Strasbourg, 2008. március 11.

Tisztelt D. Úr!

2006. augusztus 31-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen, amiért az állítólag megtagadta Öntől, hogy belépjen annak luxembourgi helyiségeibe, különösen az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala (OPOCE) helyiségeibe.

2006. október 24-én továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének. A Bizottság véleményének angol változatát 2006. december 20-án, francia fordítását pedig 2007. január 31-én küldte meg. Ezt az észrevételezési felhívással együtt továbbítottam Önnek, amelyet Ön 2007. március 30-án küldött meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

2006. augusztus 31-én a panaszostól, aki az Európai Parlament nyugalmazott tisztviselője, megtagadták a belépést az Európai Bizottság luxembourgi helyiségeibe, különösen az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatalának (OPOCE) helyiségeibe. A panaszos azon a véleményen volt, hogy az elutasítások indokolatlanok voltak. Kifejtette, hogy a Bizottsághoz intézett, az ügy tisztázására irányuló ismételt írásbeli kérései ellenére a Bizottság nem adott számára elfogadható magyarázatot az állítólagos elutasításra vonatkozóan.

A panaszos panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz, amelyben azt állította, hogy:

1. tévesen tagadták meg tőle a Bizottság luxembourgi helyiségeibe, különösen az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatalának épületébe való belépést; és
2. a Bizottság nem válaszolt megfelelően az erre vonatkozó 2006. június 23-i levelére.

2006. október 24-i levelében az ombudsman tájékoztatta a panaszost, hogy első állítását mind a Bizottság, mind az OPOCE ellen irányulónak tekinti. Úgy tűnt azonban, hogy a panaszos az első állításával kapcsolatban nem tett előzetes közigazgatási lépéseket az OPOCE-nál, amint azt az európai ombudsman alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdése előírja. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy a panaszos OPOCE-vel szembeni állítása elfogadhatatlan.

A KÉRDÉS

A Bizottság véleménye

Véleményében a Bizottság először is emlékeztetett az ügy hátterére, kifejtve a következőket.

A luxembourgi OPOCE-nek, a Bizottság Biztonsági Igazgatóságának címzett 2005. december 8-i levelében (1) kifogásolta a panaszos magatartását azzal az indokkal, hogy az OPOCE egyes női tisztviselőit, akik a román csapat tagjai voltak, meghívta, hogy fordítóként magánkézben dolgozzanak neki, és zaklatásig és a munkájukba való beavatkozásig szorította őket. Az OPOCE ezért arra kérte az SDC-t, hogy tagadja meg a panaszostól a helyiségeibe való belépést. Az SDC azonnal reagált erre a kérésre. Az SDC luxemburgi biztonsági szabályok alkalmazásáért felelős osztályvezető-helyettese, F. szóban tájékoztatta a panaszost, hogy megsértette a nyugdíjas tisztviselőknek a Bizottság épületeibe való belépésének általános feltételeire vonatkozó szabályokat, és kérte, hogy tartózkodjon ettől.

2005. december 9. és 2006. február 16. között a panaszos többször felhívta F.-et, és több levelet küldött neki, amelyekben azt kérte, hogy engedélyezzék számára az OPOCE helyiségeibe való belépést. F. azonban megerősítette az eredeti határozatot azzal az indokkal, hogy az alapul szolgáló helyzet nem változott, és hogy az OPOCE nem jelezte, hogy a tilalmat fel kívánja oldani. 2006. március 7‐i és 16‐i levelében F. ismét kifejtette a vonatkozó szabályokat, és megerősítette, hogy megtagadta a panaszostól az OPOCE helyiségeibe való belépést.

Ezt mindkét fél levelei és a panaszos által okozott további incidensek követték. Ezek közé tartozott a Bizottság egyik éttermében dolgozó női alkalmazottal szembeni ismételt megfélemlítés és sértegetés, valamint a Fordítási Főigazgatóság könyvtárában található szótár ellopása. Az SDC-vel folytatott levélváltás (2) a panaszos által F.-nek címzett két levéllel zárult, amelyekben kritikai észrevételeket tett, ugyanakkor teljes mértékben elismerte a kizárásához vezető tényeket.

A panasz érdemét illetően a Bizottság a következő észrevételeket tette.

Ami a panaszos első állítását illeti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a véleményéhez csatolt dokumentumok elegendő információt szolgáltattak az ombudsman számára annak megállapításához, hogy a panaszostól nem tagadták meg tévesen a Bizottság helyiségeibe való belépést. A panaszost felkérték, hogy tartsa be a nyugdíjas tisztviselők bizottsági helyiségekbe való belépésének általános feltételeit szabályozó jelenlegi eljárást, és magatartását igazítsa az e helyiségek látogatóitól elvárt magatartáshoz. E tekintetben a Bizottság különösen az F. által a panaszosnak címzett 2006. március 7‐i és 16‐i feljegyzésekre(3) hivatkozott, amelyekben a panaszost arról tájékoztatták, hogy:

1. az Európai Bizottságnál és az OPOCE-nál tett látogatásoknak megfelelő indokokon kell alapulniuk (pl. közszolgáltatás, az egyéni jogokkal foglalkozó horizontális szolgálatokkal való kapcsolattartás vagy olyan személy látogatása, aki korábban már elfogadott ilyen látogatást);
2. a közös közösségi terekhez (pl. kávézókhoz és éttermekhez) való hozzáférést csak akkor engedélyezték, ha az nem akadályozta a Bizottság szolgálatait feladataik ellátásában; és
3. az alkalmazott engedélye nélkül szigorúan tilos volt az irodába való belépés.

A Bizottság rámutatott, hogy F. a személyzete tagjainak védelme érdekében 2006. június 22-i levelében arról tájékoztatta a panaszost, hogy i. a Bizottság és az OPOCE épületeibe csak látogatói igazolvány kiállításával és a személyzet egy tagjának kíséretében léphet be; és ii. a betegségbiztosítási szolgáltatáshoz való hozzáférést kérésre engedélyezték (egyszerű kérés), és azt biztonsági őr társaságában végezték.

Ami a panaszos második állítását illeti, a Bizottság kifejtette, hogy a panaszos 2006. június 23-i levelének tartalma és általános irányvonala nem közvetlenül a Bizottság helyiségeibe való belépés megtagadásáról szóló határozaton alapult, hanem a Bizottság személyzetének azon tagját támadta, aki az említett határozatot meghozta. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexe nem vonatkozik azokra a levelezésekre, amelyek észszerűen helytelennek tekinthetők, például azért, mert ismétlődőek, visszaélésszerűek és/vagy értelmetlenek, és hogy ilyen esetekben a Bizottság fenntartja magának a jogot, hogy megszüntesse az ilyen levélváltásokat. Mivel a panaszos i. nem kért semmilyen információt; ii. választ kért, vagy iii. olyan új információt terjesztett elő, amelyet fel lehetett volna használni a fent említett határozat újraértékeléséhez, a Bizottság úgy határozott, hogy nincs szükség válaszra. A Bizottság mindazonáltal elismerte, hogy tájékoztatnia kellett volna a panaszost azon döntéséről, hogy megszünteti az üggyel kapcsolatos további levelezést, és elnézést kért e mulasztásért.

Véleményét a Bizottság azzal zárta, hogy sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a panaszos magatartása szükségessé tette a Bizottság és az OPOCE helyiségeibe való, kísérő nélküli belépésének megtagadását. Rámutatott azonban arra, hogy az elutasításra a Bizottság alkalmazottainak védelme és a kijelölt feladataik ellátásában bekövetkező fennakadások elkerülése érdekében volt szükség. A Bizottság megjegyezte, hogy a panaszost többször is felkérték, hogy szóban és írásban tanúsítson megfelelő magatartást, tartsa tiszteletben a Bizottság alkalmazottainak jogait, és kerülje munkájuk megzavarását. Az, hogy a panaszos nem reagált konstruktívan ezekre a kérésekre, elkerülhetetlenné tette az ellenőrzések elrendelését.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát.

A HATÁROZAT

1 Az az állítás, hogy a panaszostól tévesen tagadták meg a Bizottság luxembourgi helyiségeibe való belépést

1.1 Panaszában a panaszos azt állította, hogy tévesen tagadták meg tőle az Európai Bizottság luxembourgi helyiségeibe való belépést.

1.2 Véleményében az Európai Bizottság rámutatott, hogy F. úr, a Bizottság Biztonsági Igazgatóságának osztályvezető-helyettese 2006. június 22-i levelében arról tájékoztatta a panaszost, hogy i. a Bizottság és az OPOCE épületeibe csak látogatói igazolvány kiállításával és egy alkalmazott kíséretében léphet be; és ii. a betegbiztosítási szolgáltatáshoz való hozzáférését kérésre egyszerűen engedélyezték, és azt egy biztonsági őr társaságában végezték.

1.3 Észrevételeiben a panaszos nem vitatta a Bizottságnak a Bizottság helyiségeibe való korlátozott belépésére vonatkozó állítását.

1.4 Az ombudsman szükségesnek tartja, hogy az ügy iratai alapján először felidézze azokat a releváns eseményeket, amelyek végül ahhoz vezettek, hogy állítólag megtagadták a panaszostól a Bizottság épületeibe való belépést. E tekintetben az ombudsman a következőket jegyzi meg:

2005. december 8-án az OPOCE Erőforrások Igazgatóságának igazgatója levelet küldött az SDC-nek, amelyben azt kérte, hogy tiltsák el a panaszost az OPOCE helyiségeibe való belépéstől. Ez a kérelem azon a tényen alapult, hogy a panaszos állítólag meghívott néhány női OPOCE-tisztviselőt, hogy fordítóként magánkézben dolgozzanak neki, zaklatásig szorítva őket, és megzavarva munkájukat (4).

2005. december 10‐én a panaszos levelet küldött F.‐nek, amelyben kifejtette, hogy előző napon az OPOCE épületébe való belépéskor a biztonsági szolgálatok arról tájékoztatták, hogy a szóban forgó épületbe való belépéshez írásbeli engedélyre van szüksége. A panaszos ezért azt kérte, hogy F. adjon ki ilyen írásbeli engedélyt azon az alapon, hogy „érdeklődik az Európai Unió iránt”, és hogy „megkísérelte tájékoztatni az embereket (...) az európai intézményeken belüli fuvarozói [sic ] lehetőségeikről”. A panaszos hozzátette, hogy a lengyel, a cseh, a magyar, a román és a bolgár nyelv esetében próbált munkatársakat találni azzal a céllal, hogy egy későbbi szakaszban fordítási vállalkozást hozzon létre.

Mivel nem kapta meg a kért engedélyt, a panaszos 2006. február 16-án újabb levelet küldött F.-nek, amelyben kérte az említett engedély kiadását.

2006. március 7-én F. válaszolt a panaszosnak, és rámutatott arra, hogy a Bizottság és az OPOCE helyiségeibe való belépése a nyugdíjas tisztviselőkre vonatkozó általános szabályok hatálya alá tartozik, és hogy minden hozzáférés elfogadhatatlan és visszaélésszerű, kivéve i. a panaszos adminisztratív helyzetére vonatkozót, ii. az állami pénzügyi és szociális szolgáltatások igénybevételét, valamint iii. a látogatásra jelentkező tisztviselők azon kérését, hogy fogadják őt.

2006. március 9‐én és 12‐én a panaszos ugyanebben az ügyben két további levelet küldött F.‐nek.

2006. március 16‐án F. azt válaszolta a panaszosnak, hogy a Bizottság helyiségeibe való belépése a nyugdíjas tisztviselőkre vonatkozó általános szabályok hatálya alá tartozik. Hivatkozott továbbá a panaszos 2006. március 8-i, a Bizottság OIL-03 egységében dolgozó női tisztviselővel szembeni magatartására. E tekintetben F. hangsúlyozta, hogy a személyzeti szabályzat arra kötelezte a panaszost, hogy tartózkodjon minden olyan cselekedettől vagy magatartástól, amely hátrányosan befolyásolhatja helyzetét, és hogy az udvariasság és a tisztesség olyan tulajdonságok, amelyeket minden polgár elvárhat az uniós köztisztviselőktől. E megfontolások fényében nagyon sajnálatos, hogy a panaszos oly módon fordult egy tisztviselőhöz, amely sértheti annak személyes méltóságát és professzionalizmusát. F. ezért azt kérte, hogy a panaszos tartózkodjon minden olyan cselekménytől vagy magatartástól, amely megzavarhatja a tisztviselők és szolgálataik nyugalmát, különösen az olyan gyakorlatoktól, amelyek a luxemburgi jogszabályok értelmében büntetőeljáráshoz vezethetnek.

2006. június 22‐én Z., a Fordítási Főigazgatóság könyvtárának vezetője e‐mailt küldött F.‐nek, amelyben arról tájékoztatta, hogy a panaszos a könyvtárból való kölcsönzés helyett megpróbált elvenni egy szótárt, és hogy előző nap emlékeztetni kellett a panaszost arra, hogy mi minősül megfelelő magatartásnak a könyvtárban. Z. úr hozzáteszi, hogy a panaszos már megzavarta a könyvtár egy másik látogatóját azzal, hogy kiabált és goromba volt egy nővel, aki az asztalnál foglalt helyet. Ezen okok miatt, és mivel a panaszos már nem dolgozott a Bizottságnál (5), Z. úr úgy vélte, hogy a panaszos nem léphet be újra a könyvtárba.

Ugyancsak 2006. június 22‐én F. levelet küldött a panaszosnak, amelyben utalt arra, hogy a Fordítási Főigazgatóság ugyanezen a napon jogellenes módon megpróbált kivenni egy könyvet a könyvtárból, valamint arra, hogy ezt a kísérletet egy biztonsági alkalmazott meghiúsította. F. ezért ismét emlékeztetett arra, hogy a személyzeti szabályzat arra kötelezte a panaszost, hogy tartózkodjon minden olyan cselekménytől vagy magatartástól, amely hátrányosan befolyásolhatja álláspontját, és megjegyezte, hogy úgy tűnik, hogy a panaszos nem tartotta tiszteletben ezt a követelményt. F. tájékoztatta a panaszost, hogy magatartása következtében a Bizottság és az OPOCE helyiségeibe való belépését a következő korlátozásoknak vetették alá: i. a panaszosnak az említett helyiségekbe való általános belépését látogatói igazolvány kiállításával engedélyeznék, és azt egy aktív alkalmazott társaságában végeznék, valamint ii. a betegbiztosítási szolgáltatásokhoz való hozzáférését kérésre (egyszerű kérés esetén) biztonsági őr kíséretében engedélyeznék.

2006. június 23-án a panaszos levelet küldött F.-nek, amelyet „ce que vous avez qualifié, hier, de 'tentative de vol' cadre bien avec votre mentalité de fonctionnaire flic”-ként kezdett. Votre sourire sadique me dégoûte."(6) (Kiemelés eredetiben). A panaszos ezt követően kijelentette, hogy még mindig nem kapott választ F.-től arra a kérdésére, hogy ismét beléphet-e az OPOCE helyiségeibe. A panaszos arra is rámutatott, hogy a szóban forgó szótárt csak a Bizottság könyvtárából kívánja kölcsönözni, hogy sürgős fordítást készíthessen.

1.5 A fentieket figyelembe véve az ombudsman először is megjegyzi, hogy míg a panaszos állítása szerint tévesen tagadták meg tőle a Bizottság luxembourgi épületeibe való belépést, úgy tűnik, hogy a Bizottság épületeibe való belépését általában nem tagadták meg, hanem bizonyos feltételekhez kötötték. Ezzel kapcsolatban az ombudsman megjegyzi, hogy a közösségi intézmények helyiségeibe való belépés szabályozása a belső szervezetük tekintetében a hatáskörükbe tartozik, ami felhatalmazza őket arra, hogy megtegyék a megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy belső működésük összhangban legyen a megfelelő ügyintézéssel kapcsolatos érdekekkel (7).

1.6 Jelen esetben úgy tűnik, hogy a panaszos részt vett bizonyos eseményekben a Közösség luxembourgi munkahelyén. Különösen nem vitatott, hogy a panaszos a Fordítási Főigazgatóság könyvtárából vett könyvvel kísérelte meg elhagyni a Bizottság/OPOCE helyiségeit, és hogy ez a kísérlet, amely bűncselekménynek minősülhetett, a könyvtár egyik tisztviselőjének és egy biztonsági őrnek a beavatkozása miatt nem járt sikerrel.

1.7 Az ombudsman megállapítja, hogy a fentiek fényében úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság szóban forgó határozata a Közösség épületeibe való belépés szabályozására vonatkozó hatáskörének ésszerű gyakorlását tükrözi. Ezenkívül a panaszos panaszában nem terjesztett elő olyan konkrét, kellően alátámasztott érveket, amelyek bizonyítanák, hogy a szóban forgó ügyben a Bizottság a fenti hatáskört a szóban forgó ügyben jogellenes vagy a megfelelő ügyintézés vonatkozó szabályaival vagy elveivel egyéb módon ellentétes módon gyakorolta volna.

1.8 A fentiekre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos állítása nem megalapozott. Ezért nem talált az állításnak megfelelő hivatali visszásságot.

2 Az az állítás, hogy a Bizottság nem válaszolt megfelelően a panaszos 2006. június 23-i levelére

2.1 A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem válaszolt megfelelően a Bizottság luxembourgi helyiségeibe való belépés megtagadásáról szóló, 2006. június 23-i levelére.

2.2 Véleményében az Európai Bizottság kifejtette, hogy a panaszos 2006. június 23-i levelének tartalma és általános irányvonala nem közvetlenül az Európai Bizottság azon döntését befolyásolta, hogy megtagadja a panaszostól a helyiségeibe való belépést, hanem inkább az Európai Bizottság személyzetének azon tagját támadta meg, aki az említett döntést meghozta. E tekintetben a Bizottság azzal érvelt, hogy a helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexe nem vonatkozik azokra a levelezésekre, amelyek észszerűen helytelennek tekinthetők, például azért, mert ismétlődőek, visszaélésszerűek és/vagy értelmetlenek, és hogy ilyen esetekben fenntartotta magának a jogot, hogy megszüntesse az ilyen levélváltásokat. Mivel a panaszos i. nem kért semmilyen információt; ii. kérjen választ, vagy iii. levelében adjon meg minden olyan új információt, amelyet fel lehetett volna használni a fent említett határozat újraértékeléséhez, a Bizottság úgy határozott, hogy nincs szükség válaszra. A Bizottság mindazonáltal elismerte, hogy tájékoztatnia kellett volna a panaszost azon döntéséről, hogy megszünteti az üggyel kapcsolatos további levelezést, és elnézést kért e mulasztásért.

2.3 Az ombudsman először is megjegyzi, hogy az F.-nek címzett 2006. június 23-i levelében a panaszos először is a következőket mondta ki: "ce que vous avez qualifié, hier, de 'tentative de vol' cadre bien avec votre mentalité de fonctionnaire flic. Votre sourire sadique me dégoûte. J'ai encore un petit compte à régler avec vous."(8) (Kiemelés eredetiben). A Bizottság ezért észszerűen helytelennek és visszaélésszerűnek tekinthette a panaszos nyelvezetét, ami indokolhatja a vonatkozó levelezés megszüntetésére vonatkozó döntést. Ezzel összefüggésben a Bizottság e vizsgálat keretében elismerte, hogy tájékoztatnia kellett volna a panaszost azon döntéséről, hogy megszünteti az üggyel kapcsolatos további levelezést, és elnézést kért e mulasztásért. Ezenkívül a panaszoshoz intézett 2006. június 22-i levelében (lásd a fenti 1.4. pontot) a Bizottság tájékoztatta a panaszost arról, hogy lehetősége van hivatalos közigazgatási jogorvoslatot indítani és panaszt tenni az ombudsmannál. A fentieket figyelembe véve az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy az állítás további vizsgálata és mérlegelése nem indokolt.

3 Következtetés

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy a Bizottság nem követett el a panaszos első állításának megfelelő hivatali visszásságot. Ezenkívül a panaszos második állításának további vizsgálata és figyelembevétele nem indokolt.

Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Őszintén,

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Ennek másolatát a Bizottság csatolta jelen véleményéhez.

(2) A panaszos és a Bizottság szolgálatai közötti levelek másolatait csatolták a Bizottság véleményéhez.

(3) Ezeket a feljegyzéseket csatolták a Bizottságnak a jelen panaszra vonatkozó véleményéhez.

(4) A fenti beadvány alátámasztására a Bizottság csatolta véleményéhez a panaszos 2005. december 8-i, R. asszonynak címzett levelének másolatát, amelyben a panaszos a következőket írta: „Néhány napon belül eljövök, és átadom a román szöveget [egy konkrét tárgyról] valamennyi kollégájának, akik jelenleg lektorálnak. Nagyon szeretném, amint azt kifejtettem Önöknek, ha írásban kifejtenék véleményüket a szöveg általános minőségéről, amely valójában fordítás. (...) Néhányan később fordítókká válhatnak a csapatomban vagy egy uniós intézményben. Ez a művelet egyben próbát is jelent e lehetséges fejlődés szempontjából. Azt is szeretném megvitatni a helyzetet, mint egy "szerződéses ügynök"." (Kiemelés az eredetiben).

(5) Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság a Parlamenthez kívánt fordulni.

(6) Az ombudsman szolgálatainak fordítása a francia eredetiből: "[amit] tegnap "lopási kísérletként" jellemzett, jól illeszkedik a rendőrségi-polgári szolgai mentalitásához. A szadista mosolyod undorít engem. Még mindig van egy pontszámom, hogy rendezzem veled." (Emphasis eredetiben).

(7) A C-58/94. sz., Hollandia kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 1996., I-2169. o.) 37. pontja.

(8) Lásd a fenti 6. megjegyzést.