Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Központi Bank (EKB) nem válaszolt megfelelően a panaszos arra vonatkozó információkérésére, hogy az EKB hatáskörrel rendelkezik-e a pénzügyi szabályozás és a fogyasztóvédelmi jogszabályok tagállami érvényesítésének biztosítására. Az ombudsman felkérte az EKB-t, hogy adjon részletes választ a panaszosnak a nemzeti központi bankokkal szembeni felügyeleti szerepéről, valamint az egységes felügyeleti mechanizmusnak a magánszervezetek felügyeletében betöltött szerepéről. Az EKB világos és átfogó választ adott. Az ombudsman ezért úgy határozott, hogy lezárja az ügyet.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Tanács megtagadta a panaszostól a nyilvános hozzáférést a gazdasági kormányzás EU-szerte történő megerősítésével foglalkozó 2010. évi munkacsoporttal kapcsolatos két dokumentumhoz. Az Európai Tanács kezdetben azzal érvelt, hogy a dokumentumok közzététele aláásná az Unió vagy valamely tagállam pénzügyi, monetáris vagy gazdaságpolitikájának, valamint az intézmény döntéshozatali eljárásának védelmét.

A vonatkozó dokumentumok vizsgálatát követően az ombudsman arra az előzetes álláspontra helyezkedett, hogy azok tartalma nem tűnik olyan érzékenynek, mint ahogyan azt az Európai Tanács állítja, különös tekintettel arra, hogy a dokumentumok 2010-ből származnak. Az Európai Tanács ezt követően felülvizsgálta értékelését, és a két dokumentumot a panaszos rendelkezésére bocsátotta. Az ombudsman megállapította, hogy az Európai Tanács így rendezte a panasz tárgyát képező ügyet.

Az ügy arra a panaszra vonatkozott, hogy az Európai Központi Bank – néhány központi bankhoz hasonlóan – nem tett közzé eredménytáblát arról, hogy az euróövezeti tagállamok megfelelnek-e az úgynevezett „konvergenciakritériumoknak”. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy az EKB nem köteles ilyen áttekintést közzétenni, különös tekintettel arra, hogy a tagállamoknak most különböző kritériumoknak kell megfelelniük. Megállapította továbbá, hogy az EKB és az Európai Bizottság releváns és hozzáférhető statisztikai információkat tesz közzé a piacfelügyeletről. Ezért nem történt hivatali visszásság.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bankhatóság (EBH) késedelmesen foglalkozott a panaszos azon kérésével, hogy az EBH vizsgálja ki az uniós jognak az észt pénzügyi felügyeleti hatóság általi állítólagos megsértését. Az ombudsman megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy az EBH nagyrészt meg tudta indokolni a késedelem okait. Ezért, valamint azért is, mert az EBH elnézést kért a késedelemért, és vállalta, hogy javítja eljárását, az ombudsman nem talált hivatali visszásságot. Mivel a vizsgálat során az EBH belső határidőket állapított meg a hasonló kérelmek kezelésére, az ombudsman arra ösztönözte, hogy eljárási szabályzatának módosításával tegye hivatalossá ezeket a határidőket. Ezzel egy további megjegyzéssel zárta le az ügyet.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság állítólag nem adott elegendő magyarázatot arra a döntésére, hogy nem indít kötelezettségszegési eljárást Ausztria ellen.

Az ombudsman úgy érdeklődött az ügyben, hogy felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson további tájékoztatást a határozatáról. Válaszában a Bizottság pontosította álláspontját. Az ombudsman megállapította, hogy az így szolgáltatott információk koherensek, elégségesek és észszerűek voltak. Ezért az ügyet hivatali visszásság hiányának megállapításával zárta le.

Az ügy arra vonatkozott, hogy az Europol megtagadta a nyilvános hozzáférést a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó programról (TFTP) szóló EU–USA megállapodás végrehajtásáról szóló dokumentumhoz. Annak megállapítása érdekében, hogy az Europol helyesen alkalmazta-e a dokumentumaihoz való hozzáférésre vonatkozó szabályokat, az ombudsmannak meg kellett néznie az érintett dokumentumot. Az Europol azonban azt állította, hogy nem engedheti meg az ombudsmannak, hogy betekintsen a dokumentumba, mivel ehhez az amerikai hatóságok hozzájárulására van szükség, és az amerikai hatóságok megtagadták a hozzájárulás megadását. Az EU és az Egyesült Államok által a TFTP-megállapodás végrehajtására vonatkozóan elfogadott „technikai szabályok” szerint az Egyesült Államok vétójoggal rendelkezik az Egyesült Államok által szolgáltatott információknak az Europol által harmadik felekkel történő megosztása tekintetében. Az Egyesült Államok ebben az esetben élt ezzel a vétóval, és megtagadta a beleegyezést. Az ombudsman találkozott az Egyesült Államok uniós nagykövetével, de az Egyesült Államok fenntartotta vétójogát. Ennek megfelelően, bár az Europol teljes mértékben együttműködött az ombudsmannal, az ombudsman nem tekinthetett be a dokumentumba. Az ombudsmannak ezért nem volt más választása, mint lezárni a vizsgálatát. Arra kérte azonban az Európai Parlamentet, hogy vizsgálja meg, elfogadható-e, hogy egy külföldi kormánnyal kötött megállapodás megakadályozza az ombudsmant abban, hogy végezze a munkáját. Rámutat különösen arra, hogy a „technikai szabályok” rendelkezéseit – a TFTP-megállapodástól eltérően – soha nem küldték meg jóváhagyásra a Tanácsnak vagy a Parlamentnek.