- HU Magyar
A gépi fordításokban előfordulhatnak az egyértelműséget és a pontosságot potenciálisan csökkentő hibák; az ombudsman nem vállal felelősséget az esetleges eltérésekért. A legmegbízhatóbb és jogilag korrekt tájékoztatásért olvassa el a fenti linken található, angol nyelvű forrásverziót.
Bővebb információért tekintse meg nyelvi és fordítási politikánkat.
Az európai ombudsman határozata az Európai Bizottság ellen benyújtott 295/2004/JMA sz. panaszról
Határozat
Ügy 295/2004/JMA - Vizsgálat megindítása Hétfő | 15 március 2004 - Határozat Csütörtök | 07 április 2005
A panaszos 2003 januárjában hivatalos panaszt nyújtott be a Bizottsághoz a spanyolországi élelmiszer-biztonság hiánya miatt, és rámutatott számos állami hatóság és magánvállalkozás felelősségére ebben az ügyben. A panaszos szerint ez a helyzet sérti az ezzel kapcsolatos hatályos uniós jogszabályokat, különösen az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről szóló 178/2002/EK rendelet rendelkezéseit. 2003 novemberében a panaszost tájékoztatták a Bizottság azon szándékáról, hogy lezárja a panaszt. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottságnak a hivatalos panasz lezárására vonatkozó határozata önkényes volt. Panasza szerint ügyének kezelése jelentős késedelmet szenvedett; a kapott információk hiánya; valamint az alkalmazandó uniós jogszabályok intézmény általi téves jogértelmezése.
A Bizottság azzal érvelt, hogy a panasz értékelését a panaszok felülvizsgálatára rendelkezésre álló rendes határidőn belül elvégezték, továbbá hogy a panaszban foglalt információk nem tették lehetővé szolgálatai számára a panasz tárgyának egyértelmű azonosítását. Azzal kapcsolatban, hogy a spanyol hatóságok állítólag nem tájékoztatták a fogyasztókat a fennálló kockázatokról, a Bizottság megjegyezte, hogy a rendeletnek a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók, mivel a tagállamok 2007. január 1-jéig átmeneti időszakot élveznek.
Az ombudsman megjegyezte, hogy a Bizottság által a panaszok kezelése során követendő eljárásokat a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal való kapcsolattartásról szóló, az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak címzett közleménye [1] határozza meg. Ezért megvizsgálta, hogy a panaszos konkrét állításai az említett közlemény rendelkezéseinek fényében megalapozottak-e.
Az ügy elintézéséhez szükséges időt illetően az ombudsman megjegyezte, hogy a panaszos 2003 januárjában nyújtotta be panaszát a Bizottsághoz, és hogy a vizsgálat befejezését követően a Bizottság 2003 novemberében tájékoztatta őt az ügy lezárására irányuló javaslatáról. Ennek megfelelően az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság a saját közleményében meghatározott egyéves szabályon belül befejezte a panasz vizsgálatát.
Határozatában az ombudsman azt is értékelte, hogy a panaszos elegendő információt kapott-e. Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a panaszost több közlemény útján írásban tájékoztatták a Bizottság által a panaszával kapcsolatban tett valamennyi lépésről, a saját közleményében meghatározott kritériumoknak megfelelően.
Ami az ügyre vonatkozó uniós szabályok Bizottság általi értelmezését illeti, az ombudsman gondosan áttekintette a 178/2002/EK rendeletben meghatározott, az uniós élelmiszerjogra irányadó általános elveket és követelményeket, és arra a következtetésre jutott, hogy ésszerűnek tűnik, hogy a Bizottság a rendelet 4. cikkének (3) bekezdésére támaszkodott, amely előírja, hogy „a hatályos élelmiszerjogi elveket és eljárásokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2007. január 1-jéig ki kell igazítani [...]”.
Az ombudsman ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Bizottság jogi hatáskörén belül járt el, amikor úgy határozott, hogy lezárja az ügyet, miután úgy ítélte meg, hogy a panaszban foglalt információk alapján nem indokolt kötelezettségszegési eljárást indítani Spanyolország ellen.
Strasbourg, 2005. április 7.
Tisztelt L. Úr!
2004. február 19-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen. Panasza a Bizottság azon döntésére vonatkozott, hogy lezárja az intézményhez benyújtott hivatalos panaszát, amelyben azt állította, hogy a spanyol hatóságok nem tartják be az egészségbiztonságról szóló hatályos EK-irányelveket.
2003. december 15-én Ön egy korábbi, azonos tárgyú panaszt küldött az ombudsmannak (hivatkozási szám: 168/2004/JMA), amelyet 2004. február 13-án elfogadhatatlannak nyilvánítottak.
2004. március 15-én továbbítottam új panaszát az Európai Bizottság elnökének. A Bizottság 2004. június 23-án küldte meg véleményét, amelyet az észrevételek megtételére való felhívással együtt továbbítottam Önnek. Ön 2004. július 3-án és 25-én, 2004. augusztus 29-én és 2005. január 27-én küldte meg észrevételeit.
Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményéről. Elnézést kérek a panasza elbírálásához szükséges idő tartamáért.
A PANASZ
2003. december 15-én a panaszos először panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz a Bizottság ellen. A panaszt 168/2004/JMA ügyszámon vették nyilvántartásba.
Ezen ügy tényállása összefoglalva a következő volt:
2003. január 17-én a panaszos hivatalos panaszt nyújtott be a Bizottsághoz, amelyben általában kifogásolta az élelmiszer-biztonság hiányát Spanyolországban, és rámutatott számos hatóság, magánvállalkozás és egyesület felelősségére ebben az ügyben. Kijelenti, hogy a helyzet következtében Spanyolországban rendszeresen megsértik a közegészségügyhöz való jogot. Azt is kifejtette, hogy az élelmiszeriparban létező kartellek és azok monopolisztikus gyakorlatai károsak a fogyasztók érdekeire nézve. Utal az e tárgyban meglévő uniós jogszabályokra, különösen az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről szóló 178/2002/EK rendelet rendelkezéseire, amelyeket véleménye szerint nyilvánvalóan figyelmen kívül hagytak Spanyolországban.
A panaszos jelezte, hogy egy húsfeldolgozó vállalat tulajdonosaként nem tudta nyomon követni készletei eredetét és egészségügyi körülményeit. A panasz tartalmazott számos, a spanyolországi élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos sajtókivágást, valamint a panaszos különböző nemzeti hatóságokkal folytatott levelezésének másolatait.
Ami a Bizottsághoz benyújtott panaszát illeti, a panaszos azzal érvelt, hogy az intézmény azt nem vizsgálta ki megfelelően. Az ombudsmanhoz benyújtott panasza azonban nem tartalmazott információt sem a Bizottsággal folytatott eszmecseréiről, sem a Bizottság szolgálatai által tett észrevételekről.
A rendelkezésre álló információk alapján az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a panasz tárgya nem azonosítható, amint azt alapokmánya 2. cikkének (3) bekezdése előírja. Ezért 2004. február 13‐án elfogadhatatlannak nyilvánította a panaszt.
2004. február 19-én a panaszos további információkat továbbított, többek között a hivatalos panaszával kapcsolatban a Bizottság szolgálataival folytatott levelezésének egy részét. Ezen új bizonyítékok fényében az ombudsman úgy határozott, hogy a panaszos levelét új panaszként (hivatkozási szám: 295/2004/JMA) nyilvántartásba veszi, és új vizsgálatot indít.
A panaszos a Bizottsághoz benyújtott eredeti panaszának egy példányát is csatolta, amelyet a Bizottság panaszbejelentő formanyomtatványán töltött ki. A panasz azon szervezetre vonatkozó 7. szakaszában, amely ellen a panaszt benyújtották, a panaszos a spanyol közigazgatásra, a regionális hatóságokra, az üzleti szervezetekre, különösen az élelmiszeriparra, a Fogyasztóvédelmi Intézetre, valamint a televízióra és a nemzeti sajtóra hivatkozott. A panaszos a 8. szakaszban azt állította, hogy mind a magán-, mind az állami szervek jelenlegi gyakorlata a szabályozási rendszer összeomlásához vezetne, mivel a fogyasztók nem kapnak tájékoztatást az élelmiszer-biztonságról és a nyomon követhetőségről (1), megsértve ezzel a 178/2002/EGK rendeletet [a továbbiakban: a rendelet]. A panasz kilenc mellékletet tartalmazott az élelmiszer-biztonsággal és a nyomonkövethetőséggel kapcsolatos esszékre vonatkozóan; a panaszos beszédei; egy szeminárium törlésének bejelentése; a spanyol mezőgazdasági minisztérium dokumentumai egy állat levágásáról; nyomonkövethetőségi rendszer kidolgozása; a sertések vágási gyakorlatára vonatkozó példák; sajtgyártási példák; weboldal készítésének terve; és gyakorlati példa egy tehéncsorda helyzetére.
A panaszos a Bizottság szolgálatainak 2003. november 17-i levelét is csatolta, amelyben tájékoztatták arról a szándékukról, hogy javasolni kívánják a panasz Bizottság általi lezárását. E határozatot azzal indokolták, hogy a panaszban szereplő állítások némelyike nem érintette a tagállam hatóságait, ezért a Bizottság az EK-Szerződés 226. cikke értelmében nem rendelkezett hatáskörrel az ügy kezelésére. Ami a spanyol hatóságokat érintő állításokat illeti, a Bizottság kijelentette, hogy a rendeletben foglalt vonatkozó uniós szabályok csak 2007. január 1-jén lépnek hatályba.
A panaszos arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panasz Bizottság általi kezelésének módja nem volt megfelelő az ügy kezelésének hosszú késedelme (tíz hónap) és a hozzá beérkezett információk hiánya miatt; valamint a rendelet jogi értelmezése. Megjegyezte, hogy a rendelet a magánvállalkozásokra vonatkozó kötelezettségeket is tartalmaz (17., 18. és 19. cikk), és hogy egyes kötelezettségeinek egy korábbi időpontban, nevezetesen 2005. január 1-jén kell hatályba lépniük (18. cikk).
A panaszban benyújtott információk alapján az ombudsman vizsgálatot indított a Bizottság ellen. Az ombudsman a következő állítással kapcsolatban kérte a Bizottság véleményét:
A panaszos azt állítja, hogy a Bizottság önkényesen zárta le az intézményhez benyújtott panaszát.
A VIZSGÁLAT
A Bizottság véleményeVéleményében a Bizottság először ismertette az ügy ténybeli és jogi vonatkozásait. Kifejtette, hogy 2003. január 17-én a panaszos hivatalos panaszt nyújtott be a Bizottsághoz, amelyben elítélte az EU élelmiszer-biztonsági szabályainak, különösen a 178/2000/EK rendeletnek a „rendszeres akadályozás és az információkhoz való hozzáférés biztosításának a fogyasztók kárára történő megtagadása” miatti megsértését. A panaszt 2003/4208 ügyszámon vették nyilvántartásba.
A Bizottság kifejtette, hogy a panaszhoz csatolt dokumentumok nagy száma miatt, amelyeket gyakran le kellett fordítani, a helyzet értékelése bizonyos időt vett igénybe, még akkor is, ha azt a panaszok felülvizsgálatára előírt rendes határidőn belül, tehát a megfelelő ügyintézés keretein belül végezték el.
A panasz magánvállalkozásokra vonatkozó vonatkozásait illetően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az EK-Szerződés 226. cikke alapján nem rendelkezik beavatkozási hatáskörrel. A hatóságok által hozott intézkedésekkel kapcsolatban a Bizottság kifejtette, hogy a panaszban foglalt információk nem tették lehetővé szolgálatai számára, hogy egyértelműen azonosítsák a panasz tárgyát, különösen a spanyol hatóságokkal szembeni állításokat. A Bizottság azonban rámutatott arra, hogy a kockázatokról és a fogyasztók tájékoztatásáról szóló rendelet 4. cikkének (3) bekezdése értelmében a tagállamok 2007. január 1-jéig átmeneti időszakot élveznek nemzeti jogszabályaik módosítására.
A helyzet áttekintését követően és a fenti érvek alapján a Bizottság szolgálatai az ügy lezárását javasolták. A panaszost 2003. november 17-i levelével megfelelően tájékoztatták, amelyben arra is felkérték, hogy a Bizottság végleges határozatának elfogadása előtt nyújtsa be észrevételeit. A panaszos észrevételeinek hiányában a Bizottság 2004. március 30-án lezárta az ügyet.
A Bizottság úgy ítélte meg, hogy szolgálatai megfelelően jártak el, és a panaszban foglalt információk alapján nem indokolt kötelezettségszegési eljárást indítani Spanyolország ellen.
A panaszos észrevételeiA panaszos megismételte a panaszban megfogalmazott állításokat. Hangsúlyozza, hogy a Bizottság túlságosan lazán értelmezi a rendelet 4. cikkének (3) bekezdését. Úgy véli, hogy ezeket a rendelkezéseket viszonylag rövid idő alatt végre lehet hajtani, és kifejti, hogy az élelmiszerekben található veszélyes anyagok jelenlétének nyomon követésére szolgáló technikai eszközök könnyen kifejleszthetők. A panaszos véleménye szerint a Bizottság úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja a rendelet 65. cikkét, amely megállapítja, hogy a 11., 12. és 14–20. cikket 2005. január 1-jétől kell alkalmazni. A panaszos azt is megjegyezte, hogy a rendelet számos kötelezettséget ró az élelmiszer- és takarmányipari vállalkozókra.
A panaszos azt is részletesen leírta, hogy az élelmiszer-biztonság szabályozásában és ellenőrzésében részt vevő legtöbb nemzeti hatóság nem válaszolt a kérésére.
A HATÁROZAT
1 A Bizottság határozata a panasz lezárásáról1.1 A panaszos 2003. január 17-én hivatalos panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz a spanyolországi élelmiszer-biztonság hiánya miatt, és rámutatott számos hatóság, magánvállalkozás és egyesület felelősségére ebben az ügyben. A panaszos szerint ez a helyzet sérti az ezzel kapcsolatos hatályos uniós jogszabályokat, különösen az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről szóló 178/2002/EK rendelet rendelkezéseit. 2003. november 17-én a panaszost tájékoztatták a Bizottság azon szándékáról, hogy lezárja a panaszt.
Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állítja, hogy a Bizottságnak a hivatalos panasz lezárására vonatkozó határozata önkényes volt az ügy kezelésének hosszú késedelme miatt; a kapott információk hiánya; valamint az alkalmazandó uniós jogszabályok intézmény általi téves jogértelmezése.
1.2 Az Európai Bizottság azzal érvel, hogy a panaszhoz csatolt dokumentumok nagy száma miatt, amelyeket gyakran le kellett fordítani, a helyzet értékelése bizonyos időt vett igénybe, még akkor is, ha azt a panaszok felülvizsgálatára előírt rendes határidőn belül végezték el. A Bizottság azzal is érvel, hogy amennyiben a panasz hatóságok ellen irányult, a panaszban foglalt információk nem tették lehetővé szolgálatai számára a panasz tárgyának egyértelmű azonosítását. A Bizottság azonban hozzáteszi, hogy a spanyol hatóságokat érintő azon állításokat illetően, amelyek szerint nem tájékoztatták a fogyasztókat a fennálló kockázatokról, a tagállamok 2007. január 1-jéig átmeneti időszakot élveznek nemzeti jogszabályaik módosítására.
Végül a Bizottság kifejti, hogy szolgálatai az ügy lezárását javasolták, miután úgy ítélték meg, hogy a panaszban foglalt információk alapján nem indokolt kötelezettségszegési eljárást indítani Spanyolország ellen. A panaszost 2003. november 17-i levelében tájékoztatták e javaslatról, és további információk hiányában a Bizottság 2004. március 30-án lezárta az ügyet.
1.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy az EK-Szerződés 211. cikke értelmében "a Szerződés őreként" az Európai Bizottságnak biztosítania kell a közösségi jog alkalmazását.
Feladatának ellátása során a Bizottság kivizsgálja a közösségi jog olyan lehetséges megsértéseit, amelyek nagyrészt a polgárok panaszainak eredményeként jutnak tudomására. Amennyiben a vizsgálat eredményeként a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállam nem teljesítette a Szerződésből eredő kötelezettségeit, a 226. cikk felhatalmazza arra, hogy kötelezettségszegési eljárást indítson a felelős tagállammal szemben, és végül az Európai Bírósághoz forduljon.
1.4 Az Európai Bizottság által a panaszok kezelése során követendő eljárásokat az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak címzett, a közösségi jog megsértésével kapcsolatban a panaszossal fenntartott kapcsolatokról szóló közlemény (2) határozza meg.
Az ombudsman ezért értékelni fogja, hogy a panaszos által tett konkrét állítások az említett közlemény rendelkezéseinek fényében megalapozottak-e.
A panasz elbírálásának késedelme1.5 A panaszok kivizsgálásának határidejét illetően a közlemény mellékletének 8. cikke a következőket állapítja meg:
„Általános szabályként a Bizottság szervezeti egységei kivizsgálják a panaszokat annak érdekében, hogy a panasz főtitkár általi nyilvántartásba vételétől számított legfeljebb egy éven belül határozat szülessen a hivatalos felszólítás kibocsátásáról vagy az ügy lezárásáról.
E határidő túllépése esetén a Bizottság ügyért felelős szervezeti egysége írásban tájékoztatja a panaszost.”
1.6 A rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnik, hogy a panaszos 2003. január 17-én nyújtotta be panaszát az Európai Bizottsághoz, és a vizsgálat befejezését követően az Európai Bizottság 2003. november 17-én tájékoztatta őt az ügy lezárására irányuló javaslatáról. Ennek megfelelően a Bizottság a panasz vizsgálatát a saját közleményében meghatározott egyéves szabály keretében fejezte be.
Olyan bizonyíték hiányában, amely arra engedne következtetni, hogy a Bizottság indokolatlanul halasztotta el a fellépést az ügyben, az ombudsman ezért arra a következtetésre jut, hogy az ügy e vonatkozását illetően nem áll fenn hivatali visszásság.
Információhiány1.7 Ami azokat az információkat illeti, amelyeket a panaszosnak meg kell kapnia az Európai Bizottságtól, a közlemény mellékletének 7. cikke ("Kommunikáció a panaszosokkal") a következőket állapítja meg:
„A Bizottság szervezeti egységei minden bizottsági határozatot (hivatalos értesítés, indokolással ellátott vélemény, a Bíróság elé utalás vagy az ügy lezárása) követően írásban felveszik a kapcsolatot a panaszosokkal a panaszukra válaszul tett lépésekről.”
1.8 A rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság számos közleményt intézett a panaszoshoz panaszának kezelésével kapcsolatban, nevezetesen átvételi elismervényt, az ügy lezárására vonatkozó javaslatot és az ügy lezárásáról szóló határozatot. Olyan bizonyítékok hiányában, amelyek alapján azt lehetne hinni, hogy a Bizottság megpróbált eltitkolni bármilyen információt, az ombudsman úgy véli, hogy a panaszost írásban tájékoztatták a Bizottság által a panaszával kapcsolatban tett valamennyi lépésről, a saját közleményében meghatározott kritériumoknak megfelelően. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jut, hogy az ügy e vonatkozását illetően nem áll fenn hivatali visszásság.
A 178/2002/EK rendelet értelmezése1.9 Az ombudsman megjegyzi, hogy az uniós élelmiszerjogra irányadó általános elveket és követelményeket a 178/2002/EK rendelet (3) állapítja meg. Az 1. cikkben foglaltak szerint a rendelet megteremti az emberi egészség és az élelmiszerekkel kapcsolatos fogyasztói érdekek magas szintű védelmének alapját. Közös elveket és felelősségi köröket, szilárd tudományos alapot biztosító eszközöket, hatékony szervezeti intézkedéseket és eljárásokat állapít meg az élelmiszer- és takarmánybiztonsággal kapcsolatos döntéshozatal alátámasztására. Ezért közösségi és nemzeti szinten meghatározza az élelmiszerekre és takarmányokra, és különösen az élelmiszer- és takarmánybiztonságra irányadó általános elveket.
A rendeletnek a fogyasztói érdekek védelmére és az információk terjesztésére vonatkozó főbb rendelkezéseit a 8., 9. és 10. cikk tartalmazza. A 8. cikk kimondja, hogy az élelmiszerjognak a fogyasztók érdekeinek védelmére kell irányulnia, és alapot kell biztosítania a fogyasztók számára ahhoz, hogy megalapozott döntéseket hozzanak az általuk fogyasztott élelmiszerekkel kapcsolatban. A rendelet 2. szakasza, beleértve a 9. és 10. cikket, az „átláthatóság elveire” vonatkozik, és megállapítja, hogy az élelmiszerjog előkészítése, értékelése és felülvizsgálata során nyílt és átlátható nyilvános konzultációra van szükség, közvetlenül vagy képviseleti szerveken keresztül. Abban az esetben, ha az élelmiszer vagy takarmány kockázatot jelenthet az emberi vagy állati egészségre, a 10. cikk előírja, hogy a hatóságok tegyék meg a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot az egészségügyi kockázat jellegéről, a lehető legteljesebb mértékben azonosítva az élelmiszert vagy takarmányt, az esetlegesen felmerülő kockázatot, valamint az e kockázat megelőzése, csökkentése vagy megszüntetése érdekében meghozandó intézkedéseket.
A fenti rendelkezéseknek való megfelelés érdekében a rendelet 4. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy:
„A hatályos élelmiszerjogi elveket és eljárásokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2007. január 1-jéig ki kell igazítani [...]”.
1.10 A Bizottsághoz benyújtott panasz tartalmának áttekintése után úgy tűnik, hogy a panaszos konkrét állításait a panasz 8. szakasza tartalmazza. A panaszos röviden kijelentette, hogy mind a magán-, mind az állami szervek jelenlegi gyakorlata a szabályozási rendszer összeomlásához vezetne, mivel a fogyasztók nem kapnak tájékoztatást az élelmiszer-biztonságról és a nyomonkövethetőségről, ami sérti a rendeletet. Úgy tűnik, hogy a panaszhoz csatolt kiegészítő mellékletek nem adtak további információt ezen állítások tartalmához.
Az ombudsman megjegyzi, hogy ezekre az állításokra válaszul a Bizottság azzal érvelt, hogy az információk nem tették lehetővé szolgálatai számára a panasz tárgyának azonosítását, és hogy a panaszosnak a kockázatokról és a fogyasztók tájékoztatásáról szóló tájékoztatással kapcsolatos aggályait illetően a rendelet vonatkozó rendelkezései nem lennének alkalmazandók, mivel a tagállamoknak 2007. január 1-jéig átmeneti időszak állt rendelkezésükre nemzeti jogszabályaik módosítására.
1.11 Az ombudsman alaposan megvizsgálta a rendelet rendelkezéseit, a panaszos által a Bizottsághoz benyújtott hivatalos panaszában megfogalmazott konkrét állításokat, valamint az intézmény által ezekre az állításokra válaszul végzett jogi elemzést. Figyelembe véve a panaszos által előadott állítások jellegét, az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság jogosan vélte úgy, hogy a panasz tárgya nem volt egyértelmű, és úgy tűnik, hogy az egyetlen konkrét állítások a spanyol hatóságoknak a kockázatokról és a fogyasztók tájékoztatásáról való tájékoztatásával kapcsolatos megfelelő fellépésének hiányához kapcsolódtak. Ezen ítélet alapján az ombudsman megállapítja, hogy ésszerűnek tűnik, hogy a Bizottság a rendelet 4. cikkének (3) bekezdésére támaszkodik, amely 2007. január 1-jéig átmeneti időszakot biztosít a tagállamoknak a vonatkozó nemzeti jogszabályok módosítására.
Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a Bizottság jogi hatáskörén belül járt el, amikor úgy határozott, hogy lezárja az ügyet, miután úgy ítélte meg, hogy a panaszban foglalt információk alapján nem indokolt kötelezettségszegési eljárást indítani Spanyolország ellen. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jut, hogy az ügy e vonatkozását illetően nem áll fenn hivatali visszásság.
2 KövetkeztetésekAz ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.
Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.
Tisztelettel:
P. Nikiforos DIAMANDOUROS
(1) A 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 15. pontjában meghatározottak szerint a „nyomonkövethetőség” az élelmiszer, takarmány, élelmiszer-termelő állat vagy anyag nyomon követhetőségét jelenti, amelyet élelmiszerbe vagy takarmányba szándékoznak vagy várhatóan beépítenek az előállítás, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi szakaszában.
(2) HL C 244., 2002.10.1., 5. o.
(3) Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról; HL L 031., 2002.2.1., 1. o.