Az ügy arra vonatkozott, hogy az Európai Bizottság állítólag nem adott elegendő magyarázatot arra a döntésére, hogy nem indít kötelezettségszegési eljárást Ausztria ellen.

Az ombudsman úgy érdeklődött az ügyben, hogy felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson további tájékoztatást a határozatáról. Válaszában a Bizottság pontosította álláspontját. Az ombudsman megállapította, hogy az így szolgáltatott információk koherensek, elégségesek és észszerűek voltak. Ezért az ügyet hivatali visszásság hiányának megállapításával zárta le.

A szóban forgó ügyben a panaszos egy olasz légitársaság, amely 2003 decemberében állami támogatással kapcsolatos panaszt nyújtott be a Bizottsághoz az egyik versenytársa által egy olaszországi regionális repülőtérről induló és oda érkező járatokhoz nyújtott állítólagosan jogellenes állami támogatással kapcsolatban. 2007 szeptemberében a Bizottság megindította az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárást Olaszországgal szemben. Mivel nem volt megelégedve azzal, hogy a Bizottság késedelmesen hozott határozatot az állami támogatásra vonatkozó panaszával kapcsolatban, a panaszos 2012 júniusában az ombudsmanhoz fordult.

Véleményében a Bizottság azzal érvelt, hogy a vizsgálat időtartama a jelen ügyben indokolt volt. Előadta, hogy a jelen panasz értékelése során különböző tényezőket kell figyelembe venni, mint például az ügy összetettségét, a vizsgálat ismétlődően változó hatókörét, az új légi közlekedési iránymutatás függőben lévő elfogadását, valamint annak szükségességét, hogy különböző tanulmányokat rendeljenek meg, és több, angol nyelven benyújtott dokumentumot olasz nyelvre fordítsanak le.

Az ügy értékelése során az ombudsmant nem győzték meg a Bizottság érvei, és megjegyezte, hogy körülbelül tíz év telt el azóta, hogy a panaszos benyújtotta az állami támogatásra vonatkozó panaszát. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem hozott időben határozatot a panaszos állami támogatásra vonatkozó panaszáról, és következésképpen ajánlástervezetet készített. Felkérte a Bizottságot, hogy a lehető leggyorsabban, de legkésőbb 2014. június 30-ig hozzon határozatot a panaszos állami támogatásra vonatkozó panaszáról.

A Bizottság ezt követően egyetértett az ombudsman ajánlástervezetének „fő pontjaival”, de felkérte az ombudsmant, hogy 2014. október 31-ig hosszabbítsa meg az értékelés befejezésének határidejét, mivel ez lehetővé tenné számára, hogy a 2014. február 20-án elfogadott új légi közlekedési iránymutatás alapján végezze el értékelését. Az ombudsmant azonban nem győzte meg a Bizottság által hivatkozott ok, tekintettel arra, hogy a Bizottság i. körülbelül tíz éve foglalkozik a panaszos állami támogatásokkal kapcsolatos panaszával, és ii. alaposan ismerte az iránymutatásokat, mivel maga dolgozta ki és fogadta el azokat. Az ombudsman ezért sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság nem használta ki ezt az alkalmat a hivatali visszásság orvoslására. Ennek ellenére az ombudsman elismerte, hogy a végleges eredmény 2014. október végéig történő kilátásba helyezése némi előrelépést jelent. Ilyen körülmények között és figyelembe véve, hogy észrevételeiben a panaszos nem törekedett az ombudsman által ajánlott 2014. június 30-i határidő betartására, az ombudsman nem látta szükségesnek további vizsgálatok lefolytatását. Tekintettel arra is, hogy a Bizottság elnézést kért a panaszostól a felmerült késedelemért, lezárta az ügyet.

A panaszos, egy spanyol ügyvéd panaszt tett az európai ombudsmannál amiatt, hogy az Európai Bizottság csak angol nyelven tett közzé nyilvános konzultációt.

Az ombudsman nemcsak azzal kapcsolatban indított vizsgálatot, hogy a panaszos által említett konkrét konzultáció nem érhető el az angoltól eltérő nyelveken, hanem a Bizottság nyilvános konzultációs eljárásokban alkalmazott nyelvpolitikájának általános kérdésével kapcsolatban is. Az ombudsman vizsgálata feltárta, hogy nagyon kevés nyilvános konzultációra került sor az EU valamennyi hivatalos nyelvén. Ezenkívül nem volt kiszámítható nyelvi minta, mivel számos, a nagyközönségnek szóló konzultációra került sor egy vagy nagyon korlátozott számú nyelven. Ezek hivatali visszásságnak minősültek.

Az ombudsman ajánlástervezetet nyújtott be a Bizottságnak azzal a céllal, hogy valamennyi konzultációját tegye közzé az EU valamennyi hivatalos nyelvén, vagy kérésre biztosítson fordítást a polgárok számára. Javasolja továbbá, hogy a Bizottság dolgozzon ki világos, objektív és ésszerű iránymutatásokat a Szerződés nyelveinek a nyilvános konzultációk során történő használatára vonatkozóan, amelyeket a polgárok tudomására kell hozni.

A Bizottság elutasította az ombudsman első ajánlástervezetét. A másodikat illetően tudomásul vette az ombudsmannak a hivatalos nyelvek használatában mutatkozó következetlenségekkel kapcsolatos észrevételeit, és vállalta, hogy a nyilvános konzultációk tekintetében koherensebb nyelvpolitikára törekszik. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem hajtotta végre megfelelően ajánlástervezeteit. Tekintettel arra, hogy az Európai Parlament nemrégiben állásfoglalást fogadott el „A nyilvános konzultációk és azok elérhetősége az EU valamennyi nyelvén” címmel, amely az ombudsman ajánlástervezeteinek hatókörére terjedt ki, az ombudsman nem találta helyénvalónak, hogy különjelentést nyújtson be a Parlamentnek. Ezzel kritikai észrevétellel zárta a vizsgálatot. Az ombudsman tájékoztatta a Parlamentet határozatáról, hogy azt figyelembe lehessen venni, amikor a Parlament értékeli a Bizottságnak az állásfoglalására adott válaszát.

Az Európai Bizottság ellen benyújtott 930/2010/(ANA)CK panaszról szóló határozat összefoglalása

A panaszos azt panaszolta az európai ombudsmannak, hogy az Európai Bizottság nem kezelte megfelelően jogsértési panaszát, amelyben azt állította, hogy Ciprus megsértette az uniós jogot azáltal, hogy arra kérte, hogy használt autó behozatalakor fizessen két adót. Azzal érvelt, hogy az egyik adó "jövedékiadónak"minősül.

2011 márciusában az ombudsman békés megoldásra tett javaslatot, és felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a panaszos Ciprus elleni jogsértési panaszát. A javaslatra adott válaszában a Bizottság tájékoztatta az ombudsmant, hogy 2011. április 7-én felszólító levelet küldött Ciprusnak azzal kapcsolatban, hogy az adók egyike nem felel meg teljes mértékben az EUMSZ 110. cikkének. Hozzátette, hogy egy régebbi ügy (2005/4093. sz. ügy) keretében jelenleg vizsgálja a személygépkocsik adóztatására vonatkozó ciprusi jogszabályok egy másik aspektusát. A Bizottság ezt követően kijelentette, hogy folyamatosan tájékoztatni fogja a panaszost minden olyan további intézkedésről, amelyet ezekkel az ügyekkel kapcsolatban hoz.

Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy további vizsgálatok nem indokoltak, mivel úgy tűnik, hogy a panaszos jogsértési panaszában felvetett érdemi kérdések megfelelő figyelmet kapnak a Bizottságtól. Annak érdekében, hogy segítse a Bizottságot eljárásainak további javításában, az ombudsman két további észrevételt tett.

Az Európai Bizottság ellen benyújtott 1827/2009/(ANA)CK (bizalmas) panaszról szóló határozat összefoglalása

Egy görög állampolgár jogsértési panaszt nyújtott be a Bizottsághoz többek között arra hivatkozva, hogy Görögország megsértette a magánszemélyek személyes tulajdonának valamely tagállamból történő végleges behozatalára alkalmazandó adómentességekről szóló 83/183/EGK tanácsi irányelvet.

2009 júliusában a panaszos panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz, azt állítva, hogy a Bizottság nem kezelte megfelelően jogsértési panaszát. Különösen azt állította, hogy a Bizottság azáltal, hogy arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó görög szabályozás nem tartozik az irányelv hatálya alá, nem vette figyelembe a vonatkozó görög szabályozást és a görög legfelsőbb közigazgatási bíróságnak a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatának fényében kialakított ítélkezési gyakorlatát.

2011 februárjában az ombudsman békés megoldási javaslatot tett, amelyben felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a panaszos Görögország elleni jogsértési panaszát. A javaslatra adott válaszában a Bizottság megismételte, hogy gondosan járt el a hozzá benyújtott panasszal kapcsolatban.

Az ombudsman sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság hirtelen elutasította a panaszos érveit. Mindazonáltal megjegyezte, hogy egy későbbi közleményben a panaszos tájékoztatta őt a görög legfelsőbb közigazgatási bíróság ítélkezési gyakorlatának közelmúltbeli fejleményeiről. Az ombudsman úgy vélte, hogy a görög legfelsőbb közigazgatási bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottságnak nem lenne gyakorlati célja, hogy a szóban forgó adó kivetésével kapcsolatban jogsértési panaszt nyújtson be Görögországgal szemben. Ebben az összefüggésben a Bizottság és a panaszos között a görög adószabályok helyes értelmezésével kapcsolatban kialakult nézeteltérés néma maradt. Bár az ombudsman nem volt meggyőződve arról, hogy a Bizottság gondosan járt el a panaszos által hozzá benyújtott jogsértési panaszra válaszul, az ügyet azzal a megállapítással zárta le, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.

2007. szeptember 27-én a panaszos, egy Németországban lakóhellyel rendelkező holland állampolgár, aki holland munkanélküli-ellátásban részesül, panaszt nyújtott be a Bizottsághoz a délnyugat-németországi közszolgálati műsorszolgáltató nem német állampolgárokkal szembeni állítólagos diszkriminatív gyakorlata miatt a televíziós és rádiós előfizetési díjak alóli mentesség tekintetében. Az ombudsman beavatkozását követően a Bizottság 2007 decemberében és 2008 júliusában két ideiglenes választ küldött a panaszosnak. Mivel azonban nem kapott érdemi választ, a panaszos 2008 júliusában ismét panaszt tett az ombudsmannál. Azt állította, hogy a Bizottság nem foglalkozott megfelelően a 2007. szeptember 27‐i panaszával sem az eljárás, sem az ügy érdemét illetően.

Ami az ügy érdemét illeti, a Bizottság véleményében kifejtette, hogy a panaszos által kapott holland munkanélküli ellátás (amely nem rászorultságon alapul) nem hasonlítható össze a német ellátással, amely a kedvezményezetteket Németországban a televíziós és rádiós előfizetési díjak alóli mentességre jogosítja (és amely rászorultságon alapul). A Bizottság véleménye szerint ezért nem került sor a személyek szabad mozgására vonatkozó uniós szabályok megsértésére. Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság helyesen elemezte és magyarázta meg az ügyben felmerült érdemi kérdéseket, és ezért nem talált hivatali visszásságot.

Az eljárást illetően a Bizottság azzal érvelt, hogy ésszerű időn belül foglalkozott az üggyel, és tájékoztatta a panaszost azon következtetéséről, hogy nem történt jogsértés. Az ombudsman először is megjegyezte, hogy a panaszos panaszát három alkalommal továbbították az egyik bizottsági szolgálattól a másikhoz, mielőtt foglalkoztak volna vele. Arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem tartotta be az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak címzett, a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal fenntartott kapcsolatokról szóló bizottsági közlemény rendelkezéseit, különösen ami i. a panaszok nyilvántartásba vételét, ii. az átvételi elismervény megküldését és iii. az ügy lezárását illeti. Ezért ajánlástervezetet nyújtott be a Bizottságnak, amely szerint i. el kell ismernie, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben a közleményt, ii. elnézést kell kérnie e mulasztásért, és iii. meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a jövőben az ügyek kezelése során megfeleljen a közleménynek.

A Bizottság elismerte, hogy nem tartotta tiszteletben a közlemény 3. és 4. pontját, és elnézést kért, amiért ezt nem tette meg. Ugyanakkor nem ismerte el kifejezetten, hogy nem tartotta tiszteletben a közlemény 10. pontját. És nem is kért elnézést, amiért ezt nem tette meg. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy ajánlástervezetét a Bizottság részben elfogadta. Az ajánlástervezet harmadik részét illetően az ombudsman megjegyezte, hogy időközben hivatalból vizsgálatot indított az új EU Pilot és a közleményben meghatározott eljárási garanciák közötti kapcsolatról. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy az üggyel kapcsolatos további vizsgálatok nem indokoltak.