Strasbourg, 2004. december 15.

Tisztelt N. Úr!

2003. november 20-án levelet küldött nekem, amelyben hangsúlyozta, hogy hivatalomtól nem kapott választ a 2035/2002/ADB számú panaszával kapcsolatban küldött 2003. szeptember 25-i levelére. 2004. január 15-én újabb levelet küldött, amelyben 2003. szeptember 25-i levelére kért választ.

2004. február 17-én levelet küldtem Önnek, amelyben elnézést kértem, amiért nem válaszoltam 2003. szeptember 25-i levelére. Arról is tájékoztattam, hogy 2003. november 20-i levelét az előző, 2003. szeptember 25-i levéllel együtt az Európai Unió Tanácsa elleni új panasznak tekintették, és azt 2396/2003/IP hivatkozási számon vették nyilvántartásba.

Ugyanezen a napon továbbítottam a panaszt az Európai Unió Tanácsa főtitkárának. A Tanács 2004. május 27-én nyilvánított véleményt. Az észrevételezésre való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2004. június 28-án küldött meg. Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

Háttér-információk

2002. november 21-én a panaszos panaszt nyújtott be (2035/2002/ADB) az európai ombudsmanhoz az Európai Unió Tanácsa ellen. Ez a panasz arra vonatkozott, hogy a Tanács állítólag nem válaszolt a panaszos 2002. szeptember 5-i levelére. Mivel úgy tűnt, hogy a panaszos nem kezdeményezett előzetes közigazgatási eljárást, az ügyet az európai ombudsman alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdése alapján lezárták.

A jelen kifogásról

2002. július 4-én a panaszos levelet intézett az Európai Unió Tanácsához, amelyben arra kérte az intézményt, hogy „hitelesen értelmezze” a vezetői engedélyekről szóló 91/439/EGK tanácsi irányelv II. mellékletének 2., 5. pontját és 7. pontjának (1) bekezdését („A gépjárművezetéshez szükséges ismeretek, készségek és magatartás”), amelynek Olaszország általi átültetése a panaszos által az Európai Bizottsághoz benyújtott korábbi panasz tárgyát képezte. 2002. július 4-i levelében a panaszos azt is kérte a Tanácstól, hogy kötelezze a Bizottságot arra, hogy lépjen fel az olasz hatóságokkal szemben, és vizsgálja felül ellenőrzési kritériumait annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok helyesen alkalmazzák a közösségi jogot.

A következő hónapokban levélváltásra került sor a Tanács és a panaszos között. Úgy tűnt azonban, hogy a panaszos nem volt elégedett a Tanács álláspontjával az általa felvetett kérdésekben, és hogy a Tanácstól nem kapott választ az általa 2003. június 11-én küldött levélre.

Ezért panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz, amelyben azt állította, hogy: i. az átláthatóság hiánya és az, hogy a Tanács nem foglalkozott megfelelően a 2002. július 4-i panaszával; a Tanács nem válaszolt a 2003. június 11-i levelére.

A VIZSGÁLAT

A Tanács véleménye

Véleményében a Tanács kijelentette, hogy a panaszos több levelet is küldött jogi szolgálatának.

2002. december 18-án a Jogi Szolgálat igazgatója, J. úr válaszolt a panaszos 2002. szeptember 5-i levelére. Ebben a levélben rámutatott arra, hogy „a Tanács Főtitkársága nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy döntést hozzon a közösségi jog tagállamok általi alkalmazásáról, különös tekintettel a közösségi jogalkotó által elfogadott jogi aktusok értelmezésére. Az Európai Közösségek Bíróságának és a Bizottságnak a feladata, hogy a Szerződés által rájuk ruházott hatáskörök keretein belül biztosítsa a közösségi rendelkezések értelmezése és alkalmazása során a jog tiszteletben tartását.”

A panaszos ezt követően 2003. január 16-án újabb levelet küldött, amelyre J. 2003. február 7-én válaszolt. A panaszost tájékoztatták arról, hogy az EK-Szerződés 211. cikkével összhangban a Bizottság feladata annak biztosítása, hogy a Szerződés rendelkezéseit és az intézmények által annak alapján elfogadott intézkedéseket alkalmazzák. A Tanács arra is rámutatott, hogy nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy állást foglaljon a Bizottság által a közösségi jog alkalmazásával kapcsolatban képviselt álláspont jogszerűségéről. Megállapította továbbá, hogy a szubszidiaritás elvének értelmezése az EK-Szerződés 220. cikke értelmében az Európai Közösségek Bíróságának hatáskörébe tartozik.

2003. május 19-én a panaszos kiegészítő levelet intézett a Tanácshoz. Az intézmény 2003. június 3‐án válaszolt, tájékoztatva őt arról, hogy az érintett levelet továbbították a Bizottságnak, mint a közösségi jog tagállamok általi végrehajtásának ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező intézménynek. Szükség esetén a Bizottság felléphetett volna az olasz hatóságokkal szemben.

A Tanács úgy ítélte meg, hogy a panaszos leveleire rendszeresen részletes és indokolással ellátott választ adtak.

Ami a panaszos 2003. június 11-i levelére való válaszadás állítólagos elmulasztását illeti, a Tanács előadta, hogy mivel e levél nem tartalmazott új elemeket, nem tartotta szükségesnek, hogy további választ adjon a panaszosnak.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos azzal érvelt, hogy véleménye szerint a Tanács csak részlegesen számolt be az eseményekről, és nem hivatkozott arra a tényre, hogy leveleivel kapcsolatban számos panasz merült fel, amelyeket 2003. március 17-i levelében terjesztett elő. Mivel erre a levélre nem kapott választ, a panaszos 2003. május 19-én megküldte a levél másolatát a Tanács főtitkárának, amelyben a 2002. július 4-én benyújtott panaszára vonatkozó határozat meghozatalát is kérte. 2003. június 3‐án tájékoztatták, hogy 2003. május 19‐i levelét továbbították a Bizottságnak.

Továbbá, ami a Tanács azon észrevételét illeti, miszerint nem tartotta szükségesnek, hogy 2003. június 11-i levelére választ adjon, mivel az nem tartalmazott új elemet, a panaszos azzal érvelt, hogy ez helytelen. Rámutatott, hogy 2003. június 11-i levelében arra kérte a Tanácsot, hogy erősítse meg a 2003. május 19-i levelének (1) a Tanács részére történő megküldését, és bocsássa rendelkezésére a továbbítás bizonyítékait annak érdekében, hogy lehetővé tegye számára az ügy alakulásának nyomon követését.

A panaszos végül arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Tanács véleménye kétértelmű és elfogult az események leírását illetően, és hogy a Tanács megpróbálta minimalizálni jogi szolgálatának tétlenségét.

A HATÁROZAT

1 A panaszos panaszának Tanács általi kezelése

1.1 Panaszában a panaszos az átláthatóság hiányára és arra hivatkozott, hogy a Tanács nem kezelte megfelelően 2002. július 4-i panaszát.

2002. július 4-i levelében a panaszos arra kérte az Európai Unió Tanácsát, hogy „hitelesen értelmezze” a vezetői engedélyekről szóló 91/439/EGK tanácsi irányelv II. mellékletének 2., 5. pontját és 7. pontjának (1) bekezdését („A gépjárművezetéshez szükséges ismeretek, készségek és magatartás”), amelynek Olaszország általi átültetése a panaszos által az Európai Bizottsághoz benyújtott korábbi panasz tárgyát képezte. A panaszos azt is kérte a Tanácstól, hogy kötelezze a Bizottságot arra, hogy lépjen fel az olasz hatóságokkal szemben, és vizsgálja felül ellenőrzési kritériumait annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok helyesen alkalmazzák a közösségi jogot.

1.2 Véleményében a Tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszos hozzá intézett leveleire rendszeresen részletes és indokolással ellátott választ adtak. A panaszos kérelmének érdemét illetően a Tanács kifejtette, hogy 2002. december 18-i levelében arról tájékoztatta a panaszost, hogy nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a közösségi jog tagállamok általi alkalmazásáról határozzon, különös tekintettel a közösségi jogalkotó által elfogadott jogi aktusok értelmezésére. Az Európai Közösségek Bíróságának és a Bizottságnak a feladata volt, hogy a Szerződés által rájuk ruházott hatáskörök keretein belül biztosítsák a közösségi jog értelmezése és alkalmazása során a jog tiszteletben tartását.

2003. február 7-i újabb levelében a Tanács kifejtette a panaszosnak, hogy az EK-Szerződés 211. cikkével összhangban a Bizottság feladata annak biztosítása, hogy a Szerződés rendelkezéseit és az intézmények által annak alapján elfogadott intézkedéseket alkalmazzák. Arra is rámutatott, hogy nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy állást foglaljon a Bizottság által a közösségi jog alkalmazásával kapcsolatban képviselt álláspont jogszerűségéről.

2003. június 3-án a panaszos újabb levelére adott válaszában a Tanács tájékoztatta a panaszost arról a döntéséről, hogy továbbítja levelét a Bizottságnak, amely hatáskörrel rendelkezik a közösségi jog tagállamok általi végrehajtásának ellenőrzésére.

1.3 Észrevételeiben a panaszos arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Tanács véleménye kétértelmű és elfogult az események leírását illetően, és hogy a Tanács megpróbálta minimalizálni Jogi Szolgálatának tétlenségét. Azt is hangsúlyozta, hogy 2003. június 11‐i levelében azt kérte a Tanácstól, hogy erősítse meg számára 2003. május 19‐i levelének a Bizottsághoz való továbbítását.

1.4 Az ombudsman a birtokában lévő információk alapján megjegyzi, hogy a Tanács több alkalommal kifejtette a panaszosnak azokat az okokat, amelyek miatt nem tudott foglalkozni a kérelmével. Amint azt a Tanács jelezte, nem a Tanács, hanem az Európai Bizottság és a Bíróság feladata, hogy a Szerződés által rájuk ruházott hatáskörök keretein belül biztosítsa a közösségi rendelkezések értelmezése és alkalmazása során a jog tiszteletben tartását.

Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy amikor a Tanács úgy döntött, hogy nem tud foglalkozni a panaszos panaszával, továbbította azt a Bizottságnak, és erről 2003. június 3-i levelében tájékoztatta a panaszost. Az ombudsman úgy véli, hogy a Tanács azon döntése, hogy a panaszos panaszát továbbítja a Bizottsághoz, ésszerűnek tűnik.

1.5 Ennek alapján az ombudsman úgy véli, hogy nem megalapozott a panaszos azon állítása, hogy a Tanács nem átlátható módon járt el, és nem kezelte megfelelően a panaszát.

1.6 Az ombudsman ezért nem állapít meg hivatali visszásságot az ügynek azzal a részével kapcsolatban, ahogyan a Tanács a panaszos panaszát kezelte.

2 A válaszadás állítólagos elmulasztása

2.1 Panaszában a panaszos azt állította, hogy a Tanács nem válaszolt 2003. június 11-i levelére.

2.2 Véleményében a Tanács úgy vélte, hogy ez a levél nem tartalmaz új elemet a panaszos korábbi levelezéséhez képest, és ezért nem tartotta szükségesnek, hogy további választ adjon a panaszosnak.

2.3 Észrevételeiben a panaszos azzal érvelt, hogy 2003. június 11-i levelében arra kérte a Tanácsot, hogy erősítse meg 2003. május 19-i levelének az Európai Bizottsághoz történő továbbítását, és szolgáltasson bizonyítékot e továbbításról annak érdekében, hogy lehetővé tegye számára az ügy alakulásának nyomon követését.

2.4 A megfelelő ügyintézés elvei megkövetelik, hogy a polgárok leveleire válaszoljanak. Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy a Tanács helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexe (2) 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban nem kell választ adni, ha ugyanazon személy ugyanerre a kérésre már válaszolt. Ez ésszerű koncepciónak tűnik.

2.4 Az ombudsmannak lehetősége volt ellenőrizni a 2003. június 11-i levél tartalmát, amelynek másolatát a panaszos az általa 2003. szeptember 25-én küldött levél mellékleteként továbbította számára. E levél tartalmából kitűnik, hogy a panaszos egy olyan áthelyezésre hivatkozott, amelyet véleménye szerint a Tanács hajtott végre, és hogy ügye alakulásának nyomon követése érdekében kérte a Tanácstól az ilyen áthelyezés megerősítését.

2.5 A birtokában lévő bizonyítékok alapján az ombudsman megjegyzi, hogy a Tanács több alkalommal kifejtette a panaszosnak, hogy nem rendelkezik hatáskörrel az ügyének elbírálására, és hogy végül 2003. június 3-i levelében tájékoztatta őt arról, hogy úgy határozott, ügyét az Európai Bizottsághoz utalja. A panaszosnak tehát nem lehetett kétsége afelől, hogy panaszát a Bizottsághoz továbbították (és nem a Tanácshoz, amint azt 2003. június 11-i levelének megírásakor feltételezte).

Észrevételeiben a panaszos azzal érvelt, hogy 2003. június 11-i levelében valójában azt kérte a Tanácstól, hogy erősítse meg a 2003. május 19-i levelének a Bizottság részére történő megküldését, és szolgáltasson bizonyítékot e megküldésről annak érdekében, hogy lehetővé tegye számára az ügy alakulásának nyomon követését. Az ombudsman megjegyzi, hogy a 2003. június 11-i levélből egyáltalán nem derül ki, hogy a panaszos ezt akarta volna.

Az Ombudsman ezért úgy véli, hogy a Tanácsnak a panaszos 2003. június 11-i levelével kapcsolatos álláspontja és azon döntése, hogy nem válaszol a levélre, ésszerűnek tűnik. A panaszos azonban szabadon benyújthatja a Tanácsnak a panaszának a Bizottsághoz való továbbítására vonatkozó bizonyítékok beszerzésére irányuló kérelmét.

2.6 A fentiek alapján az ombudsman megállapítja, hogy a Tanács nem követett el hivatali visszásságot az ügy e vonatkozásával kapcsolatban.

3 Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy a Tanács nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról az Európai Unió Tanácsának főtitkára is tájékoztatást kap.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Az ombudsman megjegyzi, hogy az érintett levélben, amelynek másolatát a panaszos továbbította az ombudsmannak, felkérte a Tanács főtitkárát, hogy erősítse meg a 2003. május 19-i levelének a Tanács részére történő továbbítását: "la ringrazio per la Sua lettera (…) del 3 giugno 2003 con la quale mi ha cortesemente informato di avere trasmesso al Consiglio la mia lettera del 19 maggio 2003. (…) la prego di volermi far pervenire conferma circa l'avvenuta trasmissione alla menzionata istitutione (…).

(2) A Tanács főtitkárának/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének 2001. június 25-i határozata, közzétéve: HL L 145., 2001.5.31., 43. o.