A panasz előzményei

1. 2004. május 1-jén hatályba lépett az új személyzeti szabályzat, amely új fizetési és előmeneteli rendszert vezetett be az Európai Unió tisztviselői számára. A 2004. március 22-i 723/2004/EK, Euratom tanácsi rendelet [1] XIII. melléklete (a továbbiakban: a személyzeti szabályzat XIII. melléklete) átmeneti intézkedéseket írt elő annak érdekében, hogy a 2004. május 1-je előtt felvett tisztviselők meglévő alapilletményét összhangba hozza az új fizetési és előmeneteli rendszerrel.

2. Ilyen intézkedésnek minősül a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 7. cikke. A következőket mondja ki:

„A 2004. május 1-je előtt felvett tisztviselők havi alapilletményét a következő szabályok szerint kell meghatározni:

1. A besorolási fokozatoknak az e melléklet 2. cikkének (1) bekezdése szerinti átnevezése nem vezethet az egyes tisztviselőknek fizetett havi alapilletmény változásához.

2. 2004. május 1-jén minden tisztviselőre szorzótényezőt kell számítani. Ez a szorzótényező megegyezik a tisztviselőnek 2004. május 1-je előtt fizetett havi alapilletmény és az e melléklet 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott alkalmazandó összeg arányával.

[…]

5. A (3) bekezdés sérelme nélkül, a 2004. május 1-jét követő első előléptetés minden tisztviselő esetében – a 2004. május 1-je előtt betöltött besorolási osztálytól és az előléptetés hatálybalépésekor betöltött fizetési fokozattól függően – a havi alapilletmény növekedéséhez vezet, amelyet a következő … táblázat alapján kell meghatározni:

6. Az első előléptetéskor új szorzótényezőt kell meghatározni. Ez a szorzótényező megegyezik az (5) bekezdés alkalmazásából eredő új alapilletmények és az e melléklet 2. cikkének (2) bekezdésében szereplő alkalmazandó összeg közötti aránnyal. A (7) bekezdésre is figyelemmel ezt a szorzótényezőt a fizetési fokozatban való előrelépést és a javadalmazás kiigazítását követő fizetésre kell alkalmazni.

7. Ha az előléptetést követően a szorzótényező 1-nél kisebb, a tisztviselő – a személyzeti szabályzat 44. cikkétől eltérve – mindaddig az új besorolási fokozatának első fizetési fokozatában marad, amíg a szorzótényező 1-nél kisebb, vagy amíg elő nem léptetik. Új szorzótényezőt kell kiszámítani azon fizetési fokozatban való előrelépés értékének figyelembevétele érdekében, amelyre az említett cikk alapján jogosult lett volna.

Amint a tényező 1-re emelkedik, a tisztviselő a személyzeti szabályzat 44. cikkével összhangban megkezdi a fizetési fokozatban történő előrelépést. Ha a szorzótényező nagyobb, mint egy, bármely egyenleget át kell váltani szolgálati időre a … lépésben”(utólagos kiemelés)

Az új személyzeti szabályzat 44. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az a tisztviselő, aki besorolási fokozatának egyik fizetési fokozatában két éve van, automatikusan a besorolási fokozat következő fizetési fokozatába lép (…)”

3. Az új személyzeti szabályzat hatálybalépését követően a Parlament úgy határozott, hogy bevezeti azt a gyakorlatot (a „gyakorlatot”), amely szerint a fenti 7. cikk (7) bekezdésének első mondatát a következőképpen alkalmazza: a 2004. május 1-je előtt felvett tisztviselők szorzótényezője (MF) automatikusan 1-re nő, két évvel az új személyzeti szabályzat szerinti első előléptetésük után.

4. A panaszosok mindketten az Európai Parlament AD 11 besorolási fokozatú tisztviselői. 2004. május 1-je előtt léptek szolgálatba [2]. A XIII. melléklet 7. cikkével összhangban az MF-jüket 2004. május 1-je után számították ki, és 0,834 volt. Az új személyzeti szabályzat alapján még nem léptették elő őket, és utolsó előléptetésükre 2004. január 1-jén került sor, azaz a régi személyzeti szabályzat alapján. Ezért nem tudták kihasználni a Parlament gyakorlatát. MF-jük az eredeti 0,834-es összegen maradt, és csak az új személyzeti szabályzat szerinti következő előléptetésük után két évvel változik.

5. 2007-ben a panaszosok összehasonlították fizetésüket azon kollégáik fizetésével, akik a 2005. évi előléptetésüket követően, azaz az új személyzeti szabályzat alapján később ugyanazt a besorolási fokozatot és fizetési fokozatot érték el. A gyakorlatnak megfelelően e kollégák MF-je automatikusan 1-re emelkedett, és fizetésük körülbelül 300 EUR-val többel nőtt, mint a panaszosok fizetése, akiknek MF-je nem érte el az 1-et.

6. A panaszosok vitatták ezt az eltérő bánásmódot, amely véleményük szerint a tisztviselők között az előléptetésük időpontja miatt állt fenn.

7. 2007. június 6‐án mindketten kérelmet nyújtottak be a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján. Arra kérték a kinevezésre jogosult hatóságot, hogy visszamenőleges hatállyal 1-re emelje a fizetésükre alkalmazandó MF-et.

8. 2007. október 19-én a kinevezésre jogosult hatóság elutasította kérelmeiket. Megállapította, hogy helyzetük megfelel mind a régi személyzeti szabályzat, mind az új személyzeti szabályzat XIII. melléklete rendelkezéseinek. 2004 januárjában előléptették őket, és a XIII. melléklet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban MF-et alkalmaztak a fizetésükre.

9. A kinevezésre jogosult hatóság kijelentette továbbá, hogy nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét, mivel a panaszosok nincsenek a panaszaikban említett kollégákkal összehasonlítható helyzetben. Az előléptetésük időpontja és a 2004. május 1‐je előtti besorolási fokozatuk eltérő volt.

10. A kinevezésre jogosult hatóság megállapította, hogy az első előléptetés lényeges lépés volt a régi személyzeti szabályzatról az új személyzeti szabályzatra való áttérésben. Az átmeneti időszak végéig a magasabb besorolás nem feltétlenül jelentett magasabb fizetést. A kinevezésre jogosult hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a Parlament határozata objektív kritériumon alapult, amely abban állt, hogy a tisztviselőnek az új személyzeti szabályzat szerinti első előléptetését követő két éven belül 1-es maximális nyugdíjkorhatárt állapítottak meg.

11. 2008. január 17-én a panaszosok a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtottak be a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság azon határozatával szemben, amely elutasította az alapilletményük MF-jének visszamenőleges kiigazítására irányuló kérelmüket. 2008. június 5‐i levelében a kinevezésre jogosult hatóság ugyanazon indokok alapján utasította el a panaszaikat, mint a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott kérelmeiket.

12. 2008. november 7-én a panaszosok az ombudsmanhoz fordultak.

A vizsgálat tárgya

13. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszaikban a panaszosok azt állították, hogy a Parlament gyakorlata összeegyeztethetetlen a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 7. cikkével.

14. Panaszaikban mindkét panaszos azt állította, hogy ugyanolyan bánásmódban kell részesíteni őket, mint azokat, akik a gyakorlat eredményeként 1-es MF-et kaptak. Az ombudsman azonban úgy döntött, hogy ezt az állítást nem foglalja bele a vizsgálatába. Állításuk fényében úgy vélte, hogy a panaszosok állításának nem lehet helyt adni. Feltételezve, hogy vizsgálatának arra a következtetésre kell jutnia, hogy a Parlament MF-re vonatkozó határozata ellentétes a joggal, és ezért hivatali visszásságnak minősül, az ombudsman nem kérheti a Parlamentet, hogy visszamenőleges hatállyal alkalmazzon ilyen MF-et a panaszosokra.

A vizsgálat

15. 2009. január 20-án az ombudsman vizsgálatot indított a panaszosok állításával kapcsolatban. Felkéri a Parlamentet, hogy továbbítsa számára az Elnökség erre vonatkozó hivatalos határozatát, és fejtse ki a gyakorlat mögött meghúzódó jogalapot.

16. A Parlament 2009. július 1-jén nyilvánított véleményt. Az ombudsman továbbította azt a panaszosoknak azzal a felhívással, hogy tegyék meg észrevételeiket, amelyeket azok 2009. augusztus 13-án küldtek meg.

17. 2010. május 11-én az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban ajánlástervezetet nyújtott be a Parlamentnek.

18. A Parlament 2010. szeptember 30-án kelt levelében válaszolt az ombudsman ajánlástervezetére. E levél másolatát továbbították a panaszosoknak. 2010. november 21-i levelükben a panaszosok megküldték közös észrevételeiket.

19. 2011. február 4-i levelében az ombudsman további tájékoztatást kért a Parlamenttől. 2011. április 11-én a Parlament megküldte válaszát, amelyet továbbított a panaszosoknak, felkérve őket észrevételeik megtételére. A közös észrevételeiket tartalmazó levél 2011. május 30-án érkezett meg az ombudsmanhoz.

Az ombudsman elemzése és következtetései

A. A szorzótényezőről szóló parlamenti határozatnak a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikkével való állítólagos összeegyeztethetetlensége

Az ombudsman elé terjesztett érvek

20. A panaszosok azt állították, hogy a Parlament gyakorlata összeegyeztethetetlen a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 7. cikkével.

21. Állításuk alátámasztására a panaszosok a következő három érvet terjesztették elő:

i. A Parlament az új személyzeti szabályzat szerinti első előléptetésük után két évvel automatikusan, és így önkényesen 1 MF-et alkalmazott valamennyi tisztviselőre.

ii. Ez hátrányosan megkülönböztette a régi személyzeti szabályzat alapján felvett tisztviselőket, míg a személyzeti szabályzat XIII. mellékletében foglalt átmeneti szabályok indoka az ilyen hátrányos megkülönböztetés elkerülése volt.

iii. Az Európai Bizottság eltérően alkalmazta a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 7. cikkét. Az új személyzeti szabályzat szerinti előléptetésüket követő két év elteltével nem alkalmazta automatikusan az 1-es MF-et valamennyi tisztviselőre. Azok a tisztviselők, akik előléptetésüket követően még mindig 1-nél kisebb MF-fel rendelkeznek, továbbra is ugyanazon besorolási fokozatba és fizetési fokozatba tartoznak. Ezután egy új MF kerül kiszámításra. Ha egy tisztviselő előrelépést tesz a fizetési fokozatban, és több mint egy fizetési fokozata van, ezt a többletet a fizetési fokozatban eltöltött szolgálati időre váltják át.

22. A panaszokra vonatkozó véleményében a Parlament emlékeztetett arra, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete az új személyzeti szabályzat hatálybalépését követően a Közösségek tisztviselőire alkalmazandó átmeneti intézkedéseket állapított meg.

23. A 2004. május 1-je előtt felvett tisztviselőkre vonatkozóan a XIII. melléklet 7. cikke „összetett mechanizmust” állapított meg, amelyben az MF kulcsszerepet játszott. Ebben az összefüggésben az új személyzeti szabályzat szerinti első előléptetés lényeges lépést jelentett a régi és az új illetménytábla közötti átmenetben.

24. A Parlament szerint a fenti rendelkezésekből az derült ki, hogy a tisztviselők nem kapják meg az új illetménytáblázat szerinti illetményük teljes összegét, amennyiben MF-jük nem éri el az 1-et.

25. A Parlament azt is kijelentette, hogy „a közösségi bíró nemrégiben rámutatott a XIII. melléklet 7. cikkének értelmezésével kapcsolatos nehézségekre is. A „formálisan kétértelmű rendelkezésekkel szemben, amelyek lehetetlenné teszik a szigorú és egységes értelmezést”, valamint „a két fizetési fokozat közötti átmenet megszervezésével járó anomáliák tudatában” a Parlament olyan megközelítést dolgozott ki, amelynek célja, hogy csökkentse azt az időszakot, amely alatt a XIII. melléklet 7. cikke által létrehozott mechanizmus problémákat okozna.”

26. Az ombudsman értelmezése szerint a Parlament a következőképpen írta le és indokolta gyakorlatát.

27. Legkésőbb két évvel az új személyzeti szabályzat szerinti első előléptetésük után automatikusan 1 MF-et ítélt meg valamennyi tisztviselőnek. Az első előléptetést követően a XIII. melléklet 7. cikkében foglalt mechanizmusoknak megfelelően új MF-et, és így új illetményt számítottak ki. 24 hónappal az előléptetést követően azonban, amikor ki kell számítani a fizetési fokozat megemelésének és az új MF-nek a pénzügyi vonzatait, a tisztviselőnek automatikusan 1-es MF-et adtak, és ettől kezdve az új besorolási fokozat első fizetési fokozatában az új fizetési fokozat szerinti teljes illetményt kapja. Jelenleg az új elméleti MF kiszámítása úgy történik, hogy az addig kapott illetményt 4,2%-kal [3] növelik, majd megállapítják az így kapott új illetmény és az adott besorolási fokozat első fizetési fokozatában alkalmazandó összeg közötti arányt. Ha az elméleti új MF még mindig egynél kevesebb volt, a hiányzó százalékos arányt szolgálati időre váltották át, és a tisztviselő az így kiszámított kiegészítő időszakra az új besorolási fokozatának első fizetési fokozatában maradt.

28. Következésképpen az első előléptetés az a mechanizmus volt, amely elindította a régi és az új illetménytábla közötti átmenetet, és az átmenethez szükséges idő személyenként eltérő lehet.

29. A Parlament véleménye szerint azonban az átmeneti intézkedések nem voltak hosszú távúak. Ezért úgy határozott, hogy az átmeneti időszak csökkentésének „jogszerű célját” követi. Még ha ez az igazgatási gyakorlat növelte is a fizetések közötti különbségeket egy adott időszakban, az új személyzeti szabályzat szerinti első előléptetés olyan objektív kritériumot jelentett, amelyet minden alkalmazott remélhet, hogy pályafutása egy adott pontján elér.

30. Az új személyzeti szabályzat lehetővé teszi a tisztviselő számára, hogy amennyiben eléri az 1-es maximális nyugdíjkorhatárt, magasabb illetményt kapjon, mint a magasabb besorolási fokozatba tartozó, de 1-nél alacsonyabb maximális nyugdíjkorhatárral rendelkező kollégái. Hasonlóképpen, amikor egyes kollégák előrelépnek, többet kaphatnak, mint egy tisztviselő, aki 2004. május 1-jén már ugyanazon a fizetési fokozaton volt. Az átmenet befejeztével egyensúly jön létre.

31. Ezért a Parlament ismételten hangsúlyozta a gyakorlata által követett jogszerű célt, amely „a teljes átmeneti időszak lehető legnagyobb mértékű csökkentése volt”. A Parlament szerint a jogalkotó összhangban kívánt lenni a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének alapjául szolgáló általános elvvel, nevezetesen azzal, hogy az átmeneti rendelkezések nem alkalmazhatók az észszerű időtartamon túl.

32. A Parlament előadta, hogy a XIII. melléklet 7. cikkének értelmezésével kapcsolatos nehézségekre a közösségi igazságszolgáltatás a „Lafili-ítéletben” [4] hívta fel a figyelmet.

33. A Parlament ezért úgy ítélte meg, hogy intézkedései hűek maradtak a szóban forgó átmeneti rendelkezések szelleméhez és a közösségi jogalkotó szándékához. A „mechanizmus összetettsége” és „a jogi szöveg átláthatatlansága” miatt azonban a Parlament kénytelen volt saját értelmezéséről dönteni az átmeneti időszak lerövidítése érdekében.

34. A XIII. melléklet 7. cikkének (7) bekezdése szerinti mechanizmus és az e cikk értelmezéséből eredő gyakorlat semmilyen hatással nem volt a 2004. május 1‐je előtt történt előléptetésekre.

35. A Parlament hangsúlyozta, hogy a panaszosokat 2004. január 1-jén előléptették, és nem volt olyan jogalap, amely lehetővé tette volna számukra, hogy az utolsó, 2004. januári előléptetésüket követően 1 MF-ben részesüljenek. Az illetményükre a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikkének (2) bekezdése alapján MF-et alkalmaztak [5]. Következésképpen a nyugdíjalapjukat csak az új személyzeti szabályzat szerinti első előléptetésüket követő legfeljebb két éven belül emelik 1-re.

36. E megfontolások alapján a kinevezésre jogosult hatóság a panaszosok 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszaira adott 2008. június 5-i válaszában arra a következtetésre jutott, hogy adminisztratív helyzetük megfelel az egyenlő bánásmód elvének. Valójában az új személyzeti szabályzat hatálybalépése előtt előléptetett tisztviselő igazgatási helyzete nem hasonlítható össze az új személyzeti szabályzat alapján előléptetett tisztviselő igazgatási helyzetével. A megtámadott határozatok tehát nem sértették meg az egyenlő bánásmód elvét.

37. A kinevezésre jogosult hatóság megjegyezte továbbá, hogy az SCT-ítélet a Lafili-ítéletben (annak 85. pontjában) egyértelműen kifejtette, hogy a személyzeti szabályzatnak az új előmeneteli struktúrára és a havi alapilletményre vonatkozó rendelkezései a jövőbeli helyzetekre is alkalmazandók [6]. Ezen túlmenően az ítélet kimondta, hogy „az átmeneti rendelkezés jellegéből következik, hogy kivételeket tartalmaz bizonyos szabályok alól, amelyek alkalmazását szükségszerűen befolyásolta a rendszer megváltozása”.

38. A Parlament ezt követően foglalkozott az ombudsman arra irányuló kérelmével, hogy másolatot kapjon az MF-re vonatkozó hivatalos elnökségi határozatról. A Számvevőszéknek a félidős értékelés alkalmazhatóságával kapcsolatos észrevételeit követően az Elnökség a Parlament által megfogalmazott hivatalos válaszban hivatalosan jóváhagyta a gyakorlatot. A Parlament véleményéhez a következő dokumentumokat csatolta:

i. 2009. szeptember 22-i elnökségi ülésének jegyzőkönyve [7]. E jegyzőkönyv 13. oldala tartalmazott egy pontot „A Számvevőszék éves jelentése – A Parlament számvevőszéki észrevételekre adott válaszainak az Elnökség általi elfogadása – A főtitkár feljegyzése” címmel; és

ii. A C-287. sz. Hivatalos Lap [8] kivonatának másolata. A Számvevőszék vonatkozó észrevételeit annak 11.7–11.9. pontja („Különleges értékelés a megbízhatósági nyilatkozat összefüggésében – A fizetésekre alkalmazandó MF”) tartalmazza, a Parlament ezekre adott válaszait pedig a 11.7–111.11. pont tartalmazza.

39. A Parlament fenti véleményével kapcsolatos közös észrevételeikben a panaszosok összefoglalva kijelentették, hogy a kérdés nem az, hogy a személyzeti szabályzat rendelkezései összeegyeztethetetlenek-e a Parlament határozatával, hanem éppen ellenkezőleg, mivel a személyzeti szabályzatnak mindig elsőbbséget kell élveznie az egyes intézmények gyakorlatával szemben.

40. Az MF célja annak biztosítása volt, hogy a 2004. május 1‐je előtt felvett valamennyi tisztviselőt szabályos és hátrányos megkülönböztetéstől mentes módon fokozatosan átsorolják a régi illetménytáblázatból az újba. A Parlament szándékosan és szándékosan meghiúsította ezt a célt azáltal, hogy egyoldalúan úgy döntött, hogy az átmeneti időszak csökkentésének „jogszerű célját” követi. Erre azonban soha nem volt köteles.

41. A „jóváhagyás”, amelyre a Parlament a véleményében utalt, amikor a Számvevőszék észrevételeire adott válaszáról beszélt, a legjobb esetben is implicitnek tekinthető, és 2008. szeptember 22-i keltezésű. Ez 21 hónappal azt követően történt, hogy a 2005-ben előléptetett alkalmazottakat tájékoztatták a főigazgatónak a gyakorlat bevezetésére vonatkozó döntéséről. Úgy tűnik, hogy a döntése hiteles alapjának hiányát tovább súlyosbította, hogy nem konzultált a Jogi Szolgálattal. Ez sérti az Elnökség 2004. január 28-i határozatának [9] 3. cikkét, amely kimondja, hogy „igazgatási eljárások esetén a Jogi Szolgálat a határozathoz csatolt feltételeknek megfelelően nyújt segítséget.”

42. A panaszosok végül tudomásul vették a Parlament nyilatkozatát, amely szerint „az átmeneti időszak lerövidítése érdekében kénytelen volt dönteni a 7. cikk összetett és átláthatatlan rendelkezéseinek saját értelmezéséről”. Véleményük szerint ez a célkitűzés tisztán önként vállalt cél volt. A Parlament maga is elismerte, hogy a többi intézmény, például a Számvevőszék vagy a Bíróság eltérően értelmezte a 7. cikk rendelkezéseit. A panaszosok nem találtak bizonyítékot arra, hogy a bíróságok nehézségekbe ütköztek volna a Parlament által ismételten hivatkozott értelmezés és alkalmazás során. Állításuk alátámasztására a panaszosok benyújtották az üggyel kapcsolatos, a Számvevőszék [10] és a Bíróság [11] által 2007-ben kiadott "személyzeti közleményeket". Ezekben a közleményekben a Számvevőszék és a Bíróság egyaránt tájékoztatta alkalmazottait a személyzeti szabályzat reformját követő előléptetést követő fizetési fokozatba lépéssel kapcsolatos politikáikról.

43. A panaszosok megküldték az ombudsmannak a Parlament 2009. április 23-i állásfoglalásának egy példányát, amely az Európai Unió 2007-es pénzügyi évre szóló általános költségvetése VI. szakaszának (EECS) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező észrevételeket tartalmazott (a továbbiakban: a 2009. április 23-i állásfoglalás). Ezen állásfoglalás 7. pontjában a Parlament a következőket állapította meg: „a személyzeti szabályzat szorzótényezőre vonatkozó rendelkezéseit valamennyi intézménynek azonos módon kell értelmeznie és végrehajtania a személyzettel szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében; várja, hogy a Közszolgálati Törvényszék döntsön az Európai Bizottság egyik tisztviselője által benyújtott fellebbezésről, és elvárja, hogy az EGSZB (szükség esetén visszamenőleges hatállyal) összehangolja gyakorlatát ezzel az ítélettel.”

Az ombudsman ajánlástervezethez vezető értékelése

44. Az ombudsman először is csalódottságának adott hangot amiatt, hogy a Parlament nem tudott olyan hivatalos közigazgatási határozatot hozni, amely a felülvizsgálat tárgyát képezőhöz hasonló fontos közigazgatási gyakorlatot állapítana meg. Amint arra a panaszosok helyesen rámutattak, a Parlamentnek a Számvevőszék észrevételeire adott válasza nem minősülhet ilyen visszamenőleges hatályú határozatnak.

45. Másodszor, az ombudsman megjegyezte, hogy észrevételeinek 11.11. pontjában a Számvevőszék megállapította, hogy a személyzeti szabályzat MF-re vonatkozó rendelkezéseit valamennyi intézménynek azonos módon kell értelmeznie és végrehajtania. Ez biztosítaná „a személyzeti szabályzat valamennyi intézmény általi jogszerű és szabályszerű alkalmazását, lehetővé téve ezáltal a személyzettel szembeni egyenlő bánásmódot”. A Parlament ezt 2009. április 23-i állásfoglalásában kifejezetten megismételte.

46. A fentiek fényében az ombudsmant zavarba ejtette a Parlament egyoldalú döntése, hogy tartózkodik a fenti célkitűzés követésétől, ugyanakkor tudatában volt annak, hogy más intézmények eltérő gyakorlatot alkalmaznak. E tekintetben megjegyezte, hogy a Bizottság, a Bíróság és a Számvevőszék (és nyilvánvalóan az összes többi intézmény) úgy határozott, hogy teljes mértékben végrehajtja a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikke (7) bekezdésének első mondatát, és 2004. május 1-jét követő előléptetését követően minden tisztviselőre vonatkozóan kiszámítja a félidős értékelést. Az ezen intézményekben dolgozó tisztviselő tehát mindaddig új besorolási fokozatának első fizetési fokozatában marad, amíg felső korhatára 1 alatt marad, vagy amíg újra elő nem léptetik.

47. A Parlament úgy vélte, hogy két okból is indokolt saját értelmezését és vitatott gyakorlatát alkalmazni. Először is a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikke rendelkezéseinek „összetett” és „átláthatatlan” jellege miatt, amely a Parlament véleménye szerint lehetővé tette saját értelmezését. Másodszor, mivel az átmeneti időszakot le kell rövidíteni.

48. Az ombudsman azonban nem találta meggyőzőnek a fenti okokat.

49. Az ombudsman megjegyezte, hogy a CST Lafili ügyben hozott ítéletének 37., 83. és 89. pontjában a Bíróság valóban megállapította, hogy a 7. cikk szövege „kétértelmű”,„félrevezető” és „kétértelmű”. Hozzátette, hogy a 7. cikk (6) és (7) bekezdésében használt megfogalmazás valóban lehetővé teszi a „nem teljesen szó szerinti” értelmezést, amelynek azonban továbbra is meg kell felelnie a vonatkozó átmeneti rendelkezések céljának [12].

50. A 7. cikk Parlament általi értelmezése azonban a törvény módosítását eredményezte [13]. Az ombudsman úgy vélte, hogy a Parlament igazgatási szervei nem értelmezhetik így a cikket.

51. Míg a KSZT Lafili ügyben hozott ítélete a 7. cikk utolsó mondatának értelmezésére vonatkozott, amely olyan helyzetekre vonatkozik, amelyekben a nyugdíjpénztár az előléptetést követően 1-nél magasabb lehet, a Parlament vitatott gyakorlata olyan helyzetekre hivatkozott, amelyekben az előléptetést követően a nyugdíjpénztár még mindig 1-nél alacsonyabb lenne. Ezekre a helyzetekre a XIII. melléklet 7. cikke (7) bekezdésének első mondata vonatkozott, amely az ombudsman véleménye szerint egyértelmű volt: „Ha az előléptetést követően a szorzótényező 1-nél kisebb, a tisztviselő – a személyzeti szabályzat 44. cikkétől eltérve – mindaddig új besorolási fokozatának első fizetési fokozatában marad, amíg a szorzótényező 1-nél kisebb, vagy amíg elő nem léptetik.”

52. A fenti rendelkezéssel ellentétben a Parlament úgy határozott, hogy az új személyzeti szabályzat szerinti első előléptetésük után két évvel mindenkire 1-es maximális nyugdíjkorhatárt alkalmaz, még akkor is, ha még mindig 1-nél kisebb maximális nyugdíjkorhatárral rendelkeztek. Az ombudsman e tekintetben rámutatott, hogy a 7. cikk (7) bekezdésének első mondatában foglalt rendelkezés mögött meghúzódó indok inkább az volt, hogy az új előmeneteli és illetményrendszerre való áttérést fokozatosan és egyedileg kell végrehajtani. A Parlament által elért eredmény pontosan az ellenkezője volt.

53. Az ombudsman megértette, hogy a Parlament végső célja az átmeneti időszak lehető legnagyobb mértékű csökkentése az érintett tisztviselők nagy száma tekintetében. Az ombudsman azonban megjegyezte, hogy a Parlament nem fejtette ki, hogy miért kell szükségszerűen lerövidíteni az átmeneti időszakot. Emlékeztetett arra, hogy éppen ellenkezőleg, az új személyzeti szabályzat előkészítő munkálataiból egyértelműen kitűnik, hogy az átmeneti időszak minden egyes tisztviselőre külön-külön alkalmazandó, és hogy egyes tisztviselők esetleg még az előmenetelük során sem érik el az 1-es maximális nyugdíjkorhatárt.

54. Mindazonáltal, még ha feltételezzük is, hogy az átmeneti időszak csökkentésének e célja megalapozott, az ilyen megközelítés – amint azt a jelen kifogások is mutatják – nem zárta ki az ugyanazon besorolási csoportba tartozó alkalmazottakkal szembeni esetleges tisztességtelen bánásmódot. Valójában a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikke (7) bekezdésének Parlament általi sajátos értelmezése következtében az új személyzeti szabályzat alapján előléptetett tisztviselők MF-je az előléptetésüket követő két év elteltével automatikusan 1 évre emelkedett. Ezért illetményük magasabb lett, mint azon tisztviselőké, akiket 2004. május 1-je előtt léptettek elő, és akiknek MF-je nem érte el az 1-et.

55. A Parlamentnek igaza lehet, amikor azt mondja, hogy i. a 2004. május 1-je előtt előléptetett tisztviselők és az ezen időpont után előléptetett tisztviselők nincsenek azonos helyzetben; és ii. következésképpen a panaszosok megkülönböztetésre vonatkozó érvei e tekintetben nem voltak megalapozottak. Amint azonban a jelen kifogásokból kitűnik, a Parlament gyakorlata valóban olyan helyzetet teremtett, amelyben az ugyanazon besorolási csoportba tartozó, az új személyzeti szabályzat hatálybalépése előtt felvett tisztviselőket az előléptetésük időpontjától függően tisztességtelen pénzügyi bánásmódban részesítették.

56. Az ombudsman azt is hangsúlyozni kívánta, hogy a Parlament gyakorlata egyértelmű pénzügyi előnyt biztosított tisztviselői számára minden más intézmény tisztviselőivel szemben. A Parlament tisztviselői az új személyzeti szabályzat szerinti első előléptetésük után két évvel megkapták az új illetménytáblázat szerinti teljes illetményt. A többi intézmény azon tisztviselői, akiket pontosan ugyanazon a napon léptettek elő ugyanabba a besorolási fokozatba, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikkének (7) bekezdésében előírtaknak megfelelően potenciálisan továbbra is MF-et alkalmaztak illetményükre. A tisztviselőkkel szembeni eltérő bánásmód pontosan az volt, amit a Parlament mint politikai intézmény meg akart előzni 2009. április 23-i állásfoglalásának elfogadásakor.

57. Összefoglalva, az ombudsman úgy vélte, hogy a Parlament gyakorlata:

a) nem felelt meg a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikke (7) bekezdésének, ha 1‐es MF‐et alkalmazott azon tisztviselőire, akik első előléptetésük után két évvel még mindig 1-nél kisebb MF‐mel rendelkeznek;

a tisztviselőkkel szembeni tisztességtelen pénzügyi bánásmódhoz vezetett, az előléptetésük időpontjától függően; és

egyértelmű pénzügyi előnyhöz juttatta tisztviselőit a más uniós intézményeknél dolgozó tisztviselőkkel szemben.

Ennek eredményeként az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a gyakorlat sérti a helyes hivatali magatartás európai kódexének [14] 4., 5. és 11. cikkét, és ezért hivatali visszásságnak minősül.

58. Az ombudsman megjegyezte továbbá, hogy a Számvevőszék észrevételeire adott válaszában a Parlament ígéretet tett arra, hogy főtitkára igazgatási munkacsoportot nevez ki, amelynek feladata a téma alapos vizsgálata és szükség esetén módosítások előterjesztése.

59. A hivatali visszásságra vonatkozó fenti megállapítás fényében az ombudsman a következő ajánlástervezetet készítette:

„A Parlamentnek ki kell fejtenie, hogy milyen intézkedéseket kíván tenni a személyzeti szabályzatnak való megfelelés érdekében, és gyakorlatát összhangba kell hoznia a többi intézmény gyakorlatával.

A Parlamentnek ki kell fejtenie az ezzel a kérdéssel foglalkozó munkacsoport következtetéseit és ajánlásait, amelynek kinevezésére kötelezettséget vállalt, valamint a kinevezésre jogosult hatóság által ezt követően hozott intézkedéseket.”

Az ombudsmanhoz az ajánlástervezetét követően benyújtott érvek

A Parlament válasza az ajánlástervezetre

60. 1,5 oldalas indokolással ellátott véleményében a Parlament rámutatott, hogy az ajánlástervezet első pontját illetően „a bíróság nem hozott ítéletet a VIII. melléklet 7. cikkének ezen intézmény [Európai Parlament] által adott értelmezésével szemben, amely arra kötelezi a Parlamentet, hogy módosítsa az e területen alkalmazott gyakorlatát.” Azzal érvelt továbbá, hogy 2004. május 1-jétől már alkalmazta ezt a gyakorlatot személyzetének mintegy 90%-ára, „akik közül sokakat a továbbiakban nem érintene [az MF] kiszámítása a [Parlament] jelenlegi gyakorlatának módosítása esetén”. A Parlament arra a következtetésre jutott, hogy ilyen körülmények között „nem szándékozik módosítani a szorzótényezővel kapcsolatos gyakorlatát”.

61. Az ajánlástervezet második pontját illetően a Parlament hangsúlyozta, hogy „egyetértett a Számvevőszékkel abban, hogy elhalasztja e munkacsoport létrehozását mindaddig, amíg a Bíróság végleges döntést nem hoz a más intézmények alkalmazottai által a szorzótényezők területén előterjesztett néhány más ügyben. Ennek megfelelően nem hoztak létre munkacsoportot.” A Parlament válaszához csatolta „Az Európai Unió intézményeinek és szerveinek közleményei – Számvevőszék ...” című dokumentum 1. mellékletének kivonatát. A 2008-as pénzügyi évre vonatkozó éves jelentések”[15]. A „Számvevőszéki elemzés” szakaszban az Európai Számvevőszék válasza a következő: „A Számvevőszék nyomon fogja követni a Bíróság ítéletének nyomon követését”. Az „Intézmény válasza” szakaszban a Parlament válasza a következőképpen szólt: „Az Európai Parlament teljes mértékben osztja a Számvevőszék által meghatározott óvatos megközelítést, és folytatja a kérdés érdemi vizsgálatát.”

62. A Parlament arra a következtetésre jutott, hogy a fenti okokból és a jelenlegi helyzet alapján nem tűnik helyénvalónak az ombudsman ajánlástervezetének a javasolt formában történő végrehajtása.

A panaszosok további észrevételei

63. Közös észrevételeikben a panaszosok kijelentették, hogy csalódottak amiatt, hogy a Parlament nem volt hajlandó elismerni, hogy gyakorlata elfogadhatatlan.

Az ombudsman további vizsgálatai a Parlamentnél

64. Az ombudsman megjegyezte, hogy 2010. szeptember 30-i indokolással ellátott véleményében a Parlament kijelentette, hogy „a Számvevőszék előtt olyan ügy(ek) van(nak) folyamatban, amely(ek) megakadályozza(nak) abban, hogy az ajánlástervezet tartalmáról állást foglaljon”. Hozzátette, hogy feltételezi, hogy a Parlament nyilatkozata valószínűleg a Közszolgálati Törvényszék Lafili-ügyben hozott ítélete elleni fellebbezésre hivatkozott, és rámutatott, hogy a Törvényszék már 2010. július 2-án ítéletet hozott a fellebbezésről (T-485/08. P. sz. ügy [16]).

65. Az ombudsman, miután alaposan megvizsgálta a Parlamentnek az ajánlástervezetére adott válaszát, és mielőtt döntött volna a vizsgálat utolsó lépéséről, felkérte a Parlamentet, hogy 2010. július 2-i ítéletében vegye figyelembe a személyzeti szabályzat vonatkozó rendelkezéseinek Törvényszék általi értelmezését. Az ombudsman különösen a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikkének a Számvevőszék általi általános értelmezésére hívta fel a Parlament figyelmét ítéletének 90. és azt követő, valamint 130–133. pontjában. Arra kéri a Parlamentet, hogy nyújtsa be számára ezen értelmezésnek a Parlament gyakorlatára gyakorolt hatásaira vonatkozó értékelését.

A Parlament válasza a további vizsgálatokra

66. Válaszában a Parlament jelezte, hogy az ítélet és különösen a XIII. melléklet 7. cikkének Törvényszék általi értelmezésének alapos vizsgálatát követően úgy határozott, hogy fenntartja az üggyel kapcsolatos eredeti álláspontját.

67. A Parlament úgy vélte, hogy a T-485/08. P. sz. ügyben benyújtott eredeti kereset érdemben eltér a fent említett panaszok tárgyától, ezért a Bíróság ebben az ügyben hozott határozata nem érintheti a XIII. melléklet 7. cikkének Parlament általi értelmezésének érvényességét. Lafili keresete olyan helyzetre vonatkozott, amelyben az AD 13 besorolási fokozatba előléptetett tisztviselő illetményére alkalmazott szorzótényező 1-nél magasabb volt. A fent említett panaszokban a tisztviselők helyzete ezzel ellentétes volt, mivel a fizetésükre alkalmazott szorzótényezők az első előléptetésüket követően 1-nél alacsonyabbak voltak. Ezenkívül az I. Lafili által benyújtott eredeti keresetben szereplő határozat a XIII. melléklet 7. cikke (7) bekezdése utolsó mondatának a Bíróság általi értelmezésére összpontosított, nem pedig a 7. cikk egészének a Bíróság általi értelmezésére.

68. Ezen okok miatt a Parlament fenntartotta azon álláspontját, hogy a Bíróság nem hozott olyan ítéletet, amely ellentétes lenne a XIII. melléklet 7. cikkének általa adott értelmezésével, és amely arra kötelezné, hogy módosítsa gyakorlatát.

69. A Parlament elismerte a Törvényszék által a XIII. melléklet 7. cikkével kapcsolatban felhozott érveket, de „nem érezte magát kötve az ítélethez”. A Parlament azt állította, hogy a T-485/08. P. sz. ügy egy tisztviselő és a Bizottság közötti jogvitára vonatkozik, és hogy „az ítélet csak a Bizottságot érinti, a jelen eljárásban félként részt nem vevő más intézményeket nem”.

A panaszosok további észrevételei

70. Közös észrevételeikben a panaszosok megismételték azon véleményüket, hogy a Parlament megközelítése valóban csalódást okozott nekik.

71. A Számvevőszéknek a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó, 2010. november 9-én közzétett éves jelentése [17] ismét megemlítette a Parlament gyakorlatát. A Parlament ismét azt válaszolta a Számvevőszéknek, amint azt az előző évi jelentésben is kijelentette, hogy „várja a Bíróság végleges ítéleteit”[18]. A T-485/08. P. sz. fellebbezési ügyben hozott ítéletet azonban több mint két hónappal azelőtt hozták meg, hogy a Számvevőszék 2010. szeptember 9-i ülésén elfogadta volna az éves jelentést.

72. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a Parlament feltehetően a T-485/08. P. sz. ügyben hozott ítélet kihirdetése előtt nyújtotta be válaszait a Számvevőszéknek, a fent említett határidőt felhasználhatta volna arra, hogy az említett ítélet fényében aktualizálja az e kérdésre adott válaszát. Az a tény, hogy úgy döntött, hogy ezt nem teszi meg, megerősíti a személyzeti szabályzat rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyását, amelyek valamennyi európai intézményre egyformán alkalmazandók.

Az ombudsman értékelése az ajánlástervezetét követően

73. Az ombudsman csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a Parlament indokolással ellátott véleménye elutasította ajánlástervezetét, és még inkább amiatt, hogy a Parlament további választ adott arra a felkérésre, hogy vonja le a következtetéseket a személyzeti szabályzat vonatkozó rendelkezéseinek a Számvevőszék általi értelmezéséből.

74. Ha egyrészt a Parlament úgy ítélte meg, hogy a Törvényszék ítéletében nem szerepelnek olyan elemek, amelyek ellentétesek lennének a XIII. melléklet 7. cikkének a Parlament által a gyakorlatával összefüggésben adott értelmezésével, nem világos, hogy miért érvelt ugyanakkor azzal, hogy ez az ítélet nem köti őt, mivel nem fél az eljárásban.

75. Mindazonáltal az ombudsman rámutat arra, hogy a T-485/08. P. sz. ügyben hozott ítéletében a Törvényszék nemcsak a XIII. melléklet 7. cikke (7) bekezdésének utolsó mondatát értelmezte, amelyre Lafili úr jogalapja valóban hivatkozott, hanem általános értelmezést adott magának a XIII. melléklet 7. cikkének. Még ha a Bíróság elé terjesztett jogalap nem is teljesen azonos az ombudsmanhoz benyújtott panaszok tárgyával, amelyek inkább a 7. cikk (7) bekezdésének első két mondatára vonatkoznak, a Bíróság egyértelmű útmutatást adott arra vonatkozóan, hogy az egész bekezdést hogyan kell értelmezni. A Parlamentnek valóban figyelembe kellett volna vennie ezeket a megállapításokat a jelen panaszra adott válaszában, különösen azért, mert az ombudsman kifejezetten felhívta a figyelmét az ítélet vonatkozó pontjaira.

76. E tekintetben az ombudsman például az ítélet 90. pontjára [19] hivatkozott, amelyben a Törvényszék megállapította, hogy „a XIII. melléklet 7. cikke (7) bekezdésének első három mondata olyan mechanizmust hoz létre, amelynek célja, hogy fokozatosan [20] 1-re csökkentse a tőkemegfelelési mutatót”. A Törvényszék a 91. pontban megállapította, hogy „e kifejezések hiányában az előléptetett tisztviselő az új besorolási fokozatának első fizetési fokozatában eltöltött két év után ugyanazon besorolási fokozat következő fizetési fokozatába lépne, fenntartva szorzótényezőjét”. A 92. pontban a Törvényszék pontosította, hogy a tisztviselő első előléptetését követően kiszámított szorzótényező fenntartása helyett az új fizetési fokozata miatt őt megillető alapilletményt egy új szorzótényező kiszámítása biztosítja. A Törvényszék ezt követően a 93. pontban egyértelműen arra a következtetésre jutott, hogy „[a] tisztviselő illetményére alkalmazandó szorzótényező újraszámításának folyamatát annyiszor ismétlik meg, ahányszor szükséges, amíg ez a tényező el nem éri az egységet. Valószínű azonban, hogy az így újraszámított szorzótényező előbb vagy utóbb nemcsak eléri az egységet, hanem meg is haladja azt.„A Számvevőszék ezen értelmezése egyértelműen ellentmond a Parlament azon gyakorlatának, hogy az MF-et automatikusan 1-re emeli egyetlen lépésben, két évvel az első előléptetés után, valamennyi érintett tisztviselő esetében.

77. Ezenkívül az ítélet 130. pontjában [21] a Törvényszék tovább pontosította értelmezését oly módon, hogy az ismét egyértelműen ellentmond a Parlament gyakorlatának. A Törvényszék rámutatott arra, hogy amennyiben az MF az új személyzeti szabályzat szerinti első előléptetést követően kevesebb mint 1 év volt, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikke (6) bekezdésének utolsó mondata [22] „teljes mértékben megtartja értelmét. „A 131.§ kimondja továbbá, hogy „[a]z MF cikke egyértelművé teszi, hogy ebben az esetben a szorzótényező továbbra is alkalmazandó a tisztviselő havi alapilletményére, még a tisztviselő által a besorolási fokozatának első fizetési fokozatában eltöltött első két évet követően is.” [23] Miután elmagyarázza, hogy az új alapilletményt hogyan kell kiszámítani az első előléptetést követő két év elteltével, amikor a tisztviselő fizetési fokozatban részesül, a Törvényszék a 133. pontban arra a következtetésre jut, hogy „[i] ezen új alapilletmény alapján számítják ki az új szorzótényezőt [...] a szóban forgó tisztviselőre vonatkozóan.”[24] A Törvényszék által adott ilyen egyértelmű értelmezések fényében az ombudsmant meglepi és nem tudja elfogadni a Parlament azon véleményét, hogy a Bíróság nem hozott olyan ítéletet, amely ellentétes lenne a Parlament által alkalmazott azon értelmezéssel, amely a gyakorlat megváltoztatására kötelezné.

78. Indokolt véleményében a Parlament továbbá azzal érvel, hogy már alkalmazta gyakorlatát személyzetének mintegy 90%-ára,„akik közül sokakat a jelenlegi gyakorlat módosítása esetén már nem érintene a [pénzügyi keret] kiszámítása”. Az ombudsman sem érti vagy nem fogadja el ezt az érvet. Amennyiben a Parlament elismeri, hogy gyakorlata helytelen, az alkalmazandó uniós jog Bíróság általi értelmezése szerint a Parlamentnek meg kell tennie a szükséges lépéseket a személyzeti szabályzat jövőbeli helyes alkalmazása érdekében. Ez bizonyos adminisztratív munkateherrel járna, de bizonyosan nem lehetetlen végrehajtani. Az ombudsman rámutat arra, hogy léteznek olyan informatikai eszközök, amelyek lehetővé teszik az alapilletmények (és az új MF) helyes újraszámítását két év elteltével, amikor az előléptetett tisztviselőknek változtatniuk kell a fizetési fokozatukon. Ezek az informatikai eszközök könnyen hozzáférhetők, és a Parlament kivételével valamennyi intézmény használja őket. Az ombudsman azonban hasznosnak tartja hangsúlyozni, hogy a Parlamentnek nem kell és nem is szabad előirányoznia az adminisztráció hibájából hasznot húzó tisztviselőknek már kifizetett összegek visszafizettetését.

79. A fentiek fényében az ombudsman fenntartja a Parlament által elkövetett hivatali visszásságra vonatkozó fenti megállapításait, mivel 1-es MF-et alkalmazott azon tisztviselőire, akiknek az első előléptetésük után két évvel még mindig 1-nél kisebb MF-je volt. Ezzel a Parlament a) megsértette a XIII. melléklet 7. cikkének (7) bekezdését, és e cikk általános céljával ellentétes módon járt el; a tisztviselőkkel szembeni tisztességtelen pénzügyi bánásmódhoz vezetett, az előléptetésük időpontjától függően; és c) indokolás nélkül többet fizetett saját alkalmazottainak, mint a más uniós intézményeknek dolgozó, azonos helyzetben lévő tisztviselőknek.

80. Az ajánlástervezet elutasítása esetén az ombudsman egyetlen további lépésként hivatkozhat az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (7) bekezdésére, és különjelentést küldhet a Parlamentnek. Az ombudsman 1998-as éves jelentésében rámutatott arra, hogy munkája szempontjából felbecsülhetetlen értékű az a lehetőség, hogy külön jelentést nyújthat be a Parlamentnek. Hozzáteszi, hogy a különjelentéseket ezért nem szabad túl gyakran benyújtani, hanem csak olyan fontos kérdésekkel kapcsolatban, amelyek általános érdekűek, és ahol a Parlament lépéseket tehet az ombudsman támogatása érdekében. Az 1998-ra vonatkozó éves jelentést benyújtották az Európai Parlamentnek, és azt az Európai Parlament jóváhagyta.

81. Ez a vizsgálat az uniós közszolgálat számára általános érdekű ügyben feltárt egy hivatali visszásságot. A panasz kezelésével kapcsolatos eddigi tapasztalatai alapján az ombudsman azonban úgy véli, hogy ebben a konkrét esetben nincs valós kilátás a Parlament olyan politikai fellépésére, amely az igazgatást álláspontjának megváltoztatására késztetné. Véleménye szerint ez annál is inkább így van, mivel a Számvevőszék még nem foglalt végleges álláspontot ebben a kérdésben, annak ellenére, hogy a 2008-as és 2009-es éves jelentésében azonosította a problémát.

82. A Törvényszék fent idézett ítéletének fényében előfordulhat, hogy a Számvevőszék 2010-es jelentésében ismét felveti ezt a kérdést, és véglegesen állást foglal a Parlament gyakorlatáról. Az ombudsman ezért tájékoztatni fogja a Számvevőszéket e határozatról. Ebben az összefüggésben az ombudsman sajnálattal állapítja meg, hogy a Parlament válasza a Számvevőszék 2009. évi jelentésében szereplő, a témával kapcsolatos megjegyzésekre nem volt különösebben biztató. Bár a Parlament válasza azt követően született, hogy a Törvényszék ítéletet hozott a fent említett ügyben, egyszerűen megismétli, hogy „a Parlament teljes mértékben osztja a Számvevőszék által meghatározott óvatos megközelítést [a Bíróság ítéleteire várva], és folytatja a kérdés érdemi vizsgálatát”.

83. Végül úgy tűnik, hogy a Parlament belső ellenőrzési szolgálatai még vizsgálják a Parlament gyakorlatának pénzügyi következményeit, és következtetéseiket a közeljövőben hozzák meg. Azáltal, hogy a Parlament figyelmét a gyakorlatának pénzügyi következményeire összpontosítják, ezek a következtetések segíthetik a Parlamentet a gyakorlat teljes körű újraértékelésében, és talán arra a következtetésre vezethetik a Parlamentet, hogy politikájának jövőbeli kiigazítása – amint azt az ombudsman javasolta – nemcsak a jogszerűség és a megfelelő ügyintézés érdekét szolgálná, hanem nélkülözhetetlen lenne az Unió pénzügyi érdekeinek védelme szempontjából is.

84. Ezért az ombudsman úgy határoz, hogy vizsgálatát az alábbi kritikai észrevétellel zárja le. Úgy határoz továbbá, hogy határozatát megküldi a Számvevőszéknek és az Európai Unió Bírósága három fóruma (a Bíróság, a Törvényszék és a Közszolgálati Törvényszék) elnökének. Tekintettel az európai közszolgálattal kapcsolatos igazgatási kérdések jelentőségére, az ombudsman határozatát megküldi az „igazgatási vezetők testülete” elnökének és az uniós tisztviselők személyzeti szabályzata végrehajtásának összehangolásáért felelős vegyes bizottság elnökének is.

B. Következtetések

E panaszok vizsgálata alapján az ombudsman a következő kritikai észrevétellel zárja le a vizsgálatot:

a Parlament azon gyakorlata, hogy 1-es szorzótényezőt alkalmaz azon tisztviselőinek fizetésére, akik az első előléptetésük után két évvel még mindig 1-nél kisebb szorzótényezővel rendelkeznek,

a) nem felel meg a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikke (7) bekezdésének;

a tisztviselőkkel szembeni tisztességtelen pénzügyi bánásmódhoz vezet az előléptetésük időpontjától függően; és

egyértelmű pénzügyi előnyt biztosít tisztviselői számára a más uniós intézményeknél dolgozó tisztviselőkkel szemben.

A gyakorlat tehát sérti a helyes hivatali magatartás európai kódexének 4. cikkét („jogszerűség”), 5. cikkét („hátrányos megkülönböztetés tilalma”) és 11. cikkét („tisztességességesség”), és súlyos hivatali visszásságnak minősül.

A panaszost és a Parlamentet tájékoztatják erről a döntésről.

Az ombudsman helyénvalónak tartja továbbá, hogy e határozatról tájékoztassa a Számvevőszéket és az Európai Unió Bírósága három fórumának (a Bíróságnak, a Törvényszéknek és a Közszolgálati Törvényszéknek) az elnökeit, valamint az uniós tisztviselők személyzeti szabályzata végrehajtásának összehangolásáért felelős igazgatási szervek (az igazgatási vezetők kollégiuma és a személyzeti szabályzati bizottság [25]) elnökeit.

 

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2011. szeptember 29-én.

---

[1] HL L 124., 2004.4.27., 1. o.

[2] A 2986/2008/MF és a 2987/2008/MF ügyeket közösen kezelték.

[3] A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 8. cikkének (2) bekezdése a következőképpen szól: „E melléklet 7. cikke rendelkezéseinek sérelme nélkül, a havi alapilletményeket besorolási fokozatonként és fizetési fokozatonként a személyzeti szabályzat 66. cikkében szereplő táblázat alapján kell meghatározni. Azon tisztviselők esetében, akiket 2004. május 1-je előtt vettek fel, és első előléptetésük ezen időpontot követő hatálybalépéséig a táblázat a következő (...).

[4] Az F-22/07. sz., Lafili kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 4-én hozott ítélet (HL C 313., 2008. december 6., 56. o.) 91. pontja (eredeti francia változat): "En tout état de cause, la thèse défendue par le requérant comporterait une dérogation illimite dans le temps à l'article 66 du statut, ce que l'article 7, paragraphe 7, de l'annexe XIII ne prévoit pas non plus expressément, et irait à l'encontre de l'économie même d'une disposition transitoire, ainsi qu'il ressort des points 85 à 87 du présent arrêt." 2008. november 13-án benyújtott fellebbezés (HL C 19., 2009.1.24., 31. o.)

[5] A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„2004. május 1-jén minden tisztviselőre szorzótényezőt kell számítani. Ez a szorzótényező megegyezik a tisztviselőnek 2004. május 1-je előtt fizetett havi alapilletmény és az e melléklet 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott alkalmazandó összeg arányával.”

[6] Lásd az F-22/07. sz. ügy 85. pontját (francia eredeti változat):

"Le Statut des Fonctionnaires est entré en vigueur le Ier mai 2004 de telle sorte que, sous réserve des dispositions transitoires et de principes généraux tels que le principe de sécurité juridique, de non-rétroactivité ou de protection des droits des acquis, les dispositions nouvelles du statut quissent la nouvelle structure de carrière et le traitement mensuel de base s'appliquent aux situations à naitre."

[7] PV BUR 2008. szeptember 22. (elérhető a Parlament intranetes oldalán).

[8] HL 2008. C 287., 111–114. o.

[9] Hivatkozás: PE 339.484/BUR (elérhető a Parlament intranetes oldalán).

[10] A Számvevőszék 01/07. sz. személyzeti közleménye: "A személyzeti szabályzat reformja óta az előléptetést követően magasabb fizetési fokozatba való előrelépés."

[11] A Bíróság 04/07. sz., "A személyzeti szabályzat reformja óta az előléptetést követő magasabb fizetési fokozatba lépés" című személyzeti közleménye.

[12] A Lafili ítélet 83. pontja a következőképpen szól: „(…) le libellé de l’article 7, paragraphes 6 et 7, est suffisamment ambivalent pour justifier la recherche d’une interprétation non exclusivement littérale qui soit conforme à l’économie et à la finalité des dispositions transitoires en cause.”

[13] Az ombudsman azonban emlékeztet arra, hogy az uniós jog értelmezése tekintetében a Bíróság a legfőbb hatóság.

[14] Lásd a helyes hivatali magatartás európai kódexének (www.ombudsman.europa.eu) 4. cikkét (jogszerűség), 5. cikkét (diszkrimináció hiánya) és 11. cikkét (tisztességességesség).

[15] HL C 269., 2009.11.10., 1. o.

[16] A T-485/08. P. sz., Lafili kontra Bizottság ügyben 2010. július 2-án hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé).

[17] A Számvevőszék 2009-es pénzügyi évre vonatkozó éves jelentéseinek 9.4. melléklete - HL C 303., 2010.11.9.

[18] A vonatkozó kivonat szövege a következő: „Az Európai Parlament osztja a Számvevőszék eljárási megközelítését, és megvárja a Bíróság végleges ítéletét.”

[19] A T-485/08. P. sz. ügyben hozott ítélet 90. pontja (eredeti francia változat) a következőképpen szól:

„Les trois premières phrases de l’article 7, paragraphe 7, de l’annexe XIII du statut instituent un mécanisme visant à ramener progressivement ce facteur à l’unité et, ainsi, à en neutraliser les effets.”

[20] Az ombudsman kihangsúlyozta.

[21] Az ítélet 130. pontja a következőképpen szól:

„Toutefois, dans l’hypothèse inverse, à savoir celle d’un fonctionnaire qui, dans les mêmes circonstances, se voit appliquer un facteur de multiplication inférieur à l’unité, l’article 7, paragraphe 6, dernière phrase, de l’annexe XIII du statut conserve pleinement sa signification.”

[22] A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikkének (6) bekezdése a következőképpen szól:

„Ezen első előléptetés alkalmával új szorzótényezőt kell meghatározni. Ez a szorzótényező megegyezik az (5) bekezdés alkalmazásából eredő új alapilletmények és az e melléklet 2. cikkének (2) bekezdésében szereplő alkalmazandó összeg közötti aránnyal. A (7) bekezdésre is figyelemmel ezt a szorzótényezőt a fizetési fokozatban való előrelépést és a javadalmazás kiigazítását követő illetményre kell alkalmazni.”

[23] Az ombudsman kihangsúlyozta.

[24] Az ombudsman kihangsúlyozta.

[25] A "Személyzeti Szabályzati Bizottságot" az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata hozza létre.