Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) hogyan kezelte az uniós közszolgálatra vonatkozó személyzeti kiválasztási eljárás keretében végzett teszt nem egyértelmű kérdéseivel kapcsolatos panaszt. A panaszos azzal érvelt, hogy a probléma a nem megfelelő fordításnak tudható be, és aggodalmát fejezte ki amiatt is, hogy az EPSO általánosabban hogyan kezeli az ilyen panaszokat.

Az ombudsman megvizsgálta az ügyet, és megállapította, hogy az EPSO észszerűen kezelte a szóban forgó panaszt, és kielégítően beszámolt a fordítással kapcsolatos panaszok általános kezelésére vonatkozó gyakorlatáról és eljárásáról.

Elismerve, hogy a pályázók érvényes panasztételének körülményei kihívást jelenthetnek, tekintettel a stresszes teszthelyzetre és arra, hogy a pályázók nem tudnak feljegyzéseket készíteni, az ombudsman azzal a következtetéssel zárta le a vizsgálatot, hogy további vizsgálatok nem indokoltak. Az ombudsman mindazonáltal azt javasolta, hogy az EPSO fontolja meg további utasítások közzétételét a pályázók számára a fordítással kapcsolatos panaszok benyújtásához szükséges információk és leírások típusáról.

Az ügy az Európai Központi Bank (EKB) egyik alkalmazottját érintette, aki úgy vélte, hogy közvetlen felettese zaklatta. Erre 2021 elején panaszkodott. Az EKB igazgatási vizsgálatot indított, és ezzel egyidejűleg a panaszost az EKB egy másik munkahelyére helyezte át saját védelme érdekében.

Az igazgatási vizsgálat két és fél évig tartott, és három évvel azután zárult le, hogy a panaszos először kért segítséget. Az igazgatási vizsgálat megállapította, hogy a panaszost zaklatták, és hivatalosan fegyelmi eljárást indított a közvetlen felettessel szemben.

Az igazgatási vizsgálat eredményének EKB általi nyomon követése során a panaszos az ombudsmanhoz fordult. Azt állította, hogy a folyamat indokolatlan késedelmet szenvedett.

Az ombudsman vizsgálata során az EKB lezárta a fegyelmi eljárást, és a panaszos végül visszatért fő munkahelyére.

Az ombudsman megállapította, hogy az ügy EKB általi kezelésének valamennyi szakaszában indokolatlan késedelmek merültek fel, és hogy az EKB a nyomon követés során nem foglalkozott fontos kérdésekkel. Az ombudsman ezért megoldást javasolt az EKB-nak, nevezetesen azt, hogy kérjen bocsánatot, fizessen kártérítést, és biztosítson érdemi belső kommunikációt a személyzet számára a zaklatási ügyről.

Az ombudsman megoldási javaslatára adott válaszában az EKB sajnálatát fejezte ki a történtek miatt. További belső kommunikációt szervezett a zaklatási ügyről. Ugyanakkor nem állapította meg, hogy rendelkezik a pénzügyi ellentételezés megítéléséhez szükséges elemekkel. Az ombudsman megállapította, hogy a panaszos zaklatási ügyének EKB általi kezelése által okozott kárt sajnálatos módon nem orvosolta az EKB megoldási javaslatra adott válasza. Mivel azonban az ugyanezen pontokat megismételő ajánlás nem tűnik hasznosnak, az ombudsman a vizsgálatot rendszerszintű javításokra irányuló javaslatokkal zárta le, és ismételten felkérte az EKB-t, hogy működjön együtt a panaszossal a hivatali visszásság releváns pénzügyi következményeinek azonosítása érdekében.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Unió Űrprogramügynöksége (EUSPA) hogyan kezelte egy külső vállalkozón keresztül felvett alkalmazott panaszát, amely a felettesük által állítólagosan elkövetett lelki zaklatásra vonatkozott.

Az ombudsman megállapította, hogy az EUSPA komolyan vette az állításokat, igazgatási vizsgálatot indított, meghallgatta az érintett személyeket és tanúkat, és a vizsgálatot követően következtetésre jutott. Az EUSPA ezáltal a hatályos eljárási keretet követte. Az ombudsman nem talált nyilvánvaló értékelési hibára utaló jelet, és így nem állapított meg hivatali visszásságot a zaklatással kapcsolatos panasz EUSPA általi kezelése során.

Az ombudsman mindazonáltal azt javasolta az EUSPA-nak, hogy dolgozzon ki jobb kommunikációs módszereket az ilyen típusú zaklatási panaszokra vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy az uniós személyzeti szabályzatban foglalt eljárási biztosítékok hatálya alá nem tartozó személyek egyértelmű és következetes tájékoztatást kapjanak az eljárás során, beleértve az eljárás lezárásakor a megfelelő indokolást is.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (EMSA) hogyan kezelte a panaszos személyes okokkal indokolt szabadságot követő visszahelyezését. A panaszos úgy ítélte meg, hogy az EMSA nem állította vissza a lehető leghamarabb azt követően, hogy 2022-ben kérte a munkába való visszatérését, és azzal érvelt, hogy ennek következtében a szolgálati idejét és fizetési fokozatát úgy kell újraszámítani, mintha attól az időponttól kezdve visszahelyezték volna.

Az ombudsman megállapította, hogy az EMSA értékelte a panaszos alkalmasságát az érintett időszakban felmerült valamennyi releváns betöltendő álláshelyre, és kiemelt figyelmet fordított rá az alkalmazandó szabályok értelmében. Az ombudsman nem talált bizonyítékot arra, hogy nyilvánvaló hiba történt volna az EMSA értékelésében, amely szerint ezek a megüresedett álláshelyek nem voltak megfelelőek a panaszos számára, és ezért nem volt alapja annak a következtetésnek, hogy a panaszos visszahelyezését tévesen késleltették. A vizsgálat mindazonáltal kiemelte az egyértelmű tájékoztatás, a rendszeres nyomon követés és a megbízható dokumentáció fontosságát azokban az esetekben, amikor a személyes okokkal indokolt szabadságot követő visszahelyezés késedelmet szenved.

Az ombudsman úgy zárta le a vizsgálatot, hogy nem állapított meg hivatali visszásságot. Ugyanakkor az ombudsman javítási javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy az EMSA-nak biztosítania kell, hogy a hat hónapot meghaladó személyes okokkal indokolt szabadságot kérelmező alkalmazottakat egyértelműen tájékoztassák a késedelmes visszahelyezés lehetséges kockázatairól, és hogy a visszahelyezésre váró alkalmazottak rendszeresen tájékoztatást kapjanak arról, hogy profiljukat hogyan értékelik a rendelkezésre álló üres álláshelyekhez képest.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Unió Űrprogramügynöksége (EUSPA) hogyan kezelte egy külső vállalkozón keresztül felvett alkalmazott panaszát, amely a felettesük által állítólagosan elkövetett lelki zaklatásra vonatkozott.

Az ombudsman megállapította, hogy az EUSPA komolyan vette az állításokat, igazgatási vizsgálatot indított, meghallgatta az érintett személyeket és tanúkat, és a vizsgálatot követően következtetésre jutott. Az EUSPA ezáltal a hatályos eljárási keretet követte. Az ombudsman nem talált nyilvánvaló értékelési hibára utaló jelet, és így nem állapított meg hivatali visszásságot a zaklatással kapcsolatos panasz EUSPA általi kezelése során.

Az ombudsman mindazonáltal azt javasolta az EUSPA-nak, hogy dolgozzon ki jobb kommunikációs módszereket az ilyen típusú zaklatási panaszokra vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy az uniós személyzeti szabályzatban foglalt eljárási biztosítékok hatálya alá nem tartozó személyek egyértelmű és következetes tájékoztatást kapjanak az eljárás során, beleértve az eljárás lezárásakor a megfelelő indokolást is.