Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatalának (PMO) egyik alkalmazottja véletlenül e-mailt küldött a panaszosnak, amelyet sértőnek talált.

Az ombudsman megállapította, hogy a szóban forgó e-mail tartalma valóban nem megfelelő, de úgy ítélte meg, hogy a Bizottság megfelelő intézkedéseket hozott az ügy kezelésére, különösen azáltal, hogy bocsánatot kért a panaszostól, és intézkedéseket hozott az ilyen incidensek jövőbeli előfordulásának megelőzésére, különösen azáltal, hogy emlékeztette a személyzet tagjait az udvarias kommunikációra vonatkozó kötelezettségükre.

Az ombudsman lezárta az ügyet, és megállapította, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.  

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság megtagadta, hogy támogatást nyújtson egy alkalmazottnak gyermeke sajátos nevelési szükségleteinek fedezésére, ami az uniós személyzeti szabályzatban biztosított lehetőség. A Bizottság határozatát az uniós intézmények által a támogatásra vonatkozóan elfogadott belső szabályokra alapozta. A szabályok előírják, hogy azok a gyermekek, akiknek fogyatékossága egy bizonyos küszöbérték (20%) alatt van, nem minősülnek támogathatónak. A gyermek iskoláztatásával kapcsolatos ügyekben a Bizottság azt is előírja, hogy a kérelmezőnek be kell nyújtania az Európai Iskolák igazolását arról, hogy az iskola nem tudja kielégíteni a gyermek szükségleteit, amit a panaszos nem tett meg. 

Az ombudsman megállapította, hogy nem volt nyilvánvaló hiba abban, ahogyan a Bizottság az ügyet kezelte, és lezárta az ügyet, megállapítva, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

Az ombudsman azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szabályok 20%-os fogyatékossági küszöbre vonatkozó rendelkezései ellentétesek lehetnek a Bizottságnak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UN CRPD) szerinti kötelezettségeivel. Az ombudsman ezért azt javasolta, hogy a Bizottság kezdeményezze a szabályok felülvizsgálatát, figyelembe véve e vizsgálat megállapításait. Ehhez a többi uniós intézmény bevonásával zajló döntéshozatali folyamatra van szükség.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság megtagadta a fogyatékossággal élő gyermekkel rendelkező alkalmazotttól a „kettős eltartott gyermek után járó támogatást”, amelyről az uniós személyzeti szabályzat rendelkezik a fogyatékossággal élő gyermekek gondozásának segítése érdekében. A Bizottság határozatát az uniós közigazgatás által a támogatásra vonatkozóan elfogadott belső szabályokra alapozta, amelyek szerint azok a gyermekek, akiknek fogyatékossága egy bizonyos küszöbérték alatt van, nem minősülnek támogathatónak.

Az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fogyatékosság mértékére vonatkozó küszöbértékek bizonyos fogyatékossággal élő gyermekek automatikus kizárása érdekében történő alkalmazása ellentétes a személyzeti szabályzat vonatkozó rendelkezésével. A juttatás a „nehéz kiadások” fedezésére szolgál, és a személyzeti szabályzat nem utal a fogyatékosság mértékére. Emellett, bár a pénzügyi támogatásra való jogosultság meghatározásához a fogyatékosság mértékére vonatkozó küszöbértékek meghatározása adminisztratív szempontból egyszerűbbé és kiszámíthatóbbá teheti a kérdéseket, úgy tűnik, hogy ellentétes az uniós közigazgatásnak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UN CRPD) szerinti kötelezettségeivel.

A vizsgálat során az ombudsman megoldási javaslatot tett a Bizottságnak, hogy kezdeményezze az alkalmazandó szabályok felülvizsgálatát, amelybe a többi uniós intézményt is bevonja. Sürgette továbbá a Bizottságot, hogy értékelje újra a panaszosnak az eltartott gyermek után járó kétszeres támogatás iránti kérelmét, figyelembe véve a fenti megállapítást, azaz ne utasítsa el azt kizárólag azon fogyatékosság mértéke miatt, amellyel a gyermekét úgy tekintették, hogy rendelkezik. Mivel az alkalmazandó szabályok felülvizsgálatának folyamata eltarthat egy ideig, és az egyenlő bánásmód biztosítása érdekében az ombudsman arra is sürgette a Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezt a vizsgálatot a kettős eltartott gyermek után járó támogatás iránti valamennyi függőben lévő és jövőbeli kérelem elbírálásakor. Ez azt jelenti, hogy az eltartott gyermek után járó kétszeres támogatás iránti minden egyes kérelmet eseti alapon kell értékelni, és nem szabad kizárni egyetlen kérelmet sem pusztán azért, mert a gyermek fogyatékossága egy bizonyos küszöbérték alatt van.

A megoldási javaslatra válaszul a Bizottság eljárást kezdeményezett a küszöbérték-megközelítést meghatározó szabályok felülvizsgálatára, ami azok felülvizsgálatához vezethet. Az ombudsman üdvözli, hogy a Bizottság a megoldási javaslatának e szempontja alapján járt el.

A Bizottság azonban azt is kijelentette, hogy megvárja e folyamat eredményét, mielőtt újraértékelné a panaszos kérését vagy egyéb kéréseit. Tekintettel arra, hogy ez eltarthat egy ideig, és tekintettel e vizsgálat megállapításaira, az ombudsman továbbra sem elégedett az ügy e vonatkozásával. Ismét arra kéri a Bizottságot, hogy mostantól fontolja meg a szabályok rugalmasabb alkalmazását a kérelmek esetében. Az ombudsman továbbra is meg van győződve arról, hogy a szóban forgó szabályokat sokkal hamarabb felül kellett volna vizsgálni annak érdekében, hogy érvényt szerezzenek az EU által vállalt kötelezettségeknek. Az ombudsman ezért felkéri a Bizottságot, hogy három hónapon belül kövesse nyomon az ügyet, és szándékában áll felülvizsgálni az ügyet, ha a felülvizsgálat eredménye nem megfelelő vagy túl sokáig tart. Az ombudsman a többi intézmény figyelmét is fel fogja hívni megállapításaira.

 

A vizsgálat arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan követi nyomon, hogy a tagállamok hogyan használják fel az uniós strukturális és beruházási alapokat a fogyatékossággal élő személyek és az idősek önálló életvitelhez és a közösségbe való befogadáshoz való jogának előmozdítására (intézményesítettség csökkentése), és hogy a Bizottság alkalmaz-e szankciókat, ha nem.

A vizsgálat során az ombudsman nemzeti ombudsmanoktól és civil társadalmi szervezetektől kapott észrevételeket.  

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság egyértelműbb iránymutatást nyújthatna arra vonatkozóan, hogy az esb-alapok felhasználásával összefüggésben elő kell mozdítani az intézményi kitagolást. Úgy véli továbbá, hogy a Bizottság lépéseket tehetne az esb-alapokból finanszírozott tevékenységek nyomon követésének javítása érdekében, és hogy proaktívabb megközelítést kellene alkalmaznia a végrehajtás terén, különösen azokban az esetekben, amikor aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy az esb-alapokból finanszírozott tevékenységek ellentétesek az intézményi kitagolás előmozdítására vonatkozó kötelezettséggel. Az ombudsman arra is rámutatott, hogy különösen ébernek kell lenni a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében felhasznált forrásokkal kapcsolatban.

Az ombudsman lezárta a vizsgálatot, és tíz javaslatot tett a Bizottság által kiadott iránymutatás és a nyomonkövetési folyamat javítására. Hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak gyorsan kell cselekednie, tekintettel a Covid19-világjárványra válaszul létrehozott további finanszírozási programokra, valamint a hatályos szabályok közelmúltbeli változásaira.

Az ombudsman az előrehaladás értékelése érdekében mérlegelni fogja, hogy a jövőben visszatér-e erre a kérdésre.