(az európai ombudsman alapokmánya [1] 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban készült)

A panaszról

A panaszos, Miss P. egykor a londoni Környezetvédelmi, Közlekedési és Régiók Minisztériumában (DETR) dolgozott. 1999 novemberében álláshirdetést kapott, amelyben az Európai Bizottság a Bizottság VII. Főigazgatóságán (Közlekedés) dolgozó kirendelt nemzeti szakértők álláshelyeit hirdette meg. Mivel a panaszos korábban a közlekedési ágazatban dolgozott, kérelmet nyújtott be. A DETR beleegyezett abba, hogy támogatja a kérelmét, és a kirendelése idejére kifizeti a fizetését.

A Bizottsághoz kirendelt nemzeti szakértőkre vonatkozó európai bizottsági szabályok [2] 2. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Bizottsághoz kirendelt nemzeti szakértők "a kirendelés teljes időtartama alatt teljes munkaidőben" dolgoznak. A panaszosnak van egy fia, aki akkor 11 hónapos volt. Amikor a panaszos tudomást szerzett az említett szabályról, felvette a kapcsolatot azzal az egységvezetővel, akinek a nevét az álláshirdetés megemlítette, hogy megkérdezze, dolgozhat-e részmunkaidőben, hogy eltölthessen egy kis időt a fiával. A panaszos kész volt heti négy napot dolgozni. Az egységvezető azt mondta neki, hogy nem látja okát, hogy miért ne dolgozzon azon a poszton részmunkaidőben.

Amikor azonban további hírek hiányában a panaszos 2000 januárjában ismét felhívta a Bizottságot, azt mondták neki, hogy átszervezés történt, és hogy az érintett álláshelyet most egy másik osztályvezető tölti be. Ez utóbbi arról tájékoztatta a panaszost, hogy csak akkor fogja figyelembe venni a kérelmét, ha kész teljes munkaidőben dolgozni. Ilyen körülmények között a panaszosnak vissza kellett vonnia kérelmét.

A panaszos úgy vélte, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás elleni szabály nemi alapon diszkriminatív, mivel valószínűleg nagyobb arányban érinti a nőket, mint a férfiakat, mivel a nők általában több gyermekgondozási kötelezettséggel rendelkeznek, mint a férfiak.

A vizsgálat

A panaszt észrevételezésre megküldték a Bizottságnak.

A Bizottság véleménye

Véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette:

A Bizottság által 2000. március 1-jén elfogadott fehér könyv a munkamódszerek alapvető felülvizsgálatára, a tevékenységek programozására, valamint az emberi és pénzügyi erőforrások kezelésére vonatkozó reformprogramot határozott meg. A Bizottság elkötelezett amellett, hogy mintamunkáltató legyen. A nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdések szisztematikus figyelembevételének elve a reform alapvető paramétere lenne. Többek között intézkedéseket hoznának a részmunkaidős foglalkoztatás megkönnyítése érdekében.

A kirendelt nemzeti szakértők viszonylag rövid ideig (legfeljebb három évig) dolgoztak a Bizottságnál. A kirendelt nemzeti szakértők álláshelyeinek száma viszonylag korlátozott volt, és arról a költségvetési hatóság döntött. A kirendelés célja kettős volt. Egyrészt a Bizottság hasznosíthatná a KNSZ által biztosított értékes szakértelmet. Ezzel szemben a KNSZ brüsszeli tartózkodását olyan képzési és szakmai előmeneteli formának kell tekinteni, amely az őt kirendelő munkáltató számára értékes. Mivel ez egy rövid távú intézkedés volt, amely jelentős befektetést jelentett a kirendelő munkáltató és a Bizottság számára (a kirendelő munkáltatónak továbbra is ki kellett fizetnie az alapilletményt, miközben nem részesült közvetlenül és azonnal a személy szolgáltatásaiból; a Bizottságnak kiegészítő megélhetési támogatást kellett fizetnie Brüsszelben), biztosítani kellett, hogy mindkét fél maximális kölcsönös előnyökkel járjon nemcsak az elvégzett munka, hanem a képzés és a megszerzett tapasztalat tekintetében is. Egyértelmű volt, hogy az a személy, aki részmunkaidőben dolgozik, nem szerezheti meg ugyanazt a tapasztalatot három év alatt; Hasonlóképpen, a kirendelés meghosszabbításának gondolata, például a részmunkaidős foglalkoztatás esetében hat évre, nem volt könnyen elképzelhető, mivel akkor már nem az a lényegében rövid távú megállapodás lenne, amelyet a "kirendelés" fogalma általában magában foglal. E különleges megfontolásokra tekintettel a Bizottság jelenlegi politikája az volt, hogy ezeknek teljes munkaidős álláshelyeknek kell lenniük.

Ez a szabály nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést nem valósított meg, és a Bizottság által kinevezendő KNSZ-ek valamennyi rendelkezésre álló álláshelyére egyformán vonatkozott. A teljes munkaidős foglalkoztatásra vonatkozó döntés csupán arra az objektív szükségletre adott válasz volt, hogy valamely személynek meghatározott számú órát kell dolgoznia, függetlenül a kinevezendő személy nemétől.

A fenti magyarázatok sérelme nélkül azonban a Bizottság megvizsgálta a knsz-ek jövőbeli részmunkaidős foglalkoztatásának lehetőségét, amennyiben ez a lehetőség összeegyeztethető lenne a szolgálat érdekeivel.

A panaszos észrevételei

Az e véleménnyel kapcsolatos észrevételeiben a panaszos arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Bizottság helytelenül állította, hogy pusztán azért, mert egy személy több tapasztalatot szerezhetett azáltal, hogy több órát dolgozott, egyáltalán nem lehetett előnyhöz jutni, ha kevesebb órát dolgozott. A Bizottság érvelése mindenesetre téves előfeltevésen alapult, vagyis azon, hogy valamennyi KNSZ három évig teljes munkaidőben dolgozott. Valójában a KNSZ-ek három hónaptól három évig terjedő időtartamban dolgozhatnak. Az álláshirdetés, amelyre a panaszos válaszolt, hat hónaptól három évig terjedő kirendelésekre vonatkozott. A panaszos tudomása szerint soha senki nem utalt arra, hogy a három évnél rövidebb ideig dolgozó személy semmilyen hasznot nem húzott volna a tapasztalatból.

Munkáltatója boldog volt, hogy továbbra is fizeti a fizetését a kirendelés ideje alatt. Mindenesetre a munkáltató számára előnyösebb volt részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalót kirendelni, mint teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót, mivel kevesebbet kellett fizetnie, és egyik esetben sem részesült közvetlen ellátásban. Mivel a Bizottság hozzájárulásai megélhetési költségeknek minősülnek, ezeket a teljes munkaidőben foglalkoztatottak és a részmunkaidőben foglalkoztatottak esetében azonos mértékben kellene kifizetni, mivel a megélhetési költségek azonosak. Ezek a megfontolások azonban közvetett hátrányos megkülönböztetés esetén aligha tekinthetők objektív igazolásnak.

További vizsgálatok

További információ kérése

A fentiekre tekintettel az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a panasz kezeléséhez további információkra van szüksége. Ezért arra kérte a Bizottságot, hogy szolgáltasson számadatokat a részmunkaidőben dolgozó tisztviselőinek számáról és a KNSZ-ek számáról. Az ombudsman arra is felkérte a Bizottságot, hogy határozza meg, ezek közül hány nő.

A Bizottság válasza

Válaszában a Bizottság arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy 2000 szeptemberében az összesen 5710 A kategóriájú tisztviselőből 106 dolgozott részmunkaidőben, akik közül 87 nő volt. Kifejtette továbbá, hogy 713 kirendelt nemzeti szakértő dolgozik a Bizottságnál, akik közül 213 nő.

A Bizottság arra is rámutatott, hogy a Bizottság rendelkezésére álló kirendelt nemzeti szakértők számát a rendelkezésre álló költségvetési előirányzatok korlátozták. Ezeket a krediteket ember/évben határozták meg. A részmunkaidőben dolgozó, de a teljes napidíjban részesülő knsz-ek ezért ténylegesen csökkentenék a Bizottság rendelkezésére álló knsz-ek teljes számát.

A panaszos észrevételei

Erre a válaszra vonatkozóan a panaszostól nem érkezett észrevétel.

Az ombudsman erőfeszítései a békés megoldás elérése érdekében

A vélemény és az észrevételek, valamint a további vizsgálatok eredményeinek gondos mérlegelését követően az ombudsman nem volt meggyőződve arról, hogy a Bizottság megfelelően reagált a panaszos állításaira.

Az ombudsman ideiglenes következtetése az volt, hogy a KNSZ-ek részmunkaidős foglalkoztatásának tilalma hivatali visszásságnak minősülhet.

2001. január 31-én az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatot nyújtott be a Bizottsághoz. Levelében az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottság törölje el azt a szabályt, amely megtiltja a Bizottsághoz kirendelt nemzeti szakértők számára, hogy részmunkaidőben dolgozzanak.

2001. március 22-i válaszában a Bizottság rámutatott, hogy a jelenlegi reformfolyamat keretében új határozat készül a kirendelt nemzeti szakértőkre alkalmazandó szabályokról. A Bizottság szerint ez az új határozat, amelyet később, 2001-ben kell elfogadni, a Bizottsághoz kirendelt nemzeti szakértők részmunkaidős foglalkoztatását tiltó szabály eltörlését irányozta elő.

2001. április 30-án megküldött észrevételeiben a panaszos tájékoztatta az ombudsmant, hogy elégedett a megállapításaival, és hogy a Bizottság el kívánja törölni a vonatkozó szabályt. Aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy a változtatásra csak 2001-ben kerül sor, és hogy nem adtak meg konkrét időpontot. A panaszos méltánytalannak tartotta, hogy a diszkriminatív szabálynak még több hónapig hatályban kell maradnia, különös tekintettel arra, hogy a Bizottság több mint egy éve tudott a panaszáról, és így sokkal hamarabb lépéseket tehetett volna a szabályok módosítása érdekében.

Az ombudsman megjegyezte, hogy a Bizottság új határozatot tervez elfogadni, amelyet később, 2001-ben kell elfogadni, eltörölve azt a szabályt, amely megtiltja a Bizottsághoz kirendelt nemzeti szakértők számára, hogy részmunkaidőben dolgozzanak. Konkrét dátumot azonban nem adtak meg. Ez azt jelentette, hogy a Bizottság továbbra is alkalmazni kívánta a vonatkozó szabályt anélkül, hogy megindokolta volna, miért kell elhalasztani az ombudsman által javasolt változtatást. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy ez nem kielégítő.

Az ombudsman ajánlástervezete

Az ombudsman ezért 2001. május 10-én az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a következő ajánlástervezetet intézte a Bizottsághoz:

„Az Európai Bizottságnak legkésőbb 2001. szeptember 30-ig el kell törölnie azt a szabályt, amely megtiltja a Bizottsághoz kirendelt nemzeti szakértők számára, hogy részmunkaidőben dolgozzanak.”

Az európai ombudsman a következőképpen indokolta az ajánlástervezetet:

1 Részmunkaidős foglalkoztatás tilalma

1.1 A panaszos azt állította, hogy a Bizottsághoz kirendelt nemzeti szakértőkre vonatkozó európai bizottsági szabályok [3] (a továbbiakban: a szabályok) 2. cikkének (1) bekezdése, amely előírja, hogy a Bizottsághoz kirendelt nemzeti szakértőknek "a kirendelés teljes időtartama alatt teljes munkaidőben" kell dolgozniuk, nemi alapon diszkriminatív.

1.2 Az Európai Bizottság úgy vélte, hogy az említett szabály nem diszkriminatív, mivel az Európai Bizottságnak dolgozó kirendelt nemzeti szakértők valamennyi rendelkezésre álló álláshelyére vonatkozik. A Bizottság álláspontja szerint a teljes munkaidős foglalkoztatásra vonatkozó döntés csupán arra az objektív szükségletre adott válasz volt, hogy valamely személynek meghatározott számú órát kell dolgoznia, függetlenül a kinevezendő személy nemétől. A Bizottság azt is állította, hogy tekintettel arra a jelentős beruházásra, amelyet a kirendelés jelent mind a kirendelő munkáltató, mind a Bizottság számára, biztosítani kell, hogy mindkét fél maximális kölcsönös előnyökkel járjon nemcsak az elvégzett munka, hanem a KNSZ által megszerzett képzés és tapasztalat tekintetében is. Végezetül a Bizottság rámutatott arra, hogy a Bizottság rendelkezésére álló kirendelt nemzeti szakértők számát a rendelkezésre álló költségvetési előirányzatok korlátozták. Ezeket a krediteket ember/évben határozták meg. A Bizottság azt állította, hogy a részmunkaidőben dolgozó, de a teljes napidíjban részesülő knsz-ek ezért ténylegesen csökkentenék a Bizottság rendelkezésére álló knsz-ek teljes számát.

1.3 Az ombudsman megjegyezte, hogy a Bizottsághoz kirendelt nemzeti szakértők továbbra is munkabérüket munkaadójuktól kapják. A Bizottság azonban kiegészítő megélhetési támogatást nyújt a magasabb brüsszeli megélhetési költségek kompenzálása érdekében.

1.4 Az Európai Bizottság által szolgáltatott adatok szerint 2000 szeptemberében az 5 710 A besorolási osztályba tartozó tisztviselőből 106 dolgozott részmunkaidőben. Ebből a 106 tisztviselőből 87 (körülbelül 82,1%) volt nő.

1.5 A vonatkozó szabály, amely megtiltja a KNSZ-ek számára, hogy részmunkaidőben dolgozzanak, minden ilyen álláshelyre jelentkezőre vonatkozik, függetlenül a kinevezendő személy nemétől. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából azonban az következik, hogy a foglalkoztatáshoz és a munkafeltételekhez való hozzáférésre vonatkozó nemzeti rendelkezések vagy szabályok „közvetetten hátrányosan megkülönböztetőek a nőkkel szemben, ha bár semlegesen vannak megfogalmazva, a nők sokkal nagyobb hányadának, mint a férfiaknak a hátrányára működnek, kivéve, ha ezt az eltérő bánásmódot a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetéstől független, objektív tényezők indokolják”[4].

1.6 Az ombudsman úgy vélte, hogy ez az ítélkezési gyakorlat az Európai Közösségek intézményei és szervei által elfogadott rendelkezésekre és szabályokra is vonatkozik. Megjegyzendő, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája [5] 21. cikkének (1) bekezdése általánosságban úgy rendelkezik, hogy „tilos minden megkülönböztetés, így a nemen alapuló megkülönböztetés is”.

1.7 Mivel a vonatkozó szabály megtiltotta a knsz-ek számára a részmunkaidős foglalkoztatást, nem lehetett közvetlenül megállapítani, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében hátrányos helyzetbe hozza-e a nőket a férfiakkal szemben, mivel úgy tűnt, hogy nincs olyan knsz, aki részmunkaidőben dolgozna. Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy ebben az összefüggésben figyelembe kell venni a részmunkaidőben dolgozó összehasonlítható bizottsági tisztviselők számát. A szabályzat 4. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottsághoz történő kirendeléshez a nemzeti szakértőnek legalább hároméves tapasztalattal kell rendelkeznie „az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatában meghatározott A és B kategóriának megfelelő besorolási fokozatban”. A Bizottság által szolgáltatott adatok szerint az A kategóriába tartozó, részmunkaidőben dolgozó tisztviselők mintegy 82,1 %-a nő volt. Semmi nem utalt arra, hogy a KNSZ-es álláshelyekre pályázókat lényegesen kevésbé érdekelné a részmunkaidős foglalkoztatás lehetősége, mint a Bizottság összehasonlítható tisztviselőit. Az ombudsman véleménye szerint a fenti adatokból tehát az következik, hogy a KNSZ-ek részmunkaidős foglalkoztatásának tilalma valószínűleg „a nők sokkal nagyobb hányadának, mint a férfiaknak a hátrányára fog dolgozni”.

1.8 Ilyen körülmények között az Európai Bizottság feladata annak megállapítása, hogy a knsz-ek részmunkaidős foglalkoztatásának tilalmát a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetéstől független, objektív tényezők igazolták-e.

1.9 A Bizottság ebben az összefüggésben három fél érdekeire hivatkozott: A KNSZ, a kirendelő munkáltató és maga a Bizottság. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy nem nyert bizonyítást, hogy az első kettő érdekei szükségessé tennék annak megakadályozását, hogy a KNSZ részmunkaidőben dolgozzon. Mindenesetre a döntést a két érintett félre, azaz a kérelmezőre és a munkáltatóra kell bízni.

1.10 Ami az Európai Bizottság saját érdekeit illeti, az ombudsman elismerte, hogy az Európai Bizottságnak több előnye származhat abból, ha egy knsz teljes munkaidőben dolgozik, mint abból, ha csak részmunkaidőben dolgozik. A kirendelések azonban három hónap és legfeljebb három év között váltakoztak. Így nem volt kizárva, hogy a KNSZ által nyújtott szolgáltatások esetleges hátrányait egyszerűen ellensúlyozza a kirendelés fent említett korlátokon belüli meghosszabbítása. Az ombudsman nem zárta ki annak lehetőségét, hogy létezhetnek olyan álláshelyek, amelyek teljes munkaidős KNSZ jelenlétét teszik szükségessé. A Bizottság azonban nem bizonyította, hogy ez az igény (ha van ilyen) valamennyi KNSZ-álláshelyre vonatkozna.

1.11 Az Európai Bizottság legkonkrétabb érve a költségekre vonatkozott. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint azonban a költségvetési megfontolások önmagukban nem igazolhatják az egyik nemmel szembeni hátrányos megkülönböztetést [6]. Ezenkívül, bár a KNSZ-ek részmunkaidős foglalkoztatásának engedélyezéséből eredő pénzügyi hatást jelenleg nem lehetett pontosan kiszámítani, a Bizottság által a saját tisztviselőire vonatkozóan szolgáltatott számadatok arra utaltak, hogy az nem lenne jelentős.

1.12 Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy a KNSZ-ek részmunkaidős foglalkoztatásának tilalma hivatali visszásságnak minősül. Az ombudsman ezért az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban ajánlástervezetet nyújtott be a Bizottsághoz.

A Bizottság részletes véleménye

Az ajánlástervezet kézhezvételét követően és az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság 2001. július 12-én részletes véleményt küldött.

Részletes véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette:

„A Bizottság kijelentette, hogy a reformfolyamat keretében folyamatban van a kirendelt nemzeti szakértőkre alkalmazandó szabályokról szóló új határozat előkészítése.

Ez az új határozat a szabályok alapos felülvizsgálatát irányozza elő, beleértve azon szabály eltörlését, amely megtiltja a Bizottsághoz kirendelt nemzeti szakértők számára, hogy részmunkaidőben dolgozzanak. Ez a kirendelt nemzeti szakértőkről szóló határozat azonban csak egy része a közigazgatási reformeljárásoknak, pontosabban a nem állandó emberi erőforrásokkal foglalkozó elemnek.

Az emberi erőforrásokra és a személyzeti politikára vonatkozó teljes csomagot jelenleg tárgyalják a Bizottság személyzeti képviselőivel és a többi intézménnyel is. A tárgyalási folyamat részeként megállapodás született arról, hogy mindaddig nem hoznak konkrét döntéseket az egyes elemekről, amíg a konzultációs folyamat valamennyi érintett elem tekintetében el nem éri a megfelelő pontot.

A nem állandó emberi erőforrásokról szóló részletes megbeszélések még nem kezdődtek meg, de remélhetőleg rövid távon elegendő előrelépés történik annak érdekében, hogy kora ősszel új határozat születhessen a kirendelt nemzeti szakértőkről. Ilyen körülmények között azonban, és tekintettel e tárgyalások általában érzékeny jellegére, a Bizottság nem tudja garantálni az európai ombudsman által megjelölt 2001. szeptember 30-i határidő betartását.”

Az ombudsman értékelése a Bizottság részletes véleményéről

A Bizottság részletes véleménye ismét nem határoz meg konkrét időpontot, ameddig a diszkriminatív intézkedést véglegesen meg kell szüntetni. Emlékeztetni kell arra, hogy ebben az esetben a panaszt 2000 februárjában, azaz közel másfél évvel ezelőtt jelentették be a Bizottságnak. A Bizottságnak tehát elegendő ideje volt arra, hogy megtegye a szükséges változtatásokat. Ehelyett a Bizottság most arra hivatkozik, hogy meg kell várni bizonyos megbeszéléseket a jelenlegi reformfolyamatával összefüggésben. A Bizottság azonban maga is hozzáteszi, hogy ezek a megbeszélések „még nem kezdődtek meg”.

Az ombudsman nem lát semmilyen érvényes okot arra, hogy az ajánlott intézkedést miért kellene a reformfolyamat keretében kezelni, amelyben a Bizottság jelenleg részt vesz. A Bizottságot csak arra kérték fel, hogy töröljön el egy önmagában megállapított szabályt, amely nemi alapon diszkriminatív. E szabály eltörlésének bármilyen késedelme elkerülhetetlenül állandósítja az általa okozott kárt.

Az ombudsman ajánlása

Az Ombudsman véleménye szerint a Bizottság részletes véleménye nem ad érvényes indokot arra, hogy miért nem felel meg teljes mértékben az Ombudsman 2001. május 10-i ajánlástervezetének. Az ombudsman ezért a Bizottsághoz intézett ajánlásként visszaállítja az ajánlástervezetet az alábbiak szerint:

Az Európai Bizottságnak a lehető leghamarabb el kell törölnie azt a szabályt, amely megtiltja a Bizottsághoz kirendelt nemzeti szakértők számára, hogy részmunkaidőben dolgozzanak

Az Európai Parlament fontolóra vehetné az ajánlás állásfoglalásként történő elfogadását.

Strasbourg, 2001.11.15.

Jacob Söderman

 

---

 

[1] Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262 európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

[2] Az 1999. február 3-i bizottsági határozattal (C(99)220) módosított 1998. január 7-i bizottsági határozat (C(97)3402).

[3] Az 1999. február 3-i bizottsági határozattal (C(99)220) módosított 1998. január 7-i bizottsági határozat (C(97)3402).

[4] A C-226/98. sz. Jørgensen-ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., I-2447. o.) 29. pontja.

[5] A szöveget a HL 2000. C 364., 1. o. tartalmazza.

[6] A C-226/98. sz. ügyben hozott ítélet 39. pontja.