Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) panaszkezelési mechanizmusa állítólag nem kezelte időben a panaszokat. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a késedelem a panasz tárgyának összetettsége miatt indokolt volt. Az ombudsman ezért nem állapított meg hivatali visszásságot az EBB részéről.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság nem válaszolt a panaszos levelezésére egy tagállami szintű pénzügyi ellenőrzés keretében. Az ombudsman beavatkozását követően a Bizottság válaszolt. Közzétette a panaszos által kért dokumentumot, de kitakart néhány személyes adatot (természetes személyek neveit). Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság helyesen indokolta a 45/2001/EK rendelet szerinti kitakarást.

Ez a saját kezdeményezésű vizsgálat arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság hogyan biztosítja az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapvető jogok tiszteletben tartását az uniós kohéziós politika tagállamok általi végrehajtása során. A program elindítására akkor került sor, amikor az Unió új, hétéves finanszírozási időszakba kezdett, amely új jogi keret alapján a 2014–2020-as időszakra terjed ki.

Az EU kohéziós politikája arra törekszik, hogy csökkentse az EU különböző régióinak fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségeket. Tekintettel az Unió láthatóságára a kohéziós politika keretében finanszírozott projektekben – a romániai sürgősségi segélyszolgálatok fejlesztésétől a horvátországi aknák eltávolításáig – az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottságnak minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy a pénz elköltése során biztosítsa az alapvető jogok tiszteletben tartását. Az a tény, hogy a Bizottság nem közvetlenül felelős az alapok kezeléséért, soha nem használható fel indokként arra, hogy miért nem cselekszik, ha az alapvető jogokat megsértették, vagy fennáll ennek a veszélye.

A saját kezdeményezésű vizsgálatba bevonták a Bizottságot, a nemzeti ombudsmanokat és a civil társadalom képviselőit. Visszajelzéseik alapján az ombudsman nyolc fejlesztési iránymutatást dolgozott ki a Bizottság támogatására, mivel az felügyeli a tagállamokat ezen a területen.

A panaszos tájékoztatta az OLAF-ot az uniós forrásokkal való állítólagos rossz gazdálkodásról Görögországban. Az OLAF nem ismerte el a panaszos levelezését, és nem tájékoztatta a panaszost az általa tett lépésekről és azok eredményéről sem. Az ombudsman beavatkozását követően az OLAF elismerte az ügy kezelésével kapcsolatos eljárási hiányosságokat, és elnézést kért. Lépéseket tett annak érdekében is, hogy a jövőben elkerülje a hasonló helyzeteket. Végül az OLAF tájékoztatta a panaszost az ügy érdemét illetően tett lépéseiről. Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy az OLAF rendezte a panaszt. Az ombudsman azonban további észrevételt tett azzal a céllal, hogy javítsa az OLAF eljárásait az illetékes nemzeti hatóságoknak továbbított lezárt ügyek nyomon követése tekintetében.

Az ügy egy svéd vállalatot érintett, amely részt vett az Európai Bizottság hetedik keretprogramja által finanszírozott projektben. A projekt végrehajtása során a Bizottság úgy határozott, hogy ellenőrzi a vállalatot. A vállalat nem értett egyet az ellenőrzési eredményekkel, és miután a Bizottság megerősítette azokat, panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz a Bizottság objektivitásának hiányára és az alkalmazandó szabályok be nem tartására hivatkozva.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. A vállalat munkaerőköltségeire vonatkozó ellenőrzési eredmények különösen az adott időpontban a Bizottság rendelkezésére álló információkon alapultak. Javasolta a panaszosnak, hogy amennyiben további bizonyítékokkal rendelkezik, fontolja meg azok benyújtását a Bizottsághoz megfontolásra. Ami a vállalat termelési idejének kiszámítását illeti, a panaszos által szolgáltatott információk nem tűntek elegendőnek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a Bizottság számára a tényleges egyéni termelési időnek a hetedik keretprogram szabályainak követelményeivel összhangban történő kiszámítását. Következésképpen az ombudsman lezárta az ügyet.

A panaszos egy olasz vállalat. 2008-ban az EU Marco Polo II. programjának keretében támogatási megállapodást kötött az EACI-val, amely támogatja az árufuvarozásnak a közúti szállításról más, környezetbarátabb szállítóeszközökre történő áthelyezését célzó intézkedéseket.

A panaszos által javasolt intézkedés az olasz kerámiaipar Spanyolországba irányuló exportjára vonatkozott, és legfeljebb 4 millió EUR összegű támogatásban részesült. A globális gazdasági válság és a spanyol lakáspiac hirtelen hanyatlása miatt azonban a támogatási megállapodás aláírását követően drámaian csökkent az Olaszországból Spanyolországba irányuló kerámiaszállítás iránti kereslet. Következésképpen az EACI elfogadta a panaszosnak az intézkedés végrehajtásának felfüggesztésére irányuló kérelmét. 2010 júniusában, mivel a panaszos nem tudta folytatni a projektet, felmondta a támogatási megállapodást, és tájékoztatta a panaszost, hogy 60 nap áll rendelkezésére a zárójelentés benyújtására és a végső kifizetés igénylésére. A panaszos csak 2011 januárjában nyújtott be 2 millió EUR összegű végső kifizetés iránti kérelmet. Az EACI véleménye szerint ez már túl késő volt.

Az európai ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy az EACI tisztességtelenül járt el. A panaszos azzal érvelt, hogy a végső kifizetés iránti kérelem késedelmes benyújtását a kereset folytatására irányuló jóhiszemű kísérletei indokolták, és hogy zárójelentés hiányában az EACI-nak legalább a 2009 októberében benyújtott időközi jelentésből származó számadatokra kellett volna támaszkodnia. Véleményében az EACI úgy vélte, hogy teljes mértékben megfelelt a támogatási megállapodás rendelkezéseinek.

Az ombudsman emlékeztetett arra, hogy a megfelelő ügyintézés fogalma tágabb, mint a jogszerűség fogalma. Az ombudsman hangsúlyozta, hogy bár az EACI jogilag nem volt köteles erre, a támogatási megállapodás nem akadályozta meg abban, hogy elfogadja a késedelmes végső kifizetési kérelmeket. Tekintettel i. a gazdasági válságnak a panaszos projektjére gyakorolt különösen súlyos hatására, valamint ii. arra a tényre, hogy az EACI már jóváhagyta a 2009 októberében benyújtott időközi jelentést, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az Ügynökség azon döntése, hogy elutasítja a panaszos végső kifizetés iránti kérelmét, nem volt teljesen tisztességes. Az ombudsman ezért békés megoldásra tett javaslatot, és felkérte az EACI-t, hogy a panaszos 2009. októberi időközi jelentése alapján értékelje a panaszos 2 millió EUR összegű végső kifizetés iránti kérelmét. Az EACI elfogadta a javaslatot, az ombudsman pedig lezárta az ügyet.