A panasz előzményei

1. A panaszos a Parlament AST 6 besorolási fokozatú tisztviselője. 2006. október 16‐i határozatával a Parlament két érdempontot adott neki a 2005. évi gyakorlatra vonatkozó értékelő jelentésében.

2. 2006-ban súlyosan megbetegedett, és műtéten kellett átesnie. Ezt követően súlyos betegség miatt meghosszabbított betegszabadságon volt 2006. szeptember 6-ig. Ezen időpontot követően újra munkába állt a súlyos betegségben szenvedő tisztviselőkre vonatkozó részmunkaidős rendszerben („mi-temps thérapeutique”).

3. 2007. június 26‐i határozatával a panaszos megkapta a 2006. évi gyakorlatra vonatkozó értékelő jelentését, amelyért egy érdempontot kapott. Úgy véli, hogy a 2005-ös gyakorlathoz hasonlóan két érdempontot kellett volna kapnia.

4. 2007. augusztus 8-án a panaszos a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a Parlament azon határozata ellen, amely két érdempont helyett egy érdempontot ítélt meg számára a 2006-os évre. Ezzel összefüggésben az érdempontok és az előléptetések odaítélésére vonatkozó végrehajtási intézkedések (a továbbiakban: végrehajtási intézkedések) I.2.b. pontjának (2) bekezdésére hivatkozott. E rendelkezés szerint „azon tisztviselők és alkalmazottak esetében, akik betegség miatt hiányoztak a referenciaév során [...] a főigazgatóság személyzete automatikusan ugyanannyi pontot ad, mint az előző évben, de legfeljebb két pontot”(utólagos kiemelés). A fent említett pont alapján a panaszos két érdempont odaítélését kérte 2006-ra.

5. 2008. január 10-én a Parlament főtitkára elutasította a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszt. Emlékeztette a panaszost „a vonatkozó rendelkezés egyértelmű jellegére”(a végrehajtási intézkedések I.2.b. pontjának 2. alpontja), amely csak olyan esetekben alkalmazandó, amikor a tisztviselők betegség miatt hiányoznak a referenciaév egésze alatt”.

6. A főtitkár továbbá úgy határozott, hogy a panaszos 2006. évi értékelő jelentését meg kell semmisíteni, mivel az nem tartalmazott értékelési kritériumokat vagy tényszerű észrevételeket. Úgy határoz továbbá, hogy az „új” értékelő jelentés alapján új határozatot kell hozni az érdempontok odaítéléséről.

7. Következésképpen a Személyzeti Főigazgatóság 2008. február 4‐én új értékelő jelentést készített, amelyet ezt követően megküldtek a panaszosnak, aki azt 2008. március 18‐án jóváhagyta. 2008. június 10-i határozatával a panaszos egy érdempontot kapott a 2006-os referenciaévre.

8. 2008. november 23-án a panaszos panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz.

A vizsgálat tárgya

9. A panaszos azt állította, hogy a Parlament azon döntése, hogy a 2006. évi gyakorlatért egy érdempontot ítélt meg neki, téves és tisztességtelen volt.

10. A panaszos azt állította, hogy i. 2006-ra két érdempontot kell kapnia, és ii. visszamenőleges hatállyal elő kell léptetni.

A vizsgálat

11. 2009. január 20-án az ombudsman vizsgálatot indított a panaszos állításával és a fenti állításokkal kapcsolatban.

12. A Parlament megküldte véleményét, amelyet továbbítottak a panaszosnak azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit. 2009. május 12-én a panaszos megküldte észrevételeit.

13. 2009. október 29-én az ombudsman ideiglenesen hivatali visszásságot állapított meg, és alapokmánya 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban békés megoldást javasolt a Parlamentnek.

14. 2010. február 8-án a Parlament elutasította a békés megoldást. Az ombudsman ezt a választ továbbította a panaszosnak, és felkérte, hogy nyújtsa be észrevételeit. A panaszos 2010. február 18-án küldte meg észrevételeit.

15. 2010. december 13-án kelt levelében a Parlament kiegészítő választ küldött az ombudsmannak.

16. A Parlament további válaszát továbbították a panaszosnak, és felkérték, hogy tegye meg észrevételeit. 2011. január 4-én a panaszos megküldte további észrevételeit.

Az ombudsman elemzése és következtetései

A. Állítólagos tisztességtelen és jogsértő döntés, amely a panaszosnak egy érdempontot ítélt meg a 2006-os évre

Az ombudsman elé terjesztett érvek

17. A panaszos azt állította, hogy a Parlament azon döntése, hogy a 2006. évi gyakorlatért egy érdempontot ítélt meg neki, téves és tisztességtelen volt.

18. Véleményében a Parlament először az ombudsmanhoz benyújtott panasz elfogadhatóságát kérdőjelezte meg. Ezzel összefüggésben az ombudsman alapokmánya [1] 2. cikkének (8) bekezdésére hivatkozott. A Parlament véleménye szerint a panaszos nem nyújtott be fellebbezést az értékelő bizottsághoz az új értékelő jelentése (vagyis a főtitkár 2008. január 10-i határozatát követően 2008. február 4-én készített jelentés) ellen. A Parlament szerint ez megfelelt volna a személyzeti szabályzat 43. cikkére alkalmazandó általános végrehajtási rendelkezések 19. cikkében, valamint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 15. cikkének (2) bekezdésében és 87. cikkének (1) bekezdésében előírt követelményeknek [2]. Az általános végrehajtási rendelkezések [3] 19. cikke értelmében a panaszos által 2008. március 18-án jóváhagyott új értékelő jelentés 10 munkanappal később, 2008. április 7-én vált kötelezővé.

19. Az érdempontok odaítélését illetően a panaszos nem vitatta a 2008. június 10-i határozatot, amelyet 2008. június 16-án kapott meg. Ezt megtehette volna úgy, hogy az ügyet az értékelő bizottság elé utalja, az érdempontok odaítélésére vonatkozó végrehajtási intézkedések [4] 1.4. pontjában meghatározott eljárással összhangban. Mivel ezt nem tette meg, a fent említett határozat 2008. június 30-án vált kötelező erejűvé.

20. A Parlament ezért úgy ítélte meg, hogy a panaszos nem merítette ki a rendelkezésre álló belső jogorvoslati lehetőségeket.

21. Ami a panaszos azon állítását illeti, hogy egy érdempont odaítélése tisztességtelen volt, a Parlament ragaszkodott ahhoz, hogy az érdempontok odaítélésére vonatkozó valamennyi eljárási követelménynek megfeleljen.

22. 2008. január 10-i határozatában a főtitkár úgy határozott, hogy megsemmisíti a 2006-os évre vonatkozó értékelő jelentést, jóllehet a panaszos csak az érdempontok odaítélését vitatta.

23. Az új értékelő jelentés elkészítését követően az érintett főigazgatóság új határozatot fogadott el az érdempontokról, amelyet megfelelően közöltek a panaszossal.

24. Így a pontok odaítéléséről szóló határozathoz vezető valamennyi eljárási követelményt megfelelően betartották.

25. Észrevételeiben a panaszos azzal érvelt, hogy a Parlament a 2006. évi értékelő jelentésében szereplő értékelést nem a munkahelyi hatékonyságára és hozzáértésére alapozta, hanem arra, hogy hosszabb betegszabadságon volt. Kijelentette továbbá, hogy nem fűződik érdeke az értékelő jelentésének vitatásához (a második 2008. február 4-i keltezésű). Az utóbbi értékelés szerint valószínűleg két érdempontot kapott, mivel „érdemes tisztviselőként” értékelték.

Az ombudsman előzetes értékelése, amely békés megoldási javaslathoz vezet

Előzetes megjegyzések: a jelen kifogás elfogadhatóságáról

26. Véleményében a Parlament vitatta az ombudsmanhoz benyújtott panasz elfogadhatóságát. Úgy ítélte meg, hogy az őt egy érdemponttal jutalmazó, 2008. június 10-i határozat tekintetében a panaszos nem felelt meg az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (8) bekezdésében meghatározott feltételeknek.

27. Az ombudsman e tekintetben emlékeztetett arra, hogy a fenti határozat lényegében megegyezik azzal a határozattal, amely a panaszosnak egy érdempontot ítélt meg a 2006-os évre.

28. A panaszos a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján megtámadta a 2006. évi határozatot. Az Ombudsman úgy vélte, hogy méltánytalan lenne megkövetelni a panaszostól, hogy az Ombudsmanhoz benyújtott panaszának elfogadhatósága érdekében ugyanazt az eljárást folytassa le a 2008. június 10-i azonos megerősítő határozattal kapcsolatban.

29. Ilyen körülmények között az ombudsman fenntartotta a jelen panasz elfogadhatóságával kapcsolatos álláspontját.

A panaszos állítása

30. A 2007. április 23-i végrehajtási intézkedések I.2.b. pontjának (2) bekezdése kimondja, hogy „azon tisztviselők és alkalmazottak esetében, akik betegség miatt hiányoztak a referenciaév során [...] a főigazgatóság személyzete automatikusan ugyanannyi pontot ad, mint az előző évben, de legfeljebb két pontot.” (utólagos kiemelés)

31. A 90. cikk (2) bekezdése szerinti, a 2006. évi határozatra vonatkozó panaszra adott válaszában a Parlament elutasította a panaszos kérelmét, és megjegyezte, hogy a panaszos 2006 folyamán nem volt betegszabadságon, hanem ugyanazon év szeptemberében tért vissza dolgozni. A panaszoshoz intézett levelében a Parlament főtitkára emlékeztette a panaszost „a vonatkozó rendelkezés egyértelmű jellegére”(az alkalmazási szabályok I.2.b. pontjának 2. alpontja), amely csak akkor alkalmazandó, ha az alkalmazott betegség miatt a referenciaév egészében távol volt”.

32. Az ombudsman megértette, hogy a Parlament a panaszos esetében szigorúan értelmezte a fenti rendelkezést. Úgy vélte azonban, hogy ez az értelmezés nem felel meg a megfelelő ügyintézés elveinek. Úgy tűnt, hogy szankcionálja azt az alkalmazottat, aki egy naptári év nyolc hónapjában nagyon súlyos betegségben szenvedett, majd amikor kissé meggyógyult, úgy döntött, hogy visszatér a munkába, még akkor is, ha csak részmunkaidőben.

33. Az ombudsman véleménye szerint a fenti rendelkezés célja éppen az volt, hogy ne büntesse a személyzet tagjait betegségük miatt szakmai előmenetelük során. Ezenkívül ez a rendelkezés abból ered, hogy a Parlament objektíve nem tudja értékelni a tisztviselő teljesítményét, ha az egy teljes évig távol volt. Ezért e tisztviselőknek automatikusan ugyanannyi pontot kell adnia, mint amennyit az előző évben szereztek.

34. A Parlament értelmezése szerint, ha a panaszos egész évben beteg lett volna, és szeptemberben nem tért volna vissza az irodába, két érdempontot kapott volna, mint 2005-ben. Mivel ugyanebben az évben négy hónapra tért vissza dolgozni, érdempontjait nem lehetett automatikusan kiosztani. Ehelyett a négy hónap alatt végzett munkája alapján vették figyelembe őket.

35. Az ombudsman felveti a kérdést, hogy lehetséges-e egy tisztviselő érdemeinek értékelése egy teljes év alatt, négy hónapnyi munka alapján. Ez különösen így volt, mivel az elvégzett munka csak részmunkaidős "terápiás"alapon volt.

36. Az ombudsman azon a véleményen volt, hogy a Parlament fontolóra vehetné a fenti 30. pontban a végrehajtási intézkedések I.2.b. cikkének (2) bekezdésére vonatkozóan felvázolt logika alkalmazását az olyan tisztviselőkre is, mint a panaszos, akik a referencia-időszak alatt rövid időre visszatérnek dolgozni.

37. A Parlament így ésszerűen úgy ítélhette meg, hogy a panaszos érdemei abban a nyolc hónapban, amikor 2006-ban nem dolgozott, automatikusan egyenértékűek voltak a 2005-ös érdemeivel. Ezt követően értékelhette érdemeit abban a négy hónapban (ami két hónap teljes munkaidős munkának felel meg), amikor részmunkaidőben dolgozott. A panaszos esetében a négy hónapos részmunkaidős foglalkoztatásra vonatkozó értékelő jelentése valóban nagyon pozitív volt, és nem indokolta érdempontjainak csökkentését az előző évben elértekhez képest [5].

38. A fentiek fényében az ombudsman úgy ítélte meg, hogy helyénvaló lenne, ha a Parlament felülvizsgálná álláspontját, és két érdempontot adna a panaszosnak a 2006. évi gyakorlatért, ahogyan azt 2005-ben is tette.

39. Az ombudsman ezért békés megoldásra a következő javaslatot tette:

„Az ombudsman megállapításainak figyelembevételével a Parlament felülvizsgálhatja álláspontját, és két érdempontot ítélhet meg a panaszosnak a 2006-os évre.”

Az ombudsman értékelése a békés megoldásra irányuló javaslatát követően

A Parlament első válasza az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatára

40. A Parlament emlékeztetett arra, hogy a 2008. június 10-i határozatot a 2008. február 4-én készített új értékelő jelentés alapján fogadták el. E határozat elfogadása a panaszos érdemeinek újbóli értékelését vonta maga után.

41. Ebben az összefüggésben a Parlament kijelentette, hogy „az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a címzett helyzetének újbóli vizsgálatát követően hozott, új elemeket tartalmazó határozat nem pusztán a korábbi jogi aktust megerősítő határozat. Az ilyen határozat éppen ellenkezőleg, egy külön határozat, amely a korábbival helyettesíti magát."[6]

42. A jelen ügyben ugyanis nem merült fel kétség afelől, hogy az új értékelő jelentés elkészítését új elemnek kell tekinteni. Az új értékelő jelentés elkészítését követően az érdemek újbóli értékelése az érdempontokról szóló, 2008. június 10-i új határozat elfogadásához vezetett, amely a 2007. június 26-án elfogadott határozat helyébe lépett.

43. Az a tény, hogy az érdemek új értékelése ismét egy érdempont odaítélését eredményezte, önmagában nem tekinthető a 2007. június 26-i határozat egyszerű megerősítésének.

44. A felek között nem volt vita azzal kapcsolatban, hogy a panaszos a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésében előírt határidőn belül nem támadta meg az érdempontokról 2008. június 10-én hozott határozatot.

45. Meg kell állapítani, hogy a panaszos nem merítette ki a rendelkezésére álló belső jogorvoslati lehetőségeket. Ennélfogva a kifogását elfogadhatatlannak kell tekinteni.

46. A Parlament arra a következtetésre jutott, hogy „ezen okok miatt” fenntartotta álláspontját, és nem fogadta el az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatát.

47. A Parlament hangsúlyozta, hogy a panaszos érdemeinek új értékelése megfelelt valamennyi eljárási követelménynek. A Parlament megfelelően csak a panaszos tényleges tevékenységének időszakát vette figyelembe.

A panaszos észrevételei a Parlamentnek az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatára adott első válaszával kapcsolatban

48. Észrevételeiben a panaszos hangsúlyozta, hogy csalódott a Parlament vele szemben tanúsított magatartása miatt. Kijelenti, hogy a Parlamentből hiányzik a helyzetével kapcsolatos megértés és együttérzés.

A Parlament második válasza az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatára

49. További válaszában a Parlament első alkalommal tájékoztatta az ombudsmant 2009. október 28-i határozatáról, amellyel a panaszost 2009. január 1-jei visszamenőleges hatállyal AST 7 besorolási fokozatba léptette elő. Ennek oka az volt, hogy a panaszos összesen nyolc érdempontot kapott, ami megfelelt a Parlament belső szabályzatában meghatározott előléptetési követelménynek.

50. A Parlament hangsúlyozta, hogy ha a panaszos az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatának megfelelően 2006-ra további érdempontot kapott volna, ez nem befolyásolta volna a panaszos szakmai előmenetelét. Ennek az az oka, hogy a Parlament szabályaival összhangban a többletpontot nem lehetett volna átvinni az új besorolási fokozatába. A Parlament véleményéhez csatolta a kinevezésre jogosult hatóság 2009. október 28-i, a panaszost 2009. január 1-jétől támogató határozatának másolatát.

51. A Parlament arra a következtetésre jutott, hogy a javasolt békés megoldás elfogadása semmilyen módon nem változtatta volna meg a panaszos helyzetét.

A panaszos észrevételei a Parlamentnek az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatára adott második válaszával kapcsolatban

52. A panaszos kijelentette, hogy 2009. január 1-jei előléptetése nem változtat azon a véleményén, hogy „hátrányos megkülönböztetés áldozata volt”.

53. Ha a Parlament egy helyett két érdempontot adott volna neki 2006-ra, 2009. január 1-je helyett 2008. január 1-jétől AST 7 besorolási fokozatba léptették volna elő. Ennek az az oka, hogy 2008-ban már elérte volna a 8 pontos előléptetési küszöböt.

Az ombudsman értékelése a békés megoldásra irányuló javaslatát és a Parlament két válaszát követően

54. Elöljáróban az ombudsman mélységesen sajnálja a Parlament megközelítését, amelyet a jelen panasz elfogadhatóságával kapcsolatos békés megoldásra irányuló javaslatára adott első válaszában tükrözött. Sajnálatát erősíti az a tény, hogy a Közszolgálati Törvényszék a közelmúltban sokkal kevésbé szigorú és polgárbarátabb megközelítést fogadott el a bírósághoz benyújtott kereset és a személyzeti szabályzat [7] 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott korábbi panasz közötti kapcsolatot illetően.

55. Az ombudsman ebben az ügyben nem tud egyetérteni a Parlamenttel a megerősítő jogi aktus jellegét illetően. Még ha igaz is, hogy a panaszos értékelő jelentését felülvizsgálták, vagy inkább megfelelően átfogalmazták (a főtitkár által az eredeti jelentésben azonosított formai hibák vagy szabálytalanságok miatt - lásd a fenti 6. és 7. pontot), a panaszosnak adott érdempontok száma változatlan maradt. Ezért nincs objektív bizonyíték arra, hogy a Parlament az új értékelő jelentés alapján ténylegesen felülvizsgálta volna az érdempontok összegét. A panaszosnak odaítélt érdempontok száma felülvizsgálatának elmulasztása miatt az ombudsman pusztán megerősítőnek tekinti az érdempontokról szóló, 2008. június 10-i határozat jellegét (amely a panaszosnak 2006-ra egy érdempontot ítélt oda) a 2007. június 26-i határozathoz képest (amely a panaszosnak 2006-ra is egy érdempontot ítélt oda).

56. A fentiek fényében az ombudsman nem tud egyetérteni a Parlament álláspontjával a panasz elfogadhatóságát illetően. Meglepődve tapasztalta azt is, hogy a Parlament az első válaszában nem volt hajlandó kifejteni álláspontját a békés megoldás alapjául szolgáló érvekkel kapcsolatban, mivel úgy ítélte meg, hogy az ügy elfogadhatatlan. Első válaszában a Parlament csak azt állította, hogy betartotta az érdempontok odaítélésére vonatkozó valamennyi eljárási követelményt, és megfelelően csak a panaszos tényleges tevékenységének időszakát vette figyelembe. E tekintetben az ombudsman emlékeztet arra, hogy az uniós bíróságok bevett gyakorlata szerint a peres felek érveket terjeszthetnek elő mind az ügy elfogadhatóságával, mind pedig érdemével kapcsolatban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megkérdőjelezik a bírónak az ügy eljárási és érdemi szempontjainak értékelésére és elbírálására vonatkozó legitimitását és hatáskörét. Az ombudsman úgy véli, hogy a fenti gyakorlatot saját értékelései és eljárásai tekintetében is alkalmazni kell. Mivel az ombudsman feladata, nem pedig az az intézmény, amely ellen a panaszt benyújtották, hogy véglegesen döntsön a panasz elfogadhatóságáról, nem értheti, hogy a Parlament a békés megoldásra irányuló javaslatra adott első válaszában miért utasította el az ügy érdemére vonatkozó állásfoglalást.

57. Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy a békés megoldásra irányuló javaslatára adott második válaszában a Parlament tartózkodott attól, hogy újból megkérdőjelezze a panasz elfogadhatóságát.

58. Második válaszában a Parlament első alkalommal tájékoztatta az ombudsmant arról, hogy a panaszost 2009. január 1-jétől előléptették. Úgy tűnt, hogy a Parlament is kész megfelelni az ombudsman javaslatának, de kifejtette, hogy ez nem lenne hatással a panaszos szakmai előmenetelére, mivel a Parlament szabályai szerint a többletpontot nem lehetett volna átvinni a panaszos új besorolási fokozatába.

59. A fentiek fényében az ombudsman egyetért a Parlamenttel abban, hogy a panaszos állítása és így az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslata tárgytalan.

60. Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy 2007. június 26-i határozatával, amelyet 2008. június 10-én megerősített, a Parlament nem két érdempontot adott a panaszosnak 2006-ra, hanem csak egyet. A 2009. október 28-i határozat nem tekinthető a panaszosnak a 2007. június 26-i határozat által okozott esetleges vesztesége jóvátételének. Amint arra a panaszos helyesen rámutatott, a Parlament 2007. június 26-i, 2008. június 10-én megerősített, tisztességtelen határozata hiányában már 2008. január 1-jétől előléptethetőnek lehetett volna tekinteni. Az ombudsman megjegyzi, hogy még ha a ponthatár elérésének puszta ténye nem is garantálja automatikusan az előléptetéshez való jogot, ez az előléptetésre való jogosultság egyik feltétele. Amint arra a panaszos helyesen rámutatott, már az előző előléptetési időszakban megfosztották attól a jogától, hogy előléptetés céljából figyelembe vegyék. Az ombudsman ezért az alábbi kritikai észrevétellel zárja vizsgálatát.

B. Következtetések

A panasszal kapcsolatos vizsgálata alapján az ombudsman a következő kritikai észrevétellel zárja le a panaszt:

A panaszos 2006. évi érdempontjának odaítélésekor a Parlament nem volt hajlandó figyelembe venni azt a tényt, hogy súlyos betegséget követően a panaszos abban az évben nyolc hónapig betegszabadságon volt, és csak az elmúlt négy hónapban kezdett újra részmunkaidőben dolgozni. Ezért méltánytalan volt a Parlament 2007. június 26-i határozata, amelyet 2008. június 10-én megerősített, és amely nem adott a panaszosnak annyi érdempontot, mint amennyit az előző évben kapott.

A panaszost és a Parlamentet tájékoztatják erről a döntésről.

 

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2011. február 10-én.

---

[1] Az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (8) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „Nem nyújtható be panasz az ombudsmanhoz a közösségi intézmények és szervek, valamint tisztviselőik és egyéb alkalmazottaik közötti munkaviszonnyal kapcsolatban, kivéve, ha az érintett személy kimerítette a belső igazgatási kérelmek és panaszok benyújtásának valamennyi lehetőségét, különösen a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett eljárásokat, és az így megkeresett hatóság válaszadási határideje lejárt.”

[2] A tisztviselők személyzeti szabályzatának 43. cikkére, valamint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 15. cikkének (2) bekezdésére és 87. cikkének (1) bekezdésére alkalmazandó általános végrehajtási rendelkezések – PE359.200/BUR./AN.III dokumentum

[3] Az általános végrehajtási rendelkezések 19. cikke (Az értékelő jelentéssel szembeni fellebbezés joga) a következőképpen rendelkezik: „Az érintett alkalmazottnak 10 munkanap áll rendelkezésére, hogy fellebbezést nyújtson be az értékelő bizottsághoz. Ez az időszak:

amennyiben az alkalmazott nem tett észrevételeket az értékelő jelentéssel kapcsolatban, az értékelő jelentés aláírásának napjától;

amennyiben az alkalmazott észrevételeket tett, a végső értékelő válasza kézhezvételének napjától, vagy ilyen válasz hiányában az ezen általános végrehajtási rendelkezések 14. cikkének (4) bekezdésében megállapított határidő lejártának napjától;

amennyiben az alkalmazott nem igényelte az ajánlott levelet, a postai küldemény átvételére vonatkozó tanácson feltüntetett időponttól kezdődően.”

[4] Az érdempontok odaítélésére és az előléptetésre vonatkozó végrehajtási intézkedések 1.4. pontja (Hivatkozás a jelentési bizottsághoz), 2006. május 10.:

„Amennyiben az értékelt tisztviselő/szolga nem ért egyet a javaslattal, kérése esetén a jelentési bizottsághoz fordulhat. Ezt az eljárást kell követni a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti panasz benyújtása előtt. Figyelembe véve az indokolt távolléti időszakokat, ezt a fellebbezést az érdempontok odaítélésére irányuló javaslatról szóló értesítéstől számított 10 munkanapon belül meg kell küldeni a jelentési bizottság titkárságának.”

[5] A panaszos 2006. évi értékelő jelentésében az első értékelő a következő észrevételeket tette:

„Munkájában határozott tisztviselő. Motivációja nem vallott kudarcot, annak ellenére, hogy súlyos egészségügyi problémák zavarták meg, amikor a körülmények lehetővé tették számára, hogy feladatait ellássa.”

[6] Lásd a T-68/97. sz., Neumann és Neumann-Schölles kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT-KSZ 1999., I A 193. o. és II 1005. o.) 58. pontját (eredeti francia változat): „Il est également de jurisprudence constante que n'est pas un acte purement confirmatif d'une décision antérieure, une décision prise après réexamen et contenant des éléments nouveaux par rapport a la décision antérieure. Elle constitue, au contraire, une décision autonome qui se substitue à la décision précédente."

[7] A Közszolgálati Törvényszék F-45/07. sz., Wolfgang Mandt kontra Európai Parlament ügyben 2010. július 1-jén hozott ítéletének (az EBHT-ban még nem tették közzé) 111. és azt követő pontjai.