A három ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság hogyan alkalmazta a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályait és más eljárási követelményeket a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításra (983/2025/MIK), a migránscsempészés elleni küzdelemre (2031/2024/VB) és a közös agrárpolitikára (1379/2024/MIK) vonatkozó jogalkotási javaslatok előkészítése során. A Bizottság ezeket a javaslatokat sürgősnek ítélte, és ezért elmulasztotta a szabályaiban előirányzott lépéseket, például a hatásvizsgálatokat és a nyilvános konzultációkat. A panaszosok, akik civil társadalmi szervezetek, úgy vélték, hogy ezek a mulasztások sértik a Bizottság minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályait. Két esetben a panaszosok azzal is érveltek, hogy a Bizottság nem értékelte, hogy a jogalkotási javaslatok összhangban vannak-e az EU éghajlat-politikai céljaival, amint azt az európai klímarendelet előírja. Egy esetben a panaszost az is aggasztotta, hogy a Bizottság megsértette a szolgálatközi konzultációkra vonatkozó eljárási szabályzatát.

Vizsgálatai alapján az ombudsman eljárási hiányosságokat tárt fel a szóban forgó jogalkotási javaslatok Bizottság általi elkészítésében, amelyek együttesen hivatali visszásságnak minősültek. E hiányosságok kezelése érdekében az ombudsman azt ajánlotta, hogy a Bizottság biztosítsa a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályainak kiszámítható, következetes és nem önkényes alkalmazását azáltal, hogy meghatározza a követelményeiktől való eltérést indokoló „sürgős” helyzeteket, valamint rögzíti és megmagyarázza az engedélyezett eltérések okait. Ezenkívül az eltérések engedélyezése esetén a Bizottságnak eljárást kell létrehoznia annak biztosítására, hogy a jogalkotási javaslatok sürgős előkészítése továbbra is megfeleljen az átlátható, tényeken alapuló és inkluzív jogalkotási folyamat elveinek. Annak érdekében, hogy segítse a Bizottságot ebben a feladatban, az ombudsman négy javítási javaslatot is tett, amelyek a következőket foglalták magukban: az érdekelt felekkel folytatott konzultációra vonatkozó szabályok tisztázása a sürgős javaslatok tekintetében; annak biztosítása, hogy a hatásvizsgálatokat felváltó és a javaslatait alátámasztó bizonyítékokat felvázoló elemző dokumentumokat időben közzétegyék annak érdekében, hogy a jogszabály elfogadása előtt nyilvános vitát lehessen folytatni; iránymutatás kiadása az éghajlat-politikai konzisztenciaértékelések végrehajtásáról; a szolgálatok közötti konzultációs időszakok meghatározott küszöbértékek alá történő lerövidítésének indokolása és nyilvántartása.

Az ombudsmannak adott válaszában a Bizottság megállapodott abban, hogy a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályok közelgő felülvizsgálata során mérlegeli a „sürgős” helyzetek meghatározását, valamint rögzíti és közzéteszi a követelményeiktől való eltérések alkalmazásának okait. A Bizottság kötelezettséget vállalt arra is, hogy célzott konzultációkat biztosít a „sürgős” javaslatairól, az elfogadástól számított három hónapon belül közzéteszi a javaslatait alátámasztó bizonyítékokkal ellátott elemzési dokumentumokat, az éghajlat-politikai következetességre vonatkozó értékeléseket belefoglalja mind az elemzési dokumentumokba, mind a jövőbeli javaslatok indokolásába, és megindokolja a rövidebb szolgálatközi konzultációkat.

A panaszosok a Bizottság válaszával kapcsolatos észrevételeikben úgy vélték, hogy a Bizottság kötelezettségvállalásai nem elég egyértelműek és konkrétak ahhoz, hogy garantálják az átlátható, inkluzív és tényeken alapuló jogalkotási folyamatot.

Az ombudsman üdvözölte, hogy a Bizottság összességében konstruktív választ adott ajánlásaira és javítási javaslataira. Mindemellett a Bizottság válasza még nem tisztázza kellőképpen, hogy milyen konkrét lépéseket kíván tenni az ombudsman ajánlásainak és javítási javaslatainak végrehajtása érdekében.

Az ombudsman ezért a jövőbeli panaszok alapján és azt követően, hogy a Bizottság befejezte a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát, nyomon fogja követni ezt az ügyet. Ebben a szakaszban további vizsgálatok nem indokoltak, és az ombudsman lezárta a három ügyet.

Az ügy az etiópiai kávéfejlesztési programokkal kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A panaszos 2024 augusztusában nyújtotta be kérelmét a Bizottsághoz.

A Bizottság először 2024 decemberében válaszolt. Teljes körű hozzáférést biztosított két dokumentumhoz, három dokumentumhoz teljes egészében megtagadta a hozzáférést, a fennmaradó 31 dokumentumhoz pedig részleges hozzáférést biztosított. Ennek során a Bizottság azzal érvelt, hogy a (teljes) közzététel alááshatja az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmét, a személyes adatok és a kereskedelmi érdekek védelmét, valamint a közérdek védelmét a nemzetközi kapcsolatok tekintetében.

A panaszos 2025 januárjában „megerősítő kérelem” benyújtásával vitatta a Bizottság határozatát. Válasz hiányában a panaszos 2025 májusában az ombudsmanhoz fordult.

2025 júniusában az ombudsman vizsgálatot indított, és felkérte a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb válaszoljon a panaszosnak.

A Bizottsággal az ügyben folytatott többszöri eszmecserét követően az ombudsman 2026. április 20-án utolsó emlékeztetőt küldött a Bizottságnak, amelyben sürgette, hogy legkésőbb 2026. május 12-ig fogadjon el megerősítő határozatot. A Bizottság ezt elmulasztotta.

Mivel a Bizottság több mint 15 hónappal az 1049/2001/EK rendeletben meghatározott jogszabályi határidő lejárta után sem válaszolt a panaszos megerősítő kérelmére, az ombudsman hivatali visszásság megállapításával zárta le a vizsgálatot.

A három ügy arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság hogyan alkalmazta a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályait és más eljárási követelményeket a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításra (983/2025/MAS), a migránscsempészés elleni küzdelemre (2031/2024/VB) és a közös agrárpolitikára (1379/2024/MIK) vonatkozó jogalkotási javaslatok előkészítése során. A Bizottság ezeket a javaslatokat sürgősnek ítélte, és ezért elmulasztotta a szabályaiban előirányzott lépéseket, például a hatásvizsgálatokat és a nyilvános konzultációkat. A panaszosok, akik civil társadalmi szervezetek, úgy vélték, hogy ezek a mulasztások sértik a Bizottság minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályait. Két esetben a panaszosok azzal is érveltek, hogy a Bizottság nem ellenőrizte, hogy a jogalkotási javaslatok összhangban vannak-e az EU éghajlat-politikai céljaival, amint azt az európai klímarendelet előírja. Egy esetben a panaszost az is aggasztotta, hogy a Bizottság megsértette a szolgálatközi konzultációkra vonatkozó eljárási szabályzatát.   

Az ombudsman vizsgálatot indított a három ügyben. Mindhárom ügyben megkapta a Bizottság írásbeli válaszát, betekintett a Bizottság vonatkozó irataiba, és vizsgálócsoportjai két vizsgálat keretében találkoztak a Bizottság képviselőivel.

A Bizottság azt válaszolta, hogy a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályok nem kötelező erejű jogszabályok, hanem a releváns információk összegyűjtésére szolgáló szakpolitikai döntéshozatali eszközök, amelyeket arányos módon kell alkalmazni. Azzal is érvelt, hogy a szóban forgó jogalkotási javaslatok elfogadása előtt minden releváns bizonyítékot összegyűjtött, konzultált az érdekelt felekkel, valamint az alkalmazandó szabályokkal összhangban elvégezte az éghajlat-politikai következetesség értékelését és a szolgálatok közötti konzultációt.

Vizsgálatai alapján az ombudsman számos eljárási hiányosságot állapított meg azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hogyan készítette elő a jogalkotási javaslatokat, amelyek együttesen hivatali visszásságnak minősülnek.

Az ombudsman különösen azt állapította meg, hogy a Bizottság a „sürgősség” tág értelmezését fogadta el, és nem indokolta kellőképpen a jogalkotási javaslatok „sürgősségét” a nyilvánosság felé, és nem dokumentálta a minőségi jogalkotás alkalmazandó szabályaitól való eltéréseit. Az ombudsman azt is megállapította, hogy a Bizottság nem vezetett be olyan eljárást, amely a Szerződésekben és az ítélkezési gyakorlatban előírtaknak megfelelően biztosítaná a „sürgős” jogalkotási javaslatok átlátható, tényeken alapuló és inkluzív előkészítését. Az ombudsman megállapította továbbá, hogy a Bizottság azáltal, hogy nem vezetett megfelelő nyilvántartást javaslatai uniós éghajlat-politikai célokkal való összhangjának kötelező ellenőrzéséről, nem járt el elszámoltatható módon.

E hiányosságok kezelése érdekében az ombudsman két ajánlást fogalmazott meg. Az ombudsman azt ajánlotta, hogy a Bizottság biztosítsa a minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályainak kiszámítható, következetes és nem önkényes alkalmazását azáltal, hogy meghatározza azokat a „sürgős” helyzeteket, amelyek indokolják a szabályokban meghatározott követelményektől való eltérést. Ezenkívül az eltérések engedélyezése esetén a Bizottságnak eljárást kell létrehoznia annak biztosítására, hogy a jogalkotási javaslatok sürgős előkészítése továbbra is megfeleljen az átlátható, tényeken alapuló és inkluzív jogalkotási folyamat elveinek. Annak érdekében, hogy segítse a Bizottságot ebben a feladatban, az ombudsman négy javaslatot tett, amelyek közé tartozik az érdekelt felekkel folytatott konzultációra vonatkozó szabályok tisztázása a sürgős javaslatok esetében, valamint annak biztosítása, hogy a javaslatait alátámasztó bizonyítékokat kellő időben közzétegyék annak érdekében, hogy a jogszabályok elfogadása előtt nyilvános vitát lehessen folytatni.

Az ügy a mezőgazdasági biztost érintő állítólagos összeférhetetlenségre vonatkozott. A panaszos, a lengyel mezőgazdasági termelőket képviselő szervezet jogsértési panaszt nyújtott be a lengyel mezőgazdasági jogszabályokkal kapcsolatban. A panaszos ezt követően felhívta az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy a mezőgazdasági biztos testvére a lengyel parlament azon tagjai közé tartozik, akik a szóban forgó jogszabályt javasolták.   

Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság hibásan értékelte az összeférhetetlenséget. Közelebbről, nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a biztosnak az egyik jogszabály-javaslattevővel fennálló kapcsolata negatívan befolyásolhatta vagy befolyásolhatta a Bizottság függetlenségét a szóban forgó jogsértési panasz értékelése során.  

Az ombudsman javaslatot tett ennek javítására, és sürgette a Bizottságot, hogy egy másik biztos felügyelete alatt vizsgálja felül a jogsértési panasszal kapcsolatos döntéshozatalát. Mivel az ombudsman eljárási hiányosságokat is feltárt az ügyben, egy második javítási javaslatot is tett annak érdekében, hogy a jövőben ne fordulhassanak elő hasonló helyzetek.

Az ombudsman lezárta a vizsgálatot, és felkérte a Bizottságot, hogy tegyen jelentést a javaslatai nyomán hozott intézkedésekről.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a peszticidek értékelése során az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) hogyan veszi figyelembe a peszticidek közvetett hatásai által a biológiai sokféleségre és az ökoszisztémákra jelentett kockázatokat. A panaszos azzal érvelt, hogy a közvetett hatások értékelésére szolgáló módszerek már rendelkezésre állnak, és az a tény, hogy az EFSA ezt nem teszi meg, ellentétes az alkalmazandó jogi kerettel.

A vizsgálat során az EFSA részletesebb magyarázattal szolgált arra vonatkozóan, hogy „kockázatértékelői” minőségében jelenleg miért nem tudja szisztematikusan értékelni a peszticidek közvetett hatásait. Az EFSA kifejtette különösen, hogy az Európai Bizottság „kockázatkezelőként” jelenleg is felülvizsgálja a peszticidek környezeti kockázatainak értékelésére vonatkozó kritériumokat, azaz a „különleges védelmi célokat”. Amíg ilyen konkrét védelmi célokat nem dolgoznak ki és nem hagynak jóvá, az EFSA nem tudja minden egyes peszticid esetében szisztematikusan értékelni a környezetre gyakorolt közvetett hatások kockázatát.

Az ombudsman megállapította, hogy az EFSA egyértelműen kifejtette, hogy a vonatkozó konkrét védelmi célok meghatározásáig miért nem veszi szisztematikusan figyelembe a közvetett hatásokat a peszticidek környezetre gyakorolt kockázatainak értékelése során. Megjegyzi azonban, hogy késik a konkrét védelmi célok véglegesítése, amit fel kíván vetni a Bizottsággal.

Bár az ombudsman üdvözölte, hogy az EFSA foglalkozik a panaszos aggályaival, megértette a panaszos azon frusztrációját, hogy az EFSA csak a beavatkozását követően kezdett ilyen párbeszédet. Az ombudsman ezt sajnálatosnak találta. Mivel azonban az EFSA mostanra átfogó választ adott a panaszosnak, az üggyel kapcsolatos további vizsgálatok nem indokoltak. Mindazonáltal javításra tett javaslatot azzal kapcsolatban, hogy a jövőben az EFSA-nak hogyan kellene kezelnie a hasonló aggályokat.