Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) megtagadta az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálataival és ajánlásaival kapcsolatos dokumentumokhoz való teljes körű nyilvános hozzáférést. Az EBB számos olyan dokumentumot azonosított, amely a panaszos kérésének hatálya alá tartozik, beleértve az OLAF zárójelentéseit és ajánlásait, valamint az EBB saját fegyelmi határozatait. Míg az EBB a 13 azonosított végleges OLAF-jelentés közül tízhez részleges hozzáférést biztosított, a többi dokumentumhoz teljes egészében megtagadta a hozzáférést. Ami az EBB fegyelmi határozatait illeti, az EBB összefoglalta a meghozott fegyelmi nyomonkövetési intézkedéseket. Ennek során az EBB átláthatósági szabályaiban a nyilvános hozzáférés alóli kivételekre hivatkozott, azzal érvelve, hogy a teljes körű közzététel sértené a személyes adatok védelmét, a vizsgálatok célját és döntéshozatali eljárását.

Az ombudsman vizsgálatot indított, és vizsgálócsoportja megvizsgálta a panaszos nyilvános hozzáférés iránti kérelmében szereplő dokumentumokat. A helyszíni vizsgálat kimutatta, hogy az e dokumentumokban szereplő információk jelentős része személyes adatnak minősül, amely hozzáférhetővé tétel esetén azonosíthatóvá teheti az EBB OLAF által vizsgált egyes alkalmazottait. Tekintettel az annak meghatározásához szükséges kényes mérlegelésre, hogy a közzététel magánszemélyek azonosításához vezethet-e, és figyelembe véve, hogy az EBB áttekintést nyújtott a panaszosnak a meghozott nyomonkövetési intézkedésekről és a kiszabott szankciókról, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy összességében észszerű volt, hogy az EBB megtagadta a teljes körű nyilvános hozzáférést. Ezért hivatali visszásság hiányában lezárta az ügyet. Mindemellett, bár a visszatartott dokumentumokban szereplő információk jelentős része egyértelműen személyes adatnak minősül, az ombudsman megjegyezte, hogy az információk egy része – még ha korlátozott is – adminisztratív jellegű, és nem minősül személyes adatnak. Ezért javítási javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy az EBB mérlegelje, hogy fegyelmi határozatainak legalább egyes, tisztán adminisztratív információkat tartalmazó részei nyilvánosságra hozhatók-e a személyes adatok nyilvánosságra hozatalának kockázata nélkül.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Központi Bank (EKB) hogyan kezelte a panaszos [1] által 2022-ben benyújtott visszaélést bejelentő jelentéssel kapcsolatos eljárási szempontokat. A visszaélést bejelentő személy jelentése egy felvételi tisztviselő és a felvett személy közötti állítólagos családi kapcsolatra vonatkozott.

A panaszos olyan magatartást tapasztalt az állítólagos jogsértők részéről, amely véleményük szerint nem megfelelő magatartásnak (többek között zaklatásnak) minősült. A panaszos kapcsolódó igazgatási vizsgálatot kért.

Az EKB úgy döntött, hogy a visszaélést bejelentő személy jelentését az állítólagos nem megfelelő magatartás kérdésével együtt értékeli. Arról is tájékoztatta a panaszost, hogy a benyújtott bizonyítékok nem indokolják közigazgatási vizsgálat megindítását. A panaszos mindkét pontot közigazgatási panasszal vitatta, amelyet az EKB elfogadhatatlannak nyilvánított egyéni érdek hiánya (a két kérdés közös kezelése) vagy megtámadható határozat hiánya (a közigazgatási vizsgálat megindításának elmulasztása) miatt.

A panaszos az ombudsmanhoz fordult, és vitatta az EKB elfogadhatatlansági határozatát. Az ombudsman vizsgálata során a panaszos arra is felkérte az ombudsmant, hogy vizsgálja meg alaposabban a visszaélést bejelentő személyek jelentéseinek és panaszainak az EKB-nál történő kezelését.

Az ombudsman megállapította, hogy az EKB által a panaszos közigazgatási panaszának elfogadhatatlanná nyilvánítására adott indokok nem voltak meggyőzőek.

Az ombudsman azt is megjegyezte, hogy vizsgálata során jelentős fejlemények történtek az ügyben, és hogy a kapcsolódó magas szintű belső vizsgálatok még folyamatban vannak. Ezen túlmenően az EKB saját kezdeményezésére véglegesítette jelentési, vizsgálati és fegyelmi keretrendszerének felülvizsgálatát. Ilyen körülmények között az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy abban az időpontban további vizsgálatok nem voltak indokoltak, és lezárta a vizsgálatot.

 

[1] Anonimitási okokból – többek között a panaszos neme tekintetében – a szöveg a panaszosra „ők”/„ők”/„ők”-ként hivatkozik.

 

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) hogyan kezelte az informatikai ágazatban szakértelmet és szolgáltatásokat nyújtó alvállalkozót. A panaszos szerint az elvégzett munkáért nem fizették ki teljes egészében. Miután a panaszos fővállalkozóval folytatott tárgyalásai eredménytelenek maradtak, a panaszos az ombudsmanhoz fordult, és kifogásolta, hogy az EKSZ hogyan kezelte a szóban forgó vitát.

Az ombudsman emlékeztetett arra, hogy az uniós intézmény és az alvállalkozó közötti közvetlen szerződéses kapcsolat hiánya nem mentesíti a hatóságként eljáró alvállalkozót azon kötelezettsége alól, hogy tiszteletben tartsa az alvállalkozó megfelelő ügyintézéshez való alapvető jogát. Ez a kötelezettség magában foglalja többek között az uniós intézmény azon kötelezettségét, hogy nyomon kövesse a vállalkozó magatartását, és szükség esetén ragaszkodjon ahhoz, hogy a vállalkozó teljesítse az alvállalkozóval szembeni kötelezettségeit. A szóban forgó ügyben az ombudsman megjegyezte, hogy az EKSZ gondoskodott arról, hogy a fővállalkozó gondosan közölje az alvállalkozóval a leszállítandó anyagokra és a dokumentációra vonatkozó követelményeit, és hogy az EKSZ kifizetéseket teljesített az elvégzett validált munkáért. Összességében az EKSZ számos erőfeszítést tett annak érdekében, hogy megoldást találjon a különböző alvállalkozói kérdésekre.

Az ombudsman ezért azzal a következtetéssel zárta le a vizsgálatot, hogy az EKSZ nem követett el hivatali visszásságot.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) hogyan kezelte a két kiválasztási eljárásban sikertelen pályázó felülvizsgálati kérelmeit. A panaszos többek között azt állította, hogy az EPSO nem kezelte megfelelően aggályait, és megkérdőjelezte, hogy megfelelően felülvizsgálta-e teljesítményét.

Miután az ombudsman megindította a vizsgálatot, az EPSO további válaszokat adott a panaszosnak. Az ombudsman megállapította, hogy ellentmondások voltak ezek és az eredetileg kapott válaszok között, és nem volt egyértelmű, hogy az EPSO ténylegesen felülvizsgálta-e eredeti határozatait. A vizsgálat során az EPSO további magyarázatokkal szolgált.

Az ombudsman lezárta az ügyet, és megállapította, hogy további vizsgálatok nem indokoltak, mivel az EPSO végül észszerű magyarázattal szolgált arról, hogy hogyan kezelte a panaszos felülvizsgálati kérelmeit. A vizsgálat azonban problémákat tárt fel az EPSO felülvizsgálati kérelmekre adott standard válaszaival kapcsolatban. Ezek kezelése érdekében az ombudsman javításra irányuló javaslatot tett az EPSO-nak, és felkérte annak biztosítására, hogy a jövőben azok a pályázók, akik felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, egyértelmű, pontos és teljes körű választ kapjanak, amely tájékoztatja őket arról, hogy sor került-e felülvizsgálatra, és ismerteti az EPSO határozatának indokait.

 

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Parlament megtagadta a nyilvános hozzáférést az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) két, személyzeti kötelességszegéssel kapcsolatos vizsgálatához kapcsolódó dokumentumokhoz. A hozzáférés megtagadásakor a Parlament a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok szerinti négy kivételre támaszkodott, azzal érvelve, hogy a közzététel sértené az OLAF vizsgálatai által érintett személyek magánéletét és feddhetetlenségét, e vizsgálatok célját, a folyamatban lévő bírósági eljárásokat és döntéshozatali folyamatát.

Az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a szóban forgó dokumentumokat, és a vizsgálat alapján az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az egyik vizsgálathoz kapcsolódó dokumentumok tekintetében észszerű volt, hogy a Parlament alkalmazza a közzététel megtagadásának azon általános vélelmét, amelyre az uniós intézmények az OLAF vizsgálatai során támaszkodhatnak, mindaddig, amíg az OLAF ajánlásait végrehajtó hatóságok nyomonkövetési tevékenységeire észszerű idő nem telt el. 

Tekintettel a szóban forgó két OLAF-vizsgálat sajátos körülményeire, az ombudsman azt is megállapította, hogy a Parlament megalapozottan vélte úgy, hogy a dokumentumok szerkesztett változata nem hagy érdemi tartalmat, mivel azok jelentős mennyiségű személyes adatot tartalmaznak. Mivel a panaszos nem állapította meg a személyes adatok konkrét közérdekű célból történő közzétételének szükségességét, amint azt az uniós adatvédelmi jogszabályok előírják, az ombudsman nem állapított meg hivatali visszásságot, és lezárta az ügyet.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége (EUAA) hogyan szüntette meg egy külső szakértő szerződését azt követően, hogy egy menekültügyi támogató misszió során állítólag szakszerűtlen magatartást tanúsított a tolmácsokkal szemben. A panaszos azzal érvelt, hogy a határozatot nem indokolták megfelelően, nem tájékoztatták megfelelően az állítások lényegéről, nem tartották tiszteletben a védelemhez való jogát, és a meghozott intézkedések aránytalanok voltak. Az EUAA fenntartotta, hogy a szerződés felmondása több hiteles, kötelességszegésről szóló jelentésen alapult, hogy a panaszost találkozók és egyéb közlemények útján tájékoztatták az aggályokról, és hogy a titoktartási megfontolások korlátozták bizonyos részletek nyilvánosságra hozatalát.

Az ombudsman megállapította, hogy bár maga a megszüntető levél nem tartalmazta egyértelműen és kielégítően a határozatot alátámasztó ténybeli és jogi indokolást, a tágabb összefüggés azt mutatta, hogy az EUAA több alkalommal is együttműködött a panaszossal a szerződésének megszüntetése előtt. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a panaszost tájékoztatták az aggályok jellegéről, és lehetőséget kapott a válaszadásra. Az EUAA arra is kísérletet tett, hogy a megszüntetés előtt kevésbé szigorú intézkedésekkel kezelje a helyzetet. Bár jobban összhangban lett volna a helyes igazgatási gyakorlattal, ha az EUAA strukturáltabb nyilvántartást vezet és részletesebb indokolást ad a megszüntető levélben, az ombudsman nem tárt fel nyilvánvaló értékelési hibát vagy olyan eljárási hiányosságot, amely kellően súlyos lenne ahhoz, hogy hivatali visszásságnak minősüljön.

Az ombudsman azzal a megállapítással zárta le a vizsgálatot, hogy az EUAA nem követett el hivatali visszásságot a panaszos szerződésének felmondásáról szóló határozat kezelése során.