A PANASZ HÁTTERE

1. A panaszos az egyik tagja, az Y vállalat nevében eljáró X szakmai szövetség képviselője. Mindketten „A” országban telepedtek le. A panaszos által benyújtott információk szerint Y emberi fogyasztásra és élelmiszer-előállításra egyaránt termel, értékesít és exportál tojást. 2005 szeptemberében egy B országból származó család szalmonellával betegedett meg. Azt állították, hogy ez a majonézfogyasztásuknak tudható be, amelyet egy helyi termelő állított elő Y-tól származó tojás felhasználásával. Ezt követően mind A, mind B élelmiszer-biztonsági hatóságai vizsgálatot indítottak. E vizsgálatok eredményeként Y-ból származó termékek előállítását és kivitelét felfüggesztették. 2005. szeptember 26-án azonban az „A” Élelmiszerbiztonsági Ügynökség arra a következtetésre jutott, hogy a járvány nem Y-tól származik. Ez a vállalat maga is számos ellenőrzést végzett, amelyek ugyanerre a következtetésre vezettek. 2005 októberében hasonló eset történt B-ben, és ennek következtében mind A, mind B hatóságai új egészségügyi riasztást léptettek életbe. Október végén „A” hatóságai igazolták, hogy „Y” egészségi állapota megfelelő, és hogy a termékkel kapcsolatban nem merültek fel egészségügyi problémák. Az „A” ország hatóságai ezt követően kapcsolatba léptek a „B” ország hatóságaival, és számos tudományos elemzést továbbítottak nekik, amelyek azt mutatták, hogy Y termékei nem jelentenek veszélyt az emberi egészségre. Ezen információk ellenére a termékeire vonatkozó egészségügyi figyelmeztetést a B. részben nem szüntették meg.

2.         2006. január 25‐én X két panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz, amelyekben azt állította, hogy mind A, mind B hatóságai helytelenül kezelték az Y‐val szembeni állítólagos egészségügyi panaszokat. 2006. december 4-én a Bizottság szolgálatai arról tájékoztatták a panaszost, hogy nem szándékoznak jogsértési eljárást indítani az ügyekkel kapcsolatban, és azt javasolták, hogy zárják le azokat.

A VIZSGÁLAT TÁRGYA

3.         Tekintettel a Bizottság álláspontjára, a panaszos 2007. május 25-én panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz azzal érvelve, hogy a Bizottság nem kezelte megfelelően két panaszát, és nem vizsgálta ki kielégítő módon a helyzetet. Hasonlóképpen, a panaszos azt állította, hogy a Bizottság indokolatlan nyomást gyakorolt „A” illetékes hatóságaira annak megakadályozása érdekében, hogy azok beavatkozzanak az ügybe.

4.         Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos a következő állítást és állítást terjesztette elő:

Állítás:

A Bizottság nem kezelte megfelelően panaszait.

Ezen állítás alátámasztására a panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság:

a) figyelmen kívül hagyta az X által benyújtott dokumentumokat, különösen azokat, amelyek Y-nak a vonatkozó egészségügyi szabványoknak való megfelelésére vonatkoznak az A. pontban;

b) nem vette fel a kapcsolatot B hatóságaival;

c) nem tájékoztatta időben a panaszost az ügy előrehaladásáról;

nem kérte az élelmiszer-biztonságról szóló 178/2002/EK rendelet alkalmazásáért felelős szolgálatok beavatkozását; és

e) megakadályozta, hogy az A. pontban említett Élelmiszerbiztonsági Ügynökség beavatkozzon az ügybe.

Igénypont:

A Bizottságnak felül kell vizsgálnia a panaszaival kapcsolatos álláspontját.

A VIZSGÁLAT

5.         2007. július 30-i levelében az ombudsman vizsgálatot indított a panaszos állításával és állításával kapcsolatban, és felkérte a Bizottságot, hogy 2007. november 30-ig nyújtson be véleményt. A Bizottság 2007. december 11-én angol nyelven véleményt nyújtott be. 2007. december 21-én „A” nyelvre készült fordítást küldtek a panaszosnak, aki 2008. február 19-én megküldte a Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeit.

AZ OMBUDSMAN ELEMZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEI

A. A 2006/4171. és 2006/4172. sz. panaszok Bizottság általi állítólagos helytelen kezeléséről

Az ombudsman elé terjesztett érvek

6.         2007. december 11-i válaszában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó panaszokat megfelelően kezelték, és a panaszost rendszeresen tájékoztatták a vizsgálatáról.

7.         A Bizottság utalt az X panaszainak hivatalos kezelésére és a panaszossal való kapcsolattartására. 2006. január 16-án az eredeti panaszokat megküldték a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóságnak (DG ENTR), amely 2006. január 31-én továbbította azokat a Mezőgazdasági Főigazgatóságnak (DG AGRI), végül 2006 márciusában az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságnak (DG SANCO). A panaszokat 2006. február 10-én vették nyilvántartásba. 2006. február 17-én a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság tájékoztatta a panaszost arról, hogy panaszait továbbította a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóságnak. A panaszosnak az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatósághoz intézett kérését követően 2006. március 14-én találkozóra került sor. A Bizottság véleményéhez csatolta a panaszossal folytatott valamennyi levélváltásának másolatát.

8.         2006. december 4-én az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság arról tájékoztatta a panaszost, hogy mivel nem lehet bizonyítani az uniós jog megsértését, szolgálatai javasolni fogják, hogy a Bizottság zárja le a két panaszt. A felperes számára négyhetes standard határidőt biztosítottak arra, hogy minden olyan új információt benyújtson, amely az uniós jog tényleges megsértésére utal. 2006. december 19-én kelt és 2007. január 8-án elismert levelében a panaszos a megadott határidőn belül új bizonyítékokat nyújtott be. Következésképpen a jogsértési aktát nem zárták le, ami időt biztosított az új elemek megvizsgálására. 2007 júliusában azonban az új elemek értékelését követően a panaszost tájékoztatták arról, hogy a Bizottság szolgálatai javasolni fogják az ügy lezárását.

9.         Ami az ügy érdemét illeti, a Bizottság először ismertette a tényeket és a szolgálatai által képviselt jogi álláspontot. Kifejtette, hogy B 2005 végén megtagadta az A-ból származó tojás behozatalát, mivel B hatóságai szerint az Y-ból származó tojások egy meghatározott tétele szalmonellamérgezést okozott. Ennek megfelelően B hatóságai élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszert (RASFF) indítottak. Y ezt követően felvette a kapcsolatot X-szel, amely panaszt nyújtott be a Bizottsághoz mind A, mind B hatóságaival szemben. X azzal érvelt, hogy mivel ez a konkrét ágazat közösségi szinten még nem harmonizált, B köteles volt elfogadni az A. X. kifogásolta, hogy A hatóságai nem támasztották alá tagjának B hatóságaival szembeni követeléseit.

10.      A Bizottság megjegyezte, hogy a panaszos 2006. május 17-i leveléhez csatolt dokumentumok szerint B azt kérte, hogy az A-ban található tojástermelők ugyanazokat az eljárásokat alkalmazzák a szalmonella ellen, mint amelyek B-ben a nemzeti termelés esetében hatályban voltak. B azzal érvelt, hogy nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az „A” ország gyártója által jelenleg alkalmazott intézkedések hatékonyak lennének a közegészség védelme szempontjából. Az ezzel kapcsolatos egyetlen átfogó uniós tudományos tanulmány feltárta, hogy a betegség B-ben a gazdaságok nagyon kis százalékát érintette, míg A-ban ez az arány több mint tízszer magasabb volt. A Bizottság hangsúlyozta, hogy mivel ezt a területet közösségi szinten még nem harmonizálták, B úgy döntött, hogy alkalmazza a 178/2002/EK rendelet [1] 7. cikkében és az EK-Szerződés 30. cikkében meghatározott elővigyázatosság elvét, amely kivételeket állapít meg az áruk szabad mozgásának elve alól. A B. ügyben a hatóságok álláspontját a Bizottság nem vitatta, mivel az a Bizottság által megfelelőnek ítélt kockázatértékelésen alapult. A Bizottság 2007. július 18-i levelében közölte ezt az álláspontot a panaszossal.

11.      A Bizottság kifejtette továbbá, hogy ebben az esetben az alkalmazandó közösségi jogszabály a szalmonella és hasonló kórokozók ellenőrzéséről szóló 2160/2003/EK rendelet [2]. A rendelet fokozatos szalmonella-ellenőrzési programokat vezet be, amelyek számos intézkedést határoznak meg a tojás ellenőrzésére. Ezek az intézkedések azonban csak 2009 decemberében lépnek hatályba. Addig az időpontig a tagállamok nemzeti intézkedéseket alkalmazhatnak. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jogi helyzetre és az ügy tényállására tekintettel nem kérdőjelezheti meg B kormányának álláspontját. Megjegyezte továbbá, hogy az A ügyben eljáró Élelmiszerbiztonsági Hatóság nem kérdőjelezte meg sem B hatóságának határozatát, sem intézkedését.

12.      A panaszos által felhozott valamennyi érvet illetően a Bizottság a következőképpen válaszolt.

a) Az X szolgálatai az X által benyújtott valamennyi dokumentumot elismerték és gondosan értékelték.

b) Folyamatosan kapcsolatban állt az érintett tagállamok hatóságaival. Ebben a konkrét esetben az említett hatóságok által a panaszosnak 2006. április 12-én küldött levél eredményeként a Bizottság szolgálatainak tudomása volt a B. ügyben eljáró hatóságok álláspontjáról. Emellett az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság az Élelmiszerlánc- és Egészségügyi Állandó Bizottság és más munkacsoportok keretében gyakori kapcsolatot tartott fenn a két érintett tagállam nemzeti hatóságaival.

c) Az alkalmazandó szabályokkal, különösen a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzattal [3] és a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal fenntartott kapcsolatokról szóló bizottsági közleménnyel [4] összhangban járt el. Nem volt köteles részletesen tájékoztatni a panaszost a folyamatban lévő vizsgálat keretében tett minden egyes intézkedésről. A fent említett szabályok szerint csak arra köteles, hogy tájékoztassa a panaszost a meghozott döntésekről.

d) Az „A” ország hatóságai nem támogatták a panaszos „B”-vel szembeni követeléseit; a vonatkozó jogszabályokban előírtaknak megfelelően együttműködtek mind B hatóságaival, mind a Bizottság szolgálataival a folyamatban lévő RASSF riasztás keretében. A Bizottság azt is tagadta, hogy megakadályozta volna A hatóságait a beavatkozásban. A panaszos valóban tájékoztatta a Bizottságot a két érintett tagállam nemzeti hatóságai közötti kétoldalú találkozók jellegéről. E megbeszélések során a Bizottság egyetlen szakaszban sem avatkozott be.

13.      A Bizottság azt is kifejtette, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) nem avatkozhat be az ügybe, mivel a 178/2002/EK rendeletben leírtak szerint az EFSA feladata, hogy tudományos tanácsadást és támogatást nyújtson a közösségi intézményeknek és a tagállamoknak az élelmiszer- és takarmánybiztonságra hatást gyakorló területeken, valamint hogy a belső piac működésével összefüggésben hozzájáruljon az emberi élet és egészség magas szintű védelméhez. A Bizottság véleménye szerint, figyelembe véve a két érintett tagállamtól rendelkezésre álló információkat, nem volt indokolt további tudományos adatokat kérni az EFSA-tól. Így az EFSA által 2004 és 2006 között a szalmonella előfordulásáról készített alaptanulmány, amely a panaszok vizsgálatakor a DG SANCO rendelkezésére állt, elegendő információt nyújtott.

14.      A Bizottság hangsúlyozta, hogy az X által benyújtott két panasz kezelése során szolgálatai tiszteletben tartották a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatot. A Bizottság véleménye szerint a panaszos érdemben vitatta azon döntését, hogy nem indít kötelezettségszegési eljárást a két tagállammal szemben. Amint azt a közösségi bíróságok elismerik, az ilyen határozat a mérlegelési jogkörébe tartozik. A Bizottság azzal érvelt, hogy egyértelműen kifejtette azokat az okokat, amelyek alapján úgy döntött, hogy a két kifogás tekintetében nem indít kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást.

15.      A Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos megismételte állításait. Úgy vélte, hogy a Bizottság szolgálatai nem jártak el kellő gondossággal, mivel nem kérték B hatóságaitól annak megerősítését, hogy miként jutottak az Y-ra vonatkozó következtetéseikre.

Az ombudsman értékelése

16.      Az ombudsman megjegyzi, hogy az EK-Szerződés 211. cikke értelmében a Bizottságnak "a Szerződés őreként" biztosítania kell a közösségi jog alkalmazását.

17.      Feladatának ellátása során a Bizottság kivizsgálja a közösségi jog lehetséges megsértéseit, amelyek nagyrészt a polgárok panaszainak eredményeként jutnak a tudomására. Ha a vizsgálat eredményeként a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállam nem teljesítette a Szerződésből eredő kötelezettségeit, az EK-Szerződés 226. cikke felhatalmazza arra, hogy kötelezettségszegési eljárást indítson a felelős tagállammal szemben, és végül az Európai Bírósághoz forduljon.

18.      A Bizottság által a panaszok kezelése során követendő eljárásokat, valamint a panaszosoknak nyújtandó tájékoztatást a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszosokkal fenntartott kapcsolatokról szóló, az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak címzett bizottsági közlemény [5] (a továbbiakban: a közlemény) határozza meg. A közlemény melléklete meghatározza azokat a főbb kötelezettségeket, amelyeket a Bizottságnak a panaszok kezelése során formai és eljárási szempontból tiszteletben kell tartania, különös tekintettel a panaszok rögzítésére ((3) bekezdés)[6], a kézhezvétel visszaigazolására ((4) bekezdés)[7], a panaszosokkal folytatott kommunikációra (7. bekezdés)[8], a panaszok kivizsgálásának határidejére (8. bekezdés)[9] és az ügy lezárására (10. bekezdés)[10].

19.      Annak értékelése érdekében, hogy a Bizottság megfelelően kezelte-e a panaszos által benyújtott panaszokat, az ombudsman először azt vizsgálja meg, hogy az intézmény által a vizsgálatok során követett eljárást a fenti rendelkezésekkel összhangban folytatták-e le, másodszor pedig azt, hogy az ügyek lezárásáról szóló határozatának alátámasztására adott indokolás megfelelő volt-e.

20.      A rendelkezésre álló információk alapján az ombudsman megjegyzi, hogy 2006. február 10-én a Bizottság visszaigazolta a panaszos által 2006. január 16-án küldött levél kézhezvételét, amelyben A és B hatóságainak bizonyos gyakorlataira hivatkozott, és azt állította, hogy azok ellentétesek az uniós joggal. A Bizottság szolgálatai a levelet két külön panaszként, 2006/4171 és 2006/4172 hivatkozási számon vették nyilvántartásba. Az ombudsman ezért megállapítja, hogy a Bizottság a panaszos levelezését két panaszként rögzítette, és nem sokkal ezután a közlemény mellékletének (3) és (4) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelelően visszaigazolta a kézhezvételt.

21.      Ami a panaszosnak nyújtott tájékoztatást illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság találkozott a panaszossal, és telefonon, e-mailben és levélben gyakran felvette vele a kapcsolatot. E levélváltások alapján úgy tűnik továbbá, hogy a Bizottság szolgálatai időben válaszoltak levelezésére.

22.      Ezenkívül a Bizottság szolgálatai minden bizottsági határozatot követően tájékoztatták a panaszost a panaszára válaszul tett lépésekről. E tekintetben a Bizottság a közlemény mellékletének 7. pontjában meghatározott kritériumoknak megfelelően járt el.

23.      Azzal kapcsolatban, hogy a Bizottságnak mennyi időbe telt az ügy érdemére vonatkozó következtetés levonása, az ombudsman megjegyzi, hogy az ügyben folytatott vizsgálatot követően, amely számos információcserét foglalt magában „A” és „B” hatóságaival, a Bizottság szolgálatai arra a következtetésre jutottak, hogy nem sértették meg az uniós jogot. 2006. december 4-én a Bizottság tájékoztatta a panaszost az ügy lezárására irányuló szándékáról. Ezt az álláspontot 2007. július 18-án megerősítették, miután a Bizottság felülvizsgálta a panaszos által küldött új észrevételeket. Mindkét levél tartalmazta azon indokok magyarázatát, amelyek alapján a Bizottság úgy vélte, hogy az ügyet le kell zárni. Összefoglalva, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy sem A, sem B nem sértette meg az uniós jogot.

24.      Az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság, miután befejezte a panasz vizsgálatát, tájékoztatta a panaszost álláspontjának indokairól, és lehetőséget adott számára, hogy a panaszosok nyilvántartásba vételétől számított egy éven belül megtegye észrevételeit. E tekintetben a Bizottság a közlemény mellékletének 8. és 10. pontjában meghatározott kritériumoknak megfelelően járt el.

25.      Ami a Bizottságnak a panaszok érdemére vonatkozó álláspontját illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy az intézmény a panaszoshoz intézett 2006. december 4-i és 2007. július 18-i levelében ismertette a panaszok lezárására vonatkozó érvelését. Ezekben a levelekben a Bizottság kifejtette, hogy a kérdéssel kapcsolatos harmonizált uniós jogszabályok hiányában B megfelelően élt az áruk szabad mozgása alóli, az EK-Szerződés 30. cikkében foglalt, az emberi egészség védelmén alapuló kivétellel.

26.      Az Ombudsman gondosan áttekintette az ügyre vonatkozó jogi rendelkezéseknek, nevezetesen a 2160/2003/EK rendeletnek [11], valamint az EK-Szerződés 28. és 30. cikkének a Bizottság általi értelmezését, a közösségi bíróságok értelmezése szerint.

27.      A 2160/2003/EK rendelet célja, hogy uniós szinten harmonizálja azokat az ellenőrzési típusokat, amelyeket a tagállamok a szalmonella jelentette egészségügyi kockázatok korlátozása érdekében alkalmazhatnak. A 4. cikkben meghatározottak szerint a rendelet célja egy sor olyan közösségi célkitűzés meghatározása, amelyek célja annak biztosítása, hogy megfelelő és hatékony intézkedéseket hozzanak a szalmonella és más zoonózis-kórokozók kimutatására és ellenőrzésére. E célkitűzés elérése érdekében az 5. cikk előírja a tagállamok számára, hogy minden egyes zoonózisra és zoonózis-kórokozóra vonatkozóan dolgozzanak ki nemzeti ellenőrzési programokat. A II. , melléklet D. szakasza értelmében azonban a tojótyúkállományok ellenőrzésére vonatkozó közösségi célkitűzések alkalmazására csak 2009 decemberében, azaz 72 hónappal a rendelet hatálybalépését (2003. december)[12] követően kerül sor.

28.      Úgy tűnik tehát, hogy a Bizottság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a rendelet vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók az Y-t érintő helyzetre.

29.      Olyan külön uniós jogszabály hiányában, amely harmonizálhatta volna ezt a területet, az áruk szabad mozgására vonatkozó, az EK-Szerződés 28. és 30. cikkében meghatározott, a közösségi bíróságok által értelmezett általános kritériumokat kell alkalmazni erre az esetre. Ennek megfelelően, bár az áruk szabad mozgásának elve megtiltja a nemzeti hatóságoknak, hogy mennyiségi korlátozásokat vagy azokkal azonos hatású intézkedéseket vezessenek be a behozatalra vonatkozóan (28. cikk), a tagállamok ezt kivételesen megtehetik, többek között az emberek egészségének és életének védelme alapján. Az ilyen intézkedések azonban nem szolgálhatnak önkényes megkülönböztetés vagy a kereskedelem rejtett korlátozásának eszközéül (30. cikk). A közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlatával összhangban e kivétel alkalmazásának tiszteletben kell tartania az arányosság elvét, amely szerint a szóban forgó intézkedés nem lépheti túl a szükséges mértéket, arányos a kívánt céllal, és a legkevésbé korlátozza a kereskedelmet [13].

30.      Amint az a Bizottságnak a panaszoshoz intézett 2006. december 4-i és 2007. július 18-i leveleiben szerepel, B hatóságai arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy az Y-val szembeni keresetük az EK-Szerződés 30. cikkében meghatározott, az emberek egészségének és életének védelmére vonatkozó kivételen alapul. Amint azt a közösségi bíróságok elismerték, uniós harmonizáció hiányában a közegészség védelmének általuk megfelelőnek ítélt szintjéről a tagállamoknak kell dönteniük, figyelembe véve a lehetséges káros hatásokat és a rendelkezésre álló tudományos adatokat [14]. A Bizottság úgy döntött, hogy nem vitatja B hatóságainak álláspontját, mivel úgy tűnt, hogy az megfelelő kockázatértékelésen alapul, és ezért megfelel az elővigyázatosság elvének [15]. Ebben az összefüggésben a Bizottság, amikor úgy döntött, hogy nem folytatja az ügyet, figyelembe vette azt a tényt, hogy „B” hatóságai a szalmonella Unión belüli terjedéséről szóló releváns tudományos tanulmány megállapításai alapján érveltek álláspontjuk mellett, amely tanulmány feltárta, hogy „B” gazdaságainak egy minimális százalékát érintette a betegség, míg „A” esetében ez az arány jóval magasabb volt.

31.      A panaszos azzal érvelt, hogy információkat küldött a Bizottságnak, amelyek azt mutatták, hogy Y megfelelt az A-ban hatályos egészségügyi követelményeknek. Az ombudsman azonban nem kapott semmilyen információt annak bizonyítására, hogy a B által előírt szabványok valóban teljesültek, ami azt jelenti, hogy a B hatóságai által bevezetett kiviteli korlátozásokat fel kellett volna oldani. A helyzetre tekintettel az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság jogi álláspontja ebben az ügyben ésszerű.

32.      A panaszos számos további érvet hozott fel annak megkérdőjelezése érdekében, hogy a Bizottság hogyan kezelte panaszait. Különösen azzal érvelt, hogy a Bizottság nem kérte az EFSA beavatkozását, és megakadályozta A élelmiszer-biztonságért felelős hatóságait abban, hogy beavatkozzanak az ügybe.

33.      Ezen érvek felülvizsgálatát követően az ombudsman megállapítja, hogy a panaszos nem szolgáltatott bizonyítékot érveinek alátámasztására. Az EFSA szerepe nem a kockázatkezelésben, hanem a kockázatértékelésben rejlik. A 178/2002/EK rendelet 22. cikke értelmében az EFSA-nak tudományos tanácsadást, valamint tudományos és technikai támogatást kell nyújtania a közösségi jogszabályokhoz és politikákhoz minden olyan területen, amely közvetlen vagy közvetett hatást gyakorol az élelmiszer- és takarmánybiztonságra. Ennek megfelelően úgy tűnik, hogy az EFSA nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy beavatkozzon az egyes élelmiszerekkel kapcsolatos problémák kezelésébe, mint például Y esetében.

34.      A 178/2002/EK rendelet 30. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi az EFSA számára, hogy egy adott tudományos kérdésben absztrakt módon eltérő tudományos vélemények esetén véleményt nyilvánítson. Az ombudsman rámutat, hogy nem kapott olyan információt, amely arra utalna, hogy ilyen eltérő álláspontok merültek volna fel ebben a kérdésben. Valójában, amint azt a 178/2002/EK rendelet 60. cikke előírja, az EFSA-t fel lehetett volna kérni arra, hogy adjon tudományos véleményt, ha „A” hatóságai panaszt tettek volna a Bizottságnál a B . által hozott intézkedésekkel kapcsolatban. Ilyen panaszt nem nyújtottak be.

35.      Vizsgálata során az ombudsman nem kapott olyan információt, amely bizonyította volna, hogy a Bizottság nyomást gyakorolt A illetékes hatóságaira annak megakadályozása érdekében, hogy azok beavatkozzanak az Y-t érintő ügybe, vagy panaszt nyújtsanak be szolgálataihoz.

36.      A fenti megállapításokra tekintettel a Bizottság által azon határozatának alátámasztása érdekében adott indokolás, hogy sem A, sem B ellen nem indít kötelezettségszegési eljárást, ésszerűnek tűnik. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a Bizottság jogi hatáskörén belül járt el, amikor az ügy lezárásáról határozott.

37.      Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy az ügy e vonatkozását illetően nem történt hivatali visszásság.

B. Kérelem arra vonatkozóan, hogy a Bizottság vizsgálja felül a 2006/4171. és a 2006/4172. sz. ügyben hozott határozatát

Az ombudsman elé terjesztett érvek

38.      A panaszos azt kérte, hogy a Bizottság vizsgálja felül a panaszaival kapcsolatos álláspontját.

Az ombudsman értékelése

39.      Tekintettel a fenti megállapításokra, különösen a 36. pontban levont következtetésekre, amelyek szerint a Bizottság jogi hatáskörén belül járt el, amikor úgy határozott, hogy lezárja a panaszokat, az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos követelése nem tartható fenn.

C. Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

Kelt Strasbourgban, 2008. december 11-én.

---

[1] Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról; HL L 31., 2002.2.1., 1–24. o.

[2] Az Európai Parlament és a Tanács 2160/2003/EK rendelete (2003. november 17.) a szalmonella és egyéb meghatározott, élelmiszerből származó zoonózis-kórokozók ellenőrzéséről; HL L 325., 2003.12.12., 1. o.

[3] http://ec.europa.eu/civil_society/code/_docs/code_en.pdf

[4] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak a közösségi jog megsértése miatt a panaszossal fenntartott kapcsolatokról; COM/2002/0141 végleges; HL 244. ,, 2002.10.10., 5. o.

[5] HL 2002. C 244., 5. o.

[6] "Minden olyan levelezést, amelyet panaszként valószínűleg kivizsgálnak, rögzíteni kell a panaszok központi nyilvántartásában, amelyet a Bizottság Főtitkársága ‑ vezet."

[7] "A panaszként nyilvántartásba vett levelezést a Titkárság ‑Főtitkárság az eredeti visszaigazolás megküldésétől számított egy hónapon belül ismét visszaigazolja."

[8] "A Bizottság szervezeti egységei minden egyes bizottsági határozatot (hivatalos értesítés, indokolással ellátott vélemény, a Bírósághoz fordulás vagy az ügy lezárása) követően írásban felveszik a kapcsolatot a panaszosokkal a panaszukra válaszul tett lépésekről."

[9] „Általános szabályként a Bizottság szervezeti egységei kivizsgálják a panaszokat azzal a céllal, hogy a panasznak a Titkárság ‑Főtitkárság általi nyilvántartásba vételétől számított legfeljebb egy éven belül hivatalos felszólítás kiadására vagy az ügy lezárására vonatkozó határozatot hozzanak.”

[10] „Amennyiben nem állnak fenn olyan kivételes körülmények, amelyek sürgős intézkedéseket tesznek szükségessé, és a Bizottság valamely szervezeti egysége azt kívánja javasolni, hogy a panasz ügyében ne tegyenek további lépéseket, erről levélben előzetesen értesíti a panaszost, megjelölve azokat az indokokat, amelyek alapján az ügy lezárását javasolja, és felkéri a panaszost, hogy négy héten belül nyújtsa be észrevételeit.”

[11] Lásd a fenti 2. lábjegyzetet.

[12] A 2160/2003/EK rendelet 18. cikke.

[13] A 174/82. sz., Officier van Justitie kontra Sandoz BV ügyben hozott ítélet (EBHT 1983., 2445. o.).

[14] Lásd a fenti 174/82. sz. ügyet; A 42/90. sz. Bellon-ügyben hozott ítélet (EBHT 2003., I-04863. o.) és a C-192/01. sz. Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet (EBHT 2003., I-9693. o.).

[15] Lásd a 178/2002/EK rendelet 7. cikkét [lásd az 1. lábjegyzetet]:

     Az elővigyázatosság elve

1. Különleges körülmények között, amikor a rendelkezésre álló információk értékelését követően megállapítják az egészségre gyakorolt káros hatások lehetőségét, de a tudományos bizonytalanság továbbra is fennáll, a Közösségben választott magas szintű egészségvédelem biztosításához szükséges ideiglenes kockázatkezelési intézkedéseket lehet elfogadni, amíg az átfogóbb kockázatértékeléshez további tudományos információk nem állnak rendelkezésre.

2. Az (1) bekezdés alapján elfogadott intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük, és nem korlátozhatják jobban a kereskedelmet annál, mint ami a Közösségben választott magas szintű egészségvédelem eléréséhez szükséges, figyelembe véve a műszaki és gazdasági megvalósíthatóságot és a szóban forgó ügyben jogszerűnek tekintett egyéb tényezőket. Az intézkedéseket ésszerű időn belül felül kell vizsgálni, az azonosított, életet vagy egészséget fenyegető kockázat jellegétől, valamint a tudományos bizonytalanság tisztázásához és egy átfogóbb kockázatértékelés elvégzéséhez szükséges tudományos információk típusától függően.