A panasz előzményei

1. Az előléptetési vegyes bizottságnak az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) tisztviselőinek előléptetésére vonatkozó, 2008. október 3-i belső szabályzata (a továbbiakban: az EGSZB belső előléptetési szabályzata [1]) három lehetséges időpontot határozott meg az EGSZB tisztviselőinek visszamenőleges előléptetésére:

2008. január 1-jétől az előléptetési vegyes bizottság által egyhangúlag javasolt azon tisztviselők esetében, akik elérték az előléptetésre való jogosultság referencia-küszöbértékét;

2008. április 1-jétől az előléptetési vegyes bizottság által egyhangúlag javasolt azon tisztviselők esetében, akik nem érték el az előléptetésre való jogosultság referencia-küszöbértékét, vagy az előléptetési vegyes bizottság tagjainak többsége által javasolt azon tisztviselők esetében, akik elérték az előléptetésre való jogosultság referencia-küszöbértékét;

2008. július 1-jétől: az előléptetési vegyes bizottság tagjainak többsége által javasolt tisztviselők esetében, akik nem érték el az előléptetésre való jogosultság referencia-küszöbértékét.

2. A panaszos jelenleg az EGSZB korábbi tisztviselője. Az előléptetési vegyes bizottság egyhangúlag javasolta előléptetését, de még nem érte el az előléptetésre való jogosultság referenciaküszöbét [2].

3. 2008. július 23-i, 2008. szeptember 15-én beérkezett határozatával a panaszost az EGSZB előléptetésre vonatkozó belső szabályainak megfelelően 2008. április 1-jei visszamenőleges hatállyal AST 8 besorolási fokozatból AST 9 besorolási fokozatba léptették elő.

4. 2008. október 3-án a kinevezésre jogosult hatóság az EGSZB épületében kijelölt helyen közzétette a 2008-ban előléptetett tisztviselők listáját, valamint előléptetésük pontos időpontját (a továbbiakban: az első lista). Ezt a listát 2008. december 2-án tették közzé az EGSZB intranetes honlapján.

5. A.-t, a panaszos egyik munkatársát, akinek neve szerepelt az első listán, 2008. július 1-jétől előléptették [3]. A. asszonyt az EGSZB egyik politikai csoportjához rendelték ki.

6. Ezt követően 2009. február 10-én a kinevezésre jogosult hatóság az EGSZB épületében ugyanezen a kijelölt helyen közzétette a 2008-ban előléptetett tisztviselők felülvizsgált listáját (a továbbiakban: felülvizsgált lista). A felülvizsgált jegyzék módosította A. előléptetésének tényleges időpontját. A kinevezésre jogosult hatóság felvette a nevét a 2008. január 1-jétől előléptetett tisztviselők listájára. Ami a többi tisztviselő előléptetését illeti, a második lista tartalma megegyezett az első lista tartalmával.

7. 2009. február 10-én a panaszos levelet küldött az EGSZB kinevezésre jogosult hatóságának. A levél egy példányát megküldték a személyzeti bizottság elnökének és az EGSZB emberi erőforrásokért felelős vezetőjének is. A panaszos azt állította, hogy A.-t 2008. január 1-jétől előléptették, annak ellenére, hogy az előléptetési vegyes bizottság nem javasolta egyhangúlag, és nem érte el az előléptetésre való jogosultság referencia-küszöbértékét sem. Levelében a panaszos a következőket állította:

„A személyzeti szabályzat 90. cikke alapján kérem a kinevezésre jogosult hatóságot, hogy vizsgálja felül visszamenőleges előléptetésem időpontját.

Valójában ahhoz, hogy 2008. január 1-jétől előléptessék, az előléptetési vegyes bizottságnak egyhangú javaslatot kellett tennie. Nem ez lenne a helyzet az egyik kollégám esetében, akinek a felülvizsgált listáját közzétették. Emlékeztetem Önöket, hogy egyhangúlag javasoltak, és így 2008. április 1-jétől visszamenőleges hatállyal előléptettek. Így a személyzeti szabályzat 90. cikke alapján egyenlő bánásmódot kérek, és 2008. január 1-jétől ugyanazt a visszamenőleges hatályt kérem.”[4]

8. 2009. június 4-én kiegészítő e-mailt küldött a kinevezésre jogosult hatóságnak, és válaszadást kért levelére.

9. A kinevezésre jogosult hatóság 2009. július 31-én válaszolt a panaszosnak. Azzal érvelt, hogy „a 90. cikk (1) bekezdése szerinti kérelme elfogadhatatlan”, mivel azt túl későn nyújtották be. A kinevezésre jogosult hatóság jelezte, hogy kérelmét az előléptetéséről szóló értesítéstől számított három hónapon belül, azaz legkésőbb 2008. december 15-ig kellett volna benyújtania. A kinevezésre jogosult hatóság továbbá azzal érvelt, hogy a 2009. február 10-i felülvizsgált lista csupán megerősítő lista a panaszos előléptetésének időpontját illetően. A kinevezésre jogosult hatóság tájékoztatta a panaszost, hogy ez a lista nem tekinthető olyan új elemnek, amely lehetővé tenné a fellebbezések benyújtására vonatkozó törvényes határidő újbóli megnyitását. Megállapította továbbá, hogy „amennyiben a panaszos levele a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panasznak minősül”, a panaszosnak nem fűződik közvetlen és egyéni érdeke egy másik tisztviselőre vonatkozó határozat megtámadásához.

10. Az EGSZB-hez intézett 2009. augusztus 4-i levelében a panaszos kijelentette, hogy 2009. február 10-i levelében „fellebbezést nyújtott be, amely véleménye szerint a személyzeti szabályzat 90. cikkén alapult”. Ezt követően rámutatott arra, hogy ezen időpont előtt nem lett volna lehetősége fellebbezést benyújtani, mivel csak ebben az időpontban szerzett tudomást kollégája visszaható hatályú előléptetéséről, akinek helyzetét a sajátjához hasonlította. Azzal is érvelt, hogy i. A.-t 2008. január 1-jétől politikai okokból léptették elő, és ii. őt, a panaszost hátrányos megkülönböztetés érte, tekintettel arra, hogy A.-t 2008. január 1-jétől léptették elő, annak ellenére, hogy nem felelt meg a vonatkozó előléptetési kritériumoknak.

11. 2009. október 16-án az EGSZB válaszolt a panaszos 2009. augusztus 4-i levelére, megismételve azt az érvét, hogy „a panaszos aktájában nincs olyan új elem, amely indokolná a személyzeti szabályzat 90. cikkében előírt határidők újbóli megnyitását”. Megállapította továbbá, hogy a panaszosnak „nem fűződik egyéni érdeke ahhoz, hogy megtámadja a kinevezésre jogosult hatóságnak az egyik kollégája előléptetésére vonatkozó határozatát”.

12. A panaszos nem volt elégedett az EGSZB válaszával. 2009. október 20-án benyújtotta a jelen panaszt az európai ombudsmanhoz [5].

A vizsgálat tárgya

13. Eredeti panaszában a panaszos a következő állítást és állítást tette, amelyek mindegyike szerepelt a vizsgálatban.

14. Azt állította, hogy az EGSZB nem válaszolt a személyzeti szabályzat 90. cikke alapján 2009. február 10-én benyújtott panaszában kifejtett érvre, és 2009. augusztus 4-i levelében megismételte, hogy kollégáját politikai okokból léptették elő. A panaszos szerint az EGSZB így nem tett eleget az átláthatóság tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségének.

15. Azt állította, hogy kielégítő választ kell kapnia arra az érvére, hogy kollégáját politikai okokból előléptették.

16. Az EGSZB véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos új kérelmet nyújtott be, amely szerint a 2008-ban vagy a későbbi években előléptetett valamennyi kollégáját 2008. január 1-jétől, vagy adott esetben a következő évek január 1-jétől kellene előléptetni.

17. Ezenkívül a panaszos észrevételeiben azzal is érvelt, hogy az EGSZB megsértette az egyenlő bánásmód elvét azáltal, hogy 2008 januárjától nem népszerűsítette őt A. asszonnyal együtt. Emlékeztetett arra, hogy annak ellenére, hogy a tisztviselők érdemeinek értékelése során adminisztratív mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntése során, hogy megérdemlik-e az előléptetést, a kinevezésre jogosult hatóságot korlátozza „a pályázók gondos és pártatlan összehasonlító vizsgálatának szükségessége”[6]. Az egyenlő bánásmód vagy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve azt is megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, kivéve, ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható, azaz objektív kritériumokon alapul [7]. Véleménye szerint az ő esetében hátrányos megkülönböztetésről volt szó.

18. Az ombudsman azonban nem talált okot arra, hogy a fenti új állítással és érvvel a jelen ügy keretében foglalkozzon, a következő okból. Amennyiben az ombudsman arra a következtetésre jutna, hogy A. asszony 2008. január 1-jei előléptetése hivatali visszásságnak minősül, mivel ellentétes az EGSZB előléptetésre vonatkozó belső szabályaival, az ombudsman nyilvánvalóan nem javasolhatná az EGSZB-nek, hogy 2008. január 1-jétől (vagy adott esetben a következő évek január 1-jétől) támogassa a panaszost vagy más kollégáit, mivel az EGSZB ilyen intézkedése az említett szabályok konkrét rendelkezéseivel is ellentétes lenne.

A vizsgálat

19. 2009. november 18-án az ombudsman vizsgálatot indított a panaszos állításával és állításával kapcsolatban. Az EGSZB 2010. március 15-én nyilvánított véleményt.

20. Az ombudsman továbbította az EGSZB véleményét a panaszosnak azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit, amelyet 2010. május 4-én küldött meg.

21. 2010. december 10-én az ombudsman alapokmánya [8] 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban az ombudsman szolgálatai megvizsgálták az ügy iratait (a továbbiakban: első vizsgálat)[9]. Az első helyszíni vizsgálatról szóló jelentést 2010. december 15-én megküldték mind a panaszosnak, mind az EGSZB-nek.

22. Az első vizsgálat során összegyűjtött dokumentumok részletes elemzését, valamint az EGSZB véleményének és a panaszos észrevételeinek alapos vizsgálatát követően az ombudsman nem volt meggyőződve arról, hogy az EGSZB megfelelően reagált a panaszra. Ezért 2011. február 4-én – alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban – ajánlástervezetet intézett az EGSZB-hez. Az ajánlástervezet egy példányát tájékoztatásul megküldték a panaszosnak.

23. 2011. április 15-én az EGSZB válaszolt az ombudsman ajánlástervezetére. Az ombudsman továbbította az EGSZB válaszát a panaszosnak, és felkérte, hogy tegye meg észrevételeit. A panaszos 2011. május 25-én küldte meg észrevételeit.

24. 2011. július 6-án az EGSZB kiegészítette az ombudsman ajánlástervezetére adott válaszát. Az ombudsman továbbította az EGSZB további válaszát a panaszosnak, és felkérte, hogy tegye meg észrevételeit. A panaszos e további válasszal kapcsolatban 2011. július 27-én küldte meg észrevételeit.

25. Időközben, miután alaposan megvizsgálta az EGSZB fent említett válaszait, az ombudsman 2011. július 26-án úgy határozott, hogy szükség van az EGSZB aktájában szereplő dokumentumok második vizsgálatára (a továbbiakban: második vizsgálat). Az ombudsman szolgálatai a második vizsgálatot 2011. szeptember 13-án végezték el [10]. A második helyszíni vizsgálatról szóló jelentést 2011. szeptember 19-én megküldték mind a panaszosnak, mind az EGSZB-nek.

26. A második vizsgálat során beszerzett dokumentumok és információk alapos elemzését követően az ombudsman úgy határozott, hogy a panasszal kapcsolatban további vizsgálatokra van szükség. 2011. október 26-án több kérdést intézett az EGSZB-hez, és felkérte, hogy vizsgálja felül az ajánlástervezetére adott válaszait. A panaszost ennek megfelelően tájékoztatták.

27. 2011. november 29-én az EGSZB válaszolt az ombudsman további kérdéseire. Válaszát továbbították a panaszosnak azzal a felhívással, hogy nyújtsa be észrevételeit, amelyet a panaszos 2012. január 16-án és 31-én küldött meg.

28. Időközben az EGSZB elnöke arra kérte az ombudsmant, hogy függessze fel vizsgálatát mindaddig, amíg az EGSZB főtitkárának (a továbbiakban: a főtitkár) lehetősége nem nyílik arra, hogy az ombudsman szolgálataival tartott találkozón személyesen további felvilágosítást adjon.

29. 2012. január 13-án az ombudsman elfogadta az EGSZB elnökének kérését, és tájékoztatta őt az ülés lebonyolításának módjáról, valamint arról, hogy az ülést milyen intézkedések követik majd. A panaszost ennek megfelelően tájékoztatták.

30. Az ombudsman szolgálatai 2012. január 20-án találkoztak a főtitkárral. A jelentést és az ülés átiratát, valamint a főtitkár által az ülés során benyújtott valamennyi dokumentumot észrevételezés céljából továbbították a panaszosnak.

31. Időközben, 2012. február 3-án és március 6-án az EGSZB további információkat küldött az ombudsmannak, amelyet észrevételezésre a panaszosnak is továbbítottak.

32. 2012. április 27-én a panaszos benyújtotta az EGSZB legutóbbi beadványával kapcsolatos észrevételeit az ombudsmanhoz.

Az ombudsman elemzése és következtetései

A. A panaszos érvére való válaszadás állítólagos hiánya és az átláthatóság állítólagos hiánya

Az ombudsman elé terjesztett érvek

33. A panaszos úgy vélte, hogy 2010. február 10-i levele a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésével összhangban benyújtott fellebbezésnek minősül. Úgy vélte, hogy érdeke fűződik a kinevezésre jogosult hatóság 2010. február 10-i, A. 2008. január 1-jétől történő előléptetéséről szóló határozatának megtámadásához, mivel hasonló helyzetben volt, de csak 2008. április 1-jétől léptették elő. Ha ugyanattól az időponttól léptették volna elő, mint A.-t, korábban is nyugdíjba vonulhatott volna, mint A..

34. Állítása alátámasztására azzal érvelt, hogy A. előléptetésének korábbi időpontja politikai indíttatású volt. Összefoglalva, a panaszos úgy vélte, hogy az átláthatóság elve forog kockán, és ezért különösen súlyos, hogy az EGSZB nem válaszolt az érveire.

35. A panaszról szóló rövid véleményében az EGSZB csak a következő kijelentést tette.

„Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnökének címzett 2009. november 18-i levél alapján az ügyet újra megvizsgálták, és a panaszos panaszával kapcsolatban az alábbi észrevételek tehetők:

2009. július 31-i indokolással ellátott határozatával a panaszosnak a személyzeti szabályzat 90. cikke alapján benyújtott kérelmét/panaszát mint elfogadhatatlant elutasították. A panaszos 2009. augusztus 4-i levelét követően ezt az álláspontot a 2009. október 16-i határozat megerősítette, amely mostanra véglegessé vált.

Mivel a panaszos pert megelőző levelei elfogadhatatlanok voltak, nem volt alapja a panaszos által kért békés megoldásnak, és így nem volt oka arra, hogy leveleit érdemben tárgyalja.

Ami a panaszosnak az egyik kollégája előléptetésének állítólagos politikai jellegével kapcsolatos álláspontját illeti, a panaszos érve nem meggyőzőnek, sőt ellentmondásosnak tekinthető. A panaszos egyrészt megkérdőjelezi az említett előléptetés jogszerűségét, másrészt azonos vagy hasonló bánásmódot kér.

Végül úgy vélem, hogy az átláthatóságnak a panaszos által hivatkozott elve nem teszi semmissé vagy semmissé az említett elfogadhatatlansági okokat és a panasza megalapozottságának hiányát az alapokmány 90. cikkének (2) bekezdése értelmében.

Mindezek alapján nem volt lehetőség a panaszos munkatársának előléptetésével foglalkozni.”

36. Észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy a felülvizsgált jegyzék volt az, amely hátrányosan érintette a helyzetét.  Másként fogalmazva, a felülvizsgált jegyzék módosította a kinevezésre jogosult hatóság 2008. július 23-i, 2008. szeptember 15-én beérkezett határozatát, amely AST 9 besorolási fokozatba léptette elő. Ezt követően az Európai Unió Törvényszékének a Christos Michaël kontra Bizottság ügyben [11] hozott ítéletére hivatkozott, amely szerint „[a]z előléptetési eljárás az előléptetett tisztviselők listájának hivatalos határozatában csúcsosodik ki. E végleges határozat megnevezi a szóban forgó előléptetési eljárás eredményeként előléptetett tisztviselőket. Következésképpen azok a tisztviselők, akik előléptethetőnek tekintették magukat, e lista közzétételével végleges és kétséget kizáró módon tudomást szereznek érdemeik értékeléséről, és meg tudják állapítani, hogy az érinti-e jogi helyzetüket.” Kijelentette, hogy ezt az érvet 2009. augusztus 4-i levelében már előterjesztette, de a kinevezésre jogosult hatóság nem válaszolt rá.

37. Ezenkívül a panaszos az ítélkezési gyakorlatból vett másik példára hivatkozott, amely szemlélteti a kinevezésre jogosult hatóság azon kötelezettségét, hogy megindokolja a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott fellebbezést elutasító határozatát [12]. A panaszos rámutatott, hogy esetében a kinevezésre jogosult hatóság soha nem indokolta azt a döntését, hogy 2008. január 1-jétől visszamenőleges hatállyal előlépteti A.-t, 2008. április 1-jétől pedig a panaszost.

38. A panaszos azzal is érvelt, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nem válaszolt a 2009. február 10-i fellebbezésére a jogszabályban előírt határidőn belül, és hivatkozott a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra [13].

39. A panaszos arra a következtetésre jutott, hogy a kinevezésre jogosult hatóság megsértette az EGSZB előléptetésre vonatkozó belső szabályait, mivel A.-t 2008. január 1-jétől visszamenőleges hatállyal előléptették, annak ellenére, hogy az előléptetési vegyes bizottság nem javasolta egyhangúlag, és nem érte el az előléptetésre való jogosultság referenciaküszöbét. A panaszos ismételten hivatkozott az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, amely szerint „[h]a a kinevezésre jogosult hatóság belső jellegű határozattal önként olyan kötelező konzultációs eljárást indít, amelyet a személyzeti szabályzat nem ír elő, köteles betartani ezt az eljárást, amely nem tekinthető jogi jelentőséggel nem bírónak”[14].

Az ombudsman ajánlástervezethez vezető értékelése

40. A panaszoshoz intézett 2009. július 31-i és október 16-i levelében az EGSZB nem válaszolt a panaszosnak az őt és A. asszonyt érintő előléptetési időpontokkal kapcsolatos aggályaira. Az ombudsman sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az EGSZB nem használta fel a vizsgálatát arra, hogy orvosolja ezt a hiányosságot, és hogy véleménye sem adott választ a panaszosnak az aggályaira. Az EGSZB úgy vélte, hogy erre nincs szükség, mivel a panaszos elmulasztotta a személyzeti szabályzat 90. cikke szerinti fellebbezés benyújtásának határidejét. Az EGSZB arra az álláspontra helyezkedve jutott erre a következtetésre, hogy mivel a jelen ügyre vonatkozó eredeti és felülvizsgált lista azonos, ebben az ügyben a döntő tényező a panaszos előléptetéséről szóló döntés volt, amelyet – amint azt a 2008 októberében közzétett eredeti lista is mutatja – 2008 szeptemberében hoztak meg, nem pedig a 2009 februárjában közzétett felülvizsgált lista.

41. Az ombudsman nem értett egyet az EGSZB fenti véleményével.

42. Először is, még ha a 2009 februárjában közzétett lista csak A. előléptetésének időpontját illetően módosította is a 2008. októberi listát, e listák nyilvánvalóan nem lehettek azonosak. Ésszerű volt azt feltételezni, hogy a felülvizsgált lista az eredeti lista helyébe lépett.

43. Másodszor, a Christos Michaël kontra Bizottság ügyben hozott ítélet szerint, amelyre a panaszos észrevételeiben helyesen hivatkozott (lásd a fenti 36. pontot), és amely analógia útján a jelen ügyre is alkalmazandó, az előléptetési lista közzététele olyan aktus, amely sérelmet okozhat az említett listán nem szereplő tisztviselőknek [15].

44. Harmadszor, teljesen egyértelmű volt, hogy a panaszos 2009. február 10-i levele eleget tett a kinevezésre jogosult hatóság ugyanazon a napon hozott, az előléptetések listáját megállapító határozata elleni, a 90. cikk (2) bekezdése szerinti fellebbezés alaki követelményeinek, mivel i. azt a hierarchikus csatornákon keresztül megküldték a kinevezésre jogosult hatóságnak; (ii) 2009. augusztus 4-i levelében maga a panaszos is fellebbezésnek minősítette ezt a levelet, és (iii) 2009. július 31-i első válaszában az EGSZB nem zárta ki, hogy ezt a levelet a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti fellebbezésnek tekintsék (jóllehet olyan feltételek mellett, amelyek a Michaël kontra Bizottság ügyben hozott ítélet fényében nem tűnnek relevánsnak). E tekintetben az ombudsman emlékeztetett arra az állandó ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a tisztviselő azon levele, amely nem kéri kifejezetten a szóban forgó határozat visszavonását, egyértelműen a panasza békés rendezésére irányuló kísérletnek minősül. Ezzel szemben panasznak minősül az a levél, amely egyértelműen kifejezi a tisztviselő azon szándékát, hogy megtámadja a számára sérelmet okozó határozatot [16].

45. Mindazonáltal, még ha feltételezzük is, hogy a panaszos 2009. február 10-i levele nem tekinthető a 90. cikk (2) bekezdése szerinti fellebbezésnek, az EGSZB-nek érdemi választ kellett volna adnia. Az ombudsman rámutatott, hogy a megfelelő ügyintézés elvei megkövetelik, hogy az intézmények egyértelműen és pontosan megindokolják döntéseiket [17].

46. Végezetül az ombudsman rámutatott arra, hogy az EGSZB előléptetésre vonatkozó belső szabályai egyértelmű kritériumokat határoztak meg a tisztviselők visszamenőleges előléptetése időpontjának meghatározásához. Ahhoz, hogy a tisztviselőket a megfelelő időpontban (2008. január 1.) előléptessék, más szóval i. bizonyos számú pontot (referencia-küszöbértéket) kellett volna szerezniük, és ii. az előléptetési vegyes bizottság tagjai egyhangúlag javasolták volna őket. A panaszos úgy vélte, hogy A. 2008. január 1-jétől nem felelt meg az előléptetés e két kritériumának, hanem politikai okokból léptették elő.

47. Tekintettel az EGSZB által a vizsgálat során benyújtott rövid és tájékozatlan véleményre, és szem előtt tartva azokat az okokat, amelyek A. előléptetési időpontjának módosításához vezettek annak érdekében, hogy az 2008. január 1-jétől hatályba léphessen, az ombudsman megvizsgálta, hogy szükség van-e arra, hogy az érintett tisztviselőktől tanúvallomást kérjen. Az ombudsman emlékeztetett arra, hogy alapokmánya 3. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy „[a] közösségi intézmények és szervek tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak az ombudsman kérésére tanúvallomást kell tenniük”. Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy először az intézmény aktájában szereplő, a 2008. évi előléptetésekre vonatkozó dokumentumokat kellene megvizsgálni.

48. Az első vizsgálat eredményeként az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos megalapozottan vélte úgy, hogy indokolatlan nyomást gyakoroltak az EGSZB adminisztrációjára annak érdekében, hogy eltérjen az EGSZB promócióra vonatkozó belső szabályaitól, és 2008. január 1-jétől, ne pedig 2008. július 1-jétől léptesse elő A. asszonyt. Az aktában szereplő valamennyi dokumentum első vizsgálata azt is feltárta, hogy A. teljes mértékben tudatában volt ennek a ténynek. Mivel az iratokba való betekintés során szerzett információk és bizonyítékok elegendőek voltak a releváns tények megállapításához, az ombudsman úgy határozott, hogy nem kér tanúvallomást az érintett köztisztviselőktől.

49. A fentiek fényében az ombudsman úgy vélte, hogy az, hogy az EGSZB nem válaszolt a panaszos azon állítására, hogy A. asszonyt politikai okokból léptették elő, különösen súlyos hivatali visszásságnak minősül, amely azon az elfogadhatatlan és indokolatlan nyomáson felül következett be, amelyet az EGSZB adminisztrációjára gyakoroltak annak érdekében, hogy eltérjenek az EGSZB előléptetésre vonatkozó szabályaitól.

50. Az ombudsman alapokmánya előírja számára, hogy amennyire csak lehetséges, keressen békés megoldást a panaszokra. Úgy véli azonban, hogy a jelen panasz békés megoldása nem lenne megfelelő.

51. Ami a panaszos érdekeit illeti, az ombudsman emlékeztetett arra, hogy a jelenlegi vizsgálat során figyelembe vett követelése az volt, hogy az intézmény válaszoljon az átláthatósággal kapcsolatos érvére. Tekintettel azonban a fenti 48. pontban ismertetett dokumentumok ombudsman általi első vizsgálatának eredményére, az EGSZB ezen érvre adott válasza már nem szolgált volna hasznos célt. Az ombudsman e tekintetben emlékeztetett arra, hogy vizsgálata nem foglalta magában azt az állítást, hogy a panaszost ugyanúgy kell kezelni, mint A. asszonyt, mivel – amint arra az EGSZB helyesen rámutatott – az ilyen állítás elfogadása valójában arra kötelezné az EGSZB-t, hogy a saját szabályaival ellentétesen járjon el.

52. Vizsgálatának megállapításaira tekintettel az ombudsman úgy ítélte meg, hogy közérdek fűződik a jelen ügy folytatásához. Ennek első lépéseként az ombudsman ajánlástervezetet nyújtott be az EGSZB-nek azzal a céllal, hogy:

„Az intézménynek

elismeri, hogy helytelenül járt el, amikor 2008. január 1-jétől megváltoztatta eredeti határozatát és előléptette egyik tisztviselőjét, és így saját előléptetési szabályaival ellentétesen járt el;

ii. az alkalmazandó szabályokkal összhangban az érintett tisztviselő előléptetési időpontjának helyesbítésével korrigálja a tisztviselő jogellenes magatartását;

iii. elmagyarázza az ombudsmannak, hogy milyen intézkedéseket kíván tenni annak érdekében, hogy a jövőben megelőzze azokat a helyzeteket, amelyekben az igazgatás megengedi az indokolatlan politikai beavatkozást és a nyomásgyakorlást, hogy befolyásolja döntéshozatali eljárásait.”

Az ombudsmanhoz az ajánlástervezetét követően benyújtott érvek

Az EGSZB első válasza

53. 2011. április 15-én az EGSZB elnöke azt válaszolta, hogy az EGSZB teljes mértékben elkötelezett a legmagasabb szintű adminisztratív normák mellett, és hogy a legkomolyabban veszi az ombudsman hivatali visszásságra vonatkozó megállapítását. Az elnök kijelenti, hogy A. 2008. január 1-jei előléptetése „egy, a tisztviselő érdemein alapuló, korábban vállalt megbízatásnak felel meg, de nem tartozik azon esetek indikatív listáján kifejezetten említett kategóriák egyikébe sem, amelyek esetében visszamenőleges előléptetést irányoztak elő, amint arról a személyzetet előzőleg értesítették, belső szabályaival összhangban. Az EGSZB „kritikusan” felül fogja vizsgálni az előléptetéssel kapcsolatos belső eljárásait és gyakorlatait annak érdekében, hogy tisztázza a kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési jogkörét.

54. Ami az ombudsman arra vonatkozó ajánlását illeti, hogy az EGSZB helyesbítse A. előléptetésének időpontját, az EGSZB elnöke kijelentette, hogy ennek a módosításnak nincs költségvetési hatása, mivel a szóban forgó tisztviselő már 2008. január 1-je előtt betöltött egy AD 12 besorolású álláshelyet az EGSZB egyik politikai csoportjában. Másrészt azonban, miután tudomást szerzett az ombudsman ajánlástervezetéről, maga A. is írásban tájékoztatta a főtitkárt, hogy nem lát kellemetlenséget, ha előléptetésének időpontját 2008. július 1-jére állítják vissza.

55. Az EGSZB elnöke arról is tájékoztatta az ombudsmant, hogy haladéktalanul tájékoztatja a csoportelnököket az ombudsman ajánlástervezetéről, és hangsúlyozza, hogy az EGSZB-nek teljes mértékben el kell köteleznie magát az előléptetésekre vonatkozó szabályok lehető legszigorúbb alkalmazása mellett.

56. Végezetül az EGSZB elnöke tájékoztatta az ombudsmant, hogy az EGSZB határozatot fogadott el a személyzeti kérdésekkel kapcsolatos bizonyos hatásköröknek a kinevezésre jogosult hatóság általi átruházásáról, amely egyértelműen meghatározta a kinevezésre jogosult hatóság döntéshozatali hatásköreinek különböző szintjeit.

A panaszos észrevételei az EGSZB első válaszával kapcsolatban

57. 2011. május 25-i észrevételeiben a panaszos úgy vélte, hogy az EGSZB válasza „kozmetikai” válasz volt, amely nem tartalmazott olyan valódi intézkedéseket, amelyek célja a hasonló magatartás jövőbeli elkerülése volt. Véleménye szerint az EGSZB felelős személyei tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy az alkalmazandó szabályokkal ellentétesen járnak el. Ő, csakúgy, mint a többi kollégája, erkölcsi kárt szenvedett, és megérdemli a bocsánatkérést.

58. A panaszos megjegyezte, hogy az ombudsman ajánlásával ellentétben az EGSZB elnöke nem ismerte el, hogy az EGSZB helytelenül járt el. E tekintetben hangsúlyozza, hogy ajánlástervezetében az ombudsman nem tartotta szükségesnek az EGSZB előléptetésre vonatkozó szabályainak felülvizsgálatát. Ehelyett úgy véli, hogy az EGSZB nem tartja tiszteletben a promócióra vonatkozó hatályos EGSZB-szabályokat.

59. A panaszos hangsúlyozta továbbá, hogy az előléptetési időpontok megváltoztatása mindig hatással van a költségvetésre, nevezetesen az e változásban részesülő tisztviselők szolgálati ideje és korengedményes nyugdíjjogosultsága tekintetében. Kifejti továbbá, hogy az előléptetésekkel kapcsolatos döntéseket a főtitkár hozza meg, akit az EGSZB tagjai neveznek ki. Ebben az esetben az EGSZB egyik politikai csoportjának magas rangú tagja nyomást gyakorolt a főtitkárra, hogy népszerűsítse A. asszonyt. A panaszos utalt továbbá egy másik állítólagos esetre, amikor indokolatlan nyomást gyakoroltak az EGSZB egyik jogi tisztviselőjére, akit – miután ellenállt – 20 év szolgálati idő ellenére elbocsátottak. A panaszos úgy vélte, hogy az ombudsmannak megfelelően ki kell vizsgálnia a szóban forgó előléptetési eljárásban részt vevő tisztviselőkre gyakorolt elfogadhatatlan és indokolatlan nyomást. Tájékoztatja továbbá az ombudsmant, hogy az Európai Parlament és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálja az EGSZB kinevezésre jogosult hatóságának gyakorlatát.

60. A panaszos végül kijelentette, hogy az EGSZB elnöke által említett, a személyzeti szabályzat által a kinevezésre jogosult hatóságra, valamint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek által a szerződéskötésre jogosult hatóságra ruházott hatáskörök gyakorlásáról szóló határozat (077/11 A határozat) valójában „megvonta a politikai nyomás alatt hozott jogellenes határozatért közvetlenül felelős személy minden hatáskörét”. Véleménye szerint az EGSZB főtitkára még soha nem rendelkezett ennyi kinevezésre jogosult hatósággal, és ezért a jövőben ismét hasonló helyzetek alakulhatnak ki.

Az EGSZB további válasza

61. 2011. július 6-án az EGSZB elnöke kiegészítette az ombudsmannak 2011. április 15-én küldött első válaszát. Kijelentette, hogy az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 62. cikke korlátozza a kinevezésre jogosult hatóság azon lehetőségét, hogy a tisztviselő kérésére visszavonja a határozatot, amennyiben az ilyen visszavonás ennek következtében megfosztaná a tisztviselőt a személyzeti szabályzatból eredő előnyöktől [18]. Mindenesetre Ms. A. "[h] mivel nem annyira kérte a döntés visszavonását, de tudassa, hogy nem bánja az ilyen visszavonást. Jogi tanácsunk szerint ez nem jelentene védelmet az intézmény számára, ha a határozatot visszavonnák, és az érintett tisztviselő ezt követően keresetet indítana a bizottság ellen... Úgy tűnik, hogy az EGSZB más intézményekkel folytatott konzultációi is megerősítik, hogy [a kinevezésre jogosult hatóság határozatainak] visszavonása meglehetősen ritka, és azt el kell kerülni, kivéve, ha egyértelmű és kifejezett jogi kötelezettség áll fenn.„ A fentiek fényében az EGSZB elnöke úgy határozott, hogy „nem lenne bölcs dolog visszavonni elődje határozatát, és inkább a jövőre összpontosítana, és különösen az EGSZB [akkori] előléptetési eljárásának felülvizsgálatára, hogy elkerülje a jövőbeli esetleges akaratlan diszkriminatív hatásokat.” Végezetül megjegyzi, hogy a panaszos az EGSZB nyugdíjas tisztviselője, és hogy a 2008-ban előléptetett 138 EGSZB-tisztviselő egyike sem nyújtott be hasonló panaszt az ombudsmanhoz.

A panaszos észrevételei az EGSZB további válaszával kapcsolatban

62. 2011. július 27-i észrevételeiben a panaszos hangsúlyozta, hogy az ombudsmanhoz benyújtott panaszának időpontjában még mindig az EGSZB-nél dolgozott. Azt is kijelentette, hogy egyetlen más tisztviselő sem tett panaszt az ombudsmannál azért, mert féltette a foglalkoztatását.

Az ombudsman által az ajánlástervezetét követően kapott kiegészítő információkról

Az ombudsman második vizsgálata az EGSZB aktájában és további vizsgálatok

63. Az ombudsman második vizsgálata az EGSZB aktájában szereplő dokumentumokra összpontosított, amelyeket 2011. február 4-i ajánlástervezetét követően készítettek vagy adtak ki, és A. előléptetése időpontjának változásából eredő lehetséges következményekre vonatkozott [19]. Az ombudsman megállapította, hogy e dokumentumok közül kettő láthatóan komolyan megkérdőjelezi az EGSZB elnökének 2011. július 6-i (a fenti 61. pontban említett) további válaszát.

64. 2011. október 26-án az ombudsman tájékoztatta az EGSZB elnökét a fenti megállapításról, és felhívta figyelmét az alábbi négy pontra.

65. Először is, az ombudsman úgy értelmezte A. főtitkárhoz intézett 2011. március 24-i levelének tartalmát, amelyet megvizsgált, és A. egyértelműen elfogadta, sőt úgy tűnt, hogy támogatja előléptetése időpontjának helyesbítését. Az ombudsman számára az sem volt világos, hogy miért feltételezték, hogy a releváns kérdés az, hogy A. kérte-e a határozat visszavonását.

66. Másodszor, az ombudsman lényegében rámutatott arra, hogy a 2011. szeptember 2-i feljegyzésben említett jogi tanácsadás (amelyet szintén megvizsgált) összhangban volt az Európai Unió Bíróságának a személyzeti ügyekben hozott jogellenes közigazgatási határozatok visszavonására vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatával, és az EGSZB-nek szóló ajánlástervezetének alapjául szolgált.

67. Harmadszor, az ombudsman megjegyezte továbbá, hogy – amint azt az EGSZB illetékes igazgatója az ellenőrzés során megerősítette, és amint azt a második ellenőrzési jelentés kifejezetten megemlíti – nem került sor hivatalos konzultációra az EGSZB és más intézmények között a közigazgatási határozatok visszamenőleges hatályú visszavonásáról. Valójában úgy tűnik, hogy csak informális megközelítésekre került sor.  A megvizsgált EGSZB-dokumentáció nem tartalmazott ilyen megközelítést, és nem tartalmazott olyan utalást sem, amely olyan következtetést támasztana alá, amely ellentétes lenne a fenti 66. pontban említett írásbeli jogi tanáccsal.

68. Végezetül az ombudsman emlékeztetett arra, hogy az ombudsman ajánlástervezetéről szóló, 2011. április 15-i első indokolással ellátott véleményében az EGSZB már elismerte, hogy a szóban forgó előléptetési időpont valóban sérti az EGSZB-re alkalmazandó belső szabályokat.

69. A fenti kiegészítő információk fényében az ombudsman felkérte az EGSZB elnökét, hogy ismét vizsgálja meg a szóban forgó tisztviselő előléptetésének időpontjára vonatkozó jogellenes közigazgatási határozat helyesbítésének lehetőségét. Továbbította neki a panaszos legutóbbi észrevételeit, hogy ha úgy kívánja, észrevételeket tegyen velük kapcsolatban. Végül az ombudsman tájékoztatta a panaszost a fenti lépésekről.

Az EGSZB válasza az ombudsman további vizsgálataira

70. 2011. november 29-i válaszában az EGSZB elnöke először is megjegyzéseket fűzött a panaszos észrevételeihez. Véleménye szerint ezek az észrevételek „több szempontból következetlenek és pontatlanok”. Ennek egyik lehetséges oka az elnök véleménye szerint az volt, hogy a panaszos tévedett a kinevezésre jogosult hatóság kilétét illetően. Tisztázta, hogy „a [volt] elnök, nem pedig a főtitkár volt a szóban forgó határozat kinevezésre jogosult hatósága”.

71. Az EGSZB elnöke ezt követően kifejti, hogy 2007. április 16-án A. asszonyt a szolgálat érdekében az EGSZB egyik politikai csoportjához rendelték ki, és AD 12 besorolási fokozatú álláshelyet kezdett betölteni. Csak az AD 12 besorolási fokozatba való előléptetése lépett hatályba 2008-ban. Következésképpen A. előléptetési időpontjának 2008. január 1-jéről 2008. július 1-jére történő megváltoztatása nem volt hatással a költségvetésre.

72. Ezenkívül az EGSZB elnöke szerint az A. asszony által a 2011. március 24-i levelében használt pontos megfogalmazás „[c] nem minősül a határozat megváltoztatására irányuló kérelemnek.” Mindenesetre, még ha lenne is egyértelmű és kifejezett kérelem a kinevezésre jogosult hatóság határozatának visszavonására, véleménye szerint ez még mindig nem lenne elegendő.

73. Az EGSZB elnöke kijelentette továbbá, hogy „megmaradt” az EGSZB azon véleménye, hogy „a jelen ügyben jogellenes határozatot hoztak. Amint azt korábban kijelentette, A.s 2008. január 1-jei előléptetése „nem tartozik azon esetek indikatív listáján kifejezetten említett kategóriák egyikébe sem, amelyekre visszamenőleges előléptetést irányoztak elő [...]”.

A panaszos észrevételei az EGSZB-nek az ombudsman további vizsgálataira adott válaszával kapcsolatban

74. Az ombudsman az EGSZB elnökének válaszát észrevételezésre továbbította a panaszosnak. 2012. január 31-én a panaszos benyújtotta észrevételeit, amelyek nagyon kritikusak voltak az EGSZB álláspontjával szemben, és amelyek összességükben megismételték korábbi érveit.

Az ombudsman szolgálatai és a főtitkár közötti találkozó, valamint az EGSZB további tájékoztatása

75. Időközben az EGSZB elnöke 2011. december 21-én arra kérte az ombudsmant, hogy függessze fel a panasz vizsgálatát mindaddig, amíg a főtitkárnak lehetősége nem nyílik arra, hogy az ombudsman szolgálataival tartott találkozón további tájékoztatást nyújtson az ügyről. Az ombudsman helyt adott a fenti kérésnek, hangsúlyozva, hogy a főtitkár által biztosítani kívánt valamennyi információ bekerül az aktába. Ezzel kapcsolatban az ombudsman tisztázta, hogy a panaszos lehetőséget kap arra, hogy észrevételeket tegyen ezen információkkal kapcsolatban.

76. 2012. január 20-án az ombudsman szolgálatai találkoztak a főtitkárral. Ez utóbbi közölte és felolvasta az EGSZB-nek a panaszos 2011. május 25-i észrevételeivel kapcsolatos további észrevételeit. Átadta továbbá a 077/11 A. sz. határozat egy példányát, valamint az EGSZB elnökének 2012. január 18-i feljegyzését az EGSZB-n belüli előléptetési szabályok módosításairól szóló „összehangolási” ülésről (a „2012. január 18-i feljegyzés”), beleértve az előléptetésekre vonatkozó egységesített szabályokat is.

77. Észrevételeiben az EGSZB utalt a panaszos 2011. május 25-i észrevételeire, és először is úgy vélte, hogy az ombudsmannak adott korábbi válaszai nem voltak „kozmetikai jellegűek”; az EGSZB számos intézkedést hozott, amelyeket korábbi válaszaiban kifejtett, és amelyeket ezekben az észrevételekben részletesebben is kifejtett. Másodszor, az Európai Parlament és az OLAF nem vizsgálta az EGSZB-t. A Parlament megadta a mentesítést, és – amint az az ilyen típusú gyakorlatok során minden intézmény esetében szokásos – számos észrevételt tett az EGSZB-nek. Ezenkívül az OLAF nem vizsgálta meg a jelen ügyben szóban forgó kérdéseket. Harmadszor, az előléptetésnek nem mindig vannak költségvetési következményei. Bár előléptethető volt, A.-t nem léptették elő újra. Előléptetése esetén az EGSZB által többek között az ombudsman ajánlástervezetének való megfelelés érdekében bevezetett új előléptetési rendszer semlegesítené az utolsó előléptetése tényleges időpontjának előrehozásával járó potenciális előnyt. Az új rendszerben minden előléptetés egyetlen időpontban lép hatályba, a többi intézmény gyakorlatának megfelelően. Következésképpen A. ugyanolyan helyzetben lesz, mint a 2008-ban előléptetett összes többi tisztviselő. Negyedszer, a főtitkár nem fogadta el az A. előléptetéséről szóló határozatot. Az A. előléptetéséért felelős kinevezésre jogosult hatóság az EGSZB (volt) elnöke volt, aki időközben elhunyt. 2011 márciusa óta, az ombudsman ajánlástervezetére válaszul bevezetett reformokat követően ez már nem volt így. Jelenleg a főtitkár az összes AD besorolású tisztviselő kinevezésre jogosult hatósága, az EGSZB főtitkárhelyettese pedig az összes AST besorolású tisztviselő kinevezésre jogosult hatósága. Ötödször, a főtitkárt nem az EGSZB tagjai, hanem az EGSZB Elnöksége nevezi ki. Hatodszor, nem gyakoroltak nyomást az EGSZB jogi tanácsadójára, és nem mentették fel tisztségéből. Minden ilyen állítás megalapozatlan. Az EGSZB jogi ügyekkel foglalkozó osztályának korábbi vezetője jelenleg az EGSZB–Régiók Bizottsága közös szolgálatok logisztikai igazgatóságának osztályvezetője, és ő felel a két intézmény által közzétett ajánlati felhívásokért. Hetedszer, a főtitkár nem rendelkezik több kinevezésre jogosult hatósággal, mint bármely más főtitkár az EGSZB történetében. A 077/11 A. sz. határozat valójában kevesebb hatáskört biztosít a főtitkár számára. Számos korábbi hatáskörét mostanra a főtitkárhelyettesre, valamint az illetékes igazgatókra és/vagy osztályvezetőkre ruházták át. Nyolcadszor, az EGSZB pozitívan reagált az ombudsman ajánlástervezetére. Radikálisan megreformálta előléptetési eljárását, nevezetesen azáltal, hogy felhagyott a három lépcsőzetes előléptetési időponttal, és egyetlen előléptetési időpontot fogadott el. Tovább racionalizálta és pontosította a kinevezésre jogosult hatóság hatásköreinek gyakorlását. Kilencedik, a kockázatok nem nőttek; az alkalmazott mechanizmusok a lehető legmagasabb szintű racionalitást, koherenciát, átláthatóságot, megbízhatóságot és hatékonyságot biztosítják. Végül a főtitkár az EGSZB előléptetési rendszerének reformjáról szóló 2012. január 18-i feljegyzéssel együtt eljuttatta a 077/11 A. sz. határozat egy példányát az ombudsman szolgálataihoz, teljes körűen tájékoztatva az ombudsmant e két dokumentum tartalmáról. A fentiek fényében az EGSZB úgy véli, hogy egyértelműen bizonyította, hogy az ombudsman ajánlásaival összhangban jelentős lépéseket tett, és reméli, hogy „a lehető leghamarabb békés megoldást találnak”.

78. A fenti észrevételek megtétele mellett a főtitkár számos szóbeli választ igénylő kérdésre is válaszolt, amelyeket az ombudsman szolgálatai intéztek hozzá. Ezeket a kérdéseket és az azokra adott válaszokat (amelyek valójában megismételték az EGSZB fenti észrevételeinek tartalmát) nyilvántartásba vették, átírták és megküldték mind az EGSZB-nek, mind a panaszosnak.

79. 2012. február 3-án a főtitkár saját kezdeményezésére további információkat küldött az ombudsmannak. Levelében a főtitkár ismételten hangsúlyozta, hogy 2011 márciusa óta ő, és már nem az EGSZB elnöke a kinevezésre jogosult hatóság. Rámutat továbbá arra, hogy 2012-től az EGSZB új előléptetési rendszerrel rendelkezik, egyetlen előléptetési időponttal. Ez azt jelentette, hogy A.-nak semmi esetre sem származna nagy előnye a 2008-ban hozott határozatból. Hozzáteszi, hogy „a [kinevező hatóság] hatásköreivel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat meglehetősen szigorú, és a jogos elvárások kérdésében nem egyértelmű. A főtitkárnak óvatosnak kell lennie, amikor az EGSZB-t „további” jogi lépéseknek teszi ki. Mindenesetre A. asszony "tisztességes elvárásai ma már többé-kevésbé megegyezhetnek bármely más, 2008-ban előléptetett kolléga elvárásaival".

80. A főtitkár hangsúlyozta továbbá, hogy az EGSZB mindig teljes mértékben együttműködik az európai ombudsmannal, és igyekszik eleget tenni az ombudsman ajánlásainak.„Ezért úgy határozott, hogy visszavonja az EGSZB néhai elnökének határozatát, amely „egy olyan szabályrendszer téves értelmezését jelentette, amely bizonyos tekintetben (különösen a jogi aktusok hierarchiájában) pontatlannak és egyértelműnek tűnt. A főtitkár szerint az EGSZB néhai elnöke „szóbeli tanácsot” kapott az adott időpontban, amely szerint a személyzeti szabályzatból eredő kinevezésre jogosult hatósági hatáskörei hierarchikusan magasabb rendűek az EGSZB belső szabályainál. Az EGSZB „elismeri [d]”, hogy a vitatott határozatot a kinevezésre jogosult hatóság belső szabályok alkalmazásával kapcsolatos hatásköreinek terjedelmére és terjedelmére vonatkozó téves feltevés alapján hozták meg. A főtitkár hozzáteszi, hogy a fenti feltételezés eredményét mostanra kijavították, és reményét fejezi ki, hogy döntése és az ombudsman szolgálataival tartott találkozón általa szolgáltatott információk elegendőek annak bizonyítására, hogy az EGSZB teljes mértékben eleget tett az ombudsman ajánlásainak. Véleménye szerint „mivel a [kinevező hatóság] hatásköreit a főtitkárra ruházták, és az előléptetési rendszert egyetlen időpontra változtatták, lehetetlen, hogy ilyen helyzet ismét bekövetkezzen.”

81. Az ombudsmanhoz intézett 2012. március 6-i levelében az EGSZB elnöke megerősítette a főtitkár nyilatkozatait. Kijelenti továbbá, hogy mindig kész teljes mértékben együttműködni az ombudsmannal, és el kívánja kerülni az indokolatlan politikai beavatkozás és nyomásgyakorlás látszatát, amely befolyásolhatná az EGSZB döntéshozatali eljárásait.

A panaszos utolsó észrevételei

82. A fenti, a január 20-i ülésen összegyűjtött és az EGSZB 2012. február 3-i és március 6-i levelében közölt információkat észrevételezés céljából továbbították a panaszosnak. 2012. április 27-i záró észrevételeiben a panaszos ismét nagyon kritikus volt az EGSZB álláspontjával szemben, és főként megismételte a korábban kifejtett érveit.

Az ombudsman végső értékelése

Előzetes megjegyzés

83. Az ombudsman tudomásul veszi a panaszos és az EGSZB hivatkozásait az EGSZB egy másik tisztviselőjével kapcsolatos ügyekre. Az ombudsman e tekintetben rámutat arra, hogy a szóban forgó tisztviselő eljárást indított az EGSZB ellen a Közszolgálati Törvényszék előtt. A rendelkezésére álló információk azonban arra utalnak, hogy a Közszolgálati Törvényszék előtt folyamatban lévő ügy – bár összefügg – nem azonos a jelen vizsgálat tárgyával.

Az ombudsman értékelése

84. Az ombudsman emlékeztet az EGSZB-hez intézett ajánlástervezetének hármas hatályára:

„i) [az EGSZB-nek] el kell ismernie, hogy helytelenül járt el, amikor 2008. január 1-jétől megváltoztatta eredeti határozatát és előléptette egyik tisztviselőjét, és így saját előléptetési szabályaival ellentétesen járt el;

(ii) [az EGSZB-nek] az érintett tisztviselő előléptetési időpontjának az alkalmazandó szabályokkal összhangban történő helyesbítésével kell korrigálnia jogsértő magatartását; [és]

(iii) [az EGSZB-nek] el kell magyaráznia az ombudsmannak, hogy milyen intézkedéseket kíván tenni annak érdekében, hogy a jövőben megelőzze azokat a helyzeteket, amelyekben az adminisztráció megengedi az indokolatlan politikai beavatkozást és a nyomásgyakorlást, hogy befolyásolja döntéshozatali eljárásait.”

Az ombudsman – figyelembe véve az ajánlástervezetét követően kapott információkat – elemezni fogja az EGSZB 2011. április 15-i, július 6-i és november 29-i, valamint 2012. január 20-i, február 3-i és március 6-i válaszait a fent említett ajánlások mindegyikére, és el fogja dönteni, hogy az EGSZB eleget tett-e ezeknek az ajánlásoknak.

A jogsértő magatartás és az EGSZB szabályaival szembeni fellépés elismerése

85. 2011. április 15-i első válaszában az EGSZB elnöke kijelentette, hogy A. 2008. január 1-jei előléptetése „nem tartozik azon esetek indikatív listáján kifejezetten említett kategóriák egyikébe sem, amelyek esetében visszamenőleges előléptetést irányoztak elő, amint arról a személyzetet előzőleg értesítették, belső szabályaival összhangban”. Ez valóban annak az EGSZB nevében történő elismerésének tűnt, hogy helytelenül és az adott időpontban hatályos saját előléptetési szabályaival ellentétesen járt el.

86. Az ombudsman további információkérésére adott 2011. november 29-i válaszában azonban az EGSZB elnöke egyértelműen visszavonta a fent említett elismerést, kijelentve, hogy összességében az EGSZB mindig is azon a véleményen volt, hogy „a jelen ügyben jogellenes határozatot hoztak”.

87. Végül az EGSZB-nek az ombudsmanhoz intézett legutóbbi, 2012. február 3-i válaszában a főtitkár kijelentette, hogy „[a]z EGSZB mindig is elismerte, hogy a szóban forgó határozat [...] nem tartozik azon esetek indikatív listáján kifejezetten említett kategóriák egyikébe sem, amelyek esetében visszamenőleges előléptetést irányoztak elő, amint azt korábban a személyzetnek is megjegyezték, belső szabályaival összhangban”.

88. Az ombudsman megjegyzi, hogy az EGSZB nagyon következetlen megközelítést fogadott el ajánlástervezetének e vonatkozását illetően. Bár nem tartja hasznosnak az ilyen következetlenség okainak kivizsgálását, azon a véleményen van, hogy egy jól irányított intézményben az ombudsmannak vagy bármely más külső felülvizsgálati szervnek adott válaszokat össze kell hangolni, és először belsőleg meg kell állapodni azok megküldése előtt. Ez megfelelő ügyintézést jelentene.

89. Az EGSZB utolsó szava azonban az volt, hogy olyan határozatot hozott, amely nem felelt meg az alkalmazandó belső promóciós szabályoknak. Ezért elismerte, hogy jogsértő magatartást követett el. Bár üdvözli az EGSZB végleges álláspontját ebben a kérdésben, az ombudsman az alábbiakban néhány észrevételt fog tenni ezzel az állásponttal kapcsolatban.

90. Az ombudsmanhoz intézett 2012. február 3-i válaszában a főtitkár kijelentette, hogy

„a szóban forgó határozatot olyan szabályrendszer téves értelmezésének kellene minősíteni, amely bizonyos tekintetben (különösen a jogi aktusok hierarchiája tekintetében) nem tűnik pontosnak és egyértelműnek. [A] fájlalapú vizsgálat csak részben állapíthatja meg azokat az elemeket, amelyek a [késői] elnök akkori döntését megalapozták. Különösen a néhai [EGSZB-elnök] kapott szóbeli tanácsot arról, hogy a személyzeti szabályzatból eredő [kinevező hatóság] hatáskörei magasabb hierarchikus helyzetben vannak az EGSZB belső szabályaihoz képest. A bizottság elismeri, hogy a megtámadott határozatot a belső szabályok alkalmazása tekintetében a [kinevező hatóság] hatásköreinek terjedelmére és terjedelmére vonatkozó téves feltevés alapján hozták meg.”

91. Az ombudsman a fenti magyarázatból azt a következtetést vonja le, hogy a főtitkár szerint a szóban forgó hiba az volt, hogy a néhai elnök úgy ítélte meg, hogy gyakorolhatja a kinevezésre jogosult hatóságként ráruházott mérlegelési jogkört, és az általa legjobbnak ítélt módon megváltoztathatja A. előléptetésének időpontját, amelyet korábban és az alkalmazandó belső előléptetési szabályokkal összhangban állapítottak meg. Az ombudsman a főtitkár fent idézett válaszából különösen azt jegyzi meg, hogy úgy tűnik, a néhai elnök „szóbeli tanácsot” kapott arra vonatkozóan, hogy ezt megteheti.

92. Az ombudsman először is helytelennek tartja, hogy az EGSZB minden kifogását a néhai elnök által tett lépésekre alapozza. Ez annál is inkább így van, amikor az EGSZB a néhai elnöknek adott „szóbeli tanácsadásra” hivatkozik, anélkül, hogy meghatározná, hogy kitől és mikor kapott ilyen tanácsot. Másrészt az ilyen hivatkozások egyáltalán nem hasznosak az ombudsman értékelése szempontjából, mivel természetesen lehetetlen számára minimális bizonyossággal megállapítani az ilyen „szóbeli tanácsadás” létezésének valódiságát.

93. Az ombudsman mindazonáltal releváns információkat szerezhetett be az általa megvizsgált dokumentumokból. E bizonyítékok alapján megállapítható, hogy i. az EGSZB egyik politikai csoportjának egy magas rangú tagja kitartóan felvette a kapcsolatot az EGSZB volt főtitkárával A. visszaható hatályú előléptetésével kapcsolatban, és hogy A. asszony teljes mértékben tisztában volt ezzel; (ii) az EGSZB egyik politikai csoportjának ugyanezen magas rangú tagja később felvette a kapcsolatot az EGSZB jelenlegi főtitkárával is A. visszaható hatályú előléptetésével kapcsolatban; (iii) ezt követően az EGSZB adminisztrációja beleegyezett abba, hogy A. előléptetésének időpontját az említett magas rangú tag kérésének megfelelően 2008. január 1-jére módosítsák; iv. ezt követően a főtitkár tájékoztatja a magas rangú tagot, hogy javasolni fogja az EGSZB néhai elnökének (aki a magas rangú tisztviselők kinevezésére jogosult hatóság volt), hogy A. előléptetésének időpontját változtassák meg 2008. január 1-jére; végül, v. mielőtt a néhai elnök elfogadta volna az A. előléptetési időpontjának módosításáról szóló határozatot, az EGSZB adminisztrációja – elismerve, hogy az előléptetés időpontjának meghatározása a kinevezésre jogosult hatóság feladata – aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az előléptetés időpontjának az előléptetési vegyes bizottság véleményének és az általa meghatározott kritériumoknak a figyelmen kívül hagyásával történő megváltoztatása sértheti az egyenlő bánásmód elvét.

94. A fentiekből következik, hogy az EGSZB néhai elnöke a főtitkár javaslata alapján járt el (amint azt maga A. előléptetési időpontjának módosításáról szóló határozat is egyértelműen kimondja), aki pedig eleget tett az EGSZB egyik politikai csoportja magas rangú tagjának kérésének, mindezt annak teljes tudatában, hogy A. előléptetési időpontjának megváltoztatását nem indokolták az EGSZB saját belső szabályai és az egyenlő bánásmód általános elve [20].

95. Az ombudsman megjegyzi, hogy az EGSZB előléptetésre vonatkozó belső szabályai úgy rendelkeztek, hogy 2008. január 1-jétől csak azokat a tisztviselőket lehet előléptetni, i. akiket az előléptetési vegyes bizottság egyhangúlag javasolt, és ii. akik elérték az előléptetésre való jogosultság referencia-küszöbértékét. A. a fenti feltételek egyikét sem teljesítette. Ettől az időponttól kezdve azonban egy olyan új határozattal léptették elő, amely megsemmisített és felváltott egy korábbi határozatot, amely 2008. július 1‐jétől helyesen léptette elő. Amint azt az ombudsman a fenti 48. és 49. pontban megállapította, ezt a határozatot azért fogadták el, mert elfogadhatatlan és indokolatlan nyomást gyakoroltak az EGSZB igazgatására annak érdekében, hogy eltérjenek az EGSZB előléptetésre vonatkozó belső szabályaitól.

96. A vizsgálat során megvizsgált dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy ezt az elfogadhatatlan és indokolatlan nyomást az EGSZB egyik politikai csoportjának magas rangú tagja gyakorolta az EGSZB egymást követő főtitkáraira. Az EGSZB korábbi elnöke a jelenlegi főtitkár javaslatára cselekedett, és megváltoztatta A. előléptetésének időpontját. E tekintetben az ombudsman megjegyzi, hogy vizsgálata során a főtitkár egyetlen alkalommal sem érvelt azzal, hogy azt tanácsolta volna a néhai elnöknek, hogy az aláírásával ellátott határozat jogellenes lehet. Éppen ellenkezőleg, az ombudsman rendelkezésére álló bizonyítékok arra utalnak, hogy a főtitkár eleget tett az EGSZB egyik politikai csoportja magas rangú tagjának kérésének, az EGSZB igazgatásának saját fenntartásai ellenére. E fenntartások az egyenlő bánásmód elvének esetleges megsértésére vonatkoztak, amelyet bármely ilyen, az előléptetési vegyes bizottsággal folytatott konzultáció nélkül hozott határozat eredményezhet. Kifejezésükre azt megelőzően került sor, hogy az EGSZB néhai elnöke a főtitkár javaslata alapján ténylegesen elfogadta volna ezt a határozatot.

97. A fentiek fényében az ombudsman arra a következtetésre jut, hogy az EGSZB néhai elnöke a főtitkár téves tanácsára alapozta döntését [21]. Bár sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EGSZB a vizsgálata során nem ismerte el egyértelműen ezt a tényt, az ombudsman megjegyzi, hogy bár késedelmesen és csak nagy habozás után, az EGSZB végül elismerte, hogy helytelenül és saját szabályaival ellentétesen járt el. Következésképpen az EGSZB pozitívan reagált az ombudsman ajánlástervezetének e vonatkozására.

A jogsértő magatartásnak a tisztviselő előléptetése időpontjának helyesbítésével történő korrekciójáról

98. Különböző válaszaiban az EGSZB először is arra az álláspontra helyezkedett, hogy A. előléptetése időpontjának megváltoztatása nem járna költségvetési hatással. Megállapította továbbá, hogy A. számára nem okoz nehézséget előléptetése időpontjának az eredeti előléptetés időpontjára, azaz 2008. július 1‐jére történő módosítása. E tekintetben azonban az EGSZB hangsúlyozta, hogy összességében a személyzeti szabályzat 62. cikke korlátozza a kinevezésre jogosult hatóság azon hatáskörét, hogy visszavonja a határozatot, ha a visszavonás megfosztja a tisztviselőt az ellátásoktól. Az EGSZB továbbá azzal érvelt, hogy i. A. asszony nem kérte előléptetése időpontjának megfordítását, hanem kijelentette, hogy nem bánja az ilyen megfordítást; jogi tanácsot kapott arra vonatkozóan, hogy ilyen körülmények között ne vállaljon kockázatot; és iii. a többi megkérdezett intézmény megerősítette, hogy a visszafordítások ritkák, és azokat el kell kerülni.

99. Elöljáróban az ombudsman hangsúlyozza, hogy A. előléptetése időpontjának helyesbítésére vonatkozó ajánlásának célja az volt, hogy ezzel az EGSZB korrigálja jogsértő magatartását. Ezt várják el a polgárok az uniós közigazgatástól, miután hibákat követ el. Az EGSZB-nek a pozitív költségvetési hatás hiányára vonatkozó érve ezért irreleváns.

100. Ezenkívül az ombudsman rendelkezésére álló bizonyítékok, nevezetesen A.-nak a főtitkárhoz intézett 2011. március 24-i levele egyértelműen azt mutatta, hogy A. egyértelműen elfogadta, sőt úgy tűnt, hogy támogatja előléptetése időpontjának helyesbítését.

101. A vizsgálat során világossá vált továbbá, hogy az EGSZB álláspontjával ellentétben a főtitkár által kért és a főtitkárnak megküldött valamennyi belső és külső jogi vélemény, amelyet az ombudsman az EGSZB ügyiratának vizsgálatakor látott, megerősítette, hogy az A. asszony előléptetése időpontjának megváltoztatására vonatkozó határozat összességében ellentétes az EGSZB belső szabályaival, és ezért önmagában megsemmisíthető.

102. Ehhez kapcsolódóan nem találtak bizonyítékot arra, hogy az EGSZB és más intézmények között hivatalos konzultációra került volna sor. Az EGSZB ügyiratainak vizsgálata során az EGSZB egyik igazgatója szóban tájékoztatta az ombudsman szolgálatait arról, hogy csak informális megbeszélésekre került sor más intézményekkel, amelyekről nem készült feljegyzés. Ha ezek a megközelítések valóban „nem hivatalosak” lennének, az EGSZB-nek nem lett volna szabad figyelembe vennie őket ahhoz, hogy ellentmondjon azoknak az írásbeli jogi véleményeknek, amelyekkel az ügyiratban rendelkezett, és amelyekben ezzel ellentétes következtetésre jutott. Ezenkívül nem szolgálhatnak érvként az ombudsman előtt az adott körülmények között, amikor az uniós jog értelmezéséről van szó.

103. Végezetül az ombudsman tudomásul veszi a személyzeti szabályzat 62. cikkének szövegét: „A szabályszerűen kinevezett tisztviselő jogosult a besorolási fokozata és fizetési fokozata szerinti illetményre. A tisztviselő nem mondhat le díjazásra való jogosultságáról [...]”(utólagos kiemelés). E tekintetben hangsúlyozza, hogy a vizsgálatból kellően egyértelműen kiderül, hogy A. asszony módosított előléptetési időpontja nem eredményezte „megfelelő kinevezését”, és ezért sem ő, sem az EGSZB, amely a „jogosulatlan” kinevezésért felelős szerv, nem hivatkozhat a fent említett cikkre.

104. Ezen túlmenően, tekintettel a szóban forgó határozat puszta jogellenességére, valamint arra, hogy A. tudott e jogellenességről, és nem ellenezte annak visszavonását, az EGSZB az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatával [22] összhangban mindvégig visszavonhatta volna azt. Erre, valamint a főtitkár által kért és beszerzett külső jogi tanácsadás tartalmára tekintettel az ombudsmant meglepik a főtitkár 2012. február 3-i nyilatkozatai, amelyek szerint „a [kinevező hatóság] hatásköreivel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat meglehetősen szigorú, és a jogos elvárások kérdésében nem egyértelmű”. Végül, tekintettel az EGSZB ismételt érvelésére, amely szerint A. előléptetési időpontjának megváltoztatása nem volt hatással a költségvetésre, az ombudsman nem látja, mi akadályozta meg az EGSZB-t abban, hogy ezt az időpontot azonnal megváltoztassa, amint tudomást szerzett az erre vonatkozó ajánlásáról.

105. Mindazonáltal az ajánlott visszavonásra végül 2012. február 6-án került sor, amikor a főtitkár kinevezésre jogosult hatóságként eljárva határozatot hozott, amelyben megsemmisítette és felváltotta az EGSZB néhai elnökének A. előléptetésének időpontját megváltoztató határozatát. Az új határozat ezt az időpontot 2008. július 1-jére állította vissza. Az A.‐t 2008. július 1‐jétől helyesen előléptető határozatban szereplő szorzótényezővel megegyező szorzótényezőt is előírt. Az ombudsman bízik abban, hogy az EGSZB továbbra is eleget tett a határozatok közzétételével kapcsolatos valamennyi követelménynek, és a határozatot megfelelően hozzáférhetővé tette a személyzet számára, és láthatóvá tette az EGSZB épületeiben.

106. A fenti intézkedéssel az EGSZB eleget tett az ombudsman ajánlástervezetének megfelelő aspektusának. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jut, hogy az ajánlástervezet e szempontját mostanra – bár késedelmesen – teljesítették. Úgy véli továbbá, hogy az, hogy az EGSZB visszavonta a határozatot, újabb elismerése annak, hogy tévedett, és hogy saját szabályaival ellentétesen járt el, amint azt fentebb említettük az EGSZB-nek az ajánlástervezet első aspektusára adott válaszaival kapcsolatban. Az ombudsmannak azonban hangsúlyoznia kell, hogy különösen elégedetlen azzal a ténnyel, hogy az ajánlástervezet kiadását követően az ombudsmannal folytatott különböző levélváltások során az EGSZB elnöke ellenállt az elkövetett hiba kijavításának, azt állítva, hogy jogi tanácsot kapott arra vonatkozóan, hogy ezt ne tegye meg. Az ombudsman sajnálja, hogy el kell ismernie, hogy az aktában végzett vizsgálatai azt mutatták, hogy az intézménynek írásban adott valamennyi – belső és külső – hivatalos jogi vélemény ugyanazt a következtetést tartalmazta, mint amelyre az ombudsman jutott, és hogy állítólag csak informálisan és szóban adtak eltérő jogi véleményt. Az ombudsman nem gondolja, hogy az EGSZB elnöke tudatosan hamis nyilatkozatokat tett volna az ombudsmannak adott válaszaiban. Az ombudsman inkább úgy véli, hogy az aláírására készített pontatlan válaszok adminisztratív szolgálatainak egyéb súlyos és sajnálatos hibáiból eredtek. Az EGSZB szolgálatainak minden felelősségi szinten valóban óvatosabbnak, szigorúbbnak és szakszerűbbnek kell lenniük az európai ombudsman vizsgálataira adott válaszok előkészítése során, amelyeket aláírásra benyújtanak az EGSZB elnökének. Ezek a vizsgálat által feltárt szerencsétlen események azonban nagyon súlyos hivatali visszásságot jelentenek, ami indokolja a kritikai észrevétel kiadását.

Intézkedések annak megakadályozására, hogy a jövőbeli politikai beavatkozás és nyomásgyakorlás befolyásolja az EGSZB adminisztrációjának döntéshozatali eljárásait

107. Az EGSZB tájékoztatta az ombudsmant arról a három intézkedésről, amelyek véleménye szerint megvédik őt a döntéshozatali eljárásaiba való jövőbeli beavatkozástól. i. elfogadta a 077/11 A határozatot, ii. kiadta az új előléptetési szabályokról szóló 2012. január 18-i feljegyzést, és iii. tájékoztatta képviselőcsoportjainak elnökeit az ombudsman ajánlástervezetéről.

108. Az ombudsman megvizsgálta a 077/11 A. sz. határozatot. Ez a határozat úgy rendelkezik, hogy jelenleg a főtitkár az AD tisztviselők kinevezésre jogosult hatósága [23]. E határozattal az EGSZB ezeket a kinevezésre jogosult hatósági hatásköröket az elnökéről a főtitkárára ruházta át.

109. Ami ezt az intézkedést illeti, amelyet ajánlástervezetének harmadik aspektusára adott válaszában említett, az ombudsman úgy véli, hogy a kinevezésre jogosult hatóság hatásköreinek az EGSZB elnökéről a főtitkárra történő átruházása, és ezáltal az AD-személyzet kinevezéséért, áthelyezéséért és előléptetéséért felelős egyetlen személyvé tétele önmagában nem jelenthet elegendő intézkedést annak megakadályozására, hogy a politikai beavatkozás és nyomás befolyásolja az EGSZB adminisztrációjának döntéshozatali eljárásait, amint az a jelen ügyben is történt.

110. Az ombudsman vizsgálata során összegyűjtött bizonyítékok egyértelműen azt mutatják, hogy az EGSZB néhai elnökének – annak ellenére, hogy aláírta az A. asszony előléptetésének időpontját megváltoztató határozatot – nem volt fontos szerepe az említett határozathoz vezető folyamatban. Az EGSZB elnöke a főtitkár javaslata alapján jár el.

111. A főtitkár kinevezésre jogosult hatóságára ruházott hatáskörök, nevezetesen az AD besorolású alkalmazottak előléptetésére vonatkozó hatáskörök tehát észszerűen úgy értelmezhetők, mint amelyek egyszerűen elismerik a főtitkárnak a gyakorlatban már betöltött szerepét. Az ombudsman e tekintetben hangsúlyozza, hogy a jelen ügy példa arra a helyzetre, amikor ez a szerep indokolatlan politikai nyomásnak volt kitéve, ami végül befolyásolta az intézmény döntéshozatali folyamatát a személyzete egy tagjának előléptetésével kapcsolatban. A 077/11 A határozat tehát olyan intézkedés, amely nyilvánvalóan nem elegendő ahhoz, hogy a jövőben hasonló helyzetek ne fordulhassanak elő.

112. Ezenkívül egy másik intézkedéssel kapcsolatban, amelyet ajánlástervezetének releváns aspektusára válaszul terjesztett elő, nevezetesen az EGSZB azon döntésével kapcsolatban, hogy az előléptetési rendszert egyetlen előléptetési időpont meghatározása érdekében megváltoztatja, az ombudsman egyetért azzal, hogy ez az intézkedés segíthetne a „háromnapos” előléptetési rendszerből eredő egyes problémák megszüntetésében. Nem látja azonban, hogy ez az intézkedés hogyan lenne elegendő annak megakadályozására, hogy politikai nyomást gyakoroljanak az EGSZB adminisztrációjára a személyzetét érintő kérdésekben. A jelen ügy tényállását egyszerű példaként véve olyan helyzetre lehetne gondolni, amelyben ahelyett, hogy az intézményt arra kényszerítenék, hogy jogellenesen változtassa meg a tisztviselő előléptetésének időpontját egy többnapos előléptetési időszakban, az intézményt arra ösztönzik, hogy egy adott előléptetési időszakban előléptessen egy érdemtelen vagy kevésbé érdemes tisztviselőt. Következésképpen az összes tisztviselőre vonatkozó egységes előléptetési időpont meghatározása önmagában nem elegendő ahhoz, hogy növelje annak valószínűségét, hogy az EGSZB adminisztrációja nem érzékeny a politikai beavatkozásra.

113. Az ombudsman azonban elismeri, hogy az ajánlástervezetének releváns szempontjára válaszul hivatkozott harmadik intézkedés valóban rendelkezhet ilyen megelőző hatással. Üdvözli az EGSZB elnökének arra irányuló kezdeményezését, hogy tájékoztassa az EGSZB politikai csoportjainak elnökeit ajánlástervezetéről, és hangsúlyozza, hogy az EGSZB-nek teljes mértékben el kell köteleznie magát az előléptetésekre vonatkozó szabályok legszigorúbb alkalmazása mellett. Az ombudsman véleménye szerint rendkívül fontos, hogy az EGSZB valamennyi politikai csoportvezetőjét érzékennyé tegyék a jogszerűség, az etika és a megfelelő ügyintézés elvei tiszteletben tartásának szükségességére. Az ombudsman bízik abban, hogy az EGSZB a politikai csoportjait is tájékoztatni fogja vizsgálatának következtetéseiről, és hogy ezek együttesen elgondolkodnak majd azon, hogy az EGSZB igazgatása és a politikai csoportok hogyan gyakorolják szerepüket az EGSZB-n belül.

114. A fentiek fényében, valamint tekintettel az EGSZB elnöke és főtitkára által az ombudsman felé tett azon kötelezettségvállalásokra, hogy teljes mértékben tiszteletben tartják az EGSZB hatályos igazgatási szabályait, az ombudsman arra a következtetésre jut, hogy az EGSZB megfelelő intézkedést hozott annak érdekében, hogy a jövőben ne fordulhasson elő hasonló helyzet. Bízik abban, hogy az EGSZB jövőbeli magatartása megerősíti ezt a következtetést.

115. Az ombudsmannak mindazonáltal hangsúlyoznia kell, hogy ez a vizsgálat egy nagyon súlyos hivatali visszásságra világított rá az EGSZB magatartásában. Ezért, bár tudomásul veszi, hogy az EGSZB elismeri, hogy saját szabályaival ellentétesen járt el, helyesbítette az érintett tisztviselő előléptetésének időpontját, és elkötelezett annak biztosítása mellett, hogy a jövőben ne forduljanak elő ilyen jogsértések, az ügyet egy, az EGSZB-hez intézett kritikai megjegyzéssel zárja le.

116. Az ombudsman úgy véli, hogy vizsgálata olyan magatartásra derített fényt, amely véleménye szerint különösen súlyos szabálytalanságokhoz vezetett, és hátrányosan befolyásolta az átláthatóságot és az uniós intézményekről a nyilvánosságban kialakult képet. A fentiek fényében az ombudsman továbbítja határozatát az Európai Parlament elnökének, hogy esetleg fontolóra vegye annak az EGSZB-vel foglalkozó illetékes parlamenti bizottsághoz való hozzárendelését.

B. Következtetések

A panasszal kapcsolatos vizsgálata alapján az ombudsman a következő következtetésekkel zárja le a panaszt:

Az EGSZB – bár megkésve és erős ellenállást követően – eleget tett az ombudsman ajánlástervezetének, és elismerte, hogy helytelenül és saját szabályaival ellentétesen járt el. Az EGSZB az érintett tisztviselő előléptetési időpontjának helyesbítésével is korrigálta jogsértő magatartását. Végezetül az EGSZB ígéretet tett és intézkedéseket is tett annak érdekében, hogy a jövőben ne fordulhassanak elő hasonló helyzetek.

Az ombudsman szükségesnek tartja, hogy az alábbi kritikai észrevételt tegye az EGSZB-nél:

Az EGSZB nem válaszolt helyesen az ombudsman ajánlástervezetére, amikor olyan nyilatkozatokat tett, amelyek egyértelműen ellentmondanak az aktában dokumentált tényeknek. Ez nagyon súlyos hivatali visszásságnak minősült.

A panaszost és az EGSZB elnökét tájékoztatni fogják erről a döntésről. Tekintettel a feltárt magatartásra, amely véleménye szerint különösen súlyos szabálytalanságokhoz vezetett, amelyek hátrányosan befolyásolják az átláthatóságot és az uniós intézményekről a nyilvánosságban kialakult képet, az ombudsman úgy határozott, hogy e határozat egy példányát megküldi az Európai Parlament elnökének, aki esetleg fontolóra vehetné, hogy azt a Parlament EGSZB-vel foglalkozó illetékes bizottságához utalja.

 

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2012. december 6-án.

---

[1] A pénzügyi és emberi erőforrásokért felelős igazgató 2008. október 3-án e-mailben tájékoztatta az EGSZB személyzetének tagjait ezekről a szabályokról.

[2] A panaszos aktájában nincs utalás az előléptetésre való jogosultság referencia-küszöbértékére.

[3] Az ombudsman 2011. február 4-én az EGSZB-hez intézett ajánlástervezete tévesen „2008. április 1-jeként” említette a vonatkozó időpontot.

[4] Az ombudsman szolgálatai által készített fordítás az eredeti francia változatból.

[5] 2009. június 18-án a panaszos 1584/2009/MF számú panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz. A panaszt az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (8) bekezdése értelmében elfogadhatatlanként lezárták, mivel a panaszos abban az időben nem tisztázta az EGSZB kinevezésre jogosult hatóságának küldött 2009. február 10-i levél jellegét.

[6] A T-76/92. sz., Tsirimokos kontra Parlament ügyben hozott ítélet (EBHT 1993., II-1281. o.) 21. pontja: „Az ugyanabba a kategóriába vagy ugyanabba a szolgálatba tartozó valamennyi tisztviselőre a felvétel és a szolgálati előmenetel időszerű feltételeit kell alkalmazni. A gyakorlatban ezért a pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálatát az egyenlőség alapján, összehasonlítható információforrások felhasználásával kell elvégezni.”

[7] a T-262/94. sz., Jean Baiwir kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1996., SC I-A-257. o.); II-739. pont.

[8] Az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (2) bekezdése a következőképpen szól: „A közösségi intézmények és szervek kötelesek az ombudsman rendelkezésére bocsátani minden általa kért információt, és hozzáférést biztosítani számára az érintett iratokhoz. A minősített információkhoz vagy dokumentumokhoz, különösen az 1049/2001/EK rendelet 9. cikke szerinti minősített dokumentumokhoz való hozzáférés feltétele az érintett közösségi intézmény vagy szerv biztonsági szabályainak betartása.”

[9] Az EGSZB úgy véli, hogy a megvizsgált dokumentumok bizalmasak. Ez azt jelentette, hogy a nyilvánosság és a panaszos nem férhetett hozzá ezekhez.

[10] Az EGSZB a megvizsgált dokumentumokat bizalmasnak tekintette. Ez azt jelentette, hogy a nyilvánosság és a panaszos nem férhetett hozzá ezekhez.

[11] A T-144/95. sz., Christos Michaël kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1996., SC I-A-529. o. és II-01429. o.) 30. pontja.

[12] A C-343/87. sz., Annibale Culin kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1990., I 225. o.) 13. pontja, amely kimondja: „E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a kinevezésre jogosult hatóság nem köteles megindokolni az előléptetésről szóló határozatot, amennyiben az az elő nem léptetett pályázókat érinti, hanem köteles megindokolni az elő nem léptetett pályázó által a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszt elutasító határozatát.”

[13] A T-117/01. sz., Marcos Roman Parra kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I-A-27. o.); II-121: „Ilyen esetben a tisztviselő tehát nem rendelkezik elegendő információval ahhoz, hogy előzetesen értékelni tudja azokat az indokokat, amelyek alapján úgy döntött, hogy fellebbez a határozattal szemben”.

[14] A T-128/89. sz., Christian Brumter kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 1990., II-545. o.).

[15] A T-144/95. sz., Christos Michaël kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 31. pontja: „Elvben ez a határozat [az előléptetett tisztviselők listájának hivatalos elfogadása] sérelmet okozó aktusnak minősül, amelyet a Bíróság előtt megtámadhatnak azok, akik úgy vélik, hogy az érdekeik sérültek, mivel nem léptették elő őket”.

[16] A T-14/91. sz., Weyrich kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1991., II-235. o.) 39. pontja.

[17] A helyes hivatali magatartás európai kódexének (a határozatok indokolásának kötelezettsége) 18. cikke a következőket mondja ki:

"1. Az intézmény minden olyan határozatában, amely hátrányosan érintheti egy magánszemély jogait vagy érdekeit, meg kell jelölni az alapjául szolgáló indokokat, egyértelműen feltüntetve a vonatkozó tényeket és a határozat jogalapját.

2. A tisztviselő kerüli az olyan döntéseket, amelyek rövid vagy homályos indokokon alapulnak, vagy amelyek nem tartalmaznak egyedi indokolást.

3. Ha a hasonló határozatok által érintett személyek nagy száma miatt nem lehet részletesen közölni a határozat indokait, és ezért szabványos válaszokat adnak, a tisztviselőnek garantálnia kell, hogy ezt követően egyéni indokolást ad a határozatot kifejezetten kérő polgárnak.”

[18] A személyzeti szabályzat 62. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a] megfelelően kinevezett tisztviselő jogosult a besorolási fokozata és fizetési fokozata szerinti díjazásra. A tisztviselő nem mondhat le a díjazásra való jogosultságáról [...]”.

[19] Az EGSZB bizalmasnak tekintette a második ellenőrzés során beszerzett dokumentumokat. Az európai ombudsman végrehajtási rendelkezései 13. cikkének (3) bekezdésével és 14. cikkének (2) bekezdésével összhangban sem a panaszos, sem a nyilvánosság nem férhet hozzá a vizsgálat eredményeként beszerzett bizalmas dokumentumokhoz. Mind a panaszos, mind az EGSZB megkapta az ombudsman szolgálatai által a második vizsgálatról készített jelentés egy példányát.

[20] Lásd többek között a C‑443/07 P. sz., Centeno Mediavilla kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2008., I-10945. o.) 76. pontját: „A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a közösségi tisztviselők foglalkoztatására vonatkozó jogra alkalmazandó egyenlő bánásmód elvének megsértése akkor áll fenn, ha a személyek két olyan kategóriáját, akiknek ténybeli és jogi körülményei nem mutatnak lényeges különbséget, a felvételük időpontjában eltérően kezelik, és ez az eltérő bánásmód objektíve nem igazolható [...]”.

[21] E tekintetben az ombudsman felhívja a figyelmet az uniós köztisztviselőkre vonatkozó közszolgálati elveire, amelyek a következők: az Európai Unió és polgárai iránti elkötelezettség; ii. integritás; iii. objektivitás; iv. mások tisztelete; és v. az átláthatóság, amelyet a honlapján tett közzé, és amelynek iránymutatásul kell szolgálnia az uniós közszolgálat számára.

[22] Lásd például a Közszolgálati Törvényszék F-51/07. sz., Philippe Bui Van kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 11-én hozott ítéletét (az EBHT-ban még nem tették közzé):

„51. Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a kedvező közigazgatási aktus visszaható hatályú visszavonása általában nagyon szigorú feltételekhez van kötve (lásd az 54/77. sz., Herpels kontra Bizottság ügyben 1978. július 11‐én hozott ítélet [EBHT 1978., 585. o.] 38. pontját és a fent hivatkozott De Compte kontra Parlament ügyben hozott ítélet 35. pontját). Ennélfogva az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, bár el kell ismerni, hogy minden olyan közösségi intézménynek, amely megállapítja, hogy az általa elfogadott jogi aktus jogellenes, joga van arra, hogy azt ésszerű határidőn belül visszaható hatállyal visszavonja, e jogot korlátozhatja a jogi aktus kedvezményezettje jogos bizalma tiszteletben tartásának szükségessége, aki a jogi aktus jogszerűségére hivatkozott (a fent hivatkozott Alpha Steel kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 10–12. pontja; a fent hivatkozott Consorzio Cooperative d’Abruzzo kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 12–17. pontja; a fent hivatkozott Cargill kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 20. pontja; a C‑365/89. sz. Cargill-ügyben hozott ítélet (EBHT 1991., I‑3045. o.) 18. pontja; A fent hivatkozott De Compte kontra Parlament ügyben hozott ítélet 35. pontja; és a T‑416/04. sz., Kontouli kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 2006., I‑A‑2‑181 és II‑A‑2‑897) 161. pontja.

52. Ez az ítélkezési gyakorlat a következő pontosításokat teszi szükségessé.

– Jogos elvárások [...]

55. Ami különösen a tisztviselő számára szubjektív jogokat vagy hasonló előnyöket biztosító intézkedés visszamenőleges hatályú visszavonását illeti, a szóban forgó intézkedés címzettjének jogos bizalmára vonatkozó követelmény nem tekinthető teljesítettnek, ha a visszavonást igazoló jogellenesség nem kerülheti el az általában gondos tisztviselő figyelmét, aki – tekintettel arra, hogy képes elvégezni a szükséges ellenőrzéseket – nem mentesülhet azon kötelezettség alól, hogy minden erőfeszítést megtegyen a figyelmesség és az ellenőrzés érdekében.

56. E tekintetben a személyzeti szabályzat 85. cikkének első bekezdésében foglalt, a túlfizetések adminisztráció általi visszatéríttetését igazoló feltételekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatból kell kiindulni, különösen abból a feltételből, hogy a kifizetés nyilvánvalóan hibás legyen, oly módon, hogy a kedvezményezett erről tudomást szerezzen (az Elsőfokú Bíróság T‑38/93. sz., Stahlschmidt kontra Parlament ügyben 1994. július 8‐án hozott ítéletének [EBHT 1994., I‑A‑65. o. és II‑227. o.] 19. pontja; a T‑205/01. sz., Ronsse kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I‑A‑211. o. és II‑1065. o.) 47. pontja; a T‑180/02. és T‑113/03. sz., Gouvras kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2004., I‑A‑225. o. és II‑987. o.) 110. pontja; valamint a T‑324/04. sz., F kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2007., II‑0000. o.) 142. pontját. E követelmények pontosan tükrözik annak szükségességét, hogy a jogi aktus címzettjének jogos elvárásai teljesüljenek, amennyiben bízhatott a jogi aktus jogszerűségében [...].

Az észszerű határidőről

63. Harmadszor, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogellenes közigazgatási aktus visszavonásának ésszerű határidőn belül kell megtörténnie (a fent hivatkozott De Compte kontra Parlament ügyben hozott ítélet 35. pontja; a fent hivatkozott Pascall kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 72. és 77. pontja; A fent hivatkozott Gooch kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 53. pontja; és a fent hivatkozott Kontouli kontra Tanács ügyben hozott ítélet 161. pontja.

67. Ami a közigazgatási aktus visszavonását illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a visszavonásra nyitva álló határidő észszerű jellegét az egyes ügyek sajátos körülményeire, és különösen az ügynek az érintett szempontjából fennálló jelentőségére, összetettségére és az érintett felek magatartására tekintettel kell értékelni (a fent hivatkozott Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 187. pontja, valamint a fent hivatkozott Eagle és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 66. pontja). Azt is figyelembe kell venni, hogy a szóban forgó intézkedés szubjektív jogokat biztosít-e, és hogy fennáll-e az érdekek egyensúlya (lásd ebben az értelemben: Snupat kontra HighAuthority ítélet, 87. o. és Hoogovens kontra Főhatóság ítélet, 272. o.), ami a jelen ügyben a kedvezményezettnek az olyan helyzet fenntartásához fűződő érdeke, amelyre számíthat, valamint az adminisztrációnak az egyedi intézkedések jogszerűségének fenntartásához és az intézmény pénzügyi forrásainak védelméhez fűződő érdeke között áll fenn [...].

– A védelemhez való jog

72. Végül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amelyet valamely személlyel szemben indítottak, és amely e személynek sérelmet okozó aktushoz vezethet, a közösségi jog egyik alapelvét képezi, amelyet még a szóban forgó eljárásra vonatkozó szabályozás hiányában is biztosítani kell (lásd különösen a 234/84. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1986. július 11‐én hozott ítélet [EBHT 1986., 2263. o.] 27. pontját; a C‑288/96. sz., Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., I‑8237. o.) 99. pontját; a C‑344/05. P. sz., Bizottság kontra De Bry ügyben hozott ítélet (EBHT 2006., I‑10915. o.) 37. pontja; a T‑277/03. sz., Vlachaki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2005., I‑A‑57. o. és II‑243. o.) 64. pontja.

73. Ez az elv, amely a megfelelő ügyintézés követelményeit tükrözi, megköveteli, hogy az érintettnek lehetősége legyen arra, hogy ténylegesen kifejtse álláspontját minden olyan kérdésben, amelyet a meghozandó intézkedés során a hátrányára figyelembe lehet venni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Belgium kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 27. pontját; a C‑458/98. P. sz., Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., I‑8147. o.) 99. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra De Bry ügyben hozott ítélet 38. pontja; a T‑372/00. sz., Campolargo kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I‑A‑49. o. és II‑223. o.) 31. pontja; valamint a fent hivatkozott Vlachaki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 64. pontját).

[23] A 077/11 A határozat 1. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a] kinevezésre jogosult hatóság hatásköreinek megosztását [...] az e határozathoz csatolt táblázatban foglaltak szerint pontosítani és/vagy módosítani kell.” Ez a táblázat azt mutatja, hogy a „főtitkár” felelős többek között az „állás betöltésére vonatkozó eljárásért” az AD 9–AD 14 (osztályvezetői és igazgatóhelyettesi) szinteken”, az „AD vezetőség”„megüresedett álláshelyek betöltésére vonatkozó eljárásáért (álláshirdetés nélkül)”, valamint a „tisztviselők és egyéb alkalmazottak magasabb besorolási fokozatú „AD” álláshelyekre történő kinevezéséért.