A SAJÁT KEZDEMÉNYEZÉSŰ VIZSGÁLAT HÁTTERE

Ténybeli háttér

1. 1996. március 20-án az Internationaler Hilfsfonds e.V. (a továbbiakban: IH, egy német nem kormányzati szervezet) kérelmet nyújtott be az Európai Bizottság Humanitárius Segítségnyújtási Főigazgatóságához (a továbbiakban: ECHO), amelyben kérte a partnerségi keretmegállapodás aláírásának engedélyezését. Általános szabályként az ECHO humanitárius munkáját olyan partnerügynökségekkel végzi, amelyek aláírták a partnerségi megállapodást, amely meghatározza a partnerek szerepét, jogait és kötelezettségeit, valamint az alkalmazandó jogi rendelkezéseket. Ez lehetővé teszi az ECHO számára, hogy gyorsan járjon el anélkül, hogy minden alkalommal ellenőriznie kellene a végrehajtó szervezet jogosultságát.

2. 1999. június 1-jén kelt levelében az ECHO arról tájékoztatta az IH-t, hogy 1999. január 1-jén új halászati partnerségi megállapodás lépett hatályba. Az ECHO rámutatott, hogy a kérelmezők által teljesítendő támogathatósági feltételeket a humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendelet[1] 7. cikke határozta meg. Hozzátette, hogy a háromlépcsős eljárás harmadik részében ellenőrizni fogják, hogy az IH-hoz hasonló nem kormányzati szervezetek megfelelnek-e ezeknek a kritériumoknak.

3. 2000. december 14-én az ECHO arról tájékoztatta az IH-t, hogy miután aláírta az előző halászati partnerségi megállapodás aláíró szervezeteivel kötött új megállapodást, most már elemezni tudja a hozzá beérkezett 400 NGO-kérelmet, beleértve az IH-t is. Az ECHO megjegyezte, hogy az IH időközben olyan operatív projektekre vonatkozó javaslatokat nyújthat be, amelyek „kivételesen elfogadhatók, feltéve, hogy az Önök nemzeti hatóságai a fent említett rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban megerősítik szervezetük jogosultságát, és különleges műveleteket hajthatnak végre az ECHO meglévő partnerei által nem lefedett régiókban”.

4. 2001. január 23-án faxon az ECHO felvette a kapcsolatot az IH-val, és azt javasolta, hogy végezzen ellenőrzést annak ellenőrzése céljából, hogy ez utóbbi megfelel-e az 1257/96/EK rendelet 7. cikkében foglalt követelményeknek. Végül nem került sor ilyen ellenőrzésre.

5. 2001. február 1-jei levelében az ECHO arról tájékoztatta az IH-t, hogy a kérelem 1995-ös kézhezvételét követően „a partnerségi keretmegállapodás aláírásának szokásos feltételeivel összhangban” kérte a német nemzeti hatóságokat, hogy erősítsék meg IH alkalmasságát, és hogy nem nyújtottak be ilyen megerősítést.

6. 2001. július 19-én az IH-t tájékoztatták arról, hogy kérelmét elutasították.

7. 2001. július 19-i levelében és egy ezt követő, 2001. augusztus 27-i levelében a Bizottság megjegyezte, hogy az ECHO 1995. február 16-án levelet intézett a német külügyminisztériumhoz (miután IH 1995. február 9-i levelében kérte az FPA egy példányát), amelyben IH előzetes döntéshozatal iránti kérelmét kérte. A Bizottság előadta, hogy a német hatóságok kedvező válaszának hiányában az ECHO úgy határozott, hogy felfüggeszti IH kérelmét.

8. Ezt követően a következő tények merültek fel:

9. 1995. március 15–én a Külügyminisztérium a következő választ továbbította:

„Tájékoztatásaink szerint ez a nem kormányzati szervezet Welthilfe e.V. néven is működik. Ezért kérem, engedje meg, hogy ebben a szakaszban tartózkodjak minden ajánlástól. Amennyiben tájékoztatnak bennünket, a DG 8 hozzá tudna adni az Ön információihoz.”

10. 1995 októberében az ECHO megismételte a német hatóságokhoz intézett információkérését. Az ECHO intézményi kapcsolatokért felelős tanácsadója, C. 1995. november 17-i belső feljegyzésében arról tájékoztatta az ECHO ügyiratért felelős tisztviselőjét, hogy a német hatóságoknál dolgozó kapcsolattartója a következő okok miatt nem tud hivatkozni IH-ra:

„Son Bureau ne travaille pas avec cette szervezet et donc ne les connait pas.”

1702/2001/GG sz. panasz

11. 2001 szeptemberében az IH az üggyel kapcsolatban első panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz (1702/2001/GG panasz). Ebben a panaszban IH a következő állításokat fogalmazta meg:

1. Az ECHO 1995-ben benyújtott eredeti kérelmére való válaszadás elmulasztása hátrányos megkülönböztetés és hivatali visszásság esete volt;
2. Az ECHO nem biztosított számára lehetőséget arra, hogy meghallgassák a német külügyminisztérium által 1995-ben szolgáltatott információkkal kapcsolatban;
3. Az ECHO 2000. december 14-i levelében szereplő homályos információk alapján egyetlen potenciális partnertől sem várható el, hogy javaslatokat nyújtson be. Úgy tűnt tehát, hogy az ECHO meg kívánja védeni meglévő partnereit a más nem kormányzati szervezetekkel szembeni nemkívánatos versenytől;
4. Az ECHO azon ragaszkodása, hogy az IH megfelel-e a támogathatósági kritériumoknak, a megkülönböztetés és a hivatali visszásság esete volt, mivel az ECHO „az ECHO-val már több operatív szerződést kötött, de nem tudta aláírni a [korábbi] halászati partnerségi megállapodást” (lásd az ECHO 2001. február 1-jei levelét); és
5. Az ECHO megtagadta az aktájához való teljes körű hozzáférést.

12. IH arra kérte az ombudsmant, hogy a) állapítsa meg hivatali visszásság fennállását, b) javítsa ki az ECHO ügyeiben a hírnevét sértő félretájékoztatást, c) utasítsa az ECHO-t, hogy biztosítson teljes körű hozzáférést az aktájához, és d) nyissa meg újra ezt az aktát.

13. Az ügyben hozott határozatában az ombudsman a következő kritikai megjegyzéseket tette:

Helyes közigazgatási gyakorlat, hogy a kérelmeket azon követelmények fényében kell megvizsgálni, amelyek a hatályos szabályok hatálya alá tartoznak. A jelen ügyben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az IH kérelmét a német hatóságok előzetes döntéshozatal iránti kérelmének hiányában nem lehetett kezelni. A jelen ügy szempontjából releváns rendelkezések egyike sem tartalmazott azonban olyan feltételt, amely szerint a kérelem jóváhagyása előtt ilyen hivatkozásra lenne szükség. Ezért hivatali visszásságnak minősül az ECHO azon döntése, hogy nem foglalkozik a kérelemmel azon az alapon, hogy hiányzik a nemzeti hatóságoktól származó előzetes döntéshozatal iránti kérelem.

A megfelelő ügyintézés elve megköveteli, hogy a kérelmezőket folyamatosan tájékoztassák az adminisztráció által rájuk vonatkozóan hozott határozatokról, annál is inkább, ha a kérelmezők ilyen információkat kérnek[2]. A jelen ügyben a Bizottság azt állította, hogy a nemzeti hatóságok előzetes döntéshozatal iránti kérelmének hiányában úgy határozott, hogy „felfüggeszti” a kérelem elbírálását. Az ombudsman megjegyzi, hogy ezt a határozatot (ha valóban meghozták) soha nem hozták az IH tudomására, bár ez utóbbi legalább egyszer érdeklődött az eljárás állásáról. Az, hogy az ECHO nem tájékoztatta az IH-t erről a döntésről, újabb hivatali visszásságnak minősül.

Helyes közigazgatási gyakorlat a kérelmek ésszerű időn belüli kezelése. A jelen ügyben az első halászati partnerségi megállapodás 1998 végén való lejárta előtt 1996 márciusában benyújtott kérelemről nem hoztak határozatot, és azt nem közölték IH-val. Valójában több mint három évet vett igénybe, amíg 1999. június 1–jei levelében tájékoztatta az IH-t arról, hogy milyen megközelítést szándékozik követni a vele szemben. A Bizottság nem nyújtott be érvényes magyarázatot erre a késedelemre. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jut, hogy az, hogy az ECHO elmulasztotta ésszerű határidőn belül kezelni a kérelmet, harmadik hivatali visszásságnak minősül.

A helyes közigazgatási gyakorlat elvei megkövetelik, hogy a kérelmező a jogait vagy érdekeit érintő határozat meghozatala esetén a határozat meghozatala előtt észrevételeket tegyen. A jelen ügyben az ECHO úgy határozott, hogy a német hatóságoktól kapott információk alapján „felfüggeszti” IH kérelmét, anélkül hogy lehetőséget biztosított volna az IH számára, hogy észrevételeket tegyen ezen információkkal kapcsolatban. Ez újabb hivatali visszásságnak minősül.

14. Ami azt az állítást illeti, hogy az, hogy az ECHO nem foglalkozott az IH kérelmével, szintén hátrányos megkülönböztetésnek minősül, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az IH nem terjesztett elő elegendő bizonyítékot ezen állítás alátámasztására. Hasonlóképpen, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az IH nem bizonyította azt az állítását, hogy a nem kormányzati szervezetektől nem várható el, hogy operatív projektekre vonatkozó javaslatokat nyújtsanak be az FPA aláírása előtt, valamint azon állítását, hogy hátrányos megkülönböztetést alkalmaztak azzal az indokkal, hogy az ECHO ragaszkodott az ellenőrzéshez a jelen ügyben.

2862/2004/GG. sz. panasz

15. 2004 szeptemberében az IH felkérte az ombudsmant, hogy indítson új vizsgálatot.

16. Az 1702/2001/GG ügyre vonatkozó véleményében az ECHO rámutatott a német külügyminisztériummal 1995-ben folytatott levelezésére, és előadta, hogy a szolgálatai és a német külügyminisztérium közötti folyamatos kapcsolattartás ellenére a német hatóságok 2001. november 15-ig nem szolgáltattak további információkat az IH-ról. Új panaszában IH a német külügyminisztériumtól kapott információkra hivatkozott. Ezen információk szerint, amelyeket egy 2002. július 4–i levél tartalmaz, a német külügyminisztérium 1995. március 15-i levelét követően nem érezte kötelesnek az ECHO-nak az IH-ra vonatkozó további információkat szolgáltatni, és az ECHO soha nem kérdezte meg az e levélben hivatkozott eljárás állásáról. E körülményekre tekintettel az IH azt állította, hogy az ECHO – saját állításaival ellentétben – soha nem próbált naprakész, releváns és megbízható információkat szerezni róla, és az 1702/2001/GG ügyben adott véleményében hazudott az ombudsmannak.

17. Az IH továbbá azt állította, hogy a kérelem ECHO általi kezelése azt mutatta, hogy az ECHO szándékosan csalárd módon járt el. Azt is állította, hogy helytelen volt az ECHO azon kifogása, amely szerint az IH nem jelentette be, hogy aláveti magát az ellenőrzésnek.

18. A panasz tárgyában hozott határozatában az ombudsman a következő kritikai észrevételt tette:

Az 1702/2001/GG ügyre vonatkozó véleményében a Bizottság előadta, hogy „az ECHO és a Német Külügyminisztérium közötti folyamatos kapcsolattartás ellenére” a német hatóságok 2001. november 15-ig nem szolgáltattak további információt az IH-ról. Az ombudsman véleménye szerint ezt a kijelentést úgy kell értelmezni, hogy az az IH ügyével kapcsolatos kapcsolatfelvételekre vonatkozik (nem pedig más német nem kormányzati szervezeteket érintő kapcsolatokra). Úgy tűnt azonban, hogy ilyen kapcsolatfelvételre nem került sor a Bizottság 1995. november 17-i belső feljegyzésében leírt kapcsolatfelvételt követően. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság nyilatkozata félrevezető volt. Ez hivatali visszásságnak minősül.

19. Az ombudsman megjegyezte, hogy bár a vonatkozó nyilatkozat egyértelműen félrevezető volt, nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték annak bizonyítására, hogy az szándékos hazugságnak minősül. Úgy vélte továbbá, hogy bár az IH által benyújtott, az FPA aláírására irányuló kérelem Bizottság általi kezelésének módja több szempontból téves és hiányos volt (ezt az ombudsman által az 1702/2001/GG. sz. panasz vizsgálatát lezáró határozatában foglalt kritikai megjegyzések foglalták össze), az IH nem tudta alátámasztani azon állítását, miszerint a Bizottság szándékosan csalárd módon járt el kérelmének kezelése során. Az ombudsman továbbá úgy ítélte meg, hogy nem állapítható meg hivatali visszásság azon állítással kapcsolatban, amely szerint az ECHO azon kifogása, amely szerint az IH nem nyilvánította magát az ellenőrzés alá vonásra irányuló szándékának, helytelen volt.

A VIZSGÁLAT TÁRGYA

IH 2005. július 6-i levele

20. 2005. július 6-i levelében az IH részletes észrevételeket nyújtott be, és számos dokumentumot nyújtott be annak alátámasztására, hogy az ECHO szándékosan hátrányos helyzetbe hozta, és csalárd módon járt el az IH 1996. március 20-i, az FPA-hoz való csatlakozás iránti kérelmének kezelése tekintetében. IH számos további állítást is tett.

Az ombudsman megközelítése

21. Ezen anyag vizsgálatát követően az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az IH által előadott érveket alaposabban meg kell vizsgálni. Az ombudsman úgy vélte, hogy ennek legjobb módja az IH által benyújtott fő állítással kapcsolatos saját kezdeményezésű vizsgálat megindítása.

22. Ami az IH 2005. július 6-i levelében szereplő további állításokat illeti, úgy tűnt, hogy azok nagy része a fent említett fő állításhoz kapcsolódik. Az ombudsman véleménye szerint tehát nem volt ok arra, hogy egyenként foglalkozzanak ezekkel az állításokkal. Úgy tűnt, hogy ezen állítások fennmaradó része olyan eljárási kérdéseket érint, amelyekkel az ombudsman 1702/2001/GG és 2862/2004/GG panaszokról szóló határozatai már foglalkoztak. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy e tekintetben sem volt szükség további vizsgálatra.

A saját kezdeményezésű vizsgálat során kért információk

23. Tekintettel arra, hogy IH 2005. július 8-i levele 44 oldalnyi szövegből és több mint száz oldalnyi mellékletből állt, az ombudsman hasznosnak tartotta, hogy a vizsgálatot a Bizottság által kezelendő kérdések összefoglalásával összpontosítsa.

24. Az új vizsgálatot megindító levelében az ombudsman ezért felkérte a Bizottságot, hogy nyilvánítson véleményt arról az állításról, miszerint az ECHO szándékosan hátrányos helyzetbe hozta IH-t, és csalárd módon járt el az IH 1996. március 20-i, az FPA-hoz való csatlakozásra irányuló kérelmét illetően.

25. Az ombudsman a következő összefoglalást tartalmazza az IH által ezzel összefüggésben felhozott legfontosabb érvekről:

• Az ECHO döntése IH kérelmének felfüggesztéséről a német külügyminisztérium által 1995. március 15-én szolgáltatott „információkon” alapult. Annak ellenére azonban, hogy ez utóbbi még abban az évben arról tájékoztatta az ECHO-t, hogy nem ismeri az IH-t, az ECHO nem szüntette meg a felfüggesztést.
• Az ECHO még azelőtt felfüggesztette IH kérelmét, hogy az ECHO-hoz benyújtották volna.
• 2001. augusztus 27-i levelét megelőzően az ECHO soha nem tájékoztatta az IH-t a kérelmének felfüggesztéséről.
• Az ECHO soha nem keresett más információforrásokat az IH-ról, bár megtehette volna:

* A halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló, 1996. március 20-án benyújtott kérelmében az IH utalt a sürgősségi segélynyújtással kapcsolatos tapasztalataira, különösen az UNESCO csernobili programjához való hozzájárulására, amely a Bizottság I. Főigazgatóságától is pénzügyi támogatásban részesült. Az IH a kérelemmel együtt vagy azt követően is számos pozitív referenciát nyújtott be. Az ECHO mindazonáltal tartózkodott attól, hogy az UNESCO-hoz vagy az I. Főigazgatósághoz forduljon annak érdekében, hogy képet kapjon az IH teljesítményéről. Az IH szerint az ECHO mindent megtett annak érdekében, hogy elkerülje a semleges forrásokból származó információk megszerzését.

1996. június 25-én az IH tájékoztatta az ECHO-t, hogy munkájáért tiszteletbeli diplomát kapott Ukrajnától, és hogy a német nem kormányzati szervezetek szövetsége, a „Deutscher Spendenrat” elfogadta tagként. Az ECHO tehát ebből a forrásból szerezhetett volna információt az IH-ról, de úgy döntött, hogy ezt nem teszi meg.

1997. szeptember 3-án küldött levelében az IH arról tájékoztatta az ECHO-t, hogy a volt Szovjetunió és Kelet-Európa országainak nyújtott sürgősségi segély összege jelenleg több mint 27 millió DM. Az IH arról is tájékoztatta az ECHO-t, hogy elfogadta a „Verband Entwicklungspolitik deutscher Nichtregierungsorganisationen” (a továbbiakban: VENRO) tagjaként. Így az ECHO-nak lett volna egy másik forrása, hogy naprakész információkat szerezzen az IH-ról.

• 1995. október 17-én az ECHO arról tájékoztatta az IH-t, hogy az általa benyújtott projektjavaslatot bizonyos tartalmi okokból nem választották ki finanszírozásra. Az ECHO ily módon megtévesztette IH-t azzal, hogy úgy vélte, hogy a javaslatát megvizsgálták, anélkül hogy megemlítette volna, hogy a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelmét felfüggesztették. Az ECHO levelének záró formulája, amely szerint az ECHO várakozással tekint a „további együttműködés” elé, IH véleménye szerint csak szándékosan csalárd megtévesztésnek tekinthető.
• 1996. július 11-én az IH megkérdezte az ECHO-t, hogy mi lett az FPA aláírására irányuló kérelme. IH szerint erre a levélre nem érkezett válasz.
• 1996. július 12-i levelében, amelyben válaszolt IH 1996. június 25-i levelére, az ECHO kijelentette, hogy „megjegyezte” IH-nak az FPA aláírására irányuló kérelmét, és folyamatosan tájékoztatja az IH-t a további fejleményekről. Az IH szerint az ECHO ismét azt a benyomást keltette, hogy az IH az FPA aláírásának komoly kérelmezője.
• 1996. augusztus 6-i levelében az ECHO arról tájékoztatta az IH-t, hogy az általa benyújtott másik projektjavaslatot költségvetési korlátozások miatt nem választották ki finanszírozásra. IH szerint így ismét megtévesztették, hogy azt hitte, hogy a halászati partnerségi megállapodás aláírására komoly jelöltről van szó.
• 1997. szeptember 3-án küldött levelében az IH ismét tájékoztatást kért a kérelemmel kapcsolatos előrehaladásról, és reményét fejezte ki, hogy nem fog tovább várni. Az IH által e levélben kért „korai választ” azonban az ECHO nem adta meg.
• 1998. január 19-i levelében, amely úgy tűnik, hogy telefonbeszélgetést követett, IH ismét utalt az 1996. március 20-i alkalmazására, és megkérdezte, hogy milyen lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy az ECHO-tól társfinanszírozást kapjon a humanitárius segítségnyújtási projektekhez. Az IH további információkat is benyújtott a munkájáról. IH szerint erre a levélre nem válaszoltak.
• 1999. január 20-án az IH tájékoztatta az ECHO-t, hogy a volt Szovjetunió és Kelet-Európa országainak nyújtott sürgősségi segély több mint 32 millió DM-et tett ki. Az IH szerint a halászati partnerségi megállapodást aláíró nem kormányzati szervezetek közül alig tudott hasonló eredményeket elérni. 1999. január 26-i válaszában az ECHO rámutatott, hogy általános szabályként humanitárius munkát végzett olyan partnerügynökségekkel, amelyek korábban aláírták a halászati partnerségi megállapodást. Az ECHO azt javasolta, hogy IH vegye fel a kapcsolatot G. úrral a halászati partnerségi megállapodással kapcsolatos általános kérdésekben.
• 1999. február 18-i válaszában IH hangsúlyozta, hogy 1996-ban már kérelmezte az FPA aláírását. IH ezért megkérdőjelezte, hogy egyes nem kormányzati szervezetek „egyenlőbbek” voltak-e másoknál. IH szerint erre a levélre nem érkezett válasz.
• 1999. május 19-én az IH ismét emlékeztette az ECHO-t, hogy az 1996-os alkalmazását még nem kezelték. 1999. június 1-jei válaszában az ECHO megjegyezte, hogy 1999. január 1-jén új halászati partnerségi megállapodás lépett hatályba, hogy jelenleg találkozókat szervez annak érdekében, hogy aláírja ezt a halászati partnerségi megállapodást meglévő partnereivel, és hogy ezt követően megvizsgálják az ECHO-tól korábban szerződést szerző nem kormányzati szervezetek partnerségi kérelmeit. Az ECHO kifejtette továbbá, hogy az utolsó lépés annak ellenőrzése lenne, hogy az ECHO-val soha nem együttműködő nem kormányzati szervezetek megfelelnek-e a támogathatósági kritériumoknak, és hogy az IH ebbe a harmadik kategóriába tartozik. IH szerint így ismét becsapták.
• 1999. június 23-i válaszában az IH kifogásolta az ECHO megközelítését, és azt állította, hogy jóval az új megállapodás hatálybalépése előtt lehetővé kellett volna tenni számára, hogy aláírja a halászati partnerségi megállapodást. IH azt is megkérdezte, hogy most már benyújthat-e projekteket az ECHO-nak. IH szerint erre a levélre nem érkezett válasz.
• 2000. május 17-én IH ismét tájékoztatást kért arról, hogy mikor írhatja alá az FPA-t. 2000. május 22-i válaszában az ECHO elnézést kért a késedelemért, rámutatva a súlyos munkateherre. Az ECHO hangsúlyozta, hogy kellő időben tájékoztatni fogja az IH-t az alkalmazás eredményéről.
• 2000. december 14-én küldött levelében az ECHO ismét bocsánatot kért a késedelemért, és kijelentette, hogy miután aláírta az új halászati partnerségi megállapodást a korábbi aláírókkal, most már képes kezelni a 400 másik nem kormányzati szervezet, köztük az IH pályázatait.
• 2001. február 1-jén, és az IH által kezdeményezett telefonhívásokra válaszolva az ECHO tájékoztatta az IH-t, hogy igaz, hogy már kérelmezte az előző halászati partnerségi megállapodás aláírásának engedélyezését, de hozzátette: „A partnerségi keretmegállapodás (FPA) aláírásának szokásos feltételeivel összhangban felkérték a német nemzeti hatóságokat, hogy erősítsék meg az Ön alkalmasságát. Az ECHO hangsúlyozta, hogy azóta új szabályokat fogadtak el, hogy a halászati partnerségi megállapodást ennek megfelelően módosítani kell, és hogy az új halászati partnerségi megállapodás 1999. január 1-jén lépett hatályba.
• Az ECHO 2001. július 19-i levelében (az IH 2001. július 6-i levelére válaszul) többek között a következőket állapította meg:

„Ahogy Ön jól tudja, a németországi humanitárius szervezetekkel kapcsolatos tájékoztatásért felelős német hatóság az Auswärtiges Amt. Az ECHO e célból 1995-ben megfelelően konzultált vele, miután megkapta a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelmét. Mivel a német hatóságok nem adtak pozitív választ, a kérelmet nem lehetett kezelni.

1999-ben egy új halászati partnerségi megállapodás hatálybalépésével az ECHO újra megnyitotta jelentkezési aktáját, és úgy határozott, hogy egy támogathatósági ellenőrzést folytat, amely az összes pályázó esetében elfogadott rendes eljárás, amikor a nemzeti hatóságok nem erősítik meg [az 1257/96/EK rendelet] 7. cikkének való megfelelésüket.”

Az IH szerint ezek a kijelentések szándékos hazugságnak minősülnek.

• IH arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ECHO 1996 és 2001 között soha nem vizsgálta meg kérelmét, hogy több mint hat éve brutálisan hátrányos megkülönböztetésben részesült, hogy az ECHO önkényesen és tisztességtelenül járt el azzal, hogy bojkottálta azt, és hogy az ECHO helytelen és ellenőrizetlen információk alapján szándékosan és csalárd módon kizárta azt az FPA-eljárásból.

A VIZSGÁLAT

26. 2005. szeptember 7-én az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy nyilvánítson véleményt ebben az ügyben. A Bizottság 2005. december 19-én küldte el véleményét. A véleményt továbbították az IH-nak, amely 2006. április 3-án ismertette észrevételeit.

27. 2006. május 3-án az IH továbbította az ombudsmannak az Elsőfokú Bírósághoz 2006. április 21-én benyújtott keresetlevelének másolatát. Úgy tűnt, hogy ez a kérelem a jelen vizsgálat tárgyát képező tényekre vonatkozik. 2006. május 15-én küldött levelében az ombudsman arról tájékoztatta az IH-t, hogy az Elsőfokú Bíróság előtt folyamatban lévő ügyre tekintettel fel kell függesztenie a jelen vizsgálatot. Ezt megelőzően azonban felkérte IH-t, hogy terjesszen elő észrevételeket ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Az IH az ugyanazon a napon küldött válaszában arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy visszavonta az említett kérelmet, és ezért a jelenlegi vizsgálatot folytatni kell.

28. 2006. június 16-án, augusztus 28-án, szeptember 10-én és 12-én az IH további tájékoztatást nyújtott az ombudsmannak.

29. 2007. november 14-én az ombudsman ajánlástervezetet intézett a Bizottsághoz.

30. 2007. november 27-én IH levelet intézett az ombudsmanhoz, hogy kifejezze háláját az általa alkalmazott megközelítésért.

31. 2007. december 11-én az ombudsman tájékoztatta IH-t, hogy az erre irányuló kérelmei alapján az ajánlástervezet egy példányát továbbították az Európai Bíróság és az Európai Parlament elnökeinek.

32. A Bizottság 2008. április 30-án küldte meg részletes véleményét. Ezt a véleményt továbbították az IH-nak észrevételei céljából, amelyet 2008. május 9-én, július 28-án, december 4-én, 9-én és 12-én küldött meg.

AZ OMBUDSMAN ELEMZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEI

A. Előzetes megjegyzések

33. A jelen panasz érdemi vizsgálata előtt két előzetes kérdést kell megvizsgálni.

34. Először is meg kell jegyezni, hogy a jelen vizsgálat, bár egyébként átfogó, csak az IH FPA aláírására irányuló kérelmének a 2001. július 19-i elutasításáig történő kezelésére vonatkozik. A Bizottság véleményére vonatkozó észrevételeiben és más leveleiben az IH utalt az ECHO által 2001. szeptember 11–én készített feljegyzésre is, amely szerint az IH szerint feketelistát készít azon az alapon, hogy a Bizottsággal szemben hivatali visszásságokra hivatkozott. Ez egy újabb, komoly vád. Mivel azonban az így felvetett kérdés nem kapcsolódik elválaszthatatlanul a jelen saját kezdeményezésű vizsgálat tárgyához, az ombudsman úgy vélte, hogy azt külön panaszként kellene nyilvántartásba venni (1434/2006/GG). A panaszban felvetett kérdést azóta az ombudsman által indított saját kezdeményezésű vizsgálat (OI/3/2007/GG) vette át.

35. Másodszor, véleményében a Bizottság hangsúlyozta, hogy az ECHO feladata elsősorban az életek megmentése és megőrzése a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb végrehajtó partnereken keresztül, és hogy az általa erre a célra használt nem kormányzati szervezetek nyújtják a támogatást, de nem a források végső kedvezményezettjei. Az ombudsman teljes mértékben egyetért ezekkel a megjegyzésekkel. Az a tény azonban, hogy az ECHO fő feladata az EU humanitárius segélyeinek címzettjei felé irányul, nem menti fel őt azon kötelezettség alól, hogy a partnerszervezetekkel fenntartott kapcsolataiban tiszteletben tartsa a megfelelő ügyintézés elveit. Az ombudsman örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság maga is rámutatott arra, hogy mindig elkötelezett az összes kérelemnek az alkalmazandó szabályok alapján történő komoly és tisztességes értékelése mellett.

B. Az IH kérelmének a Bizottság általi kezelése

Az ombudsmanhoz benyújtott érvek

36. Véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette:

37. A Bizottság a következő új elemeket azonosította az ombudsman által már megvizsgált és lezárt korábbi panaszokhoz képest:

• IH szerint a Bizottság nem vette figyelembe az IH által az alkalmazása keretében megadott hivatkozásokat, és ezért sem az UNESCO-hoz, sem az I. Főigazgatósághoz nem fordult annak érdekében, hogy képet kapjon az IH működési teljesítményéről;
• IH azt állította, hogy a Bizottság nem fordított kellő figyelmet az IH által Ukrajnától kapott tiszteletbeli oklevélre, és nem fordult a Deutscher Spendenrathoz, hogy információt szerezzen az IH-ról; és
• IH továbbá azt állította, hogy a Bizottság nem fordult a VENRO-hoz annak érdekében, hogy naprakész információforrást kapjon az IH-ról.

38. A Bizottság megerősítette, hogy nem használta fel a fent említett információforrásokat, mivel ez az adott időpontban nem minősült szokásos közigazgatási gyakorlatnak; a jelenlegi kiválasztási eljárás során sem volt szokásos gyakorlat. Az FPA-kérelmezőkkel kapcsolatos információk tekintetében a Bizottság főként a kérelmezőktől kapott dokumentumok elemzésére, valamint az illetékes nemzeti hatóságoktól (azaz a tagállamok által a Humanitárius Segítségnyújtási Bizottságban képviselt képviselőiktől) származó hivatkozásokra támaszkodott. A Bizottság fenntartotta magának a jogot arra, hogy a kérelmezők közvetlen ellenőrzése révén ellenőrizze és adott esetben felülbírálja e hivatkozások bármelyikét (lásd a halászati partnerségi megállapodás 9.4. cikkét).

39. Az IH által előterjesztett további új elem, nevezetesen az az állítás, miszerint a Bizottság többször is megtévesztette az IH jogos elvárásait, nem tény, hanem a tények személyes értelmezése volt. Az IH szerint ezek az állítólagos csalások kétféleek voltak: a halászati partnerségi megállapodás aláírására és a humanitárius műveletekre vonatkozó egyedi finanszírozási megállapodások aláírására vonatkozó intézkedések. Az FPA aláírását illetően az IH az 1996. július 12-i levélre hivatkozott, amelyben a Bizottság jelezte, hogy folyamatosan tájékoztatja az IH-t a további fejleményekről. Valójában ez volt a helyzet. A Bizottság számára ugyanis ebben az időpontban az IH kereseti aktája még nem zárult le. Ami az egyedi finanszírozási megállapodásokat illeti, az IH önkényes kapcsolatot alakított ki a Bizottság által az IH által benyújtott két projektjavaslat elutasítására adott indokolások és az IH FPA aláírására irányuló kérelmének státusza között. A Bizottság tehát nem értett egyet az IH azon állításaival, hogy jogos reményeiben megtévesztette az utóbbit.

40. Az IH által felhozott fennmaradó állítások ismét ugyanazokra a tényekre vonatkoztak, amelyek 1996 és 1999 között történtek, és ugyanazokat a gyanúkat közvetítették, amelyeket az ombudsman a korábbi vizsgálatai során már többször és alaposan megvizsgált. Ezekre az állításokra a Bizottság csak úgy tudott válaszolni, hogy megerősítette korábbi nyilatkozatait és jóhiszeműségét a kérelem kezelésében. IH kérelmét súlyos aggályok miatt függőben hagyták. Adminisztratív késedelmet szenvedett, mivel kevés információt adtak át IH-nak, amelyet az ombudsman már korábbi határozataiban bírált. Az IH kérelme azonban semmilyen módon nem képezte hátrányos megkülönböztetés tárgyát. Azt a tényt, hogy 1996-tól 1999-ig a Bizottság készenléti álláspontot fogadott el (a nemzeti hatóságoktól kapott új, nem kapott információk függvényében), nem pedig az ugyanazon nemzeti hatóságokkal (a felperessel kapcsolatban elfogadható referenciák benyújtására jogosult egyedüli jogalanyok) szembeni proaktív hozzáállást, az ombudsman már korábban is megkérdőjelezte.

41. Igaz volt, hogy a Bizottság a német külügyminisztérium által 1995-ben rendelkezésére bocsátott információk alapján gyorsan feldolgozhatta volna a kérelmet, és azt elutasíthatta volna, figyelembe véve, hogy a pályázó szervezetek erkölcsi integritása vitathatatlan feltétel, valamint az e tekintetben releváns információk átadásának átláthatósága. A Bizottság mulasztása azonban nem tekinthető az IH-val szembeni hátrányos magatartás bizonyítékának. Ehelyett a Bizottság nyitva hagyta az ajtót az ügy további fejleményei előtt. Nem törekedett aktívan arra, hogy meggyőző bizonyítékot szerezzen a támogathatóság hiányára vonatkozóan.

42. Az IH 1999 és 2001 közötti események ismertetésében a Bizottság nem talált új elemeket az IH korábbi panaszaihoz képest. 1999. június 1-jén IH-t tájékoztatták az új halászati partnerségi megállapodás hatálybalépéséről. A kérelmek feldolgozására tételekben került sor, az 1999. június 1-jei levélben bejelentettek szerint. Mint minden más kérelmező esetében, az IH-nak is javaslatot tettek egy támogathatósági ellenőrzésre, amelyet az utóbbi elutasított. Az ombudsman a 2862/2004/GG sz. panaszra vonatkozó határozatában elismerte, hogy „nem tűnik úgy, hogy a panaszos [IH] nem fogadta el ezt a konkrét ellenőrzési kérelmet”. Ez az elutasítás arra késztette a Bizottságot, hogy megküldje az IH-nak a 2001. július 19-i elutasító levelet, amelyben nem állapítható meg hamis állítás.

43. Az IH azon következtetése, hogy a kérelme „diszkriminatív”, „önkényes”, „tisztességtelen” és csalárd volt, ezért nemcsak a bizonyítékok hiányán alapult, hanem a Bizottságra nézve is rágalmazó volt. A Bizottság véleménye szerint az IH az események további visszaemlékezésével csak azt tudta megállapítani, hogy a Bizottság nem dolgozta fel gyorsan a halászati partnerségi megállapodás 1996-os aláírására irányuló kérelmét. Úgy tűnik, hogy a Bizottságot felkérték annak bizonyítására, hogy magatartását nem a „conventio ad exclusionndum” vagy az IH-val szembeni hátrányos megkülönböztetés szándéka motiválta. A Bizottság megismételte, hogy az IH kérelmét tisztességesen és hátrányos megkülönböztetés nélkül kezelte. IH nem tudta bizonyítani az ellenkezőjét.

44. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy az IH kérelmének kezeléséhez 1999 és 2001 között eltelt idő számos adminisztratív indoktal magyarázható. Ezek közé tartozott i. a feldolgozandó akták száma és a tények időpontjában rendelkezésre álló erőforrások közötti egyensúlytalanság; ii. az IH kérelmének megalapozottságával kapcsolatos objektív aggályok, amelyek a szokásos eljárás során szerzett hivatalos és dokumentált információkon alapultak; valamint iii. a Bizottság értékelése az IH kérelmének eseti, munkaerő-igényes vizsgálat lefolytatásának költséghatékonyságára vonatkozóan, a szokásos értékelési eljárástól eltérve.

45. Észrevételeiben az IH részletes észrevételeket nyújtott be, amelyek számos kérdésre vonatkoztak. Az IH legfontosabb megjegyzései a következőképpen foglalhatók össze:

46. A Bizottságnak az IH által benyújtott referenciákkal kapcsolatos álláspontja érthetetlen volt. A Bizottságnak az FPA-kérelmek kezelésére vonatkozó saját „Critères operationnels” 6. pontja kifejezetten utalt a kérelmezőre vonatkozó referenciák beszerzésének szükségességére. Ugyanez igaz e kritériumok 10. pontjára is. Az IH jelentős számú releváns referenciát nyújtott be a Bizottságnak. A Bizottság azon érve, miszerint nem használta fel a fent említett információforrásokat, mivel ez akkoriban nem minősült rendes közigazgatási gyakorlatnak, egyszerűen nem volt igaz és nyilvánvaló hazugság volt. Inkább abból kellett kiindulni, hogy ezeket a hivatkozásokat figyelmen kívül hagyták, mivel azok nem illeszkedtek az ECHO által már kialakított negatív állásponthoz.

47. A Bizottság a német külügyminisztériumot jelölte meg azon releváns nemzeti hatóságként, amelynek hivatkozásaira támaszkodott. A német külügyminisztérium azonban 1996. november 25-én az IH ügyvédjének küldött levelében megerősítette, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a német nem kormányzati szervezetek értékelésére.

48. Ami az 1996. július 12-i levelet illeti, a Bizottság véleményében előadta, hogy az IH kérelmére vonatkozó iratok ebben az időpontban még nem teljesek[3]. Fel kellett volna tenni a kérdést, hogy az ECHO miért nem egyszerűen arra kérte az IH-t, hogy adja meg a hiányzó információkat.

49. Az IH nyilvánvalóan rendelkezett a szükséges erkölcsi feddhetetlenséggel, amint azt a Bizottsághoz benyújtott számos hivatkozás is mutatja.

50. A Bizottság előadta, hogy gyorsan feldolgozhatta volna a kérelmet, és azt a német külügyminisztériumtól 1995-ben rendelkezésére bocsátott információk alapján elutasította volna. A felperes ugyanis köteles volt a kérelem gyors elbírálására. A kérelemnek az említett információk alapján történő elutasítása előtt azonban IH-t meg kellett volna hallgatni.

51. 1995. november 17–i feljegyzésében C. a következőket egészítette ki:

„Il paraît que la personne qui a quelques informations précises à propos de cette organisation, est un certain M. [S.] qui est à la DG VIII/B/2. Je pense que tu pourrais t’informer d’une manière plus satisfaisante auprès de M. [S.].”

Ez megerősítette, hogy valóban kapcsolat állt fenn az ECHO és a VIII. Főigazgatóság között, amint azt IH mindig is gyanította.

52. Nyilvánvaló volt, hogy a Bizottság szándékosan cselekedett. Jogellenes megközelítése az IH kérelmét elutasító 2001-es határozatban tetőzött. Ez a döntés szintén jogellenes volt, mivel az IH-t korábban nem hallgatták meg.

53. A Bizottság nem ismerte el, hogy a kérelem 1996. március 20-i benyújtását követően senkihez sem fordult Németországban annak érdekében, hogy információt szerezzen az IH-ról.

54. Az ECHO egyetlen más nem kormányzati szervezetet sem kezelt úgy, mint az IH-t.

55. 1996 óta az IH több mint egy tucatszor javasolta a DG VIII-nak, hogy azt semleges ellenőrzésnek vessék alá. Az IH-t Németországban is önkéntes auditnak vetették alá, eleget tettek a VENRO által meghatározott feltételeknek, és a német adóhatóságok évente ellenőrizték. Az ilyen ellenőrzés elvégzésének megakadályozásában a Bizottság Jogi Szolgálata volt a vezető erő. Lehetséges volt, hogy 2001-ben ellenőrzéseket végeztek azon nem kormányzati szervezetek esetében, amelyek csak a közelmúltban nyújtották be pályázataikat. Az 1996-ban már alkalmazott nem kormányzati szervezeteket azonban nem ellenőrizték. Az ügy körülményei között az IH-tól nem várható el, hogy ellenőrzésen menjen keresztül anélkül, hogy korábban nem kapott volna felvilágosítást a kérelmének felfüggesztéséről. Az ECHO azáltal, hogy 1996-tól 2001-ig elhalasztotta ellenőrzését, egyértelműen megsértette a tisztességes eljárásra vonatkozó kötelezettségét.

56. Az ECHO által végzett ellenőrzésnek nem volt jogalapja. Az 1257/96/EK rendelet csak a már megkötött finanszírozási szerződések keretében tervezett ellenőrzéseket.

57. A Bizottságot már 1996 tavaszán tájékoztatták arról, hogy az IH-nál felelős személyekre vonatkozó előzetes vizsgálatot 1996. április 30-án lezárták. Nem volt olyan szabály, amely arra kötelezné az IH-t, hogy felhívja az ECHO figyelmét arra a tényre, hogy az előzetes vizsgálat folyamatban van. 1996-ban az ECHO tudta, hogy a vizsgálatot lezárták.

58. Egyértelmű volt, hogy a nemzeti hatóságok eldöntötték, hogy a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelem sikeres volt-e. Így csak a nemzeti hatóságok számára elfogadható nem kormányzati szervezetek lehetnek sikeresek. Az ECHO egy alárendelt pozícióra korlátozódott, és így nem tudta önállóan és semlegesen kezelni az alkalmazásokat. Az ombudsman következetlen módon járna el, ha megadná az ECHO-nak azt a jogot, hogy ragaszkodjon egy olyan ellenőrzéshez, amelyet ez utóbbi a német külügyminisztérium által rendelkezésére bocsátott információkra hivatkozva indokolt. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy az ECHO 2001. december 14-i levelében jelezte, hogy a projektekre vonatkozó javaslatokat „kivételesen” még a halászati partnerségi megállapodás IH általi aláírása előtt el lehet fogadni, „feltéve, hogy az Önök nemzeti hatóságai a fent említett rendelet [1257/96/EK rendelet] 7. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban megerősítik szervezetük jogosultságát”.

59. 1995. március 15-i levelében a német külügyminisztérium nem szolgáltatott olyan információt, amely releváns lenne annak megállapítása szempontjából, hogy IH megfelel-e az előírt feltételeknek, hanem (nem helytállóan) a „hivatalos eljárás” fennállásának megállapítására szorítkozott.

60. Nem kormányzati szervezetként az IH nem volt köteles együttműködni a kormánnyal. Az egyetlen illetékes hatóság a német adóhatóság volt. Az e hatóságokra vonatkozó dokumentumokat azonban az 1996. március 20-án benyújtott kérelemmel együtt nyújtották be.

Az ombudsmannak az ajánlástervezethez vezető értékelése

61. Az ombudsman megjegyezte, hogy az IH alapvetően azzal érvelt, hogy kérelmének Bizottság általi kezelését nemcsak az egyes hivatali visszásságok jellemzik, amelyeket az ombudsman már azonosított, hanem alapvetően hibás volt. Amint azt fent említettük, IH úgy vélte, hogy az ECHO szándékosan hátrányos helyzetbe hozta, és hogy az ECHO csalárd módon járt el.

62. Annak megállapítása érdekében, hogy e súlyos állítás indokolt-e, az ombudsmannak meg kellett vizsgálnia az összes releváns tényt és érvet annak értékelése érdekében, hogy azok alátámasztják-e IH álláspontját. Ennek során helyénvalónak tűnt alapvetően időrendben eljárni, kezdve az IH-nak a halászati partnerségi megállapodással kapcsolatban az ECHO-val való első kapcsolatfelvételével.

63. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az IH kérelmének kezelésével kapcsolatos következő szakaszok különböztethetők meg: az ECHO kapcsolatai a német külügyminisztériummal 1995-ben; az IH 1996. március 20-i kérelme; iii. az ECHO válasza az IH által benyújtott két konkrét projektjavaslatra; az ECHO 1996. július 12-i levele; az IH 1997. szeptember 3-i és 1998. január 19-i levelei; VI. az ECHO 1999. január 26-i levele; VII. IH 1999. február 18-i és május 19-i levelei, valamint az ECHO 1999. június 1-jei levele; (VIII) Az ECHO elutasította az IH kérelmét.

i) ECHO kapcsolatfelvétele a német külügyminisztériummal 1995-ben

64. Az ombudsman megjegyezte, hogy 1995. február 9-én IH felkérte az ECHO-t, hogy készítsen másolatot a halászati partnerségi megállapodásról, és bizonyos információkat szolgáltatott magáról. 1995. február 16-án az ECHO levelet intézett a német külügyminisztériumhoz, amelyben az IH „munkájával és tapasztalatával” kapcsolatos véleményét kérte. A német külügyminisztérium 1995. március 15-i válaszában rámutatott arra, hogy az IH tevékenysége „hivatalos eljáráshoz” vezetett, amely még folyamatban van, és ezért tartózkodni kíván az ajánlások megfogalmazásától ebben a szakaszban. A német külügyminisztérium azonban hozzátette, hogy úgy tűnik, hogy a Bizottság VIII. Főigazgatósága további információkat tud szolgáltatni.

65. 1995. október 26-án az ECHO megismételte a német hatóságokhoz intézett, az IH-ra vonatkozó információkérését. Egy 1995. november 17-i belső feljegyzés szerint, amelyet C. úr, az ECHO intézményi kapcsolatokért felelős tanácsadója írt, a német hatóságoknál dolgozó kapcsolattartója a következő okból nem tudott hivatkozni IH-ra: „Son Bureau ne travaille pas avec cette szervezet et donc ne les connait pas.” Azonban C. úr hozzátette: »Il paraît que la personne qui a quelques informations précises à propos de cette organisation, est un certain M. [S.] qui est à la DG VIII/B/2. Je pense que tu pourrais t’informer d’une manière plus satisfaisante auprès de M. [S.]." C. úr feljegyzése nem határozza meg a német hatóság kilétét, amellyel kapcsolatba lépett. A Bizottság azonban következetesen előadta, hogy – amint azt például az IH-hoz intézett, 2001. július 19-i levelében kifejtette – „a németországi humanitárius szervezetekkel kapcsolatos tájékoztatásért felelős német hatóság az Auswärtiges Amt”. Ennélfogva egyértelmű, hogy C. 1995. november 17-i feljegyzése a német külügyminisztériummal való kapcsolattartásra vonatkozik. Emellett a Bizottság soha nem vitatta ezt a tényt.

66. Az ECHO az IH-hoz intézett, 2001. július 19-i levelében úgy ítélte meg, hogy mivel a német hatóságok nem adtak kedvező választ, nem volt lehetősége az IH kérelmének elbírálására. Az 1702/2001/GG sz. panaszra vonatkozó véleményében a Bizottság előadta, hogy a német hatóságok negatív, de nem végleges válaszaira tekintettel az ECHO felfüggesztette az IH kérelmének kezelését.

67. Az ombudsmanhoz intézett 2005. július 6-i levelében az IH kifogásolta, hogy az ECHO még azt megelőzően felfüggesztette a kérelmét, hogy az ECHO-hoz benyújtották volna.

68. Ez a beadvány szerepelt abban az összefoglalóban, amelyet az ombudsman a jelen üggyel kapcsolatos véleménykéréskor továbbított a Bizottságnak. Az ombudsman ezért sajnálatosnak találta, hogy a Bizottság véleményében nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. A kérdéssel kapcsolatos igazoló dokumentumok hiányában egyértelműen hasznos lett volna tudni, hogy a Bizottság pontosan mikor döntött úgy, hogy felfüggeszti az IH kérelmének elbírálását. Figyelembe kell azonban venni, hogy az ilyen felfüggesztés elméleti maradt volna, és nem befolyásolta volna az IH jogait addig az időpontig, amikor az IH kérelmét 1996. március 20-án ténylegesen benyújtották az ECHO-hoz. Ezért úgy tűnt, hogy a felfüggesztés pontos időpontját illetően nincs szükség további vizsgálatokra. Az alábbiakban azt a kérdést vizsgáljuk meg, hogy a német külügyminisztérium által szolgáltatott információk hatással voltak-e az ECHO 1995. október 17-i határozatára, amellyel az IH által benyújtott konkrét projektjavaslatot elutasították.

69. Mind a német külügyminisztérium 1995. március 15-i feljegyzése, mind az ECHO 1995. november 17-i belső feljegyzése a VIII. Főigazgatóságra mint az IH-ra vonatkozó lehetséges információforrásra hivatkozott. Az utóbbi feljegyzés még a VIII. Főigazgatóság egyik tisztviselőjének nevét is megadta, aki ilyen információkat tud szolgáltatni. E körülményekre tekintettel nagyon valószínűnek tűnt, hogy az ECHO valóban felvette a kapcsolatot a VIII. Főigazgatósággal annak érdekében, hogy további információkat szerezzen az IH-ról. Az IH észrevételeiben rámutatott arra, hogy az 1995. november 17-i feljegyzés megerősítette az ECHO és a VIII. Főigazgatóság közötti kapcsolat fennállását, amelyet mindig is gyanított. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy semmi sem akadályozta meg az ECHO-t abban, hogy a Bizottság más szervezeti egységeinél rendelkezésre álló információforrásokat használjon. Meg kell jegyezni, hogy az IH maga tájékoztatta az ECHO-t a DG I által végzett munkájának pozitív értékeléséről. Más lenne a helyzet, ha az ECHO ilyen belső kapcsolatokon keresztül olyan információkat szerzett volna, amelyek károsak voltak az IH számára, és ha az ECHO felhasználta volna ezeket az információkat az IH kérelmének kezelése során. A Bizottság azonban soha nem hivatkozott olyan információra, amelyet megadtak vagy felhasználtak. Bár az ombudsman elismerte, hogy ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az ECHO ennek ellenére figyelembe vegye ezeket az információkat, úgy vélte, hogy a vizsgálatának – a fent említett forgatókönyvre vonatkozó egyértelmű bizonyítékok hiányában – azokra az információkra kell összpontosítania, amelyeket az ECHO kétségkívül felhasznált, azaz a német külügyminisztérium által szolgáltatott információkra.

(II) Az IH 1996. március 20-i kérelme

70. Mind a Bizottság, mind az IH egyetért abban, hogy ez utóbbi hivatalos kérelmét 1996. március 20-án nyújtották be az FPA aláírására.

71. Az e kérelemmel kapcsolatos álláspontjának alátámasztása érdekében a Bizottság számos megfontolást terjesztett elő. Úgy tűnik, hogy ezek a megfontolások a következőképpen foglalhatók össze: (1) A német külügyminisztériumtól származó pozitív utalás hiányában IH kérelmét nem lehetett kezelni; (2) az IH-ra vonatkozó egyéb információforrások – például az UNESCO, az I. Főigazgatóság, a Deutscher Spendenrat (német nem kormányzati szervezetek társulása) vagy a VENRO – felhasználása akkoriban nem minősült szokásos közigazgatási gyakorlatnak; (3) az IH kérelmének kezelését felfüggesztették a német hatóságok negatív, de nem végleges válaszai miatt; és (4) komoly aggályok merültek fel az IH erkölcsi integritását illetően.

72. Ami az első indokot illeti, az ombudsman úgy vélte, hogy rövid lehet, mivel ezt a kérdést az 1702/2001/GG panaszról szóló határozatában már megvizsgálta. Ebben a határozatban az ombudsman megállapította, hogy az IH kérelme szempontjából releváns rendelkezések egyike sem tartalmazott olyan feltételt, amely szerint a nemzeti hatóság részéről pozitív hivatkozásra van szükség ahhoz, hogy az ECHO jóváhagyhassa a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelmet. Ez a megállapítás továbbra is érvényes volt, és a Bizottság nem terjesztett elő olyan érveket, amelyek megkérdőjeleznék azt.

73. Az ombudsman azonban úgy ítélte meg, hogy az IH által a Bizottság véleményének vonatkozó részeivel kapcsolatban tett észrevételek e tekintetben további észrevételeket tesznek szükségessé. Ezekben az észrevételekben IH rámutatott, hogy nem kormányzati szervezetként, azaz nem kormányzati szervezetként nem köteles együttműködni a német kormánnyal. IH továbbá azt állította, hogy egyértelmű volt, hogy a nemzeti hatóságok döntöttek arról, hogy a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelem sikeres volt-e. Az IH véleménye szerint tehát csak a nemzeti hatóságok számára elfogadható nem kormányzati szervezetek lehetnek sikeresek. Az ombudsman úgy véli, hogy ezek az észrevételek valóban relevánsak. Amint azt az ombudsman az 1702/2001/GG panaszról szóló határozatában már említette, a nemzeti hatóságok észrevételei vagy hivatkozásai hasznosak lehetnek az ECHO számára annak eldöntésekor, hogy egy nem kormányzati szervezet teljesíti-e a halászati partnerségi megállapodás aláírásához szükséges feltételeket. Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy nem lenne elfogadható, ha az ECHO egyszerűen a nemzeti hatóság pozitív hivatkozásának meglétére vagy hiányára támaszkodna annak eldöntése érdekében, hogy elfogadható-e a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelem[4]. Ilyen esetben a nem kormányzati szervezetek jogosultságára vonatkozó döntést valóban a nemzeti hatóságok hozzák meg, nem pedig maga az ECHO.

Véleményében a Bizottság rámutatott, hogy fenntartja magának a jogot arra, hogy a kérelmezők közvetlen ellenőrzése révén ellenőrizze és adott esetben felülbírálja e hivatkozások bármelyikét. Nyilvánvaló azonban, hogy az ilyen ellenőrzések lehetőségét a jelen ügyben még csak nem is vizsgálták, legalábbis az ECHO 2001. januári ellenőrzési javaslata előtt. Mint már említettük, a 2001. július 19-i levél egyértelműen kijelentette, hogy a német hatóságokkal „megfelelően konzultáltak”, és hogy „[a] német hatóságok pozitív válaszának hiányában a kérelmet nem lehet kezelni”.

74. A fenti okok közül a másodikat illetően IH rámutatott, hogy 1996. március 20-i keresetlevelében tájékoztatást nyújtott a Bizottságnak korábbi munkájáról, többek között az UNESCO és az I. Főigazgatóság munkájáról, és számos pozitív referenciát tartalmazott. Ezen túlmenően az IH ezt követően további információkkal és referenciákkal szolgált az ECHO számára a munkájával kapcsolatban, beleértve azt az információt is, hogy a „Deutscher Spendenrat” és a VENRO elfogadta tagként. Véleményében a Bizottság előadta, hogy nem használta fel a fent említett információforrásokat, mivel ez az adott időpontban nem minősült szokásos közigazgatási gyakorlatnak; a jelenlegi kiválasztási eljárás során sem volt szokásos gyakorlat. A Bizottság továbbá előadta, hogy az FPA-kérelmezőkre vonatkozó információk tekintetében főként a felperesektől kapott dokumentumok elemzésére, valamint az érintett nemzeti hatóságok referenciáira támaszkodott. Az ombudsman azonban megjegyezte, hogy 2001. július 19-i levelében a Bizottság csak arra hivatkozott, hogy a német hatóságoktól nem érkezett pozitív hivatkozás, anélkül hogy megemlítette volna az IH által benyújtott dokumentumok elemzését. Azt a tényt, hogy az ECHO nem támaszkodott az IH-tól kapott dokumentumok elemzésére, megerősíti, hogy konzultált a német külügyminisztériummal, mielőtt megkapta volna az IH FPA aláírására irányuló hivatalos kérelmét. Egyértelműnek tűnik tehát, hogy az ECHO nem alkalmazta azt, amit a Bizottság véleményében szokásos gyakorlatának nevezett, kivéve, ha feltételezzük, hogy ez a gyakorlat a kérelmező által benyújtott dokumentumok elemzésére vagy a nemzeti hatóságok hivatkozásaira támaszkodik. Mindenesetre az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem hivatkozhat „szokásos gyakorlatára” annak igazolására, hogy miért hagyta figyelmen kívül azokat a bizonyítékokat, amelyek az ECHO értékelése keretében tökéletesen relevánsnak tűnnek, hogy lehetővé tegyék-e az IH számára az FPA aláírását, vagy sem. Azt is meg kell jegyezni, hogy az IH többek között az I. Főigazgatósághoz fordult, és hogy az ECHO így könnyen szerezhetett volna további információkat ettől a szolgálattárstól. Az ombudsman megjegyezte, hogy C. úr 1995. november 17-i feljegyzése egyértelműen arra utal, hogy a Bizottság más szolgálataitól történő információszerzés nem összeegyeztethetetlen az ECHO „szokásos gyakorlatával”.

75. Ami a fent említett okok harmadik részét illeti, a Bizottság azon javaslata, amely szerint a német külügyminisztérium által szolgáltatott információk nem voltak véglegesek, és hogy az ECHO még mindig várt további információkra e szervtől, egyszerűen nem hiteles. Igaz, hogy a német külügyminisztérium 1995. március 15-i feljegyzésében kijelentette, hogy „ebben a szakaszban” nem kíván ajánlásokat megfogalmazni. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ECHO ezt követően ismét felvette a kapcsolatot a német külügyminisztériummal, és arról tájékoztatták, hogy az érintett szolgálat nem tud információt szolgáltatni az IH-ról, mivel nem ismerte ezt a nem kormányzati szervezetet. Meg kell jegyezni továbbá, hogy mindkét alkalommal, amikor a német külügyminisztérium kifejezte álláspontját az IH-val kapcsolatban, ez az ECHO kifejezett kérésére történt. Ha az ECHO valóban úgy ítélte volna meg, hogy a német külügyminisztérium válasza nem végleges, akkor elvárható lett volna, hogy végleges választ kérjen e hatóságtól. Ilyen erőfeszítésekre azonban nem került sor. A 2862/2004/GG. sz. panasz vizsgálata során az IH benyújtotta a német külügyminisztérium 2002. július 4-i levelének másolatát. Ebben a levélben, amelynek tartalmát a Bizottság nem vitatta, a német külügyminisztérium megerősítette, hogy a fent leírt két 1995-ös kapcsolatfelvételt követően nem került sor további kapcsolatfelvételre közte és az ECHO között. A 2862/2004/GG. sz. panasz tárgyában hozott határozatában az ombudsman a következő további megállapításokat tette: „Meg kell jegyezni továbbá, hogy az 1995. november 17-i feljegyzésből kitűnik, hogy a német külügyminisztérium nem ismerte [IH]-t, és hogy a VIII. Főigazgatóság egyik bizottsági tisztviselőjétől további információk [IH] állnak rendelkezésre. Ebben a feljegyzésben nincs utalás semmilyen „végleges” válaszra, amely a német külügyminisztériumtól még esedékes volt. Emellett nehéz belátni, hogy milyen végleges választ várhatunk még egy olyan intézménytől, amely kijelentette, hogy nem ismeri a panaszost.”[5]

76. Továbbá, amint arra IH helyesen rámutatott, a Bizottság soha nem fejtette ki, hogy milyen jogalap alapján hozták meg az IH kérelmének „felfüggesztésére” vonatkozó határozatát. A „felfüggesztés” azzal a következménnyel járt, hogy a kérelemről szóló határozatot végül csak több mint öt évvel az utóbbi benyújtását követően hozták meg. Az 1702/2001/GG sz. panasz tárgyában hozott határozatában az ombudsman már kifogásolta, hogy a Bizottság nyilvánvalóan elmulasztotta ésszerű határidőn belül kezelni a kérelmet, és azt hivatali visszásságnak minősítette.

77. A fent említett okok közül a negyediket illetően a Bizottság úgy véli, hogy IH kérelme a halászati partnerségi megállapodás aláírására „súlyos aggályokat” vetett fel. Úgy tűnik továbbá, hogy a Bizottság véleménye szerint ezek az aggályok a német külügyminisztérium 1995. március 15-i feljegyzésében szereplő információkon alapulnak. Valójában a jelen ügyre vonatkozó véleményében a Bizottság előadta, hogy a kérelemmel gyorsan foglalkozhatott volna, és azt ezen információk alapján elutasította volna, amelyek a Bizottság szerint az IH „erkölcsösségére” és „átláthatóságára” vonatkoztak. A Bizottság továbbá „objektív aggályokra” hivatkozott az IH kérelmével kapcsolatban, amelyek „a szokásos eljárás során szerzett hivatalos és dokumentált információkon” alapultak.

78. Az ombudsman nem tudta elfogadni ezt az álláspontot.

79. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a német külügyminisztérium által az 1995. március 15–i feljegyzésében szolgáltatott „információk” tévesek voltak. A szintén IH-t érintő 3175/2005/GG sz. panaszról szóló közelmúltbeli határozatában az ombudsman rámutatott, hogy a hozzá benyújtott bizonyítékokból az derült ki, hogy a Landgericht Gießen ügyészsége előzetes vizsgálatot („Ermittlungsverfahren”) folytatott az IH elnökével és három másik személlyel szemben. A német jog szerint az ügyészségnek ki kell vizsgálnia, ha olyan információt kap, amely bűncselekmény elkövetésének gyanújához vezet (a Strafprozeßordnung törvény 160. §-a). Amennyiben az előzetes nyomozás („Ermittlungsverfahren”) megerősíti az említett gyanút, az ügyészség az ügyet büntetőbíróság elé terjeszti, és büntetőeljárás („Strafverfahren”) megindítását kéri[6]. Csak az utóbbi esetben beszélhetünk „hivatalos büntetőeljárásról”. A 3175/2005/GG ügyben az ombudsman ajánlástervezetet nyújtott be a Bizottságnak a fent említett előzetes vizsgálattal kapcsolatos kifejezések, például a „hivatalos büntetőeljárás” használatáról. Válaszában a Bizottság elismerte, hogy a vonatkozó hivatkozásokat nem mindig megfelelően alkalmazták, és ezért bocsánatot kért. A Bizottság hozzátette, hogy ezek a hivatkozások már nem szerepelnek.

80. Másodszor, és amint azt a panaszos helyesen megjegyezte, az a tény, hogy a német külügyminisztérium illetékes szolgálata az ECHO második megközelítésére adott válaszában egyértelművé tette, hogy nem tudta, hogy az IH-nak egyértelműen arra kellett volna vezetnie az ECHO-t, hogy ellenőrizze és felülvizsgálja a német külügyminisztériumtól korábban kapott „információkat”.

81. Harmadszor, az ombudsmannak komoly kétségei voltak a Bizottság azon állításait illetően, hogy az előzetes vizsgálat, amely valójában folyamatban volt az IH-nak az FPA aláírására irányuló kérelmének benyújtásakor, vagy az a tény, hogy az IH azt a keresetében nem említette, felhatalmazta volna az ECHO-t a kérelem elutasítására. Észrevételeiben IH arra az álláspontra helyezkedett, hogy nincs olyan szabály, amely arra kötelezné volna, hogy felhívja az ECHO figyelmét arra a tényre, hogy az előzetes vizsgálat folyamatban van. Annak ellenére, hogy a releváns tények alapján az ombudsman több vizsgálatot is folytatott, a Bizottság soha nem magyarázta meg azon javaslatának jogalapját, amely szerint a szóban forgó vizsgálat és az a tény, hogy az IH 1996. március 20-i keresetlevelében nem említette azt, az IH jogosultságának hiányát eredményezte.

82. Ez a mulasztás annál is inkább meglepő, ha megnézzük azokat a feltételeket, amelyeket az IH-nak e tekintetben teljesítenie kell. Az 1702/2001/GG sz. panaszra vonatkozó véleményével együtt a Bizottság benyújtotta a „Critères operationnels” egy példányát, amelyet az FPA-kérelmek tekintetében használnak. E kritériumok közül a harmadik („Intégrité du comité de direction”) előírja, hogy a nem kormányzati szervezet igazgatótanácsának alkalmas és feddhetetlen személyekből kell állnia, akik nem rendelkeznek bűnügyi nyilvántartással („ayant un casier judiciaire vierge”), és soha nem nyilvánítottak csődöt. Az ombudsman fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a vonatkozó előzetes vizsgálat soha nem vezetett büntetőeljáráshoz vagy bírósági ítélethez, hanem 1996. április 30-án lezárták az érintett személyek javára. Azt is meg kell jegyezni, hogy a VIII. Főigazgatóságot, amelyet az ECHO 1995. november 17-i belső feljegyzésében az IH-ra vonatkozó lehetséges információforrásként említettek, már 1996-ban tájékoztatták e vizsgálat eredményéről.

83. A 2862/2004/GG. sz. panaszról szóló, 2005 elején benyújtott véleményében a Bizottság úgy érezte, hogy „ismét” köteles volt hangsúlyozni, hogy az IH kérelmének benyújtásakor „büntetőeljárások” voltak folyamatban az IH elnökével szemben. A Bizottság megmagyarázhatatlannak tartotta, hogy az ombudsman miért nem tartotta relevánsnak „ezt a létfontosságú pontot”. Figyelemre méltó, hogy még közel kilenc évvel az előzetes vizsgálat lezárása után is úgy tűnt, hogy a német külügyminisztérium szerint „büntetőeljárás” vagy „hivatalos eljárás” volt.

84. Érdemes lehet rámutatni arra, hogy az ECHO honlapján elérhető információk szerint a jelenlegi FPA (a 2004. évi keretmegállapodás) kérelmezőinek az elnök által aláírt hivatalos nyilatkozatot kell benyújtaniuk arról, hogy sem a nem kormányzati szervezet, sem annak igazgatótanácsi tagjai nem tartoznak vagy tartoztak az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet[7] (a továbbiakban: költségvetési rendelet) 93. cikkében meghatározott kizárási kategóriákba. Érdekes megjegyezni, hogy a költségvetési rendelet e rendelkezése (amennyiben releváns) azokra a személyekre vonatkozik, akik (b) szakmai magatartásukkal kapcsolatos bűncselekmény miatt jogerős ítélettel elítélték; olyan súlyos szakmai kötelességszegést követtek el, amelyet az ajánlatkérő szerv igazolni tud; és e) csalás, korrupció, bűnszervezetben való részvétel vagy a Közösségek pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenység miatt jogerős ítélet tárgyát képezték. Meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés tehát megköveteli, hogy a releváns tények jogerőre emelkedő ítélet alapjául szolgáltassanak, vagy súlyos szakmai kötelességszegést követtek el, és hogy e kötelezettségszegést egyértelműen megállapították.

85. Az ombudsmannak tehát komoly kétségei merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a felperest automatikusan ki lehet-e zárni a halászati partnerségi megállapodás aláírásából pusztán azzal az indokkal, hogy előzetes nyomozás van folyamatban az ügyész előtt, vagy hogy kérelmében nem tett említést ilyen nyomozásról. Igaz, hogy az ilyen vizsgálat fennállása kétségeket vethet fel a nem kormányzati szervezetek igazgatótanácsa tagjainak becsületét illetően. A tisztességes eljárással és az ártatlanság vélelmével azonban összeegyeztethetetlen lenne, ha a közigazgatási szerv ezeket a kételyeket elegendőnek tartaná ahhoz, hogy kizárja az ilyen nem kormányzati szervezetek által benyújtott kérelmet. Az ECHO nyilvánvalóan jogosult lett volna megvizsgálni a kérdést annak megállapítása érdekében, hogy az esetleges aggályok indokoltak-e vagy sem. A probléma tisztázásának legegyszerűbb módja az lett volna, ha magyarázatot kér a kérelmet benyújtó nem kormányzati szervezettől. Az ombudsman azonban megjegyezte, hogy a jelen ügyben nem tettek ilyen erőfeszítéseket.

86. Még ha feltételezzük is, hogy az előzetes vizsgálat megléte fontos kérdés lehet annak értékelése során, hogy egy nem kormányzati szervezet aláírhatja-e a halászati partnerségi megállapodást, teljesen egyértelmű, hogy az ECHO-nak a kérelem ezen indok alapján történő elutasítása előtt lehetőséget kellett volna adnia az IH-nak arra, hogy kifejtse álláspontját az érintett kérdéssel kapcsolatban. A Bizottság azon döntése, hogy „felfüggesztette” az IH kérelmének kezelését (amennyiben valóban ilyen határozatot hoztak), nyilvánvalóan megsértette IH meghallgatáshoz való jogát. Az ombudsman az 1702/2001/GG panaszra vonatkozó határozatában tett negyedik kritikai megjegyzésében bírálta a tisztességes eljárás alapelvének megsértését. Az ombudsman ezért nehéznek találta annak megértését, hogy a Bizottság a jelen ügyben alkotott véleményében hogyan gondolta úgy, hogy kritikai megjegyzései csak a késedelem és az információhiány kérdéseire vonatkoztak.

Véleményében a Bizottság hangsúlyozta, hogy a jelen ügyben nem kívánt meggyőző bizonyítékot szerezni a támogathatóság hiányára vonatkozóan. A Bizottság hozzáállása azonban azt eredményezte, hogy az IH kérelmének kezelését helytelen, ellenőrizetlen információk alapján felfüggesztették, anélkül, hogy az IH-nak lehetőséget biztosított volna arra, hogy észrevételeket tegyen e felfüggesztés okával kapcsolatban. Az ombudsman a Bizottság álláspontja által ily módon elfogadott megközelítést elfogadhatatlannak találta.

87. Az 1702/2001/GG. sz. panasz tárgyában hozott határozatában az ombudsmannak csak az IH meghallgatáshoz való joga védelmének szemszögéből kellett megvizsgálnia a Bizottság álláspontját. Nyilvánvaló azonban, hogy az ECHO IH kérelmének „kezelése” is egyértelműen tisztességtelen volt. Az ombudsman ezért meglepetten megjegyezte, hogy a jelen ügyre vonatkozó véleményében a Bizottság azt állította, hogy az IH kérelmét tisztességesen kezelte.

88. Összefoglalva a vizsgálat eddigi eredményeit, az ombudsman csak megerősíthette az 1702/2001/GG. sz. panaszról szóló határozatában arra a következtetésre jutott, hogy az IH FPA aláírására irányuló kérelmének Bizottság általi kezelése számos hivatali visszásságot eredményezett. Az arra vonatkozó bizonyítékok azonban, hogy az ECHO 1996. március 20-i benyújtásakor hogyan kezelte ezt a kérelmet, még nem tették lehetővé annak megállapítását, hogy a Bizottság az IH hátrányára és megtévesztésére irányuló szándékkal járt el.

(III) Az ECHO válasza az IH által benyújtott két konkrét projektjavaslatra

89. 1995. október 17-én az ECHO arról tájékoztatta az IH-t, hogy az általa benyújtott konkrét projektre vonatkozó javaslatot bizonyos tartalmi okokból nem választották ki finanszírozásra. 1996. augusztus 6-i levelében az ECHO arról tájékoztatta az IH-t, hogy az általa benyújtott másik projektjavaslatot költségvetési korlátozások miatt nem választották ki finanszírozásra. IH szerint az ECHO egyáltalán nem vizsgálta meg javaslatait, és megtévesztette azokat, hogy elhitesse, hogy érvényes jelölt a halászati partnerségi megállapodás aláírására.

90. Véleményében a Bizottság előadta, hogy az IH önkényes kapcsolatot alakított ki az ECHO által az IH által benyújtott két projektjavaslat elutasítására adott indokolások és az IH FPA aláírására irányuló kérelmének státusza között. A Bizottság hangsúlyozta, hogy az ECHO jól bevált jogi, adminisztratív és operatív gyakorlattal rendelkezik, amely egyértelműen különbséget tesz az FPA-kérelmek és a konkrét humanitárius segítségnyújtási műveletekre vonatkozó projektjavaslatok között. A projektjavaslatokat az érintett földrajzi egységek saját érdemeik alapján megvizsgálták, és kizárólag operatív alapon bírálták el. A Bizottság hozzátette, hogy ez az, ami lehetővé teszi az ECHO számára, hogy olyan szervezeteket finanszírozzon, amelyek nem aláírói a halászati partnerségi megállapodásnak bizonyos humanitárius műveletek végrehajtása céljából. Nyilvánvaló okokból az egyes humanitárius válságokra való reagáláshoz rendelkezésre álló források korlátozottak voltak. A Bizottság szerint az IH által benyújtott két javaslat elutasítása tehát a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelemhez nem kapcsolódó objektív indokokon alapult. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a határozatok semmilyen tekintetben nem csalták meg az IH-t.

91. Az ombudsman megjegyezte, hogy 2000. december 14-i levelében az ECHO tájékoztatta az IH-t arról a lehetőségről, hogy még a halászati partnerségi megállapodás aláírása előtt benyújthat operatív projektekre vonatkozó javaslatokat. Az ECHO azonban hozzátette, hogy ezeket a javaslatokat „kivételesen el lehet fogadni, feltéve, hogy az Önök nemzeti hatóságai a fent említett rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban megerősítik szervezetük jogosultságát, és különleges műveleteket hajtanak végre az ECHO meglévő partnerei által nem lefedett régiókban”. Az ombudsman úgy vélte, hogy ez a levél, noha több évvel az érintett javaslatokra vonatkozó döntéseket követően fogalmazódott meg, kétségbe vonja a Bizottság azon érvét, hogy az ECHO egyértelműen különbséget tesz a halászati partnerségi megállapodás iránti kérelmek és a konkrét humanitárius segítségnyújtási műveletekre vonatkozó projektjavaslatok között, és hogy az utóbbiakat csak azok érdemei alapján értékelték. Ha – amint azt a 2000. december 14-i levél is sugallja – a konkrét projektekre vonatkozó javaslatok csak akkor fogadhatók el, ha a nemzeti hatóságok megerősítették IH jogosultságát, ez egyértelműen azt jelentette volna, hogy az IH nem fogadhatott volna el ilyen javaslatokat, mivel a német külügyminisztérium (a fent említettek szerint) nem erősítette meg az IH jogosultságát.

92. Az ombudsman ugyanakkor megjegyezte, hogy mind az 1995. október 17-i, mind az 1996. augusztus 6-i határozatok olyan indokokra hivatkoznak, amelyek nem kapcsolódnak az IH FPA aláírására irányuló kérelméhez, valamint arra, hogy a német külügyminisztérium nem tett pozitív utalást. Bár az ombudsman megértette IH ezzel kapcsolatos gyanúját, nem zárhatta ki, hogy az IH által benyújtott két konkrét javaslatot valóban elutasították az FPA aláírására irányuló kérelméhez nem kapcsolódó okokból. Ilyen körülmények között az ombudsmannak azt a következtetést kellett levonnia, hogy nem bizonyított, hogy ezeket a határozatokat úgy kell tekinteni, mint amelyek megtévesztik az IH-t, amikor úgy véli, hogy érvényes jelölt a halászati partnerségi megállapodás aláírására.

iv. ECHO 1996. július 12-i levele

93. 1996. június 25-én IH levelet intézett az ECHO ügyért felelős tisztviselőjéhez. IH rámutatott, hogy a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelmét több mint két hónappal korábban nyújtották be, és további információkat nyújtott be e kérelem alátámasztására. Összefoglalva, IH kijelentette, hogy várakozással tekint az ECHO-tól arra vonatkozóan, hogy mikor írhatja alá a halászati partnerségi megállapodást. Az IH 1996. július 11-én újabb információkérést intézett az ECHO-hoz (amelyet „sürgősnek” minősítettek).

94. Az ECHO az IH 1996. június 25-i levelére adott 1996. július 12-i válaszában kifejtette, hogy jelenleg vizsgálja partnerei hálózatának bővítésére vonatkozó terveket, és hogy egy új rendszeren dolgozik a valószínűleg nem kormányzati szervezetek partnereinek értékelésére. Az ECHO azt is megjegyezte, hogy a halászati partnerségi megállapodást felülvizsgálják annak érdekében, hogy megállapítsák az 1257/96/EK rendelet fényében szükséges javításokat és módosításokat. A levél a következőképpen zárult: „Mindazonáltal tudomásul vettük kérését, és folyamatosan tájékoztatjuk Önt a további fejleményekről.”

95. Az IH előadta, hogy az ECHO így azt a benyomást keltette, hogy IH az FPA aláírásának komoly kérelmezője.

96. Véleményében a Bizottság előadta, hogy levele jelezte, hogy folyamatosan tájékoztatni fogja az IH-t a további fejleményekről. A Bizottság szerint ez valóban így volt. A Bizottság hozzátette, hogy számára és abban az időpontban az IH kereseti aktája még nem zárult le.

97. Először is meg kell jegyezni, hogy a Bizottság véleményének német fordítása ezen utolsó nyilatkozat tekintetében eltér az angol eredetitől. A német szöveg szerint IH kérelme abban az időben nem volt „teljes”. Az ombudsman úgy vélte, hogy ez fordítási hibának tudható be. Ezért az elemzést az angol eredetire alapozta.

98. A fentiekben kifejtettek szerint a Bizottság számos megfontolást nyújtott be annak igazolására, hogy miként kezelte az IH kérelmét. Ezek a megfontolások két fő érvben foglalhatók össze, amelyek i. a német külügyminisztérium pozitív hivatkozásának hiányán, valamint ii. az IH jogosultságával kapcsolatos aggályokon alapulnak. Az ECHO nyilvánvalóan ismerte ezeket a megfontolásokat, amikor válaszolt IH 1996. június 25-i levelére. Az ECHO azt is tudta, hogy az IH kérelmének kezelését „felfüggesztették”. Az ombudsman megjegyezte, hogy az 1996. július 12-i levélben az IH kérelme szempontjából kiemelten releváns tényezők egyike sem került említésre. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy e levélnek a Bizottság által véleményében adott magyarázata nem meggyőző. Meg kell jegyezni, hogy 1999. június 1-jéig az IH nem kapott további konkrét és írásbeli információt a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelméről. Meg kell jegyezni továbbá, hogy még ez a levél sem tett mást, mint azt, hogy IH kérelmét egy későbbi szakaszban megvizsgálják. Az 1996. július 12-i levél megküldésének időpontjában a Bizottság egyértelműen úgy ítélte meg, hogy az IH nem írhatja alá a halászati partnerségi megállapodást. Ha azonban ez a levél arról tájékoztatta az IH-t, hogy kérelmét „megjegyezték”, és hogy folyamatosan tájékoztatják a „további fejleményekről”, minden bizonnyal azt a benyomást keltette, hogy az IH kérelmének vizsgálata folyamatban van. Az ECHO nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a levele milyen hatással volt az IH-ra.

99. Az 1702/2001/GG. sz. panasz tárgyában hozott határozatában az ombudsman úgy ítélte meg, hogy hivatali visszásságnak minősül az, hogy az ECHO nem tájékoztatta az IH-t az utóbbi kérelmének „felfüggesztéséről” szóló határozatáról, annak ellenére, hogy az IH érdeklődött az eljárás állásáról. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy ez a következtetés továbbra is érvényes.

100. Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy felül kell vizsgálni azon eredeti álláspontját, amely szerint ez a mulasztás egyszerű hivatali visszásságnak nevezhető. Az ombudsmannak az 1702/2001/GG panaszra vonatkozó határozatában szereplő elemzése azon a feltételezésen alapult, hogy a Bizottság helytelenül, de nem szándékosan járt el. Az ombudsman azonban az összes releváns bizonyíték újbóli megvizsgálását követően úgy ítélte meg, hogy ezt a feltételezést nem lehet érvényesíteni. Az ombudsman véleménye szerint az a tény, hogy az 1996. július 12-i levél nem fedte fel a dolgok valós állását, noha az IH megkérdezte az ECHO-t, hogy mikor írhatja alá a halászati partnerségi megállapodást, csak azt jelentheti, hogy az ECHO nem kívánta tájékoztatni az IH-t az általa képviselt álláspontról és ezen álláspont indokairól. Az ombudsman véleménye szerint az ECHO 1996. július 12-i levele tehát valóban bizonyítékként szolgált annak bizonyítására, hogy az ECHO szándékosan eltitkolta az igazságot, és így félrevezette IH-t.

V) IH 1997. szeptember 3-i és 1998. január 19-i levelei

101. 1997. szeptember 3-án IH ismét levelet írt az ECHO-nak, hogy tájékoztatást kérjen az alkalmazás előrehaladásáról, kérve a „korai választ”. IH szerint erre a levélre nem érkezett azonnali válasz. Az ECHO egy másik tisztviselőjének 1998. január 19-én címzett levelében az IH ismételten rámutatott, hogy az FPA aláírására irányuló kérelmét 1996 márciusában nyújtották be. IH szerint erre a levélre nem érkezett válasz.

102. A jelen vizsgálatot megindító levelében az ombudsman a fenti információkat belefoglalta az összefoglalóba, amellyel kapcsolatban felkérte a Bizottságot, hogy fűzze hozzá észrevételeit. Az ombudsman sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság véleménye szerint ezt nem tette meg.

103. Tekintettel az ombudsman által az 1996. július 12-i levéllel kapcsolatban levont következtetésekre, úgy tűnt, hogy az IH 1997. szeptember 3-i és 1998. január 19-i leveleire való azonnali válaszadás elmulasztása nemcsak hivatali visszásságnak minősül, hanem megerősítette, hogy valami alapvetően helytelen az IH kérelmének ECHO általi kezelésével kapcsolatban.

(VI) ECHO 1999. január 26-i levele

104. 1999. január 20-án IH levelet intézett az ECHO-hoz az ECHO-nak az Oroszországnak nyújtandó sürgősségi segélyre vonatkozó terveiről. Ebben a levélben az IH arról tájékoztatta az ECHO-t, hogy a volt Szovjetunió és Kelet-Európa országainak nyújtott sürgősségi segély több mint 32 millió DM-et tett ki. 1999. január 26-i válaszában az ECHO rámutatott, hogy általános szabályként humanitárius munkát végzett olyan partnerügynökségekkel, amelyek korábban aláírták a halászati partnerségi megállapodást. Az ECHO tisztviselője, aki az 1999. január 26-i levelet írta, azt javasolta, hogy az IH vegye fel a kapcsolatot G.-vel (egy másik ECHO tisztviselővel) a halászati partnerségi megállapodással kapcsolatos általános kérdésekben.

105. 1999. február 18-i válaszában IH hangsúlyozta, hogy 1996-ban már kérelmezte az FPA aláírását. Ebben a levélben IH előadta, hogy G. telefonon tájékoztatta arról, hogy az ECHO-val együttműködni kívánó nem kormányzati szervezeteket ugyanúgy fogják kezelni, mint azok, amelyek már aláírták a halászati partnerségi megállapodást. Az IH szerint azonban a valóság más volt. IH ezért megkérdőjelezte, hogy egyes nem kormányzati szervezetek „egyenlőbbek” voltak-e másoknál. IH szerint erre a levélre nem érkezett válasz.

A jelen vizsgálatot megindító levelében az ombudsman a fenti információkat belefoglalta az összefoglalóba, amellyel kapcsolatban felkérte a Bizottságot, hogy fűzze hozzá észrevételeit. Az ombudsman sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság véleménye szerint ezt nem tette meg.

106. Az ombudsman úgy vélte, hogy az 1999. január 20-i levélben szereplő, a halászati partnerségi megállapodás aláírásának lehetőségére vonatkozó utalást talán azzal magyarázhatja, hogy a levél hivatalos írása nem tudott az IH 1996. március 20–i alkalmazásáról. Nem értette azonban, miért nem válaszoltak IH 1999. február 18-i levelére és az általa felhozott súlyos állításra. Ez a tény megerősítette azt a következtetést, hogy valami alapvetően nem stimmel az ECHO által az IH kérelmének kezelésével kapcsolatban.

(VII) IH 1999. február 18-i és május 19-i levelei és az ECHO 1999. június 1-jei levele

107. 1999. május 19-én az IH ismét emlékeztette az ECHO-t, hogy az 1996-os alkalmazását még nem kezelték. 1999. június 1-jei válaszában az ECHO megjegyezte, hogy 1999. január 1-jén új halászati partnerségi megállapodás lépett hatályba, hogy jelenleg találkozókat szervez annak érdekében, hogy aláírja ezt a halászati partnerségi megállapodást meglévő partnereivel, és hogy ezt követően megvizsgálják az ECHO-tól korábban szerződést szerző nem kormányzati szervezetek partnerségi kérelmeit. Az ECHO kifejtette továbbá, hogy az utolsó lépés annak ellenőrzése lenne, hogy az ECHO-val soha nem együttműködő nem kormányzati szervezetek megfelelnek-e a támogathatósági kritériumoknak, és hogy az IH ebbe a harmadik kategóriába tartozik. IH szerint így ismét becsapták.

108. Véleményében a Bizottság előadta, hogy abban az időben úgy határozott, hogy az előző halászati partnerségi megállapodás szerinti kérelmeket az új halászati partnerségi megállapodás tekintetében automatikusan megújítottnak tekinti, ahelyett, hogy ezeket a kérelmeket caduque-nek tekintette volna. Ez azt jelentette, hogy a Bizottság vállalta a felelősséget az adminisztratív késedelmeiért, és megpróbálta nem szankcionálni a korábbi kérelmezőket (beleértve az IH-t is), amelyekkel kapcsolatban a régi halászati partnerségi megállapodás keretében nem lehetett meggyőző véleményt elérni.

109. Az ombudsman némileg meglepődött, amikor megjegyezte, hogy a Bizottság úgy tűnt, hogy az új halászati partnerségi megállapodás hatálybalépésekor nem egyszerűen csak az IH kérelmét érvénytelennek nyilvánította. Meg kell jegyezni, hogy az IH kérelme közel három évig volt az ECHO birtokában, amikor az új halászati partnerségi megállapodás hatályba lépett, hogy az IH-t csak 5 hónappal annak megtörténtét követően tájékoztatták erről a változásról, és az ECHO ahelyett, hogy elnézést kért volna a késedelemért, úgy vélte, hogy az IH kérelmét az utolsó három szakaszban kell megvizsgálni, azaz a végleges határozatot ismét el kell halasztani. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy ez a megközelítés összeegyeztethetetlen a megfelelő ügyintézés elvével.

110. Mint kiderült, az ECHO csak 2000. december 14-én tájékoztatta az IH-t arról, hogy most már képes kezelni a harmadik szakaszba tartozó IH-hoz hasonló kérelmeket.

111. Véleményében a Bizottság kifejtette, hogy az 1999 óta bekövetkezett további késedelem számos adminisztratív indoktal magyarázható. Ezek közé tartozott i. a feldolgozandó akták száma és a tények időpontjában rendelkezésre álló erőforrások közötti egyensúlytalanság; ii. az IH kérelmének megalapozottságával kapcsolatos objektív aggályok, amelyek a szokásos eljárás során szerzett hivatalos és dokumentált információkon alapulnak; valamint iii. a Bizottság értékelése az IH kérelmének eseti, munkaerő-igényes vizsgálat lefolytatásának költséghatékonyságára vonatkozóan, a szokásos értékelési eljárástól eltérve.

112. Az ombudsmant ezek az okok nem győzték meg. Még ha nem is volt forrás, semmi sem akadályozta meg az ECHO-t abban, hogy már 1999-ben tájékoztassa az IH-t az utóbbi alkalmazásával kapcsolatos aggályairól, és így végül nyilvánosságra hozta a valós helyzetet. Az ECHO azonban még egyszer elmulasztotta ezt megtenni. Tekintettel az ügy hátterére, az ombudsman nem tudta elhinni, hogy ez a kudarc véletlen[8]. Az ombudsman megjegyezte továbbá, hogy az 1999. június 1-jei levél arról tájékoztatta az IH-t, hogy azok a nem kormányzati szervezetek, amelyek kérelmei az utolsó szakasz tárgyát képezték, „a nemzeti hatóságok pozitív válaszának kézhezvételét követően” aláírhatják a halászati partnerségi megállapodást. E levél megírásakor azonban az ECHO tudta, hogy a német külügyminisztériumtól nem érkezett ilyen pozitív válasz az IH-val kapcsolatban, és hogy az ECHO nem tett további kísérleteket ilyen hivatkozás megszerzésére.

(VIII) Az ECHO elutasítja az IH kérelmét

113. Az ombudsman megjegyezte, hogy amikor 2000. május 17-én IH ismét tájékoztatást kért arról, hogy mikor írhatja alá az FPA-t, az ECHO gyorsan válaszolt (2000. május 22-én), és elnézést kért a késedelemért, rámutatva a súlyos munkaterhelésre. Megjegyzi továbbá, hogy 2000. december 14-i levelében az ECHO ismét bocsánatot kért a késedelemért. Így lehetségesnek tűnik, hogy az ECHO-nál az IH kérelme kezelésének módját illetően bizonyos meggondolás merült fel.

114. 2001. január 23-án faxon az ECHO felvette a kapcsolatot az IH-val, és azt javasolta, hogy végezzen ellenőrzést annak ellenőrzése céljából, hogy ez utóbbi megfelel-e az 1257/96/EK rendelet 7. cikkében foglalt követelményeknek. Végül nem került sor ilyen ellenőrzésre.

115. 2001. július 19-én az ECHO tájékoztatta az IH-t, hogy kérelmét elutasították. Ebben a levélben az ECHO a következő magyarázatokkal szolgált:

„Ahogy Ön jól tudja, a németországi humanitárius szervezetekkel kapcsolatos tájékoztatásért felelős német hatóság az Auswärtiges Amt. Az ECHO e célból 1995-ben megfelelően konzultált vele, miután megkapta a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelmét. Mivel a német hatóságok nem adtak pozitív választ, a kérelmet nem lehetett kezelni.

1999-ben egy új halászati partnerségi megállapodás hatálybalépésével az ECHO újra megnyitotta jelentkezési aktáját, és úgy határozott, hogy egy támogathatósági ellenőrzést folytat, amely az összes pályázó esetében elfogadott rendes eljárás, amikor a nemzeti hatóságok nem erősítik meg [az 1257/96/EK rendelet] 7. cikkének való megfelelésüket.”

116. Az IH szerint ezek a kijelentések szándékos hazugságnak minősülnek.

117. Véleményében a Bizottság nem tett konkrét észrevételeket ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

118. Az IH észrevételeiben előadta, hogy a kérelmét elutasító határozat jogellenes, mivel az IH-t korábban nem hallgatták meg. IH hangsúlyozta, hogy 1996 óta több mint egy tucat alkalommal javasolta a DG VIII-nak, hogy semleges ellenőrzést végezzenek rajta. Az ilyen ellenőrzés elvégzésének megakadályozásában a Bizottság Jogi Szolgálata volt a vezető erő. Az IH-t Németországban is önkéntes auditnak vetették alá, eleget tettek a VENRO által meghatározott feltételeknek, és a német adóhatóságok évente ellenőrizték. IH elismerte, hogy lehetséges, hogy 2001-ben ellenőrzéseket végeztek azon nem kormányzati szervezetek esetében, amelyek csak a közelmúltban nyújtották be pályázataikat. Véleménye szerint azonban egyetlen olyan nem kormányzati szervezetet sem nyújtottak be, amely 1996-ban már pályázott volna. Az ügy körülményei között az IH-tól nem várható el, hogy ellenőrzésen menjen keresztül anélkül, hogy korábban nem kapott volna felvilágosítást a kérelmének felfüggesztéséről. Az ECHO azáltal, hogy 1996-tól 2001-ig elhalasztotta ellenőrzését, egyértelműen megsértette a tisztességes eljárásra vonatkozó kötelezettségét. IH hozzátette, hogy az ECHO által végzett ellenőrzésnek nincs jogalapja. Az 1257/96/EK rendelet csak a már megkötött finanszírozási szerződések keretében tervezett ellenőrzéseket.

119. Az ombudsman úgy vélte, hogy az ECHO 2001. július 19-i levele valóban számos téves állítást tartalmazott. Először is az ECHO konzultált a német hatóságokkal az IH kérelmének kézhezvételét megelőzően, nem pedig azt követően. Másodszor, az ECHO azon álláspontja, amely szerint a német hatóságok pozitív válaszának hiányában nem tudta kezelni a kérelmet, megalapozatlan volt. Harmadszor, semmi nem utal arra, hogy az ECHO „újranyitotta” az aktát, és úgy határozott, hogy az új halászati partnerségi megállapodás hatálybalépését követően ellenőrzést folytat. Az új halászati partnerségi megállapodás 1999 elején lépett hatályba. Úgy tűnik azonban, hogy az ECHO csak 2000 végén kezdte komolyan megvizsgálni az IH kérelmét. Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy nem bizonyítható, hogy ezek a pontatlanságok szándékos hazugságnak minősülnek, amint azt IH állította. Meg kell jegyezni, hogy 2001. július 19-i levelében az ECHO végül nyilvánosságra hozta, hogy mi történt valójában az IH kérelmének kezelésével kapcsolatban.

120. Ami az ECHO határozatát illeti, az ombudsman továbbra is úgy vélte, hogy az ellenőrzés megfelelő módja annak, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy egy nem kormányzati szervezet megfelel-e a keretmegállapodás aláírására vonatkozó feltételeknek. Igaz, hogy az ellenőrzés kifejezés általában a már megkötött és végrehajtott szerződésekkel kapcsolatban végzett ellenőrzésekre vonatkozik. Az ombudsman véleménye szerint ezért helyénvalóbb lett volna a jelen ügyben helyszíni ellenőrzésre hivatkozni. Ezek a szemantikai finomságok azonban nem változtattak azon a tényen, hogy a Bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy ellenőrizze a kérelmező jogosultságát, szükség esetén audit/ellenőrzés útján. Az ombudsman nem osztotta az IH azon álláspontját, hogy az ilyen ellenőrzéseknek nincs jogalapja. Emellett az IH maga is elfogadta észrevételeiben azt az elvet, hogy az ilyen ellenőrzéseket más nem kormányzati szervezetek esetében is el lehet végezni (még akkor is, ha ragaszkodott ahhoz, hogy ez magára ne vonatkozzon).

121. Igaz volt, hogy úgy tűnt, hogy IH számos alkalommal felajánlotta a VIII. Főigazgatóságnak, hogy aláveti magát egy ellenőrzésnek. Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy az a tény, hogy ezeket az ajánlatokat látszólag nem fogadták el, nem jelenti azt, hogy az ECHO-t meg kell akadályozni abban, hogy saját céljaira ragaszkodjon az ellenőrzéshez.

122. Az ombudsman tökéletesen megértette, hogy IH vonakodik alávetni magát egy olyan ellenőrzésnek, amelyet az ECHO 2001 januárjában javasolt, tekintettel arra, hogy ez utóbbi nyilvánvalóan hiányosan kezelte az IH kérelmét korábban. Az ombudsman azonban úgy ítélte meg, hogy az a tény, hogy az ECHO évek óta nem kezelte megfelelően az IH kérelmét, nem jelenti azt, hogy az ECHO-t ezt követően mentesíteni kellene azon kötelezettsége alól, hogy megfelelően vizsgálja meg a kérelmet, vagy megakadályozza annak megtételét. Amint azt már fentebb említettük, lehetségesnek tűnt, hogy 2000 folyamán az ECHO-nál az IH kérelme kezelésének módját illetően bizonyos változás következett be. Az 1702/2001/GG. sz. panaszra vonatkozó határozatában az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy nem bizonyított, hogy az ECHO azáltal, hogy a jelen ügyben ellenőrzéshez ragaszkodott, túllépte az ilyen ügyekben rendelkezésére álló mérlegelési mozgásteret. Annak ellenére, hogy az ombudsman elismerte, hogy az IH-t már más szervek (például a német adóhatóságok) is ellenőrizték, és a kérelem alátámasztására jelentős mennyiségű bizonyítékot szolgáltatott az ECHO-nak, úgy véli, hogy ez az értékelés továbbra is érvényes. Az ombudsman megjegyezte, hogy az ECHO 2001. január 23-i levelében két személy által végzett ellenőrzést javasolt, amely két napig tart. Az ombudsman véleménye szerint tehát az a többletteher, amelyet egy ilyen ellenőrzés az IH-ra rótt volna, nem tűnik túlzottnak.

123. Ami az IH meghallgatásának állítólagos elmulasztását illeti, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az IH-nak tudnia kellett volna arról, hogy az ECHO ellenőrzési javaslatának elutasítása valószínűleg negatív következményekkel járna. Mivel az ECHO egyértelművé tette, hogy véleménye szerint az ellenőrzés szükséges az IH kérelmének kezeléséhez, az IH-nak mérlegelnie kellett annak lehetőségét, hogy az ECHO elutasítsa ezt a kérelmet, amint kiderült, hogy az IH nem kívánja, hogy az ECHO ilyen ellenőrzést végezzen. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy vélte, hogy nem bizonyított, hogy az ECHO megsértette volna az IH meghallgatáshoz való jogát azáltal, hogy elutasította az utóbbi kérelmét anélkül, hogy előzetesen figyelmeztette volna IH-t erre irányuló szándékára.

C. Az ajánlástervezet

124. A jelen ügyben folytatott vizsgálatai alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság súlyos hivatali visszásságot követett el IH FPA aláírására irányuló kérelmének elbírálásakor. Azon hiányosságok mellett, amelyeket az ombudsman az 1702/2001/GG és a 2862/2004/GG panaszokra vonatkozó határozataiban már azonosított, a jelen vizsgálat arra a következtetésre vezetett, hogy bizonyítékok állnak rendelkezésre annak bizonyítására, hogy az ECHO szándékosan eltitkolta az igazságot, és így félrevezette IH-t. Ez a következtetés különösen az ECHO 1996. július 12-i levelére vonatkozott. Az is egyértelmű volt, hogy az ECHO ezt a kérelmet súlyosan hátrányos helyzetbe hozta.

125. A fenti megállapításra tekintettel az ombudsman úgy ítélte meg, hogy nem szükséges megvizsgálni, hogy az ECHO magatartása csalárdnak tekinthető-e, vagy hogy az ECHO hátrányosan megkülönböztette-e az IH-t. Mindenesetre ahhoz, hogy a hátrányos megkülönböztetés vádjával kapcsolatban határozott következtetést lehessen levonni, az ombudsmannak össze kell hasonlítania, hogy az ECHO miként kezelte az összes többi, a hozzá beérkezett keretmegállapodás aláírására irányuló kérelmet. Az ombudsman véleménye szerint az ezzel járó alapos további vizsgálatok nem voltak indokoltak, mivel e vizsgálatok eredménye nem befolyásolná azt a következtetést, hogy a hozzá benyújtott bizonyítékok alapján már jutott arra a következtetésre, amely szerint a jelen ügy legsúlyosabb hivatali visszásságot eredményezett. Mindenesetre az ombudsman csak remélhette, hogy az ECHO egyetlen más nem kormányzati szervezetet sem kezelt úgy, mint az IH.

126. A fenti következtetések a 2000 elejéig vagy 2000 közepéig tartó időszakra vonatkoztak. Az ombudsman nem talált meggyőző bizonyítékot arra nézve, hogy az általa azonosított hivatali visszásság az említett időpont után is folytatódott volna.

127. Véleményében a Bizottság előadta, hogy az IH által vele szemben felhozott vádak rágalmazóak. Az ombudsman hasznosnak találta annak hangsúlyozását, hogy még ha nem is minden IH állítása megalapozottnak bizonyult, az biztos, hogy nem merülhet fel a Bizottság IH általi rágalmazása.

128. Az ombudsmanhoz intézett 2005. július 6-i levelében és észrevételeiben az IH nem hivatkozott pontos állításokra. Azt sem jelezte, hogy továbbra is érdekelt-e a halászati partnerségi megállapodás aláírása. Egyértelmű volt azonban, hogy az IH legalább azt kívánta, hogy a Bizottság hozzon megfelelő intézkedéseket a jóhírnevének a Bizottság általi kezelése által okozott kár helyreállítására. Az ombudsman véleménye szerint a hivatalos bocsánatkérés volt az a minimum, amely ilyen körülmények között elvárható volt egy olyan adminisztrációtól, amely egyértelművé kívánta tenni, hogy sajnálatát fejezte ki a hivatali visszásságok miatt. Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy a Bizottság jó tanácsokat kapna ahhoz, hogy további lehetőségeket tárjon fel az IH elégedettségének biztosítására. Egyértelmű, hogy a Bizottságnak fontolóra kell vennie minden olyan további intézkedés meghozatalát, amelyre szükség lehet annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen esetek ismét ne forduljanak elő.

129. A fentiekre tekintettel az ombudsman a következő ajánlástervezetet nyújtotta be a Bizottságnak:

A Bizottságnak bocsánatot kell kérnie az IH által a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelem elbírálásakor elkövetett súlyos hivatali visszásságokért, és mérlegelnie kell, hogy vannak-e további lehetőségek az IH módosítására. Mérlegelnie kell továbbá minden olyan további intézkedés meghozatalát, amelyre szükség lehet annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen esetek ne forduljanak elő újra.

D. A Bizottság válasza az ajánlástervezetre, az IH erre vonatkozó észrevételei és az ombudsman értékelése

Az ajánlástervezetet követően az ombudsman elé terjesztett érvek

130. Részletes véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette:

131. A Bizottság elismerte, hogy az IH halászati partnerségi megállapodás iránti kérelmét nagyobb gondossággal kellett volna kezelni. Ugyanakkor előadta, hogy ezt a kérdést mára számos ombudsmani és bírósági vizsgálatnak vetették alá[9]. Ennek fényében, valamint arra a tényre tekintettel, hogy e vizsgálatok tárgyát időközben két új halászati partnerségi megállapodás váltotta fel, a Bizottság azon a véleményen volt, hogy a tárgy kimerülését indokoltnak kell tekinteni.

132. Az új halászati partnerségi megállapodás 2008. január 1-jén lépett hatályba. A Bizottság hangsúlyozni kívánta, hogy amennyiben IH kérelmezni kívánja ezt a halászati partnerségi megállapodást, és be kívánja nyújtani a szükséges információkat, a kérelmet a fent említett esetekre való hivatkozás nélkül fogja értékelni.

133. Végül a Bizottság biztosította az ombudsmant arról, hogy a kifogásolt tények idején meglévő rendszert jelentősen módosították az átláthatóság és a lehető legszélesebb körű részvétel biztosítása érdekében.

134. Az IH észrevételeiben mind az ajánlástervezettel, mind a Bizottság részletes véleményével kapcsolatban észrevételeket tett. Ezért ezekkel az észrevételekkel foglalkozni kell.

Az IH ajánlástervezettel kapcsolatos észrevételeinek értékelése

135. Az IH előadta, hogy nyilvánvaló a német külügyminisztérium által a Bizottsághoz eljuttatott, az IH hiteltelenítését célzó információk rágalmazó jellege. Ezek az információk ténybelileg tévesek voltak az IH székhelyét és egy másik nem kormányzati szervezettel, a Welthilfe e.V.-vel fennálló kapcsolatait illetően is. IH továbbá előadta, hogy a német külügyminisztériumnak tájékoztatnia kellett volna az ECHO-t arról a tényről, hogy 1996. április 30-án lezárták a német ügyész által lefolytatott előzetes vizsgálatot, amely az IH elnökére és három másik, az IH-nál dolgozó személyre vonatkozott.

136. Az IH kifejtette továbbá, hogy a Deutsches Institut für Sozialfragen (a továbbiakban: DZI) volt az, amely miatt a német külügyminisztérium negatív értékelést adott az ECHO-nak az IH-ról. IH szerint ez a negatív értékelés lehetővé tette a DZI számára, hogy hitelesebbnek tűnjön az általa a VIII. Főigazgatósággal táplált IH-ra vonatkozó saját téves információk tekintetében.

137. Emlékeztetni kell arra, hogy az EK-Szerződés 195. cikke felhatalmazza az ombudsmant a közösségi intézmények és szervek tevékenységeivel kapcsolatos hivatali visszásságok vizsgálatára. Az ombudsman nem jogosult más intézmény vagy szerv intézkedéseinek vizsgálatára. Ezért az ombudsman nyilvánvalóan nincs abban a helyzetben, hogy véleményt nyilvánítson a DZI vagy a német külügyminisztérium magatartásáról.

138. Az IH továbbá előadta, hogy az ECHO-nak ellenőriznie kellett volna a német külügyminisztérium által szolgáltatott információk valódiságát. IH álláspontja szerint az ombudsman szándékosan elmulasztotta ezt megemlíteni ajánlástervezetében.

139. Az ombudsman egyetért azzal, hogy az ECHO-nak ellenőriznie kellett volna a német külügyminisztérium által szolgáltatott információk helyességét, ha ez volt az oka az IH kérelmének „felfüggesztésének”. Az IH kifogása azonban, hogy az ombudsman szándékosan elmulasztotta megemlíteni ezt, nyilvánvalóan megalapozatlan. Az ombudsman vizsgálatai során az ECHO tájékoztatta őt arról, hogy a német külügyminisztériumtól származó pozitív hivatkozás hiányában nem tudja elbírálni IH kérelmét. Az 1702/2001/GG ügyben tett kritikai megjegyzéseiben és a jelen ügyben tett ajánlástervezetében az ombudsman súlyosan bírálta az ECHO megközelítését. Mivel azonban az ECHO a német külügyminisztérium által szolgáltatott információk tényleges, negatív tartalmának hiányára hivatkozott, nem pedig a pozitív hivatkozás hiányára, az ombudsmannak nem volt oka ezen információk tartalmára és az ECHO-nak e tartalom ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségére.

140. IH továbbá azzal érvelt, hogy az ECHO azt állította, hogy folyamatos kapcsolatban áll a német külügyminisztériummal, annak ellenére, hogy ez nem történt meg. IH véleménye szerint az ECHO így rosszhiszeműen járt el, és megtévesztette az ombudsmant azzal kapcsolatban, hogy mi történt valójában.

141. Elegendő emlékeztetni arra, hogy ezt a kérdést már megvizsgálták az ombudsman 2862/2004/GG panaszra vonatkozó vizsgálata során, amelyben kritikai észrevételt tettek (lásd a fenti 18. pontot).

142. IH szerint óriási hiányosságok mutatkoznak az ombudsman elemzésében, mivel még azt sem kérdezte meg, hogy az ECHO-nál ki a felelős az IH jogellenes kizárásáért. IH véleménye szerint ezért az ombudsmannak folytatnia kell a vizsgálatát.

143. Hasznosnak tűnik megjegyezni, hogy az EK-Szerződés 195. cikke az ombudsmant bízza meg azzal a feladattal, hogy megvizsgálja az uniós intézmények és szervek hivatali visszásságát. Az ombudsman pontosan ezt tette a jelen ügyben. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy az általa feltárt hivatali visszásságokért nem kell személyes felelősséget azonosítania, kivéve, ha ez kivételesen szükséges ahhoz, hogy egyértelmű következtetéseket lehessen levonni. Meg kell jegyezni, hogy az ombudsman nem büntetőbíróság, amelynek azonosítania kell a bűncselekményért vagy vétségért felelős személyeket.

144. Az IH azt is előadta, hogy a Bizottság megtagadta az irataiba való teljes körű betekintést. Azáltal, hogy megtagadta az IH jogainak védelméhez szükséges dokumentumok hozzáférhetővé tételét, a Bizottság és különösen az ECHO a német büntető törvénykönyv 274. §-a szerinti bűncselekményben, azaz bizonyítékok elfojtásában bűnös volt.

145. Az ombudsman hasznosnak tartja annak hangsúlyozását, hogy ez a vizsgálat az IH FPA aláírására irányuló kérelmének kezelésére vonatkozik, nem pedig a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos kérdésekre. Emellett az ombudsmannak már foglalkoznia kellett az IH által a Bizottsághoz benyújtott hozzáférési kérelmek kezelésével kapcsolatban benyújtott panaszokkal. Az ezekkel a panaszokkal kapcsolatos vizsgálatokat már régóta lezárták. Ami IH további érvét illeti, az ombudsman egyszerűen zavarba ejtőnek találja. Nyilvánvaló, hogy az ombudsmannak nem feladata annak vizsgálata, hogy a jelen ügyben megsértették-e a német büntetőjogot. IH továbbra is szabadon fordulhat a felelős ügyészhez, ha azt szeretné, hogy ezt az állítást kivizsgálják.

146. IH továbbá előadta, hogy az ECHO feljelentést tett az I., a VIII., a XII. és az AIDCO főigazgatóságnak. Ennek eredményeként az IH által benyújtott valamennyi társfinanszírozási kérelmet az IH szerint a Bizottság elutasította.

147. Az ombudsman hasznosnak tartja hangsúlyozni, hogy ez egy további állítás, amellyel kapcsolatban a Bizottság még nem kapott lehetőséget arra, hogy észrevételeket tegyen. Tekintettel a jelen ügyben általa levont következtetésekre, az ombudsman nem tartja helyénvalónak a jelen vizsgálat hatályának e további állításra való kiterjesztését. Emellett, amint azt a 2283/2004/GG panasz alapjául szolgáló tények mutatják, az IH által a Bizottsághoz benyújtott kérelmeket elutasító első határozatot 1993. október 12-én fogadták el, azaz jóval azelőtt, hogy IH az ECHO-hoz fordult volna, és jóval azelőtt, hogy az ECHO konzultált volna a német külügyminisztériummal.

148. IH előadta, hogy a DZI, a német külügyminisztérium és a Bizottság szándékosan és csalárd módon szövetkezett IH háta mögött IH kizárása érdekében. Ez azt a célt szolgálta, hogy bizonyos, e testületek számára elfogadható nem kormányzati szervezetek számára pénzügyi előnyöket biztosítson, ugyanakkor kizárjon más szervezeteket, például az IH-t. Az IH szerint a DZI által a német külügyminisztérium és az ECHO segítségével az IH jó hírnevének sérelmére tett szándékos erőfeszítések, valamint az IH elnökének ugyanilyen szisztematikus zaklatása könnyen érthetőek voltak a Bizottság számára. IH álláspontja szerint az ombudsman figyelmen kívül hagyta a hozzá benyújtott valamennyi bizonyítékot, amikor megállapította, hogy az IH nem bizonyította az ECHO és a Bizottság csalását. Minden semleges ombudsman feltette volna magának a kérdést, hogy az ECHO miért ragaszkodott az IH negatív értékeléséhez. Tekintettel a ténybeli háttérre, az ombudsman azon megállapítását, miszerint nem történt csalás, már nem lehetett helyt adni. IH továbbá előadta, hogy az ombudsman elhomályosította az események kronológiáját, mindig a Bizottság javára. IH szerint az ombudsman „fehérre mossa” az ECHO-t minden bűnösség miatt.

149. Az ombudsman csak azt sajnálhatja, hogy IH így teljesen indokolatlanul vádat emelt ellene. Az EK-Szerződés 195. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy az ombudsman feladatai ellátása során teljes mértékben független. Az ombudsman álláspontja szerint a jelen ügyben alkalmazott megközelítése minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy szigorúan eleget tesz ennek a kötelezettségnek. Az ombudsmannak ezért határozottan el kell utasítania IH azon javaslatait, hogy a panaszainak kezelése során elfogult volt, vagy más módon nem tett eleget kötelezettségeinek. Abban az esetben, ha IH fenn kívánja tartani ezeket a vádakat, az ombudsman csak azt javasolhatja, hogy nyújtsák be azokat az Európai Parlamentnek, amelynek az ombudsman jelentést tesz, vagy a közösségi bíróságokhoz. Az ombudsman bízik abban, hogy az IH-val kapcsolatos vizsgálatok során végzett munkája kibírja ezen intézmények bármelyikének és a nyilvánosságnak a vizsgálatát.

150. Ami IH támadásainak lényegét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az ombudsman ajánlástervezetében kifejtette, hogy tekintettel az általa megvizsgált kérdésekre vonatkozó következtetésekre, úgy vélte, hogy nem szükséges megvizsgálni, hogy az ECHO magatartása is csalárdnak tekinthető-e. Az ombudsman továbbra is úgy véli, hogy ez a megközelítés indokolt. Valójában az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a legsúlyosabb hivatali visszásságokról van szó. E megállapítások alapján az ombudsman nem látja, hogy az IH által felvetett további kérdés vizsgálata miként szolgálhatna. Ebben az összefüggésben ismét emlékeztetni kell arra, hogy az ombudsman nem büntetőbíróság, amelynek meg kell győződnie arról, hogy bűncselekményt vagy szabálysértést követtek-e el; inkább azt kell megvizsgálnia, hogy történt-e hivatali visszásság. Az ombudsman pontosan ezt tette a jelen ügyben.

151. 2008. december 12-én küldött levelében az IH arra kérte az ombudsmant, hogy javasolja a Bizottságnak, hogy nyújtson pénzügyi kártérítést az IH-nak a hivatali visszásságából eredő károkért.

152. Az ombudsman helyénvalónak tartja hangsúlyozni, hogy eddig nem nyújtottak be számára egyértelmű és pontos kártérítési kérelmet. A jelen vizsgálat ezért nem vizsgálta meg ezt a kérdést. Az ombudsman véleménye szerint csak kivételes esetekben szabad mérlegelni azt a lehetőséget, hogy a vizsgálat hatályát kiterjesszék további kérelmekre, miután már elkészült az ajánlástervezet. A jelen ügyben azonban a panaszos egyértelműen abban a helyzetben volt, hogy egy korábbi szakaszban kártérítési kérelmet terjeszthetett elő, ha úgy kívánta. Az ombudsman számára még az sem egyértelmű, hogy a panaszos a jelen ügyben vizsgált tényekből eredő, egyértelmű és pontos kártérítési kérelmet nyújtott-e be a Bizottsághoz. A panaszos minden esetben mérlegelheti, hogy ilyen követelést benyújtson a közösségi bíróságokhoz.

A Bizottság részletes véleményének értékelése és az IH erre vonatkozó észrevételei

153. Az ombudsman nagyra értékeli, hogy részletes véleményében a Bizottság elfogadta, hogy az IH kérelmét nagyobb gondossággal kellett volna kezelni. Egyértelmű azonban, hogy ez az egyszerű beismerés nem elegendő azon súlyos aggályok kezeléséhez, amelyekre az ombudsman ajánlástervezetében rámutatott.

154. Ami a Bizottságnak az új halászati partnerségi megállapodásra való hivatkozását illeti, az ombudsman örömmel értesül arról, hogy a Bizottság véleménye szerint a vonatkozó eljárások jelentősen javultak. A Bizottság azonban nem nyújtott be részleteket annak meghatározására, hogy milyen intézkedéseket tett annak biztosítása érdekében, hogy a jelenlegihez hasonló esetek ne forduljanak elő újra. Ezenkívül a Bizottság érvelésének hitelességét aláássa az, hogy az intézmény továbbra is megtagadta az IH ügyével kapcsolatos konkrét lépések megtételét. Igaz, hogy a Bizottság felajánlotta, hogy megvizsgál minden olyan új kérelmet, amely az FPA IH aláírására irányulhat. Az ombudsman számára azonban nyilvánvalónak tűnik, hogy az IH-tól ésszerűen nem várható el, hogy további kérelmet nyújtson be a halászati partnerségi megállapodás aláírására mindaddig, amíg a Bizottság nem bizonyította, hogy őszintén sajnálja az elkövetett hivatali visszásságot.

155. Úgy tűnt továbbá, hogy a Bizottság azzal érvelt, hogy nincs szükség további intézkedésre, mivel az ombudsman már megvizsgálta a releváns tényeket. Az ombudsman ezt az érvet meglepőnek tartja. A fent említett elismerés kivételével a Bizottság mindeddig nem fogadta el, hogy a jelen ügyben hivatali visszásságot követett el, nem beszélve arról, hogy lépéseket tett az elkövetett mulasztások orvoslására. Meg kell jegyezni továbbá, hogy az ombudsman kifejezetten ajánlotta a Bizottságnak, hogy kérjen bocsánatot IH-tól. Ajánlástervezetében az ombudsman hangsúlyozta, hogy a hivatalos bocsánatkérés az a minimum, amely ilyen körülmények között elvárható egy olyan adminisztrációtól, amely egyértelművé kívánja tenni, hogy sajnálatát fejezi ki a hivatali visszásságok miatt. Az ombudsman azonban hozzátette, hogy a Bizottság jó tanácsokat kapna ahhoz, hogy további lehetőségeket tárjon fel az IH elégedettségének biztosítására.

156. Észrevételeiben az IH azzal érvelt, hogy a bocsánatkérés Bizottság általi megtagadása megerősítette, hogy szándékosan járt el, mivel számos szolgálattal konzultálni kellett ahhoz, hogy a Bizottság hivatalos határozatot hozhasson. Az ombudsman nincs meggyőződve arról, hogy ez a következtetés helyes. A fentiekben (a 153–155. pontban) ismertetett háttér alapján azonban a Bizottság által elfogadott álláspont csak úgy értelmezhető, mint az ombudsmannal való együttműködés szándékos megtagadása.

E. Következtetések

157. Az ügyben folytatott vizsgálatai alapján az ombudsman a következő kritikai észrevételt teszi:

Helyes közigazgatási gyakorlat a nem kormányzati szervezetektől érkező kérelmek megfelelő kezelése. Az OI/4/2005/GG ügyben folytatott vizsgálatai alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a jelen ügyben nem ez volt a helyzet. Azon hiányosságokon túlmenően, amelyeket az ombudsman korábbi vizsgálatai során már azonosított, a jelen vizsgálat arra a következtetésre vezetett, hogy bizonyítékok állnak rendelkezésre annak bizonyítására, hogy az ECHO szándékosan eltitkolta az igazságot, és így félrevezette IH-t. Ez a következtetés különösen az ECHO 1996. július 12-i levelére vonatkozott. Az is egyértelmű volt, hogy az ECHO ezt a kérelmet súlyosan hátrányos helyzetbe hozta. A Bizottság tehát súlyos hivatali visszásságot követett el az IH FPA aláírására irányuló kérelmének kezelése során.

158. Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (7) bekezdése előírja, hogy az ajánlástervezet elkészítését és az érintett intézmény vagy szerv részletes véleményének kézhezvételét követően az ombudsman jelentést küld az Európai Parlamentnek és az érintett intézménynek vagy szervnek.

159. IH felszólította az ombudsmant, hogy nyújtsa be ügyét az Európai Parlamenthez.

160. 1998-as éves jelentésében az ombudsman rámutatott, hogy munkája szempontjából felbecsülhetetlen értékű annak lehetősége, hogy különjelentést nyújtson be az Európai Parlamentnek. Hozzáteszi, hogy a különjelentéseket ezért nem szabad túl gyakran előterjeszteni, hanem csak olyan fontos kérdésekkel kapcsolatban, amelyekben a Parlament lépéseket tehet az ombudsman támogatása érdekében[10]. Az 1998-as éves jelentést benyújtották az Európai Parlamentnek, és azt az Európai Parlament jóváhagyta.

161. Az ombudsman úgy véli, hogy a jelen ügy komoly kérdéseket érint. A vonatkozó hivatali visszásság azonban már régen történt, és egy új halászati partnerségi megállapodás lépett hatályba. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy ebben az ügyben nem lenne helyénvaló külön jelentést benyújtani a Parlamentnek.

162. Az ombudsman azonban e határozat egy példányát és annak rövid összefoglalóját megküldi az Európai Parlamentnek, és ezt az összefoglalót belefoglalja a Parlamentnek benyújtandó 2008. évi éves jelentésbe. A panaszost szintén tájékoztatni fogják erről a döntésről.

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

Kelt Strasbourgban, 2009. január 20-án.

---

[1] HL 1996. L 163., 1. o.

[2] Vö. a helyes hivatali magatartás európai kódexének 20. és 22. cikkével, amely elérhető az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu).

[3] Úgy tűnik, hogy ez az észrevétel a Bizottság véleményének német fordításán alapul, amely e tekintetben eltér az angol eredetitől. Ezt a kérdést később tárgyaljuk.

[4] Észrevételeiben az IH a német külügyminisztérium által 1996. november 25–én az ügyvédjének címzett levélre hivatkozott, amelynek másolatát benyújtotta. IH kijelentette, hogy ez a levél megerősítette, hogy a német külügyminisztérium nem rendelkezik hatáskörrel a német nem kormányzati szervezetek értékelésére. Az ombudsman megjegyzi, hogy ebben a levélben a német külügyminisztérium valóban elismerte, hogy nem volt illetékes, és nem is volt abban a helyzetben, hogy értékelje a Németországban tevékenykedő humanitárius szervezeteket, és ezért ebben az összefüggésben más szervek, például a Deutsches Institut für Sozialfragen (a továbbiakban: DZI) szakértelmére kellett támaszkodnia. Az ombudsman véleménye szerint ez a tény nem feltétlenül kérdőjelezi meg a német külügyminisztérium által az ECHO-nak továbbított információk hasznosságát. Egyértelmű azonban, hogy megerősíti, hogy az ECHO-nak nagyon gondosan kell értékelnie ezeket az információkat, mielőtt a kérelmező számára negatív következtetéseket vonna le belőlük.

[5] Lásd a határozat 2.5. pontját, amely elérhető az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu).

[6] Vö. a határozat 2.10. és 2.11. pontjával, amely szintén elérhető az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu/).

[7] HL 2002. L 248., 1. o.

[8] A panaszos benyújtotta az ECHO 1999. június 1-jei levelének másolatát, amelyet a jelek szerint az ECHO aktájához való hozzáféréskor kapott. A vonatkozó másolat tartalmazza e levél post-it szövegének szövegét, amelynek szövege a következő: „! avant d’entamer toute procédure avec cette ONG, en parler avec GG pour background!”. Úgy tűnik, hogy az ebben az üzenetben említett betűk annak a személynek a kezdőbetűi, aki az 1999. június 1-jei levelet aláírta. Az ombudsman úgy véli, hogy ez az üzenet értelmezhető.

[9] Úgy tűnik tehát, hogy a Bizottság a T-372/02. sz., Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2003. október 22–én hozott ítéletre (EBHT 2003., II-4389. o.) kívánt hivatkozni, amely (többek között) az IH által 2002. október 22–én elfogadott bizottsági határozat elleni keresetre vonatkozott. Az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg, hogy a vonatkozó levél csupán megerősítette a 2001. július 19-én hozott határozatot, és így a kereset elfogadhatatlan. Ezt a végzést a Bíróság a C-521/03. P. sz., Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2004. december 7-én hozott végzésében helybenhagyta (az EBHT-ban nem tették közzé). Az ombudsman véleménye szerint meg kell állapítani, hogy ezek az ügyek, amelyek nem vizsgálják a Bizottság által követett eljárást és a 2001. július 19-i határozatának tartalmát, nem relevánsak a jelen határozat szempontjából.

[10] 1998. évi éves jelentés, 27–28. o.