Strasbourg, 2008. április 8.

Tisztelt Dr. S. Úr!

2004. november 22-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Ön által 2003 októberében hozzá benyújtott versenyjogi panasz Európai Bizottság általi kezelésével kapcsolatban.

2004. december 9‐én továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének. Erről még aznap értesítették.

2004. december 13-án levelet küldött, amelyben arról tájékoztatott, hogy a Bizottságtól időközben kapott levél fényében módosítani kívánja panaszát. 2004. december 21-i leveleimben tájékoztattam mind a Bizottságot, mind pedig Önt a panasz új tárgyáról.

A Bizottság 2005. február 21-én küldte meg véleményét (2005. február 10-i keltezéssel). 2005. február 25-én továbbítottam Önnek az észrevételezésre való felkéréssel együtt, amelyet 2005. március 22-én küldött meg.

2005. április 5-én felkértem a Bizottságot, hogy nyújtson be kiegészítő véleményt az Ön által az észrevételeiben benyújtott további állítással kapcsolatban, és tegye meg észrevételeit.

A Bizottság 2005. június 8-án válaszolt. Ezt a választ 2005. június 9-én továbbítottam Önnek azzal a felkéréssel, hogy tegye meg észrevételeit, amelyeket 2005. június 12-én küldött meg.

2005. június 28-án további tájékoztatást kértem a Bizottságtól az Ön panaszával kapcsolatban, és 2005. július 31-ig választ kértem.

2005. június 29-én kaptam egy levelet, amelyet 2005. június 26-án küldött nekem, és amelyben további információkat nyújtott be, és azt javasolta, hogy azt továbbítsák az EU korrupcióellenes hatóságának, amennyiben létezik ilyen hatóság.

2005. július 5-én továbbítottam e levél másolatát a Bizottságnak, és erről még aznap tájékoztattam Önt. Levelemben arról is tájékoztattam Önt, hogy a Bizottság további információkérésemre adott válaszának és a válasszal kapcsolatos esetleges észrevételeinek kézhezvételét követően döntök arról, hogy szükség van-e további lépésekre.

2005. augusztus 23-án küldött telefaxában Ön azt kérdezte, hogy beérkezett-e a Bizottság válasza a további információkérésre.

2005. augusztus 25-én továbbítottam Önnek a Bizottság időközben érkezett válaszának angol nyelvű változatát, valamint az észrevételek 2005. szeptember 30-ig történő megtételére vonatkozó felhívást.

Egy 2005. augusztus 28-án elküldött faxban Ön azt állította, hogy elfogadta a Bizottság ajánlatát, amely lehetővé teszi az ügyiratba való betekintést, és javaslatot tett a vizsgálat bizonyos időpontjára. Ezt a levelet 2005. szeptember 5-én küldte el újra.

2005. szeptember 5-én küldött válaszomban tájékoztattam Önt, hogy kapcsolatba kell lépnie a Bizottsággal, ha hozzáférést szeretne kapni ez utóbbi aktájához. Arra is rámutattam, hogy a Bizottság levele, amelyet 2005. augusztus 25-én továbbítottam Önnek, úgy tűnt, hogy egy esetleges találkozóra utal, amelynek célja az Ön ügyének megvitatása, nem pedig az ügyirathoz való hozzáférésre vonatkozó ajánlatra. Válaszomat mind postai úton, mind faxon megküldtük Önnek.

2005. szeptember 5-én küldött telefaxában Ön jelezte, hogy 2005. augusztus 28-i telefaxára még nem kapott választ. A szolgálataimmal ugyanazon a napon folytatott telefonbeszélgetés során Ön megerősítette, hogy időközben megkapta a 2005. szeptember 5-i faxomat, és hogy az ezen a napon korábban elküldött faxa így okafogyottá vált.

2005. szeptember 12-én megküldtem Önnek a Bizottság kiegészítő információkérésemre adott válaszának német fordítását.

2005. szeptember 28-án küldött telefaxában Ön 2005. november 30-ig terjedő határidő-hosszabbítást kért a Bizottság levelével kapcsolatos észrevételeinek benyújtása tekintetében. 2005. október 3-án kelt újabb levelében, amelyet 2005. október 6-án kaptam meg, megismételte ezt a kérést. E levéllel együtt Ön benyújtotta a Bizottságnak és egy német szervnek küldött leveleinek másolatát.

2005. október 4-i levelemben tájékoztattam Önt, hogy a határidő-hosszabbítás iránti kérelmét elfogadták.

2005. november 24-én megküldte nekem észrevételeit a Bizottságnak a további információkérésemre adott válaszával kapcsolatban.

2005. december 5-én egy harmadik kiegészítő információkérést intéztem a Bizottsághoz, amelyben 2006. január 15-ig választ kértem. Erről még aznap értesítették. A Bizottság 2006. január 31-én megküldte válaszának angol nyelvű eredeti példányát.

2006. február 7-én Ön levelet írt, amelyben azt kérdezte, hogy a Bizottság válaszolt-e levelemre, és bírálta a Bizottság tétlenségét, amely véleménye szerint súlyos károkat okozott a fogyasztóknak. Ezt a levelet 2006. február 14-én küldte el újra.

2006. február 13-án továbbítottam Önnek a Bizottság válaszának angol nyelvű eredeti példányát.

A Bizottság 2006. február 10-én megküldte válaszának német fordítását, amelyet 2006. február 14-én továbbítottam Önnek észrevételezésre, amelyet Ön 2006. március 5-én küldött meg.

2006. március 22-én arra kért, erősítsem meg, hogy megkaptam 2006. március 5-i levelét. Hivatalom 2006. március 23-án e-mailben megerősítette, hogy levele megérkezett.

2006. április 19-én Ön azt kérdezte, hogy mi történt 2006. március 5-i levelével. Ezt a levelet 2006. április 26-án küldte el újra.

2006. május 2-án tájékoztattam Önt, hogy ügyének vizsgálata még nem fejeződött be, de legkésőbb 2006. június 15-ig tájékoztatni fogom arról, hogy miként kívánok eljárni ebben az ügyben.

2006. május 29-én egy negyedik kiegészítő információkérést intéztem a Bizottsághoz, amelyben 2006. június 30-ig választ kértem. Erről még aznap értesítették.

2006. július 5-én a Bizottság a határidő 2006. július 31-ig történő meghosszabbítását kérte.

2006. július 5-én, 6-án és 24-én Ön további információkat küldött nekem ügyével kapcsolatban.

2006. július 10-én kelt levelemben tájékoztattam Önt, hogy elfogadtam a Bizottság határidő-hosszabbítás iránti kérelmét.

A Bizottság 2006. augusztus 24-én küldte meg a kiegészítő információkérésemre adott válaszát. 2006. augusztus 25-én továbbítottam Önnek az észrevételezésre való felhívással együtt, amelyet 2006. szeptember 24-én küldött meg.

2006. október 10-én küldött e-mailjében azt kérte, hogy állapítsak meg hivatali visszásságot.

2006. november 6-án ötödik alkalommal kértem további tájékoztatást a Bizottságtól. Erről még aznap értesítették.

2007. január 29-én kelt levelében arról tájékoztatott, hogy a Bizottság 2007. január 11-i határozatával elutasította az Ön versenyjogi panaszát. Levelében Ön észrevételeket tett a Bizottság eljárásával kapcsolatban, és kifogásolta az általa elfogadott határozatot.

A Bizottság 2007. február 2-án küldte meg válaszát az információkérésemre.

Hivatalom 2007. február 5-én tájékoztatta Önt, hogy 2007. január 29-i levelére hamarosan választ fog kapni.

2007. február 12-én továbbítottam Önnek a Bizottság kiegészítő információkérésemre adott válaszát, és felkértem, hogy 2007. március 31-ig tegye meg észrevételeit. Arról is tájékoztattam, hogy úgy döntöttem, új vizsgálatot indítok a Bizottság 2007. január 11-i határozata elleni panaszával kapcsolatban. Ez utóbbi panaszt a 454/2007/GG hivatkozási számon vették nyilvántartásba, és még aznap véleményezésre továbbították a Bizottságnak.

2007. március 22-én küldött elektronikus levelében azt kérte, hogy állapítsam meg a jelen üggyel kapcsolatos hivatali visszásságot.

2007. október 19-én Ön további információkat nyújtott be az ügyével kapcsolatban. Különösen az akkreditálásról szóló rendeletre irányuló, 2007. február 14-i bizottsági javaslat egy példányát juttatta el hozzám, és észrevételeket tett e javaslattal kapcsolatban.

2007. december 2-án Ön további információkat nyújtott be a fent említett rendelettervezet hátterével kapcsolatban.

2008. január 17-én tájékoztattam a Bizottságot, hogy szükségesnek tartom betekinteni a Bizottság irataiba. Erről még aznap értesítették.

A Bizottság aktájába való betekintésre 2008. február 13-án került sor. A vizsgálatról készült jelentés egy példányát 2008. február 20-án megküldtük Önnek és a Bizottságnak.

2008. február 29-én Ön további észrevételeket tett az ügyével kapcsolatban.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos

2003 decemberéig a panaszos, aki német állampolgár, egy németországi székhelyű vállalatot (Európai Minőségügyi Tanács, a továbbiakban: EQC) vezetett, amely megpróbált belépni az akkreditációs szolgáltatások nyújtásának piacára.

Háttér

A jelen ügy előzményeit a Bundeskartellamt (német versenyhatóság) 2004. február 26-án az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának küldött levele tartalmazza. Ez a levél az akkreditációval kapcsolatos alábbi információkat tartalmazza:

Az akkreditáció által nyújtott szolgáltatás abból áll, hogy egy semleges szervezet (a továbbiakban: az akkreditáló) bizonyos műszaki normák alapján ellenőrzi és értékeli, hogy a tanúsításokat végző laboratórium, tanúsító szerv vagy ellenőrző szolgálat megfelel-e a szakértelemre vonatkozó követelményeknek.

Németországban az ilyen szolgáltatásokat nyújtó szervezetek a Deutscher Akkreditierungsrat (a továbbiakban: DAR) tagjai voltak. A tagság fontos volt, mivel csak a DAR tagjai jogosultak a szövetségi sassal ellátott dokumentumok kiállítására, és a gyakorlatban csak az e szimbólummal ellátott bizonyítványokat ismerték el.

Németországban alapvető különbség volt a törvény által szabályozott terület (amelyen csak állami akkreditáló testületek vagy hatóságok által ezzel a feladattal megbízott vállalatok működhetnek) és a törvény által nem szabályozott terület között. Itt csak az utóbbi terület volt releváns.

A DAR-ban mind a törvény által szabályozott ágazat, mind a törvény által nem szabályozott ágazat együttműködött. Magukon az akkreditálókon kívül a szövetségi minisztériumok, a Deutsche Institut für Normung e.V. (Német Normák Intézete) és a Bundesverband der Deutschen Industrie (BDI, Német Iparágak Szövetségi Szövetsége) is tagjai voltak a DAR-nak.

A DAR-ban való tagság iránti kérelmeket (a törvény által nem szabályozott területen végzett akkreditációs tevékenység tekintetében) nem maga a DAR, hanem a Trägergesellschaft für Akkreditierung GmbH (a továbbiakban: TGA) bírálta el, amelyben a BDI fontos szerepet játszott. A TGA azonban maga is akkreditálóként tevékenykedett, és így versenyben állt azokkal a társaságokkal, amelyek DAR-hoz való csatlakozás iránti kérelméről döntenie kellett.

A múltban csak azokat az akkreditálókat vették fel a DAR-ba, akik koordinációs és felügyeleti szerződést kötöttek a TGA-val. Ezek a szerződések azt eredményezték, hogy minden egyes akkreditáló számára kizárólagos jelleggel kijelöltek egy bizonyos tevékenységi ágazatot, azaz csak egy akkreditáló tevékenykedett az adott tevékenységi ágazatban.

2001-ben a panaszos felvételét kérte a DAR-ba. Pozitív reakció hiányában a panaszos 2002 szeptemberében a Bundeskartellamthoz fordult. A Bundeskartellamt vizsgálatot indított, és gondoskodott arról, hogy a TGA 2003 júniusában felhagyjon koordinátori és felügyeleti szerepével, és hogy a DAR a jövőben maga döntsön az új tagok felvételéről. 2003 vége felé a Bundeskartellamt és a DAR arról is megállapodott, hogy a DAR-hoz csatlakozni kívánó társaságnak milyen feltételeknek kell megfelelnie.

A nemzeti akkreditációs szövetségek az Európai Akkreditálási Együttműködés (EA) tagjai voltak. Németország képviselője a DAR volt. Az EA ellenezte az akkreditálók közötti versenyt.

Az EA „Tervezet – Tagsági kritériumok az európai akkreditációs együttműködéshez” című dokumentuma a következő szövegrészt tartalmazta:

„El kell kerülni az EA-tagok közötti versenyt és az akkreditációs szolgáltatások szükségtelen megkettőzését. Helyi, nemzeti és európai szinten nem kerülhet sor az akkreditátorok közötti versenyre, mivel ez alááshatja a tagok függetlenségét és hitelességét. (...) Az EA-tagok nem forgalmazhatják tevékenységüket más országokban.”

A Bundeskartellamt véleménye szerint ez az EK-Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének súlyos megsértését jelenti.

A Bundeskartellamt azt is kifejtette, hogy az EA által bizonyos normák értelmezése tekintetében elfogadott „iránymutatások” versenyellenesek. A Bundeskartellamt szerint a TGA és a DAR felszólította az akkreditálókat, hogy alkalmazzák ezeket az „iránymutatásokat”. Az akkreditálóknak azt is tanácsolták, hogy kössenek úgynevezett többoldalú megállapodásokat (MLA) az EA-val annak biztosítása érdekében, hogy tanúsítványaikat Európa-szerte elismerjék.

A Bundeskartellamt előadta, hogy az EA által bevezetett szabályok nem csupán a piacok felosztására irányultak, hanem a piacra lépés akadályát is képezték. Hozzátette, hogy véleménye szerint az „iránymutatások” esetében az EK-Szerződés 81. cikkének (3) bekezdése szerinti mentesség nem tűnik lehetségesnek.

A Bundeskartellamt szerint a DAR és a TGA arról tájékoztatta, hogy a Bizottság Vállalkozáspolitikai Főigazgatósága pozitívan viszonyul az EA szabályozási tevékenységéhez.

A Bundeskartellamt megjegyezte továbbá, hogy az Európai Unió Tanácsa 2003. november 10-i ülésén állásfoglalást fogadott el, amelyben felkérte a Bizottságot, hogy dolgozzon ki politikát az akkreditációs szolgáltatásokra vonatkozóan. E határozatban a Tanács a következő nyilatkozatot tette:

„E politika kidolgozásának magában kell foglalnia különösen az akkreditáló testületeknek a kereskedelmi megfelelőségértékelési tevékenységektől való függetlenségét, valamint általános gazdasági érdekű szolgáltatásként a különböző testületek közötti verseny elkerülését. Fontolóra kell venni, hogy ezeket a rendelkezéseket beépítsék az új megközelítés általános jogi keretébe.”

A Bundeskartellamt megjegyezte, hogy úgy tűnik, hogy e Tanács alapján irányelv elfogadását tervezik. Hozzátette, hogy ha az EU valóban versenytilalmat fogadna el az akkreditációs ágazatban, a németországi verseny előmozdítására irányuló saját erőfeszítései meghiúsulnának. A Bundeskartellamt előadta továbbá, hogy a versenytilalom ellentétesnek tűnik a Bizottságnak a piacok liberalizálására irányuló erőfeszítéseivel.

A Bundeskartellamt arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottságnak ezért vizsgálatot kell indítania az EA ellen annak érdekében, hogy értékelje e szerv és az általa elfogadott szabályok összeegyeztethetőségét az EK-Szerződés 81. cikkével.

A panaszos panasza a Bizottsághoz

2003. október 10-én a panaszos panaszt nyújtott be a Versenypolitikai Főigazgatósághoz (IV/38.857. sz. panasz). Ez a panasz az EK-Szerződés versenyjogi szabályain alapult.

A jelen kifogásról

Az ombudsmanhoz 2004 novemberében benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság számos emlékeztető ellenére nem tájékoztatta őt az eljárás állásáról. A panaszos azt állította, hogy a Bizottságnak meg kell adnia a kért információkat, és foglalkoznia kell a panaszával.

A panaszos hozzátette, hogy őt tönkretette az a kartell, amely szerinte létezett az érintett piacon.

A panaszos 2004. december 13-i levele

2004 decemberében küldött további levelében a panaszos rámutatott, hogy 2004. december 1-jén levelet kapott a Bizottságtól, és hogy ennek következtében panaszának egy részét el kívánja hagyni.

E levél fényében a panaszos állításai és állításai a következők voltak:

(1) A Bizottság nem foglalkozott a 2003 októberében hozzá benyújtott versenyjogi panasszal (hivatkozási szám: IV/38.857).

(2) A Bizottság nem tájékoztatta a panaszost a panasszal kapcsolatos vizsgálatának állásáról.

(3) A Bizottságnak meg kell adnia a panaszos által kért információkat, és foglalkoznia kell a panasszal.

Az ombudsman ezért felkérte a Bizottságot, hogy nyilvánítson véleményt ezekről az állításokról és állításokról.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

Véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette:

A panaszos 2004. május 17-én e-mailben érdeklődött panaszának állásáról. Ugyanezen a napon a Versenypolitikai Főigazgatóság azt válaszolta, hogy a panasz kivizsgálás alatt áll, és hogy konzultálnia kell más főigazgatóságokkal, különösen a Vállalkozáspolitikai Főigazgatósággal.

A panaszos 2004. október 24-én és 2004. november 6-án faxon/levélben is érdeklődött a Bizottság által elfogadni kívánt intézkedésekről, és kérte, hogy a Bizottság vizsgálja ki a panaszt. A Versenypolitikai Főigazgatóság 2004. december 1-jei levelében azt válaszolta, hogy a panasszal jelenleg foglalkoznak, és hogy az ügy nagyon összetett ténybeli és jogi kérdéseket vet fel. Arról is tájékoztatta a panaszost, hogy a vizsgálat lezárásának pontos időpontját ebben a szakaszban nem lehet megadni.

Indokolatlan tehát az az állítás, amely szerint a Bizottság megtagadta a panasz státuszára vonatkozó információk szolgáltatását.

Az ügy első vizsgálatát követően a Versenypolitikai Főigazgatóság 2003. december 17-én belső feljegyzést készített a biztos számára, amely tartalmazta az ügy előzetes irányát és értékelését. A Versenypolitikai Főigazgatóság telefonon is felvette a kapcsolatot a panaszossal, valamint felvette a kapcsolatot a Vállalkozáspolitikai Főigazgatósággal és a Bundeskartellamttal. 2004. április 15-én a panaszost e-mailben és telefonon értesítették az ügyintézők személyében bekövetkezett változásról, és a panaszt megvitatták.

2004. június 23-án a Versenypolitikai Főigazgatóság találkozott egy német akkreditálóval és a Bundeskartellamttal. Ezen az ülésen megvitatták az akkreditáció területén folyó verseny és a panasz kérdését. 2004 júliusában a Versenypolitikai Főigazgatóság megvitatta a kérdést a Bundeskartellamttal és a német Gazdasági Minisztériummal.

Meg kell jegyezni, hogy a panasz kezelését az akkreditációra vonatkozó közösségi jogszabályi keret előkészítésével összefüggésben határozták meg. Az e keretnek megfelelő jogalkotási eszköz típusáról (pl. tanácsi határozat, uniós irányelv) még nem született döntés. Ebben az összefüggésben az egyik fő kérdés a versenyszabályok akkreditációra való alkalmazhatóságának hatálya volt. Ezt a kérdést az illetékes bizottsági szolgálatok rendszeresen megvitatták, többek között a Versenypolitikai Főigazgatóság és a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság között 2004 júniusa és novembere között tartott, a versenyszabályok akkreditációra való alkalmazhatóságának hatályával foglalkozó négy ülésen. A kérdést az érintett szolgálatok továbbra is közösen vizsgálták. Mivel ez a kérdés közvetlen és döntő jelentőséggel bírt a panasz értékelése szempontjából, az elválaszthatatlan volt a folyamatban lévő vizsgálat végkövetkeztetésétől. A Versenypolitikai Főigazgatóság tájékoztatja a panaszost, amint a Bizottság kialakította álláspontját.

Indokolatlan tehát az az állítás, amely szerint a Bizottság megtagadta a panasz elbírálását.

A következő lépéseket illetően a Versenypolitikai Főigazgatóság 2004. december 22-én levelet küldött a panaszosnak, amelyben kifejtette a helyzetet. Ugyanebben a levélben arról tájékoztatta a panaszost, hogy most meg kívánja küldeni a panasz betekinthető változatát az érintett feleknek, és felkérte a panaszost, hogy nyújtsa be ezt a betekinthető változatot. Amint megoldódik a versenyszabályok akkreditációs ágazatban való alkalmazhatóságának kérdése, a Versenypolitikai Főigazgatóság tájékoztatja a panaszost az elfogadni kívánt intézkedésekről.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát, és a következő további észrevételeket tette:

Úgy tűnt, hogy a versenyjogi panasz Bizottság általi kezelése a panaszossal folytatott kommunikációra korlátozódik. A panasz „kezelése” azonban azt is jelenti, hogy érdemi döntést kell hozni. 1 ½ év alatt érdemben nem foglalkoztak a panasszal. A "német akkreditálót" - azaz a TGA-t - nem érthető okokból a Bizottságnak kellett védenie. A Bizottság tehát az egyik érintett fél oldalára állt. Fel kell tenni a kérdést, hogy őt és a többi érdekelt felet miért nem hívták meg a 2004. június 23‐i találkozóra, és miért nem tájékoztatták annak eredményeiről.

Maga a Bizottság tárta fel, hogy miért nem foglalkoztak a versenyjogi panasszal: a Bizottság az akkreditációs szabályokon dolgozott. Amíg ezeket a szabályokat véglegesen el nem fogadták, el kellett tűrnie a meglévő illegális pozíciót. A Bizottság nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy fellépjen a versenyellenes magatartásokkal szemben. A kartell befolyása messzemenő volt.

A Bizottság nem tartotta be magatartási kódexét (1) azáltal, hogy nem foglalkozott a versenyjogi panasszal ésszerű időn belül, csak ismételt vizsgálatokat követően válaszolt, olyan választ adott, amely csak az intézkedés teljes elutasításának kifejezéseként értelmezhető, és ezt a választ öt héttel az első levél Bizottsághoz való megküldését követően küldte meg.

További vizsgálatok

A Bizottság véleményének és a panaszos észrevételeinek gondos mérlegelését követően úgy tűnt, hogy további vizsgálatokra van szükség.

A kiegészítő vélemény és a további tájékoztatás iránti kérelemről

2005. április 5-én az ombudsman levelet intézett a Bizottsághoz, amelyben tájékoztatta arról, hogy észrevételeiben a panaszos további állítást tett arra vonatkozóan, hogy a Bizottság az egyik érintett fél oldalára állt. Az ombudsman ezért felkérte a Bizottságot, hogy (1) adjon kiegészítő véleményt erről az új állításról, és (2) tegye meg észrevételeit a panaszos észrevételeivel kapcsolatban.

A Bizottság válasza

Válaszában a Bizottság a következő észrevételeket tette:

Az akkreditáló, akivel a Bizottság 2004. június 23-án találkozott, nem a TGA volt. A Versenypolitikai Főigazgatóság a Bundeskartellamttal való együttműködése keretében szerzett tudomást az érintett akkreditálóról. Az érintett akkreditáló korábban a Bundeskartellamtnak a Bundeskartellamt saját vizsgálata keretében nyújtott tájékoztatást, és ezért a Versenypolitikai Főigazgatóság számára hasznos információforrásként azonosították annak érdekében, hogy ez utóbbi jobban megérthesse az akkreditáció összetett kérdését. A találkozó során az akkreditáló ismertette az akkreditáció területét, és ismertette a versennyel kapcsolatos lehetséges aggályokat. Az akkreditáló nem tett semmilyen nyilatkozatot a panaszos javára vagy ellen, és nem beszélt a TGA nevében sem.

A Bizottság nem támogatta sem a TGA-t, sem más akkreditálót. A találkozó a Versenypolitikai Főigazgatóság vizsgálatának részét képezte, és kizárólag az érintett tevékenység megértését szolgálta. Ezért nem volt szükség a panaszos jelenlétére.

Főszabály szerint a harmadik felekkel való találkozók fontos információforrást jelentettek. A Versenypolitikai Főigazgatóság vizsgálati képességét súlyosan akadályozná, ha az ilyen találkozókat automatikusan részrehajlónak tekintenék, vagy ha a Versenypolitikai Főigazgatóság köteles lenne meghívni a panaszost vagy más feleket. Az alkalmazandó eljárási szabályok értelmében a Versenypolitikai Főigazgatóság nem volt jogilag köteles meghívni a panaszost a 2004. június 23-i találkozóra.

A panaszost nem tájékoztatták a találkozó eredményéről, mivel nem volt „eredmény” vagy „eredmény”. A találkozó kizárólag tájékoztatási célokat szolgált. Nem került sor következtetések vagy konkrét intézkedések megvitatására.

2004. december 22-i levelében a Versenypolitikai Főigazgatóság felkérte a panaszost, hogy nyújtsa be panaszának nem bizalmas változatát, és jelezte, hogy máskülönben azt feltételezné, hogy a panasz nem tartalmaz bizalmas információkat. A panaszos nem nyújtotta be a panasz betekinthető változatát. A Versenypolitikai Főigazgatóság ezért 2005. április 15-i levelében megküldte a panaszos által benyújtott panaszt két panaszosnak, az EA-nak és egy másik szervnek, felkérve őket, hogy 2005. május 27-ig nyújtsák be észrevételeiket.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos hangsúlyozta, hogy panaszának az ombudsmanhoz történő benyújtásakor több vizsgálat ellenére sem kapott tájékoztatást a vizsgálat állásáról. A panaszos előadta továbbá, hogy a Bizottság nem adta meg annak az akkreditálónak a nevét, akivel találkozott, azon egyszerű oknál fogva, hogy ez az akkreditáló a kartell tagja volt, és így nem tudott objektív és elfogulatlan információkat szolgáltatni. Kifejtette továbbá azon véleményét, hogy tekintettel arra a hatalmas kárra, amelyet véleménye szerint a kartell okozott, az, hogy a Bizottság nem volt képes és nem volt hajlandó határozatot hozni, egyértelműen jelzi azt a tényt, hogy a határozat részrehajló volt. A panaszos hangsúlyozta, hogy a vonatkozó tények legalább két éve ismertek voltak, de a Bizottság fellépésének hiányában a kartell továbbra is működhetett.

A panaszos hozzátette, hogy már nem számít arra, hogy a Bizottság szankciókat fogad el a kartellel szemben. Éppen ellenkezőleg, úgy tűnt, hogy a Bizottság olyan jogszabályon dolgozik, amely törvényessé tenné a dolgok jelenleg jogellenes állapotát. A panaszos véleménye szerint ez is azt mutatja, hogy a Bizottság elfogult volt, és részt vett a kartellben.

A második kiegészítő információkérésről

2005. június 28-án az ombudsman levelet intézett a Bizottsághoz, amelyben további tájékoztatást kért. Levelében az ombudsman arra kérte a Bizottságot, hogy (1) fejtse ki, miért döntött úgy, hogy a panaszos által 2003. október 10-én hozzá benyújtott panaszt csak 2005. április 15-én, azaz 1 ½ évvel később küldi el egyes panaszosoknak, (2) tegyen észrevételeket a panaszos azon érvével kapcsolatban, miszerint az a mód, ahogyan a Bizottság a panaszos 2004. október 24-i és november 6-i, az eljárás állásával kapcsolatos kérdéseire válaszolt, nem felelt meg a Bizottság magatartási kódexe vonatkozó rendelkezéseinek, és (3) nyújtson tájékoztatást az EU-ban az akkreditáció területére vonatkozó jogszabályi keret előkészítésének előrehaladásáról.

A panaszos 2005. június 26-i levele és az ombudsman válasza

Az ombudsmanhoz 2005. június 29-én érkezett, 2005. június 26-i levelében a panaszos azt állította, hogy a Bundeskartellamt tájékoztatta arról, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg az ügyet. A panaszos szerint ezért a Bizottság hazudott az ombudsmannak. A panaszos mellékelte a 2005. június 23-án küldött e-mail másolatát, amelyben a Bundeskartellamt arról tájékoztatta, hogy 2004. február 26-i levelében hivatalból felkérte a Bizottságot, hogy indítson vizsgálatot az EA ellen, de a Bizottság „ebben a formában nem foglalkozott ezzel az üggyel”.

A panaszos előadta, hogy olyan sok eltérés van, hogy azt szeretné javasolni, hogy az ügyet terjesszék az európai korrupcióellenes hatóság elé (amennyiben létezik ilyen hatóság), és ne továbbítsák ezt a levelet a Bizottságnak.

Tekintettel arra, hogy nem zárható ki, hogy a panaszos félreértelmezte a Bundeskartellamttól kapott e-mailt, az Ombudsman azon a véleményen volt, hogy a legjobb megoldás a panaszos 2005. június 26-i levelének egy példányát továbbítani a Bizottságnak, és felkérni, hogy tegye meg észrevételeit. Az ombudsman ennek megfelelően tájékoztatta a panaszost, jelezve, hogy a Bizottság válaszának és a panaszos észrevételeinek kézhezvételét követően mérlegelni fogja, hogy szükség van-e további lépésekre.

A Bizottság válasza

Válaszában a Bizottság a következő észrevételeket tette:

Bevezető pontként fennállt annak a kockázata, hogy az ombudsmanon keresztül történő vádcsere kontraproduktívvá válhat. A Bizottság ezért azt javasolta, hogy szervezzenek találkozót szolgálatai és a panaszos között a versenyjogi panasz állásának megvitatása érdekében.

A versenyjogi panasz kezelését az akkreditációra vonatkozó közösségi jogszabályi keret előkészítésével összefüggésben határozták meg, amelyet a Tanács 2003. november 10-i, „Az új megközelítésű irányelvek végrehajtásának javításáról” szóló európai bizottsági közleményről szóló állásfoglalásában (2) adott megbízásnak megfelelően dolgoztak ki. Ezen előkészítő munka részét képezte a versenyszabályok akkreditációra való alkalmazhatóságának kérdése. 2004 júniusa és novembere között számos találkozóra került sor a Versenypolitikai Főigazgatóság és a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság között, valamint egy találkozóra a Bundeskartellamttal és egy német akkreditálóval. A Versenypolitikai Főigazgatóság leghasznosabbnak tartotta, hogy először többet tudjon meg az akkreditáció összetett kérdéséről, és könnyen hozzáférhető eszközökkel értékelje a versenyszabályok alkalmazhatóságát az akkreditáció területén, mielőtt a panaszosokat bevonná a panaszba. A Versenypolitikai Főigazgatóság 2004 decemberéig elegendő ténybeli és jogi ismeretre tett szert ahhoz, hogy előreléphessen azáltal, hogy 2004. december 22-i levelében a panaszostól a versenyjogi panasz nem bizalmas másolatát kérte annak érdekében, hogy azt megküldje a panaszosoknak. A panaszos számára megállapított háromhetes határidő 2005. január vége körül járt le, anélkül, hogy a panaszos erre reagált volna. Ezért a Versenypolitikai Főigazgatóság 2005. április 15-én észrevételezésre megküldte a panaszt a panaszosoknak. A Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a panasz továbbítása bizonyos késedelmet szenvedett.

A Bizottság magatartási kódexének 4. cikke kimondja, hogy a Bizottság elkötelezett amellett, hogy a kérdésekre „a legmegfelelőbb módon és a lehető leggyorsabban” válaszoljon. A panaszos 2004. október 24-én és november 6-án küldte el kérdéseit. 2004. december 1‐jei válaszában a Versenypolitikai Főigazgatóság rámutatott arra, hogy az ügy elbírálás alatt áll, nagyon összetett kérdéseket vet fel, és hogy a vizsgálat lezárásának pontos időpontja ebben a szakaszban nem határozható meg. Mivel a Versenypolitikai Főigazgatóság akkoriban a versenyszabályok akkreditációra való alkalmazhatóságának vizsgálatán dolgozott, nem tudott pontosabb lenni. A Bizottság ezért úgy vélte, hogy „a legmegfelelőbb módon” válaszolt. Ami az időszerűséget illeti, a Bizottság magatartási kódexében előírt 15 munkanapos határidőt a 2004. október 24-én küldött telefax esetében ebben az esetben 10 nappal túllépték. A Versenypolitikai Főigazgatóság elnézést kért a késedelemért, és hozzátette, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a jövőben a lehető leggyorsabban válaszoljon a levelezésre.

Ami a tervezett közösségi akkreditációs keret előkészítését illeti, a Bizottság még mindig széles körű előzetes megbeszéléseket folytat a tagállamokkal. A cél az volt, hogy 2005 végéig széles körű politikai konszenzus szülessen a közösségi keretről, amelynek alapján a Bizottság meghozza határozatát az előkészítendő jogalkotási eszköz megfelelő típusáról. A jelenlegi cél az volt, hogy az első jogalkotási javaslatot 2006 közepéig előterjesszék.

A panaszos 2005. június 13-i és 26-i levelében felvetett további kérdésekkel kapcsolatban a Bizottság a következő észrevételeket tette:

Miután megkapta a panaszosok észrevételeit, a Bizottság arra törekszik, hogy a lehető leghamarabb határozatot fogadjon el. Amint azt korábban említettük, a Bizottság találkozót javasolt szolgálatai és a panaszos között a versenyjogi panasz státuszának megvitatása céljából.

A 2004. június 23‐i találkozó tájékoztató jellegű volt, és semmi köze nem volt a kartell potenciális tagjának védelméhez. A Bizottság jogilag nem volt köteles felfedni azon német akkreditáló kilétét, akivel találkozott. A panaszos aggályainak eloszlatása érdekében azonban a Bizottság megjegyezte, hogy az akkreditáló a GAZ (Gesellschaft für Akkreditierung und Zertifizierung mbH).

A Bizottság szolgálatai biztosítanák, hogy a tervezett jogszabályi keretet az EK-Szerződésben megállapított versenyszabályokkal teljes összhangban dolgozzák ki. Miután a Bizottság elfogadta végleges álláspontját a versenyszabályok akkreditációra való alkalmazhatóságának hatályával kapcsolatban, ez az álláspont teljes mértékben tükröződni fog a kidolgozás alatt álló keretben. A Bizottság biztosítani tudta a panaszost arról, hogy nem szándékozik magán pénzügyi érdekeket védeni egy ilyen keret révén, mivel az akkreditációt hatósági tevékenységnek tekinti. Továbbá, mint minden bizottsági jogalkotási javaslat esetében, a javasolt akkreditációs keret kiterjedt hatásvizsgálaton és konzultációs eljáráson menne keresztül, amelynek során minden érdekelt félnek lehetősége lenne észrevételei megtételére és álláspontjának ismertetésére. A jogalkotási javaslatra ezt követően a szokásos jogalkotási eljárások vonatkoznának, amelyek a Tanács (és – az eszköz megfelelő jogi formájától függően – a Parlament) általi elfogadáshoz vezetnének.

Ami a panaszos 2005. június 26-i levelét illeti, az az állítás, miszerint a Bizottság hazudott az ombudsmannak, amikor azt állította, hogy kivizsgálta az ügyet, nyilvánvalóan megalapozatlan volt. A Bizottság a IV/38.857. hivatkozási számon már eljárást indított az EA ellen a panaszos 2003. október 10-i versenyjogi panasza nyomán. Az eljárás tehát már folyamatban volt, amikor a Versenypolitikai Főigazgatóság megkapta a Bundeskartellamt levelét. Ezért e levelet követően nem volt szükség új és külön eljárás megindítására. A Bundeskartellamt levelét megvizsgálták, és a panaszos versenyjogi panaszának vizsgálatával összefüggésben fogják kezelni.

A panaszos észrevételei

A Bizottság válaszát továbbították a panaszosnak azzal a felhívással, hogy 2005. szeptember 30-ig tegye meg észrevételeit.

2005. szeptember 28-án a panaszos a határidő 2005. november 30-ig történő meghosszabbítását kérte. Ebben a levélben a panaszos megjegyezte, hogy találkozója volt a Versenypolitikai Főigazgatósággal, és hogy ez utóbbi javaslatára utolsó erőfeszítést fog tenni annak érdekében, hogy megpróbálja biztosítani, hogy a DAR elfogadja az EQC-t tagként.

2005. november 24-én benyújtott észrevételeiben a panaszos csatolt egy 17 kérdést tartalmazó listát, amelyeket véleménye szerint a Bizottságnak meg kellene válaszolnia.

Ami a Bizottságnak az ombudsman (második) kiegészítő információkérésére adott válaszát illeti, a panaszos a következő észrevételeket tette:

A Bizottság nem adott kielégítő választ az ombudsman első kérdésére arra vonatkozóan, hogy miért tartott 1 ½ évig, amíg a panaszosokat kikérdezték.

Elfogadták a Bizottság által a magatartási kódex 4. cikkével kapcsolatban adott magyarázatokat.

A jelen ügy csak a törvény által nem szabályozott területre vonatkozott. A Bizottság 2006 közepére tervezett jogalkotási javaslatot. Ez irreálisnak tűnt.

A Bizottság újra és újra utalt az akkreditációra vonatkozó, küszöbön álló uniós szabályokra. Ugyanakkor soha nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a kartell jelenleg összeegyeztethető-e az uniós versenyjoggal.

A Bizottság szolgálataival 2005. szeptember 23-án tartott találkozón nyilvánvalóvá vált, hogy a Bizottság az „akkreditáció” kifejezést kizárólag hatósági tevékenységekre tartotta fenn. A Bizottságnak nem volt tudomása arról, hogy (Ausztria kivételével) valamennyi tagállamban nem létezik jogszabály az akkreditálásra vonatkozóan a törvény által nem szabályozott területen.

Az ezt követő elektronikus levelezésből kiderült, hogy a Bizottság támogatta az EA létrehozását. Helyénvaló lett volna nyilvánosságra hozni ezt a körülményt és azt a tényt, hogy a Bizottság ily módon elfogult volt.

Őszintébb, de elfogadhatóbb lenne, ha a Bizottság vagy elismerné a versenyjogi panasszal kapcsolatos teljes kudarcát, vagy ésszerű javaslatot tenne az általa felvetett problémák megoldására.

A harmadik kiegészítő információkérésről

2005. december 5-én az ombudsman tájékoztatta a panaszost, hogy arra a következtetésre jutott, hogy még mindig nem rendelkezik az ügy kezeléséhez szükséges valamennyi információval, és ezért ismét írt a Bizottságnak, hogy bizonyos kérdésekre kérjen választ. Az ombudsman azonban arról is tájékoztatta a panaszost, hogy szerepe az volt, hogy kivizsgálja a panaszokat, és nem az, hogy információkéréseket továbbítson az adminisztrációnak. Az ombudsman ezért azt tanácsolta a panaszosnak, hogy amennyiben választ szeretne kapni a 17 kérdést tartalmazó saját listájára, azokat közvetlenül a Bizottsághoz kell intéznie.

A Bizottsághoz intézett levelében az ombudsman a következő kérdések megválaszolását kérte a Bizottságtól:

(1) Az ombudsmanhoz benyújtott bizonyítékokból kiderült, hogy a Bizottság úgy vélte, hogy csak azt követően tud dönteni a panaszos versenyjogi panaszáról, hogy elfogadta „a versenyjogi szabályok akkreditációra való alkalmazhatóságának hatályával kapcsolatos végleges álláspontját”. Kérjük, fejtse ki, hogy ez azt jelenti-e, hogy 1) a Bizottság belső megállapodásra jutott a versenyszabályok akkreditációra való alkalmazhatóságának hatályát illetően, 2) a Bizottság jogalkotási javaslatot nyújtott be, vagy 3) a javaslattal kapcsolatos jogalkotási eljárások lezárultak, és a vonatkozó jogi aktust elfogadták.

(2) Tekintettel arra, hogy a versenyjogi panasz benyújtása óta több mint két év telt el, és mivel a Tanács felszólította a Bizottságot, hogy dolgozzon ki „átfogóbb politikát és iránymutatást az akkreditáció meghatározására (...) és alkalmazására vonatkozóan”, kérjük, tegye meg észrevételeit azzal kapcsolatban, hogy „a versenyszabályok akkreditációra való alkalmazhatóságának hatályával kapcsolatos végleges álláspontjának” kialakításához szükséges idő észszerű volt-e vagy észszerű lenne-e?

(3) Tekintettel arra, hogy az uniós versenyjog akkreditációra való alkalmazhatóságának kérdése a Bizottság szerint „döntő” volt a versenyjogi panasz kezelése szempontjából, kérjük, fejtse ki, hogy a panaszost miért csak 2004. december 22-i levelében tájékoztatták erről. ?

(4) Kérjük a Bizottságot, hogy szolgáltasson konkrétabb információkat az EA ?-hoz fűződő kapcsolatáról.

A panaszos észrevételeinek egy példányát a Bizottsághoz is továbbították.

A Bizottság válasza

Válaszában a Bizottság a következő észrevételeket tette:

Háttér

A Versenypolitikai Főigazgatósággal 2005. szeptember 23-án tartott találkozóján a panaszos egyértelművé tette, hogy panaszának fő célja az volt, hogy a DAR tagjává váljon. A panaszos beleegyezett, hogy ügyét a német versenyhatóság elé terjeszti. A Bizottság időközben felvette vele a kapcsolatot, hogy tájékozódjon az eljárás állásáról. A Bundeskartellamt megerősítette, hogy megkapta a panaszos DAR-ban való tagság iránti kérelmének másolatát. Ezt a kérelmet a DAR jelenleg vizsgálja felül. A fentiekre tekintettel a Bizottság rövidesen határozni kívánt a versenyjogi panaszról. Az ombudsman tájékoztatást kap az eredményről.

Az ombudsman kérdései

Ami az első kérdést illeti, a „végleges álláspont elfogadása” azt az időpontot jelenti, amikor a Bizottság belső megállapodásra jutott a versenyszabályok akkreditációra való alkalmazásának hatályáról. Bár általában véve nagyon nehéz volt végleges álláspontot kialakítani a versenyszabályoknak az akkreditáció igen összetett területén való alkalmazhatóságáról, a Bizottság úgy vélte, hogy elegendő információt gyűjtött össze ahhoz, hogy határozatot hozzon e konkrét versenyjogi panaszról.

Ami a második kérdést illeti, kevés tevékenység volt olyan összetett, mint az akkreditáció. Az akkreditálás nagyon technikai tevékenység volt. Az akkreditáló testületek bizonyos nemzetközileg elismert akkreditációs szabványoknak való megfelelés alapján értékelték a megfelelőségértékelő szervezetek, azaz a vizsgáló- és kalibrálólaboratóriumok, valamint a tanúsító és ellenőrző szervezetek műszaki alkalmasságát, pártatlanságát és képességeit. A megfelelőségértékelő szervezetek értékelik, hogy az ipari ágazatok széles körében a termékek, a személyek vagy az irányítási rendszerek megfelelnek-e a műszaki előírásokban, szabványokban vagy egyéb műszaki előírásokban meghatározott vonatkozó követelményeknek. Minden tagállam saját szervezeti keretet dolgozott ki az akkreditáláshoz, és a nemzeti akkreditálási rendszerek jelentősen eltértek egymástól. Egyes tagállamokban az akkreditációt maga a kormány végezte, például minisztérium vagy kormányzati ügynökség; másokban a kormány által megbízott vagy a kormánnyal kötött megállapodásokon alapuló szervek; Németországban viszont az akkreditáció egyes részeit magánvállalkozások végezték anélkül, hogy a kormánytól származó felhatalmazással rendelkeztek volna. Ez felvetette azt a nehéz kérdést, hogy az akkreditáció gazdasági tevékenységet foglal-e magában, és ha igen, milyen mértékben, és így mennyiben alkalmazandó az uniós versenyjog az akkreditációra.

Az ügyet tovább bonyolította az a tény, hogy a Bizottság a versenyjogi panasszal párhuzamosan előkészítette - és jelenleg is készíti - az akkreditációra vonatkozó jogszabályokat. Míg a versenyjogi panasz nem kapcsolódott közvetlenül az előkészítés alatt álló jogalkotási javaslat benyújtásához, a Bizottságnak kiterjedt előkészítő munkát kellett végeznie az akkreditáció ténybeli és jogi sajátosságainak jobb megértése, valamint a kidolgozás alatt álló akkreditációra vonatkozó általános politika és a versenyjogi panasz közötti koherencia és következetesség biztosítása érdekében.

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a nagyon sajátos körülmények magyarázták a versenyjogi panasz benyújtása és a végleges álláspont elfogadása között eltelt két évet.

Ami a harmadik kérdést illeti, a Bizottságnak minden panasz esetében meg kell vizsgálnia, hogy az uniós versenyszabályok alkalmazandók-e vagy sem. A legtöbb esetben a probléma viszonylag gyorsan megoldható. A szóban forgó versenyjogi panasz egyik sajátossága volt, hogy az uniós versenyszabályok alkalmazhatóságának hatálya különös nehézségeket vetett fel.

A Bizottság általában nem tájékoztatta külön a panaszost a versenyjogi panasz jogi elemzése szempontjából döntő tényező(k)ről. A panaszos 2004. november 6-i levelére válaszul a Bizottság 2004. december 1-jei levelében azt válaszolta, hogy az ügy "összetett ténybeli és jogi kérdéseket" vet fel. 2004. december 22-i levelében a Bizottság rámutatott a versenyjog akkreditációra való alkalmazhatóságának kérdésére.

Ami a negyedik kérdést illeti, az EA a tagállamok akkreditálással kapcsolatos általános felelősségével és hatáskörével összhangban az uniós tagállamok, az EFTA-államok és más európai országok nemzeti akkreditáló testületeinek együttműködési hálózata volt. A német szervek kivételével az EA valamennyi tagja nemzeti szinten elismert akkreditáló testület volt, amely hatósági tevékenységként végzett akkreditálást. A Bizottság nem volt sem tag, sem egyéb módon részt nem vett az EA szervezetében. Érdekelt félként azonban részt vett az EA tanácsadó testületében. A Bizottság nem vett részt közvetlenül az EA megalapításában, de politikailag támogatta az EA-t, a belső piac létrehozásában és megvalósításában betöltött saját szerepe miatt. Az EA volt a Bizottság európai szintű tárgyalópartnere az uniós belső piaci jogszabályok és szakpolitikák végrehajtását támogató koherens európai akkreditációs rendszer kidolgozása tekintetében. 1999-ben a Bizottság egyetértési megállapodást kötött az EA-val.

Válaszával együtt a Bizottság benyújtotta az említett egyetértési megállapodás egy példányát, amelyet 1999. június 2-án írt alá az EA és az akkori Bizottság III. Főigazgatósága (Ipar).

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos a következő észrevételeket tette:

A versenyjogi panasznak semmi köze nem volt a termékek megfelelőségértékeléséhez, azaz az akkreditáció műszaki szempontjához. Ezért nem volt világos, hogy a Bizottság miért nem foglalkozott még ezzel a panasszal.

Az egyetértési megállapodás szerint kontraproduktív lenne, ha a Bizottság vizsgálatot indítana vagy végezne az EA ellen. A Bizottság aktívan ösztönözte a magánvállalkozásokat, és így megsértette a semlegesség megőrzésére vonatkozó kötelezettségét.

A Bizottság mulasztása ebben az ügyben érthető volt az egyetértési megállapodás hatodik francia bekezdésének fényében, amely szerint a Bizottság és az EA úgy vélte, hogy az akkreditáció „a hatóságok égisze alatt létrehozott rendszer, és így a társadalom szolgálata, és ezért nem lehet nyereségszerző tevékenység”.

A negyedik kiegészítő információkérésről

2006. május 29-én az ombudsman tájékoztatta a panaszost, hogy arra a következtetésre jutott, hogy még mindig nem rendelkezik az ügy kezeléséhez szükséges valamennyi információval, és ezért ismét írt a Bizottságnak, hogy bizonyos kérdésekre kérjen választ.

A Bizottsághoz intézett levelében az ombudsman a következő kérdések megválaszolását kérte a Bizottságtól:

(1) Az EA-val kötött egyetértési megállapodás hatodik francia bekezdése szerint a Bizottság és az EA úgy vélte, hogy az akkreditáció „a hatóságok égisze alatt létrehozott rendszer, és így a társadalom számára nyújtott szolgáltatás, ezért nem lehet nyereségtermelő tevékenység”. E vizsgálat során a Bizottság hangsúlyozta, hogy az uniós versenyszabályok akkreditációs ágazatra való alkalmazhatóságának kérdését tisztázni kell, mielőtt a panaszos által benyújtott versenyjogi panasszal foglalkozhatna. Az egyetértési megállapodásban szereplő említett nyilatkozat azonban értelmezhető úgy, mint amely azt sugallja, hogy a Bizottság már 1999-ben meghozta döntését. Kérjük a Bizottságot, hogy fűzzön megjegyzést ehhez a ponthoz.

(2) Kérjük a Bizottságot, fejtse ki, hogy az említett egyetértési megállapodás aláírása előtt tisztázták-e az uniós versenyjog akkreditációra való alkalmazhatóságának kérdését, és ha igen, hogyan.

A panaszos 2006. július 5-i és 6-i e-mailjei

2006. július 5-én és 6-án a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy a Bizottság levelet írt neki, és bejelentette, hogy el kívánja utasítani versenyjogi panaszát. A panaszos megjegyezte, hogy a Bizottság hozzáférést biztosított számára az aktájához, jelezve, hogy az általa benyújtott dokumentumokon kívül más dokumentum nem áll rendelkezésre. A panaszos véleménye szerint ez azt mutatta, hogy a Bizottság nem folytatott vizsgálatot, és így hazudott az ombudsmannak.

A panaszos továbbá azt állította, hogy a Bizottság levelének 90 %-a nonszensznek minősül. Különösen azt kérdezte, hogy ügyének kezelése valóban aránytalan erőfeszítést igényelt volna-e a Bizottság részéről. A panaszos hangsúlyozta, hogy a Bizottság levele nem tartalmazott semmit, amit ne lehetett volna már megemlíteni, amikor 2003 őszén először nyújtotta be versenyjogi panaszát. Véleménye szerint nyilvánvaló volt, hogy szándék van arra, hogy késleltessék az ügy kezelését, és megakadályozzák a vizsgálatot.

A Bizottság válasza

Az ombudsman negyedik kiegészítő információkérésére adott válaszával együtt a Bizottság benyújtotta a Bizottság által az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7-i 773/2004/EK bizottsági rendelet (3) 7. cikkének (1) bekezdése alapján a panaszosnak címzett levél másolatát. 2006. június 30-i levelében a Bizottság kifejtette, hogy véleménye szerint nem fűződik kellő közösségi érdek a panaszos versenyjogi panaszának kivizsgálásához. A Bizottság felkérte a panaszost, hogy e levél kézhezvételétől számított négy héten belül tegye meg észrevételeit (4).

Az ombudsmanhoz intézett levelében a Bizottság a következő észrevételeket tette:

Az egyetértési megállapodás nem foglalkozott és nem is oldotta meg azt a kérdést, hogy a közösségi versenyjog alkalmazandó-e az akkreditációs tevékenységre, és ha igen, milyen mértékben. Az egyetértési megállapodás jogilag nem kötelező erejű megállapodást határozott meg a Bizottság és az EA között arról, hogy miként kell létrehozni az akkreditációs rendszereket a tagállamokban, nevezetesen a hatóságok égisze alatt. Az EK-Szerződés 81. és 82. cikke a vállalkozásokra, azaz a gazdasági tevékenységet folytató jogalanyokra vonatkozik. A közösségi bíróságok funkcionális megközelítése szerint bizonyos körülmények között még a „hatóságok égisze alatt” végzett tevékenységek is gazdasági tevékenységnek minősülhetnek. A szóban forgó tevékenység jellege volt a meghatározó annak gazdasági vagy nem gazdasági jellege szempontjából, nem pedig az, hogy kinek az égisze alatt végezték azt. Az akkreditáció gazdasági vagy nem gazdasági tevékenységként való minősítése ezért nem képezte az egyetértési megállapodás részét. Hasonlóképpen, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az a tény, hogy valamely tevékenység „nonprofit” jellegű, nem zárja ki automatikusan a gazdasági tevékenység köréből.

A Bizottság 1999-ben nem foglalt állást a közösségi versenyjognak az akkreditációs tevékenységre való alkalmazhatóságának kérdésében. A Bizottságnak ezért a panaszos versenyjogi panasza miatt meg kellett vizsgálnia ezt az összetett kérdést. Azt is meg kell jegyezni, hogy az EK-Szerződés 86. cikke (2) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos bizonytalanság további akadályt jelentett az EK-versenyjog akkori alkalmazhatóságának tisztázásában.

A panaszos észrevételei

2006. szeptember 24-én benyújtott észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát. Különösen azt hangsúlyozza, hogy még mindig nem válaszolták meg azt az alapvető kérdést, hogy miért nem történt semmi három év óta.

2006. október 10-én küldött e-mailjében a panaszos rámutatott, hogy három év telt el azóta, hogy először benyújtotta versenyjogi panaszát a Bizottsághoz.

A panaszos arra kérte az ombudsmant, hogy állapítson meg hivatali visszásságot azon az alapon, hogy a Bizottság i. hamis érvekkel késleltette az eljárást, ii. magánszemélyeknek nyújtott előnyöket és megsértette a hatóságok semlegességre vonatkozó kötelezettségét, iii. nem vizsgálta meg a kartellt, és iv. a politikai akaratot a törvény fölé helyezte.

Az ötödik kiegészítő információkérésről

2006. november 6-án az ombudsman tájékoztatta a panaszost, hogy arra a következtetésre jutott, hogy további vizsgálatokra van szükség.

Az ombudsman ezért felkérte a Bizottságot, hogy válaszoljon a következő két kérdésre:

(1) A jelen panasz eredetileg arra vonatkozott, hogy a Bizottság nem foglalkozott a versenyjogi panasszal. Egyértelművé vált azonban, hogy a panaszos azt is állítja, hogy a Bizottság nem foglalkozott ésszerű időn belül versenyjogi panaszával. Az ombudsman úgy véli, hogy foglalkoznia kell ezzel a további állítással. Kérjük tehát a Bizottságot, hogy tegyen további észrevételeket e tekintetben, különösen a 2004 novembere és 2006. június 30. közötti időszakra vonatkozóan. Ebben az összefüggésben az ombudsman nagyra értékelné, ha a Bizottság észrevételeket tehetne a panaszos azon véleményével kapcsolatban is, hogy a Bizottság 2006. június 30-i levele nem tartalmazott semmit, amit ne lehetett volna már megemlíteni, amikor 2003 őszén először nyújtotta be versenyjogi panaszát.

(2) A panaszos észrevételeiből kiderül, hogy a panaszos azzal vádolja a Bizottságot, hogy elfogult nemcsak a 2004. június 23-i találkozót illetően, hanem általában véve a versenyjogi panasz kezelését illetően is. Kérjük ezért a Bizottságot, hogy tegyen további észrevételeket ezzel kapcsolatban. Ebben az összefüggésben az ombudsman nagyra értékelné, ha a Bizottság kifejtené különösen azt, hogy az EA-val fennálló korábbi kapcsolatait és az EA-val fennálló kapcsolatait miért nem hozták kezdettől fogva a panaszos tudomására.

A Bizottság válasza

Válaszában a Bizottság tájékoztatta az ombudsmant, hogy 2007. január 11-i határozatával elutasította a panaszos versenyjogi panaszát, és a következő észrevételeket tette:

A panaszos és a Versenypolitikai Főigazgatóság közötti 2005. szeptember 23-i találkozón megállapodás született arról, hogy a panaszos kérelmezi a németországi DAR-ba való felvételét, felveszi a kapcsolatot a német versenyhatósággal, és a Versenypolitikai Főigazgatóság időközben felfüggeszti az eljárást. 2005. november 30-án a panaszos arról tájékoztatta a Versenypolitikai Főigazgatóságot, hogy nem ért egyet az eljárás felfüggesztésével.

Nem volt helytálló azt állítani, hogy a Bizottság nem foglalkozott ésszerű időn belül a versenyjogi panasszal. Az, hogy a közigazgatási eljárás időtartama észszerű volt-e, az egyes ügyek sajátos körülményeitől és többek között az ügy összetettségétől függött. A panasz az akkreditáció összetett tevékenységére vonatkozott, és nagyon nehéz jogi kérdéseket vetett fel.

Az akkreditációs tevékenység összetettségét jól illusztrálta a Konstanzi Egyetem által 2006 áprilisában készített „Tanulmány a németországi megfelelőségértékelésről” (a továbbiakban: Konstanzi Tanulmány), amely 420 oldalon ismertette hét kiválasztott tagállam akkreditációs és tanúsítási rendszerét. Ami azt a kérdést illeti, hogy az EK versenyjoga alkalmazandó-e az akkreditációs tevékenységre, a Konstanz-tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy nem adható egyértelmű válasz, és hogy a kérdés elsősorban az egyes tagállamok akkreditációs rendszereinek szervezésétől függ. A Konstanz-tanulmányt és a „Tanulmány a megfelelőségértékelésről és akkreditálásról Németországban más országokhoz képest” című, 2005. júniusi tanulmányt (a továbbiakban: BAM-tanulmány) megelőzően azonban, amelyet a Versenypolitikai Főigazgatóság 2005 szeptemberében kapott meg, kevés megbízható információ állt rendelkezésre ezekről a nemzeti rendszerekről, amelyek országonként jelentősen eltértek.

A Konstanz-tanulmány arra is rámutatott, hogy az a kérdés, hogy az akkreditációt verseny által jellemzett körülmények között is el lehet-e végezni, vagy olyan tevékenységről van szó, amelyet csak verseny nélkül lehet érdemben elvégezni (pl. az EK-Szerződés 86. cikkének (2) bekezdése szerinti értékelés szempontjából), „nemzetközi vita tárgyát képezi”, és több oldalon mindkét fél érveit felsorolták. A jogi kérdések összetettségét a panaszos által benyújtott Michaeli-tanulmány is illusztrálhatja, amely 65 oldalon elemezte a német és az EK versenyjog alkalmazását a németországi akkreditációra. Végezetül a BAM-tanulmány 250 oldalon vitatta meg és hasonlította össze több tagállam akkreditációs rendszereit.

A Michaeli-tanulmány azt állította, hogy az akkreditáció gazdasági tevékenységnek minősül, és hogy az akkreditációt versenyfeltételek mellett lehet elvégezni, míg a BAM-tanulmány és a Konstanz-tanulmány ezzel ellentétes álláspontot képviselt.

A Bizottságon belül folyamatos eszmecserére és számos találkozóra került sor a Versenypolitikai Főigazgatóság és a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság között, hogy megvitassák a verseny kérdését az akkreditáció területén. Tekintettel az eltérő álláspontokra, amelyeket különböző érvek támasztanak alá, a Bizottság nem tudott és nem is akart idő előtt határozatot hozni.

Az összes rendelkezésre álló információ, különösen a BAM-tanulmány (és az elutasító határozathoz a Konstanz-tanulmány is) eredményeinek gondos felülvizsgálata alapján azonban a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy bár voltak arra utaló jelek, hogy a Németországon kívüli akkreditációt „hatósági tevékenységnek” (azaz nem gazdasági tevékenységnek) kell tekinteni, a Bizottságnak további vizsgálatokat kellett volna végeznie ezen értékelés bizonyossággal történő megerősítése érdekében. A Bizottság azonban arra a következtetésre jutott, hogy a további vizsgálatok aránytalanok lennének, tekintettel a jogsértés megállapításának korlátozott valószínűségére.

Az ügy összetettségét és azt a tényt, hogy a Bizottság alaposan kivizsgálta az ügyet, az elutasító határozat jelentős terjedelme (13 oldal), valamint részletes jogi és ténybeli elemzése is tükrözte.

A Bizottság ezért úgy vélte, hogy a közigazgatási eljárás hossza nem volt ésszerűtlen.

A Bizottság 2006. június 30-i levele, valamint a 2007. január 11-i elutasító határozat nagyrészt olyan bizonyítékokon alapult, amelyek csak a Bizottság vizsgálata során, különösen 2005 szeptembere/októbere óta merültek fel. Ebben az esetben az akkreditálási tevékenység összetettségén kívül a legnagyobb nehézséget annak értékelése jelentette, hogy az EK-versenyszabályok alkalmazandók-e az akkreditálásra, és ha igen, milyen mértékben, valamint az akkreditálás különböző tagállamokban történő megszervezésére vonatkozó megbízható információk hiánya. A Bizottság 2003 októberében nem volt abban a helyzetben, hogy ezt az értékelést elvégezze, és csak fokozatosan szerezte meg a megalapozott döntés meghozatalához szükséges információkat.

Az elutasító határozat kizárólag versenyjogi indokokon alapult. A Bizottságnak az EA-val és az egyetértési megállapodással fennálló kapcsolatai egyáltalán nem voltak relevánsak az elvégzett értékelés szempontjából, és nem befolyásolták azt.

Ami az EA-val fennálló kapcsolatokat illeti, a Bizottságnak nem volt oka azt feltételezni, hogy a panaszos nem tudott ezekről a kapcsolatokról, és hogy ezért szükség volt azok "közzétételére". Először is, a releváns információk nyilvánosak voltak. A Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság honlapján elérhető dokumentumokban folyamatosan hangsúlyozták, hogy a Bizottság politikailag támogatja az EA-t. Az egyetértési megállapodás az EA honlapján is elérhető volt. Másodszor, maga a panaszos, a 2003 októberében benyújtott versenyjogi panaszával együtt benyújtott egy dokumentumot, amely szemléltette, hogy „a Bizottság 1997 óta versenytilalmi politikát folytat az akkreditáció területén, azaz támogatja az EA álláspontját (lásd a panaszos által benyújtott Michaeli-tanulmány 7–9. oldalát)”.

A panaszos szempontjából nem tűnik kielégítőnek, hogy a versenyjogi panaszát elutasító határozat az EA-t „támogatja”, egy olyan szervezetet, amelyet a Bizottság és valamennyi tagállam politikailag támogat, és amelynek akkreditáló testületei tagjai az EA-nak. Ez azonban egyszerűen a Bizottság vizsgálatának eredménye volt ebben az ügyben, nem pedig a Bizottság részrehajlásának eredménye.

A Bizottság mellékelte 2007. január 11-i határozatának másolatát, amelyben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panaszosnak nem fűződik jogos érdeke ahhoz, hogy egy konkrét kérdéssel kapcsolatban panaszt tegyen (a határozat 21–22. pontja). A panasz fennmaradó részét illetően a Bizottság úgy határozott, hogy a Közösségnek nem fűződik érdeke az ügy kivizsgálásához (23. pont). Ez a megállapítás azon az állásponton alapult, hogy a további vizsgálatok aránytalanok lennének, mivel i. az állítólagos jogsértések lényegében Németországra korlátozódtak, és gazdasági szempontból csak korlátozott jelentőséggel bírtak a közös piac működése szempontjából, ii. a további vizsgálatok jelentős erőfeszítést igényeltek volna, és iii. csak korlátozott esély volt arra, hogy az EK-Szerződés 81. vagy 82. cikkének megsértése megállapítható legyen (26. pont).

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát. Kifogásolta továbbá a Bizottság 2007. január 11-i határozatát, és felkérte az ombudsmant, hogy vizsgálja meg ezt a határozatot.

A panaszos által nyújtott további információk

A panaszos 2007. október 19-én benyújtotta az áruk forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2007. február 14-i bizottsági javaslat (5) egy példányát. A panaszos rámutatott, hogy a javasolt rendelet „meghatározza az Európai Akkreditálási Együttműködés (EA) meglévő szervezete elismerésének keretét” (az indokolás 5. oldala), az EA kiváltságos helyzetét írja elő (vö. a rendelettervezet (18) preambulumbekezdésével), az EA-t „általános európai érdekű célt követő szervnek” tekinti (a rendelettervezet 27. cikke), és célja „az [EA] megerősítése” (a pénzügyi kimutatás 5.1. pontja). A panaszos szerint soha nem állt fenn érdek a versenyjogi vizsgálat lefolytatásához, és a versenyjogi panasza kezelésének módja komédia volt.

2007. november 21-én a panaszos benyújtotta észrevételeit a Bizottságnak a 454/2007/GG. sz. panaszra vonatkozó véleményével kapcsolatban. Ezekben az észrevételekben a panaszos azt kérdezte, hogy a Bizottság miért nem hozta nyilvánosságra az EA-val fennálló kapcsolatát a kezdetektől fogva. A panaszos véleménye szerint a Bizottság mind őt, mind az ombudsmant kigúnyolta.

2007. december 2-án a panaszos további információkat nyújtott be a fent említett rendelettervezet hátteréről.

Az iratokba való betekintésről

2008. január 17-én az ombudsman tájékoztatta a Bizottságot, hogy szükségesnek tartja a Bizottság aktájának vizsgálatát.

A Bizottság aktájába való betekintésre 2008. február 13-án került sor. Kiderült, hogy 2004. június 11-én, 2004. augusztus 24-én, 2004. november 15-én és 2004. november 26-án találkozókra került sor a Versenypolitikai Főigazgatóság és a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság között a panaszos ügyével és/vagy általában az akkreditációval kapcsolatban. A vizsgálatról szóló jelentés egy példányát 2008. február 20-án megküldték mind a panaszosnak, mind a Bizottságnak.

A HATÁROZAT

1 Bevezető megjegyzések

1.1 2003. október 10-én a panaszos, egy német állampolgár panaszt nyújtott be az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságához ("Versenypolitikai Főigazgatóság"). Panaszában a panaszos azt állította, hogy az EK-Szerződés versenyjogi szabályait megsértették az akkreditáció területén, és hogy ezek a jogsértések az Európai Akkreditálási Együttműködést (EA), a Deutscher Akkreditierungsratot (DAR) és annak egyik tagját, a Trägergesellschaft für Akkreditierung GmbH-t (TGA) érintették. Az akkreditáció által nyújtott szolgáltatás abból áll, hogy egy semleges szervezet (a továbbiakban: az akkreditáló) bizonyos műszaki normák alapján ellenőrzi és értékeli, hogy a tanúsításokat végző laboratórium, tanúsító szerv vagy ellenőrző szolgálat megfelel-e a szakértelemre vonatkozó követelményeknek.

1.2 Az ombudsmanhoz 2004 novemberében benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem foglalkozott versenyjogi panaszával, és nem adott tájékoztatást a panasz kivizsgálásának állásáról sem. A panaszos azt kérte, hogy a Bizottság bocsássa rendelkezésére ezeket az információkat, és foglalkozzon versenyjogi panaszával.

1.3 Az ombudsman vizsgálatot indított ezekkel az állításokkal és állításokkal kapcsolatban. A vizsgálat során a panaszos egy további állítást is benyújtott, nevezetesen azt, hogy a Bizottság az egyik érintett fél oldalára állt. Ezt az állítást az ombudsman is megvizsgálta.

1.4 A vizsgálat során az ombudsmannak összesen öt további információkérést kellett intéznie a Bizottsághoz.

1.5 2005. június 26-án kelt levelében a panaszos azt állította, hogy a Bundeskartellamt (német versenyhatóság) tájékoztatta arról, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg az ügyet. A panaszos mellékelte a 2005. június 23-án küldött e-mail másolatát, amelyben a Bundeskartellamt arról tájékoztatta, hogy 2004. február 26-i levelében felkérte a Bizottságot, hogy hivatalból indítson vizsgálatot az EA ellen, de a Bizottság „ebben a formában nem foglalkozott ezzel az üggyel”. A panaszos szerint ezért a Bizottság hazudott az ombudsmannak. Tekintettel e vád súlyosságára, az ombudsman továbbította a panaszos levelének egy példányát a Bizottságnak.

1.6 Válaszában az Európai Bizottság azt állította, hogy nyilvánvalóan megalapozatlan az a vád, hogy hazudott az ombudsmannak, amikor azt állította, hogy kivizsgálta az ügyet. A Bizottság rámutatott, hogy a panaszos 2003. október 10-i versenyjogi panasza nyomán már eljárást indított az EA ellen. Az eljárás tehát már folyamatban volt, amikor a Versenypolitikai Főigazgatóság megkapta a Bundeskartellamt levelét. Ezért e levelet követően nem volt szükség új és külön eljárás megindítására. A Bizottság hozzátette, hogy a Bundeskartellamt levelének vizsgálata folyamatban van, és azt a panaszos versenyjogi panaszának vizsgálatával összefüggésben fogják kezelni.

1.7 Észrevételeiben a panaszos bírálta az Európai Bizottság álláspontját. Ugyanakkor nem ismételte meg azt a vádját, hogy a Bizottság hazudott az ombudsmannak. Az ombudsman fontosnak tartja megjegyezni, hogy az Európai Közösségek intézményei és szervei kötelesek együttműködni vele, és hogy nem tudná teljesíteni a rábízott feladatot, ha nem lenne biztos abban, hogy az ezen intézmények és szervek által szolgáltatott információk helyesek. Ezért az ombudsman nagyon komolyan vesz minden olyan javaslatot, amely szerint egy közösségi intézmény vagy szerv helytelen információt szolgáltatott volna, vagy akár hazudott volna neki. Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy a Bizottság észszerű magyarázatot adott magatartására, amely összeegyeztethető a Bundeskartellamt által a panaszosnak címzett e-mail tartalmával. Ilyen körülmények között, és tekintettel arra, hogy a panaszos a vizsgálat későbbi szakaszában nem ismételte meg a vádját, az ombudsman úgy véli, hogy e kérdéssel kapcsolatban nincs ok további vizsgálatokra.

1.8 2006. június 30-án kelt levelében a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy véleménye szerint versenyjogi panaszát el kell utasítani. Ezt megelőzően felkérte a panaszost, hogy nyújtsa be észrevételeit. E levél egy példányát benyújtották az ombudsmannak az ombudsman negyedik kiegészítő információkérésére adott bizottsági válasz mellékleteként.

1.9 A panaszos 2006. szeptember 24-én nyújtotta be a válaszra vonatkozó észrevételeit. 2006. október 10-én küldött e-mailjében a panaszos arra kérte az ombudsmant, hogy állapítson meg hivatali visszásságot azon az alapon, hogy a Bizottság i. hamis érvekkel késleltette az eljárást, ii. magánszemélyeknek nyújtott előnyöket és megsértette a hatóságok semlegességre vonatkozó kötelezettségét, iii. nem vizsgálta meg a kartellt, és iv. a politikai akaratot a törvény fölé helyezte.

1.10 Az Ombudsman úgy vélte, hogy a panaszos által 2006. október 10-i e-mailjében felvetett két utolsó kérdés a Bizottság végleges határozatának lényegét érinti, amelyet még nem fogadtak el, és ezért ezeket a kérdéseket a jelen vizsgálat során nem kell megvizsgálni. Az első két kérdés a jelen vizsgálat tárgyát érintette. Az ombudsman azonban megjegyezte, hogy ez a vizsgálat eddig arra összpontosított, hogy a Bizottság állítólag nem foglalkozott a panaszos versenyjogi panaszával. Mivel úgy tűnt, hogy hamarosan döntés születik erről a panaszról, az ombudsman arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a panaszos panaszt kíván tenni amiatt is, hogy a Bizottság nem foglalkozott ésszerű időn belül versenyjogi panaszával. Az ombudsman megjegyezte továbbá, hogy a panaszos láthatóan azzal vádolta a Bizottságot, hogy a versenyjogi panaszának kezelését illetően általában elfogult. Ezért felkérte a Bizottságot, hogy nyújtsa be a két kérdéssel kapcsolatos esetleges további észrevételeit.

1.11 A Bizottság 2007. február 2-án nyújtotta be válaszát. E válasszal együtt a Bizottság benyújtotta 2007. január 11-i határozatának egy példányát, amelyben elutasította a panaszos versenyjogi panaszát.

1.12 Észrevételeiben a panaszos kifogásolta a Bizottság 2007. január 11-i határozatát, és felkérte az ombudsmant, hogy vizsgálja meg ezt a határozatot.

1.13 2007. február 12-én az ombudsman arról tájékoztatta a panaszost, hogy észrevételeinek ezt a részét új panaszként (454/2007/GG panasz) nyilvántartásba vették, és hogy e panasszal kapcsolatban vizsgálatot indítottak. Ez a határozat ezért nem foglalkozik a 2007. január 11-i határozat tartalmával, kivéve, ha ez szükséges a panaszos által a jelen panaszban megfogalmazott állítások és állítások értékeléséhez.

1.14 2005. június 26-i levelében a panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság jelen ügyben képviselt álláspontját illetően olyan sok eltérés van, hogy azt szeretné javasolni, hogy az ügyet terjesszék az Európai Korrupcióellenes Hatóság elé, amennyiben létezik ilyen hatóság. Az ombudsman feltételezi, hogy a panaszos e nyilatkozat megtételekor szem előtt tartotta az Európai Csalás Elleni Hivatalt (OLAF). Nem egyértelmű azonban, hogy az OLAF hogyan avatkozhatna be a jelen ügybe, amely egy versenyjogi panasz Bizottság általi értékelésére vonatkozik. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy nem szükséges követnie a panaszos javaslatát, és az ügyet az OLAF tudomására hoznia. A panaszos azonban szabadon fordulhat az OLAF-hoz, ha úgy ítéli meg, hogy ez hasznos lenne.

2 A tájékoztatás állítólagos hiányáról

2.1 Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a számos emlékeztető ellenére az Európai Bizottság nem tájékoztatta őt az eljárás állásáról.

2.2 Véleményében az Európai Bizottság megjegyezte, hogy 2004. május 17-i e-mailjében a panaszos versenyjogi panaszának állásáról érdeklődött. A Bizottság rámutatott, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság ugyanazon a napon válaszolt, jelezve, hogy a panasz kivizsgálás alatt áll, és hogy konzultálnia kell más főigazgatóságokkal, különösen a Vállalkozáspolitikai Főigazgatósággal. A panaszos 2004. október 24-i és 2004. november 6-i faxában/levelében a Bizottság által elfogadni kívánt intézkedésekről is érdeklődött, és kérte, hogy a Bizottság vizsgálja ki a panaszt. A Versenypolitikai Főigazgatóság 2004. december 1-jei levelében azt válaszolta, hogy a panasszal jelenleg foglalkoznak, és hogy az ügy nagyon összetett ténybeli és jogi kérdéseket vet fel. Arról is tájékoztatta a panaszost, hogy a vizsgálat lezárásának pontos időpontját ebben a szakaszban nem lehet megadni. A Bizottság véleménye szerint ezért megalapozatlan az az állítás, hogy megtagadta a panasz státuszára vonatkozó információk szolgáltatását. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság 2004. december 22-én levelet küldött a panaszosnak, amelyben kifejtette a helyzetet.

2.3 Észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság nem tartotta be magatartási kódexét (6), mivel csak ismételt vizsgálatok után válaszolt, és ezt a választ öt héttel az első levélnek az Európai Bizottsághoz való megküldése után küldte meg.

2.4 Bár az ombudsman továbbította a panaszos észrevételeit a Bizottságnak, és felkérte a Bizottságot, hogy tegye meg észrevételeit, a Bizottság válaszában nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az Ombudsman ezért küldött egy második további információkérést, amelyben felkérte a Bizottságot (többek között), hogy tegye meg észrevételeit a panaszos azon érvével kapcsolatban, miszerint a panaszosnak az eljárás állásával kapcsolatos (2004. október 24-i és november 6-i) kérdéseire adott válasza nem volt összhangban a Bizottság magatartási kódexének vonatkozó rendelkezéseivel.

2.5 Válaszában az Európai Bizottság emlékeztetett arra, hogy magatartási kódexének 4. cikke kimondja, hogy az Európai Bizottság elkötelezett amellett, hogy "a legmegfelelőbb módon és a lehető leggyorsabban" válaszoljon a megkeresésekre. A panaszos 2004. október 24-én és november 6-án küldte el kérdéseit. 2004. december 1‐jei válaszában a Versenypolitikai Főigazgatóság rámutatott arra, hogy az ügy elbírálás alatt áll, nagyon összetett kérdéseket vet fel, és hogy a vizsgálat lezárásának pontos időpontja ebben a szakaszban nem határozható meg. Mivel a Versenypolitikai Főigazgatóság akkoriban a versenyszabályok akkreditációra való alkalmazhatóságának vizsgálatán dolgozott, nem tudott pontosabb lenni. A Bizottság ezért úgy vélte, hogy „a legmegfelelőbb módon” válaszolt. Ami az időszerűséget illeti, a Bizottság magatartási kódexében előírt 15 munkanapos határidőt a 2004. október 24-én küldött telefax esetében ebben az esetben 10 nappal túllépték. A Versenypolitikai Főigazgatóság elnézést kért a késedelemért, és hangsúlyozta, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a jövőben a lehető leggyorsabban válaszoljon a levelezésre.

2.6 Észrevételeiben a panaszos megjegyezte, hogy elfogadta az Európai Bizottságnak a magatartási kódex 4. cikkével kapcsolatos magyarázatait.

2.7 Harmadik kiegészítő információkérésében az ombudsman rámutatott, hogy az Európai Bizottság arról tájékoztatta, hogy az uniós versenyjog akkreditációra való alkalmazhatóságának kérdése "döntő" a versenyjogi panasz kezelése szempontjából. Az ombudsman ezért arra kérte a Bizottságot, hogy fejtse ki, miért csak 2004. december 22-i levelében tájékoztatta erről a panaszost.

2.8 Válaszában az Európai Bizottság előadta, hogy általában nem tájékoztatta külön a panaszost a versenyjogi panasz jogi elemzése szempontjából döntő tényező(k)ről. A Bizottság kijelentette továbbá, hogy a panaszos 2004. november 6-i levelére adott válaszában 2004. december 1-jei levelében azt válaszolta, hogy az ügy "összetett ténybeli és jogi kérdéseket" vet fel. Hozzátette, hogy 2004. december 22‐i levelében utalt a versenyjog akkreditációra való alkalmazhatóságának kérdésére.

2.9 Észrevételeiben a panaszos nem tett konkrét észrevételeket e kérdéssel kapcsolatban.

2.10 Az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság megadta a panaszosnak a 2004. október 24-i és november 4-i levelében kért információkat, miután a panaszt benyújtották hozzá. Megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság elnézést kért a válasz kismértékű késedelme miatt, és hogy a panaszos elfogadta a Bizottság magyarázatát azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a Bizottság betartotta-e saját magatartási kódexét ezen a területen. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy nincs ok az ügy e vonatkozásának további vizsgálatára.

3 A versenyjogi panasz elbírálásának állítólagos elmulasztásáról

3.1 A panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság nem foglalkozott versenyjogi panaszával.

3.2 Az ombudsmanhoz benyújtott dokumentumokból és információkból kiderül, hogy 2006. június 30-án a Bizottság levelet intézett a panaszoshoz a Bizottság által az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7-i 773/2004/EK bizottsági rendelet (7) 7. cikkének (1) bekezdése alapján. Ebben a levélben (a továbbiakban: a 7. cikk (1) bekezdése szerinti levél) a Bizottság kifejtette, hogy véleménye szerint a vizsgálat folytatásához nem fűződik kellő közösségi érdek. A Bizottság továbbá felkérte a panaszost, hogy e levél kézhezvételétől számított négy héten belül tegye meg észrevételeit (8). 2007. január 11-én a Bizottság határozatot fogadott el, amelyben elutasította a panaszos versenyjogi panaszát.

3.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy az Európai Bizottság így állást foglalt a versenyjogi panasszal kapcsolatban.

3.4 Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy nincs ok az ügy e vonatkozásának további vizsgálatára.

4 A versenyjogi panasz elbírálásának állítólagos késedelméről

4.1 A panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság nem foglalkozott ésszerű időn belül versenyjogi panaszával. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a Bizottságnak több mint három évre volt szüksége ahhoz, hogy döntsön erről a versenyjogi panaszról.

4.2 Az Európai Bizottság úgy vélte, hogy a jelen ügyben a közigazgatási eljárás hossza nem volt észszerűtlen.

4.3 Helyes adminisztratív gyakorlat, ha a versenyjogi panaszokat ésszerű időn belül kezelik. Általánosabban, a közösségi bíróságok úgy ítélték meg, hogy a versenypolitikával kapcsolatos közigazgatási eljárások lefolytatása során az ésszerű határidő betartása a közösségi jog általános elve, amelynek betartását a közösségi bíróság biztosítja (9). Az Elsőfokú Bíróság megállapította továbbá, hogy ezt az általános elvet a megfelelő ügyintézéshez való jog elemeként az Európai Unió Nizzában 2000. december 7-én kihirdetett alapjogi chartája (10) (11) 41. cikkének (1) bekezdése is tartalmazza.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azt a kérdést, hogy a közigazgatási eljárás időtartama észszerű-e, az egyes ügyek sajátos körülményeire, és különösen az ügy előzményeire, a különböző eljárási szakaszokra, az ügy összetettségére és a különböző érintett felek számára betöltött jelentőségére tekintettel kell megítélni (12).

4.4 A hozzá benyújtott bizonyítékok alapján, valamint az Európai Bizottság által a legutóbbi kiegészítő információkérésre adott válaszában közölt tevékenységi beszámoló alapján az ombudsman úgy értelmezi, hogy az Európai Bizottság a panaszos versenyjogi panaszának vizsgálata során a következő lépéseket tette, vagy azok relevánsak voltak e vizsgálat szempontjából:

a panaszos által benyújtott versenyjogi panasz (2003. október 10.);

a Versenypolitikai Főigazgatóság belső feljegyzése a biztoshoz (2003. december 17.);

- A Bundeskartellamt levele a versenyjogi panasz tárgyában (2004. február 26.);

Találkozó a Versenypolitikai Főigazgatóság, egy német akkreditáló és a Bundeskartellamt között (2004. június 23.);

- Több találkozó a Versenypolitikai Főigazgatóság és a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság között az EK versenyjogi szabályainak akkreditációra való alkalmazhatóságáról (2004 júniusa óta);

A Versenypolitikai Főigazgatóság, a Bundeskartellamt és a német gazdasági minisztérium közötti vita (2004. július);

a Versenypolitikai Főigazgatóság 2004. november 6-án és 17-én kelt levele a panaszosnak, amelyben tájékoztatja, hogy panasza nehéz ténybeli és jogi kérdéseket vet fel, és hogy a vizsgálat befejezésének időpontja nem állapítható meg (2004. december 1.);

a Versenypolitikai Főigazgatóság levele, amelyben felkéri a panaszost, hogy e levél kézhezvételétől számított három héten belül tájékoztassa a Bizottságot arról, hogy versenyjogi panasza tartalmaz-e bizalmas adatokat (2004. december 22.);

a Versenypolitikai Főigazgatóság által a panaszosnak a panasz betekinthető változatának benyújtására megszabott határidő lejár (2005. január vége);

- A Versenypolitikai Főigazgatóság 2005. május 27-ig (2005. április 15.) észrevételezés céljából versenyjogi panaszt küld két panaszosnak (az egyikük EA);

a Versenypolitikai Főigazgatóság megkapja a két panaszos észrevételeit (2005. május 18–24.);

a Versenypolitikai Főigazgatóság áttekinti és értékeli a panaszosok által benyújtott észrevételeket és dokumentumokat (2005. június);

a Versenypolitikai Főigazgatóság találkozót javasol a panaszossal (az ombudsman további információkérésére adott 2005. augusztus 8-i bizottsági válasz részeként);

"Tanulmány a németországi megfelelőségértékelésről és akkreditálásról más országokhoz képest" (2005. június) (a továbbiakban: BAM-tanulmány), amelyet a Versenypolitikai Főigazgatóság kapott meg (2005. szeptember 22.);

Találkozó a Versenypolitikai Főigazgatóság és a panaszos között (2005. szeptember 23.);

Telefonbeszélgetés a Versenypolitikai Főigazgatóság és a panaszos között az eljárás Versenypolitikai Főigazgatóság általi felfüggesztéséről és a Bundeskartellamttal való kapcsolatfelvételről (2005. október 28.);

A Versenypolitikai Főigazgatóság felülvizsgálta és értékelte a BAM-tanulmányt (2005. október/november);

a Versenypolitikai Főigazgatóság írásban tájékoztatja a panaszost a panasz tervezett elutasításáról, és arról, hogy az eljárást 2005 végéig (2005. november 18-ig) felfüggeszti;

- A panaszos levelet ír a Versenypolitikai Főigazgatóságnak, amelyben hangsúlyozza, hogy soha nem egyezett bele az eljárás felfüggesztésébe (2005. november 30.);

a Versenypolitikai Főigazgatóság tájékoztatja az ombudsmant, hogy a versenyjogi panaszról „rövid időn belül” kíván határozni (2006. január 20.);

a Versenypolitikai Főigazgatóság áttekinti és értékeli az összes rendelkezésre álló információt, és elkészíti a 7. cikk (1) bekezdése szerinti levél tervezetét (2005. december – 2006. március);

Szolgálatközi konzultációk (2006. április–június);

a Konstanzi Egyetem 2006. áprilisi tanulmánya a németországi megfelelőségértékelésről (a továbbiakban: Konstanz-tanulmány);

a 7. cikk (1) bekezdése szerinti, a panaszosnak küldött levél (2006. június 30.);

- A panaszos észrevételeket tesz a 7. cikk (1) bekezdése szerinti levéllel kapcsolatban (2006. július 8., július 27. és augusztus 1.);

A versenyjogi panaszt elutasító 2007. január 11‐i határozat.

4.5 Az ombudsman véleménye szerint a panaszos versenyjogi panaszának Bizottság általi kezelésével kapcsolatban a következő szakaszok határozhatók meg: i. az első vizsgálat és a bizonyítékok összegyűjtése; ii. megbeszélések a Vállalkozáspolitikai Főigazgatósággal; iii. a panaszosok véleményének kikérése; iv. a panaszossal folytatott megbeszélések; v. a BAM-tanulmány vizsgálata; vi. a 7. cikk (1) bekezdése szerinti levél elkészítése; és vii. az ügy lezárása. Helyénvalónak tűnik minden egyes szakasz tekintetében megvitatni az indokolatlan késedelemre vonatkozó állítást.

4.6 A fent említett szakaszok közül az elsőt illetően az Ombudsman úgy véli, hogy a panaszos versenyjogi panasza - amint azt az Európai Bizottság a panaszoshoz intézett 2004. december 1-jei levelében megjegyezte - valóban nehéz ténybeli és jogi kérdéseket vetett fel. Ezért teljesen érthető, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság a panasz beérkezését követő első néhány hónapban különböző lépéseket tett a versenyjogi panaszban felvetett kérdések tisztázása érdekében. Úgy tűnik továbbá, hogy ezek a lépések hasznosnak bizonyultak vagy tekinthetők a versenyjogi panasz kezelése szempontjából. Ez különösen érvényes a Versenypolitikai Főigazgatóság arra irányuló erőfeszítéseire, hogy további információkat szerezzen be a Bundeskartellamttól és egy harmadik féltől. Az ombudsman véleménye szerint tehát semmi nem utal arra, hogy a Bizottság indokolatlan késedelmet szenvedett volna 2004 júniusáig/júliusáig.

4.7 A fent említett szakaszok közül a másodikat illetően meg kell jegyezni, hogy a panaszos versenyjogi panaszában azt állította, hogy megsértették az EK versenyjogi szabályait. Ezért logikus volt, hogy a Bizottság azt feltételezte, hogy e szabályok akkreditációra való alkalmazhatóságának kérdését tisztázni kell, mielőtt magát a versenyjogi panaszt kezelni lehetne. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy úgy tűnik, a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóságnak volt némi tapasztalata az akkreditációval kapcsolatos kérdésekben, amint azt az EA-val 1999-ben kötött egyetértési megállapodás is mutatja. Úgy tűnik továbbá, hogy a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság volt az a szolgálat, amelyre az uniós jogszabályok akkreditációra való előkészítésének fő feladata hárult. Az ombudsman véleménye szerint ezért logikus volt, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság megbeszéléseket kezdjen a Vállalkozáspolitikai Főigazgatósággal annak érdekében, hogy belső megállapodás szülessen az EK versenyszabályok akkreditációra való alkalmazásának hatályáról. Tekintettel arra, hogy feltételezhető, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóságnak időre volt szüksége ahhoz, hogy megismerje az érintett kérdéseket (többek között a Bundeskartellamttal folytatott megbeszélései révén), az ombudsman úgy véli, hogy az a tény, hogy a Vállalkozáspolitikai Főigazgatósággal folytatott hivatalos megbeszélései csak 2004 júniusában, azaz fél évvel a versenyjogi panasz benyújtása után kezdődtek meg, nem utal indokolatlan késedelemre. Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a Bizottság véleményéből az derül ki, hogy a Vállalkozáspolitikai Főigazgatósággal korábban is felvették a kapcsolatot.

4.8 Az ombudsman továbbá úgy véli, hogy nem meglepő, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság és a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság közötti megbeszélésekhez időre volt szükség, különös tekintettel azokra az objektív nehézségekre, amelyek abból adódnak, hogy az EK versenyjogi szabályai alkalmazhatók-e az akkreditáció területén, és ha igen, milyen mértékben. A bizottsági aktába való betekintés alkalmával az ombudsman képviselői gondosan megvizsgálták az e találkozóval kapcsolatos dokumentumokat. Ezekből a dokumentumokból kiderül, hogy a vonatkozó találkozók valóban arra irányultak, hogy megoldást találjanak a felmerült problémákra, és hogy az érintett szolgálatok alaposan megvitatták az uniós versenyjog alkalmazhatóságának kérdését. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a Bizottság vizsgálatának időtartama ésszerűtlennek tekinthető abban az időpontban, amikor a panaszos 2004 végén az ombudsmanhoz fordult.

4.9 A fent említett szakaszok közül a harmadikat illetően az ombudsman megjegyzi, hogy 2004. december 22-i levelében a Versenypolitikai Főigazgatóság tájékoztatta a panaszost, hogy véleménye szerint eljött az ideje annak, hogy a panaszt megküldjék a panaszosoknak észrevételeik megtételére. Az ombudsman megjegyzi, hogy a versenyjogi panaszban kifogásolt magatartást tanúsító felek véleményének kikérése a Bizottság által ilyen esetekben alkalmazott rendes eljárás részét képezi. Valójában az ilyen konzultációra azért van szükség, hogy tiszteletben tartsák e felek meghallgatáshoz való jogát arra az esetre, ha a Bizottság arra a következtetésre jutna, hogy valóban megsértették az uniós versenyszabályokat.

4.10 Az ombudsman továbbá azon a véleményen van, hogy a Bizottság a versenyjogi panasz panaszosoknak való megküldése előtt észszerűen megbizonyosodott arról, hogy a panasz nem tartalmazott bizalmas adatokat. Megjegyzi, hogy a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy amennyiben a 2004. december 22-i levélre annak kézhezvételétől számított három héten belül nem válaszol, abból indul ki, hogy a versenyjogi panasz nem tartalmaz ilyen bizalmas adatokat. Mivel a panaszos nem válaszolt erre a levélre, a Bizottság e határidő lejártakor továbbíthatta volna a panaszt a panaszosoknak. Bár az ombudsmannak nincs tudomása arról, hogy a Bizottság 2004. december 22-i levele pontosan mikor érkezett meg a panaszoshoz, ésszerűnek tűnik azt feltételezni, hogy a háromhetes határidő 2005. január vége felé járt le. Tekintettel arra, hogy a panaszosoknak szóló leveleket csak 2005. április 15-én küldték ki, az ombudsman úgy véli, hogy egyértelműen volt egy kis késedelem, amelyet el lehetett volna kerülni. Az ombudsman megjegyzi azonban, hogy a Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy bizonyos késedelem történt a versenyjogi panasz nem bizalmas változatának a panaszosokhoz való továbbítása tekintetében. Az ombudsman véleménye szerint ezért nincs szükség további vizsgálatokra az ügy e vonatkozásával kapcsolatban.

4.11 Ami a fent említett szakaszok közül a negyediket illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszosok 2005 májusának második felében nyújtották be észrevételeiket a versenyjogi panasszal kapcsolatban, és hogy a Bizottság kifejtette, hogy ezeket az észrevételeket a Versenypolitikai Főigazgatóság ezt követően megvizsgálta. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy röviddel ezután a Bizottság találkozót javasolt a panaszossal a versenyjogi panasz állásának megvitatása érdekében. Erre az ülésre 2005. szeptember 23-án került sor. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság és a panaszos között nincs teljes egyetértés a találkozó tartalmát illetően. A panaszos különösen azt hangsúlyozza, hogy nem adott bizonyos pontosításokat a panaszának terjedelmét illetően, amelyre a Bizottság később a panaszának elutasításakor támaszkodott. Egyértelműnek tűnik azonban, hogy ez az álláspontbeli eltérés nem befolyásolja azt a tényt, hogy a 2005. szeptember 23-i találkozó legalábbis potenciálisan hasznos volt a panaszos versenyjogi panaszának a Versenypolitikai Főigazgatóság általi vizsgálata szempontjából. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy ezt a találkozót röviddel azután javasolták és szervezték meg, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság megkapta és megvizsgálta a panaszosok versenyjogi panasszal kapcsolatos észrevételeit. Az ombudsman véleménye szerint ezért nem nyert bizonyítást, hogy az eljárás e szakaszát indokolatlan késedelem jellemezte volna.

4.12 A fent említett szakaszok közül az ötödiket illetően az ombudsman megjegyzi, hogy a BAM-tanulmányt 2005. szeptember 22-én nyújtották be a Bizottságnak. A Bizottság kijelentette, hogy 1) a BAM-tanulmányt és a Konstanz-tanulmányt megelőzően kevés megbízható információ állt rendelkezésre a nemzeti akkreditációs rendszerekről, amelyek országonként jelentősen eltértek, és 2) az összes rendelkezésre álló információ, különösen a BAM-tanulmány eredményeinek gondos felülvizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy bár vannak arra utaló jelek, hogy a Németországon kívüli akkreditációt „hatósági tevékenységnek” (azaz nem gazdasági tevékenységnek) kell tekinteni, a Bizottságnak további vizsgálatokat kellett volna végeznie ezen értékelés bizonyossággal történő megerősítése érdekében. Az ombudsman úgy véli, hogy a BAM-tanulmány valóban fontos elemnek tűnik a Bizottság eljárása szempontjából. Megjegyzi, hogy a Bizottság 7. cikk (1) bekezdése szerinti levele részletesen hivatkozik erre a tanulmányra. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a BAM-tanulmány 250 oldalon tárgyalja és hasonlítja össze számos tagállam akkreditációs rendszereit. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy ésszerű volt, hogy a Bizottság alaposan megvizsgálja ezt a tanulmányt, mielőtt döntene a panaszos versenyjogi panaszáról.

4.13 Az ombudsman legutóbbi kiegészítő információkérésére adott válaszában az Európai Bizottság előadta, hogy a BAM-tanulmány értékelését 2005 októberében és novemberében végezték el. Az ombudsman véleménye szerint nem állapítható meg, hogy ez az időtartam túl hosszú lett volna.

4.14 A fent említett szakaszok közül a hatodikat illetően az ombudsman megjegyzi, hogy a 7. cikk (1) bekezdése szerinti levelet 2006. június 30-án küldték meg a panaszosnak. Első ránézésre tehát úgy tűnik, hogy meglehetősen hosszú idő telt el a BAM-tanulmány tartalmának a Versenypolitikai Főigazgatóság általi értékelése és e levél elküldése között. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Bizottság kifejtette, hogy a 7. cikk (1) bekezdése szerinti levél tervezetének elkészítésekor a Versenypolitikai Főigazgatóságnak felül kellett vizsgálnia és értékelnie kellett az összes rendelkezésre álló információt, és hogy ezt a munkát 2005 decembere és 2006 márciusa között végezték el. A Bizottság kifejtette továbbá, hogy a 7. cikk (1) bekezdése szerinti levél tervezetével kapcsolatos, szolgáltatásokról folytatott konzultációk 2006 áprilisától júniusáig tartottak. Tekintettel a panaszos versenyjogi panaszában felvetett kérdések nehézségére, az ombudsman úgy véli, hogy nem állapították meg, hogy ez az időszak túl hosszú volt.

4.15 A fent említett hetedik és egyben utolsó szakaszt illetően az ombudsman megjegyzi, hogy míg a panaszos 2006. július 8-án, július 27-én és augusztus 1-jén nyújtotta be észrevételeit a 7. cikk (1) bekezdése szerinti levéllel kapcsolatban, a panaszt elutasító végleges határozatot csak 2007. január 11-én, azaz több mint öt hónappal később fogadták el. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy a Bizottság nyilvánvalóan köteles volt gondosan megvizsgálni a panaszos által benyújtott valamennyi észrevételt. Nyilvánvaló, hogy ez a vizsgálat eltartott egy ideig. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság időközben megkapta a Konstanz-tanulmányt, amely 420 oldalon ismerteti hét kiválasztott tagállam akkreditációs és tanúsítási rendszerét. Az ombudsman véleménye szerint a Bizottság ésszerűen tekinthette úgy, hogy ezen új tanulmány tartalmát a panaszos versenyjogi panaszáról szóló végleges határozat meghozatala előtt értékelni kell. Az ombudsman megjegyzi, hogy ez a végleges határozat valóban hivatkozik a Konstanz-tanulmányra. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy nem nyert megállapítást, hogy a panaszos 7. cikk (1) bekezdése szerinti levélre vonatkozó észrevételeinek kézhezvétele és a végleges elutasító határozat elfogadása között eltelt idő túl hosszú lett volna.

4.16 2007. október 19-én a panaszos benyújtotta az áruk forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2007. február 14-i bizottsági javaslat (13) egy példányát. A panaszos rámutatott, hogy a javasolt rendelet „meghatározza az Európai Akkreditálási Együttműködés (EA) meglévő szervezete elismerésének keretét” (az indokolás 5. oldala), az EA kiváltságos helyzetét írja elő (vö. a rendelettervezet (18) preambulumbekezdésével), az EA-t „általános európai érdekű célt követő szervnek” tekinti (a rendelettervezet 27. cikke), és célja „az [EA] megerősítése” (a pénzügyi kimutatás 5.1. pontja). A panaszos szerint soha nem állt fenn érdek a versenyjogi vizsgálat lefolytatásához, és a versenyjogi panasza kezelésének módja komédia volt.

4.17 Az ombudsman úgy véli, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság által végzett vizsgálat komolyságát és az ehhez szükséges idő megfelelőségét kétségessé tenné, ha megállapítást nyerne, hogy az Európai Bizottságnak soha nem állt szándékában foglalkozni a panaszos versenyjogi panaszával, mivel már úgy határozott, hogy az akkreditáció nem tartozik az uniós versenyszabályok hatálya alá. Azonban, és amint fentebb már említettük (lásd a 4.8. pontot), a Versenypolitikai Főigazgatóság és a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság között 2004-ben tartott találkozókra vonatkozó, az ombudsman képviselői által megvizsgált dokumentumok nem indokolnak ilyen következtetést. Éppen ellenkezőleg, ezek a dokumentumok arra utalnak, hogy a Bizottság akkor még nem döntött arról, hogy milyen megközelítést alkalmazzon a panaszos versenyjogi panaszával kapcsolatban. Az ombudsman megjegyzi, hogy a fent említett rendelettervezet 4. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Az akkreditálást minden tagállamban egyetlen nemzeti akkreditáló testület végzi.” A (11) preambulumbekezdés kifejti, hogy „elő kell írni, hogy a tagállamok ne tartsanak fenn egynél több nemzeti akkreditáló testületet”. Az ombudsman véleménye szerint e rendelkezésekből az következik, hogy a Bizottság most úgy tűnik, állást foglalt az uniós versenyszabályok akkreditációra való alkalmazhatóságáról. Meg kell azonban jegyezni, hogy a vonatkozó javaslatot 2007. február 14-én nyújtották be, azaz több mint fél évvel azután, hogy a Bizottság a jelen ügyben megküldte a 7. cikk (1) bekezdése szerinti levelét. Továbbá mind ebben a levélben, mind az azt követő határozatban a panaszos versenyjogi panaszát azért utasították el, mert a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem áll fenn elegendő közösségi érdek, nem pedig azért, mert úgy ítélte meg, hogy az uniós versenyjog nem alkalmazható az akkreditációra. Az ombudsman véleménye szerint a Bizottság által az akkreditációról szóló rendeletre irányuló 2007. februári javaslatában elfogadott álláspont tehát nem bizonyítja, hogy a panaszos versenyjogi panaszával kapcsolatos vizsgálata nem volt komoly, és túl sok időt vett igénybe.

4.18 A fentiekre tekintettel az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy annak ellenére, hogy a teljes eljárás több mint három évig tartott, és a versenyjogi panasz panaszosokhoz való eljuttatásával kapcsolatos rövid késedelem kivételével, amellyel kapcsolatban további vizsgálatok nem tűnnek indokoltnak, nem nyert megállapítást, hogy az Európai Bizottság ésszerű időn belül nem foglalkozott volna a panaszos versenyjogi panaszával. Ezen állítás tekintetében tehát nem állapítható meg hivatali visszásság.

5 A Bizottság állítólagos elfogultságáról

5.1 Az Európai Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy a "német akkreditálót" - azaz a TGA-t - nem értette, ezért az Európai Bizottságnak védelemben kell részesítenie. A panaszos véleménye szerint ezért a Bizottság az egyik érintett fél oldalára állt. Ez az állítás azon a tényen alapult, hogy véleménye szerint a Bizottság hivatkozott egy 2004. június 23-án egy akkreditálóval tartott találkozóra.

5.2 Az ombudsman kiegészítő véleményt kért az Európai Bizottságtól ezzel a további állítással kapcsolatban. Válaszában a Bizottság kifejtette, hogy az akkreditáló, akivel 2004. június 23-án találkozott, nem a TGA volt, hanem egy olyan akkreditáló, aki a Bundeskartellamt saját vizsgálata során korábban információkat szolgáltatott a Bundeskartellamtnak, és ezért a Versenypolitikai Főigazgatóság számára hasznos információforrásként azonosították. A Bizottság rámutatott, hogy a találkozó során az akkreditáló ismertette az akkreditáció területét, és ismertette az esetleges versenyjogi aggályokat. Az akkreditáló nem tett semmilyen nyilatkozatot a panaszos javára vagy ellen, és nem beszélt a TGA nevében sem. A Bizottság ezért előadta, hogy nem állt sem a TGA, sem más akkreditáló fél mellé.

5.3 Észrevételeiben a panaszos azt az álláspontot képviselte, hogy a Bizottság nem adta meg annak az akkreditálónak a nevét, akivel találkozott, azon egyszerű oknál fogva, hogy ez az akkreditáló a kartell tagja volt, és így nem tudott objektív és elfogulatlan információkat szolgáltatni.

5.4 Az ombudsman második kiegészítő információkérésére adott válaszában az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy a 2004. június 23-i találkozó tájékoztatási célokat szolgált, és semmi köze nem volt a kartell potenciális tagjának védelméhez. A panaszos aggályainak eloszlatása érdekében azonban a Bizottság megjegyezte, hogy az érintett akkreditáló a GAZ (Gesellschaft für Akkreditierung und Zertifizierung mbH).

5.5 A jelen válaszra vonatkozó észrevételeiben a panaszos előadta, hogy kiderült, hogy a Bizottság támogatta az EA létrehozását. Véleménye szerint helyénvaló lett volna feltárni ezt a körülményt, valamint azt a tényt, hogy a Bizottság ily módon elfogult volt.

5.6 Az ombudsman ezt követően tájékoztatást kért az Európai Bizottságtól az EA-val való kapcsolatáról.

5.7 Válaszában az Európai Bizottság megjegyezte, hogy az EA az uniós tagállamok, az EFTA-államok és más európai országok nemzeti akkreditáló testületeinek együttműködési hálózata. A német szervek kivételével az EA valamennyi tagja nemzeti szinten elismert akkreditáló testület volt, amely hatósági tevékenységként végzett akkreditálást. A Bizottság nem volt sem tag, sem egyéb módon részt nem vett az EA szervezésében. Érdekelt félként azonban részt vett az EA tanácsadó testületében. A Bizottság rámutatott arra, hogy nem vett részt közvetlenül az EA létrehozásában, de politikailag támogatta az EA-t a Bizottságnak a belső piac létrehozásában és megvalósításában betöltött szerepe miatt. Az EA volt a Bizottság európai szintű tárgyalópartnere az uniós belső piaci jogszabályok és szakpolitikák végrehajtását támogató koherens európai akkreditációs rendszer kidolgozása tekintetében. 1999-ben a Bizottság egyetértési megállapodást kötött az EA-val. E szöveg másolatát, amelyet a Bizottság Vállalkozáspolitikai Főigazgatósága írt alá, benyújtották az ombudsmannak.

5.8 Észrevételeiben a panaszos előadta, hogy az egyetértési megállapodás szerint kontraproduktív lenne, ha az Európai Bizottság vizsgálatot indítana vagy folytatna az EA ellen. Véleménye szerint a Bizottság aktívan ösztönözte a magánvállalkozásokat, és így megsértette a semlegesség megőrzésére vonatkozó kötelezettségét. A panaszos továbbá azt állította, hogy a Bizottság mulasztása ebben az ügyben érthető volt az egyetértési megállapodás hatodik francia bekezdésének fényében, amely szerint a Bizottság és az EA úgy vélte, hogy az akkreditáció „a hatóságok égisze alatt létrehozott rendszer, és így a társadalom számára nyújtott szolgáltatás, és ezért nem lehet nyereségszerző tevékenység”.

5.9 Az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy tegye meg észrevételeit az egyetértési megállapodásnak a jelen ügy szempontjából való esetleges relevanciájáról. Válaszában a Bizottság hangsúlyozta, hogy az egyetértési megállapodás nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy az EK versenyjoga alkalmazandó-e az akkreditációs tevékenységre, és ha igen, milyen mértékben, hanem jogilag nem kötelező alapon rögzítette a Bizottság és az EA közötti egyetértést arra vonatkozóan, hogy hogyan kell létrehozni az akkreditációs rendszereket a tagállamokban, nevezetesen a hatóságok égisze alatt. Az EK-Szerződés 81. és 82. cikke a vállalkozásokra, azaz a gazdasági tevékenységet folytató jogalanyokra vonatkozik. A Bizottság előadta, hogy az akkreditáció gazdasági vagy nem gazdasági tevékenységnek minősítése ezért nem képezte az egyetértési megállapodás részét. Hozzátette, hogy 1999-ben még nem foglalt állást a közösségi versenyjognak az akkreditációs tevékenységre való alkalmazhatóságának kérdésében.

5.10 Ötödik kiegészítő információkérésében az Ombudsman tájékoztatta a Bizottságot, hogy a panaszos észrevételeiből az derült ki, hogy a panaszos azzal vádolta a Bizottságot, hogy nem csak a 2004. június 23-i találkozó, hanem általában a versenyjogi panasz kezelése tekintetében is elfogult. Az ombudsman ezért felkérte a Bizottságot, hogy tegye meg az ezzel kapcsolatos esetleges további észrevételeit, és fejtse ki különösen azt, hogy korábbi kapcsolatait és az EA-val fennálló kapcsolatait miért nem hozták kezdettől fogva a panaszos tudomására.

5.11 Válaszában az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy elutasító határozata kizárólag versenyjogi indokokon alapult, és hogy az EA-val és az egyetértési megállapodással fennálló kapcsolatai semmilyen jelentőséggel nem bírtak az elvégzett értékelés szempontjából, illetve nem befolyásolták azt. Az EA-val fennálló kapcsolatait illetően a Bizottság előadta, hogy nem volt oka azt feltételezni, hogy a panaszos nem tudott azokról, mivel a vonatkozó információk nyilvánosak voltak, és mivel maga a panaszos a 2003 októberében benyújtott versenyjogi panaszával együtt olyan dokumentumot nyújtott be, amely azt illusztrálta, hogy a Bizottság 1997 óta versenytilalmi politikát folytat az akkreditáció területén, azaz támogatja az EA álláspontját (lásd a panaszos által benyújtott Michaeli-tanulmány 7–9. oldalát).

A Bizottság elismerte, hogy a panaszos szempontjából nem lenne kielégítő, ha a versenyjogi panaszát elutasító határozat a Bizottság által politikailag támogatott EA-t "támogatná". A Bizottság szerint azonban ez egyszerűen a Bizottság jelen ügyben folytatott vizsgálatának eredménye volt, nem pedig a Bizottság részrehajlásának eredménye.

5.12 Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos a 2004. június 23-i találkozót övező tények alapján elfogultságra hivatkozott a Bizottsággal szemben. Megjegyzi továbbá, hogy ezt a konkrét állítást a vizsgálat során más tényeken alapuló további elfogultsági vádak egészítették ki.

5.13 Ami az elfogultságra vonatkozó eredeti állítást illeti, az ombudsman úgy véli, hogy az Európai Bizottság ésszerű magyarázatot adott arra, hogy miért találkozott az érintett akkreditálóval. Megjegyzi, hogy úgy tűnik, a panaszos nem ismételte meg az említett találkozóval kapcsolatos elfogultságára vonatkozó állítását, miután a Bizottság nyilvánosságra hozta az érintett hitelező kilétét. Az ombudsman véleménye szerint ezért nem állapítható meg hivatali visszásság az ügy e vonatkozását illetően.

5.14 Ami a panaszos által felvetett további kérdéseket illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos versenyjogi panasza különösen az EA-ra irányult. A Bizottság azonban csak az ombudsman további információkéréseire adott válaszaiban hozta nyilvánosságra azt a tényt, hogy bár közvetlenül nem vett részt az EA létrehozásában, politikailag támogatta az EA-t a Bizottságnak a belső piac létrehozásában és megvalósításában betöltött szerepe miatt, és hogy 1999 júniusában a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság egyetértési megállapodást kötött az EA-val. Az ombudsman úgy véli, hogy e kapcsolatok megléte (és az a tény, hogy azokat csak az ombudsman vizsgálata során hozták nyilvánosságra) nagyon is arra ösztönözhette a panaszost, hogy azt gyanítsa, hogy a Bizottság nem volt pártatlan és elfogulatlan a versenyjogi panasz kezelése során.

5.15 Ugyanakkor, és mivel az ombudsman szilárd meggyőződése, hogy a megfelelő ügyintézés elvei megkövetelik, hogy a közösségi intézmények és szervek ne csak pártatlanul és elfogultság nélkül járjanak el, hanem úgy is tekintsék őket, hogy így nem kelthetik azt a benyomást, hogy elfogultak, figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az ombudsman ötödik kiegészítő információkérésére adott válaszában a Bizottság számos olyan okot ismertetett, amelyek alapján feltételezte, hogy a panaszosnak tudnia kellett a vonatkozó tényekről. Tekintettel arra, hogy ezek az indokok nem tűnnek megalapozatlannak, és hogy a panaszos e tekintetben nem tett konkrét észrevételeket, az ombudsman úgy véli, hogy nem nyert megállapítást, hogy az a tény, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság a kezdetektől fogva nem tájékoztatta a panaszost a Bizottság EA-val fennálló kapcsolatairól, azt bizonyítja, hogy a Bizottság elfogult volt a versenyjogi panasz kezelését illetően. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy ebben az összefüggésben nem állapítható meg hivatali visszásság.

5.16 Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság hangsúlyozta, hogy 2007. január 11-i elutasító határozata kizárólag versenyjogi indokokon alapult, és hogy az EA-val fennálló kapcsolatai semmilyen módon nem befolyásolták vagy befolyásolták az elvégzett értékelést. E kérdés kezelése érdekében az ombudsmannak ezért értékelnie kell, hogy az említett elutasító határozat jogszerű volt-e. Meg kell azonban jegyezni, hogy folyamatban van a panaszosnak a 2007. január 11-i határozat érdemére vonatkozó panaszának (454/2007/GG. sz. panasz) vizsgálata. Ez a vizsgálat arra az állításra is vonatkozik, hogy a Bizottság e határozat elfogadásakor nem volt pártatlan. A Bizottságnak a panaszos versenyjogi panaszát elutasító határozattal kapcsolatos esetleges elfogultságát ezért ezen új vizsgálat keretében fogják megvizsgálni.

6 Következtetések

A panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy (1) nem indokolt további vizsgálatot folytatni azzal a rövid késéssel kapcsolatban, amely akkor következett be, amikor a Bizottság a panaszos versenyjogi panaszát észrevételezésre továbbította a panaszosoknak, és (2) a panasz fennmaradó része tekintetében nem állapítható meg hivatali visszásság.

Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) A Bizottság helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexe a Bizottság személyzete és a nyilvánosság közötti kapcsolatokra vonatkozóan. A kódexet csatolták a Bizottság eljárási szabályzatához (HL 2000. L 308., 26. o.).

(2) HL 2003. C 282., 3. o.

(3) HL 2004. L 123., 18. o.

(4) 2006. július 24-én a panaszos továbbította az ombudsmannak az e levéllel kapcsolatos észrevételeinek egy példányát, amelyet 2006. július 8-án küldött meg a Bizottságnak.

(5) COM(2007) 37 végleges.

(6) A Bizottság helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexe a Bizottság személyzete és a nyilvánosság közötti kapcsolatokra vonatkozóan. A kódexet csatolták a Bizottság eljárási szabályzatához (HL 2000. L 308., 26. o.).

(7) HL 2004. L 123., 18. o.

(8) 2006. július 24-én a panaszos továbbította az ombudsmannak az e levéllel kapcsolatos észrevételeinek egy példányát, amelyet 2006. július 8-án küldött meg a Bizottságnak.

(9) Lásd a C-282/95. P. sz., Guérin automobiles kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1997., I-1503. o.) 36. és 37. pontját; A C-238/99. P., C-244/99. P., C-245/99. P., C-247/99. P., C-250/99. P–C-252/99. P. és C-254/99. P. sz., LVM kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2002., I-8375. o.) 167–171. pontja.

(10) HL 2000. C 364., 1. o.

(11) A T-67/01. sz., JCB Service kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2004., II-49. o.) 36. pontja.

(12) Lásd a T-213/95. és T-18/96. sz., SCK és FNK kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 1997., II-1739. o.) 57. pontját.

(13) COM(2007) 37 végleges.