Tisztelt Metsola elnök Úr!

Tisztelt Európai Parlamenti Képviselők!

Tisztelt ombudsmantársaim és tisztelt Vendégeim!

Köszönjük, hogy csatlakoztak hozzánk, hogy megünnepeljük az Ombudsmanok Európai Hálózata – ENO – fennállásának harmincadik évfordulóját, és hogy elindították a jelentést, amely e figyelemre méltó utazás történetét meséli el.

Külön üdvözlöm mindazokat, akik egész Európából Strasbourgba utaztak. Jelenlétük arra emlékeztet bennünket, hogy mi is ez a hálózat valójában: nem egyszerűen egy papíralapú struktúra, hanem emberek közössége, amelyet a közszolgálat és a polgárok jogai iránti közös elkötelezettségük egyesít.

Szeretnék köszönetet mondani az Európai Parlamentnek azért is, hogy rendíthetetlenül támogatta hivatalomat és az ENO-t, többek között a Petíciós Bizottságon keresztül, amely hálózatunk értékes tagja.

Metsola elnök úr, köszönjük, hogy csatlakozott hozzánk Strasbourgban, ahol az Európai Parlament és az európai ombudsman is jelen van. Helyénvaló, hogy ezt az évfordulót itt ünnepeljük, egy olyan helyen, ahol meg kell hallgatni a polgárok hangját – ahol a demokrácia több mint elv, hanem konkrét valóság. Minden vitában, minden szavazásban, minden olyan kezdeményezésben, mint ami ma összefog minket.

Hadd mondjam el, hogy az ENO iránti elkötelezettségem is személyes. Mielőtt európai ombudsman lettem, 5 évig Portugália ombudsmanhelyettese voltam.

Ezek az évek megtanítottak arra, hogy milyen értékes, ha Európa-szerte vannak kollégáim, akikhez fordulhatok: olyan kollégákhoz, akik friss perspektívát tudnak kínálni, megosztják tapasztalataikat, és segítenek megoldást találni. Azt is láttam, hogy mennyivel tartozunk azoknak, akik az évek során intézményeinket szolgálták, különösen a jelentésben elismert korábbi ombudsmanoknak.

Így válik a hálózat többé, mint cserefórummá. Erőforrássá válik mindennapi munkánkban.

És ez az együttműködés szelleme adja a mai évfordulós jelentés valódi jelentőségét: nemcsak a hálózat harminc évének történetét meséli el, hanem az emberek történetét, a közös tapasztalatokat és a kollektív elkötelezettséget is, amelyek fenntartották.

Helyénvaló elismerni, hogy ez a kezdeményezés Marta Hirschtől származik, aki – nagyon régóta – az ombudsman ENO-csapatának tagja, és oly sokat adott hálózatunknak.

Marta megértette, hogy harminc évnyi együttműködés több, mint ünneplés. Rögzítést kértek arról, hogy mit tanultunk, mit értünk el, és mit építhetünk tovább együtt.

Marta, köszönöm ezt a kezdeményezést, és az ENO iránti tartós elkötelezettségét.

Ez a jelentés az ENO eszközeit mutatja be működés közben. Megmutatja, hogy mi lehetséges, ha támogatjuk egymást; amikor intézményeken és határokon átnyúlóan működünk együtt; és amikor szolidaritást vállalunk, biztosítva, hogy senki se álljon egyedül, amikor igazságot mond a hatalomnak.

Megbízatásaink eltérőek, és több mint három évtized alatt sokan fejlődtek. De egy dolog soha nem változott. Ahogy Jacob Söderman, az első európai ombudsman és hálózatunk alapítója fogalmazott, az ENO-t azért hozták létre, hogy „a polgárok uniós jog szerinti jogait az Unión és tagállamain belül minden szinten élő valósággá tegye”.

Ez az alapító cél végigfut e jelentés oldalain. Bemutatja, hogy az uniós jog, beleértve az Alapjogi Chartát is, hogyan tette lehetővé az ombudsmanok számára Európa-szerte, hogy a jogokat valóra váltsák, és kézzelfogható változást hozzanak az emberek életében.

Hivatalom tovább fogja erősíteni ezt a hálózatot és az általa lehetővé tett együttműködést, hogy minden ombudsman szükség esetén igénybe vehesse az európai szakértelmet és támogatást.

Mert ennek a hálózatnak a valódi értéke abban rejlik, hogy milyen különbséget tesz az emberek életében.

Gondoljon egy másik országba költöző diákra, akinek egészségbiztosításra van szüksége. Vagy olyan uniós polgár nem uniós családtagja, aki nem biztos a tartózkodási jogában.

Ezek olyan valódi kérdések, amelyeket a kollégák a lekérdezési eljárás során intéztek az irodámhoz. Az uniós közigazgatással együttműködve segítünk kollégáinknak megtalálni azokat a válaszokat, amelyekre az embereknek szükségük van.

És néha az együttműködés is tovább megy: együtt vizsgáljuk.

Idén két új közös vizsgálatot indítottunk. Az egyik az uniós élelmiszer-biztonsági riasztási rendszert érinti, amely Európa-szerte védi a fogyasztókat. A másik – a szlovén ombudsman vezetésével – azt vizsgálja, hogy a közigazgatási szervek hogyan hajtják végre az uniós klímarendeletet, és hogyan védik az egészséges környezethez való jogunkat.

Különböző kérdések, különböző kihívások, de ugyanaz a cél: a jogok és a védelem gyakorlati érvényesülése.

A jelentés a jövőbe is tekint.

Tartalmazza a technológia – többek között a mesterséges intelligencia – ombudsmani intézmények általi használatára vonatkozó bevált gyakorlatok új kódexét.

A technológiának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy hozzáférhetőbbé, reagálóképesebbé és jobban kiszolgálhatóvá váljunk. De ezek az előrelépések soha nem mehetnek az átláthatóság, a magánélet vagy az egyenlő bánásmód rovására.

Célunknak világosnak kell maradnia: megkönnyíteni az emberek számára, hogy elérjenek minket – nem nehezebb megérteni minket.

Különösen hálás vagyok a cseh, észt és finn ombudsmani hivataloknak a kódex kidolgozásának vezetéséért, valamint mindenkinek, aki hozzájárult annak kidolgozásához.

Tisztelt Metsola elnök Úr!

Tisztelt Európai Parlamenti Képviselők!

Tisztelt Kollégák!

Olyan korban élünk, amikor a legnagyobb kihívások nem állnak meg a nemzeti határokon.

Egy pandémia. Változó éghajlat. Digitális átalakulás. Az emberek mozgása. A dezinformáció terjedése.

Ezek a kihívások mindennapi munkánkban is tükröződnek. A polgárok jogai egyre inkább attól függnek, hogy a nemzeti és az európai szabályok és közigazgatások hogyan működnek együtt egymással. Közös európai térséget alkotnak, amely hatalmas lehetőségeket kínál, de nehezen navigálható is.

És itt van egy paradoxon. A rendszer bonyolult lehet, de az emberek által okozott problémák gyakran nagyon egyszerűek.

Egy levél, ami megválaszolatlan maradt. Elutasított kedvezmény. Egy döntés, amit senkinek sem kellett elmagyaráznia.

A mi felelősségünk, hogy áthidaljuk ezt a szakadékot: érthetővé, hozzáférhetővé és igazságossá tegyük a rendszert. Az emberek nem gyakorolhatják teljes mértékben jogaikat, és nem vehetnek részt az európai projektben, ha nem értik a rendszer működését, vagy ha úgy érzik, hogy kirekesztik vagy hátrányosan megkülönböztetik őket.

Európai identitásunkat nem csak az intézmények és a szabályok tartják fenn. Ez attól is függ, hogy az emberek képesek-e részt venni, meghallgatni, és érezni, hogy ez a közös tér az övék.

Ezért fontos az ombudsmani intézmények közötti együttműködés. Tudásunk, tapasztalatunk és perspektíváink megosztásával segíthetünk az embereknek hatékonyabban navigálni a rendszerben, bárhol is merülnek fel problémáik.

Ennek során nemcsak intézményeinket erősítjük meg, hanem azt a bizalmat is, amely közös európai térségünket összetartja.

És ez az a pont, ahol az ENO változást hoz: azáltal, hogy közös elkötelezettségünket gyakorlati együttműködéssé alakítjuk.

Számunkra az együttműködés nem formalitás. Ez egy felelősség. Azt jelenti, hogy tudjuk, kit hívjunk fel, ha nehéz kérdés merül fel. Ez azt jelenti, hogy együtt kell vizsgálni, ha egy probléma túlmutat egy országon. És ez azt jelenti, hogy segítünk az embereknek megtalálni az utat valakihez, aki képes meghallgatni és cselekedni.

A bizalmatlanság és az instabilitás közepette az ombudsmanok a remény ügynökei lehetnek.

Nem naiv remény. Tapasztalaton alapuló remény: panasz meghallgatása; a hiba kijavítható; hogy egy hatóság azt mondhatja: „Tévedtünk – és helyre fogjuk hozni.”

Hidak vagyunk az emberek és a közintézmények között.

A panaszokon keresztül látjuk, hogy hol gyengült a köztük lévő kapcsolat – és hol kell azt helyreállítani.

Független helyet kínálunk az embereknek, ahol megfordulhatnak. Valami lényegeset kínálunk az intézményeknek: becsületes beszámolót arról, hogy mi romlott el, és lehetőséget arra, hogy helyrehozzuk.

Függetlenségünk lehetővé teszi számunkra, hogy kihívást jelentsünk. Célunk mindig a fejlődés.

Köszönet mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a jelentéshez. Tiszteletben tartja az Önök munkáját, az előttünk állók munkáját és az európaiak millióinak munkáját, akik az ombudsmanjukba vetették bizalmukat.

Ebben a teremben minden kollégának és azoknak a csapatoknak, akik nem lehetnek itt: az Ön által végzett munka – gyakran csendben, a címlapoktól távol – életeket változtat meg.

Az ENO koordinátoraként büszkén mutatom be ezt a jelentést az Európai Parlamentnek.

Ma ünnepeljük a hálózat több mint harminc évét. Megújítjuk elkötelezettségünket: meghallgatjuk, kiállunk az emberek jogaiért, és segítjük a közintézményeket abban, hogy jobban teljesítsenek.

Vállaljuk ezt az elkötelezettséget a következő harminc évben.

Boldog évfordulót, ENO!

És most nagy örömömre szolgál, hogy átadhatom a szót az Európai Parlament elnökének, Roberta Metsolának.