Az ügy egy uniós finanszírozású közép-amerikai projekt csoportvezetőjének elbocsátására vonatkozott.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság ésszerűen járt el, amikor lehetővé tette a projekt kedvezményezettje számára, hogy a szerződés aláírását követően elbocsássa a csoportvezetőt. Az ombudsman ezért lezárta az ügyet.

Az ügy az Európai Bizottság informatikai irányítási és kapcsolódó szolgáltatások nyújtására irányuló közbeszerzési eljárására vonatkozott. A panaszos egy konzorcium, amelynek a szóban forgó szerződésre tett ajánlata sikertelen volt.

A panaszos fő érve az, hogy a Bizottság egy olyan ajánlattevőnek ítélte oda a szerződést, aki a szerződésben előírtnál alacsonyabb szintű katasztrófa esetén megoldást kínált az adatok helyreállítására.

Az európai ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság hivatali visszásságot követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy a nyertes ajánlat megfelelt a kiírási feltételeknek. Javasolta a Bizottságnak, hogy a) ismerje el hivatali visszásságát, és b) foglalkozzon a panaszos kártérítési kérelmével.

Sajnálatos módon a Bizottság nem fogadta el az ombudsman ajánlásait, és nem indokolta meg meggyőzően az elutasítást. Ezért az ombudsman lezárta az ügyet, és két kritikai észrevételt intézett a Bizottsághoz.

A panasz az Európai Bizottság korai előrejelző rendszerének (EWS) működésére vonatkozott, amely egy olyan számítógépes információs rendszer, amelynek célja az EU pénzügyi érdekeit és hírnevét veszélyeztető „fenyegetések” azonosítása. A korai előrejelző rendszernek öt fő figyelmeztető kategóriája van, amelyek a W1-től a W5-ig terjednek. Bizonyos figyelmeztető kategóriák alkategóriákat tartalmaznak (W1a, b, c és d, W3a és b stb.). A jelen ügy egy W3b figyelmeztető jelzésre vonatkozik. A W3b figyelmeztető jelzés olyan személyekre vonatkozik, akik súlyos adminisztratív hibák vagy csalás miatt bírósági eljárás alatt állnak.

A panaszos azt állította, hogy az OLAF szabálytalanul kérte figyelmeztetésnek a korai előrejelző rendszerben való rögzítését a panaszossal szemben, valamint hogy megtagadta e figyelmeztetés visszavonását, mivel a panaszos ellen nem folyik bírósági eljárás.

Az ombudsman megállapította, hogy léteznie kell egy ténybeli alapnak ahhoz, hogy egy személyt a korai előrejelző rendszer egy bizonyos kategóriájába lehessen sorolni. Ellenkező esetben a személyek KER-be történő besorolásának nincs értelme. Megállapította, hogy az OLAF W3b figyelmeztető jelzésre vonatkozó értelmezése lehetővé teszi a hasonló helyzetben lévő személyek eltérő kategorizálását. Egy például az Egyesült Királyság jogrendszerének joghatósága alá tartozó személy továbbra is a W2 alá tartozna, ha az OLAF tájékoztatná megállapításairól az Egyesült Királyság Koronaügyészségét, míg egy például a belga jogrendszer joghatósága alá tartozó személy vizsgálat esetén a W3b alá tartozna. Az ilyen eltérő bánásmódot nem lehet objektív módon indokolni. Az ombudsman ezért békés megoldásra tett javaslatot, és felkérte az OLAF-ot, hogy szüntesse meg a panaszossal szemben kiadott W3b figyelmeztetést, és elemezze a birtokában lévő, a panaszosra vonatkozó információkat annak megállapítása érdekében, hogy helyénvaló-e egy másik figyelmeztetés. Az OLAF nem követte az ombudsman javaslatát. A panasz kivizsgálása alapján az ombudsman kritikai észrevétellel zárta a vizsgálatot.

Az Európai Bizottság elleni OI/3/2008/FOR panaszról szóló határozat összefoglalása

Az Európai Bizottság korai előrejelző rendszere (EWS) egy számítógépes információs rendszer, amelynek célja, hogy azonosítsa az EU pénzügyi érdekeit és hírnevét fenyegető veszélyeket. A korai előrejelző rendszer például lehetővé teszi a pályázati eljárásokban részt vevő bizottsági személyzet számára annak ellenőrzését, hogy az ajánlattevőket gyanúsítják-e csalással. Miután számos panasz érkezett a korai előrejelző rendszer működésével kapcsolatban, az ombudsman vizsgálatot indított, beleértve egy nyilvános konzultációt is, amelyhez számos érdekelt fél hozzájárult. A konzultáció során felvetett aggályok között szerepelt az a tény, hogy az egyéneket és a vállalatokat nem tájékoztatják rendszeresen arról, hogy szerepelnek a korai előrejelző rendszerben. A résztvevők azzal is érveltek, hogy nem egyértelmű, hogyan kell fellebbezést benyújtani az ilyen jegyzékbe vétel ellen.

Véleményében a Bizottság megerősítette, hogy a korai előrejelző rendszerben felsorolt szervezeteket általában nem tájékoztatják erről a tényről. Elismerte továbbá, hogy a rendszer nem rendelkezik hivatalos jogorvoslati mechanizmussal.

Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a korai előrejelző rendszer egyes figyelmeztetéseinek alkalmazási köre nincs egyértelműen meghatározva. Felszólította továbbá a Bizottságot, hogy garantálja a meghallgatáshoz való jogot, mielőtt határozatot hoznának személyek vagy vállalatok korai előrejelző rendszerbe való felvételéről. Továbbá tiszteletben kell tartani az iratbetekintés jogát. Emellett az érintett személyeket vagy vállalatokat tájékoztatni kell arról a jogukról, hogy panasszal fordulhatnak az ombudsmanhoz vagy bírósági jogorvoslatért folyamodhatnak.

Az ajánlástervezetre adott válaszában a Bizottság kijelentette, hogy 2013-ban felülvizsgált EWS-határozatot kíván előterjeszteni. Ezt a felülvizsgált határozatot az ombudsman ajánlástervezetének, valamint a Planet-ügyben (amely a korai előrejelző rendszert érinti) a Bírósághoz benyújtott fellebbezés eredményének fényében készítik elő.

Az ombudsman a korai előrejelző rendszer reformjára vonatkozó bizottsági kötelezettségvállalás alapján zárta le vizsgálatát. Ugyanakkor egy további megjegyzést is tett, amelyben felszólította a Bizottságot annak biztosítására, hogy a korai előrejelző rendszer reformja előtti időszakban is tegyen lépéseket az alapvető jogok védelme érdekében.

A panaszos német állampolgár. 2010 augusztusában a Bizottsághoz fordult, és a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelettel összhangban kérte a Szerződés 296. cikkének a védelmi beszerzések terén történő alkalmazásáról szóló bizottsági értelmező közleménnyel kapcsolatos egyes előkészítő dokumentumok másolatát. A Bizottság megtagadta a hozzáférést, és azzal érvelt, hogy a kért dokumentumok mindegyike az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt kivétel hatálya alá tartozik („védelmi és katonai ügyek”). Hozzátette, hogy ugyanezen okból részleges hozzáférés sem biztosítható. A panaszos ezt követően megerősítő hozzáférési kérelmet nyújtott be. A megerősítő kérelme feldolgozására rendelkezésre álló határidő 15 munkanappal történő meghosszabbítását követően a Bizottság arról tájékoztatta a panaszost, hogy a meghosszabbított határidő ellenére nem tudta véglegesíteni határozatát.

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem dolgozta fel a bizonyos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti megerősítő kérelmét az 1049/2001/EK rendeletben előírt határidőn belül. Azt kérte, hogy a Bizottság i. gyorsan bírálja el megerősítő kérelmét, és ii. biztosítson hozzáférést az érintett dokumentumokhoz.

2010. december 17-én a panaszt véleményezésre továbbították a Bizottság elnökének. 2010. december 23-án a panaszos arról tájékoztatta az ombudsman szolgálatait, hogy a Bizottság meglepetésére és nagy örömére korlátlan hozzáférést biztosított számára az általa kért valamennyi dokumentumhoz. Rámutat arra, hogy a hozzáférés iránti kérelmének eleget tettek, és úgy véli, hogy az ügy megoldódott.

Az ombudsman így lezárta az ügyet az intézmény által eldöntött formában.