Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Ügyészség (EPPO) hogyan kezelte az olaszországi delegált európai ügyészek nemzeti asszisztensének panaszait. A panaszos azt állította, hogy az Európai Ügyészség római delegált európai ügyészei beavatkoztak az általa nemzeti szinten indított két közigazgatási eljárásba. A panasz arra is vonatkozott, hogy az Európai Ügyészség hogyan kezelte a panaszos által benyújtott, dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmet.

Az ombudsman hiányosságokat tárt fel a panaszok Európai Ügyészség általi kezelése terén azzal kapcsolatban, hogy az Európai Ügyészség hogyan közölte álláspontját a panaszossal, és milyen indokok alapján jutott arra a következtetésre, hogy nem tesz további lépéseket. Az Európai Ügyészség a vizsgálat során foglalkozott ezzel azáltal, hogy egyértelmű és észszerű magyarázatot adott álláspontjára. Az ombudsman azt is megállapította, hogy az Európai Ügyészség a panaszok kezelése során nem sértette meg a panaszos jogait.

Ami a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet illeti, az ombudsman megállapította, hogy az Európai Ügyészség által a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadására felhozott okok a jelek szerint nincsenek összhangban a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló uniós jogszabályokkal. Mindazonáltal az ombudsman megállapította, hogy a panaszos által kért dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadására vonatkozó döntés észszerű volt, bár más okból, mint amelyre az Európai Ügyészség hivatkozott.

Az ombudsman azzal a következtetéssel zárta le a vizsgálatot, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) hogyan kezelte a készenléti alakulat tisztviselőire vonatkozó felvételi eljárás teszteredményeivel kapcsolatos panaszt. A panaszos nem kapta meg a minimális összpontszámot a feleletválasztós teszten (a továbbiakban: MCQ-teszt), hogy továbbléphessen az eljárás következő lépésére. A panaszos megkérdőjelezte eredményeit, és aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy faji és etnikai megkülönböztetés érte. A panaszos kérdéseket és válaszokat kért, amelyeket a Frontex nem adott meg neki.

A panaszos elégedetlen volt azzal, ahogyan a Frontex az ügyet kezelte, ezért az ombudsmanhoz fordult.

Az ombudsman vizsgálatot indított, és felkérte a Frontexet, hogy fontolja meg egy olyan lista átadását a panaszosnak, amely levelek formájában bemutatja a panaszos által adott válaszokat és a feleletválasztós teszt helyes válaszait. A Frontex ennek megfelelően tájékoztatta a panaszost.

Az ombudsman megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság abban, ahogyan a Frontex kiszámította a panaszos teszteredményeit, és nem volt megkülönböztetésre utaló jel sem.

Tekintettel arra, hogy a Frontex a vizsgálat során a panaszos rendelkezésére bocsátotta a feleletválasztós teszttel kapcsolatos releváns információkat, az ügy ezen aspektusával kapcsolatban nem volt indokolt további vizsgálat. Az ombudsman azzal zárta a vizsgálatot, hogy javasolta a Frontexnek, hogy a felvételi eljárások során tájékoztassa a pályázókat a kizárási tesztek eredményeiről egy táblázat segítségével, amely az egyes kérdéseknek megfelelő szám tekintetében feltünteti a (levél formájában) adott választ, valamint a helyes választ (szintén levél formájában).

Az ügy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) azon döntésére vonatkozott, hogy 2025-ben nyolc fordító kiválasztási eljárásának tesztelése során technikai hiba miatt újravizsgálja az összes pályázót. A probléma egy beállítási hiba volt, amely lehetővé tette a pályázók számára, hogy több választ válasszanak ki azokon a teszteken, ahol csak egy választ fogadtak el. A pályázók mintegy egyharmada több választ is kiválasztott. Az újbóli tesztelést egyetlen napra ütemezték, és csak vis maior esetén volt lehetőség az átütemezésre. A panaszosok az ombudsmanhoz fordultak, azzal érvelve, hogy az összes pályázó újbóli vizsgáztatásáról szóló döntés aránytalan volt, és hogy a vizsga átütemezésének elutasítása tisztességtelen volt.

Az ombudsman megállapította, hogy az EPSO és a vizsgabizottságok gondosan értékelték az ügyet, és semmi nem utal arra, hogy a választott megközelítés ne biztosítana észszerű egyensúlyt az EPSO és a vizsgabizottságok által előterjesztett két kulcsfontosságú szempont, nevezetesen a technikai és adminisztratív megvalósíthatóság, valamint a pályázókkal szembeni egyenlő bánásmód között. A valamennyi pályázó újbóli vizsgáztatásáról szóló határozat tehát arányos volt a pályázókkal szembeni egyenlő bánásmód megőrzésére irányuló célkitűzéssel. Az ombudsman arra a következtetésre jutott továbbá, hogy az adott technikai környezetben észszerű volt, hogy az EPSO az átütemezésre vonatkozó szokásos politikáját alkalmazza.

Az ombudsman azzal a következtetéssel zárta le a vizsgálatot, hogy az EPSO részéről nem történt hivatali visszásság.

Az ügy arra vonatkozott, hogy egy uniós misszió hogyan kezelte egy kirendelt nemzeti szakértő meghosszabbított orvosi szabadságát. A panaszos megkérdőjelezte az orvosi szabadságon tartásának alapját, az alkalmazott eljárást, az egészségügyi adatainak védelmét, valamint azt a döntést, hogy távollétének egy része alatt nem fizeti ki a napidíját.

Az ombudsman megállapította, hogy a missziónak alapos oka volt a fellépésére. Több egészségügyi szakember értékelésére támaszkodott, bevonta a panaszos kirendelő hatóságát, és lehetővé tette számára, hogy a vonatkozó feltételek teljesülése esetén visszatérjen a munkába. A misszió akkor is alkalmazta a vonatkozó szabályokat, amikor felhagyott a panaszos napidíjának kifizetésével.

Az ombudsman ezért nem állapított meg hivatali visszásságot.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) hogyan kezelte az uniós közszolgálatra vonatkozó személyzeti kiválasztási eljárás keretében végzett teszt nem egyértelmű kérdéseivel kapcsolatos panaszt. A panaszos azzal érvelt, hogy a probléma a nem megfelelő fordításnak tudható be, és aggodalmát fejezte ki amiatt is, hogy az EPSO általánosabban hogyan kezeli az ilyen panaszokat.

Az ombudsman megvizsgálta az ügyet, és megállapította, hogy az EPSO észszerűen kezelte a szóban forgó panaszt, és kielégítően beszámolt a fordítással kapcsolatos panaszok általános kezelésére vonatkozó gyakorlatáról és eljárásáról.

Elismerve, hogy a pályázók érvényes panasztételének körülményei kihívást jelenthetnek, tekintettel a stresszes teszthelyzetre és arra, hogy a pályázók nem tudnak feljegyzéseket készíteni, az ombudsman azzal a következtetéssel zárta le a vizsgálatot, hogy további vizsgálatok nem indokoltak. Az ombudsman mindazonáltal azt javasolta, hogy az EPSO fontolja meg további utasítások közzétételét a pályázók számára a fordítással kapcsolatos panaszok benyújtásához szükséges információk és leírások típusáról.

Az ügy az Európai Központi Bank (EKB) egyik alkalmazottját érintette, aki úgy vélte, hogy közvetlen felettese zaklatta. Erre 2021 elején panaszkodott. Az EKB igazgatási vizsgálatot indított, és ezzel egyidejűleg a panaszost az EKB egy másik munkahelyére helyezte át saját védelme érdekében.

Az igazgatási vizsgálat két és fél évig tartott, és három évvel azután zárult le, hogy a panaszos először kért segítséget. Az igazgatási vizsgálat megállapította, hogy a panaszost zaklatták, és hivatalosan fegyelmi eljárást indított a közvetlen felettessel szemben.

Az igazgatási vizsgálat eredményének EKB általi nyomon követése során a panaszos az ombudsmanhoz fordult. Azt állította, hogy a folyamat indokolatlan késedelmet szenvedett.

Az ombudsman vizsgálata során az EKB lezárta a fegyelmi eljárást, és a panaszos végül visszatért fő munkahelyére.

Az ombudsman megállapította, hogy az ügy EKB általi kezelésének valamennyi szakaszában indokolatlan késedelmek merültek fel, és hogy az EKB a nyomon követés során nem foglalkozott fontos kérdésekkel. Az ombudsman ezért megoldást javasolt az EKB-nak, nevezetesen azt, hogy kérjen bocsánatot, fizessen kártérítést, és biztosítson érdemi belső kommunikációt a személyzet számára a zaklatási ügyről.

Az ombudsman megoldási javaslatára adott válaszában az EKB sajnálatát fejezte ki a történtek miatt. További belső kommunikációt szervezett a zaklatási ügyről. Ugyanakkor nem állapította meg, hogy rendelkezik a pénzügyi ellentételezés megítéléséhez szükséges elemekkel. Az ombudsman megállapította, hogy a panaszos zaklatási ügyének EKB általi kezelése által okozott kárt sajnálatos módon nem orvosolta az EKB megoldási javaslatra adott válasza. Mivel azonban az ugyanezen pontokat megismételő ajánlás nem tűnik hasznosnak, az ombudsman a vizsgálatot rendszerszintű javításokra irányuló javaslatokkal zárta le, és ismételten felkérte az EKB-t, hogy működjön együtt a panaszossal a hivatali visszásság releváns pénzügyi következményeinek azonosítása érdekében.