekből és a kapcsolódó kérdésekből erednek. Kifejtette, hogy a szeminárium politikai kérdésekre, valamint az európai humanista és szekularista közösség aggályaira fog összpontosítani.

3. A panaszosnak adott 2011. május 5-i válaszában a Bizottság felkérte a panaszost, hogy vizsgálja felül javaslatát. Ennek során megjegyezte, hogy a panaszos javaslata „a vallás és a meggyőződés szabadsága, valamint az egyenlőséghez való jog közötti lehetséges összeütközés eseteire” terjedt ki. Ezt követően megállapította, hogy az EUMSZ 17. cikke felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy párbeszédre irányuló találkozókat szervezzen a vallási közösségekkel és a világnézeti szervezetekkel, de arra nem, hogy vallásról vagy filozófiáról szóló vitákban vegyen részt. A bizottságnak nincs hatásköre vallási vagy filozófiai kérdésekben. Ezért a párbeszédértekezletek kizárólag a Bizottság szakpolitikai kezdeményezéseire összpontosítanak. Példaként említette az olyan cselekvési területeket, mint a gazdasági és pénzügyi kormányzás, az energiaügy, a környezetvédelem és az éghajlatváltozás. A Bizottság hozzátette, hogy az Európa Tanács a megfelelő fórum a vallás és a meggyőződés szabadságáról szóló vitához. Ugyanebben a levélben a Bizottság hangsúlyozta, hogy Barroso bizottsági elnök nagyon elkötelezett a demokratikus jogok és szabadságok védelme és előmozdítása mellett. Ezért a Bizottság elnöke, valamint a vallási közösségek és világnézeti szervezetek vezető személyiségei közötti 2011. évi találkozókon megvitatják a következő témát: „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért: közös hajlandóság a demokratikus jogok és szabadságok előmozdítására”.

4. A Bizottság válasza egy 2009-es levelet is tartalmazott, amelyben ismerteti a vallási és világnézeti szervezetekkel folytatott párbeszéddel kapcsolatos általános megközelítését. Levelében a Bizottság arról tájékoztatja a panaszost, hogy „[h]a az EHF szakértői eszmecserét kívánnak folytatni az Európai Bizottság szakértőivel a Bizottság szakpolitikai kezdeményezéseiről, ez a párbeszéd a megfelelő keret (..) Kérjük, vegye figyelembe, hogy e párbeszéd lényege magában foglalja, hogy az EHF mozgósítja a migrációval, az energiával, a környezetvédelemmel, az oktatással, a gazdaság- és pénzügypolitikával stb. foglalkozó szakértőit, hogy megvitassák az Európai Bizottság szakértőivel az e területekre vonatkozó bizottsági szakpolitikai kezdeményezéseket.”

5. A Barroso elnöknek címzett 2011. szeptember 30-i levelében a panaszos vitatta a Bizottságtól kapott választ a szemináriumra vonatkozó javaslatával kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy javaslata "semmilyen módon nem arra irányul, hogy »megfogalmazza (a mi) nézeteinket a vallásról«. (...) Inkább arra törekszünk, hogy párbeszédet folytassunk a Bizottsággal, hogy megosszuk aggályainkat, amelyek olyan kérdéseket is magukban foglalnak, mint a megkülönböztetésmentesség és az emberi jogok.”

6. A panaszos ezt követően azzal érvelt, hogy a javasolt témák a Bizottság hatáskörébe tartozó ügyekhez kapcsolódnak. Azzal érvelt, hogy:

• Az EU elfogadta az Alapjogi Chartát, amely a vallás vagy meggyőződés kinyilvánításához való jog és a lelkiismereti okból történő tiltakozáshoz való jog mellett magában foglalja a megkülönböztetésmentességhez való jogot is. Ezek a jogok gyakran ütköznek, és ezért ítéletet igényelnek. A foglalkoztatási egyenlőségről szóló uniós irányelv bizonyos módon lehetővé teszi az ilyen elbírálást azáltal, hogy meghatározza azokat a körülményeket, amelyek között kivételesen megengedhetők a valláson vagy meggyőződésen alapuló eltérő bánásmódok. Az irányelv azonban számos kérdést megoldatlanul hagy.
• A Bizottság 2008-ban új megkülönböztetésmentességi irányelvre tett javaslatot [6], amely szintén tartalmazott a vallásra vagy meggyőződésre vonatkozó kivételeket. A panaszos azzal érvelt, hogy az ilyen kivételek hatálya ezért még mindig vita tárgyát képezi.
• A jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és az uniós polgárságért felelős biztos hatásköre egyértelműen kiterjed a panaszos által megvitatásra javasolt témákra.
• A Bizottság finanszírozza a RELIGARE [7] tudományos együttműködést pontosan a vallás társadalomban elfoglalt helyét érintő kérdésekben, beleértve a jogi kérdéseket is.

7. A panaszos vitatta továbbá a Bizottság azon állítását, hogy az általa javasolt témákat megfelelőbben az Európa Tanácsra bízták.

8. A Bizottság válaszának hiányában a panaszos az ombudsmanhoz fordult [8].

A vizsgálat tárgya

9. A panaszos a következő állítást és állítást tette, amely szerepelt a vizsgálatban:

Állítás:

Azzal, hogy elutasította az Európai Humanista Szövetség arra irányuló javaslatát, hogy szemináriumot tartsanak olyan kérdések megvitatására, amelyek a panaszos szerint a Bizottság hatáskörébe és feladatai közé tartoznak, a Bizottság megtagadta az Európai Unió működéséről szóló szerződés 17. cikke (3) bekezdésének végrehajtását, amely szerint az EU köteles „nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet fenntartani” az egyházakkal, vallási szervezetekkel vagy közösségekkel, valamint világnézeti szervezetekkel.

Igénypont:

A Bizottságnak el kell fogadnia a szemináriumra vonatkozó javaslatot.

10. Az ombudsmannak a Bizottsághoz intézett, a panasszal kapcsolatos véleményét kérő levele a következő kérdéseket tartalmazta:

• A panaszos szerint a Bizottság jelezte, hogy az EUMSZ 17. cikkének (3) bekezdése szerinti párbeszédet elsősorban párbeszéd-szemináriumokon keresztül kívánja folytatni. Elfogadott-e a Bizottság belső iránymutatásokat vagy utasításokat a személyzet számára, amelyekben felvázolja, hogyan kell végrehajtania az EUMSZ 17. cikkének (3) bekezdését?
• Tudna-e a Bizottság külön észrevételt tenni a panaszos azon érveivel kapcsolatban, amelyek szerint:
  • a párbeszéd-szeminárium javasolt témája a Bizottság hatáskörébe és feladatai közé tartozik?
  • a 17. cikk (3) bekezdése szerinti párbeszéd nem korlátozódhat olyan témákra, amelyeket a Bizottság hajlandó megvitatni, máskülönben hiábavalónak kell lennie?
• A hatáskörébe tartozó kérdések tekintetében rendelkezik-e a Bizottság olyan iránymutatással, amely meghatározza, hogyan kell gyakorolnia mérlegelési jogkörét azon témák tekintetében, amelyeket a 17. cikk (3) bekezdése alapján megvitat?
• Észrevételezné-e a Bizottság az Európai Unióról szóló szerződés 11. cikkének általánosabb rendelkezései, különösen az EUMSZ 11. cikkének (1)–(3) bekezdése [9] és 17. cikkének (3) bekezdése közötti kapcsolatot?

A vizsgálat

11.  A panaszt 2011. október 18-án nyújtották be az ombudsmanhoz. November 15-én az ombudsman vizsgálatot indított azzal, hogy kikérte a Bizottság véleményét. 2012. március 7-én a Bizottság megküldte véleményét, amelyet az észrevételek benyújtására való felhívással együtt továbbított a panaszosnak. A panaszos 2012. április 27-én nyújtotta be észrevételeit.

Az ombudsman elemzése és következtetései

A. Az EUMSZ 17. cikk (3) bekezdése végrehajtásának elmulasztására vonatkozó állítás és az ehhez kapcsolódó állítás

Az ombudsman elé terjesztett érvek

12. Véleményében a Bizottság kijelenti, hogy az EU határozottan támogatja a vallás és a politika szétválasztásának elvét. A Bizottság, mint minden uniós intézmény, nem rendelkezik sem vallási, sem filozófiai meggyőződéssel. Minden vallási és világnézeti meggyőződést egyenlően, megkülönböztetés nélkül tiszteletben tart, feltéve, hogy az alapvető európai értékeket (emberi jogok és alapvető szabadságok, demokratikus jogállamiság, szolidaritás, valamint a gondolat és a meggyőződés szabadságának tiszteletben tartása) a 17. cikk szerinti párbeszédben részt vevő valamennyi hitközösség tiszteletben tartja.

13. Tekintettel a párbeszéddel kapcsolatos szemináriumok megszervezéséhez rendelkezésre álló korlátozott adminisztratív kapacitásra és eszközökre, a Bizottság a párbeszédben részt vevő valamennyi partnerrel együtt ragaszkodott ahhoz, hogy az évente megtartható ülések számának csökkentése a Bizottság szakpolitikai menetrendjének fő prioritásaival kapcsolatos témákra összpontosítson. Ezt a feltételt a párbeszédben részt vevő valamennyi partnerrel egyenrangúan és megkülönböztetés nélkül fenntartották, függetlenül attól, hogy vallási közösségekről vagy világnézeti szervezetekről van-e szó. A Bizottság szerint mostanáig valamennyi partner megértette ennek indokait, és elfogadta ezt az általános feltételt. A Bizottság kitart amellett, hogy továbbra is elkötelezett az inkluzív párbeszéd fenntartása mellett, nemcsak az egyházakkal és a vallási közösségekkel, hanem a világnézeti szervezetekkel is. Ez az oka annak, hogy sok erőfeszítést fordított a panaszossal való jó kapcsolatok fenntartására, és reméli, hogy ezeket a jó kapcsolatokat a jövőben is fenntartja.

14. Az ombudsman azon kérdésére válaszolva, hogy a Bizottság elfogadott-e iránymutatásokat arra vonatkozóan, hogy miként kell végrehajtania az EUMSZ 17. cikkének (3) bekezdését, a Bizottság kijelentette, hogy bár nem fogadott el hivatalos belső iránymutatásokat, az EUMSZ 17. cikkének (3) bekezdése értelmében az egyházakkal, vallási közösségekkel, valamint világnézeti szervezetekkel folytatott „nyílt, átlátható és rendszeres” párbeszédet a következőképpen értelmezi:

„Nyitott”: az uniós menetrend valamennyi releváns témájával foglalkozni lehet ebben a horizontális jellegű és közösen elfogadott informális
párbeszédben. A párbeszédben részt vevő partnerek lehetnek minden olyan egyház, vallási közösség, valamint filozófiai és világnézeti szervezet, amelyet nemzeti szinten ilyenként ismernek el, és amely ragaszkodik az európai értékekhez.

„Átlátható”: az uniós intézmények kötelezettséget vállalnak arra, hogy a párbeszéddel kapcsolatos valamennyi lényeges információt a nyilvánosság rendelkezésére bocsátják. Ennek egyik konkrét jele, hogy az uniós intézmények elnökeivel évente tartott magas szintű találkozókat követően sajtótájékoztatóra kerül sor. Emellett egy külön erre a célra létrehozott weboldal felsorolja az összes közelmúltbeli eseményt, a programokat, a résztvevők listáját és a beszédeket [10]. Végül az illetékes bizottsági szolgálat [11] válaszol minden postai úton vagy telefonon feltett kérdésre, függetlenül attól, hogy magánszemélyek vagy szervezetek tették-e fel.

„rendszeres”: bevett gyakorlattá vált, hogy évente egyszer két különálló informális ülést szerveznek, amelyek házigazdája a Bizottság elnöke, társelnöke pedig az Európai Parlament és az Európai Tanács elnöke: az egyik a vallási közösségek és egyesületek magas szintű képviselőivel, a másik pedig a filozófiai és világnézeti szervezetek képviselőivel, általában ugyanabban a témában. A párbeszéd magában foglalja a Bizottság tagjaival folytatott eszmecseréket és találkozókat, valamint a Bizottság beszédeit is. Ennek szellemében a Bizottság az elmúlt években számos rendezvényt szervezett filozófiai és világnézeti szervezetekkel. Releváns példákkal szolgál.

15. Ami konkrétan a panaszost illeti, a Bizottság kijelenti, hogy Barroso bizottsági elnök, valamint a Bizottság szolgálatai kétoldalú találkozók keretében rendszeresen találkoznak e párbeszéd egyes partnereivel. Ennek szellemében Barroso elnök 2007. július 5-én találkozott az EHF elnökével és igazgatótanácsi tagjaival. Ezt követően a Bizottság szolgálatai e-mailek és a panaszossal folytatott találkozók útján rendszeres kapcsolatot tartottak fenn.

16. Az ombudsman azon kérdésére válaszolva, hogy a párbeszéd szemináriumának javasolt témája a Bizottság hatáskörébe és feladatai közé tartozik-e, a Bizottság kijelenti, hogy a panaszos kifejtette, hogy a „Versenyjogi kérdések Európában” téma részeként meg kívánta vitatni „a foglalkoztatásról szóló 2000/78/EK uniós irányelv alóli vallási mentességek alkalmazásának meghatározása során felmerülő problémákat”. A Bizottság azzal érvel, hogy nem állította, hogy az irányelv nem tartozik az Unió hatáskörébe. Felkérte azonban a panaszost, hogy két okból is vizsgálja felül javaslatát. Először is, a párbeszéd szemináriumainak célja, hogy átfogóbb kérdésekkel foglalkozzanak, például a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel, az ifjúsággal és az oktatással (a válságra adott megfelelő válaszként), az európai munkaerőpiac reformjával vagy a bevándorlásnak az európai iskolarendszerekre gyakorolt hatásával. A Bizottság felkérte a panaszost, hogy egy ilyen jellegű téma kiválasztásával járuljon hozzá az európai ügyhöz. Másodszor, a Bizottság az EUMSZ 17. cikkének (1) és (2) bekezdésére hivatkozik, amelyek szerint az Unió tiszteletben tartja és nem sérti az egyházak, vallási szervezetek vagy közösségek, valamint a világnézeti szervezetek nemzeti jog szerinti jogállását. Ezek a nemzeti hatóságok saját alkotmányuk és jogrendszerük, valamint eltérő kulturális hagyományaik alapján fennálló hatáskörei. A Bizottság tiszteletben tartja ezt az autonómiát és sokszínűséget, és törekszik a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartására. Véleménye szerint ezért „a foglalkoztatásról szóló 2000/78/EK uniós irányelv alóli vallási mentességek alkalmazásának meghatározása során felmerülő problémákról” folytatott vita olyan kérdéseket érint, amelyek az uniós jog nemzeti jogba való átültetése során merülhetnek fel, és túlmutatnának a 17. cikk (1) és (2) bekezdésének szellemén.

17. Az ombudsmannak a panaszos azon érvével kapcsolatos kérdésére válaszolva, hogy a 17. cikk (3) bekezdése szerinti párbeszéd nem korlátozódhat olyan témákra, amelyeket a Bizottság hajlandó megvitatni, ellenkező esetben hiábavalónak kell lennie, a Bizottság kifejti, hogy értelmezése szerint a párbeszédre szélesebb körű közös érdekű kérdésekben kerül sor. Ennek alapján a Bizottság nyitott a vallási vagy világnézeti és világnézeti tárgyalópartnerei javaslataira, és a múltban elfogadta azok javaslatait. A Bizottság 2008. április 16-án részt vett a panaszos által a „Laïcité et droits de l'homme” témában szervezett kollokviumon, ahol Barroso elnök záróbeszédet tartott „Droits de l'homme: le point de convergence de tous les héritages européens” .

18. Ami a párbeszéddel foglalkozó szemináriumok témáinak kiválasztására vonatkozó paramétereket illeti, a Bizottság ismételten kijelenti, hogy a Szerződés 17. cikkének (3) bekezdése az egyházakkal, vallási közösségekkel, valamint világnézeti és világnézeti szervezetekkel folytatott párbeszédet említi, nem pedig a vallásról és filozófiáról folytatott párbeszédet. A Bizottság megközelítése ezért az volt, hogy filozófiai vagy vallási kérdések helyett uniós szakpolitikai kérdésekkel foglalkozzon. Ez a megközelítés relevánsnak tűnik annak fényében is, hogy ez a párbeszéd milyen hatással lehet az uniós szakpolitikai döntéshozatalra.

19. Végül, ami az EUMSZ 17. cikkének (3) bekezdése és az EUSZ 11. cikkének (2) bekezdése közötti kölcsönhatást illeti, a Bizottság kijelenti, hogy a „nyílt, átlátható és rendszeres párbeszéd” fogalma közös az EUMSZ 17. cikkének (3) bekezdésében és az EUSZ 11. cikkének (2) bekezdésében. Ez utóbbi cikk egyértelműen azt jelenti, hogy az EU által a civil társadalommal és az érdekképviseleti szervezetekkel folytatott párbeszéd célja a részvételi demokrácia elvének végrehajtása annak érdekében, hogy „a polgárok és az érdekképviseleti szervezetek lehetőséget kapjanak véleményük ismertetésére és nyilvános cseréjére az Unió tevékenységének valamennyi területén”, az EUSZ 11. cikkének (1) bekezdésében meghatározottak szerint. Ezért észszerű azzal érvelni, hogy a „nyílt, átlátható és rendszeres párbeszéd” kifejezés, amely az EUMSZ 17. cikkének (3) bekezdésében is megtalálható, azt jelenti, hogy bár ez utóbbi korlátozottabb hatállyal rendelkezik, a részvételi demokrácia elvének végrehajtására is irányul, azaz arra, hogy az egyházak, a vallási közösségek, valamint a világnézeti szervezetek számára lehetőséget biztosítson arra, hogy az uniós fellépés valamennyi területén ismertessék és nyilvánosan megosszák véleményüket.

20. A Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos üdvözli a Bizottság azon kijelentését, hogy az EU határozottan támogatja a vallás és a politika szétválasztásának elvét. A panaszos azonban kitart amellett, hogy a közelmúlt eseményei csak megerősítették azt a benyomását, hogy a 17. cikk szerinti párbeszéd Bizottság általi végrehajtása következetesen a vallást részesíti előnyben.

21. Ami azt a konkrét kérdést illeti, hogy a Bizottság elutasította a panaszos párbeszéd-szemináriumra vonatkozó javaslatát, a panaszos rámutat arra, hogy bár a Bizottság 2011. május 5-i e-mailjében kijelentette, hogy a párbeszéd-találkozók kizárólag a Bizottság szakpolitikai kezdeményezéseire összpontosítanak, és hogy a vallás és a meggyőződés szabadságáról szóló párbeszéd-szeminárium nem megfelelő, a Bizottság 2012. március 30-án egész napos párbeszéd-szemináriumot tartott az egyházakkal „A vallásszabadság: Alapvető jog egy gyorsan változó világban"[12]. E találkozón többek között a Bizottság igazgatója és főigazgatója vett részt. A panaszos szerint a program nagy része pontosan arról szólt, hogy azt elutasították. A panaszos ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság ezért hátrányos megkülönböztetést alkalmaz vele szemben: míg az egyházak számára egy egész napos párbeszéd-szemináriumot ajánlottak fel magas rangú tisztviselőkkel, hogy állást foglaljanak a vallásszabadság mellett, a panaszosnak csak egy 90 perces alacsony szintű találkozót ajánlottak fel, hogy képviseljék annak kockázatát, hogy a vallás vagy meggyőződés szabadsága ütközhet más emberi jogokkal. A panaszos azon a véleményen van, hogy a legaggasztóbb annak megállapítása, hogy a Bizottság diszkriminatív politikája az ombudsmanhoz benyújtott jelenlegi panasz ellenére is folytatódik.

22. A panaszos rámutat továbbá arra, hogy a Bizottság azt állította, hogy az előbbi javaslata túlmutatna a 17. cikk szellemén, mivel a tárgy olyan kérdéseket vetne fel, amelyek az uniós jog nemzeti jogba való átültetése során merülhetnek fel. A panaszos hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak kifejezett szerepe van az uniós jog nemzeti jogba való átültetésének ellenőrzésében és az arról való jelentéstételben: ezért meg kívánja vitatni az ügyet a Bizottsággal. A panaszos felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy a Bizottság felelős annak biztosításáért, hogy az uniós tagállamok az uniós jogszabályok végrehajtása során tiszteletben tartsák az alapvető jogokat. Véleménye szerint a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvből levont tanulságok nagy jelentőséggel bírnak a megkülönböztetés tilalmáról szóló, jelenleg tárgyalt irányelvtervezet szempontjából [13].

23. Ami általánosabban a párbeszédes szemináriumok témáinak kiválasztására vonatkozó paramétereket illeti, a panaszos sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság megismétli arra irányuló kísérletét, hogy azzal érveljen, hogy a panaszos a vallásról, nem pedig a hátrányos megkülönböztetésről kíván beszélni. A panaszos nem érti, hogy a javasolt téma miért volt kevésbé politikai kérdés, mint a vallásszabadságról szóló párbeszéd fent említett szemináriuma.

24. A panaszos továbbá vitatja azt a tényt, hogy miután felajánlotta az EHF által szervezett és a Bizottság által 2008-ban támogatott konferenciához hasonló konferencia támogatását, a Bizottság 2010 nyarán egyoldalúan párbeszéd-szemináriumra változtatta ajánlatát. Ezenkívül néha maga a Bizottság is használja az „ülés” kifejezést a „szeminárium” helyett. A panaszos ezért azt állítja, hogy a Bizottság i. egyoldalúan párbeszéd-szemináriummá alakította a konferenciára vonatkozó ajánlatát; ii. hagyja, hogy a panaszos tévesen azt higgye, hogy beleegyezett egy párbeszéd-szeminárium megrendezésébe; mindenesetre nem fejtette ki kellő időben a „párbeszédszeminárium” és a „véleménycsere céljából tartott ülés” közötti természetbeli különbséget.

25. Általánosabban, ami az iránymutatásokat illeti, a panaszos rámutat arra, hogy a Bizottság által a „nyitott” kifejezésnek tulajdonított jelentés – nevezetesen, hogy „az uniós napirend valamennyi releváns témájával foglalkozni lehet ebben a párbeszédben (...)” – valójában új: Az előző verzió nem szólt a témáról. Ami a párbeszédben részt vevő partnereket illeti, a panaszos azt állítja, hogy a Bizottság még a három elnök által társelnökölt rendszeres éves találkozók esetében sem volt hajlandó semmilyen javaslatot tenni arra vonatkozóan, hogy ki képviselheti a panaszost. A panaszos vitatja, hogy pontosan kit hívnak meg a vonatkozó ülésekre, és felhívja a figyelmet különösen a 2010-es éves csúcstalálkozóra, amelyre az EHF-ből és annak 50 tagszervezetéből mindössze három személyt hívtak meg.

26. Ami azt a követelményt illeti, hogy a párbeszédnek „átláthatónak” kell lennie, a panaszos rámutat arra, hogy a Bizottság honlapja ritkán tartalmazza az EU képviselőinek ezen eseményeken elhangzott beszédeit, nem is beszélve a párbeszédben részt vevő partnereik beszédeiről. Percek soha nem készültek. Ami a Bizottság által említett sajtótájékoztatókat illeti, az Unió képviselői – az egyedüli felszólalók – által tett megjegyzéseket mindig az általuk leírni kívánt találkozók előtt készítették elő.

27. Ami a „rendszeres” kifejezést illeti, az éves magas szintű ülések két sorozata valóban rendszeres. Eltekintve azonban az éves magas szintű találkozóktól, a Bizottság feljegyzése, amely szerint 26 találkozóból 19 volt az egyházakkal, önmagáért beszél. Négy év alatt csak egy alkalommal került sor kapcsolatfelvételre a panaszossal, annak ellenére, hogy ez a legreprezentatívabb testület Európában a filozófiai és nem felekezeti meggyőződéssel rendelkezők számára. Ami a Bizottságnak a felelős tisztviselő és a panaszos közötti rendszeres e-mailes kapcsolatfelvételre, valamint találkozókra való hivatkozását illeti, ezt a levelezést – a Bizottság által szervezett találkozókon kívül – mindig a panaszos kezdeményezte, főként azért, hogy tisztességesebb bánásmódban részesüljön. Az említett találkozók szinte minden véletlen találkozást jelentettek harmadik felek rendezvényein.

28. Következésképpen a panaszos azt állítja, hogy a Bizottság azon javaslata, amely szerint az EHF-javaslat azért nem támogatható, mert nem kapcsolódik a Bizottság szakpolitikai menetrendjének egyik fő prioritásához, nem elfogadható, mivel i. a 17. cikk Bizottság általi értelmezésének elutasítása lenne (a „nyitott” azt jelenti, hogy „az uniós menetrend valamennyi releváns témájával foglalkozni lehet ebben a párbeszédben”); ii. közvetlenül ellentétes a Bizottság által meghatározott, fent említett prioritásokkal; (iii) a téma teljesen elfogadható volt, amikor az egyházak javasolták.

Az ombudsman értékelése

Előzetes megjegyzések

29. A jelen ügy a Szerződés viszonylag nemrégiben, azaz 2009. december 1-jén, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével hatályba lépett rendelkezésének végrehajtására vonatkozik. Ez az ügy ezért üdvözlendő lehetőséget kínál annak megértésére, hogy a Lisszaboni Szerződés hogyan javítja a részvételi demokrácia folyamatát az EU-ban. Így nemcsak a Bizottság számára bír azonnali jelentőséggel, hanem a Parlament és a Tanács, valamint a civil társadalommal folytatott párbeszédben aktívan részt vevő összes többi uniós intézmény, szerv, hivatal és ügynökség számára is.

30. Amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik, az EUSZ 11. cikk és az EUMSZ 17. cikk tovább erősíti a részvételi demokrácia folyamatát. Az ombudsman ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy az EUMSZ 17. cikkének (3) bekezdése és az EUSZ 11. cikkének (2) bekezdése közös hivatkozást tartalmaz a „nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédre”, amely utóbbi rendelkezés az EUSZ „A demokratikus elvekre vonatkozó rendelkezések” című II. címében található.

31. Az ombudsmannak a 2558/2009/(TN)DK ügyben [14] tett ajánlástervezetében már volt alkalma megvizsgálni a Lisszaboni Szerződés részvételi demokráciára vonatkozó egyes rendelkezéseit. Ebben az ügyben az ombudsman emlékeztetett arra, hogy „[a] részvételi demokrácia, amely az egyenlőség és az átláthatóság elvén alapul, javítja a polgároknak az EU-ba és az uniós közigazgatásba vetett bizalmát. Az EU-ba és az uniós közigazgatásba vetett bizalom növelése kulcsfontosságú eleme az EU és közigazgatása hatékonyságának növelésében."[15]

32. Az ombudsman hangsúlyozta továbbá, hogy a részvételi demokrácia adott körülmények közötti hatékony érvényesülésének pontos módja a szóban forgó uniós fellépés sajátos jellegétől függ. Magában foglalja annak meghatározását is, hogy egy adott folyamatban mikor és hogyan helyénvaló a részvétel [16].

33. Az ombudsman rámutatott továbbá arra, hogy az uniós intézmények szükségszerűen mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a részvételi demokrácia tényleges megvalósításának pontos módjáról való döntés során. Ugyanakkor mindig biztosítaniuk kell, hogy objektíven igazolni tudják, hogyan gyakorolták ezt a mérlegelési jogkört [17].

34. Az objektív igazolás szükségszerűen azt jelenti, hogy az a mód, ahogyan az intézmények e mérlegelési mozgásteret gyakorolják, nem hátrányosan megkülönböztető, és nem is tekinthető hátrányosan megkülönböztetőnek. Különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke fényében, amely tiltja a többek között a valláson, meggyőződésen vagy bármely más véleményen alapuló megkülönböztetést, az intézményeknek az EUSZ 11. cikkében és az EUMSZ 17. cikkében említett párbeszéd végrehajtása során kerülniük kell bizonyos csoportokkal, többek között bizonyos vallási csoportokkal vagy a nem vallási közösséggel szembeni megkülönböztetést. Arra is törekedniük kell, hogy elkerüljék a megkülönböztetés látszatát.

35. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a civil társadalommal való párbeszédre vonatkozó kötelezettség nem csupán bizonyos fellépések finanszírozásának kérdése, ami részben a jelen ügyben felmerült kérdés. Elképzelhető, hogy ez ritkán fordul elő. Egyébiránt az a tény, hogy a Bizottság úgy dönt, hogy nem támogat egy adott kezdeményezést, önmagában nem vezethet annak megállapításához, hogy megsértette az érintett szervezettel való párbeszéd megkezdésére vonatkozó kötelezettségét.

36. Ezenkívül, amint az az alábbiakban részletesebben kifejtésre kerül (lásd az 56. és 57. pontot), az a tény, hogy a Bizottság úgy dönt, hogy nem vesz részt az EUMSZ 17. cikke szerinti konkrét párbeszédben, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a civil társadalom részvétele más eszközökkel, nevezetesen az EUSZ 11. cikke alapján nem biztosítható. Más szóval, egy kérdés megvitatásának az EUMSZ 17. cikke szerinti megtagadása nem zárhatja ki a civil társadalmi szervezetek azon jogát, hogy az EUSZ 11. cikke alapján azonos vagy más szakpolitikai területekre vonatkozó elképzeléseket terjesszenek elő és továbbítsanak a Bizottságnak.

Az EUMSZ 17. cikke szerinti párbeszéd

37. Az EUMSZ 17. cikke párbeszédet ír elő az egyházakkal, vallási szervezetekkel vagy közösségekkel, valamint világnézeti szervezetekkel.

38. A Bizottság kijelenti, hogy teljes mértékben támogatja „a vallás és a politika szétválasztását”. Az ombudsman ezt úgy értelmezi, hogy az tükrözi az egyház és az állam szétválasztásának elvét („laïceté” franciául). Az uniós kontextusba átültetve ez az elv pontosabban tükrözhető az egyházak és az uniós intézmények szétválasztásaként. Az ombudsman ugyanakkor megjegyzi, hogy az „elkülönítés” fogalma nem azt jelenti, hogy nem kellene megfelelő párbeszédet folytatni az egyházakkal és a vallási szervezetekkel, hanem azt, hogy az egyházaknak és a vallási szervezeteknek nem kellene indokolatlanul privilegizált helyzetben lenniük az uniós intézményekkel folytatott párbeszéd során.

39. Helytálló a Bizottság azon kijelentése, hogy az EUMSZ 17. cikke önmagában nem a vallás vagy a filozófia megvitatásáról szól. Az is világos azonban, és elvileg nem problematikus, hogy a vallási (és valóban humanista) közösségek által az intézményekkel folytatott párbeszéd során előadott nézetek vallási (és valóban humanista) közösségként tükrözik véleményüket.

40. A panaszos állítása szerint a Bizottság azzal, hogy elutasította az olyan kérdések megvitatására irányuló szemináriumra vonatkozó javaslatát, amelyek a panaszos szerint a Bizottság hatáskörébe és feladatai közé tartoznak, megtagadta az EUMSZ 17. cikke (3) bekezdésének végrehajtását, amely szerint az EU köteles „nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet fenntartani” az egyházakkal, vallási szervezetekkel vagy közösségekkel, valamint világnézeti szervezetekkel. Az ombudsman először a panaszosnak a párbeszéd (szabálytalanságára) és átláthatóságának (hiányára) vonatkozó érveivel foglalkozik. Ezt követően azzal a konkrét állítással foglalkozik, hogy a Bizottság egy adott esetben nem hajtotta végre az EUMSZ 17. cikkét azáltal, hogy elutasította a panaszosnak a párbeszéddel kapcsolatos szemináriumra vonatkozó javaslatát.

41. Ami a „rendszeres” párbeszédet illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy az egyházakkal, vallási szervezetekkel és közösségekkel való több találkozóra vonatkozó, a panaszos által előterjesztetthez hasonló bizonyítékok önmagukban nem bizonyítják a problémát. Megjegyzi, hogy az EUMSZ 17. cikkében semmi nem utal arra, hogy a különböző csoportok között pontos egyensúlyt kell teremteni. Az ombudsman valóban azon a véleményen van, hogy egy olyan formális megközelítés, amely pontos egyensúlyra törekszik, a tárgy természetére tekintettel nem lenne megfelelő, sőt lehetetlen lenne. Ennek ellenére, ha a találkozók sorozatának elemzése azt mutatná, hogy a Bizottság megközelítése nyilvánvalóan aránytalan, aggodalomra adhatna okot. Az ombudsmant azonban a panaszos által előterjesztett számadatok nem győzték meg arról, hogy a Bizottság nyilvánvalóan aránytalan megközelítést alkalmazott.

42. Az „átlátható” párbeszédet illetően az ombudsman tudomásul veszi a panaszos érveit, amelyek szerint a különböző ülésekről nem készítenek jegyzőkönyvet. Az ombudsman megvizsgálta a Bizottság azon kötelezettségének kérdését, hogy a megfelelő ügyintézés elveivel összhangban kellően részletes feljegyzéseket készítsen az ülésekről. Az ombudsman véleménye szerint a Bizottság bizonyos területeken – különösen a vizsgálati és szabályozási hatáskörök gyakorlása során – köteles kellően részletes feljegyzéseket készíteni [18]. A civil társadalommal folytatott nyílt párbeszéd fenntartásának feladatával kapcsolatos általánosabb jellegű ülések esetében azonban az ombudsman úgy véli, hogy nincs szükség részletes hivatalos feljegyzésre ahhoz, hogy az intézmény eleget tegyen a helyes hivatali magatartással kapcsolatos kötelezettségeinek. Ilyen esetekben elegendő, ha az intézmény feljegyzi a témát, a résztvevőket, és beszámol az ülés általános tartalmáról. Az átláthatóság biztosításának egy másik megfelelő eszköze az, ha a Bizottság – a panaszos kérésére adott bizottsági válaszhoz hasonlóan – megfelelő beszédeket tesz közzé a honlapján. Ami a panaszos azon érvét illeti, hogy a sajtónyilatkozatokat a találkozók előtt készítik el, az ombudsman megjegyzi, hogy ez nem jelenti azt, hogy a nyilatkozat nem tükrözi legalább a Bizottság részvételét a találkozón és annak várható eredményeit.

43. Az ombudsman most a párbeszéd harmadik aspektusára (nevezetesen a „nyitottság” mértékére) tér rá. A panaszos érvei között szerepel, hogy a Bizottság megtagadta a meghallgatást azzal az állítólagosan hamis indokkal, hogy az általa javasolt téma kívül esik a Bizottság hatáskörén és feladatain. Az ombudsman nem talált arra utaló bizonyítékot, hogy a Bizottság "elutasította" volna a panaszossal való találkozást. Éppen ellenkezőleg, a Bizottság által a panaszossal 2009 óta folytatott levelezés egy részének vizsgálata megerősíti, hogy a Bizottság kész párbeszédet folytatni a panaszossal különböző kérdésekről. A panaszos nyilatkozatát ezért úgy kell értelmezni, hogy az kizárólag arra vonatkozik, hogy a Bizottság megtagadta a panaszossal való találkozást a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvvel kapcsolatos konkrét párbeszédszeminárium keretében.

44. A panaszos azon érvét illetően, amely szerint a Bizottság tévedett, amikor azt állította, hogy a panaszos által javasolt tárgy kívül esik a Bizottság hatáskörén és feladatain, a Bizottság azzal érvel, hogy nem állította, hogy az irányelv kívül esik az EU hatáskörén. Az ombudsman elfogadja ezt a pontosítást, amely magától értetődően helyes.

45. A Bizottság ezt követően kifejti, hogy álláspontja szerint két érvényes indok szól amellett, hogy a panaszost javaslatának felülvizsgálatára kérjék (lásd a fenti 16. pontot). Az ombudsman először e két ok közül a másodikkal foglalkozik.

46. A Bizottság megjegyzi, hogy az EUMSZ 17. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja, hogy az Unió tiszteletben tartja és nem sérti az egyházak, vallási szervezetek vagy közösségek nemzeti jog szerinti jogállását a tagállamokban, valamint a világnézeti szervezeteket. A Bizottság szerint ezek a nemzeti hatóságok saját alkotmányukból és jogrendszerükből, valamint különböző kulturális hagyományaikból eredő hatáskörei. A Bizottság kijelenti, hogy tiszteletben tartja ezt az autonómiát és sokszínűséget, és törekszik a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartására. Véleménye szerint ezért „a foglalkoztatásról szóló 2000/78/EK uniós irányelv alóli vallási mentességek alkalmazásának meghatározása során felmerülő problémákról” folytatott vita olyan kérdéseket érint, amelyek az uniós jog nemzeti jogba való átültetése során merülhetnek fel, és túlmutatnának az EUMSZ 17. cikke (1) és (2) bekezdésének szellemén.

47. Az ombudsman úgy értelmezi ezt az érvet, hogy a Bizottság úgy véli, hogy ha a panaszos által kért módon alkalmazná a 17. cikk (3) bekezdését, nevezetesen párbeszédet folytatna „a foglalkoztatásról szóló 2000/78/EK uniós irányelv alóli vallási mentességek alkalmazásának meghatározása során felmerülő problémákról”, az valamilyen módon veszélyeztetné az EUMSZ 17. cikke (1) és (2) bekezdése „szellemének” való megfelelését.

48. Az ombudsman véleménye szerint a legszélsőségesebb esetek kivételével a nyílt párbeszéd pozitív. Úgy véli továbbá, hogy amennyiben a Bizottság nem bizonyítja, hogy egy adott párbeszéd ellentétes lenne az Uniónak az EUSZ 2. cikkében [19] meghatározott alapvető értékeivel, a Bizottság szabadon folytathat nyílt és őszinte vitát. A meglévő jogszabályokban tárgyalt kérdésről folytatott párbeszéd csak konstruktív fellépést jelenthet. Különösen nem kérdőjelezheti meg önmagában „az egyházak, vallási egyesületek vagy közösségek, valamint filozófiai és világnézeti szervezetek nemzeti jog szerinti jogállását”.

49. E tekintetben az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság tévedett, amikor azzal érvelt, hogy a panaszos által javasolt párbeszédben való részvétel túlmutatna az EUMSZ 17. cikke (1) és (2) bekezdésének „szellemén”. A Bizottság azáltal, hogy elutasította a panaszos konzultációs szemináriumra vonatkozó javaslatát azon az alapon, hogy az túllépne az EUMSZ 17. cikke (1) és (2) bekezdésének szellemén, nem hajtotta végre megfelelően az EUMSZ 17. cikkének (3) bekezdését. Ez hivatali visszásságnak minősül.

50. E megállapítás fényében az ombudsman megvizsgálta, hogy érdemes-e békés megoldást javasolni ebben az ügyben [20]. A fenti 9. pontban említettek szerint a panaszos azt kéri, hogy a Bizottság fogadja el a szemináriumra vonatkozó javaslatot. Az alábbiakban kifejtett okok miatt azonban az ombudsman úgy véli, hogy ebben a konkrét esetben nem lenne megfelelő a békés megoldásra irányuló javaslat.

51. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság egy második érvsort terjesztett elő annak magyarázatára, hogy miért kérte fel a panaszost javaslatának felülvizsgálatára. A Bizottság kifejtette, hogy a párbeszéddel foglalkozó szemináriumok célja, hogy átfogóbb kérdésekkel foglalkozzanak, például a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel, az ifjúsággal és az oktatással (a válságra adott megfelelő válaszként), az európai munkaerőpiac reformjával vagy a bevándorlásnak az európai iskolarendszerekre gyakorolt hatásával. A Bizottság felkérte a panaszost, hogy egy ilyen jellegű téma kiválasztásával járuljon hozzá az európai ügyhöz.

52. A panaszos a maga részéről nem ért egyet a Bizottság azon álláspontjával, hogy javaslata nem elfogadható, mivel nem kapcsolódik a Bizottság szakpolitikai menetrendjének egyik fő prioritásához. Azzal érvel, hogy i. ez az EUMSZ 17. cikke Bizottság általi értelmezésének elutasítását jelenti (nevezetesen azt, hogy a „nyitott” azt jelenti, hogy „az uniós menetrend valamennyi releváns témájával foglalkozni lehet ebben a párbeszédben”); ii. ez közvetlenül ellentétes a Bizottság által meghatározott, a fenti 13. lábjegyzetben idézett prioritásokkal; (iii) ugyanez a téma tökéletesen elfogadható volt, amikor az egyházak javasolták.

53. Ami az i. pontot illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság fogalommeghatározása „az uniós menetrend valamennyi releváns témájára” utal. Véleménye szerint a Bizottság mérlegelési jogkörébe tartozik annak meghatározása, hogy mit tekint „relevánsnak”.

54. Ami a ii. pontot illeti, a Bizottság az EUMSZ 17. cikke szerinti párbeszéd-szemináriumokkal kapcsolatos politikáját a következőképpen fejti ki (kiemelés az ombudsmantól):

i. a párbeszéd keretében tartott ülések kizárólag a Bizottság szakpolitikai kezdeményezéseire összpontosítanak;

ii. az évente megtartható ülések csökkentett számának a Bizottság politikai menetrendjének fő prioritásaival kapcsolatos témákra kell összpontosítania – ezt a feltételt a párbeszédben részt vevő valamennyi partnerrel egyenrangúan és megkülönböztetés nélkül tartották fenn, függetlenül attól, hogy vallási közösségekről vagy világnézeti szervezetekről van-e szó;

iii. a megközelítés az volt, hogy nem filozófiai vagy vallási, hanem uniós szakpolitikai kérdésekkel foglalkozzanak;

iv. a párbeszéd szemináriumainak a szélesebb körű közös érdeklődésre számot tartó kérdések kezelésére kell irányulniuk.

55. Az ombudsman véleménye szerint ez a megközelítés egy általánosabb és dicséretesebb politikát tükröz, amely szerint a Bizottság által a civil társadalommal folytatott párbeszédnek alapul kell szolgálnia az intézmény számára az információgyűjtéshez és a napirenden szereplő politikai prioritásokkal kapcsolatos különböző álláspontok beépítéséhez. A fenti i–iv. pontban vázolt négy kritérium mindegyike értelmezhető úgy, mint a Bizottság annak biztosítására irányuló kísérlete, hogy az általa – többek között az EUMSZ 17. cikke alapján – folytatott párbeszéd beépüljön a Bizottság által tervezett szakpolitikai prioritások és intézkedések kidolgozásába és végrehajtásába.

56. Bár ez a megközelítés önmagában semmilyen szempontból nem problematikus, az ombudsman véleménye szerint hasznos lehet, ha a Bizottság minden év elején felvázolja az adott évre vonatkozó párbeszédszemináriumokon megvitatandó kiemelt témáit. Az ombudsman megjegyzi, hogy az EUSZ 11. cikke szerinti, a képviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal folytatott párbeszédre vonatkozó általánosabb rendelkezést fel lehetne használni arra, hogy lehetővé tegyék a szervezetek – például a panaszos – számára olyan egyéb kérdések megvitatását, amelyeket a Bizottság a párbeszéddel kapcsolatos szemináriumok keretében nem tekint prioritásnak.

57. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság pontosan erre ösztönözte a panaszost ebben az ügyben.

58. Az ombudsman emlékeztet arra, hogy a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik szakpolitikai prioritásainak meghatározása, valamint – a jelen üggyel összefüggésben – azon témák meghatározása tekintetében, amelyeket az EUMSZ 17. cikke szerinti párbeszéd keretében megvitat. Azt, hogy a panaszos javaslata fő prioritás-e és szélesebb körű közös érdeket képvisel-e, a Bizottság határozza meg.

59. A panaszos által a fenti 52. pontban előadott harmadik érv az volt, hogy ugyanaz a téma, amelyet a panaszos javasolt, és amelyet a Bizottság elutasított, tökéletesen elfogadható volt, amikor az egyházak javasolták. Ezzel az érvvel kapcsolatban az ombudsman egyetért azzal, hogy a Bizottságnak mindig biztosítania kell, hogy diszkriminatív módon gyakorolja mérlegelési jogkörét.

60. Az ombudsman először is megjegyzi, hogy a két párbeszédszemináriumra javasolt témák nem voltak teljesen azonosak.

61. Másodszor, az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibájának hiányában nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a Bizottság hátrányos megkülönböztetést alkalmaz-e az egyházak javára egy olyan összehasonlítás alapján, amely csak két, párbeszéddel kapcsolatos szemináriumra vonatkozó javaslatot foglal magában.  Az ilyen megkülönböztetés fennállását rendszerint csak a Bizottság gyakorlatának kellően hosszú időn keresztül történő vizsgálatát követően lehet megítélni [21].

62. E következtetés ellenére az ombudsman megállapítja, hogy a jelen ügy lehetőséget kínál a Bizottság számára, hogy az EUMSZ 17. cikke szerinti párbeszédben részt vevő partnerei, sőt a nyilvánosság érdekében tisztázza a párbeszéd alkalmazásának módját. Az ombudsman ezért az alábbiakban további észrevételt tesz.

63. Amint azt fentebb kiemeltük, az intézmények még mindig tanulási folyamatban vannak a Lisszaboni Szerződés ezen új rendelkezésének alkalmazását illetően. Az ombudsman ezért sürgeti a Bizottságot, hogy használja fel ezt a további megjegyzést arra, hogy jobban megértse, hogyan kell értelmezni és alkalmazni az EUMSZ 17. cikkét. Az ombudsman további megjegyzése azzal foglalkozik, hogy a Bizottságnak esetleg tisztáznia kell az e területre vonatkozó gyakorlatait és szabályait, és szükség esetén iránymutatásokat kell kidolgoznia arra vonatkozóan, hogy pontosan hogyan tervezi végrehajtani az EUMSZ 17. cikkét. Az ombudsman széles mérlegelési jogköre gyakorlásának indokolásakor megjegyzi, hogy elegendő általános iránymutatásokat adni a „nyitott” (a párbeszédben részt vevő személyek és a szolgálat igényeinek kielégítése érdekében megvitatható kérdések), az „átlátható” (a nyilvánosság számára a párbeszéd végrehajtásának ellenőrzését lehetővé tevő kérdések) és a „rendszeres” (a különböző felekkel tartott különböző találkozók és rendezvények gyakoriságának általános megjelölése) kifejezésekre vonatkozóan.

B. Következtetések

A panasszal kapcsolatos vizsgálata alapján az ombudsman a következő kritikai észrevétellel zárja le a panaszt:

Azzal, hogy elutasította a panaszosnak a párbeszédről szóló szemináriumra vonatkozó javaslatát azon az alapon, hogy az túllépne az EUMSZ 17. cikke (1) és (2) bekezdésének szellemén, a Bizottság nem hajtotta végre megfelelően az EUMSZ 17. cikkének (3) bekezdését, amely szerint az EU köteles „nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet fenntartani” az egyházakkal, vallási szervezetekkel vagy közösségekkel, valamint világnézeti szervezetekkel. Ez hivatali visszásságnak minősül.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

További megjegyzés

Figyelembe véve az ombudsman megállapításait, a Bizottságnak (i) tisztáznia kell az e területre vonatkozó gyakorlatait és szabályait, és szükség esetén (ii) iránymutatásokat kell kidolgoznia arra vonatkozóan, hogy pontosan hogyan tervezi végrehajtani az EUMSZ 17. cikkét.

 

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2013. január 25-én.