Strasbourg, 2004. június 24.

Tisztelt X Úr!

2003. május 26-án Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz a fordítási szerződéseknek az Európai Parlament és az Európai Bizottság általi megszüntetése és felfüggesztése miatt.

2003. július 3-án továbbítottam a panaszt a Parlament és a Bizottság elnökének. A Parlament 2003. szeptember 23-án nyilvánított véleményt. A Bizottság 2003. október 1-jén küldte meg véleményét. Ezeket továbbítottam Önnek egy észrevételezési felhívással együtt, amelyet 2003. november 29-én küldött meg.

2004. február 19-én Ön kiegészítő levelet küldött néhány kérdéssel és a Bizottság és a Parlament véleményének eredeti nyelven történő kézhezvétele iránti kérelemmel. 2004. március 23-án válaszoltam levelére, amelyhez csatoltam a vélemények francia (Európai Bizottság) és angol (Európai Parlament) változatát.

2004. március 25-én megkaptam 2004. március 19-i kiegészítő levelét (1), amelyhez csatolta a Bizottságtól a közelmúltban kapott levelet.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

2003 májusában X úr egy görög fordítóiroda nevében panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz az Európai Parlament és az Európai Bizottság ellen. A panasz a fordítási szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződések meg nem hosszabbítására, felfüggesztésére vagy megszüntetésére vonatkozott. A panaszos szerint a szerződések két különálló vállalatot érintettek: a) "X" vállalat (a továbbiakban: "X") és b) "XZ" vállalat (a továbbiakban: "XZ"). Egyes megkötött szerződések esetében ezek a társaságok nagyobb konzorciumok részét képezték.

Az Európai Parlament elleni panaszról

Ami az Európai Parlamenttel kötött szerződéseket illeti, a panaszos a következőképpen írja le a tényeket:

A Parlament Külső Fordítások Osztálya 2000 májusában tájékoztatta a panaszost, hogy az „X”-szel kötött 1997. évi szerződést (a parlamenti eljárások szó szerinti jegyzőkönyveinek görög fordítása, hároméves szerződés, amely két évvel meghosszabbítható) nem hosszabbítják meg. Bár a panaszos indokolást kért, a Parlament nem adott magyarázatot, mivel ugyanazon szolgáltatásokra vonatkozóan drágább szerződést kötött egy másik vállalattal.

2002-ben „X” részt vett a Parlament által közzétett új ajánlati felhívásban (CRE 0203-EL-EP), amelynek célja a parlamenti eljárások szó szerinti jegyzőkönyveinek görög nyelvre történő lefordítása volt. Ezt a pályázatot először technikai okok miatt törölték. Amikor a Parlament végül elfogadta ezt a pályázatot, „X”-et kizárták. 2002. szeptember 18-án a panaszos e-mailt küldött a Parlamentnek, amelyben „X” ajánlatból való kizárásának okait kérte. 2002. szeptember 19-én a Parlament e-mailben azt válaszolta, hogy a panaszost levélben kellő időben értesítik. Ilyen levél azonban nem érkezett.

2002. június 26-án a Parlament tájékoztatta a panaszost, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálatának eredményei alapján úgy határozott, hogy azonnali hatállyal felmond két szerződést (2000/PE/FL-EL 013 és 2000/PE/FL-FR 023), amelyeket „XZ”-zel (kereskedelmi név: „PL”) és „T” - „XZ” vállalattal írtak alá, és amelyekből kiderült, hogy e vállalatnak fordítói szolgáltatásokat nyújtó három fordító egyidejűleg a Gazdasági és Szociális Bizottság (ECOSOC) tisztviselője is. 2002 októberében a panaszos ügyvédje levelet intézett a Parlamenthez, amelyben találkozót kért az illetékes parlamenti tisztviselőkkel. Ezt azzal az indokkal utasították el, hogy ez egy titkos OLAF-ügy volt. Miután a panaszos 2003. március 6-i levelében új magyarázatot kért, a Parlament 2003. április 8-án azt válaszolta, hogy a szerződéseket azért szüntették meg, mert az OLAF vizsgálata kimutatta, hogy a panaszos egy európai intézmény személyzetét vette igénybe fordítási feladatok elvégzésére, és hogy ez egyértelműen a panaszos szerződéses kötelezettségeinek megszegését jelenti.

A panaszos szerint a Parlament érvei megalapozatlanok, mivel az OLAF vizsgálata csak az „X” vállalatot érintette, nem pedig az „XZ” vállalatot, amellyel a Parlament szerződéseket írt alá. Ez utóbbi társaság soha nem vette igénybe az OLAF vizsgálata által azonosított közösségi tisztviselők szolgáltatásait. A panaszos arra is rámutat, hogy nem volt tudatában annak a ténynek, hogy a szóban forgó három fordító uniós tisztviselő volt.

A panaszos Európai Parlamenttel szembeni állításai a következőképpen foglalhatók össze:

1. A Parlament nem indokolta meg a panaszossal, hogy miért nem hosszabbította meg az „X”-szel kötött 1997. évi szerződést (CRE), és miért nem kötött új és drágább szerződést egy másik vállalattal.

2. A Parlament elmulasztotta megindokolni a panaszosnak „X” kizárását a CRE-0203-EL-EP ajánlati felhívásból, bár a panaszosnak küldött 2002. szeptember 19-i e-mailje ígéretet tett erre.

3. Jogellenes és helytelen a Parlament azon döntése, hogy egyoldalúan felmondja az „XZ” („PL”), illetve „T” – „XZ” jelöléssel aláírt 2000/PE/FL-EL 013 és 2000/PE/FL-FR 023 szerződéseket, anélkül, hogy jogalapként bármilyen szerződési cikkre hivatkozna. A szerződések megszüntetése azért is indokolatlan volt, mert az OLAF vizsgálata nem az „XZ”-t, hanem a másik „X” vállalatot érintette.

Az Európai Bizottság elleni panaszról

Ami az Európai Bizottsággal kötött szerződéseket illeti, a panaszos a következőképpen írja le a tényeket:

2002. július 10-i levelében a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy úgy határozott, hogy az OLAF vizsgálatának eredményéig felfüggeszti az „X-Kr-Pl” konzorcium által kötött B13442 fr/97 sz. szerződést. A Bizottság levele nem hivatkozott a szerződés egyetlen cikkére sem a felfüggesztés jogalapjaként. Ezenkívül az OLAF vizsgálatában említett három ECOSOC-tisztviselő nem vett részt ebben a konkrét fordítási szerződésben.

Ugyanezen a napon kelt másik levelében a Bizottság tájékoztatta a panaszost arról a döntéséről, hogy az OLAF vizsgálatának eredményéig felfüggeszti az „XZ”-vel kötött B6622 el/00. sz. szerződés teljesítését is (2).

2003. április 9-én a Bizottság tájékoztatta a panaszos ügyvédjét, hogy a fent említett szerződések mindegyike lejárt, és hogy az OLAF vizsgálata következtében nem került sor meghosszabbításra. A Bizottság arról is tájékoztatta a panaszost, hogy az OLAF vizsgálati jelentését továbbították a nemzeti igazságügyi hatóságoknak.

A panaszos Bizottsággal szembeni állításai a következőképpen foglalhatók össze:

1. Jogellenes és helytelen a Bizottság azon döntése, hogy egyoldalúan felfüggeszti az „X-Kr-Pl”-lel kötött B13442 fr/97. sz. szerződést anélkül, hogy jogalapként bármilyen szerződési cikkre hivatkozna.

2. A Bizottságnak az „XZ”-vel kötött B6622 el/00. sz. szerződés felfüggesztésére vonatkozó határozata indokolatlan, mivel e szerződést soha nem sértették meg. Ezenkívül az OLAF vizsgálata nem ezt a vállalatot, hanem a másik „X” vállalatot érintette.

A VIZSGÁLAT

Az Európai Parlament véleménye

A Parlament először kifejtette, hogyan értelmezi a különböző érintett vállalatok helyzetét:

A Parlament által 1997-ben közzétett nyilvános pályázati felhívást követően „X” (kereskedelmi név: „PL”) hároméves (1997–2000) időtartamra szerződést kötött az Európai Parlamenttel az Európai Parlament szó szerinti jegyzőkönyveinek fordítására.

2000-ben ugyanez a vállalat ajánlatot nyújtott be az Európai Parlament által közzétett ajánlati felhívásra (CRE 0203-EL-EP) a Parlament eljárásainak görög nyelvre történő fordítására. A panaszos a „PL” nevében írta alá az ajánlatot.

A „T” – „XZ” – „MP” vállalat 2000. szeptember 15-én szerződést írt alá az Európai Parlamenttel a többi tíz hivatalos nyelvről francia nyelvre történő fordításról (FL/2000/PE/FL-FR 023. sz. keretszerződés). A panaszos a „PL” nevében aláírta a szerződést, amely 2000. október 1-jén lépett hatályba.

„XZ” – „PL” 2000. augusztus 24-én szerződést írt alá az Európai Parlamenttel a többi tíz hivatalos nyelvről görög nyelvre történő fordításról (FL/2000/PE/FL-EL 013. sz. keretszerződés). A panaszos a „PL” nevében aláírta ezt a szerződést, amely 2000. október 1-jén lépett hatályba.

Az első állítást illetően a Parlament emlékeztetett arra, hogy a szerződést eredetileg hároméves időszakra kötötték, amely 2000. szeptember 30-án járt le. A szerződés 3. cikkében biztosított azon lehetőség, hogy „a két fél írásbeli megállapodása alapján legalább három hónappal a szerződés lejárta előtt” további két évvel meghosszabbítható legyen, a felek mérlegelési jogkörébe tartozott. Így egyik fél sem volt köteles megindokolni azon döntését, hogy nem kéri a megújítást. Írásbeli értesítésre csak a szerződés meghosszabbításának hivatalossá tétele érdekében volt szükség, a meghosszabbítás elmaradásának hivatalossá tétele érdekében nem. A Parlament továbbá nem állítja, hogy azon döntésének, hogy nem kéri a szerződés meghosszabbítását, semmi köze nem volt ahhoz a tényhez, hogy a „PL” fordítóiroda, amelynek a panaszos volt a jogi képviselője, szerződése 6. cikkének (1) bekezdését megsértve legalább három közösségi tisztviselőre bízta a fordítási munkát. A Parlamentet erről 1999. november 10-én tájékoztatta a Fordítóközpont, amely a Bizottsággal együtt felvette a kapcsolatot a „PL” ügynökséggel is.

A 2000. január 17-én a Parlamenttel és a Bizottsággal e tárgyban tartott találkozót követően a Fordítóközpont felvette a kapcsolatot az OLAF-fal, amely ezt követően kikérdezte a Parlament és a Fordítóközpont képviselőit. Ezen a ponton az OLAF, figyelembe véve a panaszos és a két vállalat közötti nyilvánvaló szoros kapcsolatokat, sürgette a Parlamentet, hogy ne hozza „X” tudomására azokat a valódi okokat, amelyek miatt nem hosszabbította meg az 1997-es CRE-szerződést, hogy ne derüljön fény a „PL” ügynökséggel kapcsolatos vizsgálatra.

Ami a második állítást illeti, a Parlament megjegyezte, hogy „X”-et nem zárták ki az ajánlati felhívásból, de a szerződés odaítélésének szakaszában az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő 2002. június 18-án visszavonta az „X - PL”-vel kötendő tartalékszerződésre vonatkozó javaslatát, „mivel e társasággal szemben az OLAF csalással kapcsolatos vizsgálatot folytatott (az OLAF 2002. június 16-i titkos feljegyzése)”.

A Parlament hangsúlyozta, hogy a vállalat vezetőjének, X úrnak a neve a vállalat szervezeti ábráján a „vezetés” címszó alatt szerepel, és hogy a vállalat vezetőjeként és jogi képviselőjeként írják le. Tekintettel arra, hogy a panaszos de facto irányítási feladatot lát el az „X” vállalaton (a továbbiakban: PL) belül, amelyet a görög jogi hatóságok az OLAF vizsgálatát követően vizsgálnak, a Parlament nem vehette fel ezt a vállalatot a tartalékvállalkozók listájára.

Mindezek a tényezők zavart keltenek a panaszos különböző fordítóvállalatainak vezetésében, és komoly kétségeket ébresztenek azzal kapcsolatban, hogy ezek a vállalatok valóban függetlenek-e. A Parlament megjegyzi, hogy úgy tűnik, mindig ugyanaz a személy áll a különböző cégnevek mögött, és hogy az OLAF vizsgálatot folytatott e személlyel szemben, amely ezt követően felvette a kapcsolatot a görög igazságügyi hatóságokkal.

A harmadik állítást illetően a Parlament az első két állításra adott válaszaira hivatkozott.

A Bizottság véleménye

Az első állítást illetően a Bizottság megállapította, hogy a „PL-Kr-Pl” csoporttal 1997. október 13-án kötött B 13442 fr/97. sz. szerződés 2002. szeptember 30-án szűnik meg, kivéve a szerződés meghosszabbításának esetét.

2000. március 6-án az OLAF vizsgálatot indított az ECOSOC tisztviselői által az Európai Parlamenttel kötött szerződés keretében nyújtott fordítási szolgáltatásokkal kapcsolatban. Az ügyet 2001. június 29-én lezárták, és a vizsgálati jelentést továbbították az ECOSOC-nak, valamint a belga és a görög igazságügyi hatóságoknak. A Bizottság szolgálatait a külső fordítás területén kötött intézményközi együttműködési megállapodás révén is tájékoztatták erről a vizsgálatról.

2002. július 10-i levelében a Bizottság ezért felfüggesztette az említett vállalattal kötött szerződést, és azt nem újította meg.

A második állítást illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a B6622 el/00. sz. szerződés 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság 2002. június 11-i levelében felkérte a panaszost, hogy írja alá a szerződés meghosszabbítását.

A Bizottság azonban, miután megállapította, hogy a „PL-Kr-Pl” (B13442 fr/97. sz.) és az „XZ PL” (B6622 el/00. sz.) két szerződő felet ugyanaz a személy, nevezetesen X képviselte, székhelyük és telefonszámuk azonos volt, és figyelembe véve a vizsgálat különböző szempontjait, úgy ítélte meg, hogy ezek az elemek indokolják a felfüggesztési intézkedést. A Bizottság ezért 2002. július 10-én levelet küldött, amelyben felfüggesztette a megújítási eljárást.

A panaszos észrevételei a Parlament véleményével
kapcsolatban

Az első állítást illetően a panaszos nem tett észrevételeket a Parlament véleményével kapcsolatban.

A második állítást illetően a panaszos megjegyzi, hogy az OLAF jelentése sehol sem állapítja meg következtetésében, hogy „X” csalást követett volna el az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság ellen. Az aktát továbbították a görög bűnüldöző hatóságoknak, hogy azok eldönthessék, van-e bizonyíték a jogsértésre. Azonban egyetlen hatóság sem emelt vádat "X" vagy maga a panaszos ellen.

A Parlament válasza ezért nincs megfelelően alátámasztva. Ugyanez vonatkozik a Parlament harmadik állítással kapcsolatos észrevételeire is.

A panaszos rámutatott az OLAF vizsgálatával kapcsolatban említett különböző időpontokra is (a Parlament véleménye megemlíti az OLAF 2002. június 16-i titkos feljegyzését, amely szerint vállalata ellen csalás miatt vizsgálat folyik; az athéni ügyésztől kapott dokumentumok szerint az OLAF 2002. április 3-án tette közzé végleges következtetését; A Bizottság 2003. október 1-jei véleménye megemlíti, hogy az ügyet 2001. június 29-én lezárták; Az OLAF-nak a panaszoshoz intézett 2003. szeptember 10-i levele megemlíti, hogy az ügyet 2002. június 9-én lezárták.

tekintettel a Bizottság véleményére

A Bizottság mindkét állításra adott válasza nem kellően megalapozott. A panaszos a szerződési feltételek és szabályzatok egyikében sem találta meg a szerződés felfüggesztésének jogalapját.

A panaszos észrevételei tartalmazták a panaszos OLAF-fal folytatott levelezésének másolatát is, amelyben tájékoztatást kért az OLAF vizsgálatáról (a panaszos 2003. június 9-i és 2003. július 21-i levelei az OLAF-nak, az OLAF 2003. július 4-i és 2003. szeptember 10-i válaszai).

A panaszos további levelei

2004. február 19-én a panaszos újabb levelet küldött az ombudsmannak, amelyben többek között az eredeti panasz 3.5. pontjával kapcsolatos kérdést tett fel, nevezetesen azt, hogy az „X” és „XZ” vállalatok jogosultak-e együttműködni az Európai Parlament és a Bizottság fordítási szolgálataival. A panaszos különösen azt kívánta megtudni, hogy az „X”-nek a három külső együttműködő féllel való együttműködése – annak tudatában, hogy azok az EU tisztviselői voltak – 1999 végéig az uniós jog rendelkezéseivel összhangban olyan súlyos szakmai jogsértésnek minősül-e, amelyről a panaszosnak nem állt módjában tudomást szerezni.

2004. március 23-i levelében az ombudsman azt válaszolta a panaszosnak, hogy az ombudsman feladata annak vizsgálata, hogy az intézmény hivatali visszásságot követett-e el, és hogy nem az ombudsman feladata a panaszos magatartásának közvetlen értékelése. Ez a levél keresztezte a panaszos 2004. március 19-i levelét, amelyben megismételt néhány kérdést, és mellékelte a Bizottság 2004. január 21-i levelének másolatát is, amelyben arról tájékoztatta, hogy a 2003/S 076-66784. sz. ajánlatra vonatkozó „XZ” ajánlatát a költségvetési rendelet 93. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján kizárták (súlyos szakmai kötelességszegést követett el, amelyet az ajánlatkérő bármely eszközzel bizonyíthat). Az a panaszos, akit soha nem ítéltek el, és büntetlen előéletű, tudni szeretné, hogy kinek kell döntenie a súlyos szakmai kötelességszegésről. A panaszos arra is kíváncsi, hogy az Európai Bizottság e taktikája tartós lesz-e.

A HATÁROZAT

I. Az ombudsman vizsgálatának hatóköre

I.1 2003. július 3-i levelében az ombudsman tájékoztatta a panaszost, hogy a valamely közösségi intézménnyel vagy szervvel fennálló szerződéses jogviszonyra vonatkozó panaszok kezelése során az ombudsman a vizsgálatát annak vizsgálatára korlátozza, hogy a közösségi intézmény vagy szerv koherens és ésszerű módon ismertette-e vele intézkedéseinek jogalapját, és hogy miért véli úgy, hogy a szerződéses helyzettel kapcsolatos álláspontja indokolt. Ebben az esetben az ombudsman arra a következtetésre jut, hogy vizsgálata nem tárt fel hivatali visszásságot. Az ombudsman szerződéses ügyben hozott határozata nem érinti a felek azon jogát, hogy a jogvitát ezt követően az illetékes bíróság vizsgálja meg és hitelesen rendezze.

I.2 2004. március 19-i levelében a panaszos új állítást tett a 2003/S 076-66784. számú ajánlattal kapcsolatban. Az ombudsman úgy véli, hogy az új állítás kivizsgálása érdekében nem lenne helyénvaló elhalasztani a jelen ügyre vonatkozó döntést. A panaszosnak azonban lehetősége van arra, hogy ezzel az új állítással kapcsolatban további panaszt tegyen, ha úgy kívánja.

I.3 Az ombudsman úgy véli továbbá, hogy a jelen ügy elbírálásához nem szükséges vizsgálatot folytatni a panaszos észrevételeiben az OLAF vizsgálatának különböző időpontjaira vonatkozóan tett megállapítással, valamint azon érvével kapcsolatban, miszerint nem volt tudomása arról, hogy a szóban forgó három fordító uniós tisztviselő.

II. A Parlament elleni állítások
1 Az indokolás állítólagos hiánya a szerződés meghosszabbításának elmaradása miatt (CRE) 1997

1.1 A panaszos azt állítja, hogy a Parlament nem indokolta meg a panaszossal az "X"-szel kötött 1997. évi szerződés (CRE) meghosszabbításának elmaradását, valamint egy új és drágább szerződés megkötését egy másik vállalattal.

1.2 A Parlament megjegyezte, hogy a szerződés 3. cikke által biztosított azon lehetőség, hogy "a szerződés lejárta előtt legalább három hónappal a két fél írásbeli megállapodása alapján" további két évvel meghosszabbítható legyen, a felek mérlegelési jogkörébe tartozik. Egyik fél sem volt köteles megindokolni azon döntését, hogy nem kéri a megújítást. Írásbeli értesítésre csak a szerződés meghosszabbításának hivatalossá tétele érdekében volt szükség, a meghosszabbítás elmaradásának hivatalossá tétele érdekében nem.

1.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy az 1997. évi szerződés esetleges megújítását a szerződés 3. cikkének (1) bekezdése szabályozza. E cikk egyetlen rendelkezése sem kötelezi a Parlamentet arra, hogy megindokolja a szerződés meghosszabbításának elmaradását. Ez a cikk csupán arról az esetről rendelkezik, amikor a szerződést megújítják, amit mindkét fél írásbeli megállapodásával kell megtenni, legalább három hónappal a szerződés lejárta előtt. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy az Európai Parlament koherens és észszerű módon számolt be intézkedései jogalapjáról, és arra a következtetésre jutott, hogy a panasz e vonatkozását illetően nem áll fenn hivatali visszásság.

2 A CRE-0203-EL-EP ajánlati felhívásból való kizárás indokolásának állítólagos hiányáról

2.1 A panaszos azt állítja, hogy a Parlament elmulasztotta megindokolni "X" kizárását a CRE-0203-EL-EP ajánlati felhívásból, bár a panaszosnak küldött 2002. szeptember 19-i e-mailje ígéretet tett erre.

2.2 A Parlament megjegyezte, hogy a társaságot nem zárták ki az ajánlati felhívásból, de a szerződés odaítélésének szakaszában az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő 2002. június 18-án visszavonta a társasággal kötendő tartalékszerződésre vonatkozó javaslatát, "mivel a társaság ellen az OLAF csalás miatt vizsgálatot folytatott (az OLAF 2002. június 16-i titkos feljegyzése)".

2.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy 2002. szeptember 18-án a panaszos e-mailt küldött a Parlamentnek, amelyben tájékoztatást kért az ajánlati felhívásból való kizárásának okáról. A Parlament 2002. szeptember 19-i e-mailjében azt válaszolta, hogy a panaszost levélben kellő időben tájékoztatják. Nyolc hónappal később azonban a panaszos még mindig nem kapott választ.

2.4 A helyes hivatali magatartás elvei megkövetelik, hogy az intézmény minden olyan határozata, amely hátrányosan érintheti egy magánszemély jogait vagy érdekeit, tartalmazza az alapjául szolgáló indokokat, egyértelműen megjelölve a vonatkozó tényeket és a határozat jogalapját (3). Ugyanezek az elvek megkövetelik, hogy az intézmények tiszteletben tartsák azokat a jogos és ésszerű elvárásokat, amelyeket a nyilvánosság tagjai támasztanak azzal kapcsolatban, hogy az intézmény a múltban hogyan járt el (4).

2.5 A jelen ügyben úgy tűnik, hogy a Parlament nem közölte a panaszossal azokat az okokat, amelyek miatt a CRE-0203-EL-EP ajánlattételi felhívásra benyújtott "X" pályázatot nem választották ki, annak ellenére, hogy a panaszosnak külön kötelezettséget vállalt arra, hogy ezt megindokolja. Ez hivatali visszásságnak minősül, és az ombudsman az alábbiakban kritikai észrevételt tesz.

3 A 2000/PE/FL-EL 013 és 2000/PE/FL-FR 023 szerződések állítólagos egyoldalú megszüntetéséről

3.1 A panaszos azt állítja, hogy jogellenes és helytelen a Parlament azon döntése, hogy egyoldalúan felmondja az "XZ" ("PL") és "T" - "XZ" jelöléssel aláírt 2000/PE/FL-EL 013 és 2000/PE/FL-FR 023 szerződéseket, anélkül, hogy jogalapként bármilyen szerződési cikkre hivatkozna. A panaszos szerint a szerződések megszüntetése azért is indokolatlan volt, mert az OLAF vizsgálata nem az „XZ”-t, hanem a másik „X” vállalatot érintette.

3.2 Véleményében a Parlament megállapította, hogy számos tényező zavart okozott a panaszos különböző fordítóvállalatainak vezetésében, és komoly kétségeket ébresztett azzal kapcsolatban, hogy ezek a vállalatok valóban függetlenek-e. Úgy tűnt, hogy mindig ugyanaz a személy áll a különböző cégnevek mögött, és ez a személy az OLAF vizsgálatainak tárgyát képezte, amely ezt követően felvette a kapcsolatot a görög igazságügyi hatóságokkal.

3.3 Ezzel az állítással kapcsolatban az ombudsmannak - a fentieknek megfelelően - annak vizsgálatára kell korlátoznia vizsgálatát, hogy a Parlament koherens és ésszerű módon ismertette-e vele intézkedéseinek jogalapját, és hogy miért véli úgy, hogy a szerződéses helyzettel kapcsolatos álláspontja indokolt.

3.4 A panasszal együtt benyújtott okirati bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy a Parlament két azonos, 2002. június 26-án kelt levélben tájékoztatta a panaszost arról, hogy úgy határozott, hogy a fenti szerződéseket (5) azonnali hatállyal felmondja "az OLAF vizsgálatának eredményei alapján". Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy úgy tűnik, a Parlament nem nyújtott tájékoztatást sem az OLAF vizsgálatának eredményeiről, sem arról, hogy a szerződő fél hol fordulhatott ezen információk megszerzéséhez.

3.5 Az ombudsman megjegyzi, hogy a szóban forgó szerződések megszüntetésére vonatkozó szabályokat a szerződések 10.1. cikke tartalmazza, amely kimondja, hogy "amennyiben a szerződő fél - amelyet az Európai Parlament szabályszerűen megállapított, és amelyről a szerződő felet írásban értesítette - nem teljesíti az e szerződésből eredő kötelezettségeit, az ajánlatkérő hatóság fenntartja magának a jogot, hogy ajánlott levélben bármikor felmondja a szerződést".

3.6 Az ombudsman úgy véli, hogy pusztán az "OLAF-vizsgálat eredményeire" való hivatkozás, további információk nélkül, nem jelenti a szerződéses kötelezettség teljesítésének elmulasztásáról szóló értesítést. A Parlament ezért nem adott koherens és ésszerű magyarázatot a 2000/PE/FL-EL 013 és a 2000/PE/FL-FR 023 szerződés azonnali hatállyal történő megszüntetéséről szóló határozatának jogalapjára. Ez hivatali visszásságnak minősül, és az ombudsman az alábbiakban kritikai észrevételt tesz.

III. A Bizottsággal szembeni állítások
4 A B13442 fr/97. sz. szerződés felfüggesztése

4.1 A panaszos azt állítja, hogy jogellenes és helytelen az Európai Bizottság azon döntése, hogy egyoldalúan felfüggeszti az "X-Kr-Pl"-lel kötött B13442 fr/97. sz. szerződést, anélkül, hogy jogalapként bármilyen szerződési cikkre hivatkozna.

4.2 A Bizottság megjegyezte, hogy tájékoztatták az OLAF vizsgálatának eredményeiről, és hogy következésképpen 2002. július 10-i levelében felfüggesztette a társasággal kötött szerződést.

4.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy a B13442 fr/97. sz. szerződés 2002. szeptember 30-án járt volna le, és hogy a Bizottság 2002. július 10-i levelében tájékoztatta a panaszost, hogy "úgy határozott, hogy az OLAF vizsgálatának eredményéig felfüggeszti a fenti szerződést. Ez a felfüggesztés (…) azonnali hatályú.” Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy úgy tűnik, a Bizottság nem nyújtott tájékoztatást sem az OLAF vizsgálatának eredményeiről, sem arról, hogy a szerződő fél hol fordulhatott ezen információk beszerzéséhez.

4.4 Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a szerződés nem rendelkezik a "felfüggesztés" lehetőségéről, és hogy az Európai Bizottság fellépése lényegében egyenértékű volt a szerződés 2002. július 10-i megszüntetésével. Az ombudsman megjegyzi, hogy a szóban forgó szerződés felmondására vonatkozó szabályokat a szerződés 7.1. cikke tartalmazza, amely úgy rendelkezik, hogy „amennyiben a szerződő fél – amelyet a Bizottság szabályszerűen megállapított, és amelyről a szerződő felet írásban értesítette – nem teljesíti az e szerződésből eredő kötelezettségeit, a Bizottság fenntartja magának a jogot, hogy bármikor felmondja a szerződést”.

4.5 Az ombudsman úgy véli, hogy "az OLAF vizsgálatának eredményeire" való, további információk nélküli puszta hivatkozás nem jelenti a szerződéses kötelezettség teljesítésének elmulasztásáról szóló értesítést. A Bizottság ezért nem adott koherens és ésszerű magyarázatot a B13442 fr/97. sz. szerződés azonnali hatállyal történő „felfüggesztésére” vonatkozó döntésének jogalapjáról. Ez hivatali visszásságnak minősül, és az ombudsman az alábbiakban kritikai észrevételt tesz.

5 A B6622 el/00. sz. szerződés felfüggesztése

5.1 A panaszos azt állítja, hogy az Európai Bizottság azon döntése, hogy felfüggeszti az "XZ"-vel kötött B6622 el/00. sz. szerződést, indokolatlan, mivel a szerződést soha nem sértették meg. Ezenkívül az OLAF vizsgálata nem ezt a vállalatot, hanem a másik „X” vállalatot érintette.

5.2 A Bizottság megjegyezte, hogy a B6622 el/00. sz. szerződés 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban 2002. június 11-i levelében felkérte a panaszost, hogy írja alá a szerződés meghosszabbítását. Miután azonban megállapította, hogy a két vállalatot ugyanaz a személy, nevezetesen a panaszos képviseli, székhelyük és telefonszámuk azonos, és figyelembe véve a vizsgálat különböző szempontjait, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ezek az elemek indokolják a felfüggesztési intézkedést. A Bizottság ezért 2002. július 10‐én levelet küldött, amelyben felfüggesztette az általa kezdeményezett meghosszabbítási eljárást.

5.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy a 2002. június 23-án lejárt B6622 el/00 számú szerződést hallgatólagosan egy évvel, 2003. június 23-ig meghosszabbították (6). A Bizottság azonban 2002. július 10-i levelében arról tájékoztatta a panaszost, hogy "úgy határozott, hogy az OLAF vizsgálatának eredményéig felfüggeszti a fenti szerződéseket (7). Ez a felfüggesztés (…) azonnali hatályú.” Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy úgy tűnik, a Bizottság nem nyújtott tájékoztatást sem az OLAF vizsgálatának eredményeiről, sem arról, hogy a szerződő fél hol fordulhatott ezen információk beszerzéséhez.

5.4 Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a szerződés nem rendelkezik a "felfüggesztés" lehetőségéről, és hogy az Európai Bizottság eljárása lényegében a szerződés 2002. július 10-i megszüntetésével egyenértékű. Az ombudsman megjegyzi, hogy a szóban forgó szerződés megszüntetésére vonatkozó szabályokat a szerződés 10.1. cikke határozza meg, amely előírja, hogy „amennyiben a szerződő fél – amelyet a Bizottság szabályszerűen megállapított, és amelyről a szerződő felet írásban értesítette – nem teljesíti az e szerződésből eredő kötelezettségeit, az ajánlatkérő hatóság fenntartja magának a jogot, hogy ajánlott levélben bármikor felmondja a szerződést”.

5.5 Az ombudsman úgy véli, hogy "az OLAF vizsgálatának eredményeire" való, további információk nélküli puszta hivatkozás nem jelenti a szerződéses kötelezettség teljesítésének elmulasztásáról szóló értesítést. A Bizottság ezért nem adott koherens és ésszerű magyarázatot a B6622 el/00. sz. szerződés azonnali hatállyal történő „felfüggesztésére” vonatkozó döntésének jogalapjáról (8). Ez hivatali visszásságnak minősül, és az ombudsman az alábbiakban kritikai észrevételt tesz.

6 Következtetések

Az ombudsmannak a jelen panasz 2., 3., 4. és 5. részével kapcsolatos vizsgálatai alapján a következő kritikai megjegyzéseket kell tenni:

az Európai Parlamentet illetően:

A Parlament nem közölte a panaszossal azokat az okokat, amelyek miatt a CRE-0203-EL-EP ajánlati felhívásra „X” pályázatot nem választották ki, annak ellenére, hogy a panaszosnak külön kötelezettséget vállalt arra, hogy ezt megindokolja. Ez hivatali visszásságnak minősül.

Az „OLAF vizsgálatának eredményeire” való puszta, további információk nélküli hivatkozás nem minősül valamely szerződéses kötelezettség megszegéséről szóló értesítésnek. A Parlament ezért nem adott koherens és ésszerű magyarázatot a 2000/PE/FL-EL 013 és a 2000/PE/FL-FR 023 szerződés azonnali hatállyal történő megszüntetéséről szóló határozatának jogalapjára. Ez hivatali visszásságnak minősül.

a Bizottságot illetően:

Az „OLAF vizsgálatának eredményeire” való puszta, további információk nélküli hivatkozás nem minősül valamely szerződéses kötelezettség megszegéséről szóló értesítésnek. A Bizottság ezért nem adott koherens és ésszerű magyarázatot a B13442 fr/97. sz. szerződés és a B6622 el/00. sz. szerződés azonnali hatállyal történő „felfüggesztésére” vonatkozó döntésének jogalapjáról (9). Ez hivatali visszásságnak minősül.

Tekintettel arra, hogy a panasz ezen aspektusai a múltban bekövetkezett konkrét eseményekkel kapcsolatos eljárásokra vonatkoznak, és úgy tűnik, hogy a panaszos nem nyújtott be jogorvoslati kérelmet, nem helyénvaló az ügy békés rendezésére törekedni.

Az ombudsman rámutat arra, hogy e határozatot követően a panaszosnak lehetősége van arra, hogy jogorvoslat iránti kérelmet nyújtson be a Bizottsághoz, ha ezt helyénvalónak tartja, és szükség esetén további panaszt nyújtson be az ombudsmanhoz. Az ombudsman arra is rámutat, hogy az érintett szerződések biztosítják a panaszos számára azt a jogot, hogy bármely jogvita esetén bírósági eljárást indítson.(10)

Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a döntésről a Parlament és a Bizottság elnöke is tájékoztatást kap.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) A panaszos levele, amelyet az ombudsman titkársága 2004. március 25-én kapott meg, tévesen a „2004. április 19-i” időpontot említi.

(2) Ez a levél a B6622 el/97. sz. szerződésre is hivatkozott. A panaszos rámutat, hogy ezt a szerződést „X”-szel kötötték, nem pedig „XZ”-vel, amint azt a Bizottság levele említi.

(3) Az Európai Parlament 2001. szeptember 6-i C5-0438/2000 állásfoglalásában elfogadott helyes hivatali magatartás európai kódexének 18. cikke („A határozatok indokolásának kötelezettsége”) (elérhető az ombudsman honlapján: http://www.ombudsman.europa.eu).

(4) A helyes hivatali magatartás európai kódexének 10. cikke („Jogszerű elvárások, következetesség és tanácsadás”), amelyet az Európai Parlament 2001. szeptember 6-i C5-0438/2000 állásfoglalásában fogadott el (elérhető az ombudsman honlapján: http://www.ombudsman.europa.eu).

(5) Az ombudsman megjegyzi, hogy ezeket a szerződéseket az említett szerződések 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően hallgatólagos megállapodással megújították.

(6) Lásd a szerződés 4.2. cikkét, amely a következőképpen rendelkezik: „Ez a szerződés legfeljebb további négy, egyenként egyéves időszakra hosszabbítható meg, de a teljes időtartam nem haladhatja meg az öt évet. Amennyiben valamelyik fél nem kívánja megújítani a szerződést, a másik felet ajánlott levélben kell értesíteni két naptári hónappal a szerződés lejárta előtt.” A Bizottság ilyen ajánlott levelének hiányában ebben az esetben a szerződést megújították.

(7) Ez a levél a B6622 el/97 sz. szerződésre is vonatkozott.

(8) Ez a B6622 el/97. sz. szerződésre is vonatkozik.

(9) Ez a B6622 el/97. sz. szerződésre is vonatkozik.

(10) Lásd a 2000/PE/FL-EL 013 és 2000/PE/FL-FR 023 szerződések 15. cikkét; a B13442 fr/97. sz. szerződés 11. cikke; valamint a B6622 el/00. sz. szerződés 14. cikke.