Strasbourg, 2008. március 11.

Tisztelt D. Úr!

2006. augusztus 31-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen amiatt, hogy az állítólag megtagadta Öntől a luxembourgi helyiségeibe, különösen az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala (OPOCE) helyiségeibe való belépést.

2006. október 24‐én továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének. A Bizottság 2006. december 20-án megküldte véleményének angol nyelvű változatát, 2007. január 31-én pedig annak francia nyelvű fordítását. Az észrevételezésre való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2007. március 30-án küldött meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

2006. augusztus 31-én a panaszostól, aki az Európai Parlament nyugdíjas tisztviselője, megtagadták az Európai Bizottság luxembourgi helyiségeibe, és különösen az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala (OPOCE) helyiségeibe való belépést. A panaszos azon a véleményen volt, hogy az elutasítások indokolatlanok voltak. Kifejtette, hogy a Bizottsághoz intézett, az ügy tisztázására irányuló ismételt írásbeli kérései ellenére a Bizottság nem adott számára elfogadható magyarázatot az állítólagos elutasítással kapcsolatban.

A panaszos panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz, amelyben azt állította, hogy:

1. tévesen tagadták meg tőle a Bizottság luxembourgi helyiségeibe, és különösen az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatalának épületébe való belépést; és
2. a Bizottság nem válaszolt megfelelően az üggyel kapcsolatos 2006. június 23‐i levelére.

2006. október 24-i levelében az ombudsman tájékoztatta a panaszost, hogy véleménye szerint első állítása mind a Bizottság, mind az OPOCE ellen irányul. Úgy tűnt azonban, hogy a panaszos az első állításával kapcsolatban nem nyújtott be előzetes közigazgatási kérelmet az OPOCE-hoz, amint azt az európai ombudsman alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdése előírja. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy a panaszos OPOCE-vel szembeni állítása elfogadhatatlan.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

Véleményében a Bizottság először emlékeztetett az ügy hátterére, és a következőket fejtette ki.

A luxembourgi OPOCE, a Bizottság Biztonsági Igazgatóságához (a továbbiakban: SDC) címzett 2005. december 8-i levelében (1) panaszt tett a panaszos magatartása miatt, azzal az indokkal, hogy az OPOCE bizonyos női tisztviselőit, akik a román csapat tagjai voltak, meghívta, hogy magánúton dolgozzanak neki fordítóként, zaklatásnak és a munkájukba való beavatkozásnak kitéve őket. Az OPOCE ezért arra kérte az SDC-t, hogy tagadja meg a panaszostól a helyiségeibe való belépést. Az SDC azonnal reagált erre a kérésre. Az SDC luxemburgi biztonsági szabályok alkalmazásáért felelős osztályvezető-helyettese, F. szóban tájékoztatta a panaszost, hogy megsérti a nyugdíjas tisztviselőknek a Bizottság helyiségeibe való belépésének általános feltételeire vonatkozó szabályokat, és kérte, hogy tartózkodjon ettől.

2005. december 9. és 2006. február 16. között a panaszos több alkalommal felhívta F.-et, és több levelet küldött neki, amelyekben kérte, hogy engedélyezzék számára az OPOCE helyiségeibe való belépést. F. azonban megerősítette az eredeti határozatot azzal az indokkal, hogy nem történt változás az alapul szolgáló helyzetben, és hogy az OPOCE nem jelezte a tilalom feloldására irányuló szándékát. 2006. március 7-i és 16-i levelében F. ismét kifejtette a vonatkozó szabályokat, és megerősítette, hogy a panaszos nem léphet be az OPOCE helyiségeibe.

Ezt mindkét fél levelei és a panaszos által okozott további incidensek követték. Ezek közé tartozott a Bizottság egyik éttermében egy női alkalmazottal szembeni ismételt megfélemlítés és sértegetés, valamint egy szótár ellopása a Fordítási Főigazgatóság könyvtárából. Az SDC-vel folytatott levélváltás (2) a panaszos által F.-nek címzett két levéllel zárult, amelyekben kritikus észrevételeket tett, ugyanakkor teljes mértékben elismerte a kizárásához vezető tényeket.

A panasz érdemét illetően a Bizottság a következő észrevételeket tette.

A panaszos első állítását illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a véleményéhez csatolt dokumentumok elegendő információt szolgáltattak az ombudsman számára annak megállapításához, hogy a panaszostól nem tagadták meg tévesen a Bizottság helyiségeibe való belépést. A panaszost felkérték, hogy tartsa be a nyugdíjas tisztviselőknek a Bizottság épületeibe való belépésének általános feltételeit szabályozó jelenlegi eljárást, és magatartását igazítsa az e helyiségek látogatóitól elvárt magatartáshoz. E tekintetben a Bizottság különösen F. úrnak a panaszoshoz intézett 2006. március 7-i és 16-i feljegyzéseire (3) hivatkozott, amelyekben a panaszost arról tájékoztatták, hogy:

1. az Európai Bizottságnál és az OPOCE-nál tett látogatásoknak megfelelő indokokon kell alapulniuk (pl. közszolgáltatás, kapcsolattartás az egyéni jogokkal foglalkozó horizontális szolgálatokkal vagy látogatás olyan személynél, aki korábban elfogadta az ilyen látogatást);
2. a közös közösségi terekhez (pl. kávézókhoz és éttermekhez) való hozzáférést csak akkor engedélyezték, ha az nem akadályozta a Bizottság szolgálatait feladataik ellátásában; valamint
3. Szigorúan tilos volt az alkalmazott engedélye nélkül belépni az irodába.

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy alkalmazottai védelme érdekében F. 2006. június 22‐i levelében arról tájékoztatta a panaszost, hogy i. csak látogatói igazolvány kiállítása esetén és az alkalmazott kíséretében léphet be a Bizottság és az OPOCE helyiségeibe; és ii. a betegbiztosítási szolgáltatás igénybevételét kérelemre engedélyezik (egyszerű kérelem), és azt biztonsági őr társaságában végzik.

Ami a panaszos második állítását illeti, a Bizottság kifejtette, hogy a panaszos 2006. június 23-i levelének tartalma és általános iránya nem közvetlenül a Bizottság helyiségeibe való belépésének megtagadásáról szóló határozatot érintette, hanem inkább a Bizottság azon alkalmazottját támadta meg, aki az említett határozatot hozta. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexe nem alkalmazandó az olyan levelezésre, amely észszerűen helytelennek tekinthető, például azért, mert ismétlődő, visszaélésszerű és/vagy értelmetlen, és hogy ilyen esetekben a Bizottság fenntartja magának a jogot az ilyen levélváltások megszüntetésére. Mivel a panaszos i. nem kért semmilyen információt; ii. nem kért választ vagy iii. nem terjesztett elő olyan új információt, amelyet fel lehetett volna használni a fent említett határozat újraértékeléséhez, a Bizottság úgy határozott, hogy nincs szükség válaszra. A Bizottság mindazonáltal elismerte, hogy tájékoztatnia kellett volna a panaszost arról a döntéséről, hogy az üggyel kapcsolatban nem folytat vele további levelezést, és elnézést kért e mulasztásért.

A Bizottság azzal zárta véleményét, hogy sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a panaszos magatartása szükségessé tette a Bizottság és az OPOCE helyiségeibe való, kísérő nélküli belépésének megtagadását. Ezt követően rámutatott arra, hogy az elutasításra azonban a Bizottság alkalmazottainak védelme és a kijelölt feladataik ellátásában bekövetkező zavarok elkerülése érdekében volt szükség. A Bizottság megjegyezte, hogy a panaszost több alkalommal szóban és írásban is felkérték arra, hogy megfelelő módon járjon el, tartsa tiszteletben a Bizottság alkalmazottainak jogait, és ne zavarja meg munkájukat. Mivel a panaszos nem válaszolt konstruktívan ezekre a kérelmekre, elkerülhetetlenné vált az ellenőrzések elrendelése.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát.

A HATÁROZAT

1 Az az állítás, hogy a panaszostól tévesen tagadták meg a Bizottság luxembourgi helyiségeibe való belépést

1.1 Panaszában a panaszos azt állította, hogy tévesen tagadták meg tőle az Európai Bizottság luxembourgi helyiségeibe való belépést.

1.2 Véleményében az Európai Bizottság rámutatott arra, hogy F. úr, az Európai Bizottság Biztonsági Igazgatóságának (a továbbiakban: SDC) osztályvezető-helyettese 2006. június 22-i levelében arról tájékoztatta a panaszost, hogy i. csak látogatói igazolvány kiállítása esetén és a személyzet egy tagjának kíséretében léphet be az Európai Bizottság és az OPOCE helyiségeibe; és ii. a betegbiztosítási szolgáltatáshoz való hozzáférését egyszerűen kérésre engedélyezték, és azt egy biztonsági őr társaságában végezték.

1.3 Észrevételeiben a panaszos nem vitatta az Európai Bizottságnak az Európai Bizottság helyiségeibe való korlátozott belépésre vonatkozó állítását.

1.4 Az ombudsman szükségesnek tartja, hogy az aktában szereplő dokumentumok alapján először is felidézze azokat a releváns eseményeket, amelyek végül ahhoz vezettek, hogy a panaszos állítólag megtagadta a Bizottság helyiségeibe való belépést. E tekintetben az ombudsman a következőket jegyzi meg:

2005. december 8-án az OPOCE Erőforrások Igazgatóságának igazgatója levelet küldött az SDC-nek, amelyben azt kérte, hogy tiltsák el a panaszost az OPOCE helyiségeibe való belépéstől. Ez a kérelem azon a tényen alapult, hogy a panaszos állítólag felkért néhány női OPOCE-tisztviselőt, hogy magánmunkát végezzenek számára fordítóként, zaklatásra kényszerítve őket, és beavatkozva munkájukba (4).

2005. december 10‐én a panaszos levelet küldött F.‐nek, amelyben kifejtette, hogy az előző napon az OPOCE épületébe való belépéskor a biztonsági szolgálatok arról tájékoztatták, hogy a szóban forgó épületbe való belépéshez írásbeli engedélyre van szüksége. A panaszos ezért arra kérte F. urat, hogy adjon ki ilyen írásbeli engedélyt, mivel „érdekelt az Európai Unió iránt”, és „megkísérelte tájékoztatni az embereket (...) az európai intézményeken belüli fuvarozói [sic ] lehetőségeikről”. A panaszos hozzátette, hogy a lengyel, a cseh, a magyar, a román és a bolgár nyelv számára próbál munkatársakat találni annak érdekében, hogy egy későbbi szakaszban fordítási vállalkozást hozzon létre.

Mivel a panaszos nem kapta meg a kért engedélyt, 2006. február 16-án újabb levelet küldött F.-nek, amelyben az említett engedély kiadását kérte.

2006. március 7-én F. válaszolt a panaszosnak, és rámutatott arra, hogy a Bizottság és az OPOCE helyiségeibe való belépése a nyugdíjas tisztviselőkre alkalmazandó általános szabályok hatálya alá tartozik, és hogy minden belépés elfogadhatatlan és visszaélésszerű, kivéve i. a panaszos igazgatási helyzetével kapcsolatos, ii. az állami pénzügyi és szociális szolgáltatások igénybevételére vonatkozó, valamint iii. azon látogatást végző tisztviselők által kért belépést, akik hozzájárultak a fogadásához.

2006. március 9-én és 12-én a panaszos két további levelet küldött F.-nek ugyanebben az ügyben.

2006. március 16-án F. válaszolt a panaszosnak, megerősítve, hogy a Bizottság helyiségeibe való belépése a nyugdíjas tisztviselőkre vonatkozó általános szabályok hatálya alá tartozik. Utalt továbbá a panaszos 2006. március 8-i magatartására a Bizottság OIL-03 egységében dolgozó női tisztviselővel szemben. E tekintetben F. hangsúlyozta, hogy a személyzeti szabályzat arra kötelezi a panaszost, hogy tartózkodjon minden olyan cselekménytől vagy magatartástól, amely hátrányosan érintheti az álláspontját, és hogy az udvariasság és a tisztesség olyan tulajdonságok, amelyeket minden polgár elvárhat egy uniós köztisztviselőtől. E megfontolások fényében az a tény, hogy a panaszos oly módon fordult egy tisztviselőhöz, amely sértheti a tisztviselő személyes méltóságát és szakmai hozzáértését, nagyon sajnálatos volt. F. ezért azt kérte, hogy a panaszos tartózkodjon minden olyan cselekménytől vagy magatartástól, amely megzavarhatja a tisztviselők és szolgálataik békéjét, különösen az olyan gyakorlatoktól, amelyek a luxemburgi jogszabályok értelmében büntetőeljáráshoz vezethetnek.

2006. június 22-én Z., a Fordítási Főigazgatóság könyvtárának vezetője e-mailt küldött F.-nek, amelyben arról tájékoztatta, hogy a panaszos a könyvtárból kölcsönvétel helyett szótárt próbált venni, és hogy előző nap emlékeztetni kell a panaszost arra, hogy mi minősül megfelelő magatartásnak a könyvtárban. Z. hozzátette, hogy a panaszos már zavarta a könyvtár másik látogatóját azzal, hogy kiabált és goromba volt egy nővel, aki az asztalnál foglalt helyet. Ezen okok miatt, és mivel a panaszos már nem dolgozott a Bizottságnál (5), Z. úgy vélte, hogy a panaszos nem léphet be újra a könyvtárba.

Szintén 2006. június 22‐én F. levelet küldött a panaszosnak, amelyben utalt arra, hogy ez utóbbi ugyanezen a napon jogellenesen megpróbált kivinni egy könyvet a Fordítási Főigazgatóság könyvtárából, valamint arra, hogy ezt a kísérletet egy biztonsági alkalmazott meghiúsította. F. ezért ismételten emlékeztetett arra, hogy a személyzeti szabályzat arra kötelezi a panaszost, hogy tartózkodjon minden olyan cselekménytől vagy magatartástól, amely hátrányosan érintheti álláspontját, és megjegyezte, hogy a panaszos láthatóan nem tartotta tiszteletben ezt a követelményt. F. tájékoztatta a panaszost, hogy magatartása következtében a Bizottság és az OPOCE helyiségeibe való belépésére a következő korlátozások vonatkoztak: i. a panaszos általános belépését az említett helyiségekbe látogatói igazolvány kiállításával engedélyezik, és azt egy aktív alkalmazott társaságában hajtják végre, és ii. a betegbiztosítási szolgáltatásokhoz való hozzáférését kérésre (egyszerű kérés) biztonsági őr kíséretében engedélyezik.

2006. június 23-án a panaszos levelet küldött F. úrnak, amelyet a következőképpen kezdett: „ce que vous avez qualifié, hier, de 'tentative de vol' cadre bien avec votre mentalité de fonctionnaire flic. Votre sourire sadique me dégoûte."(6) (Emfázis eredetiben). A panaszos ezt követően kijelentette, hogy még mindig nem kapott választ F. úrtól arra a kérdésére, hogy ismét beléphet-e az OPOCE helyiségeibe. A panaszos arra is rámutatott, hogy csak a szóban forgó szótárt kívánja kölcsönvenni a Bizottság könyvtárából a sürgős fordítás érdekében.

1.5 A fentiekre tekintettel az ombudsman először is megjegyzi, hogy bár a panaszos állítása szerint tévesen tagadták meg tőle a Bizottság luxembourgi helyiségeibe való belépést, úgy tűnik, hogy valójában a Bizottság helyiségeibe való belépését általában nem tagadták meg, hanem bizonyos feltételekhez kötötték. Ehhez kapcsolódóan az ombudsman megjegyzi, hogy a közösségi intézmények helyiségeibe való belépés szabályozása a belső szervezetük tekintetében az ő hatáskörükbe tartozik, ami felhatalmazza őket arra, hogy megtegyék a megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy belső működésük összhangban legyen a megfelelő ügyintézés érdekeivel (7).

1.6 A jelen ügyben úgy tűnik, hogy a panaszos részt vett bizonyos, a Közösség luxembourgi munkahelyén történt incidensekben. Közelebbről nem vitatott, hogy a panaszos a Fordítási Főigazgatóság könyvtárából vett könyvvel kísérelte meg elhagyni a Bizottság/OPOCE helyiségeit, és hogy ez a kísérlet, amely vélhetően bűncselekménynek minősült, egy könyvtári tisztviselő és egy biztonsági őr közbelépése miatt nem járt sikerrel.

1.7 Az ombudsman megállapítja, hogy a fentiek fényében úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság vitatott határozata a közösségi helyiségekbe való belépés szabályozására vonatkozó hatáskörének ésszerű gyakorlását tükrözi. Ezenkívül a panaszos panaszában nem terjesztett elő semmilyen konkrét, kellően alátámasztott érvet, amely alátámasztaná, hogy a szóban forgó ügyben a Bizottság jogellenesen vagy a megfelelő ügyintézés vonatkozó szabályaival vagy elveivel más módon ellentétesen gyakorolta volna a fenti hatáskört.

1.8 A fentiek alapján az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos állítását nem támasztották alá. Ezért nem talál olyan hivatali visszásságot, amely megfelelne ennek az állításnak.

2 Az az állítás, hogy a Bizottság nem válaszolt megfelelően a panaszos 2006. június 23-i levelére

2.1 A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem válaszolt megfelelően 2006. június 23-i levelére, amelyben megtagadta a Bizottság luxembourgi helyiségeibe való belépést.

2.2 Véleményében az Európai Bizottság kifejtette, hogy a panaszos 2006. június 23-i levelének tartalma és általános irányvonala nem közvetlenül az Európai Bizottság azon döntésére vonatkozik, hogy megtagadja a panaszostól a helyiségeibe való belépést, hanem inkább az Európai Bizottság azon alkalmazottját támadja meg, aki az említett döntést meghozta. E tekintetben a Bizottság azzal érvelt, hogy a helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexe nem alkalmazandó azokra a levelezésekre, amelyek észszerűen helytelennek tekinthetők, például azért, mert ismétlődőek, visszaélésszerűek és/vagy értelmetlenek, és hogy ilyen esetekben fenntartotta magának a jogot az ilyen levélváltások megszüntetésére. Mivel a panaszos i. nem kért semmilyen információt; ii. nem kért választ, vagy iii. levelében nem szolgáltatott olyan új információt, amelyet fel lehetett volna használni a fent említett határozat újraértékeléséhez, a Bizottság úgy határozott, hogy nincs szükség válaszra. A Bizottság mindazonáltal elismerte, hogy tájékoztatnia kellett volna a panaszost arról a döntéséről, hogy az üggyel kapcsolatban nem folytat vele további levelezést, és elnézést kért e mulasztásért.

2.3 Az ombudsman először is megjegyzi, hogy F. úrhoz intézett 2006. június 23-i levelében a panaszos a következőket mondta: "Ce que vous avez qualifié, hier, de 'tentative de vol' cadre bien avec votre mentalité de fonctionnaire flic. Szavazz sourire sadique me dégoûte. J'ai encore un petit compte à régler avec vous."(8) (Emphasis eredetiben). A Bizottság ezért ésszerűen úgy ítélheti meg, hogy a panaszos nyelvezete helytelen és visszaélésszerű, ami indokolhatja a vonatkozó levelezés megszüntetéséről szóló határozatot. Ehhez kapcsolódóan a Bizottság a jelen vizsgálat keretében elismerte, hogy tájékoztatnia kellett volna a panaszost arról a döntéséről, hogy az üggyel kapcsolatban nem folytat további levelezést vele, és elnézést kért e mulasztásért. Ezenkívül a panaszoshoz intézett 2006. június 22-i levelében (lásd a fenti 1.4. pontot) a Bizottság tájékoztatta a panaszost arról, hogy lehetősége van arra, hogy hivatalos közigazgatási fellebbezést nyújtson be és panaszt tegyen az ombudsmannál. A fentiek figyelembevételével az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy az állítás további vizsgálata és vizsgálata nem indokolt.

3 Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy a Bizottság nem követett el a panaszos első állításának megfelelő hivatali visszásságot. Ezenkívül a panaszos második állításának további vizsgálata és vizsgálata nem indokolt.

Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Ennek egy példányát a Bizottság csatolta e véleményéhez.

(2) A panaszos és a Bizottság szolgálatai közötti levelek másolatát csatolták a Bizottság véleményéhez.

(3) Ezeket a feljegyzéseket csatolták a Bizottságnak a jelen panasszal kapcsolatos véleményéhez.

(4) A fenti beadvány alátámasztására a Bizottság véleményéhez csatolta a panaszos 2005. december 8-i, egy bizonyos R. asszonynak címzett levelének másolatát, amelyben a panaszos a következőket írta: „Néhány napon belül eljövök, és átadom a [meghatározott tárgyról] szóló román szöveget valamennyi, jelenleg lektorálás alatt álló kollégájának. Amint azt már kifejtettem Önöknek, nagyon szeretném, ha írásban kifejtenék véleményüket a szöveg általános minőségéről, amely valójában fordítás. (...) Néhányuk később fordítóvá válhat a csapatomban vagy valamelyik uniós intézményben. Ez a művelet a lehetséges fejlődés szempontjából is tesztet jelent. Azt is szeretném megvitatni a helyzetet, mint egy "szerződéses ügynök."(kiemelés az eredeti).

(5) Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság a Parlamenthez kívánt fordulni.

(6) Az ombudsman szolgálatainak fordítása a francia eredetiből: "Az, amit tegnap "lopási kísérletnek" nevezett, jól illeszkedik a rendőri-polgári szolgai mentalitásához. Undorodom a szadista mosolyodtól. Még van egy pontom, amit le kell rendeznem veled."(Emfázis eredetiben).

(7) A C-58/94. sz., Hollandia kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 1996., I-2169. o.) 37. pontja.

(8) Lásd a fenti 6. megjegyzést.