Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (EMSA) hogyan kezelte a panaszos személyes okokkal indokolt szabadságot követő visszahelyezését. A panaszos úgy ítélte meg, hogy az EMSA nem állította vissza a lehető leghamarabb azt követően, hogy 2022-ben kérte a munkába való visszatérését, és azzal érvelt, hogy ennek következtében a szolgálati idejét és fizetési fokozatát úgy kell újraszámítani, mintha attól az időponttól kezdve visszahelyezték volna.

Az ombudsman megállapította, hogy az EMSA értékelte a panaszos alkalmasságát az érintett időszakban felmerült valamennyi releváns betöltendő álláshelyre, és kiemelt figyelmet fordított rá az alkalmazandó szabályok értelmében. Az ombudsman nem talált bizonyítékot arra, hogy nyilvánvaló hiba történt volna az EMSA értékelésében, amely szerint ezek a megüresedett álláshelyek nem voltak megfelelőek a panaszos számára, és ezért nem volt alapja annak a következtetésnek, hogy a panaszos visszahelyezését tévesen késleltették. A vizsgálat mindazonáltal kiemelte az egyértelmű tájékoztatás, a rendszeres nyomon követés és a megbízható dokumentáció fontosságát azokban az esetekben, amikor a személyes okokkal indokolt szabadságot követő visszahelyezés késedelmet szenved.

Az ombudsman úgy zárta le a vizsgálatot, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot. Ugyanakkor az ombudsman javítási javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy az EMSA-nak biztosítania kell, hogy a hat hónapot meghaladó személyes okokkal indokolt szabadságot kérelmező alkalmazottakat egyértelműen tájékoztassák a késedelmes visszahelyezés lehetséges kockázatairól, és hogy a visszahelyezésre váró alkalmazottak rendszeresen tájékoztatást kapjanak arról, hogy profiljukat hogyan értékelik a rendelkezésre álló üres álláshelyekhez képest.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Unió Űrprogramügynöksége (EUSPA) hogyan kezelte egy külső vállalkozón keresztül felvett alkalmazott panaszát, amely a felettesük által állítólagosan elkövetett lelki zaklatásra vonatkozott.

Az ombudsman megállapította, hogy az EUSPA komolyan vette az állításokat, igazgatási vizsgálatot indított, meghallgatta az érintett személyeket és tanúkat, és a vizsgálatot követően következtetésre jutott. Az EUSPA ezáltal a hatályos eljárási keretet követte. Az ombudsman nem talált nyilvánvaló értékelési hibára utaló jelet, és így nem állapított meg hivatali visszásságot a zaklatással kapcsolatos panasz EUSPA általi kezelése során.

Az ombudsman mindazonáltal azt javasolta az EUSPA-nak, hogy dolgozzon ki jobb kommunikációs módszereket az ilyen típusú zaklatási panaszokra vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy az uniós személyzeti szabályzatban foglalt eljárási biztosítékok hatálya alá nem tartozó személyek egyértelmű és következetes tájékoztatást kapjanak az eljárás során, beleértve az eljárás lezárásakor a megfelelő indokolást is.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Unió Űrprogramügynöksége (EUSPA) hogyan kezelte egy külső vállalkozón keresztül felvett alkalmazott panaszát, amely a felettesük által állítólagosan elkövetett lelki zaklatásra vonatkozott.

Az ombudsman megállapította, hogy az EUSPA komolyan vette az állításokat, igazgatási vizsgálatot indított, meghallgatta az érintett személyeket és tanúkat, és a vizsgálatot követően következtetésre jutott. Az EUSPA ezáltal a hatályos eljárási keretet követte. Az ombudsman nem talált nyilvánvaló értékelési hibára utaló jelet, és így nem állapított meg hivatali visszásságot a zaklatással kapcsolatos panasz EUSPA általi kezelése során.

Az ombudsman mindazonáltal azt javasolta az EUSPA-nak, hogy dolgozzon ki jobb kommunikációs módszereket az ilyen típusú zaklatási panaszokra vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy az uniós személyzeti szabályzatban foglalt eljárási biztosítékok hatálya alá nem tartozó személyek egyértelmű és következetes tájékoztatást kapjanak az eljárás során, beleértve az eljárás lezárásakor a megfelelő indokolást is.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) megtagadta az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálataival és ajánlásaival kapcsolatos dokumentumokhoz való teljes körű nyilvános hozzáférést. Az EBB számos olyan dokumentumot azonosított, amely a panaszos kérésének hatálya alá tartozik, beleértve az OLAF zárójelentéseit és ajánlásait, valamint az EBB saját fegyelmi határozatait. Míg az EBB a 13 azonosított végleges OLAF-jelentés közül tízhez részleges hozzáférést biztosított, a többi dokumentumhoz teljes egészében megtagadta a hozzáférést. Ami az EBB fegyelmi határozatait illeti, az EBB összefoglalta a meghozott fegyelmi nyomonkövetési intézkedéseket. Ennek során az EBB átláthatósági szabályaiban a nyilvános hozzáférés alóli kivételekre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a teljes körű közzététel sértené a személyes adatok védelmét, a vizsgálatok célját és döntéshozatali eljárását.

Az ombudsman vizsgálatot indított, és vizsgálócsoportja megvizsgálta a panaszos nyilvános hozzáférés iránti kérelmében szereplő dokumentumokat. A helyszíni vizsgálat kimutatta, hogy az e dokumentumokban szereplő információk jelentős része személyes adatnak minősül, amely hozzáférhetővé tétel esetén azonosíthatóvá teheti az EBB OLAF által vizsgált egyes alkalmazottait. Tekintettel az annak meghatározásához szükséges kényes mérlegelésre, hogy a közzététel magánszemélyek azonosításához vezethet-e, és figyelembe véve, hogy az EBB áttekintést nyújtott a panaszosnak a meghozott nyomonkövetési intézkedésekről és a kiszabott szankciókról, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy összességében észszerű volt, hogy az EBB megtagadta a teljes körű nyilvános hozzáférést. Ezért hivatali visszásság hiányában lezárta az ügyet. Mindemellett, bár a visszatartott dokumentumokban szereplő információk jelentős része egyértelműen személyes adatnak minősül, az ombudsman megjegyezte, hogy az információk egy része – még ha korlátozott is – adminisztratív jellegű, és nem minősül személyes adatnak. Ezért javítási javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy az EBB mérlegelje, hogy fegyelmi határozatainak legalább egyes, tisztán adminisztratív információkat tartalmazó részei nyilvánosságra hozhatók-e a személyes adatok nyilvánosságra hozatalának kockázata nélkül.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Központi Bank (EKB) hogyan kezelte a panaszos [1] által 2022-ben benyújtott visszaélést bejelentő jelentéssel kapcsolatos eljárási szempontokat. A visszaélést bejelentő személy jelentése egy felvételi tisztviselő és a felvett személy közötti állítólagos családi kapcsolatra vonatkozott.

A panaszos olyan magatartást tapasztalt az állítólagos jogsértők részéről, amely véleményük szerint nem megfelelő magatartásnak (többek között zaklatásnak) minősült. A panaszos kapcsolódó igazgatási vizsgálatot kért.

Az EKB úgy döntött, hogy a visszaélést bejelentő személy jelentését az állítólagos nem megfelelő magatartás kérdésével együtt értékeli. Arról is tájékoztatta a panaszost, hogy a benyújtott bizonyítékok nem indokolják közigazgatási vizsgálat megindítását. A panaszos mindkét pontot közigazgatási panasszal vitatta, amelyet az EKB elfogadhatatlannak nyilvánított egyéni érdek hiánya (a két kérdés közös kezelése) vagy megtámadható határozat hiánya (a közigazgatási vizsgálat megindításának elmulasztása) miatt.

A panaszos az ombudsmanhoz fordult, és vitatta az EKB elfogadhatatlansági határozatát. Az ombudsman vizsgálata során a panaszos arra is felkérte az ombudsmant, hogy vizsgálja meg alaposabban a visszaélést bejelentő személyek jelentéseinek és panaszainak az EKB-nál történő kezelését.

Az ombudsman megállapította, hogy az EKB által a panaszos közigazgatási panaszának elfogadhatatlanná nyilvánítására adott indokok nem voltak meggyőzőek.

Az ombudsman azt is megjegyezte, hogy vizsgálata során jelentős fejlemények történtek az ügyben, és hogy a kapcsolódó magas szintű belső vizsgálatok még folyamatban vannak. Ezen túlmenően az EKB saját kezdeményezésére véglegesítette jelentési, vizsgálati és fegyelmi keretrendszerének felülvizsgálatát. Ilyen körülmények között az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy abban az időpontban további vizsgálatok nem voltak indokoltak, és lezárta a vizsgálatot.

 

[1] Anonimitási okokból – többek között a panaszos neme tekintetében – a szöveg a panaszosra „ők”/„ők”/„ők”-ként hivatkozik.