A panasz előzményei

1. A panasz az Atlanti-óceán északkeleti részén található egyes halállományok tekintetében a „teljes kifogható mennyiségeket” meghatározó éves rendeletek elfogadásához vezető döntéshozatali folyamat átláthatóságára vonatkozik. A teljes kifogható mennyiségek célja többek között a halállományok fenntartható szinten tartása, ami az EU közös halászati politikáról szóló rendeletének ^[1] (KHP-rendelet)^[2] alapvető célkitűzése.

2. A TAC-rendeleteket a Tanács fogadja el az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ)^[3] meghatározott eljárás szerint. Ezzel az eljárással összhangban az Európai Bizottság minden évben javaslatot készít a teljes kifogható mennyiségekről szóló éves rendeletre vonatkozóan, a tanácsadó szervek tudományos szakvéleménye alapján. Általában október végén vagy november elején fogadja el az Atlanti-óceán északkeleti részére vonatkozó teljes kifogható mennyiségre vonatkozó javaslatát. Ezt követően a nemzeti köztisztviselők hetente találkoznak a Tanács egyik „előkészítő szervében”^[4], a belső halászati politikával foglalkozó munkacsoportban, hogy megvitassák a Bizottság javaslatát. Ezen előkészítő megbeszélések alapján az Állandó Képviselők Bizottsága (a COREPER nagykövetei) körülbelül egy héttel a Mezőgazdasági és Halászati Tanács ülése előtt tárgyalásokat folytat a javaslatról, amelyen a részt vevő miniszterek elfogadják a teljes kifogható mennyiségekről szóló végleges rendeletet. Erre általában december közepén kerül sor.

3. A panaszos, a ClientEarth környezetvédelmi jogi szervezet minden évben elemzi, hogy a TAC-javaslatok és a végleges TAC-rendelet hogyan felelnek meg a KHP-rendelet követelményeinek. A Tanács csak akkor fogadhat el az alkalmazandó tudományos szakvéleményekkel ellentétes teljes kifogható mennyiségeket, ha tudományos bizonyítékokkal tud szolgálni, vagy bizonyítani tudja, hogy a tudományos szakvélemények betartása súlyos társadalmi és gazdasági kockázatot jelentene az érintett halászflottákra és közösségekre nézve.

4. Éves elemzéséhez a panaszosnak számos információra van szüksége. E célból 2017 és 2019 között számos kérelmet nyújtott be a TAC-rendelet elfogadásához vezető döntéshozatali folyamattal kapcsolatos, a Tanács birtokában lévő dokumentumokhoz ^[5] való nyilvános hozzáférés iránt.

5. Kérelmének eredményével elégedetlenül a panaszos 2019. április 8-án az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman ajánlása

6. Ajánlásában ^[6] az ombudsman úgy vélte, hogy az éves TAC-rendelet elfogadásával kapcsolatos dokumentumok a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályokban szereplő „jogalkotási dokumentumok” tág fogalommeghatározása alá tartoznak, és ennek megfelelően részesülniük kell az ilyen dokumentumokhoz biztosítandó szélesebb körű hozzáférés előnyeiből.^[7] Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a dokumentumok az aarhusi rendelet értelmében környezeti információkat tartalmaznak.^[8] Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályokban szereplő kivételt, amely kimondja, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférést meg kell tagadni, ha a közzététel súlyosan veszélyeztetné az intézmény döntéshozatali eljárását ^[9], megszorítóan kell értelmezni ^[10].

7. Az ombudsman azt is megjegyezte, hogy legalább minden év novemberének végétől léteznek az éves TAC-rendelet elfogadásával kapcsolatos dokumentumok. Ezek a dokumentumok átfogó áttekintést nyújtanak a tagállami delegációk által a tárgyalások során kifejtett különböző álláspontokról. Ezek közül a legfigyelemreméltóbb a „bibliának” nevezett dokumentum. Az ombudsman megállapította, hogy a nyilvánosságnak – például a panaszosnak – pontosan ilyen típusú információkra lenne szüksége a folyamatban lévő döntéshozatali folyamat befolyásolásához. Azt is megállapította azonban, hogy a Tanács a 2018. és 2019. évi TAC-rendeletek elfogadásával kapcsolatos dokumentumokat a döntéshozatal időtartama alatt nem tette nyilvánosan hozzáférhetővé.^[11] Ehelyett a dokumentumokat szisztematikusan „LIMITE”-ként jelölték meg, ami azt jelenti, hogy a Tanács ezeket a dokumentumokat nem teszi közvetlenül hozzáférhetővé a nyilvánosság számára a honlapján.

8. Az ombudsman megismételte azt az álláspontját ^[12], hogy a jogalkotási dokumentumokhoz való hozzáférés korlátozásának kivételesnek és a feltétlenül szükséges időtartamra korlátozottnak kell lennie. A „LIMITE” jogállást csak azokra a dokumentumokra kell alkalmazni, amelyek az értékelés időpontjában a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályokban előírt kivételek egyike alapján mentesülnek a közzététel alól.

9. A Tanács lényegében azzal érvelt, hogy az olyan dokumentumoknak, mint a „biblia”, a végleges TAC-rendelet elfogadása előtt történő közzététele aláásná a folyamatban lévő döntéshozatali folyamatot, amelyet a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályok egyik kivétele véd ^[13].

10. Az ombudsmant ez az érv nem győzte meg. Megállapította, hogy a Tanács nem bizonyította, hogy a szóban forgó dokumentumok hozzáférhetővé tétele súlyosan érintené, meghosszabbítaná vagy bonyolítaná a döntéshozatal megfelelő lefolytatását ^[14].

11. A fentiek fényében az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy hivatali visszásságnak minősül, hogy a Tanács szisztematikusan „LIMITE”-ként jelölte meg a 2018. és 2019. évi éves TAC-rendeletek elfogadási folyamatához kapcsolódó dokumentumokat. Ezért (az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban) a következőket javasolta:

• A Tanácsnak proaktívan nyilvánosságra kell hoznia a TAC-rendelet elfogadásával kapcsolatos dokumentumokat a tagállamoknak történő továbbításukkor vagy azt követően a lehető leghamarabb.

12. Az ombudsman ajánlására adott válaszában a Tanács megismételte azon álláspontját, hogy a dokumentumoknak, például a „bibliának” a végleges TAC-rendelet elfogadása előtti közzététele aláásná a folyamatban lévő döntéshozatali folyamatot. Álláspontjának alátámasztására a Tanács három fő érvet terjesztett elő.

13. Először is a Tanács megerősítette azon álláspontját, hogy bár az átláthatósági követelmények szigorúbbak abban az esetben, ha a Tanács jogalkotási tevékenységek keretében jár el, a kért dokumentumokat nem jogalkotási aktus elfogadásához vezető eljárás keretében készítették el. Ezért „az átláthatóság magasabb szintje, amely akkor alkalmazandó, ha az intézmények jogalkotási eljárás keretében járnak el, nem bír ugyanolyan súllyal a szóban forgó vizsgálat által érintett döntéshozatali eljárást illetően”.^[15]

14. Másodszor, a Tanács elismerte, hogy a jelen vizsgálat tárgyát képező dokumentumok tartalmazhatnak környezeti információkat, és hogy az aarhusi rendelettel ^[16] összhangban a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályok 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében meghatározott megtagadási okokat ilyen esetekben megszorítóan kell értelmezni. A Tanács azonban megjegyezte, hogy az aarhusi rendelet „nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a döntéshozatali eljárás védelmével kapcsolatos kivételre hivatkozzanak, és nem határozza meg a nyomós közérdek automatikus elsőbbségét ”.^[17]

15. Harmadszor, és figyelembe véve a fenti megfontolásokat, a Tanács fenntartotta azon álláspontját, amely szerint a szóban forgó dokumentumok proaktív hozzáférhetővé tétele súlyosan veszélyeztetné az éves TAC-rendelet elfogadásához vezető döntéshozatalt:

• „Ha a tárgyalások során a tárgyalások állását és a tagállamok konszolidáló álláspontját részletező dokumentumokat bocsátanának rendelkezésre ebben az összefüggésben, az azzal a kockázattal járna, hogy befagyasztanák az egyes tagállamok álláspontjait, és korlátozná a tagállamok rugalmasságát abban, hogy eltérjenek eredeti álláspontjaiktól, valamint kompromisszumkészségüket, amelyek kulcsfontosságúak a tanácsi szintű megállapodás sikeres eléréséhez. A tagállamok kezdeti álláspontjának a tanácskozások előtt történő közzététele megszilárdultabb álláspontokhoz vezetne, és csökkentené a kompromisszumra irányuló mozgásterüket, veszélyeztetve ezáltal a tanácsi tanácskozások során elért megállapodást. Ez nemcsak a politikai megállapodáshoz vezető döntéshozatali eljárás szakaszában érvényes, hanem a jogi szövegeknek a Tanácson belüli tényleges szavazással történő elfogadásához vezető szakaszban is. A közzététel ezért korlátozná a békés vita és a megegyezés lehetőségét, ami viszont ellentétes lenne a döntéshozatali folyamat hatékonyságával”.^[18]

16. A Tanács továbbá azzal érvelt, hogy a döntéshozatali eljárás súlyos veszélyeztetésének kockázata nem pusztán hipotetikus, hanem észszerűen előre látható. Érvelésének alátámasztása érdekében a Tanács kifejtette, hogy a vitatott dokumentumok proaktív hozzáférhetővé tétele:

• késleltesse a Tanács tanácskozásainak sikeres kimenetelét, mivel a tagállamoknak több mint száz halállomány esetében egyensúlyt kell teremteniük a különböző érdekek között kezdeti álláspontjuk kialakítása során;
• külső nyomásgyakorlást von maga után, mivel a tárgyalások körülményei erősen átpolitizáltak és külső figyelem tárgyát képezik; és
• előírják a dokumentumokban szereplő egyedi információk átfogó, eseti értékelését annak ellenőrzése érdekében, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó uniós szabályokban meghatározott kivételek megakadályozzák-e az ilyen közzétételt. Ezen túlmenően az ilyen értékelésekhez konzultálni kell az érintett résztvevőkkel, mielőtt nyilvánosságra hoznák a rájuk vonatkozó érzékeny információkat.

17. A fentiek fényében a Tanács megerősítette azon álláspontját, hogy nem teheti proaktív módon hozzáférhetővé a jelen vizsgálat tárgyát képező dokumentumokat. Ez a következtetés összhangban van a Tanács eljárási szabályzatával is, amely szerint a Tanács (jogalkotási vagy nem jogalkotási eljárás keretében) csak akkor hozhat nyilvánosságra dokumentumokat, ha azokra egyértelműen nem vonatkoznak a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályokban meghatározott kivételek.

Az ombudsman értékelése az ajánlást követően

18. Ami a Tanács által felhozott első érvet illeti, amely szerint a magasabb szintű átláthatóság csak akkor alkalmazandó, ha az intézmények jogalkotási eljárás keretében járnak el, az ombudsman először is meg kívánja ismételni ajánlásának egyik fő pontját: A nyitottság és az átláthatóság általános követelménye vonatkozik az uniós intézmények munkájának végzésére, függetlenül attól, hogy az jogalkotási jellegű-e vagy sem.

19. Ezt a követelményt az Európai Unióról szóló szerződés 15. cikke rögzíti.^[19] Ez tükröződik a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályokban is, amelyek előírják, hogy „[a]z intézményeknek lehetőség szerint elektronikus formában vagy az érintett intézmény szabályainak megfelelő nyilvántartáson keresztül közvetlenül hozzáférhetővé kell tenniük a dokumentumokat a nyilvánosság számára”.^[20] Más szóval minden olyan dokumentumot, amely a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályokban a „dokumentum” fogalommeghatározása alá tartozik, jellegüktől függetlenül „lehetőség szerint” közvetlenül hozzáférhetővé kell tenni. A dokumentumokhoz való hozzáférés csak akkor korlátozható, ha a szabályokban ^[21] meghatározott kivételek közül egy (vagy több) alkalmazandó.

20. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy bizonyos döntéshozatali eljárások, különösen azok, amelyek a tagállamokra közvetlenül, a polgárokra pedig közvetlenül vagy közvetve kötelező jogi aktusokhoz vezetnek, még magasabb szintű átláthatóságot igényelnek. Ez minden bizonnyal így van akkor is, ha az intézmények jogalkotói minőségükben járnak el. Amint azt a Bíróság a Turco‐ügyben hozott ítéletében megjegyezte, „[a] penness e tekintetben hozzájárul a demokrácia megerősítéséhez azáltal, hogy lehetővé teszi a polgárok számára a jogalkotási aktus alapjául szolgáló valamennyi információ ellenőrzését. A polgárok azon lehetősége, hogy megismerjék a jogalkotási intézkedéseket alátámasztó megfontolásokat, demokratikus jogaik hatékony gyakorlásának előfeltétele”.^[22] Az ombudsman megérti, hogy a Számvevőszék érvelésének alapjául szolgáló alapvető elképzelés az, hogy vannak olyan döntéshozatali folyamatok, amelyek különösen fontosak a nyilvánosság számára, és ezért különösen magas szintű átláthatóságot igényelnek.

21. Ezt az érvelést tükrözi a „jogalkotási dokumentumoknak” a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályokban szereplő tág meghatározása, amely nem korlátozódik a hivatalos „jogalkotási eljárás” keretében készített dokumentumokra, hanem magában foglalja „a tagállamokban vagy a tagállamok számára jogilag kötelező erejű jogi aktusok elfogadására irányuló eljárások során készített vagy kapott valamennyi dokumentumot”. Minden ilyen dokumentumot, különösen a „ ”-t, közvetlenül hozzáférhetővé kell tenni, az e szabályokban meghatározott kivételekre is figyelemmel.^[23] Amint azt az ombudsman ajánlásában megjegyezte, a „jogalkotási dokumentumok” e tágabb fogalommeghatározását az Európai Unió Bírósága egy 2018. évi ítéletében hangsúlyozta:

• „az 1049/2001 [...] rendelet 12. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy nemcsak az uniós jogalkotó által elfogadott jogi aktusokat, hanem általánosabban a tagállamokban vagy a tagállamokra nézve jogilag kötelező erejű jogi aktusok elfogadására irányuló eljárások során készített vagy kapott dokumentumokat is „jogalkotási dokumentumoknak” kell minősíteni, következésképpen e rendelet 4. és 9. cikkére is figyelemmel azokat közvetlenül hozzáférhetővé kell tenni”.^[24]

22. A Szerződésekben a „jogalkotási aktusok” és a „nem jogalkotási aktusok” közötti különbségtétel formális jellegű. Amint arra a Tanács az ombudsmannak adott válaszában helyesen rámutatott, hivatalosan csak az EUMSZ 289. cikkben meghatározott jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogi aktusokra lehet „jogalkotási aktusokként” hivatkozni. Az ombudsman azt is elfogadja, hogy a TAC-rendelet jogalapja, az EUMSZ 43. cikkének (3) bekezdése formálisan nem érinti a Szerződések értelmében vett „jogalkotási aktusok” elfogadását.

23. Az ombudsman azonban a fenti megfontolásokkal összhangban nem tartja kritikus fontosságúnak ezt a formális megkülönböztetést a jogi aktus elfogadására alkalmazandó átláthatósági követelmény meghatározása szempontjából. A döntő kérdés az, hogy a döntéshozatali eljárás olyan jogi aktusok elfogadására vonatkozik-e, amelyek jogilag kötelező erejűek a tagállamokban vagy a tagállamokra nézve. Ezt a logikát a Tanács saját eljárási szabályzata is tükrözi. E szabályzat 8. cikke kimondja, hogy:

• „amennyiben a Szerződések vonatkozó rendelkezései alapján – a belső intézkedések, igazgatási vagy költségvetési aktusok, intézményközi vagy nemzetközi kapcsolatokat érintő jogi aktusok, illetve nem kötelező erejű jogi aktusok (például következtetések, ajánlások vagy állásfoglalások) kivételével – rendeletek, irányelvek vagy határozatok útján a tagállamokban vagy a tagállamokra nézve jogilag kötelező erejű szabályok elfogadására vonatkozó nem jogalkotási javaslatot nyújtanak be a Tanácsnak, a fontos új javaslatokra vonatkozó első tanácsi tanácskozás nyilvános.” ^[25]

A Tanács eljárási szabályzata tehát elismeri, hogy léteznek olyan nem jogalkotási javaslatok, amelyek a tagállamokban vagy a tagállamokra nézve jogilag kötelező erejű szabályok elfogadására vonatkoznak, és amelyek fontosak, és ezért azokat – a „jogalkotási” javaslatokhoz hasonlóan – nyilvánosan meg kell vitatni a Tanácsban.

24. Amint azt a Tanács az ombudsmannak adott válaszában kijelentette, „a [teljes kifogható mennyiségekre vonatkozó] eredeti álláspontjuk kidolgozása során a tagállamoknak több mint száz állomány esetében különböző érdekek között kell zsonglőrködniük (ipar vagy környezetvédelem, kisüzemi vagy nagyüzemi halászat stb.)”.^[26] Továbbá a Tanács rámutatott arra, hogy „a szóban forgó döntéshozatali folyamat rendkívül átpolitizált környezetben zajlik, és intenzív külső figyelemnek van kitéve”.^[27] E nyilatkozatokból következik, hogy a vizsgálat tárgyát képező döntéshozatali folyamathoz jelentős közérdek fűződik, mivel jelentős környezeti, gazdasági és társadalmi érdekek összeegyeztetését és kiegyensúlyozását foglalja magában.

25. Az ombudsman úgy véli, hogy az, hogy a Tanács e vizsgálat keretében ragaszkodik a jogalkotási és nem jogalkotási aktusok közötti formális különbségtételhez, nincs összhangban a Szerződések szellemével és a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályokkal, amelyek magas szintű átláthatóságot követelnek meg az uniós döntéshozatal és a döntéshozatal során, a polgárokhoz a lehető legközelebb.

26. A fentiek fényében az ombudsmant nem győzte meg a Tanács első érve, amely szerint csak az EUMSZ 289. cikkében meghatározott jogalkotási eljárás keretében hivatalosan elfogadott jogi aktusok részesülhetnek a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályokban a jogalkotási dokumentumoknak tulajdonított magasabb szintű átláthatóság előnyeiből. Éppen ellenkezőleg, az ombudsman megerősíti azon álláspontját, hogy a jelen vizsgálat tárgyát képező dokumentumokat az 1049/2001 rendelet alkalmazásában „jogalkotási dokumentumoknak” kell tekinteni.

27. A Tanács második érvét illetően az ombudsman üdvözli, hogy a Tanács elismerte, hogy a vizsgálat tárgyát képező dokumentumok az aarhusi rendelet értelmében vett környezeti információkat tartalmazhatnak. Egyetért a Tanács azon álláspontjával, hogy a környezeti információkhoz való hozzáférés továbbra is megtagadható, ha a közzététel súlyosan veszélyeztetné a folyamatban lévő döntéshozatali folyamatot. Az ombudsman azonban megismétli, hogy a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályokban foglalt kivételt, amely kimondja, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférést meg kell tagadni, ha a közzététel súlyosan veszélyeztetné az intézmény döntéshozatali eljárását ^[28], a környezeti információk tekintetében megszorítóan kell értelmezni ^[29]. Továbbá, ellentétben azzal, amit a Tanács az ombudsmannak adott válaszában ^[30] sugallni látszik, a környezeti információkra vonatkozó kivétel megszorító értelmezésének e követelményét nem érinti a szóban forgó dokumentumok jogalkotási vagy nem jogalkotási jellege.

28. Végül a Tanács azzal érvelt, hogy proaktív közzététel esetén a döntéshozatali eljárás súlyos veszélyeztetésének kockázata nem pusztán hipotetikus, hanem észszerűen előre látható. A Tanács lényegében azzal érvelt, hogy a dokumentumok közzététele – különösen azoké, amelyek változó tagállami álláspontokat tartalmaznak – korlátozná e kérdések nyugodt megvitatásának és a megállapodás elérésének lehetőségét. A Tanács szerint ezt bizonyítják a döntéshozatali folyamatban érintett fontos különböző érdekek, a döntéshozókra a szóban forgó fontos gazdasági és környezetvédelmi érdekek miatt esetlegesen nehezedő jelentős külső nyomás, a döntéshozatali folyamat által keltett figyelem (a Tanács megemlíti azt a példát, amikor a lobbisták sajtójelvényekkel próbálnak belépni a Tanács épületeibe), valamint annak szükségessége, hogy a nyilvánosságra hozatal előtt minden dokumentumot átfogóan elemezzenek.

29. Az ombudsmant nem győzték meg a Tanács érvei. Megismétli azon meggyőződését, hogy az uniós polgárok demokratikus jogai gyakorlásának szerves részét képezi a nyilvánosság – beleértve a nyilvánosság azon tagjait is, akiknek jelentős érdekük fűződik a tárgyalások kimeneteléhez, legyen szó akár gazdasági érdekekről, akár környezetvédelmi érdekekről – véleménynyilvánításának lehetősége.^[31] Az ombudsman értelmezése szerint az egyes küldöttségek álláspontját tartalmazó, folyamatban lévő jogalkotási ügyekkel kapcsolatos dokumentumok múltbeli közzététele nem hajlamos megzavarni a döntéshozatali folyamatot. Ebben az ügyben nem nyújtottak be olyan bizonyítékot, amely arra utalna, hogy az eredmény eltérő lenne.

30. Az ombudsman ezért megerősíti azon álláspontját, hogy a Tanács nem bizonyította, hogy a szóban forgó dokumentumok közzététele súlyosan érintené, meghosszabbítaná vagy bonyolítaná a döntéshozatal megfelelő lefolytatását ^[32].

31. A fentiek alapján az ombudsman megerősíti azon következtetését, hogy hivatali visszásságnak minősül, hogy a Tanács szisztematikusan „LIMITE”-ként jelölte meg a 2018. és 2019. évi éves TAC-rendeletek elfogadási folyamatához kapcsolódó dokumentumokat.

Következtetés

A vizsgálat alapján az ombudsman az alábbi következtetéssel zárja le az ügyet:

Az ombudsman nem elégedett a Tanácsnak az ajánlására adott válaszával. Az ombudsman megismétli azt az ajánlását, hogy a Tanácsnak proaktívan nyilvánosságra kell hoznia a TAC-rendelet elfogadásával kapcsolatos dokumentumokat a tagállamoknak történő továbbításukkor vagy azt követően a lehető leghamarabb.

A panaszost és a Tanácsot tájékoztatni fogják erről a határozatról.

 

Emily O'Reilly

Európai ombudsman

Strasbourg, 2020. 29.

 

[1] 1380/2013/EU rendelet a közös halászati politikáról: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:32013R1380&from=EN

[2] További információk a teljes kifogható mennyiségekről: https://ec.europa.eu/fisheries/cfp/fishing_rules/tacs_en.

[3] Az EUMSZ 43. cikkének (3) bekezdése.

[4] A Tanácsot az Európai Unió tagállamai kormányai állandó képviselőinek bizottsága (COREPER), valamint több mint 150 magasan szakosodott munkacsoport és bizottság, az úgynevezett „tanácsi előkészítő szervek” támogatják. Ezek a szervek konkrét szakpolitikai területeket vagy témákat fednek le, és többek között előkészítik a Tanács álláspontjait. https://www.consilium.europa.eu/en/council-eu/preparatory-bodies/.

[5] A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályokkal összhangban. 1049/2001/EK rendelet az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/ALL/?uri=CELEX%3A32001R1049.

[6] Az ajánlás itt érhető el: https://www.ombudsman.europa.eu/en/recommendation/en/120761

[7] Az 1049/2001/EK rendelet 12. cikkének (2) bekezdése.

[8] [8] 1367/2006/EK rendelet a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX%3A32006R1367

[9] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése.

[10] Az 1367/2006/EK rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második mondata; lásd még a Bíróság (nagytanács) C-57/16. sz., ClientEarth kontra Bizottság ügyben 2018. szeptember 4-én hozott ítéletének 100. pontját: http://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?num=C-57/16&language=hu.

[11] A fő kivételt azok a dokumentumok jelentik, amelyeket a Tanács eljárási szabályzatával összhangban közvetlenül hozzáférhetővé kell tenni, lásd a 11. cikk (3) és (5) bekezdését, valamint a II. mellékletet, például a bizottsági javaslatot.

[12] Lásd még az európai ombudsman OI/2/2017/TE számú, a Tanács jogalkotási folyamatának átláthatóságáról szóló stratégiai vizsgálatról szóló különjelentésének 36. pontját, amely a következő címen érhető el: https://www.ombudsman.europa.eu/en/special-report/en/94921

[13] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése.

[14] A Bíróság (nagytanács) 2018. szeptember 4-i ítélete, ClientEarth kontra Bizottság, C-57/16, 108. pont: http://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?num=C-57/16&language=hu.

[15] A Tanács véleményének 17. pontja: https://www.ombudsman.europa.eu/en/correspondence/en/124286.

[16] A 6. cikk (1) bekezdése.

[17] A Tanács véleményének 5. pontja.

[18] A Tanács véleményének 28. pontja.

[19] Az EUSZ 15. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] jó kormányzás előmozdítása és a civil társadalom részvételének biztosítása érdekében az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek munkájukat a lehető legnyilvánosabban végzik”. E célból „minden intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség biztosítja eljárásának átláthatóságát, és eljárási szabályzatában külön rendelkezéseket dolgoz ki a dokumentumaihoz való hozzáférésre vonatkozóan” (az EUSZ 15. cikkének (3) bekezdése).

[20] Az 1049/2001/EK rendelet 12. cikkének (1) bekezdése.

[21] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke.

[22] A Bíróság (nagytanács) C-39/05. P. és C-52/05. P. sz., Svéd Királyság és Maurizio Turco kontra az Európai Unió Tanácsa egyesített ügyekben 2008. július 1-jén hozott ítéletének 46. pontja: http://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?num=C-39/05&language=hu.

[23] Az 1049/2001/EK rendelet 12. cikkének (2) bekezdése.

[24] A Bíróság (nagytanács) 2018. szeptember 4-i ítélete, ClientEarth kontra Bizottság, C-57/16, 85. pont: http://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?num=C-57/16&language=hu.

[25] Kiemelés tőlem. Az ombudsman ugyanakkor megjegyzi, hogy a Tanács eljárási szabályzata nem követi a „jogalkotási dokumentumoknak” a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló uniós szabályok 12. cikkének (2) bekezdésében szereplő tág meghatározását, hanem a jogalkotási dokumentumot a következőképpen határozza meg: „jogalkotási aktus elfogadására irányuló eljárás során készített vagy kapott bármely dokumentum”. Sajnálatos ez a megszorító megközelítés.

[26] A Tanács véleményének 29. pontja.

[27] A Tanács véleményének 30. pontja.

[28] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése.

[29] Az 1367/2006/EK rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második mondata; lásd még a Bíróság (nagytanács) C-57/16. sz., ClientEarth kontra Bizottság ügyben 2018. szeptember 4-én hozott ítéletének 100. pontját: http://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?num=C-57/16&language=hu.

[30] A Tanács véleményének 19. pontja a következőképpen szól: „Az 1367/2006/EK rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második mondatát illetően a Bíróság a Client Earth ügyben hozott ítéletében valóban kimondta, hogy a (15) preambulumbekezdésével összefüggésben különösen az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében foglalt megtagadási okot a környezeti információk tekintetében megszorítóan kell értelmezni,

figyelembe véve a kért információk hozzáférhetővé tételéhez fűződő közérdeket,

ezáltal nagyobb átláthatóságot kíván elérni ezen információk tekintetében. Meg kell viselni a

ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy ez az ítélet egy uniós jogalkotási folyamat keretében született

a környezetvédelmi kérdések és azon dokumentumok tiszteletben tartása, amelyek meghatározták, hogy

a Bizottság a Szerződések alapján jogalkotási eljárást kezdeményezne.”

[31] A Bíróság (nagytanács) 2018. szeptember 4-i ítélete, ClientEarth kontra Bizottság, C-57/16, 101. pont: http://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?num=C-57/16&language=hu.

[32] A Bíróság (nagytanács) 2018. szeptember 4-i ítélete, ClientEarth kontra Bizottság, C-57/16, 108. pont: http://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?num=C-57/16&language=hu.