Strasbourg, 2005. június 29.

Tisztelt C. Úr!

2004. április 29-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság hogyan kezelte a 685/95/EK rendelet Spanyolország általi állítólagos megsértésével kapcsolatban hozzá benyújtott panaszt, valamint hogy a Bizottság hogyan kezelte az 1954/2003/EK rendelet egyes rendelkezéseinek hatálybalépésével kapcsolatos kérdéseket.

2004. május 14-én továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. A Bizottság 2004. augusztus 2-án küldte meg véleményét. 2004. augusztus 11-én továbbítottam Önnek az észrevételezésre való felkéréssel együtt, amelyet 2004. szeptember 20-án küldött meg.

2004. december 15-én levelet írtam a Bizottságnak, hogy további információkat kérjek az Ön ügyével kapcsolatban. A Bizottság 2005. március 9-én küldte meg válaszát. 2005. március 10-én továbbítottam Önnek egy észrevételezési felhívással együtt, amelyet 2005. április 12-én küldött meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

Háttér

A jelen panasz arra vonatkozik, hogy 2004. augusztus 1-je előtt milyen mértékben engedélyezték a halászatot az Azori-szigeteket körülvevő vizeken, amely Portugália atlanti-óceáni szigetcsoportja. Az Azori-szigetek alapvonalától számított 200 tengeri mérföldig terjedő érintett övezeteket (az „azori vizek”) a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) és a Kelet-közép-atlanti Halászati Bizottság (CECAF) nómenklatúrája szerint kell besorolni. Az Azori-szigetek vizei az ICES X övezetben és a CECAF 34.2.0 övezetben találhatók.

Jogszabályi háttér

A közös halászati politika ellenőrző rendszerének létrehozataláról szóló, 1993. október 12-i 2847/93/EGK tanácsi rendelet (HL 1993. L 261., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 287. o.) bizonyos szabályokat állapított meg a halászati ágazat védelmi és erőforrás-gazdálkodási intézkedéseinek nyomon követésére vonatkozóan.

Spanyolországnak és Portugáliának a Közösségekhez való 1986-os csatlakozása óta bizonyos átmeneti rendelkezések voltak alkalmazandók a halászatra. A Spanyol Királyságnak és a Portugál Köztársaságnak az Európai Gazdasági Közösséghez és az Európai Atomenergia-közösséghez történő csatlakozásáról szóló szerződés (a továbbiakban: a csatlakozási okmány) 353. cikke úgy rendelkezett, hogy az átmeneti rendszer 2002. december 31-ig marad hatályban.

A Spanyolország és Portugália csatlakozási okmányának halászati fejezeteiben szereplő rendelkezések kiigazításáról szóló, 1994. május 30-i 1275/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 140., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 34. kötet, 349. o.) formájában kiigazított átmeneti szabályozást fogadtak el. Ez a rendelet meghatározta a további intézkedések Tanács általi elfogadásának intézményi keretét. Ennek alapján a Tanács elfogadta a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendeletet.

Ez az 1995-ben elfogadott két rendelet a portugál joghatóság alá tartozó vizekhez való hozzáférést szabályozta, beleértve az Azori-szigetek vizeit is. Többek között olyan korlátozási rendszert írtak elő a halászati erőkifejtésre vonatkozóan, amely kifejezetten kizárta a külföldi hajóknak az Azori-szigetek vizeihez való hozzáférését.

Az egyes közösségi halászati területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati erőkifejtések irányításáról szóló, 1995. március 27‐i 685/95/EK tanácsi rendelet (HL L 71., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 171. o.) 8. cikke értelmében a tagállamoknak 1996. január 1‐je előtt meg kellett hozniuk az e rendelet III. mellékletében („A halászati erőkifejtés értékelésének közösségi kritériumai”) említett intézkedéseket.

A III. melléklet a következőképpen rendelkezett:

„2. Felszíni horogsoros és pergetett horogsoros tonhalhalászat

A Spanyolország lobogója alatt közlekedő hajóknak a Portugália felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó kontinentális vizeken az ICES IX és Cecaf övezetben folytatott halászati tevékenysége, valamint a Portugália lobogója alatt közlekedő hajóknak a Spanyolország felségterülete vagy joghatósága alá tartozó kontinentális vizeken az ICES VIII és IX és Cecaf övezetben folytatott halászati tevékenysége a hatályos közösségi rendelkezésekkel összhangban engedélyezett.

3. Tonhalhalászat

A spanyol hajóknak az ICES X és Cecaf területén található, Portugália felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó szigeti vizekhez, valamint a portugál hajóknak a Spanyolország felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó, Cecaf területén található szigeti vizekhez való hozzáférése kizárt, kivéve adott esetben az e két tagállam közötti közös megállapodás keretében hagyományos halászeszközök használatával járó halászati tevékenységeket folytató hajók esetében.”

Az egyes közösségi halászati területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati erőkifejtések irányítási rendszerének létrehozásáról szóló, 1995. június 15-i 2027/95/EK tanácsi rendelet (HL 1995. L 199., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 19. kötet, 205. o.) I. melléklete megállapítja az egyes tagállamokra és halászatokra vonatkozó maximális éves halászati erőkifejtést. Az azori-szigeteki vizeken a halászati erőkifejtést teljes egészében Portugália számára osztották ki a rögzített halászeszközöket használó tengerfenéki és mélytengeri fajok tekintetében. Emellett a melléklet nulla kvótát állapít meg az azori-szigeteki vizeken vontatott halászeszközökkel folytatott halászatra, és így megtiltja a vontatott halászeszközök használatát az azori-szigeteki vizeken.

A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 358., 59. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 4. kötet, 151. o.) 1. és 2. cikke előírja, hogy az EU közös halászati politikája kiterjed „az élő vízi erőforrások védelmére, kezelésére és kiaknázására”, és hogy „biztosítja az élő vízi erőforrások fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételeket biztosító kiaknázását”. E célkitűzések elérése érdekében a rendelet 4. cikke felhatalmazza a Tanácsot arra, hogy intézkedéseket fogadjon el a vizekhez és az erőforrásokhoz való hozzáférés szabályozására. Ezek az intézkedések egyes fajokra vagy csoportokra irányulhatnak, és magukban foglalhatják a „célkitűzések meghatározását”, a „fogások korlátozását”, a „halászati erőkifejtés korlátozását”, a „technikai intézkedéseket”, valamint a halászati tevékenységek tengeri ökoszisztémákra és nem célfajokra gyakorolt hatásának csökkentésére irányuló egyedi intézkedéseket.

A 2371/2002/EK rendelet olyan rendelkezéseket tartalmaz (7. és 8. cikk), amelyek felhatalmazzák a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy a tengeri ökoszisztémát vagy a halállományokat fenyegető komoly veszély esetén sürgősségi intézkedéseket fogadjanak el.

A halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló, 1998. március 30‐i 850/98/EK tanácsi rendelet (HL L 125., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 382. o.) minimális szembőséget ír elő a vontatott hálók tekintetében, és többek között az Azori‐szigetek vizeire is alkalmazandó.

A közös halászati politika ellenőrző rendszerének létrehozataláról szóló, 1993. október 12-i 2847/93/EGK tanácsi rendelet (HL L 261., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 287. o.) létrehozza az úgynevezett "hajómegfigyelési rendszer" használatának rendszerét, amely arra kötelezi a hajókat, hogy a fedélzetükön olyan működő rendszert tartsanak, amely lehetővé teszi a hajók észlelését és azonosítását.

Az 1954/2003/EK rendelet

Az egyes közösségi halászati területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati erőkifejtések irányításáról és a 2847/93/EK rendelet módosításáról, valamint a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 4-i 1954/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 289., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 4. kötet, 205. o.) hatályon kívül helyezte az Azori-szigetek vizeihez való hozzáférésnek a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendeletben meghatározott régi rendszerét.

Az 1954/2003/EK rendelet 3. cikke értelmében a tagállamoknak fel kell mérniük és el kell osztaniuk a legalább 15 méter hosszú hajók által az ICES és a CECAF övezetekben kifejtett halászati erőkifejtés szintjét. A rendelet 4. cikke különös rendelkezéseket tartalmaz a 15 méternél rövidebb hajókra vonatkozóan.

Az 1954/2003/EK rendelet 7. és 8. cikke értelmében a tagállamoknak össze kell állítaniuk a lobogójuk alatt közlekedő azon halászhajók jegyzékét, amelyek az adott halászatban halászati tevékenységet folytathatnak, és meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket a halászati erőkifejtésnek a flottájuk tevékenységének nyomon követése révén történő szabályozására.

A 11. cikk előírja egy olyan rendelet (a továbbiakban: a 11. cikk szerinti rendelet) elfogadását, amely a rendelet 3. cikkében meghatározottak szerint minden egyes tagállam és minden egyes halászat tekintetében meghatározza a maximális éves halászati erőkifejtést. Az ilyen rendeletre irányuló javaslatot a Bizottságnak 2004. február 29-ig kellett benyújtania a Tanácsnak. Amennyiben a Tanács 2004. május 31-ig nem hoz határozatot, a Bizottságnak 2004. július 31-ig el kellett fogadnia a rendeletet.

A rendelet 13. cikke szerint a 2847/93/EGK rendelet 19a. cikkének (3) bekezdése, 19b., 19c., 19d. cikke és 19e. cikkének (3) bekezdése már nem alkalmazandó (többek között) az Azori-szigetek vizeire.

Az 1954/2003 rendelet 15. cikke előírta, hogy a 685/95 és a 2027/95 rendeletet a 11. cikk hatálybalépésének napjától vagy 2004. augusztus 1-jétől kell hatályon kívül helyezni, attól függően, hogy melyik következik be korábban.

A 16. cikk előírta, hogy az 1954/2003/EK rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba. Mivel az 1954/2003/EK rendeletet a Hivatalos Lap 2003. november 7-i számában hirdették ki, az 2003. november 14-én lépett hatályba.

Az 1954/2003 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek alapvonalától számított 100 tengeri mérföldig terjedő vizeken az érintett tagállamok a halászatot az e szigetek kikötőiben lajstromozott hajókra korlátozhatják, kivéve az e vizeken hagyományosan halászó közösségi hajókat, amennyiben azok nem haladják meg a hagyományosan kifejtett halászati erőkifejtést. (...)”.

A jelen ügyben vitatott kérdések

A jelen ügy arra a kérdésre vonatkozik, hogy az 1954/2003 rendelet mikor lépett hatályba, azaz mikortól helyezte hatályon kívül a 685/95 és a 2027/95 rendeletet. A Spanyol Királyság abból indult ki, hogy a releváns időpont 2003. november 14. A panaszos azt állította, hogy az 1954/2003/EK rendelet 15. cikkének megfelelően a vonatkozó rendeleteket csak a 11. cikk szerinti rendelet hatálybalépésének napjától vagy 2004. augusztus 1-jétől – attól függően, hogy melyik következik be korábban – helyezik hatályon kívül. A jelen kifogás alapjául a Bizottság által ebben az ügyben képviselt álláspont és az általa ebben az összefüggésben szolgáltatott információk szolgáltak.

Az 1954/2003/EK rendelettel szembeni jogi kifogások

A C-36/04. sz. ügyben a Spanyol Királyság azt kérte a Bíróságtól, hogy nyilvánítsa semmisnek az 1954/2003 rendelet 3., 4. és 6. cikkét. Ez az ügy a Bíróság előtt folyamatban van (1).

Az Azori-szigetek autonóm régió az 1954/2003 rendelet 3. cikkének, 5. cikke (1) bekezdésének, 11. cikkének, 13. cikke b) pontjának és 15. cikkének, valamint mellékletének megsemmisítését kérte az Elsőfokú Bíróságtól annyiban, amennyiben azok hátrányosan érintik az Azori-szigetek vizeit (T-37/04. sz. ügy)(2). Ez az ügy az Elsőfokú Bíróság előtt van folyamatban (3).

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos hangsúlyozta, hogy ezen ügyek egyike sem érintette a jelenlegi panaszának középpontjában álló két kérdést.

A releváns tények

2004 januárjában spanyol halászhajókat észleltek az Azori-szigetektől 100-200 mérföldre fekvő övezetben.

A spanyol mezőgazdasági, halászati és élelmiszerügyi minisztérium a (nem nyilvános) címzetteknek 2004. január 12-én küldött faxában rámutatott arra, hogy 2004-ben engedélyezett a kardhal és a kapcsolódó fajok halászata az Azori-szigetek vizein, az Azori-szigetektől 100 tengeri mérföldig terjedő vizek kivételével.

2004. január 21-én Spanyolország benyújtotta a Tanácsnak „Az 1954/2003/EK rendelet alkalmazása” című dokumentumot. Ebben a dokumentumban a spanyol hatóságok kifejtették azon véleményüket, hogy a halászati erőkifejtés irányítására vonatkozó rendelkezéseken kívül, amelyeket még végre kell hajtani, az 1954/2003/EK rendelet már alkalmazandó. Kijelentették továbbá, hogy Spanyolország alapvető fontosságúnak tartja, hogy kikérje a Tanács Jogi Szolgálatának véleményét ebben a kérdésben, és ezért azt kérték, hogy a kérdést tűzzék a belső és külső halászati politikával foglalkozó munkacsoport 2004. január 29-i napirendjére.

2004. február 3-án a Bizottság közzétette a 850/98/EK rendeletnek az Atlanti-óceán egyes területein a mélytengeri korallzátonyoknak a vonóhálós halászat hatásaival szembeni védelme tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatát (COM(2004) 58 végleges). E javaslat indokolása a következő szövegrészt tartalmazza:

„Ezenfelül az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek körüli közösségi halászati övezet számos olyan ismert vagy potenciális mélytengeri élőhelyet tartalmaz, amelyeket a 2027/95/EK tanácsi rendeletben meghatározott különleges hozzáférési rendszer miatt eddig megóvtak a vonóhálós halászattól. Mivel ez a rendszer 2004-ben hatályát veszti, fontos, hogy a közösségi jogszabályok részeként biztosított legyen e területek védelmének folytonossága.”

Ezt a szöveget megismétli a javasolt rendelet (5) preambulumbekezdése, amely lábjegyzettel egészül ki a 2027/95/EK rendeletre való hivatkozásnak a Hivatalos Lapban való feltüntetése érdekében. Ezt a hivatkozást a következő mondat egészíti ki: „Az 1954/2003/EK rendelettel (HL L 289., 2003.11.7., 1. o.) módosított rendelet.”

Szintén 2004. február 3-án a Bizottság sajtóközleményt (IP/04/153) tett közzé javaslatának nyilvánosságra hozatala céljából. Ez a sajtóközlemény a következő nyilatkozatot tartalmazta:

„Jelenleg tilos a fenékvonóhálós halászat az érintett területeken az úgynevezett „nyugati vizekhez” való hozzáférésre vonatkozó szabályok értelmében, amelyeket Portugália és Spanyolország közös halászati politikába való integrálásának folyamata során hoztak létre. Mivel ezek a szabályok idén hatályukat vesztik, korlátozásokra van szükség ezen élőhelyek folyamatos védelmének biztosítása érdekében.”

2004. február 6-án a Bizottság Jogi Szolgálatának egyik tagja feljegyzést készített az 1954/2003/EK rendelet 5. és 13. cikkének hatálybalépéséről. A szerző megjegyezte, hogy ezek a cikkek olyan rendszert hoztak létre, amely eltér a korábbi jogszabályok alapján alkalmazott rendszertől, és hogy a 16. cikk úgy rendelkezik, hogy a rendelet a kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba. E körülmények között a feljegyzés szerzője arra a következtetésre jutott, hogy a „lex posterior derogat legi priori” szabály alkalmazandó, és hogy az 1954/2003/EK rendelet 5. és 13. cikke így 2003. november 14-én hatályba lépett.

A spanyol Mezőgazdasági, Halászati és Élelmiszerügyi Minisztérium 2004. február 9-én közzétett sajtóközleményében arra a következtetésre jutott, hogy 2003. november 14-én liberalizálták az Azori-szigetektől 100 és 200 tengeri mérföld közötti övezetet.

2004. február 9-én az Azori-szigetek autonóm régió mezőgazdaságért és halászatért felelős regionális titkára panaszt nyújtott be Spanyolország ellen a Bizottsághoz, amelyben rámutatott arra, hogy a spanyol halászhajók megkezdték a halászatot az Azori-szigetek vizein. A regionális titkár azon a véleményen van, hogy ez a tevékenység sérti a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendeletet, és súlyos és közvetlen veszélyt jelent az azori-szigeteki vizek élő vízi erőforrásaira. Ezért arra kérte a Bizottságot, hogy (1) hozzon sürgős megelőző intézkedéseket a 2371/2002/EK rendelet alapján, és (2) indítson kötelezettségszegési eljárást Spanyolország ellen az EK-Szerződés 226. cikke alapján.

2004. február 13-án a spanyol sajtóban megjelent egy jelentés, amely szerint a Bizottság Jogi Szolgálata megerősítette, hogy a spanyol hajók számára engedélyezett a halászat az Azori-szigetek partjaitól számított 100 és 200 tengeri mérföld közötti vizeken. A jelentés forrásaként a spanyol Mezőgazdasági, Halászati és Élelmiszerügyi Minisztériumot jelölte meg.

2004. február 16-án újabb jelentés jelent meg a spanyol sajtóban. Ez a jelentés a február 13-i jelentés számos pontját átvette, de a következőket is megállapította:

„Ezt a Bizottság Jogi Szolgálata is megerősítette, amely kijelentette, hogy amikor ugyanazt a szempontot két rendelkezés szabályozza, a legutóbbi (azaz a 2003-as rendelet) alkalmazandó, és mivel az 1954/2003/EK rendelet 5. cikke teljes mértékben hatályban van, Spanyolország következésképpen halászati engedélyt adhat az Azori-szigetek és Madeira körüli vizeken 100 és 200 mérföld között.”

Fischler úrhoz, a Bizottság halászatért felelős tagjához intézett 2004. február 18-i levelében a panaszos az ügy tisztázását kérte a Bizottságtól. Kifejezetten annak megerősítését kérte a Bizottságtól, hogy (tekintettel az 1954/2003/EK rendelet 5. és/vagy 15. cikkére) nem jogosult a tanácsi rendeletek teljes vagy részleges hatályon kívül helyezésére, hogy amíg a bíróságok másként nem határoznak, az 1954/2003/EK rendelet 5. és 15. cikke teljes mértékben hatályban van, valamint hogy a 685/95 és a 2027/95/EK rendelet egy további rendelet hatálybalépéséig, de legkésőbb 2004. augusztus 1-jéig hatályban marad.

A Tanács belső és külső halászati politikával foglalkozó munkacsoportjának 2004. február 19-i ülésén a Bizottság megerősítette, hogy az 1954/2003/EK rendelet 5. és 13. cikke 2003. november 14-én hatályba lépett. A Bizottság képviselője által kiosztott „felszólalási feljegyzés” megismételte a 2004. február 6-i „feljegyzés az ügy irataihoz” című dokumentumban kifejtetteket.

A panaszoshoz intézett 2004. március 5-i levelében Fischler úr ugyanezt az álláspontot képviselte. Fischler úr hangsúlyozza, hogy ezért nincs szükség sürgősségi intézkedésekre.

Az Európai Parlamentben 2004. március 9-én feltett szóbeli kérdések során Fischler úr megismételte ezt az álláspontot. Azt állította, hogy nem lehet sürgősségi intézkedéseket elfogadni a spanyol hajók 100 tengeri mérföldes övezeten kívüli jelenlétére vonatkozóan, mivel ezek a hajók megfelelnek a hatályos szabályoknak. Fischler úr biztosította a panaszost arról, hogy konzultáltak a Bizottság Jogi Szolgálatával, és hogy osztja ezt az álláspontot.

José Ribeiro e Castro európai parlamenti képviselő írásbeli kérdésére adott 2004. március 11-i válaszában Fischler úr megerősítette ezt az álláspontot.

Fischler úr 2004. március 12-én válaszolt a panaszos 2004. február 18-i levelére. Ebben a levélben Fischler úr rámutatott arra, hogy az 1954/2003/EK rendelet 2003. november 14. óta van hatályban, és hogy ez azt jelenti, hogy „az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek körüli vizeken folytatott halászatra vonatkozó különleges feltételek ettől az időponttól alkalmazandók”. Fischler úr azt is hangsúlyozta, hogy az 1954/2003/EK rendelet 15. cikke egyértelműen kimondja, hogy a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendelet „hatályát veszti vagy az 1954/2003/EK rendelet 11. cikkében említett rendelet hatálybalépésének időpontjától, vagy 2004. augusztus 1-jétől, attól függően, hogy melyik következik be korábban”.

2004. március 16‐án a spanyol mezőgazdasági, halászati és élelmiszerügyi minisztérium faxot küldött a Bizottság Halászati Főigazgatóságának, amelyben arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy az Azori‐szigetek hatóságai feltartóztattak egy spanyol hajót, amely az Azori‐szigetek partjaitól számított 100 és 200 tengeri mérföld közötti övezetben halászott.

Ezt a faxot a Bizottság még aznap továbbította a portugál hatóságoknak azzal a kéréssel, hogy nyilvánítsanak véleményt. 2004. március 17-én a Bizottság továbbította a portugál hatóságoknak a 2004. február 19-i találkozón kiosztott „beszélgetési feljegyzés” egy példányát.

2004. március 17-i levelében a panaszos arra kérte Fischler urat, hogy erősítse meg, hogy a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendeletben foglalt korlátozások hatályon kívül helyezésükig továbbra is alkalmazandók az Azori-szigetek vizein.

2004. március 25-én az Azori-szigetek autonóm régió mezőgazdaságért és halászatért felelős regionális titkára benyújtotta az Azori-szigetek autonóm régiónak a Bizottság 2004. március 16–17-i leveleire adott válaszát.

Fischler úr a panaszos 2004. március 17-i levelére 2004. április 13-án adott válaszában rámutatott arra, hogy a 685/95 és a 2027/95 rendelet még hatályban van, és azokat még nem helyezték hatályon kívül. Azt állította azonban, hogy a 100 és 200 tengeri mérföld közötti övezetre vonatkozó új rendszer 2003. november 14. óta van hatályban, és elsőbbséget élvez az 1995. évi rendeletekkel szemben.

Az ombudsmanhoz benyújtott panasz

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság hivatali visszásságot követett el a 685/95 rendelet spanyol hatóságok általi állítólagos megsértésével kapcsolatban hozzá benyújtott panasz kezelésével, valamint az 1954/2003/EK rendelet egyes rendelkezéseinek hatálybalépésével kapcsolatos kérdések kezelésével kapcsolatban.

A panaszos szerint ez a hivatali visszásság a következőkből állt:

• téves jogalkalmazás a gazdálkodási intézkedések hatályon kívül helyezésének időpontját illetően, ami ellentétes az 1954/2003/EK rendelet egyértelmű szövegével;
• a Bizottság Jogi Szolgálatának egyik tagja által készített informális feljegyzésre való támaszkodás, és annak a Jogi Szolgálat hivatalos véleményeként való rögzítése;
• következetlenség, amely ellentétes a helyes hivatali magatartás európai kódexének 10. cikkével;
• az EK-Szerződés 211. cikkének be nem tartásához vezető hatáskörrel való visszaélés;
• a pártatlanság hiánya, ami sérti a helyes hivatali magatartás európai kódexének 8. cikkét; és
• a helyes hivatali magatartás európai kódexének 20. cikkét megsértve nem tájékoztatták az érintett személyt a Bizottság álláspontjáról, miközben azt nyilvánosan közölték harmadik felekkel.

Állításainak alátámasztására a panaszos a következő megfontolásokat terjesztette elő:

1. Téves jogalkalmazás

A korábbi rendszer bizonyos halászati típusok tekintetében kölcsönös hozzáférési korlátozásokat írt elő a spanyol és a portugál hajók között (685/95/EK rendelet), valamint maximális halászati erőkifejtési rendszert írt elő a tengerfenéken élő és a mélytengeri fajokra vonatkozóan, bár e fajok halászatát az érintett tagállam hajóira korlátozta (2027/95/EK rendelet). Ezek a rendelkezések nem ellentétesek az 1954/2003/EK rendelet 5. cikkében foglalt hozzáférési korlátozással, hanem inkább kiegészítik azt, ami a következőkhöz vezet: (1) belépési korlátozás minden faj esetében 100 tengeri mérföldig; (2) a tonhalra és a makrahalalkatúakra, valamint a felszíni horogsoros és pergetett horogsoros halászatra vonatkozó, 100 és 200 tengeri mérföld közötti hozzáférési korlátozás (685/95/EK rendelet), valamint (3) a maximális éves halászati erőkifejtés (2027/95/EK rendelet), amely megakadályozta a Portugáliától eltérő tagállamok hajóinak tengerfenéki és mélytengeri fajokra irányuló halászatát.

A 2027/95/EK rendeletben meghatározott halászatierőkifejtés-korlátozási rendszer nem lehet ellentétes az 5. cikkel, mivel a 11. cikk hasonló halászatierőkifejtés-gazdálkodási rendelet elfogadását írta elő a tengerfenéken élő fajokra vonatkozóan. A Bizottság egy ilyen rendeletre irányuló javaslatot fogadott el (COM(2004) 166 végleges).

Ha a jogalkotó 2003. november 14-től hatályon kívül kívánta volna helyezni a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendeletet, az 1954/2003/EK rendelet ezt mondta volna. Azt is meg kell jegyezni, hogy a jogalkotási aktusok visszavonása kivételes intézkedés volt, ezért azt kifejezetten meg kell tenni.

A P-0026/03. sz. írásbeli kérdésre (4) adott válaszában, amely a 685/95 rendelet és a 2027/95 rendelet érvényességével kapcsolatos bizonytalanságra vonatkozott, Fischler úr a következőket fejtette ki:

„A rendeletekben megállapított szabályok közösségi jogalkotó általi módosításáig vagy hatályon kívül helyezéséig azok továbbra is alkalmazandók, amennyiben a Bíróság határozatot hoz arról, hogy e szabályok megfelelnek-e a közösségi jog általános elveinek.”

Amint azt a fent említett, 2004. február 3-án közzétett dokumentum is mutatja, maga a Bizottság is azt feltételezte a mai napig, hogy az Azori-szigeteken a korábbi rendszer még mindig érvényben van.

2. Az informális feljegyzésre való támaszkodás

A „felszólalási feljegyzés” és az „ügyirathoz fűzött feljegyzés” nem a Bizottság Jogi Szolgálatának hivatalos véleménye volt. De kitartottak mellettük, és úgy támaszkodtak rájuk, mintha azok lennének.

3. Inkonzisztencia

(Ebben a kérdésben a panaszos a fenti 1. pontban kifejtettekre hivatkozott.)

4. Hatalommal való visszaélés

A Bizottság szándékosan próbálta elkerülni annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy mikor szűnt meg a korábbi rendszer alkalmazása mindaddig, amíg a kérdés tárgytalanná nem vált (azaz 2004. augusztus 1-jét követően). Szándékosan manipulálta a levelekre és parlamenti kérdésekre adott válaszait, hogy a lehető legkétértelműbb legyen.

5. A pártatlanság hiánya

A Bizottság kedvezményes elbánásban részesítette azokat a spanyol hatóságokat, amelyek panaszát a benyújtás napján átvették (mivel az Azori-szigetek csak azt követően kapott kézhezvételi elismervényt a panaszukról, hogy emlékeztetőt küldött a Bizottságnak).

6. Az Azori-szigetek határozatról való értesítésének elmulasztása

2004. február 9-i levelében az Azori-szigetek regionális kormánya felhívta a Bizottságot, hogy a 2371/2002/EK rendelet 26. cikkének (3) bekezdése alapján hozzon megelőző intézkedéseket. Az Azori-szigetek a mai napig nem kapott választ a 2004. február 9-i levelükre. Az Európai Parlament 2004. március 9-i szóbeli kérdéseiben azonban Fischler úr azt mondta a panaszosnak, hogy „a spanyol hajók jelenléte az Azori-szigetek vizein a 100 tengeri mérföldes övezeten kívül [...] nem indokolja a sürgősségi intézkedéseket”. A helyes hivatali magatartás európai kódexének 20. cikke kimondja, hogy a határozatokat írásban kell közölni az érintett személyekkel ((1) bekezdés), és azokat nem szabad közölni harmadik felekkel „az érintett személy vagy személyek tájékoztatásáig”. Ez a jelen ügyben nem történt meg.

Sürgősség

A panaszos úgy vélte, hogy a kérdés sürgős figyelmet igényel, mivel 2004. augusztus 1-jén már nem lesz releváns. Véleménye szerint ezért elengedhetetlen, hogy „a lehető leghamarabb” foglalkozzanak vele.

A panaszos ezért felkérte az ombudsmant, hogy tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy a panaszt az ombudsman végrehajtási rendelkezéseinek 10.2. cikkével összhangban prioritásként kezeljék.

Titoktartási szempontok

A panaszos azt kérte, hogy panaszát bizalmasan kezeljék, és személyazonosságát ne hozzák nyilvánosságra. A panaszt ezért bizalmasan kezelték (16).

A VIZSGÁLAT

Az ombudsman megközelítése

Az ombudsmanhoz 2004. május 4-én beérkezett panaszt 2004. május 14-én véleményezésre továbbították a Bizottságnak.

Az ombudsman megjegyezte, hogy úgy tűnik, a panaszos azzal érvel, hogy a vonatkozó jogszabályok Bizottság általi értelmezése átmeneti eltérést eredményezhet a halállományok védelme tekintetében azon időpont között, amikor a Bizottság szerint a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendeletet ténylegesen felváltotta az 1954/2003/EK rendelet (2003. november 14.), és azon időpont között, amikor az 1954/2003/EK rendelet 11. cikke alapján elfogadandó rendelet hatályba lép (amely akár 2004. augusztus 1-je is lehet). Ebből a szemszögből nézve az idő valóban a lényegnek tűnt.

Ilyen körülmények között az ombudsman úgy határozott, hogy elfogadja a panaszos arra irányuló kérelmét, hogy panaszát sürgősnek és elsőbbséget élvezőnek tekintsék. Az ombudsman ezért felkérte a Bizottságot, hogy véleményét a lehető leggyorsabban, de legkésőbb 2004. július 15-ig nyújtsa be.

A Bizottság véleménye

A Bizottság 2004. július 28-án benyújtotta véleményének francia eredeti példányát az ombudsmannak. Az angol nyelvű fordítást (a panasz nyelve) 2004. augusztus 2-án továbbították az ombudsmannak.

Véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette:

Ami az állítólagos téves jogalkalmazást illeti, a Bizottság az 1954/2003/EK rendelet egyes rendelkezéseinek (5. és 13. cikk) hatálybalépéséről és ennek következményeiről a Tanács belső/külső halászati politikával foglalkozó munkacsoportjában 2004. február 19-én a tagállamok delegációihoz eljuttatott feljegyzésben fejtette ki véleményét. E feljegyzés hatodik és hetedik bekezdése ismerteti a vonatkozó cikkek Bizottság általi értelmezését. Utalni kell továbbá a 2004. február 6-i „dokumentációra” is.

Ami az informális feljegyzésre való állítólagos hivatkozást illeti, a szóban forgó feljegyzés a Jogi Szolgálat hivatalos álláspontját képviselte. A jelentést a Bizottság belső eljárásainak megfelelően nyújtották be a Bizottságnak, amelyeket a Jogi Szolgálat véleményének kikérésére használnak, és amelyek arra a kérdésre vonatkoznak, hogy ezeket a véleményeket hogyan használják fel. A panaszos e tekintetben tett megállapításai ezért irrelevánsak voltak.

Nem volt bizonyíték a Bizottság álláspontjával kapcsolatos következetlenségre. A Bizottság a 2004. február 19‐i feljegyzésben fejtette ki álláspontját. A Bizottság által az 1954/2003/EK rendelet hatálybalépése előtt tett nyilatkozatok (különösen a P-0026/2003. sz. írásbeli kérdésre adott válasz) a rendelet elfogadása előtt fennálló jogi helyzetet tükrözték.

Ami az állítólagos hatáskörrel való visszaélést illeti, a Bizottság „beszélő feljegyzésében” egyértelmű álláspontot fogadott el az 1954/2003/EK rendelet 5. cikkének alkalmazásával kapcsolatban. A levelekre és a parlamenti kérdésekre adott válaszok során elfogadott valamennyi álláspontja ezen az értékelésen alapult.

Ami a pártatlanság állítólagos hiányát illeti, a spanyol hatóságok által az Azori-szigetek közelében ellenőrzött hajóval kapcsolatban szolgáltatott információk (jogellenes halászat gyanúja, a hajó visszatartása a kikötőben, az illetékes bíróság előtti másnapi megjelenési kötelezettség) azt javasolták a Bizottságnak, hogy a helyzetet a lehető leghamarabb tisztázza. Ennek két fő oka volt: egyrészt a hajó feltartóztatása olyan helyzetnek minősült, amelyet nem lehetett túlzottan hosszú ideig meghosszabbítani, másrészt pedig az események bekövetkezésének időpontjában (2004. március) a Bizottság már abban a helyzetben volt, hogy egységes megközelítést fogadjon el az 1954/2003 rendelet alkalmazására vonatkozóan.

A helyzet azonban nagyon eltérő volt az Azori-szigetek regionális kormánya által benyújtott panasz tekintetében. A Bizottság Főtitkársága 2004. február 17-i levelében visszaigazolta a kézhezvételt. Sajnálattal állapították meg, hogy ez a levél csak 2004. március 15-én érkezett meg a címzetthez. Ez a kérdés azonban a Bizottság hatáskörén kívül esett. A kormány felkérte a Bizottságot, hogy fogadjon el megelőző intézkedéseket a 2371/2002/EK rendelet 26. cikkének (3) bekezdése értelmében, és indítson kötelezettségszegési eljárást Spanyolország ellen az EK-Szerződés 226. cikke alapján. A panaszt jelenleg az alkalmazandó eljárási szabályokkal összhangban és a Bizottságra ruházott vizsgálati hatáskörök alapján vizsgálják.

Ami az Azori-szigetek álláspontjának állítólagos elmulasztását illeti, jelenleg nem állítható, hogy a Bizottságnak nem állt szándékában intézkedéseket hozni. Tekintettel arra, hogy a panaszt jelenleg vizsgálják, az az észrevétel, hogy a sürgősségi intézkedések nem indokoltak, nem jelenti azt, hogy a közösségi fellépés egyéb lehetséges irányait nem lehetne megvizsgálni. Technikai kérdésekben levélváltásra került sor a spanyol és a portugál hatóságokkal, mivel a Bizottság még nem rendelkezett az összes tényállással. A spanyol hatóságok általi adatszolgáltatás határideje legutóbb 2004. július 30. volt, és az aktát ezt követően a Bizottság Jogi Szolgálata végső vizsgálatnak veti alá. Az Azori-szigetek hatóságait tájékoztatni fogják, amint a panasz kivizsgálása befejeződött.

A Bizottság végül úgy ítélte meg, hogy nem történt hivatali visszásság.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát, és a következő további észrevételeket tette:

Ami az állítólagos téves jogalkalmazást illeti, a Bizottság meg sem kísérelte megválaszolni a panasz 17. pontjában ismertetett jogi érveket, sem kifejteni a jogi helyzetre vonatkozó, a panasz 18–23. pontjában ismertetett, vele szöges ellentétben álló értékeléseit. A Bizottságnak a „beszélő feljegyzésben” kifejtett álláspontja nyilvánvalóan téves volt. Az Elsőfokú Bíróság elnöke a T-37/04. R. sz. ügyben 2004. július 7-én hozott végzésének 143. pontjában úgy vélte, hogy az 1954/2003 rendelet azzal a hatással jár, hogy az 1995. évi rendeleteket legkésőbb 2004. augusztus 1-jén hatályon kívül helyezik, és hozzátette: „Ez tűnik a legésszerűbb értelmezésnek, mivel a 15. cikk az 1995. évi rendeletek hatályon kívül helyezését szabályozó különös rendelkezés.”

A fenékvonóhálós halászat tilalmára vonatkozó 2004. február 3-i javaslatát (COM(2004) 58 végleges) kísérő indokolásban a Bizottság kijelentette, hogy a 2027/95/EK rendeletben meghatározott különleges hozzáférési rendszer „2004-ben megszűnik”. A javaslattal kapcsolatos jogalkotási folyamat folyamatban volt. 2004. augusztus 16-án a Bizottság ezért javasolta a közösségi jogszabályok módosítását egy ideiglenes tilalom beillesztése érdekében (COM(2004) 555 végleges). Az új javaslat indokolásában a Bizottság kijelentette, hogy a 2027/95/EK rendeletben meghatározott különleges hozzáférési rendszer „2003. november 15-én hatályát vesztette”. Ez a következetlenség további bizonyítéka volt annak, hogy a Bizottság álláspontja nyilvánvaló téves jogalkalmazást valósított meg.

A halászati erőkifejtés 2027/95 rendeletben szereplő korlátozása nem lehet ellentétes az 1954/2003 rendelet 5. cikkével, mivel e rendelet 11. cikke hasonló, a halászati erőkifejtés korlátozásáról szóló rendelet elfogadását írta elő. Ez az új végrehajtási rendelet - az egyes halászati területekre és a halászatra vonatkozó éves halászati erőkifejtés felső határának meghatározásáról szóló, 2004. július 19-i 1415/2004/EK tanácsi rendelet (HL 2004. L 258., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 4. kötet, 258. o.) - ugyanazt a szerepet töltötte be, mint a 2027/95 rendelet, és az 1954/2003 rendelet 5. cikkével párhuzamosan létezett. Ha nem lenne ellentmondás az 1415/2004/EK rendelet és az 5. cikk között, akkor a 2027/95/EK rendelet és az 5. cikk között sem lehetne ellentmondás. Ennélfogva, még ha el is fogadnánk a Bizottság azon érvét, amely szerint ütközés esetén a későbbi rendelkezés volt az irányadó, a 2027/95/EK rendeletben foglalt halászati erőkifejtési rendszer 2004. augusztus 1-jéig nem szűnhetett volna meg joghatásokat kiváltani.

Ami az informális feljegyzésre való állítólagos hivatkozást illeti, megjegyezték, hogy az „ügyirathoz fűzött feljegyzés” a Bizottság hivatalos álláspontját képviseli.

Ami a Bizottság álláspontjának következetlenségét illeti, Fischler úrnak a P-0026/2003. sz. írásbeli kérdésre adott válasza világos és egyértelmű kijelentés volt arról, hogy a Bizottság hogyan értelmezi a közösségi jogot. Mindenesetre a Bizottság nem tett észrevételt a 2004. február 3‐i javaslatában kifejtett álláspontjával kapcsolatban. Ezt a javaslatot közel három hónappal az 1954/2003/EK rendelet elfogadása után terjesztették elő.

Ami az állítólagos hatáskörrel való visszaélést illeti, a Bizottság szándékosan próbálta elkerülni annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy mikor szűnt meg a korábbi rendszer alkalmazása. A Bizottság több hónapon keresztül egyszerűen megismételte azt a vitathatatlan kijelentést, hogy az 1954/2003 rendelet 5. cikke 2003. november 14-én lépett hatályba, de nem foglalkozott azzal az alapvetőbb kérdéssel, hogy ennek milyen következményei vannak. Fischler úr 2004. április 13-i levele tartalmazta kifejezetten, hogy a Bizottság álláspontja szerint az 1954/2003/EK rendelet 5. cikke hatálybalépésének az volt a következménye, hogy a 685/2003/EK és a 2027/95/EK rendelet 2003. november 14-i hatállyal hatályát vesztette. A Bizottság által a véleményében tett észrevételek megerősítették azt a nézetet, hogy hatáskörrel való visszaélés történt.

Ami a pártatlanság állítólagos hiányát illeti, az Azori-szigetek regionális kormánya által kért intézkedések sürgősségének nyilvánvalónak kellett lennie a Bizottság számára, mivel e kifogás tárgya csak 2004. augusztus 1-jéig volt kérdéses. A Bizottság tudatában volt az érintett súlyos problémáknak, mivel ezzel egyidejűleg részt vett az azori-szigeteki vizek tengeri környezetének és halállományának védelmét célzó jogszabályok elfogadására irányuló jogalkotási folyamatban.

A Bizottság jelezte, hogy a Spanyolország által benyújtott panasz időpontjában (2004 márciusában) már képes volt arra, hogy egységes megközelítést fogadjon el. E nyilatkozatból ésszerűen levonható az a következtetés, hogy a Bizottság azt jelentette, hogy a 2004. február 19-i „beszélő feljegyzés” megfogalmazásának és terjesztésének eredménye volt az, hogy képes volt konszolidált megközelítést elfogadni. A „felszólalási feljegyzés” azonban minden lényegi szempontból átveszi a 2004. február 6-i „feljegyzés az aktához” szövegét. A Bizottság jogi álláspontját ezért 2004. február 6-án alakították ki. Az Azori-szigetek regionális kormánya 2004. február 9-én nyújtotta be panaszát. Legkésőbb 2004. február 19-én a Bizottságnak módjában állt volna foglalkozni ezzel a panasszal.

Ha a Bizottság pártatlanul és indokolatlan késedelem nélkül járt volna el, sürgős lépéseket tett volna az Azori-szigetek regionális kormánya panaszának kezelése érdekében, és megbeszéléseket folytatott volna ez utóbbival. Az Azori-szigetek regionális kormánya azonban nem kapott semmilyen levelet a Bizottságtól a panaszával kapcsolatban.

Ami az Azori-szigetek álláspontjának állítólagos elmulasztását illeti, Fischler úr az Európai Parlamentben feltett szóbeli kérdésre 2004. március 9-én adott válaszában kifejtette, hogy a spanyol hajóknak az Azori-szigetek 100 tengeri mérföldes övezetén kívüli vizein való jelenléte nem indokolja a „vészhelyzeti intézkedéseket”. Ez a nyilatkozat azon a véleményen alapult, hogy a Bizottság nem vélte úgy, hogy a spanyol hajók jogellenesen jártak el. Ezért észszerű volt azt a következtetést levonni, hogy M. Fischler az Azori-szigetek regionális kormánya által kért sürgősségi intézkedésekre is hivatkozott.

További vizsgálatok

A Bizottság véleményének és a panaszos észrevételeinek gondos mérlegelését követően úgy tűnt, hogy további vizsgálatokra van szükség.

2004. december 15-én az ombudsman ezért felkérte a Bizottságot, hogy 1) foglalkozzon az e panasz 17–23. pontjában ismertetett, a Bizottság által állítólagosan elkövetett jogi hibára vonatkozó jogi érvekkel, 2) tegye meg észrevételeit a fenékvonóhálós halászat tilalmára vonatkozó 2004. február 3-i javaslatát (COM(2004) 58 végleges) kísérő indokolásában kifejtett álláspontjával kapcsolatban, amely szerint a 2027/95/EK rendeletben meghatározott különleges hozzáférési rendszer „2004-ben megszűnik”, 3) tegye meg észrevételeit a panaszos azon érvével kapcsolatban, amely szerint az Azori-szigetek regionális kormánya által kért intézkedések sürgősségének nyilvánvalónak kellett lennie a Bizottság számára, 4) tegye meg észrevételeit a panaszos azon érvével kapcsolatban, amely szerint Fischler úr 2004. március 9-i, az Európai Parlamentben feltett szóbeli kérdésre adott válaszából észszerűen következtetett arra, hogy Fischler úr az Azori-szigetek regionális kormánya által kért sürgősségi intézkedésekre is hivatkozott, és 5) továbbítsa annak a levélnek a másolatát, amelyben elismerte az Azori-szigetek regionális kormánya által benyújtott panasz és az e panasszal kapcsolatban esetlegesen küldött további levelek kézhezvételét. Az ombudsman továbbá arra kérte a Bizottságot, hogy szolgáltasson konkrétabb információkat a panasz kezelésének módjáról.

A Bizottság válasza

Válaszában a Bizottság a következő észrevételeket tette:

Ami az ombudsman első kérdését illeti, az 1954/2003/EK rendelet 5. cikke olyan halászati erőkifejtés-korlátozási rendszert állapított meg, amely eltért a 2027/95/EK rendelet alapján alkalmazandó rendszertől. Az 1954/2003/EK rendelet 13. cikke az ellenőrzési rendszer vonatkozó rendelkezéseiben megállapított rendszert is módosította. Így rendszerváltozás következett be, amely 2003. november 14-én lépett hatályba. Az a tény, hogy az 1995. évi rendeleteket 2003 novemberében hivatalosan nem helyezték hatályon kívül, nem volt hatással az új rendelkezések alkalmazására. Mivel ezek az új rendelkezések jellegüket tekintve eltérőek voltak, az 1954/2003/EK rendelet hatálybalépésétől kezdve felváltották a korábbi rendszert.

A fenékvonóhálós halászat tilalmára vonatkozó javaslat közzétételéről szóló sajtóközleményt 2004. január végén készítették el, és 2004. február 3-án adták ki. E javaslat indokolását 2003. november elején készítették el, és 2003. november 7-én küldték meg szolgálatközi konzultációra. A Bizottság Jogi Szolgálatának véleménye 2003. november 21-én érkezett meg a Halászati Főigazgatósághoz. Ez a vélemény nem tért ki kifejezetten a panaszos által hangsúlyozott kifejezésre. Az eljárás kezdetén az 1954/2003 rendelet hatálybalépéséről nem volt szó. Ez a kérdés csak akkor merült fel, amikor az Azori-szigetek regionális kormánya 2004. február 9-én benyújtotta panaszát.

Fischler úrnak a P-0026/03. sz. írásbeli kérdésre adott válasza helyes volt. A releváns megfontolás azonban az volt, hogy az 1954/2003/EK rendelet rendelkezései elsőbbséget élveznek az 1995. évi rendszerrel szemben, bár ez utóbbit hivatalosan nem helyezték hatályon kívül, a 2004. február 19-i „beszélő feljegyzésben” kifejtett értelmezésnek megfelelően.

Ami az ombudsman második kérdését illeti, ezzel a kérdéssel az első kérdésre adott válaszban foglalkoztak.

Ami a harmadik kérdést illeti, a Bizottság nem tekintette úgy, hogy a nem portugál hajók által az Azori-szigetek 100 és 200 tengeri mérföldje közötti övezetben az 1954/2003 rendelet 2003. november 14-i hatálybalépését követően végzett halászati műveletek indokolnák az Azori-szigetek regionális kormánya által kért megelőző intézkedések meghozatalát. Az Azori-szigetek védelmét hatékonyan biztosították a technikai védelmi intézkedések vagy a közös halászati politika szerinti egyéb intézkedések, nem pedig az övezethez való hozzáférés korlátozása. A Bizottság ezért 2004 februárjában rendeletjavaslatot nyújtott be kifejezetten e helyzet kezelése érdekében.

Ami az ombudsman negyedik kérdését illeti, Fischler úr 2004. február 9-i nyilatkozatában a panaszos kérésére válaszolt, nem pedig az Azori-szigetek regionális kormányának kérésére.

Ami az ötödik kérdést illeti, a Bizottság által a panasz vizsgálata során a portugál és a spanyol hatóságoknak küldött valamennyi levél másolatát benyújtották az ombudsmanhoz. Az Azori-szigetek regionális kormányának panasza a 2371/2002 rendelet 26. cikkének (3) bekezdése alapján a Bizottság megelőző intézkedését kérte. A Bizottság véleménye szerint az övezet tengeri környezetét fenyegető kockázatokra a legjobb válasz az volt, hogy a közös halászati politika keretében intézkedéseket hoztak (pl. technikai védelmi intézkedések vagy lezárt területek), és az Azori-szigetek flottáján kívül nem zárták ki az összes közösségi hajót. Ez a megközelítés összeegyeztethetetlen a kizárólag a portugál lobogó alatt közlekedő hajóktól eltérő közösségi hajóknak az érintett övezetből való kizárására irányuló megelőző intézkedésekkel. Ami a közösségi jog Spanyolország általi esetleges megsértését illeti, az 1954/2003/EK rendelet 5. cikkéből az következik, hogy a nem portugál hajók e rendelkezés hatálybalépésének napjától (2003. november 14.) közlekedhetnek az érintett övezetben. Következésképpen az Azori-szigetek regionális kormánya által azonosított spanyol hajók nem sértették meg az 1954/2003 rendeletet. Ez a következtetés a Bizottságnak a 2004. február 19-i „beszélő feljegyzésben” megfogalmazott vonatkozó rendelet értelmezésére vonatkozó álláspontjából következett.

A Bizottság válaszához csatolt dokumentumokból a következő információk vonhatók le:

2004. február 18-án a Bizottság megkérdezte az Azori-szigetek regionális kormányát, hogy egyetért-e azzal, hogy személyazonosságát közöljék a spanyol hatóságokkal. 2004. március 4-én emlékeztetőt küldtek. 2004. március 12-i levelében a Bizottság felkérte a spanyol hatóságokat, hogy tegyék meg észrevételeiket a panasszal kapcsolatban. Ezeket az észrevételeket e levél kézhezvételétől számított 30 napon belül kellett benyújtani. 2004. április 15-én a Bizottság emlékeztetőt küldött a spanyol hatóságoknak. 2004. június 4‐i levelében a Bizottság további információkat kért az Azori‐szigetek regionális kormányától a panaszával kapcsolatban. 2004. július 9-én a Bizottság a kérelemre adott válasz alapján további információkat kért a spanyol hatóságoktól. Ezt az információt 2004. július 30-ig kellett benyújtani. 2004. augusztus 4-én a Bizottság emlékeztetőt küldött a spanyol hatóságoknak. 2004. október 12‐i levelében a Bizottság további információkat kért az Azori‐szigetek regionális kormányától a panaszával kapcsolatban.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát, és a következő további észrevételeket tette:

A Bizottság nem válaszolt az ombudsman által feltett első kérdésre. Ami az 1954/2003/EK rendelet hatálybalépésének kérdését illeti, ezt a kérdést már felvetette a Spanyolország által a Tanácshoz 2004. január 21-én benyújtott dokumentum, és nem csak az Azori-szigetek regionális kormányának 2004. február 9-i panasza. Emellett a „feljegyzés az aktához”, amelyen a „felszólalási feljegyzés” alapult, 2004. február 6-án kelt, három nappal az említett panasz előtt.

Ami az Azori-szigetek regionális kormánya panaszának sürgősségét illeti, ez a panasz csak azt kérte, hogy a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendeletben foglalt korlátozásokat a hatályon kívül helyezésük megfelelő időpontjáig továbbra is alkalmazzák. Továbbá, ha a Bizottság oly határozottan azon a véleményen volt, hogy ez a panasz megalapozatlan, meglepő volt, hogy a panasz Bizottság általi vizsgálata folyamatban lévőnek tűnt, mivel a legutóbbi levélváltás 2004. október 12-én kelt. Ha a panasz nyilvánvalóan megalapozatlan volt, a Bizottságnak azonnal le kellett volna zárnia az ügyet.

A HATÁROZAT

1 A releváns ténybeli és jogi elemek

1.1 A jelen panasz, amelyet egy európai parlamenti képviselő nyújtott be, arra vonatkozik, hogy 2004. augusztus 1-je előtt milyen mértékben engedélyezték a halászatot az Azori-szigeteket körülvevő vizeken, amely egy Portugáliához tartozó szigetcsoport az Atlanti-óceánban. Az érintett terület az Azori-szigetek alapvonalától számított 200 tengeri mérföldig (az „Azori-szigetek vizei”) húzódó övezeteket foglalja magában.

1.2 Tekintettel a jogi háttér bonyolultságára, valamint arra, hogy a panaszos és az Európai Bizottság a jelen vizsgálat keretében terjedelmes beadványokat nyújtott be, az ombudsman hasznosnak tartja a jelen ügy szempontjából releváns főbb jogi és ténybeli elemek rövid összefoglalását.

1.3 Portugáliának az Európai Közösségekhez való 1986-os csatlakozása óta bizonyos átmeneti rendelkezések voltak alkalmazandók az Azori-szigetek vizein folytatott halászatra. A Spanyol Királyságnak és a Portugál Köztársaságnak az Európai Gazdasági Közösséghez és az Európai Atomenergia-közösséghez történő csatlakozásáról szóló szerződés (a továbbiakban: a csatlakozási okmány) 353. cikke úgy rendelkezett, hogy ez az átmeneti rendszer 2002. december 31-ig marad hatályban.

1.4 Az Azori-szigetek vizein folytatott halászati tevékenységekre vonatkozó legfontosabb szabályokat az egyes közösségi halászati területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati erőkifejtések irányításáról szóló, 1995. március 27-i 685/95/EK tanácsi rendelet (5), valamint az egyes közösségi halászati területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati erőkifejtések irányítási rendszerének létrehozásáról szóló, 1995. június 15-i 2027/95/EK tanácsi rendelet (6) (a továbbiakban: az 1995. évi rendeletek) állapította meg. A 685/95/EK rendelet kizárta a tonhalra halászó spanyol hajók hozzáférését az Azori-szigetek vizeihez. A 2027/95/EK rendelet szerint Portugália volt az egyetlen olyan tagállam, amely jogosult mélytengeri fajok halászatára az Azori-szigetek vizein. Emellett a 2027/95/EK rendelet nulla kvótát állapított meg a tengerfenéken élő és mélytengeri fajok vontatott halászeszközzel történő halászatára az Azori-szigetek vizein, ezáltal ténylegesen megtiltotta a vontatott halászeszközök használatát az Azori-szigetek vizein (7).

1.5 Itt három további szabályozást kell megemlíteni: a közös halászati politika ellenőrző rendszerének létrehozataláról szóló, 1993. október 12-i 2847/93/EGK tanácsi rendelet [8], amely bizonyos szabályokat állapított meg a halászati ágazat védelmi és erőforrás-gazdálkodási intézkedéseinek nyomon követésére; A halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló, 1998. március 30-i 850/98/EK tanácsi rendelet (9), amely előírja a vontatott hálók legkisebb szembőségét, valamint a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (10), amely felhatalmazza a Tanácsot a vizekhez és erőforrásokhoz való hozzáférést szabályozó intézkedések elfogadására.

1.6 Az egyes közösségi halászati területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati erőkifejtések irányításáról, a 2847/93/EK rendelet módosításáról, valamint a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 4-i 1954/2003/EK tanácsi rendelet (11) hatályon kívül helyezte a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendeletben meghatározott, az Azori-szigetek vizeihez való hozzáférést szabályozó régi rendszert.

A 11. cikk előírja egy olyan rendelet (a továbbiakban: a 11. cikk szerinti rendelet) elfogadását, amely a rendelet 3. cikkében meghatározottak szerint minden egyes tagállam és minden egyes halászat tekintetében meghatározza a maximális éves halászati erőkifejtést. Az ilyen rendeletre irányuló javaslatot a Bizottságnak 2004. február 29-ig kellett benyújtania a Tanácsnak. Amennyiben a Tanács 2004. május 31-ig nem hoz határozatot, a Bizottságnak magának kell elfogadnia a rendeletet 2004. július 31-ig.

A rendelet 13. cikke szerint a 2847/93/EGK rendelet egyes rendelkezései már nem alkalmazandók (többek között) az Azori-szigetek vizeire.

Az 1954/2003 rendelet 15. cikke előírta, hogy a 685/95 és a 2027/95 rendeletet a 11. cikk hatálybalépésének napjától vagy 2004. augusztus 1-jétől kell hatályon kívül helyezni, attól függően, hogy melyik következik be korábban.

A 16. cikk előírta, hogy az 1954/2003/EK rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba. Mivel az 1954/2003/EK rendeletet a Hivatalos Lap 2003. november 7-i számában hirdették ki, az 2003. november 14-én lépett hatályba.

Az 1954/2003 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek alapvonalától számított 100 tengeri mérföldig terjedő vizeken az érintett tagállamok a halászatot az e szigetek kikötőiben lajstromozott hajókra korlátozhatják, kivéve az e vizeken hagyományosan halászó közösségi hajókat, amennyiben azok nem haladják meg a hagyományosan kifejtett halászati erőkifejtést. (...)”.

1.7 A jelen ügy arra a kérdésre vonatkozik, hogy az 1954/2003 rendelet mikortól helyezte hatályon kívül a 685/95 és a 2027/95 rendeletet.

1.8 2004 januárjában spanyol halászhajókat észleltek az Azori-szigetektől 100-200 mérföldre fekvő övezetben. 2004. január 21-én Spanyolország benyújtotta a Tanácsnak „Az 1954/2003/EK rendelet alkalmazása” című dokumentumot. Ebben a dokumentumban a spanyol hatóságok kifejtették azon véleményüket, hogy a halászati erőkifejtés irányítására vonatkozó rendelkezéseken kívül, amelyeket még végre kell hajtani, az 1954/2003/EK rendelet már alkalmazandó.

1.9 2004. február 3-án az Európai Bizottság közzétette a 850/98/EK rendeletnek az Atlanti-óceán egyes területein a mélytengeri korallzátonyoknak a vonóhálós halászat hatásaival szembeni védelme tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatát (COM(2004) 58 végleges). E javaslat indokolása a következő szövegrészt tartalmazza:

„Ezenfelül az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek körüli közösségi halászati övezet számos olyan ismert vagy potenciális mélytengeri élőhelyet tartalmaz, amelyeket a 2027/95/EK tanácsi rendeletben meghatározott különleges hozzáférési rendszer miatt eddig megóvtak a vonóhálós halászattól. Mivel ez a rendszer 2004-ben hatályát veszti, fontos, hogy a közösségi jogszabályok részeként biztosított legyen e területek védelmének folytonossága.”

Ezt a szöveget megismétli a javasolt rendelet (5) preambulumbekezdése, amely lábjegyzettel egészül ki a 2027/95/EK rendeletre való hivatkozásnak a Hivatalos Lapban való feltüntetése érdekében. Ezt a hivatkozást a következő mondat egészíti ki: „Az 1954/2003/EK rendelettel (HL L 289., 2003.11.7., 1. o.) módosított rendelet.”

1.10 Szintén 2004. február 3-án az Európai Bizottság sajtóközleményt (IP/04/153) tett közzé javaslatának nyilvánosságra hozatala céljából. Ez a sajtóközlemény a következő nyilatkozatot tartalmazta:

„Jelenleg tilos a fenékvonóhálós halászat az érintett területeken az úgynevezett „nyugati vizekhez” való hozzáférésre vonatkozó szabályok értelmében, amelyeket Portugália és Spanyolország közös halászati politikába való integrálásának folyamata során hoztak létre. Mivel ezek a szabályok idén hatályukat vesztik, korlátozásokra van szükség ezen élőhelyek folyamatos védelmének biztosítása érdekében.”

1.11 2004. február 6-án a Bizottság Jogi Szolgálatának egyik tagja feljegyzést készített az 1954/2003/EK rendelet 5. és 13. cikkének hatálybalépéséről. A szerző megjegyezte, hogy ezek a cikkek olyan rendszert hoztak létre, amely eltér a korábbi jogszabályok alapján alkalmazott rendszertől, és hogy a 16. cikk úgy rendelkezik, hogy a rendelet a kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba. E körülmények között a feljegyzés szerzője arra a következtetésre jutott, hogy a „lex posterior derogat legi priori” szabály alkalmazandó, és hogy az 1954/2003/EK rendelet 5. és 13. cikke így 2003. november 14-én hatályba lépett.

1.12 2004. február 9-én az Azori-szigetek regionális kormánya panaszt nyújtott be a Bizottsághoz Spanyolország ellen azzal az indokkal, hogy a spanyol halászhajók megkezdték a halászatot az Azori-szigetek vizein. A kormány szerint ez a tevékenység megsértette a 685/95 és a 2027/95 rendeletet, és súlyos és közvetlen veszélyt jelentett az azori-szigeteki vizek élő vízi erőforrásaira. A kormány ezért felkérte a Bizottságot, hogy (1) hozzon sürgős megelőző intézkedéseket a 2371/2002/EK rendelet alapján, és (2) indítson kötelezettségszegési eljárást Spanyolország ellen az EK-Szerződés 226. cikke alapján.

1.13 A Bizottság halászatért felelős tagjának, Fischler úrnak címzett 2004. február 18-i levelében a panaszos az ügy tisztázását kérte a Bizottságtól. Kifejezetten annak megerősítésére kérte a Bizottságot, hogy (tekintettel az 1954/2003/EK rendelet 5. és/vagy 15. cikkére) a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendelet egy további rendelet hatálybalépéséig, de legkésőbb 2004. augusztus 1-jéig hatályban marad.

1.14 A Tanács belső és külső halászati politikával foglalkozó munkacsoportjának 2004. február 19-i ülésén az Európai Bizottság megerősítette, hogy az 1954/2003/EK rendelet 5. és 13. cikke 2003. november 14-én hatályba lépett. A Bizottság képviselője által kiosztott „felszólalási feljegyzés” megismételte a 2004. február 6-i „feljegyzés az ügy irataihoz” című dokumentumban kifejtetteket.

1.15 A panaszoshoz intézett 2004. március 5-i levelében Fischler úr ugyanezt az álláspontot képviselte. Fischler úr hangsúlyozza, hogy ezért nincs szükség sürgősségi intézkedésekre. Az Európai Parlamentben 2004. március 9-én feltett szóbeli kérdések során Fischler úr megismételte ezt az álláspontot. Azt állította, hogy nem lehet sürgősségi intézkedéseket elfogadni a spanyol hajók 100 tengeri mérföldes övezeten kívüli jelenlétére vonatkozóan, mivel ezek a hajók megfelelnek a hatályos szabályoknak. Fischler úr biztosította a panaszost arról, hogy konzultáltak a Bizottság Jogi Szolgálatával, és hogy osztja ezt az álláspontot.

1.16 Fischler úr 2004. március 12-én válaszolt a panaszos 2004. február 18-i levelére. Ebben a levélben Fischler úr rámutatott arra, hogy az 1954/2003/EK rendelet 2003. november 14. óta van hatályban, és hogy ez azt jelenti, hogy „az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek körüli vizeken folytatott halászatra vonatkozó különleges feltételek ettől az időponttól alkalmazandók”. Fischler úr azt is hangsúlyozta, hogy az 1954/2003/EK rendelet 15. cikke egyértelműen kimondja, hogy a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendelet „hatályát veszti vagy az 1954/2003/EK rendelet 11. cikkében említett rendelet hatálybalépésének időpontjától, vagy 2004. augusztus 1-jétől, attól függően, hogy melyik következik be korábban”.

1.17 2004. március 16-án a spanyol hatóságok faxot küldtek a Bizottságnak, amelyben arról tájékoztatták, hogy az Azori-szigetek hatóságai feltartóztattak egy spanyol hajót, amely az Azori-szigetek partjaitól számított 100-200 tengeri mérföldes övezetben halászott. Ezt a faxot a Bizottság még aznap továbbította a portugál hatóságoknak azzal a kéréssel, hogy nyilvánítsanak véleményt.

1.18 2004. március 17-i levelében a panaszos arra kérte Fischler urat, hogy erősítse meg, hogy a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendeletben foglalt korlátozások hatályon kívül helyezésükig továbbra is alkalmazandók az Azori-szigetek vizein.

1.19 2004. április 13-i válaszában G. Fischler rámutatott arra, hogy a 685/95 és a 2027/95 rendelet még hatályban van, és azokat még nem helyezték hatályon kívül. Azt állította azonban, hogy a 100 és 200 tengeri mérföld közötti övezetre vonatkozó új rendszer 2003. november 14. óta van hatályban, és elsőbbséget élvez az 1995. évi rendeletekkel szemben.

2 A panasz és annak az ombudsman általi kezelése

2.1 2004. április 29-én a panaszos az ombudsmanhoz fordult. Panaszában a panaszos azt állította, hogy a kérdés sürgős figyelmet igényel, mivel 2004. augusztus 1-jén már nem lesz releváns. Ezért arra kérte az ombudsmant, hogy tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy a panaszt az ombudsman végrehajtási rendelkezéseinek (12) 10.2. cikkével összhangban prioritásként kezeljék.

2.2 2004. május 14-én az Ombudsman továbbította a panaszt az Európai Bizottsághoz véleményezésre. A panaszt továbbító levelében az ombudsman megjegyezte, hogy a vonatkozó jogszabályok Bizottság általi értelmezése átmeneti eltérést eredményezhet a halállományok védelme tekintetében azon időpont között, amikor a Bizottság szerint a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendeletet ténylegesen felváltotta az 1954/2003/EK rendelet (2003. november 14.), és azon időpont között, amikor az 1954/2003/EK rendelet 11. cikke alapján elfogadandó rendelet hatályba lép (amely akár 2004. augusztus 1-je is lehet). Ebből a szemszögből nézve az idő valóban a lényegnek tűnt. Az ombudsman ezért tájékoztatta a Bizottságot, hogy úgy döntött, elfogadja a panaszos arra irányuló kérelmét, hogy panaszát sürgősnek és elsőbbségi kezelést igénylőnek tekintsék. Ennek megfelelően arra kérte a Bizottságot, hogy a lehető leggyorsabban, de legkésőbb 2004. július 15-ig nyújtsa be véleményét.

2.3 Az Európai Bizottság 2004. július 27-én nyújtotta be véleményét francia nyelven. 2004. augusztus 2-án angol (az eljárás nyelve) nyelvű fordítást továbbítottak az ombudsmannak.

2.4 Megjegyzendő, hogy az ombudsman általában három hónapot biztosít a közösségi intézményeknek és szerveknek arra, hogy a panaszról véleményt nyilvánítsanak. A jelen ügyben a Bizottság a panasz beérkezését követően kevesebb mint két és fél hónapon belül nyújtotta be véleményét. A véleményt kísérő kísérő levelében a Bizottság sajnálatát fejezte ki továbbá a bekövetkezett csekély késedelem miatt. Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság így valódi erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy eleget tegyen a panasz sürgős kezelésére irányuló kérésének.

2.5 Panaszában a panaszos hat állítást tett. Ezek közül azonban kettő (amelyek szerint jogi hiba és következetlenség történt a Bizottság álláspontját illetően) szorosan kapcsolódik egymáshoz. Valójában maga a panaszos is hivatkozott panaszában az első állítással kapcsolatos észrevételeire, amikor a második állítást terjesztette elő. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy ezt a két állítást együtt kell megvizsgálni.

3 Állítólagos jogi hiba és állítólagos következetlenség

3.1 A panaszos azt állította, hogy a Bizottság jogi hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendeletet 2003. november 14-én ténylegesen hatályon kívül helyezték. A panaszos szerint az 1995. évi rendeletek által létrehozott rendszer nem ellentétes az 1954/2003/EK rendelet 5. cikkében foglalt hozzáférési korlátozással, hanem inkább kiegészítette azt. A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy ha a jogalkotó 2003. november 14-től hatályon kívül kívánta volna helyezni a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendeletet, akkor az 1954/2003/EK rendelet ezt mondta volna. Ezzel összefüggésben a panaszos hangsúlyozta, hogy a jogalkotási aktusok visszavonása kivételes intézkedés, ezért azt kifejezetten meg kell tenni. A panaszos rámutatott, hogy Fischler úr maga is tett ilyen értelmű nyilatkozatot a P-0026/03. számú írásbeli kérdésre adott válaszában.

A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy a Bizottság álláspontja következetlen volt, mivel a Bizottság által 2004. február 3-án közzétett dokumentumok azt mutatják, hogy a Bizottság maga is az azori-szigeteki vizekre vonatkozó korábbi rendszer fennállását feltételezte az említett napig.

3.2 Véleményében az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy az 1954/2003/EK rendelet egyes rendelkezéseinek (5. és 13. cikk) hatálybalépéséről és ennek következményeiről egy feljegyzésben foglalt állást, amelyet a Tanács belső/külső halászati politikával foglalkozó munkacsoportja 2004. február 19-én juttatott el a tagállamok delegációinak. E feljegyzés hatodik és hetedik bekezdése ismerteti a vonatkozó cikkek Bizottság általi értelmezését. Hivatkozni kell a 2004. február 6-i feljegyzésre is. A Bizottság továbbá azzal érvelt, hogy álláspontjában nincs bizonyíték az ellentmondásra. Hangsúlyozta, hogy a 2004. február 19-i feljegyzésben kifejtette álláspontját, míg az 1954/2003 rendelet hatálybalépése előtt tett nyilatkozatai (különösen a P-0026/2003. sz. írásbeli kérdésre adott válasz) a rendelet elfogadása előtt fennálló jogi helyzetet tükrözték.

3.3 Észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság még csak meg sem kísérelte megválaszolni a panaszában előadott jogi érveket. A panaszos véleménye szerint a Bizottságnak a „beszélő feljegyzésben” kifejtett álláspontja nyilvánvalóan téves. A panaszos rámutatott, hogy az Elsőfokú Bíróság elnöke a T-37/04. R. sz. ügyben 2004. július 7-én hozott végzésének 143. pontjában úgy ítélte meg, hogy az 1954/2003/EK rendelet azzal a hatással jár, hogy az 1995. évi rendeleteket legkésőbb 2004. augusztus 1-jén hatályon kívül helyezik, és hozzátette: „Ez tűnik a legésszerűbb értelmezésnek, mivel a 15. cikk az 1995. évi rendeletek hatályon kívül helyezését szabályozó különös rendelkezés.”

A panaszos előadta továbbá, hogy a fenékvonóhálós halászat tilalmára vonatkozó 2004. február 3-i javaslatát (COM(2004) 58 végleges) kísérő indokolásban a Bizottság kijelentette, hogy a 2027/95/EK rendeletben meghatározott különleges hozzáférési rendszer „2004-ben megszűnik”.

Ami a Bizottság álláspontjának következetlenségét illeti, a panaszos rámutatott, hogy a Bizottság nem tett észrevételt a 2004. február 3-i javaslatában kifejtett álláspontjával kapcsolatban. Ezt a javaslatot közel három hónappal az 1954/2003/EK rendelet elfogadása után terjesztették elő.

3.4 Az ombudsman további információkérésére adott válaszában az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy az 1954/2003/EK rendelet 5. cikke a halászati erőkifejtés korlátozásának olyan rendszerét írja elő, amely eltér a 2027/95/EK rendelet alapján alkalmazandó rendszertől. Az 1954/2003/EK rendelet 13. cikke az ellenőrzési rendszer vonatkozó rendelkezéseiben megállapított rendszert is módosította. A Bizottság véleménye szerint tehát rendszerváltozás történt, amely 2003. november 14-én lépett hatályba. A Bizottság hozzátette, hogy az a tény, hogy az 1995. évi rendeleteket 2003 novemberében hivatalosan nem helyezték hatályon kívül, nincs hatással az új rendelkezések alkalmazására. Mivel ezek az új rendelkezések eltérő jellegűek, a Bizottság szerint az 1954/2003/EK rendelet hatálybalépésétől kezdve a korábbi rendszer helyébe léptek.

A fenékvonóhálós halászat tilalmára vonatkozó javaslat közzétételéről szóló sajtóközleményt illetően a Bizottság emlékeztetett arra, hogy azt 2004. január végén készítették el, és 2004. február 3-án adták ki. A Bizottság kifejtette továbbá, hogy e javaslat indokolását 2003. november elején készítették el, és 2003. november 7-én küldték meg szolgálatközi konzultációra. A Bizottság Jogi Szolgálatának véleménye 2003. november 21-én érkezett meg a Halászati Főigazgatósághoz. A Bizottság előadta, hogy ez a vélemény nem terjedt ki kifejezetten a panaszos által hangsúlyozott kifejezésre. A Bizottság szerint az 1954/2003 rendelet hatálybalépésének kérdése csak akkor merült fel, amikor az Azori-szigetek regionális kormánya 2004. február 9-én benyújtotta panaszát.

A Bizottság továbbá előadta, hogy Fischler úrnak a P-0026/03. sz. írásbeli kérdésre adott válaszában tett nyilatkozata helyes volt. Véleménye szerint azonban a releváns megfontolás az volt, hogy az 1954/2003 rendelet rendelkezései elsőbbséget élveznek az 1995. évi rendszerrel szemben, bár ez utóbbit hivatalosan nem helyezték hatályon kívül, a 2004. február 19-i „feljegyzésben” kifejtett értelmezésnek megfelelően.

3.5 A jelen válaszra vonatkozó észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem válaszolt az ombudsman által feltett kérdésre. Ami az 1954/2003/EK rendelet hatálybalépésének kérdését illeti, a panaszos hangsúlyozta, hogy ezt a kérdést már felvetette a Spanyolország által a Tanácsnak 2004. január 21-én benyújtott dokumentum. Emellett a „feljegyzés az aktához”, amelyen a „felszólalási feljegyzés” alapult, 2004. február 6-án kelt, három nappal az említett panasz előtt.

3.6 Az Ombudsman hasznosnak tartja elöljáróban emlékeztetni arra, hogy a jelen ügy nem az 1954/2003/EK rendelet érdemére vonatkozik, hanem e rendeletnek az Európai Bizottság általi értelmezésére. Meg kell jegyezni, hogy az EK-Szerződés 195. cikke az európai ombudsmant bízza meg a hivatali visszásságok kivizsgálásával. A közösségi jogszabályok érdemére vonatkozó panaszok ezért semmi esetre sem tartoznának az ombudsman hatáskörébe.

Az ombudsman továbbá hasznosnak tartja emlékeztetni arra, hogy a közösségi jog értelmezése tekintetében az Európai Bíróság a legfőbb hatóság. Ezenkívül az ombudsman nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a közösségi jogot kötelezően értelmezze. Az EK-Szerződés 195. cikke azonban az ombudsmant bízza meg azzal a feladattal, hogy vizsgálja meg a közösségi intézmények és szervek tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokat. Az ombudsman véleménye szerint ilyen hivatali visszásság akkor állhat fenn, ha egy közösségi intézmény vagy szerv a közösségi jog értelmezésével kapcsolatban téves vagy következetlen nyilvános nyilatkozatot tesz.

3.7 Helyes adminisztratív gyakorlat, hogy az adminisztráció elkerüli a jogi hibákat és következetlenségeket nyilvános nyilatkozataiban, valamint elismeri és kijavítja az esetlegesen előforduló hibákat. Az ombudsman megjegyzi, hogy a vonatkozó szabályok Bizottság általi értelmezése azon a feltételezésen alapul, hogy az 1954/2003/EK rendelet 5. cikke 2003. november 14-től alkalmazandó, és a lex posterior derogat legi priori szabály alapján elsőbbséget élvez a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendelettel szemben. Az ombudsman véleménye szerint e jogi alapelv alkalmazása akkor indokolt, ha két feltétel teljesül: (1) az újabb jogi aktus összeegyeztethetetlen a korábbi jogi aktussal, és (2) a két jogi aktus közötti kapcsolat kérdését a jogalkotó nem rendezte eltérő módon.

3.8 Ami az első feltételt illeti, az ombudsman úgy véli, hogy az Európai Bizottság álláspontja, amely szerint a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendelet által létrehozott rendszer összeegyeztethetetlen az 1954/2003/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdésének tartalmával, első pillantásra nem tűnik ésszerűtlennek. Kétségtelenül leegyszerűsítve, az 1995. évi rendeletek alapvetően kizárták a nem portugál hajókat az Azori-szigetek vizein folytatott halászatból, míg az 1954/2003/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdése ezt a védelmet az Azori-szigetek alapvonalától számított 100 tengeri mérföldig terjedő vizekre korlátozza. Vitathatatlan, hogy ez azt jelenti, hogy az 1954/2003/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében az azori-szigeteki vizek fennmaradó része, azaz a 100 és 200 tengeri mérföld közötti vizek tekintetében már nem áll rendelkezésre ilyen védelem. Ha a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendelet 2003. november 14., azaz az 1954/2003/EK rendelet és 5. cikke (1) bekezdése hatálybalépésének időpontja után is alkalmazandó maradna, az azori-szigeteki vizek azon (100 és 200 tengeri mérföld közötti) részének megnyitását, amelyre ez a rendelkezés irányult, aligha lehetett volna azonnali hatállyal elérni.

3.9 Meg kell azonban jegyezni, hogy a lex posterior szabály, mint értelmezési szabály, csak akkor alkalmazható, ha a jogalkotó maga nem rendezte a két jogi aktus közötti kapcsolat kérdését.

3.10 Az 1954/2003 rendelet 15. cikkének ("Hatályon kívül helyezés") szövege a következő:

"1. A 685/95/EK és a 2027/95/EK rendelet hatályát veszti:

a) a 11. cikk (2) vagy (3) bekezdésében említett rendelet hatálybalépésének időpontja;

b) 2004. augusztus 1.,

attól függően, hogy melyik a korábbi.

2. (...)”

3.11 Az ombudsman megjegyzi, hogy az 1954/2003/EK rendelet így kifejezett rendelkezést tartalmaz az 1995. évi rendeletek hatályon kívül helyezésének időpontjára vonatkozóan. Egyértelmű továbbá, hogy ez az időpont nem 2003. november 14. volt, amint azt a Bizottság állította, hanem egy későbbi időpont, amely akár 2004. augusztus 1-je is lehet (13). Az ombudsman úgy véli, hogy e rendelkezés leglogikusabb értelmezése az, hogy a jogalkotó szándéka az volt, hogy az 1995. évi rendeleteket ne azonnali hatállyal, hanem csak a „11. cikk szerinti rendelet” elfogadását vagy az elfogadásához elegendő időszak elteltét követően helyezzék hatályon kívül, amelynek végét a jogalkotó 2004. augusztus 1-jében határozta meg.

3.12 Az ombudsman úgy véli, hogy ezt az értelmezést megerősíti az 1954/2003/EK rendelet 14. cikke, amely a 2847/93/EGK rendelet bizonyos módosításait állapította meg. E rendelkezés szövegéből („...módosul”) és a rendelet szerkezetéből egyaránt kitűnik, hogy e módosításoknak az 1954/2003/EK rendelet hatálybalépésével kellett hatályba lépniük. Az ombudsman véleménye szerint ezért azt a tényt, hogy az 1954/2003/EK rendelet 15. cikke eltérő időpontot állapított meg a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendelet hatályon kívül helyezése tekintetében, a jogalkotó szándékos döntéseként kell értelmezni.

3.13 Az ombudsman továbbá úgy véli, hogy ez az értelmezés összhangban van az 1954/2003/EK rendelet 15. cikkének céljával is. Az 1954/2003/EK rendelet (4) preambulumbekezdése kimondja, hogy új halászatierőkifejtés-gazdálkodási rendszert kell létrehozni „annak biztosítása érdekében, hogy a meglévő halászati erőkifejtés általános szintje ne növekedjen”. A (12) preambulumbekezdés szerint a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni „a jogbiztonság biztosítása, az érintett területek és erőforrások jelenlegi egyensúlyában bekövetkező változások elkerülése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az alkalmazott halászati erőkifejtés egyensúlyban legyen a rendelkezésre álló forrásokkal”. Nehéz belátni, hogy ezek a célok hogyan érhetők el megfelelően a Bizottság által képviselt értelmezés alapján. Emlékeztetni kell arra, hogy az egyes tagállamokra, területekre és halászatra vonatkozó maximális éves halászati erőkifejtést meghatározó „11. cikk szerinti rendeletet” csak 2004 júliusában fogadták el.

Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendelettel létrehozott rendszer megtiltotta a vontatott halászeszközök használatát az Azori-szigetek vizein. 2004. február 3-án a Bizottság közzétette a 850/98/EK rendeletnek az Atlanti-óceán egyes területein a mélytengeri korallzátonyoknak a vonóhálós halászat hatásaival szembeni védelme tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatát (COM(2004) 58 végleges). Ebben a javaslatban a Bizottság utalt a vonóhálós halászat potenciálisan káros hatásaira, és azt állította, hogy olyan rendeletet kell elfogadni, amely bizonyos területeken megtiltja e halászati módszer alkalmazását. Javaslatában a Bizottság kifejezetten az azori-szigeteki vizekben található vízi élőhelyeket jelölte meg védelemre szoruló területként. Meg kell jegyezni továbbá, hogy 2004. augusztus 16-án a Bizottság újabb javaslatot nyújtott be egy ilyen tilalom elfogadására (14). Ebben a javaslatban a Bizottság azt állította, hogy az ügy sürgős, hogy az Európai Parlament még nem foglalkozott a 2004 februárjában benyújtott javaslattal, és hogy ezért a Tanácsnak magának kell megtennie a szükséges intézkedéseket (15). Amennyiben a Bizottság helyesen értelmezte az 1954/2003/EK rendeletet, az azori-szigeteki vizeken a vonóhálós halászat tilalmát 2003. november 14-i hatállyal feloldották, és csak közel egy évvel később, a Bizottság által 2004 februárjában és 2004 júliusában tett két javaslat alapján vezették be újra. Az ombudsman úgy véli, hogy az 1954/2003/EK rendeletben semmi nem utal arra, hogy a jogalkotó ezt kívánta volna elérni az 5. cikk (1) bekezdésének az említett rendeletbe történő beillesztésével.

3.14 Végül az ombudsman megjegyzi, hogy maga a Bizottság is megerősítette a 2004. február 3-án benyújtott javaslat indokolásában (lásd a fenti 3.13. pontot), hogy a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendeletet még nem törölték el. Ebben a szövegben a Bizottság rámutatott arra, hogy a jelenlegi rendszer megóvta az Azori-szigetek vizeit a vonóhálós halászattól, hogy „ez a rendszer 2004-ben hatályát veszti”, és hogy „jelenleg fontos, hogy a közösségi jogszabályok részeként biztosítsák e területek védelmének folytonosságát”.

3.15 Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy az 1954/2003/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdésének és 15. cikkének a Bizottság által a nyilatkozataiban képviselt értelmezése téves.

3.16 Meg kell jegyezni, hogy a 2004. február 3-án benyújtott javaslat indokolása azon a (helyes) feltételezésen alapult, hogy a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendelet csak "2004-ben" szűnik meg. A Bizottság azonban ezt követően arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezeket a rendeleteket már 2003. november 14-i hatállyal hatályon kívül helyezték. Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság által ezen eltéréssel kapcsolatban benyújtott magyarázatok nem meggyőzőek. Függetlenül attól, hogy a 2004. február 3-i szöveg vonatkozó nyilatkozatát korábban benyújtották-e a Bizottság Jogi Szolgálatához, vagy sem, a Bizottság nyilvánosan tudatta, hogy abból indult ki, hogy az 1995. évi rendeleteket még nem helyezték hatályon kívül. Ezt az álláspontot közel három hónappal az 1954/2003/EK rendelet elfogadása után hozták nyilvánosságra, amelyre a javasolt rendelet lábjegyzete is hivatkozik.

Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság által elfogadott álláspont nem volt összhangban a 2004. február 3-i indokolásban szereplő állásponttal.

3.17 Az ombudsman úgy véli, hogy ez a jogi hiba és következetlenség hivatali visszásságnak minősül. Ebben az összefüggésben kritikai észrevételre kerül sor.

4 A nem hivatalos feljegyzésre való állítólagos jogellenes hivatkozás

4.1 A panaszos azt állította, hogy a "felszólalási feljegyzés" és az "ügyirathoz fűzött feljegyzés" nem az Európai Bizottság Jogi Szolgálatának hivatalos véleménye. Bírálta azt a tényt, hogy mégis visszatartották őket, és úgy támaszkodtak rájuk, mintha azok lennének.

4.2 Véleményében az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy a szóban forgó feljegyzés a Jogi Szolgálat hivatalos álláspontját képviseli, és hogy azt az Európai Bizottság belső eljárásainak megfelelően nyújtották be az Európai Bizottságnak, amelyeket a Jogi Szolgálat véleményének kikérésére használtak fel, és amelyek arra a kérdésre vonatkoznak, hogy ezeket a véleményeket hogyan használják fel.

4.3 Észrevételeiben a panaszos kijelentette, hogy tudomásul vette azt a tényt, hogy "az aktához fűzött megjegyzés" az Európai Bizottság hivatalos álláspontját képviseli.

4.4 A fentiekre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos nem bizonyította azon állítását, miszerint a "felszólalási feljegyzés" és az "ügyirathoz fűzött feljegyzés" nem az Európai Bizottság Jogi Szolgálatának hivatalos véleménye volt. A panasz ezen aspektusát illetően tehát nem állapítható meg hivatali visszásság.

5 A hatalommal való állítólagos visszaélés

5.1 A panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság szándékosan próbálta elkerülni annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy mikor szűnt meg a korábbi rendszer alkalmazása addig, amíg a kérdés már nem releváns (azaz 2004. augusztus 1-jét követően). A panaszos véleménye szerint a Bizottság szándékosan manipulálta a levelekre és parlamenti kérdésekre adott válaszait, hogy azok a lehető legkétértelműbbek legyenek.

5.2 Véleményében az Európai Bizottság azt állította, hogy az 1954/2003/EK rendelet 5. cikkének alkalmazásával kapcsolatban világos álláspontot fogadott el "feljegyzésében". A Bizottság szerint a levelek megválaszolása és a parlamenti kérdések megválaszolása során elfogadott valamennyi álláspontja ezen az értékelésen alapult.

5.3 Észrevételeiben a panaszos arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Európai Bizottság szándékosan próbálta elkerülni annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy mikor szűnt meg a korábbi rendszer alkalmazása. A panaszos szerint a Bizottság több hónapon keresztül egyszerűen megismételte azt a vitathatatlan kijelentést, hogy az 1954/2003/EK rendelet 5. cikke 2003. november 14-én lépett hatályba, de nem foglalkozott azzal az alapvetőbb kérdéssel, hogy ennek milyen következményei vannak. A panaszos véleménye szerint Fischler úr 2004. április 13-i leveléig nem került sor kifejezetten annak kijelentésére, hogy a Bizottság álláspontja szerint az 1954/2003/EK rendelet 5. cikke hatálybalépésének az volt a következménye, hogy a 685/2003/EK és a 2027/95/EK rendelet 2003. november 14-i hatállyal hatályát vesztette.

5.4 2004. február 19-i "feljegyzésében" az Európai Bizottság megállapította, hogy az 1954/2003/EK rendelet 2003. november 14-én lépett hatályba. Ezt követően megjegyezte, hogy bizonyos kétségek merültek fel a rendelet 5. és 13. cikkének ezen időponttól való alkalmazhatóságával kapcsolatban a 15. cikkre hivatkozva. A Bizottság a lex posterior szabályra hivatkozva előadta, hogy ez a rendelkezés nem érinti az 1954/2003/EK rendelet hatálybalépését, és a következőképpen folytatta: "Tel est le cas en ce qui concerne l'article 5 du règlement n o 1954/2003. Cet cikk donne une exclusivité moins étendue aux navires espagnoles et portugais que le régime précédent formellement pas encore abrogé. Dans ce cas, c'est la règle postérieure, donc le règlement n o 1954/2003 qui prévaut." [Ez a helyzet az 1954/2003/EK rendelet 5. cikke tekintetében. Ez a rendelkezés a spanyol és portugál hajók számára kevésbé kiterjedt kizárólagosságot biztosít, mint az előző rendszer, amelyet hivatalosan még nem helyeztek hatályon kívül. Ebben az esetben a későbbi szabály, azaz az 1954/2003/EK rendelet az irányadó.]

5.5 Az ombudsman úgy véli, hogy hasznos lett volna, ha a Bizottság kezdettől fogva egyértelművé tette volna, hogy ez azt jelenti, hogy véleménye szerint a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendeletben megállapított, az Azori-szigetek vizeihez való hozzáférésre vonatkozó korlátozások (a 100 és 200 tengeri mérföld közötti övezet tekintetében) "már nem alkalmazandók, és azokat az 1954/2003/EK tanácsi rendelet 5. cikkének rendelkezései váltották fel" (amint azt Fischler úr a panaszoshoz intézett 2004. április 13-i levelében kifejtette). Az ombudsman azonban úgy véli, hogy a „beszélő feljegyzésből” nem volt lehetetlen azt a következtetést levonni, hogy valóban ez volt a Bizottság álláspontja. Az ombudsman véleménye szerint továbbá nincs elegendő bizonyíték annak bizonyítására, hogy a Bizottság szándékosan próbálta elkerülni a kérdést, vagy szándékosan manipulálta a levelekre és parlamenti kérdésekre adott válaszait, hogy a lehető legkétértelműbb legyen.

5.6 Az ombudsman ezért nem állapít meg hivatali visszásságot a panasz ezen aspektusát illetően.

6 A pártatlanság állítólagos hiánya

6.1 A panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság kedvezményes elbánásban részesítette azokat a spanyol hatóságokat, amelyek panaszát a benyújtás napján átvették (miközben az Azori-szigetek csak azt követően kapta meg a panasz átvételi elismervényét, hogy emlékeztetőt küldött az Európai Bizottságnak).

6.2 Véleményében az Európai Bizottság előadta, hogy a spanyol hatóságok által az Azori-szigetek közelében vizsgált hajóval kapcsolatban szolgáltatott információk (illegális halászat vádja, a hajó visszatartása a kikötőben, az illetékes bíróság előtti másnapi megjelenési kötelezettség) azt javasolták az Európai Bizottságnak, hogy a lehető leghamarabb tisztázza a helyzetet. A Bizottság szerint ennek két fő oka volt: egyrészt a hajó feltartóztatása olyan helyzetnek minősült, amelyet nem lehetett túlzottan hosszú ideig meghosszabbítani, másrészt pedig az események bekövetkezésének időpontjában (2004 márciusában) a Bizottság már képes volt arra, hogy egységes megközelítést fogadjon el az 1954/2003 rendelet alkalmazására vonatkozóan. A Bizottság előadta, hogy a helyzet nagyon eltérő volt az Azori-szigetek regionális kormánya által benyújtott panasz tekintetében.

6.3 Észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy az Azori-szigetek regionális kormánya által kért intézkedések sürgősségének nyilvánvalónak kellett lennie a Bizottság számára, mivel e panasz tárgya csak 2004. augusztus 1-jéig volt kérdéses. A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy a „felszólalási feljegyzés” minden lényegi szempontból megismétli a 2004. február 6-i „feljegyzés az aktához” szövegét. Véleménye szerint ezért a Bizottság 2004. február 6-án alakította ki jogi álláspontját. Az Azori-szigetek regionális kormányának panaszát azonban 2004. február 9-én nyújtották be. A panaszos véleménye szerint a Bizottságnak így legkésőbb 2004. február 19-ig módjában állt volna foglalkozni ezzel a panasszal.

6.4 Az ombudsman kiegészítő információkérésére adott válaszában a Bizottság hangsúlyozta, hogy nem vélte úgy, hogy a nem portugál hajók által az Azori-szigetek vizeinek 100-200 tengeri mérföldes körzetében az 1954/2003/EK rendelet 2003. november 14-i hatálybalépését követően folytatott halászati műveletek indokolnák az Azori-szigetek regionális kormánya által kért megelőző intézkedések meghozatalát. Véleménye szerint az Azori-szigetek övezetének védelmét hatékonyan biztosították a technikai védelmi intézkedések vagy a közös halászati politika szerinti egyéb intézkedések, nem pedig az övezethez való hozzáférés korlátozása. A Bizottság megjegyezte, hogy ezért 2004 februárjában rendeletjavaslatot nyújtott be kifejezetten e helyzet kezelése érdekében. Hozzátette, hogy G. Fischler 2004. február 9-i nyilatkozatában a panaszos, nem pedig az Azori-szigetek regionális kormányának kérelmére válaszolt.

6.5 Észrevételeiben a panaszos rámutatott arra, hogy az Azori-szigetek regionális kormányának panasza csak azt kérte, hogy a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendeletben foglalt korlátozásokat a hatályon kívül helyezésük megfelelő időpontjáig továbbra is alkalmazzák. A panaszos előadta továbbá, hogy ha a Bizottság olyan határozottan azon a véleményen van, hogy ez a panasz megalapozatlan, meglepő, hogy a panasz vizsgálata folyamatban lévőnek tűnik. Ha a panasz nyilvánvalóan megalapozatlan volt, a Bizottságnak azonnal le kellett volna zárnia az ügyet.

6.6 Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság kedvezményes elbánásban részesítette a spanyol hatóságok által benyújtott levelet az Azori-szigetek regionális kormányának panaszához képest. Az ombudsmanhoz benyújtott, a spanyol hatóságok levelének kezelésére vonatkozó egyetlen konkrét információ azonban arra a tényre vonatkozik, hogy úgy tűnik, a levelet azon a napon küldték meg a portugál hatóságoknak észrevételezésre, amikor azt a Bizottság megkapta. A panaszos beadványát tehát ezzel a szemponttal kapcsolatban kell értékelni.

6.7 Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság által hozzá benyújtott dokumentumokból kiderül, hogy 2004. február 18-án a Bizottság megkérdezte az Azori-szigetek regionális kormányát, hogy egyetért-e azzal, hogy személyazonosságát közöljék a spanyol hatóságokkal, hogy 2004. március 4-én emlékeztetőt küldtek, és hogy 2004. március 12-i levelében a Bizottság felkérte a spanyol hatóságokat, hogy tegyék meg észrevételeiket a panasszal kapcsolatban (amelyeket e levél kézhezvételétől számított 30 napon belül kell benyújtani). Meg kell jegyezni továbbá, hogy a panaszos nem vitatta azt a tényt, hogy a Bizottság szükségesnek tartotta, hogy a panasz spanyol hatóságoknak történő továbbítása előtt engedélyt kérjen az Azori-szigetek regionális kormányától személyazonosságának felfedésére. E tényekre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos nem támasztotta alá azon álláspontját, hogy a Bizottság kedvezményes elbánásban részesítette a spanyol hatóságok levelét.

6.8 Az ügy ezen aspektusát illetően tehát nem állapítható meg hivatali visszásság.

6.9 Észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy az Azori-szigetek regionális kormánya által kért intézkedések sürgősségének nyilvánvalónak kellett lennie az Európai Bizottság számára. Úgy tűnt tehát, hogy a panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság nem kezelte olyan sürgősen ezt a panaszt, mint kellett volna.

6.10 Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság jelen ügyben benyújtott beadványaiból kiderül, hogy a Bizottság véleménye szerint az Azori-szigetek regionális kormányának panasza megalapozatlan volt. Ezért nem világos, hogy a panasz vizsgálata miért volt még mindig függőben, amikor a Bizottság 2005. március 9-én válaszolt az ombudsmannak az ügyben kért további tájékoztatásra. Meg kell azonban jegyezni, hogy az a kérdés, hogy a Bizottság megfelelően kezelte-e az Azori-szigetek regionális kormányának panaszát, olyan kérdés, amely önmagában nem merült fel az eredeti panaszban, és amelyet ezért nem terjesztettek a Bizottság elé véleményezésre. Az ombudsman úgy véli, hogy vizsgálatának kiterjesztése erre a további kérdésre késleltetné az eredeti panaszra vonatkozó döntését, és ez nem szolgálná a panaszos érdekeit. Ezért úgy véli, hogy ez a további kérdés a jelen ügyben nem vizsgálható. A panaszos azonban továbbra is szabadon nyújthat be új panaszt az ombudsmanhoz ebben a témában.

7 Az Azori-szigetek értesítésének állítólagos elmulasztása

7.1 A panaszos azt állította, hogy az Azori-szigetek regionális kormánya még mindig nem kapott választ 2004. február 9-i levelére. Megjegyzi továbbá, hogy 2004. március 9-én Fischler úr azt mondta neki az Európai Parlamentben, hogy a spanyol hajók jelenléte az Azori-szigetek vizein a 100 tengeri mérföldes övezeten kívül nem indokolja a sürgősségi intézkedéseket. A panaszos rámutatott, hogy a helyes hivatali magatartás európai kódexének 20. cikke kimondja, hogy a határozatokat írásban kell közölni az érintett személyekkel, és azok nem közölhetők harmadik felekkel „az érintett személy vagy személyek tájékoztatásáig”. A panaszos szerint erre a jelen ügyben nem került sor.

7.2 Véleményében az Európai Bizottság azt állította, hogy a panaszt jelenleg vizsgálják. A Bizottság szerint levélváltásra került sor a spanyol és a portugál hatóságokkal, mivel még nem rendelkezett az összes tényállással. A spanyol hatóságok általi adatszolgáltatás határideje legutóbb 2004. július 30. volt, és az aktát ezt követően a Bizottság Jogi Szolgálata végső vizsgálatnak veti alá. A Bizottság hozzátette, hogy az Azori-szigetek hatóságait tájékoztatni fogják, amint a panasz kivizsgálása befejeződött.

7.3 Észrevételeiben a panaszos azt az álláspontot képviselte, hogy Fischler úrnak az Európai Parlamentben feltett szóbeli kérdésre adott 2004. március 9-i válaszában tett kijelentése, miszerint a spanyol hajók jelenléte az Azori-szigetek 100 tengeri mérföldes övezetén kívüli vizeken nem indokolja a "szükséghelyzeti intézkedéseket", ésszerűen úgy értelmezhető, mint amely az Azori-szigetek regionális kormánya által kért vészhelyzeti intézkedésekre is vonatkozik.

7.4 Az ombudsman kiegészítő információkérésére válaszul a Bizottság benyújtotta az Azori-szigetek regionális kormánya által benyújtott panasz vizsgálata keretében küldött levelek másolatát.

7.5 A panaszos nem nyújtott be konkrét észrevételeket ezekkel a dokumentumokkal kapcsolatban.

7.6 Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság által benyújtott dokumentumokból kiderül, hogy a Bizottság aktívan folytatta az Azori-szigetek regionális kormánya által benyújtott panasz vizsgálatát, és hogy e vizsgálat során több levelet is küldött az utóbbinak (2004 februárjában, 2004 márciusában, 2004 júniusában és 2004 októberében).

7.7 A fentiekre tekintettel az Ombudsman úgy véli, hogy a panaszos azon állítását, miszerint az Azori-szigetek regionális kormánya nem kapott választ 2004. február 9-i levelére, nem erősítik meg a hozzá benyújtott információk. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság kijelentette, hogy az Azori-szigetek hatóságait tájékoztatni fogják, amint a panasz kivizsgálása befejeződött.

7.8 Ilyen körülmények között nem állapítható meg hivatali visszásság a panasz ezen aspektusát illetően.

8 Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján a következő kritikai észrevételt kell tenni:

Helyes igazgatási gyakorlat, hogy az adminisztráció elkerüli a jogi hibákat és következetlenségeket a nyilvános nyilatkozataiban, valamint elismeri és kijavítja az esetlegesen előforduló hibákat. Figyelembe véve az 1954/2003/EK rendelet vonatkozó szabályainak megfogalmazását, szerkezetét és célját, az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság tévesen értelmezte azt az időpontot, amikor e rendelet 5. cikkének (1) bekezdése hatályba lépett. Ezenkívül a Bizottság által elfogadott álláspont nem egyeztethető össze a 2004. február 3‐án közzétett másik rendelettervezetre vonatkozó indokolásában kifejtett álláspontjával. Ez a jogi hiba és következetlenség hivatali visszásságnak minősül.

Tekintettel arra, hogy az ügy e vonatkozásai konkrét múltbeli eseményekkel kapcsolatos eljárásokat érintenek, nem helyénvaló az ügy békés rendezésére törekedni. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a döntésről az Európai Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) A kereset összefoglalását a Hivatalos Lap 2004. évi C 71. számának 15. oldalán tették közzé.

(2) Vö. a HL 2004. C 94., 47. o.-ban közzétett összefoglalóval.

(3) Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet (T-37/04. R. sz. ügy) az Elsőfokú Bíróság elnöke 2004. július 7-i végzésével elutasította.

(4) HL 2003. C 222. E, 138. o.

(5) HL 1995. L 71., 5. o.

(6) HL L 199., 1. o.

(7) Vö. az Elsőfokú Bíróság elnöke T-37/04. R. sz. ügyben 2004. július 7-én hozott végzésének 5–7. pontjával.

(8) HL 1993. L 261., 1. o.

(9) HL 1998. L 125., 1. o.

(10) HL 2002. L 358., 59. o.

(11) HL 2003. L 289., 1. o.

(12) Elérhető az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu).

(13) Végül 2004. július 19-én elfogadták a "11. cikk szerinti rendeletet" (az egyes halászati területekre és a halászatra vonatkozó éves halászati erőkifejtés felső határának meghatározásáról szóló, 2004. július 19-i 1415/2004/EK tanácsi rendelet, HL L 258., 1. o.). Ez a rendelet a Hivatalos Lapban való kihirdetését (2004. augusztus 5.) követő huszadik napon lépett hatályba.

(14) A 2287/2003/EK rendeletnek az Északi-tengeren foltos tőkehalra halászó hajók tengeren tölthető napjainak száma, valamint az Azori-szigetek, a Kanári-szigetek és Madeira körüli vizeken fenékvonóhálók használata tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM/2004/0555 végleges).

(15) A Tanács 2004 októberében elfogadta a kért intézkedést (a 2004. október 18-i 1811/2004/EK tanácsi rendelet, HL L 319., 1. o.).

(16) Miután megkapta az ombudsman határozatát ebben az ügyben, a panaszos arról tájékoztatta az ombudsman hivatalát, hogy a továbbiakban nem ragaszkodik ahhoz, hogy panaszát bizalmasan kezeljék.