Az ügy az Európai Éghajlat-politikai, Környezetvédelmi és Infrastrukturális Végrehajtó Ügynökség (CINEA) azon döntésére vonatkozott, hogy megszünteti a megújuló közlekedés területén kötött támogatási megállapodást, és visszafizetteti a projekthez nyújtott pénzügyi hozzájárulásának teljes összegét.

Az ombudsman megállapította, hogy a CINEA nem követte a támogatási megállapodásban meghatározott eljárást, és hogy vannak arra utaló jelek, hogy a CINEA határozata nem volt teljesen tisztességes és arányos. Tekintettel azonban a panaszos ´ fizetésképtelenségére és arra, hogy az Európai Ügyészség a projekttel összefüggésben vizsgálja a lehetséges szabálytalanságokat, a CINEA-tól nem várható el, hogy ebben a szakaszban érdemben felülvizsgálja határozatát. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy további vizsgálatok nem indokoltak, és lezárta az ügyet.

Az ombudsman javítási javaslatot tett a CINEA-nak annak biztosítása érdekében, hogy a jövőbeli ügyekben ne merüljenek fel hasonló kérdések.

A panasz arra vonatkozott, hogy az Európai Központi Bank (EKB) megtagadta a szülői szabadságot a nemzeti központi bankokkal folytatott információcserére alkalmazott, legfeljebb hároméves ideiglenes kirendelési szerződéssel (KBER/IO) alkalmazott alkalmazott alkalmazotttól. A panaszos azzal érvelt, hogy az ilyen szerződéssel rendelkező alkalmazottak szülői szabadságból való kizárása sérti az egyenlő bánásmód elvét és az Európai Unió Alapjogi Chartája 33. cikkének (2) bekezdése szerinti szülői szabadsághoz való jogot.

Az EKB fenntartotta, hogy szabályait a KBER/IO-szerződések sajátos és ideiglenes jellege, az operatív folytonosság biztosításának szükségessége, valamint az indokolta, hogy a munkavállalók nemzeti foglalkoztatási rendszerük keretében továbbra is igénybe vehetik a szülői szabadságot. Azzal érvelt, hogy a Charta 33. cikkének (2) bekezdése nem biztosít feltétel nélküli jogot a szülői szabadsághoz, és továbbra is mérlegelési jogkörrel rendelkezik az alkalmazandó feltételek meghatározása tekintetében.

Az ombudsman megállapította, hogy az EKB nem bizonyította, hogy a KBER/IO alkalmazottai szülői szabadsághoz való alapvető jogának megtagadása indokolt és arányos volt, vagy hogy kevésbé korlátozó intézkedéseket nem lehetett elfogadni. Az ombudsman továbbá úgy ítélte meg, hogy a szülői szabadság nemzeti jog szerinti későbbi igénybevételének lehetősége nem megfelelő helyettesítője e jog gyakorlásának, amikor az a legrelevánsabb a kisgyermek gondozása szempontjából.

Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy ez hivatali visszásságnak minősül, és azt ajánlotta, hogy az EKB vizsgálja felül a rövid távú foglalkoztatásra vonatkozó szabályait a szülői szabadsághoz való arányos hozzáférés biztosítása érdekében, különösen a KBER/IO kezdeti időszakon túl megújított szerződései esetében.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan szervezett vizsgákat egy kiválasztási eljárás keretében egy nicosiai (Ciprus) székhelyű fordító/szakreferens felvételére. A tesztekre csak négy uniós városban került sor, és a Bizottság nem térítette meg a pályázók utazási és ellátási költségeit. A Bizottság arra a tényre alapozta megközelítését, hogy a görög nyelv tökéletes ismeretére van szükség, és hogy a legtöbb jelölt Ciprusról és Görögországból érkezett. A panaszos, egy Svédországban élő görög állampolgár, akit kiválasztottak az előválogatott jelöltek listájára, úgy vélte, hogy a Bizottsággal szemben méltánytalan elvárni tőle, hogy jelentős összeget fizessen a teszt elvégzéséhez szükséges utazásért.   

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azt a valóságot, hogy sok uniós polgár gyakorolja a szabad mozgáshoz való jogát, és származási országától eltérő tagállamban él és dolgozik. Emlékeztetve a személyzeti szabályzatban rögzített elvre, nevezetesen arra, hogy az uniós munkaerő-felvételnek az alkalmasság, a hatékonyság és a feddhetetlenség legmagasabb követelményeinek megfelelő személyzetet kell biztosítania, az ombudsman problematikusnak találta, hogy a Bizottság nem tett semmilyen erőfeszítést annak érdekében, hogy megkönnyítse az előválogatott jelöltek listáján szereplő pályázók vizsgán való részvételét.

Mivel a szóban forgó kiválasztási eljárás lezárult, az ombudsman lezárta az ügyet, és megállapította, hogy további vizsgálatok nem indokoltak. Az ombudsman a jövőre nézve javítási javaslatot tett a Bizottságnak. Felkérte a Bizottságot, hogy megfelelően vegye figyelembe az előválogatott jelöltek helyzetét annak érdekében, hogy egyenlő lehetőséget biztosítson a személyes teszteken és interjúkon való részvételre, vagy azáltal, hogy felajánlja e jelölteknek a költségek megtérítését, vagy azáltal, hogy lehetőséget kínál a teszteken vagy interjúkon való részvételre a Bizottság kiválasztott tagállami képviseletein.

 

Az ügyek a Frontex azon döntésére vonatkoztak, hogy nem téríti meg a Frontex „állandó testülete” tagjainak felvételi eljárásában részt vevő panaszosoknak az úszástesztek és orvosi vizsgálatok céljából Varsóba (Lengyelország) tett utazásukat követően felmerülő utazási és ellátási költségeket. A Frontex felvételi szabályai előírják, hogy a végső orvosi vizsgálattal kapcsolatos költségeket csak akkor térítik meg, ha a pályázó ezt követően a Frontexnél foglal állást, míg a panaszosok ezt nem tették meg.

Az ombudsman megállapította, hogy a Frontex hatályos szabályai szerint, bár a Frontex a felvételi eljárásaira nehezedő nyomás miatt kombinálta az úszási teszteket az orvosi vizsgálattal, külön kellett volna értékelnie az úszási tesztekkel kapcsolatos költségeket.

Az ombudsman megoldási javaslatot tett arra, hogy a Frontex vizsgálja felül azon döntését, hogy nem téríti meg a panaszosoknak az utazási és tartózkodási költségek egészét, és fontolja meg az úszótesztekkel kapcsolatos elkerülhetetlen költségek megtérítését. A Frontex beleegyezett abba, hogy napidíj formájában hozzájárul azon többletnapok számához, amelyeket a panaszosok Varsóban töltöttek az úszótesztek elvégzése érdekében.

Az ombudsman azzal a megállapítással zárta le a vizsgálatot, hogy a Frontex elfogadta a megoldásra irányuló javaslatot.

 

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Munkaügyi Hatóság (ELA) hogyan értékelte a panaszos szakmai tapasztalatát egy humánerőforrás-asszisztens felvételére irányuló kiválasztási eljárás során.

Az ombudsman megállapította, hogy a kiválasztási bizottság megvizsgálta a panaszos kérelmében szereplő információkat, és azokat a támogathatósági kritériumok alapján értékelte. Az ombudsman nem talált nyilvánvaló hibára utaló jelet abban, ahogyan a kiválasztási bizottság értékelte a panaszos szakmai tapasztalatát. Az Európai Munkaügyi Hatóság tehát e tekintetben nem követett el hivatali visszásságot. Nem volt azonban egyértelmű, hogy az Európai Munkaügyi Hatóság hogyan kezelte a panaszos közigazgatási panaszát. Az ELA kifejtette, hogy eredetileg tévesen értelmezte a panaszt, de időközben választ küldött a panaszosnak. Az ombudsman ezért azzal a következtetéssel zárta le a vizsgálatot, hogy e tekintetben további vizsgálat nem indokolt.

Az ügy az Európai Bizottság azon döntésére vonatkozott, hogy megszünteti a kölcsönzött munkavállalóval való együttműködést a gyermekgondozási szolgáltatások terén. A panaszost egy külső vállalkozó bérelte fel heti szerződésekkel. A Bizottság utasításait követve a vállalkozó tájékoztatta a panaszost, hogy a Bizottság a továbbiakban nem kéri a szolgálatait. A panaszos az ombudsmanhoz fordult azzal érvelve, hogy a Bizottság nem indokolta meg megfelelően döntését.

Az ombudsman következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy amennyiben az uniós intézmények egy személy külső vállalkozóval kötött szerződésének megszüntetését kérik, tisztességes és objektív indokokkal kell alátámasztaniuk a megszüntetést, tájékoztatniuk kell az érintett személyt, és biztosítaniuk kell, hogy a megszüntetés előtt lehetőségük legyen észrevételeket benyújtani. A kölcsönzött munkavállaló bizonytalan helyzete azt jelenti, hogy a Bizottságnak még szerződéses jogviszony hiányában is tisztességesnek és átláthatónak kell lennie. Ebben az esetben a Bizottság nem biztosította a panaszos számára a meghallgatást és a lehetőséget, hogy észrevételeket tegyen a Bizottság által megadott indokokkal kapcsolatban, mielőtt úgy határozott volna, hogy a továbbiakban nem kéri a panaszos szolgálatait. Bár ez sajnálatos, az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszost a Bizottság határozatát megelőző héten tájékoztatni kellett néhány kérdésről. A nyilvántartás hiánya miatt azonban az ombudsman nincs abban a helyzetben, hogy ellenőrizze, hogy a Bizottság munkatársai megvitatták-e a kérdéseket a panaszossal. Mindazonáltal az ombudsman üdvözli, hogy a Bizottság elismerte, hogy ebben az ügyben részletesebben kifejthette volna érvelését a panaszosnak.

Ennek alapján az ombudsman úgy véli, hogy további vizsgálatok nem indokoltak, és lezárja az ügyet.