A PANASZ HÁTTERE

1. A személyzeti szabályzat [1] 45. cikke és a személyzeti szabályzat 45. cikkére vonatkozó bizottsági általános végrehajtási rendelkezések (a továbbiakban: GIP 45) úgy rendelkeznek, hogy az előléptetési eljárásban való részvételhez a tisztviselőknek számos feltételnek meg kell felelniük. Többek között bizonyos számú érdempontot kell szerezniük, amelyeket a kinevezésre jogosult hatóság határoz meg, és amelyeket az előző értékelés során hirdetnek ki. Azt is bizonyítaniuk kell, hogy képesek harmadik nyelven dolgozni. E kritériumoknak legkésőbb a szóban forgó év december 31-ig kell teljesülniük.

2. A kinevezésre jogosult hatóság minden évre meghatározza az előléptetési küszöbértéket. Azokat a tisztviselőket, akik e küszöbértékkel megegyező vagy azt meghaladó számú pontot gyűjtöttek, előléptetésre javasolják.

3. A következő pontokat kell figyelembe venni: i. érdempontok (MP-k); és ii. prioritási pontok.

A parlamenti képviselőket "normál"érdemekért ítélik oda, és csak egy adott évnek felelnek meg.

A kísérleti projektek főként két típusból állnak:

a) főigazgatósági elsőbbségi pontok (DGPP), amelyeket a főigazgatók – a rendelkezésre álló kvótából – olyan tisztviselőknek ítélnek oda, akik kivételes érdemeikről tettek tanúbizonyságot; és

b) Az előléptetési bizottságok által a fellebbezés során odaítélt elsőbbségi pontok, azaz amikor a tisztviselők e bizottságokhoz fellebbeznek a kapott főigazgatósági elsőbbségi pontok száma ellen.

4. A tisztviselő csak az összes többi előléptethető tisztviselő érdemeinek összehasonlító értékelését követően léptethető elő.

5. A panaszos a Bizottság AD 8 besorolási fokozatú tisztviselője. 2007-ben két okból is előléptették volna.

6. Először is 2007 közepén sikeresen részt vett egy EPSO nyelvi teszten. Álláspontja szerint tehát eleget tett az egyik előléptetési feltételnek, nevezetesen annak, hogy bizonyítsa a harmadik nyelven való munkavégzésre való képességét.

7. Másodszor, a 2006. évi szakmai előmeneteli jelentésében a panaszos 15 parlamenti képviselőt szerzett.

8. A kinevezésre jogosult hatóság a 2007-es évre 66 pontban állapította meg az előléptetési küszöbértéket. 2007-ben a panaszosnak összesen 63 parlamenti képviselője volt. Következésképpen a panaszost 2007-ben nem léptették elő. Úgy véli, hogy ez a következőknek tudható be: i. adminisztratív hiba, amelynek következtében a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóságot (korábban DG ADMIN) a releváns időpontban nem tájékoztatták arról, hogy EPSO nyelvi vizsgát tett; és ii. ennek következtében tévesen nem kapott főigazgatósági elsőbbségi pontokat. Fellebbezését követően az előléptetési bizottság egyetlen elsőbbségi pontot ítélt oda neki, amely véleménye szerint szintén téves volt.

9. Az i) pontot illetően azzal érvelt, hogy 2007. február 14-én saját kezdeményezésére jelentkezett az EPSO nyelvi vizsgájára. 2007 júniusában sikeresen letette a vizsgát, és 2007. július 2-án az EPSO tájékoztatta az eredményről. Neve azonban soha nem került fel a Bizottság azon személyek hivatalos listájára, akik sikeresen elvégezték az említett tesztet. Ennek következtében a DGPP-ket odaítélő Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóságnak nem volt tudomása arról, hogy letette az EPSO-tesztet, amikor a DGPP-k odaítéléséről döntött.

10. Ami a ii. pontot illeti, úgy tűnt, úgy véli, hogy tekintettel a nyelvvizsga sikerességére, három főigazgatósági elsőbbségi pontot kellett volna neki odaítélni. Valójában nem kapott semmit.

11. 2007. július 19-én a panaszos fellebbezést nyújtott be az előléptetési bizottsághoz, amely ezt követően konzultált a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatósággal.

12. A Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóság úgy vélte, hogy „ha a főigazgatósági elsőbbségi pontokról szóló koordinációs ülés és a főigazgatósági elsőbbségi pontok végleges odaítélése előtt tájékoztatták volna a panaszos nyelvvizsga-eredményeiről, nem volt kétséges, hogy a panaszos a folyamatban lévő feladatra való előléptetéséhez szükséges számú főigazgatósági elsőbbségi pontot kapott volna tényleges érdemei alapján”[2]. A főigazgatóság hozzátette, hogy „támogatja azt az elképzelést, hogy az előléptetési bizottság orvosolja a felmerült adminisztratív hibát, és ítélje oda a kísérleti projektek számát annak érdekében, hogy a panaszos elérhesse az előléptetési küszöbértéket [3]”. A fenti álláspont ellenére azonban az előléptetési bizottság megállapította, hogy a panaszosnak csak egy kísérleti projekt ítélhető oda.

13. 2008. február 1-jén a panaszos a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a kinevezésre jogosult hatósághoz [4]. A panasz az előléptetési bizottság egyetlen elsőbbségi pont odaítéléséről szóló határozata ellen irányult. Fellebbezését a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóság fenti észrevételeire alapozta.

14. 2008. május 29‐én a kinevezésre jogosult hatóság elutasította a panaszát. Megállapította, hogy a harmadik nyelven való munkavégzésre való képességének bizonyítása csak az előléptetés egyik feltétele. Sem az előléptetési bizottsághoz benyújtott fellebbezésében, sem a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszában nem utalt arra, hogy a panaszos olyan kivételes érdemekkel rendelkezik, amelyek indokolnák három főigazgatósági elsőbbségi pont odaítélését. Ezért nem megalapozott a panaszos azon érve, hogy csak azért nem kapta meg a három főigazgatósági elsőbbségi pontot, mert a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóság nem tudott a nyelvi teszten való részvételéről, amikor a főigazgatósági elsőbbségi pontok odaítéléséről döntött.

15. A kinevezésre jogosult hatóság kijelentette továbbá, hogy még ha a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóság kifejtette is, hogy a panaszos hibájából nem ítélt oda főigazgatósági elsőbbségi pontokat a panaszosnak, nem indokolta meg, hogy miért adott a panaszosnak egynél több főigazgatósági elsőbbségi pontot. Ezért „úgy tekinthető, hogy ezt a hibát megfelelően orvosolta az, hogy az előléptetési bizottság egy kísérleti projektet ítélt oda [5].”

16. A panaszos nem értett egyet a kinevezésre jogosult hatóság válaszával, és 2008. szeptember 4-én az ombudsmanhoz fordult.

A VIZSGÁLAT TÁRGYA

17. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem indokolta meg, hogy nincs ok-okozati összefüggés a felperes promóciójának megtagadása és a nyelvi teszten való sikeres szereplésére vonatkozó késedelmes tájékoztatás között.

18. A panaszos azt kérte, hogy a Bizottság a 2007-es évre visszamenőlegesen mozdítsa elő a petíció benyújtóját, és fizesse ki számára a vonatkozó díjazást.

A VIZSGÁLAT

19. 2008. október 24-én az ombudsman vizsgálatot indított a panaszos állításával és a fenti állításokkal kapcsolatban.

20. A Bizottság megküldte véleményét, amelyet az ombudsman továbbított a panaszosnak azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit. 2009. április 6‐án megküldte észrevételeit.

AZ OMBUDSMAN ELEMZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEI

A. A Bizottság állítólagos mulasztása annak igazolására, hogy nincs ok-okozati összefüggés a panaszos előléptetésének megtagadása és a nyelvi teszten elért sikerére vonatkozó késedelmes tájékoztatás, valamint a kapcsolódó állítások között

Az ombudsman elé terjesztett érvek

21. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem indokolta meg, hogy nincs ok-okozati összefüggés a felperes promóciójának megtagadása és a nyelvi teszten való sikeres szereplésére vonatkozó késedelmes tájékoztatás között. Azzal érvelt, hogy tekintettel a nyelvvizsga sikerességére vonatkozó késedelmes tájékoztatásra, amely a Bizottság részéről adminisztratív hibának minősült, és amelyet orvosolni kell, egynél több elsőbbségi pontot kellett volna kapnia. Ebben az esetben elérte volna a küszöbértéket, és ezért jogosult lett volna az előléptetésre. A panaszos azt kérte, hogy a Bizottság a 2007-es évre visszamenőlegesen mozdítsa elő a petíció benyújtóját, és fizesse ki számára a vonatkozó díjazást.

22. Véleményében a Bizottság fenntartotta a kinevezésre jogosult hatóság által a panaszos 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszára 2008. május 29-én adott válaszában elfogadott álláspontot. Kifejtette, hogy a harmadik nyelven való munkavégzési képességének bizonyítása nem előfeltétele a főigazgatósági elsőbbségi pontok odaítélésének, hanem csak az előléptetés egyik feltétele. Az előléptetendő tisztviselőknek a lehető leghamarabb bizonyítaniuk kellett, hogy képesek egy harmadik uniós nyelven dolgozni. Az EPSO nyelvi tesztje volt az „utolsó megoldás” e képesség bizonyítására, mivel e tekintetben más eszközök is léteznek. Ebben az összefüggésben emlékeztetett arra, hogy a 2007. évi előléptetési időszakot illetően a tisztviselőknek 2007 vége előtt bizonyítaniuk kellett, hogy képesek egy harmadik uniós nyelven dolgozni.

23. Az adminisztráció nem vette figyelembe a harmadik nyelven való munkavégzés képességét a főigazgatósági elsőbbségi pontok elosztásáról való döntés során, amelyet az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító értékelését követően végzett el. A főigazgatósági elsőbbségi pontok odaítélésének célja a kivételes érdemeket felmutató tisztviselők jutalmazása. A főigazgatósági elsőbbségi pontok odaítélése nem függ konkrét kritériumoktól, például attól, hogy az adott személy képes-e harmadik nyelven dolgozni. A panaszos esetében, még ha hiba történt is amiatt, hogy a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóságot nem tájékoztatták a panaszos EPSO nyelvi vizsgán való részvételének időpontjában, a 2007-es évre vonatkozó előléptetésének mellőzésére vonatkozó döntés nem e hiba eredménye volt.

24. A panaszos érdemeinek az összehasonlítható profillal rendelkező kollégái érdemeivel való összehasonlító értékelése alapján sem az előléptetési bizottság, sem a kinevezésre jogosult hatóság nem jutott arra a következtetésre, hogy a panaszos több parlamenti képviselőt érdemelt volna. Sem az előléptetési bizottsághoz benyújtott fellebbezésében, sem a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszában nem állapított meg kivételes megalapozottságot. Az egyenlő bánásmód elvét illetően az előléptetési bizottság azt javasolta, hogy fellebbezését követően egy elsőbbségi pontot ítéljenek oda a panaszosnak, amelynek odaítéléséről a kinevezésre jogosult hatóság később határozott.

Az ombudsman értékelése

25. Az ombudsman zavarba ejtőnek találja, hogy a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóság által elfogadott álláspont (amelyet a fenti 12. bekezdés ismertet) homlokegyenest ellentétesnek tűnik a Bizottság igazgatása által a panaszos 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszára adott válaszában később elfogadott állásponttal. Az ombudsman a panaszt a Bizottságnak a panaszos ügyével kapcsolatos véleménye alapján vizsgálja meg, amely ugyanazt az álláspontot képviseli, mint a panaszos 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszára adott válasz.

26. Az ombudsman először is megjegyzi, hogy az EPSO nyelvi tesztje nyilvánvalóan bizonyítja a panaszos harmadik nyelvtudását, és hogy az előléptetésre való jogosultsághoz szükség volt e nyelvismeretre. Ezenkívül a panaszos egyértelműen rendelkezett a szükséges ismeretekkel 2007 vége előtt, mivel vizsgálati eredményeit az év közepén kapta meg.

27. Mindazonáltal a Bizottság véleményében kifejtette, hogy az előléptetések nemcsak egy harmadik nyelv bizonyított ismeretétől függenek, hanem a parlamenti képviselők és a kísérleti projektek összesített számától, valamint a támogatható személyzet érdemeinek ezt követő összehasonlításától is.

28. A panaszos esetében előírt küszöbérték 66 pont volt. A panaszosnak 63 képviselője volt. Nem rendelkezhetett főigazgatósági elsőbbségi pontokkal, mivel a Bizottság szerint azok nem egy harmadik nyelv bizonyított ismeretétől függtek, hanem kivételes érdemektől, amelyekkel nem rendelkezett. Fellebbezés keretében egy PP-t kapott a Bizottság adminisztratív hibájával kapcsolatban. Így összesen 64 pontot szerzett, ami a megállapított küszöbérték alatt volt.

29. A panaszos azzal érvelt, hogy adminisztratív hibájának kijavítása érdekében a Bizottságnak egynél több elsőbbségi pontot kellett volna adnia számára. Ha azonban a panaszos elegendő elsőbbségi pontot kapott volna ahhoz, hogy előléptetésre jogosult legyen, akkor sem léptették volna elő automatikusan. Véleményében a Bizottság kifejtette, hogy összehasonlító értékelést végzett a panaszos és az előléptetésre jogosult kollégái érdemeiről. Ez az összehasonlítás nem járt kedvező eredménnyel a panaszos számára.

30. A fentiek alapján az ombudsman emlékeztet arra, hogy azokban az esetekben, amikor a kinevezésre jogosult hatóság tisztviselő vagy alkalmazott előléptetésének mellőzéséről szóló határozatának megalapozottságát vitatják, következetesen úgy ítélte meg, hogy felülvizsgálatának az uniós bíróságok vonatkozó ítélkezési gyakorlatán kell alapulnia.

31. Az ombudsman megjegyzi, hogy az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlata megállapítja, hogy „[a]z értékelők a legszélesebb mérlegelési jogkörrel rendelkeznek azon személyek munkájának megítélése során, akikről jelentést kell tenniük, és nem az [uniós] bíró feladata, hogy beavatkozzon ebbe az értékelésbe, kivéve nyilvánvaló hiba vagy visszaélés esetén [...]” [6]. Ezenkívül „a felpereseknek kell bizonyítaniuk, hogy munkájuk értékelése során nyilvánvaló értelmezési hiba áll fenn”[7]. Végül az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlata [8] szerint a személyzeti szabályzat nem biztosít előléptetési jogot a tisztviselők számára, még azok számára sem, akik megfelelnek az előléptetés valamennyi feltételének.

32. Az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná, hogy összehasonlító értékelése hibás volt.

33. Ilyen körülmények között és a fent idézett ítélkezési gyakorlat fényében az ombudsman nem talált hivatali visszásságot a panaszos állításával kapcsolatban. Ennek megfelelően a panaszos állításának nem lehet helyt adni.

C. Következtetések

A panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján az ombudsman a következő következtetésekkel zárja le a panaszt:

A panaszos állításával kapcsolatban nem merült fel hivatali visszásság.

A panaszos állításai nem fogadhatók el.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

Kelt Strasbourgban, 2010. február 8-án.

[1] A személyzeti szabályzat 45. cikke a következőképpen szól:

"1. Az előléptetésről a kinevezésre jogosult hatóság határoz a 6. cikk (2) bekezdésének fényében. A kinevezésre a tisztviselőnek azon besorolási csoport következő magasabb besorolási fokozatába történő kinevezésével kerül sor, amelybe a tisztviselő tartozik. Az előléptetés kizárólag olyan tisztviselők közül történő kiválasztással történhet, akik besorolási fokozatukban legalább két évet teljesítettek, az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálatát követően. Az érdemek összehasonlító vizsgálata során a kinevezésre jogosult hatóság különösen figyelembe veszi a tisztviselőkről készült jelentéseket, a nyelvek használatát feladataik ellátása során azon nyelveken kívül, amelyek alapos ismeretét a 28. cikk f) pontjával összhangban bizonyították, valamint adott esetben az általuk gyakorolt felelősség szintjét.

2. A tisztviselőknek a felvételt követő első előléptetésük előtt bizonyítaniuk kell, hogy képesek az EK-Szerződés 314. cikkében említett harmadik nyelvek valamelyikén dolgozni. Az intézmények közös megegyezéssel közös szabályokat fogadnak el e bekezdés végrehajtására. Ezek a szabályok előírják a tisztviselők harmadik nyelven történő képzéshez való hozzáférését, és a III. melléklet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontjával összhangban meghatározzák a tisztviselők harmadik nyelven történő munkavégzésre való képességének értékelésére vonatkozó részletes szabályokat.”(utólagos kiemelés)

[2] Fordítás a francia változatból: "Si sa réussite de test de langue avait été connue et transmise à temps, il n'y a aucun doute que M. X aurait reçu les points de priorité nécessaires pour permettre sa promotion pendant l'exercice en cours selon ses mérites effectifs."

[3] Fordítás a francia változatból: „La DG ADMIN est donc favorable à ce que le comité de promotion puisse corriger, si possible, cette erreur [...] en attribuant des points d'appel à M. X. lui permettant ainsi d'atteindre le seuil indicatif de promotion.”

[4] A kinevezésre jogosult hatóság úgy értelmezte és kezelte az ügyét, mint amely az előléptetés mellőzéséről szóló határozata ellen irányul, mivel az előléptetési bizottság „határozatai” valójában nem kötelező erejű ajánlások, és nem támadhatók meg.

[5] Fordítás a francia változatból: „Pour cette raison, il est possible d'affirmer que cette erreur a été suffisamment réparée par l'attribution d'un point d'appel par le Comité de Promotion.”

[6] A T-144/03. sz., Schmit kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT-KSZ 2005., I-A-101. o. és II-465. o.) 70. pontja. Fordítás az eredeti francia változatból.

[7] A T-43/04. sz., Fardoom és Reinard kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT-KSZ 2005., I-A-329. o. és II-1465. o.) 79. pontja. Fordítás az eredeti francia változatból.

[8] A T-3/92. sz., Edward Patrick Latham kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT-KSZ 1994., I-A 23. o. és II-83. o.).