Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) panaszkezelési mechanizmusa állítólag nem kezelte időben a panaszokat. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a késedelem a panasz tárgyának összetettsége miatt indokolt volt. Az ombudsman ezért nem állapított meg hivatali visszásságot az EBB részéről.

Az ügy arra vonatkozott, hogy a Bizottság nem válaszolt a panaszos levelezésére egy tagállami szintű pénzügyi ellenőrzés keretében. Az ombudsman beavatkozását követően a Bizottság válaszolt. Közzétette a panaszos által kért dokumentumot, de kitakart néhány személyes adatot (természetes személyek neveit). Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság helyesen indokolta a 45/2001/EK rendelet szerinti kitakarást.

A panaszos tájékoztatta az OLAF-ot az uniós forrásokkal való állítólagos rossz gazdálkodásról Görögországban. Az OLAF nem ismerte el a panaszos levelezését, és nem tájékoztatta a panaszost az általa tett lépésekről és azok eredményéről sem. Az ombudsman beavatkozását követően az OLAF elismerte az ügy kezelésével kapcsolatos eljárási hiányosságokat, és elnézést kért. Lépéseket tett annak érdekében is, hogy a jövőben elkerülje a hasonló helyzeteket. Végül az OLAF tájékoztatta a panaszost az ügy érdemét illetően tett lépéseiről. Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy az OLAF rendezte a panaszt. Az ombudsman azonban további észrevételt tett azzal a céllal, hogy javítsa az OLAF eljárásait az illetékes nemzeti hatóságoknak továbbított lezárt ügyek nyomon követése tekintetében.

Ez a saját kezdeményezésű vizsgálat arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság hogyan biztosítja az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapvető jogok tiszteletben tartását az uniós kohéziós politika tagállamok általi végrehajtása során. A program elindítására akkor került sor, amikor az Unió új, hétéves finanszírozási időszakba kezdett, amely új jogi keret alapján a 2014–2020-as időszakra terjed ki.

Az EU kohéziós politikája arra törekszik, hogy csökkentse az EU különböző régióinak fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségeket. Tekintettel az Unió láthatóságára a kohéziós politika keretében finanszírozott projektekben – a romániai sürgősségi segélyszolgálatok fejlesztésétől a horvátországi aknák eltávolításáig – az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottságnak minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy a pénz elköltése során biztosítsa az alapvető jogok tiszteletben tartását. Az a tény, hogy a Bizottság nem közvetlenül felelős az alapok kezeléséért, soha nem használható fel indokként arra, hogy miért nem cselekszik, ha az alapvető jogokat megsértették, vagy fennáll ennek a veszélye.

A saját kezdeményezésű vizsgálatba bevonták a Bizottságot, a nemzeti ombudsmanokat és a civil társadalom képviselőit. Visszajelzéseik alapján az ombudsman nyolc fejlesztési iránymutatást dolgozott ki a Bizottság támogatására, mivel az felügyeli a tagállamokat ezen a területen.

Az ügy egy svéd vállalatot érintett, amely részt vett az Európai Bizottság hetedik keretprogramja által finanszírozott projektben. A projekt végrehajtása során a Bizottság úgy határozott, hogy ellenőrzi a vállalatot. A vállalat nem értett egyet az ellenőrzési eredményekkel, és miután a Bizottság megerősítette azokat, panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz a Bizottság objektivitásának hiányára és az alkalmazandó szabályok be nem tartására hivatkozva.

Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. A vállalat munkaerőköltségeire vonatkozó ellenőrzési eredmények különösen az adott időpontban a Bizottság rendelkezésére álló információkon alapultak. Javasolta a panaszosnak, hogy amennyiben további bizonyítékokkal rendelkezik, fontolja meg azok benyújtását a Bizottsághoz megfontolásra. Ami a vállalat termelési idejének kiszámítását illeti, a panaszos által szolgáltatott információk nem tűntek elegendőnek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a Bizottság számára a tényleges egyéni termelési időnek a hetedik keretprogram szabályainak követelményeivel összhangban történő kiszámítását. Következésképpen az ombudsman lezárta az ügyet.

A panaszos egy olasz vállalat, amely 2008-ban az EU Marco Polo II. programja keretében támogatási megállapodást kötött az EACI-val. A program olyan intézkedéseket támogat, amelyek a közútról más, környezetbarátabb szállítási módok felé terelik a teherfuvarozást.

A panaszos által javasolt intézkedés az olasz kerámiaipar spanyolországi kiviteleire vonatkozott, és ehhez legfeljebb 4 millió EUR összegű támogatást nyert el. A gazdasági világválság és a spanyol lakáspiac hirtelen visszaesése miatt azonban a támogatási megállapodás aláírása után drámai mértékben visszaesett az Olaszországból Spanyolországba tartó kerámiaszállítmányok iránti kereslet. Az EACI ennek következtében elfogadta a panaszos az irányú kérését, hogy az intézkedés végrehajtását függesszék fel. Mivel a panaszos nem tudta újra elindítani a projektet, az EACI 2010. júniusban megszüntette a támogatási megállapodást, és tájékoztatta a panaszost arról, hogy 60 napja van egy záró jelentés benyújtására és az egyenlegkifizetés igénylésére. A panaszos csak 2011. januárban nyújtotta be a 2 millió EUR összegű egyenlegkifizetésre vonatkozó kérelmét. Az EACI véleménye szerint ekkor már túl késő volt.

A panaszos az európai ombudsmanhoz benyújtott panaszában azt állította, hogy az EACI tisztességtelenül járt el. A panaszos azzal érvelt, hogy az egyenlegkifizetés iránti kérelmének késedelmes benyújtását az indokolta, hogy jóhiszeműen többször is kísérletet tett az intézkedés újraindítására, és hogy záró jelentés hiányában az EACI-nak legalább a 2009. októberben benyújtott időközi jelentésből következő számokat kellett volna alapul vennie. Az EACI véleményében azon az állásponton volt, hogy teljes mértékben eleget tett a támogatási megállapodás rendelkezéseinek.

Az ombudsman emlékeztetett arra, hogy a megfelelő ügyintézés fogalma tágabb a jogszerűségénél. Az ombudsman hangsúlyozta, hogy bár az EACI jogilag nem köteles elfogadni az egyenlegkifizetés iránti késedelmes kérelmeket, a támogatási megállapodás nem akadályozza meg ebben. Tekintettel arra, hogy (i) a gazdasági válság különösen súlyos hatással volt a panaszos projektjére, valamint hogy (ii) az EACI már jóváhagyta a 2009. októberben benyújtott időközi jelentést, az ombudsman úgy vélekedett, hogy a Hivatal részéről nem teljesen tisztességes az a döntés, hogy elutasítja a panaszos egyenlegkifizetés iránti kérelmét. Az ombudsman ezért békés megoldást javasolt, és arra kérte az EACI-t, hogy a panaszos 2009. októberi időközi jelentése alapján vizsgálja meg a 2 millió EUR összegű egyenlegkifizetésre vonatkozó kérelmét. Az EACI elfogadta a javaslatot, az ombudsman pedig lezárta az ügyet.