Készült az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban ^[1]

A panasz előzményei

1. 2019 júliusában, az európai választásokat követően az Európai Bizottság felkérte az uniós tagállamok, köztük az Egyesült Királyság kormányait, hogy javasoljanak jelölteket az uniós biztosi kinevezésre ^[2].

2. Mivel az Egyesült Királyság nem jelölt jelöltet, a Bizottság 2019. november 6-án és 12-én további két levelet küldött az Egyesült Királyságnak, amelyben megismételte a kérelmet, és emlékeztetett az Egyesült Királyságnak az EU-Szerződés szerinti, a jelölt előterjesztésére vonatkozó kötelezettségeire.

3. 2019. november 13-án kelt levelében az Egyesült Királyság jelezte, hogy elutasítja egy jelölt jelölését. Az Egyesült Királyság hatóságai úgy vélték, hogy nem áll módjukban jelöltet javasolni az uniós biztosi tisztségre, tekintettel arra, hogy általános választásokat írtak ki ^[3].

4. 2019. november 14-én a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított az Egyesült Királyság ellen az EU-Szerződésből eredő kötelezettségeinek azáltal történő megsértése miatt, hogy nem javasolt jelöltet az uniós biztosi tisztségre, és hivatalosan értesítette az Egyesült Királyságot intézkedéséről.^[4] Az Egyesült Királyság lehetőséget kapott arra, hogy 2019. november 22-ig benyújtsa észrevételeit, de nem válaszolt.

5. A panaszos 2019. november 17-én, illetve 26-án nyilvános hozzáférést ^[5] kért a Bizottság és az Egyesült Királyság közötti levélváltáshoz.

6. 2019. december 10-én a Bizottság azzal az indokkal tagadta meg a panaszos hozzáférését, hogy a közzététel aláásná az Egyesült Királysággal szemben folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárást.

7. 2019. december 11-én a panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül határozatát (úgynevezett megerősítő kérelmet nyújtott be).

8. 2020. február 4-én a Bizottság megerősítette eredeti határozatát, amelyben teljes egészében megtagadta a négy levélhez való hozzáférést.

9. Mivel a panaszos elégedetlen volt azzal, hogy a Bizottság megtagadta a nyilvános hozzáférést, 2020. április 13-án az ombudsmanhoz fordult.

A vizsgálat

10. Az ombudsman vizsgálatot indított a panaszos azon álláspontjával kapcsolatban, hogy a Bizottság indokolatlanul tagadta meg a nyilvánosság hozzáférését az Egyesült Királyság hatóságaival 2019 novemberében váltott négy levélhez. Felkérte a Bizottságot, hogy (a panaszosnak már megküldött észrevételeken felül) tegyen további észrevételeket a panasszal kapcsolatban, de egyetlen észrevételt sem kapott. A vizsgálat során az ombudsman vizsgálati csoportja megvizsgálta a panaszos nyilvános hozzáférés iránti kérelmében szóban forgó dokumentumokat.

A felhozott érvek

11. A Bizottság jelezte, hogy a vitatott levelek az Egyesült Királysággal szemben folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárásra vonatkoztak. A dokumentumok hozzáférhetővé tétele hátrányosan érintené az Egyesült Királysággal ebben az összefüggésben folytatott párbeszédet, amely bizalmi légkört igényel, és megváltoztatná a kötelezettségszegési eljárás szigorúan kétoldalú jellegét.

12. Megerősítő határozatában a Bizottság megismételte, hogy az Egyesült Királysággal szembeni kötelezettségszegési eljárás még folyamatban van, és hogy még nem hozott határozatot a nyomon követésről. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a hozzáférhetővé tétel megtagadására vonatkozó általános vélelem alkalmazandó, és hogy a levelek hozzáférhetővé tétele „lényegében megfosztaná [az Egyesült Királyság] hatóságait attól a jogos elvárástól, hogy jóhiszeműen együttműködjenek [a Bizottsággal]”, ami magában foglalja a bizalmas jelleg biztosítását is.

13. A panaszos úgy vélte, hogy közérdek fűződik annak megismeréséhez, hogy az Egyesült Királyság hogyan reagált a Bizottság azon kérésére, hogy uniós biztosjelöltet javasoljon. Azt is elmondta, hogy az Egyesült Királyságban történő esetleges bírósági felülvizsgálat céljából hozzáférést kér a szóban forgó levelekhez.

14. A Bizottság azzal érvelt, hogy a panaszos nagyon általános megfontolásokat terjesztett elő, amelyek nem bizonyították a közzétételhez fűződő nyomós közérdek fennállását, és hogy a személyes érdekeket nem lehetett figyelembe venni. Arra a következtetésre jutott, hogy ebben az ügyben a közérdeket jobban szolgálja, ha nem hozza nyilvánosságra a kért leveleket, ezáltal biztosítva a jogsértési vizsgálat nyugodt lezárását.

15. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos kijelentette, hogy megértette, hogy az EU nem folytatta le a kötelezettségszegési eljárást. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Királyság időközben kilépett az EU-ból, a biztos kinevezésének kérdése sem bírt gyakorlati jelentőséggel. A panaszos ezért megkérdőjelezte, hogy a levelek közzététele valóban sértené-e a Bizottság és az Egyesült Királyság közötti, a kötelezettségszegési eljárással kapcsolatos párbeszédet.

Az ombudsman értékelése

16. Általános szabályként, amikor dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmet kapnak, az uniós intézményeknek dokumentumonként kell értékelniük, hogy a kért dokumentumok (teljes egészében vagy részben) közzétehetők-e. Ennek az értékelésnek konkrétnak és egyedinek kell lennie, és az egyes dokumentumok tartalmára kell vonatkoznia ^[6].

17. A jelen ügyben a Bizottság arra az „általános vélelemre” hivatkozott, hogy a kért levelekhez való nyilvános hozzáférés – dokumentumok összességeként – veszélyeztetné az uniós jog Egyesült Királyság általi állítólagos megsértésével kapcsolatos vizsgálatainak célját. Következésképpen a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a levelekhez nem lehet hozzáférést biztosítani.

18. Az ombudsman megjegyzi, hogy az uniós bíróságok valóban megállapították, hogy a közzététel megtagadásának általános vélelme alkalmazható a kötelezettségszegési vizsgálatokkal kapcsolatos dokumentumokra. E mentesség célja a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás céljának védelme, azaz az érintett tagállamnak az uniós jognak való megfelelésre való ösztönzése, és ezáltal a kötelezettségszegés megszüntetése.^[7] Ez az általános vélelem megdönthető például akkor, ha bizonyítható, hogy valamely dokumentumra nem vonatkozik az általános vélelem, vagy ha valamely dokumentum közzétételéhez nyomós közérdek fűződik ^[8].

19. A rövid határidőből, amelyet a Bizottság a kötelezettségszegési eljárás megindításakor adott az Egyesült Királyságnak álláspontjának kifejtésére, és amelyet azzal indokolt, hogy „a következő Bizottságnak a lehető leghamarabb hivatalba kell lépnie”, kitűnik, hogy e vizsgálat célja az volt, hogy az Egyesült Királyságot arra ösztönözze, hogy sürgősen jelöljön biztosjelöltet.

20. Az ombudsman megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság nem válaszolt a Bizottság észrevételezési felhívására, és nem is jelölt. Következésképpen az új Bizottság annak ellenére lépett hivatalba, hogy 2019 decemberében nem volt brit jelölt az uniós biztosi tisztségre.

21. Az Egyesült Királyság 2020. január 31-én kilépett az Európai Unióból. Ettől az időponttól kezdve már nem volt jogosult biztost kinevezni.

22. A megerősítő határozatot 2020. február 4-én adták ki.

23. Ezen ütemterv fényében az ombudsman úgy véli, hogy megdőlt az az általános vélelem, amely szerint a négy kért levél bármelyikének nyilvánosságra hozatala veszélyeztetné a jogsértési vizsgálat célját. E vizsgálat célja már nem volt elérhető addig az időpontig, amikor a Bizottság elfogadta a panaszos nyilvános hozzáférés iránti kérelmeire vonatkozó végleges határozatát. Addigra már nem volt alkalmazandó az a követelmény, hogy az Egyesült Királyságnak uniós biztosjelöltet kell jelölnie. Ebből következik, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás célja ebben az esetben nem kérdőjelezhető meg.

24. Az ombudsman továbbá úgy véli, hogy a levélváltás nyilvánosságra hozatala, amelyhez a panaszos hozzáférést kér, közérdekű ügy, tekintettel a visszavonási eljárás tárgyára, valamint a visszavonási eljáráshoz és annak következményeihez fűződő, továbbra is fennálló közérdekre.

25. Az ombudsman ezért azt javasolja, hogy a Bizottság a lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférést biztosítsa a szóban forgó négy levélhez. Az ombudsman úgy véli, hogy a levelek teljes egészében kiadhatók anélkül, hogy kockáztatnák azt a fajta kárt, amelyet a kivétel meg kíván előzni.

A megoldásra irányuló javaslat

A fenti megállapítások alapján az ombudsman azt javasolja, hogy a Bizottság a megváltozott körülmények figyelembevételével bocsássa rendelkezésre a szóban forgó négy levelet.

Emily O'Reilly

Strasbourg, 


európai ombudsman, 2020. 10. 

[1] Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

[2] Ursula von der Leyennek, a Bizottság megválasztott elnökének az Egyesült Királyság miniszterelnökéhez intézett, 2019. július 19-i levelét a panaszos csak a nyilvános hozzáférés iránti kérelmet követően kapta meg a személyes adatok kitakarásával (GestDem 2019/5274).

[3] Lásd a Bizottság 2019. november 14-i sajtóközleményét, amely a következő internetcímen érhető el: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/EN/IP_19_6286.

[4] Ugyanott.

[5] Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet értelmében: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:32001R1049&from=EN.

[6] Az Elsőfokú Bíróság T-2/03. sz., Verein für Konsumenteninformation kontra Bizottság ügyben 2005. április 13-án hozott ítéletének 69. és azt követő pontjai, elérhetők a következő internetcímen: http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=60314&pageIndex=0&doclang=EN&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=59073.

[7] Az Elsőfokú Bíróság T-36/04. sz., API kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12-én hozott ítéletének 133. pontja, elérhető a következő internetcímen: http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=62795&pageIndex=0&doclang=EN&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=5192941.

[8] Az Európai Bíróság C-514/11. P. és C-605/11. P. sz., LPN és Finnország kontra Bizottság egyesített ügyekben 2013. november 14-én hozott ítéletének (ECLI:EU:C:2013:738) 66. és 67. pontja, elérhető a következő internetcímen: http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=144492&pageIndex=0&doclang=EN&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=8657860.